Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger

Csípem a vöröseket. A vörös mindig valami más, valami izgalmas, valami érdekes. Talán emiatt van, hogy tavasszal találtam meg a legjobb téli IPA-t (bocsi Hangover Rasta).

A Sörök a Möszjő Vödréből gerilla csapatának negyedik nagyközönség előtti söre a Mrs. Wheeler, a Prof. von Mannheim és a Way to Amarillo után, a premier a Jónásban volt (nem véletlenül, hiszen a sör a Reketye Sörfőzdében, a Jónás saját főzdéjében készült). A Roger Roger egy rozsos IPA, 20% rozsmalátával, Amarillo, Citra és Chinook komlókkal.

Roger Roger - durván vörös

Roger Roger – durván vörös

Ami elsőre feltűnt, hogy milyen elképesztően piros színe van a sörnek. Az egyik legszebb amit láttam. (Pohártól függően amúgy egészen sötétvöröset és világospirosat is tud.) A másik, hogy IPA-hoz képest durván krémes a habja, bár sajnos hamar elszáll. A komlók miatt vártam egy citrusos frissességet, de nem volt. Kenyér és fűszeresség jött át elsőre. Ízében is ezeket hozza, ahogy melegedett, úgy jött elő a végül egy kis citrus a véglecsengésbe. Tulajdonképpen nekem nem is hiányoztak, így is nagyon egyben volt. Közepesen testes, jól csúszik azért is mert bár keserű, de nem túlságosan, tud belőle inni az ember többet is. Fűszeres, melengető, jó a színe, tök fasza téli sör ha valaki nem bírja az édeskés, malátásabb cuccokat amiket általában ilyenkor lehet kapni. Csípem a vöröseket. Sunáznám.

3 thoughts on “Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..