A Bakancslistáért azóta lelkesedünk, hogy a RothBeer bejelentette, és nem csak vadul kóstoljuk a darabokat, de itt a blogon is rendszeresen foglalkoztunk a sorozattal.
Két hete a sorozat eddigi darabjait az Élesztőben lehetett összekóstolni (beszámolni beszámoltunk róla, csak sajnos nem tudtunk ott lenni) személyesen Róth Zoltán sörfőzővel, így ideje volt, hogy mi magunk is megejtsük a már régóta esedékes „hivatalos” tesztünket is…
RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra
Bakancslista Sorachi Ace: továbbra sem szeretjük ezt a komlót, alapvetően nem is lenne szabad használni a single hop ipákban, de a szabályok ugye arra valók, hogy felrúgja őket az ember… Az első kóstoláshoz képest az idő jót tett neki, belesimul a gyógynövényes íz a sörbe, egyenesen márványsajtos!
Bakancslista Pacific Gem: nem karakteres, de jól kiegyensúlyozott, a végén fenyős. A leggyengébb láncszem, és nem azért, mert rossz, egyszerűen csak jellegtelen a többihez képest.
Bakancslista Simcoe: grapefruitos illat, bodzás íz, talán a leggyantásabb. Frissítő összhatás, nagyon egyben van, a beúszó keserű markáns, de mégis nagyon elegáns.
Bakancslista Amarillo: krémes, tejfölös illatú, kicsit savas. Opálos megjelenésű, ez a legsűrűbb mind közül. Nagyon enyhe a keserű a végén, egy igazi lazulós ipa!
Bakancslista Citra: édes, talán a legédesebb. A legerősebb ízben és a legjobb az 5 közül! Nem nehezedik, de közben karakteres, könnyen iható, miközben tiszteletet parancsol. Egy igazán jól eltalált single hop ipa, ezt talán állandó jelleggel is kéne főzni (mondjuk a többit is lehetne, de, ha csak egyet választhatnánk, akkor ez lenne az).
RothBeer Bakancslista Sorachi Ace, Pacific Gem, Simcoe, Amarillo & Citra
A sorozat hatodik tagja a héten jött ki és alig várjuk, hogy posztolhassuk, illetve kóstolhassuk a következő ötöst!
Nekem ilyenkorra már mindegyik szinte élvezhetetlenül szétoxidált az első 5 Bakancslistából. Vagyis nem élvezhetetlen csak arra gondolok, hogy mennyivel jobb lehetett ez 3 hónapja. A Citrás volt nekem is a kedvencem mikor megjelent. A szerencsésebbeknek csak elgyengül az illata és a keserűsége és elkezd felerősödni az édeskés, diós, mazsolás jellegű test, a kevésbé szerencsésekben papír szerű ízek jelennek meg.
Nem véletlen, hogy pl. a Stone Enjoy By-nak 1 hónap körüli „szavatossági ideje” van vagy pl. a Pliny The Younger csak két hétig elérhető. Többször belefutottam már olyan amcsi vagy skót dupla IPA-ba itthon, hogy már inkább barleywine volt.
Sajnos ritka dolog, hogy egyszerre tudjunk itthon jó és friss IPA-t inni, úgyhogy meg kell becsülni ha összejön.
Jogos, amit mondasz, de mondjuk szerintem a Sorachi Ace-nek még jót is tett a pihentetés! Amúgy nyilván nem egyszer isszuk ezeket, hogy azonnal pálcát törhessünk felettük, hanem folyamatosan; az összekóstolást viszont máshogy nem lehet összehozni… Meg hát tagadhatatlanul jó program leülni és végigmenni egyszerre 5 ilyen remek sörön!
Ez a módszer mondjuk nem feltétlen fer a sorozat elő darabjaival szemben, olyan mintha tini csajokat hasonlítanánk össze negyvenesekkel, hogy melyiknek feszesebb a segge.
Mondjuk ha a Sorachi Ace alapból nem ízlett akkor tényleg még használ is a kor. Persze nem kötözködni akarok, illetve csípem ezt a sorozatot is, az eleje az első üveges hazai IPA-k közt volt amikor először azt mondtam, hogy végre nem érzek semmi ízhibát.
Fairnek nem fair, de milyen jó összehasonlítani a tini csajok seggét a negyvenesekkel… Haha! Amúgy teljesen igazad van, a következő ötös „hivatalos” összekóstolásakor megemlítem ezt a fontos körülményt is.