A kávé a sörbe’ minek van? Hát pl. mert jó. Mármint általában jó. Leginkább alapból is jó, nagy, testes sörökhöz szokták tenni. A stoutok, porterek alapból is hozzák a kávés ízeket a pörkölt maláták használata miatt, ezekre rájátszani biztos siker (bár itt is sokat kell dolgozni azért, hogy jó legyen a végeredmény). Más műfajokkal nem mindig működik jól együtt a kávé, mondom ezt úgy, hogy a kedvencem a Legenda – Bierzauberei egyszeri Espresso Ale-je. De amúgy a Mikkeller Kopi IPA-ján kívül most más kávés IPA nem is ugrik be, itthonról meg csak a Chorongi, ami kifejezetten a kávéról szólt, szóval viszonylag ritka az ilyen próbálkozás.
A sör első változata az őszi Főzdefeszten debutált, de most tovább pofozták a receptet.* Biztos, hogy jót tett neki, mert az elsőt bár kóstoltam, de nem hagyott mély nyomokat. A vicces, hogy ez sem fog mély nyomokat hagyni, de pont ez az előnye.
Kiegyensúlyozott, finom és jól iható. Nem harsány egyik alapanyag sem, teljesen jól összesimul az egész, emiatt sikeres lehet azoknál is, akik ódzkodnak a kávétól, vagy a kávé gondolatától a sörben. Nem az édeskés-tejes kapucíner szelet vonalat viszi, sokkal inkább száraz, kiadja a komlót is. Szóval jó ez sörösöknek, meg kávésoknak is. Lehet menni iszogatni eltartott kisujjal!
*Rohadtul örülök amúgy hogy rárakták ezt a kis 2nd edition feliratot, mert herótom van attól, hogy az össze-vissza változtatott receptet nem jelzik. Amikor a komlók egyediségét kiemelő single hop sörökkel vannak tele a szakboltok polcai, akkor itthon sokszor (kényszerből persze, lustaságból, vagy gazdasági érdekből) simán cserélgetik a komlókat egy-egy sörnél, csak közben erről nem értesítik a vásárlót.