Pár napja hazalátogatott a magyar kézműves sör állócsillaga konkurenciánk, a tetszhalott állapotban leledző KOHATU atyja alkalmi vendégszerzőnk és egyben kitűnő barátunk Rebák Tibi és ha már így alakult, nyilván pattantak a sörök is. Miután tartottunk egy üveges Főzdefeszt korrepetálást, rámentünk az Oscar Blues imperial stoutjára.
Illatra szétkraft, testes, krémes. Ízre – ami meglepő egy ilyen nehézfiúnál – fantasztikusan jól csúszik, nagyon könnyen iható; belesimul minden a sörbe.
Elég száraz. Az első ami beugrik, hogy eszpresszó az igazán sötét pörkölésű fajtából. A végén megindul a keserű és csak húzza és húzza és húzza… A legjobb szó a fekete erre az ízre. Ízlelgessük csak: fekete.
Hihetetlen a habtartósság, pedig 10,5% az ABV. Nem feltétlenül gyümölcsös, de mégis arra enged asszociálni… Sötét húsú, ez biztos, így abban egyezünk ki, hogy a fekete cseresznye és a szilva küzd benne. Nem vagyok a stout-műfaj feltétlen híve (főleg nem a dupláé), de ezt bárhol-bármikor.
Tibi, gyere haza gyakrabban!