All posts by aovari

FYKI #44 // Ezt igyad a II. Kraft Sörfesztiválon

A sörfőzdék megrendelték a jó időt, és bár a bringán hűtött az ellenszél, megváltás volt egy hideg, friss sör. A héten megjelent beharangozók alapján egy picit megijedtünk/elszomordtunk, hallottuk már sok külföldi sörértő barátunktól (közismert sörfőzőktől) hogy a magyar kézműves/KRAFT IPA-k még mindig a túl keserű agyonkomlózott vonalon mozognak, miközben odakinn már rég a frissesség meg a vermont a menő, ehhez képest itt komló… szétkomló mindenhol, de legalábbis a Horizontnál meg a Balkezesnél nagyon. Kicsit fostam is, hogy óvatlanul kötöm le a bringám valami számomra ismeretlen ipari acél baszhoz, és hazafelé egy hidegkomlózott kerékpárral kell majd elvergődnöm. Reméljük nem így lesz, de mindegy is, mert most akkor is végigrohanunk az összes újdonságon, aztán meglátjuk.

Mad Scientist / Transfusion – Blood Orange IPA

A Mad Scientist transzfúziós vérnarancsos ipája volt az első választásunk. A srácok azt ígérték, hogy a 7000. követőnél mutatnak premier előtt egy új sört a fesztiválon. Mutattak, mi meg nem csalódtunk most sem. A sör egy keg-only alfa batch, szóval csak csapon elérhető, ideiglenes designnal, de ha valami tényleg frisset akarsz akkor nyomassad. Fanyar, orrbacsűr a narancs, kurva jó nyári frissítő. A klasszik ipa keserűség csak a végén támad, pont annyira, hogy kérj még egy pohárral a szomjadra.

Mad Scientist

Balkezes / LD50

Az árral (nagyjából) szemben úszva másodikként nyomtunk egy LD50-et, kikértük gyorsan a “Zsombibácsi féle IKEA-s cüccögős pohár”-ba (600 JMAF-ért megvásárolható és átvehető közepesnél szőrösebb balkezekből). Nagyon jó, friss, azt vártuk hogy leszakítja az arcunkat (mégiscsak egy többször hidegkomlózott, 6,5%-os “hop burst” IPA), és le is, csak nem úgy ahogy vártuk. Az egész technológia lényege, hogy a komlót a keserűség nélkül élvezzük és ez össze is jött. Édes, mézes, balanszos és csodás. Ne ijedjetek meg, lehet ezzel kezdeni és még aztán visszamenni többször, addig inni amíg van. Más mint amit megszoktál. És ha érdekel egyébként mi az az LD50, akkor meg gyertek ki megkérdezni (megkérdezzük nektek?).

Balkezes – LD50

Uradalmi Sörmanufaktúra / Lumen

Természetesen (saját bevallása szerint is) egy hidegkomlózott, de mégis klasszikus Amerikai IPA. Komló minden szinten, se többet se kevesebbet nem hoz, mint amit ígér. Igazi bázis ipa, ami kell egy szortimentbe (meg belénk, belétek), de ebben a kavalkádban, most nem tűnt ki. Minimum korrekt.

MONYO Brewing Co. feat  Egy füst alatt – BBQ PopUp / Deep Pit ESB

Az igazi angol kocsmasör egy kicsit erősebb változata, BBQ mellé kifejlesztve. Kilóg a sok hidegkomlós, tökönrúgós cucc közül. Malátás, édeskés, birsalmás, pont annyira testes, hogy legyen egy kis fogása. Szmókerben lassú tűzön és füstön sütött oldalashoz, marhaszegyhez tervezték, és hozza is amit ehhez kell. A mindennapok, de legalábbis a húsevős mindennapok söre simán lehet. Vagy csak evős mindennapok söre, sajtok, saláták mellé is nagyon adja. Esetleg akinek komlócsömöre van, az nyugodtan próbálkozzon vele.

Füst

Masters Brewing & Distribution Co. / Juicy IPA

Szerintünk ez most nem annyira jött össze. Az első sör itt, ami nem hozza azt, amit ígér. Sem megjelenésben, sem ízben nem juicy, pedig ez most nagyon nagy menőség lenne mindenhol. Egyelőre egy sima, közepes dupla ipánál nem tud többet. A lány, aki után nem fordulsz meg az utcán. Van egy kis kellemetlen keserűség a végén, bár nem rossz, emiatt ez egyelőre nem nőtt fel a többi új sör színvonalára.

HopTop Brewery / Tropical Swinger Club

Gyümölcsös IPA, és rögtön a mellényúlás után belenyúltunk a tutiba. Ez tényleg dzsúszi. Mangó, kajszi, baracklekvár, trópusi-gyümölcs, gyümölcsösjégkrém. Frissít, üdít. Nem csak gyerekeknek. Nekem eddig ez a fesztivál söre, ötös.

Fíling

Horizont / Hopmaster’s Session IPA

A Horizontosok egy “SZÉTKOMLÓS MEGLEPETÉS SÖR”-rel próbálják kimaxolni a frissességet, közvetlenül a hidegkomlózóból csapolják a cuccot. A sört csak a II. Kraft Sörfesztivál ideje alatt, a helyszínen lehet megkóstolni, úgyhogy még öt előtt rámentünk mi is. Nagyjából hozza amit ígér, friss, malátás is, fasza kis sör, egyetlen érv amit fel tudok hozni ellene, hogy az előző annyira bejött hogy most nem tudok másra gondolni, minthogy visszakúszok, és elkérem a hordót.

És a végére a kis szétkomló-határozó kapcsolódó szócikke

De mi is az a hidegkomlózó és miért hidegkomlózzuk a söröket? Ha a komlót nem a főzés közben (melegen), hanem az erjesztés után (hidegen) adjuk hozzá a sörökhöz, akkor az aromák sokkal intenzívebbek lesznek, míg a keserűség mégsem szökik az egekbe. A végeredmény egy illatos, aromás, könnyen iható s nem túl keserű sör. Ezért a lett a hidegkomlózó (vagy leánykori nevn R2D2, esetleg csak simán ufó) a sörfőzők kedvenc játékszere. A mi hidegkomlózónk Hopmaster névre hallgat, és az ő általa készített, különleges sör a Hopmaster’s Session IPA.” – by Horizont

Drink it like you stole it

Random #94 // Például így

Örök vesszőparipánk a folyamatos fejlődés, a minőség, következetesség, és hogy a fogyasztó azt kapja, amiért fizet. 2016 végén rengeteg összefoglalóban jöttek elő ezek, 2017-re gondolom sok főzde megfogadott sokmindent, és akkor egy ebédidőben, lopva facebookozás közben az ölembe esett ez:

Engem személy szerint mindig idegesített, amikor ugyanazon a néven egy módosított, máshogy komlózott, netán teljesen más típusú sört kaptam. Szóvá is tettük ezt ahol tudtuk, és baromi jó, hogy a hazai sörfőzők nem szarják le ezeket az apró, de sokszor bosszantó részletek sem.

Well done srácok. Erről van szó!

Kritika #128// Gólem – Repeta

A harmadik főzdében, a harmadik verzió készült el (itt írtunk a korábbiról) a Gólem APA-jából. Szerencsére. Megkóstoltuk.

Halvány borostyán szín, vékony tünékeny hab. Semmi feltűnés külsőleg, és illatra sem letaglózó, inkább vidám, citrusos, vágott füves komlósság jellemzi. Ízre könnyed, savanykás, enyhén malátás utóízzel. Frissítő, nagyon könnyen iható, de nem gyenge sör.

Volt szerencsém beszélgetni Hugyecz Tamással, a Gólem frontemberével. A repetát – nem titkoltan – a Sierra Nevada Pale Ale (is) inspirálta, viszont egy kevésbé keserű végeredményt szerettek volna elérni. A repeta citrával, amarilloval és simcoe-val készült, és úgy érzem, a mostani, Horizontnál készült verzió hozza azt, amit a főzde elképzelt.

Ki igya?
Aki tudja hogy inni fog még egyet.

Ki ne?
Aki egy sörkoktélra ugrott be.

Akkor ez most jó?
Eddig is jó volt, most még jobb!

Random #90 // Első KRAFT

Múlt héten arcunkba robbant a kraft, lehúztuk a kézművest meg a kisüzemit a lefolyón, aztán izgatottan vártuk, mit hoznak össze a Főzdeparkosok a debütáló bulijukon. Mivel mi puncsosok vagyunk, nyilván voltunk már a négyből 2 főzdében – a harmadikba meg jelentkezés nélkül betolakodtunk – szóval az egyik legizgalmasabbnak ígérkező  program egyáltalán nem hozott lázba. Az viszont mindenképp, hogy a kőbányai buli miben lesz jobb, vagy csak más, mint a már jól ismert fesztiválok.

Frírájd

Az első különbség és egyben kihívás amivel szembe kellett nézniük, az egyértelműen a helyszínválasztás. Könnyen belátható, hogy egy (több) sörfőzde más környezetet igényel, mint mondjuk egy fesztivál. Mondjuk ki, messze van, kint az isten háta mögött, elsőre nem tűnik ideálisnak. A lehető legegyszerűbben, szerintem bőven elégségesen oldották meg a szervezők a problémát, az óránként egy, a blaha és a fesztivál között ingázó busz tökéletesen megfelelt. Mi direkt a helyi járatra pályáztunk, hogy a teljes csomagot kapjuk a pénzünkért, és kifejezetten jó móka volt, pacsizhattunk Különc Misivel a megállóban, láttuk a városnak olyan részeit is buszról, amit egyébként nem (nem azért mert essexi upper class bastard-ök vagyunk, hanem mert a BKV nem jár arra, vagy nem busszal, vagy nem úgy, mittudomén). Engem mondjuk pont nem érintett, de a bringások helyzete azért nem volt ennyire jó. Csak később láttam, ahogy egyre többen próbáltak valamit találni, amihez lakatolhatnak, és bár nem volt egyszerű dolguk, de nem is szokott, szóval megoldották, mert meg szokták oldani. Industrial környezet rulez, csövek, korlátok, rácsok és kerítések, a világ egyik fele bringatároló, a másik meg sörnyitó.

Szóval leszálltunk a buszról, és nekiláttunk felmérni a terepet, és sört szerezni. A Főzdefesztről ismert térképezés, elmaradt, hiszen 2 perc alatt körbe lehetett menni a pultok között, és fejben lehetett tartani, ki-hol-mit csapol.

Főzdelátogatás

Főzdelátogatás

Az üveg pohár nem volt kötelező, de én alapvetően akartam szerezni magamnak. Mivel nem volt kötelező, ezért volt is, meg nem is. Lehet hogy csak korán értünk oda, vagy ezt nem mindenki gondolta fontosnak, de két főzdét kivéve nem voltak kitéve a rendes poharak, csak a műanyag. Mindegy, jó pont a MONYO-nak meg a Horizontnak, hogy nekik volt. A MONYO mellett döntöttem két dolog miatt, egyrészt Horizontos már volt otthon, másrészt most nem akartam talpas pohárból inni.

Készpénzzel lehetett fizetni. Tudom a kommentekből, hogy ezt sokan szeretik, főzdék, kiállítók, vevők, én bevallom nem. Nekem a paypass a kényelmes. A fesztiválkártyát utálom, mert letéti díjas, fel kell tölteni, stb. a készpénzzel viszont az a bajom hogy sokszor lassú, megy a bénázás az apróval, ilyenek. Megértem, hogy különbözőek a személyes preferenciák és ugye van egy költség vonzat is, de nem mehettem el emellett szó nélkül, 2016-ban élünk, a készpénz olyan 1999-es, de persze Magyarországon itt járunk most. Szóval vettem ki pénzt még a városban, oszt jónapot. Szerencsére itt nem volt nagy tömeg úgyhogy a készpénz nem okozott akkora problémát.

Zing

Zing

Mivel kissé másnapos gyomorral érkeztem, a pohár vásárlás és az első sör után átmentem uzsonnáért a kaja szekcióhoz. Volt burger, Zing. Bőven elég, bőven jó. BBQ ha jól emlékszem volt az esemény leírásban, de én nem vettem észre hogy valójában hol is lehet kapni, lehet bamba voltam, vagy szombat délután még/már nem volt, nem tudom, túléltem nélküle. Alapvetően 3 órával és jó sok sörrel később jött a felismerés, hogy mennyire üdítő dolog is ez, hogy csak egy kajás pult van. Egész egyszerűen azért, mert így volt mit enni, de nem tolódott el ez az egész egy gasztro-fesztivál irányába. Végre a közönség nagyobb része nem a kajáért jött, amit hátizsákos löwenbrau-val tolt be, hanem tényleg azok választották ezt az eseményt, akik – jó – sört akartak inni. Olyan volt az egész kicsit mint az első főzdefeszt, kisebb szortimenttel, nem olyan szép és közeli helyen, de legalább kényelmesen el lehetett férni és gyorsan sörhöz jutni.

Volt egy csomó gyerek. Nekem ez full mindegy, amíg nem üvöltenek sikítva, meg nincs ott diznis ugrálóvár meg hörömpő cirkusz. Nem volt, szerencsére, ellenben volt nekik játszósarok, tök jól bekerültek a kis karanténjukba, ahol elviháncoltak, nem lépett rájuk senki, egyik sem próbálta meg a könnytől áztatott arcával csakazértis feltörni a betont, hogy anyu figyeljen, hangszórót sem borítottak magukra, PROFIT!

Apropó hangszóró, volt zene, ami szerintem jól állt a fesztiválnak, kicsit olyan volt mint egy középiskolai osztálytalálkozó ahol az alterosok hozták a spotify-t.

Nem kapcsolódik szorosan, de: mikor megérkeztünk, két dolog ütötte ki a szemünk. Az egyik valami hatalmas sötétzöld-terepszínű gép volt, amit letankozott egyik szerzőtársunk. Meg egy kupac veterán Lada szépen sorban. Semmi köze egy sörfesztiválhoz, de én nagyon lelkesen nézegettem őket, szépen megcsinált OT-s cuccok, kellemes extra kiegészítője volt a rendezvénynek. Aztán hason bekúszott a képbe egy Jagermeisteres Wartburg is, oldalt kivezetett kipufogóval, terpeszben álló hátsó kerekekkel, és valami elképesztően brutál kétütemű hörgő röfögéssel. Odagyűltünk, a tulaj kicsit kérette magát, aztán vigyorogva nyomott még pár kövéret a gázon. Aztán közölte hogy egyébként az egyik raktárban van egy Skoda gyűjtemény, nézzük meg. Nekem nagyapám a nagykönyvi kalapos Skodás volt, úgyhogy eléggé izgatott lettem. Jó volt újra 100-ast látni patent állapotban, meg négyütemű Wartburg trans-t, nem annyira rendben, de a környezetet látva abból is lesz még valami. Nekem már ezért megérte, felejthetetlen élmény volt.

lada

Ot

A sörök nagyrészét már kóstoltuk máskor máshol, én egyetlen egyet emelnék ki, nekem ez újdonság volt. Akartam inni egy kellemes, könnyed sört – mert ugye cefet másnapos voltam – aminek az Uradalmi Sörmanufaktúra Intro felelt meg leginkább. Eleve megér két mondatot az egész, stílusosan berendezett pult, tettek ki komlót meg malátát, volt kint promóanyag. És ha már ez szóba került, akkor a Horizontnál is pluszpont jár a kihelyezett sörcsomagokért.

Viszonylag korán, nyolckor léptünk, az éjszakába nyúló szeszelést már kihagytuk. Faszán éreztük magunkat, de azért a hazafelé tartó buszon két dolog járt az agyamban.

Az egyik az, hogy – szigorúan jobbító szándékkal – min lehetne javítani. Én hiányoltam pár főzőt, főzdét. Megértem, hogy itt a főzdepark lakói voltak az alap, és ők hívták meg azokat, akiket érdemesnek tartottak erre. Nem tudom kiket hívtak, lemondta-e valaki, de legközelebb szívesen látnám pl a Hopfanaticot vagy Csuport is. Szokásos a budi-para, a toi-toi-ok közül volt amelyik már hétkor csurig volt, volt ami csak simán tiszta fos volt, és hát a kézmosó víz is elfogyott hét körül. A konténer budik jobbak, még ha (több) pénzbe is kerülnek. És persze lehetett volna több újdonság, de hát az mindig lehetne, telhetetlenek vagyunk, na.

A másik pedig az, hogy akkor kinek is szólt pontosan ez a rendezvény? Azt hiszem, az igazi sör geekek sok újdonsággal nem találkozhattak, de egyértelmű, hogy ha szereted a jó sört, akkor ez volt “A” rendezvény a városban a hétvégén. Ha valaki gasztro fesztiválra, majálisra, olcsó sörös bebaszásra, fostos playback koncertekre, ugrálóvárra, meg céllövöldére vágyott, az itt ezt nem találhatta meg hálistennek. Azt hiszem a legjobban viszont az járt, aki most ismerkedik a kézműves kisüzemi kraft sörrel, mert jó áron, jó hangulatban, jó környezetben, jó söröket ihatott.

Hangulatban

FRISSÍTÉS: Facebook kommentekben kaptunk pár kiegészítést. A szervezők állítólag készítettek Kraft bringatárolót, ezt nézhettem én az ipari környezet részének. Állítólag mind a 4 főzdeparkos kiállítónál lehetett kapni üvegpoharat. A Monyónál pedig állítólag lehetett kártyával is fizetni.

 

Random #88 // War Kraft avagy meghalt a király, éljen a király

Először is hadd dicsérjem meg a Főzdepark logóját, faszán néz ki, és valamiért engem a BME logójára emlékeztet, ahol – ahogy a hírhedt standupos mondaná – egy jelentéktelen 10 évet töltöttem el én is.

Másodszor kijött tegnap egy vitaindító poszt tőlük, ami mellett mi sem tudunk szó nélkül elmenni. Harmadszor pedig a Mese Habbal már kifogta a szelet valamelyest a vitorlákból (és milyen remekül tette mindezt), így nekünk nem maradt más hátra, mint előre.

Szóval Kraft vs. Kézműves

Még mielőtt igazán belecsapnék, hadd mondjam el, hogy szerintem sikerült az egyik hülye elnevezés után egy másikat kitalálni. Kézműves. Valami olyat tudok elképzelni, hogy Bart Dani egy szál ingben malátacefrét kavar a holdfényben egy penthouse házi sörfőző sarkában, amikor a szcéna Patrick Swayze-je óvatosan átkarolva rácsúsztatja a kezét a komlóforraló zsákra és a végén együtt kézművelik a whirlpoolt. Szóval azt akarom mondani, hogy én eddig voltam a MONYO-ban meg a Mad Scientistnél, meg láttam egy Zips katalógust, és hát kéz nem annyira, ellenben zsákok, dobozok, acél, meg glikolos termosztát volt járólapon. Nem a kézművesség vadromantikája csapott meg, hanem az üzem fíling, pedig tudom hogy az említett főzdék nagyon picik. Szóval eleve szar zsombékról próbálunk elugrani a kézművessel.

Át a Kraftra. Értem én hogy a Craft adta magát, és nincs jó magyar fordítása, de egyrészt beszéljen a google. Tegyük fel hogy a Patriots tulajának nem volt elég pénze egy jó ügyvédre, hogy a valaha volt legjobb irányítót ne tiltsák el, és azt is tegyük fel, hogy arra azért szánt, hogy a saját és a világ egyik legnagyobb cégének nevét azért valami szerzői jogi védelem alá vonja. Tudom, Magyarország, leszarja, de webmaster legyen a talpán aki megoldja, majd hogy a kraft szóra keresve akár csak a második oldalon legyen találat. Persze akkor kraft sör, meg keresés csak magyar oldalakon, nyilván, csak mondom, hogy nem az igazi ez a név. Másrészt ennek a szónak ilyen rossz németes agresszív és erőszakos hangzása van. Elmegyek Rammsteinre vagy a lézerdiszkóba non stop muzsikát hallgatni és csak akkor kapok egy jó kraft-schwarzbier-t ha összecsapom a csizmám sarkát és karlendítéssel érintem a metapayt.

asd

Kézműves vallomás

A szavakon túl

“Egyrészről nem feltétlenül arról van szó, hogy változtatni szeretnénk, inkább egy új kategóriát kívánunk létrehozni, ami a magyarországi sörök esetében szerintünk lényeges tartalommal bírna. Érne valamit, ezáltal segítené a fogyasztókat. Kézműves sörök/kisüzemi sörök ettől függetlenül vannak és lesznek. Nem arról van szó, hogy ez rossz és az jó. A kraft sörnek viszont nem kritériuma, hogy kézzel készüljön. A mi álláspontunk szerint egy sör nem attól lesz különleges vagy jó, hogy ököllel törjük hozzá a malátát, vagy puszta kézzel kavarjuk a cefrét. Szintén nem érezzük úgy, hogy egy sör minőségét jellemezné az, hogy mekkora méretű üzemben készítik. A kis méret nem garancia a minőségre. Ettől függetlenül egy kraftsör nem lehet nagyipari. Független, megújuló és sokszínű kell, hogy legyen.”

Abszolút elfogadható amit írnak, de tényleg ezt értettük a kézműves alatt? Én nem, számomra a kézműves mindig is egy kisüzemi, remélhetően jobb minőségű, rendes alapanyagokból készült, izgalmasabb (… omg…) terméket jelentett, nagyjából. Nagyon rosszul definiált dolog, tény, mi számít “kis” üzemnek, rendes alapanyagnak, meg izgalmasnak. Pont ezért a szó igazából nem tudta definiálni a sörfőzdéket, inkább a sörfőzdék kezdték definiálni azt. Mi a kézműves? A Rothbeer meg a Horizont az, a Heineken meg nem, ésatöbbi. Bevallom, nekem ez az kényszeres kategorizálás a kamaszok erőltetett öndefiniálására, másoktól való görcsös megkülönböztetésére és egyénieskedésére emlékeztet. Vagy a zenei mikro-műfajokra, mint a vegetáriánus progresszív grindcore, vagy bármi, amit ha háromnál többen hallgatnak akkor valaki szerint már nem menő, és kitalál egy al-műfajt, ami azért más mert csak az e magánhangzó használható a vokálhoz.

Akkor mitől más a kraft

Nem elegáns pontról pontra végigmenni és kötekedni, de hát tőlem sosem állt távol szaros gumicsizmában keringőzni.

“Az új elnevezés a sörök esetében minőségi kritériumok mentén alakult ki:

🍺A kraft sör nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa föl, de minőségi alapanyagokból készüljön, ízre és összetételre konstans legyen.

Az első pont nekem félsiker. A minőségi alapanyagokkal eddig nem volt baj a kézművesnél, kisiparinál sem szerintem. Az, hogy az íz és az összetétel mindig ugyanolyan legyen, az egy nagyon jó cél, ebben lehet javulni. Az, hogy nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa fel, az is egy jó cél, de valódi? Oyster stout meg cocoa porter? Vörös arany? Szerintem sem kell, de látjuk, hogy ez is egy jellemző eszköz, hogy minőségibbnek, “kraftabbnak” tűnjön egy sör.

🍺A kraft sör – mint minden sör – az idő előrehaladtával érik. Az érlelődés bizonyos ízeket kiemel, másokat háttérbe szorít, néha akár teljesen új aromákat is előhoz. Ettől függetlenül ugyanazon név alatt kiadott, hasonló érlelődési szakaszban lévő kraft sör legyen ugyanolyan.

A második ponton nincs vita, talán csak annyiban, hogy ez nem a kraft, ez egy minimum kellene legyen. Ha valamit néven nevezünk, akkor az legyen az ami. Tudom javasolni a sorszámozást, az “edition”-ök bevezetését, vagy a túlpörgetett kreativitást a nevek variálására, és a “batch”-ek közti különbségek kezelésére.

🍺A kraft sör nem romlik meg. Ne dőljetek be a magyarázkodásnak! Szűretlensége és pasztörizálatlansága miatt ugyanúgy élő sejteket tartalmaz, mint társai, de a magas főzdehigiénia és kiszerelési technológia eredményeképpen lehetséges fertőzésmentesen kiszerelni egy sört. Ez pedig eltartható lesz. Nem 15 napig. Nem 45 napig. Évekig.

🍺 A kraft sör szép. Stílusoktól függően egy sör lehet ködös vagy tükörtiszta. Ez nem azért van, mert szűrt vagy szűretlen. Mindegyik szűretlen. A kraft söröknek minimális – stílusjegyből fakadó – kivételtől eltekintve szép és tartós habja van. Nem egy pohár jaffaszörp szódával.

A harmadik és negyedik pont a tiétek, ehhez nem tudok igazából hozzászólni, én azt hittem ezt a kézműves is tudta. Ha nem, akkor szégyellje magát.

🍺A kraft sör nem kell, hogy mindenki aktuális kedvence legyen, de a receptek szakértelemmel, kísérletezéssel, odafigyeléssel és odaadással készülnek. A végtermék nem ízhibás, nem félresikerült, hanem előre megtervezett és professzionális körülmények között megvalósított. Az, hogy neked nem jön be nem azért lesz, mert valami el lett rontva benne. Ez a sör most éppen ilyen akart lenni.”

És az ötödik pontnál is azt érzem, hogy az irány jó, bár én feltételeztem eddig is a szakértelmet, odafigyelést és a többit. Az ízhibás és a félresikerült termékek bosszantóak, csak azt nem látom pontosan, hogy önmagában a kraft jelző hogyan fogja ezt kiküszöbölni?

És számomra ez fő kérdés. Önmagában egy új kategória hogyan fogja megoldani a kézműves problémáit? Vagy akkor ez egy minőségi tanúsítvány lesz, egy címke, amit csak akkor lehet rátenni egy sörre, ha mindezen kritériumoknak megfelel? Vagy egy szövetség, kamara, vagy társaság, aminek a tagjai kivetik maguk közül azokat, akik nem felelnek meg a kraft követelményeknek?

Leginkább valami ilyesminek tűnik, ha továbbmegyünk a főzdék felé támasztott kritériumokra:

“Néhány kritérium a sörfőzdékre nézve:

🍺A kraft sörfőzde nem kell, hogy nonprofit legyen, de legyen termékorientált, a termék minősége előzzön meg minden egyéb üzleti célt.
🍺A kraft sörfőzde nem az elérhető legdrágább technológiával dolgozik, de a sörfőzés minden esetben higiénikus és professzionális körülmények között történjen. Nem hamuznak bele a cefrézőüstbe a munkások, nem potyog a penész a falról, az ejesztőtérben nincsen ottfelejtve egy tál – még akkor sem ha kézműves – pacal tegnapról.
🍺A kraft sörfőzde emberek és nem gépek által üzemeltetett, az emberek pedig természetüknél fogva hibázhatnak. Az esetleges melléfogások azonban nem a fogyasztókat, hanem a sörfőzdét terhelik. Szar nem kerül korsóba leárazva, hanem megy a lefolyóba.
🍺A kraft sörfőzdének nem kötelező 500 különböző sört kihozni. Mindenkinek vannak és lesznek állandó sörei, amiket egy esetleges törzsközönség évről évre szívesen fogyaszt. Ettől függetlenül a kraft sörfőzde a meglévő söreinek a gyártásával párhuzamosan igyekszik folyamatosan megújulni és időről időre új, akár limitált szériás termékkel áll elő.

Az első pont azért kicsit erős, mert azért valamiből élni kell, és a minőség is nehezen definiálható itt. Ha nem hibás, de szar a recept, és semmilyen a sör, akkor leöntitek a lefolyóba? Vagy jó a búza-bak, de nem jobb mint a Vitus, akkor mindenki sarokba áll és elszégyelli magát, aztán visszaül a tervezőasztalhoz, éjszakába nyúlóan méricskél a laborban, és nem adja fel míg…Moslékot azért hálistennek eddig is ritkán próbáltak lekényszeríteni a torkunkon, és ha mégis, azt nem felejtjük el, beépül az is az arculatba, jattba, meg helyek látogatottságába.

Kettes pont… hát baszki, élelmiszert gyártotok, az EU-ban. Ha ez nincs meg, bezár az ÁNTSZ a gecibe, legalábbis remélem.

Hármas, helyes, bár én inkább re-brandelném és felitatnám valami metál fesztivál műértő közönségével, de hát nekem eléggé kampós a képzeletbeli orrom. Az arculat védelme, minőségre való törekvés sokadszor is maximálisan respektálva!

Négyes esetében annyit mondanék, hogy a kézműves is tudta ezt, lásd. Békésszentandrási Málnás.

Idáig nem volt teljesen tiszta milyen problémára lenne megoldás az új kategória, de a kiáltvány szerzője – nagy szerencsénkre – rendkívül jó dramaturgia érzékkel a végére hagyta a számomra talán legfontosabb mondatot.

🍺A kraft sörfőzdék nem kell, hogy öribarik legyenek, de együtt harcolnak egy közös cél eléréséért, és ebben támogatják egymást.

Gyűlölöm a harcos retorikát (valójában ki ellen? AbInbev? Nem egy pálya. Egymás ellen? Nem kéne.), de ezt elengedve, a mondat üzenete véleményem szerint helyes és fontos.

A közös cél

Bár nem tűpontosan definiált, de a kiáltványból azt szűrtem le, hogy a cél:

  • izgalmas, jó minőségű, stílusában változatos, de minőségében állandó sörök előállítása professzionális, nano-, mikro- és kisüzemi körülmények között, lelkes és hozzáértő emberek által, profitábilisan, de nem profitmaximalizálásra törekedve

Egyrészt egy kibaszott jogászba oltott adóhatóság veszett el bennem, hogy ezt a mesteri, bikkfa nyelven írt definíciót ide röffentettem, büszke is vagyok magamra. Másrészt a cél nemes, és akár egy eszköz lehet az elérése érdekében, vagy egy lépés a megvalósításban, hogy nevén nevezik a gyereket, kategóriát teremtenek a parkban.

A poszt eleji köcsögölés ellenére a kraft lehet jó szó, angolok is megértik, a németek talán nem értik félre, mi meg megszokjuk. A lényegi kérdés azonban az, hogy a fent említett tartalommal megtölthető-e, és ha igen, akkor hogyan. És itt lépnék tovább, legyünk a 10 millió sörfőző országa, és hadd ne kelljen megállnom, hogy beleokoskodjak ebbe is. Én is lelkes vagyok, de maximum nagyon mérsékelten értek hozzá.

asd

Legyünk a 10 millió sörfőző országa

Szóval ebben harcban szerintem sok dologra van még szükség. Jó kezdet ez a kiáltvány, de ugye nem feltétlenül tükrözi még minden érdekelt és potenciális érintett álláspontját. Mi ebben kibicek vagyunk, véleményünk lehet max, és örülünk neki, ha a főzdék, főzők kikérik. Akkor is ha aztán leszarják. Persze az is lehet a mondás, hogy “mi erre, és aki akar velünk tart, aki nem az nem”, de így könnyen egyszemélyes klub lehet az egész kraft mozgalom. Lehet értelme egy szövetség, akár egy kamara, akár egy minőségi tanúsítvány létrehozásának, akár nemzetközi minősítő versenyek eredményeinek elfogadásának, akármi, de kell valami, ami garantálja hogy egy adott főzde, adott sör megfelel a kritériumoknak. És mi történik akkor, ha valaki ezt nem tartja be? Ki fog szankcionálni? Nem elég, ha a piac dönt? Önmagában a kraft szó nem lesz megoldás, majd boldog-boldogtalan magára aggatja, és kiüresedik mint a kézműves. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát, ne hagyjuk hogy senkiháziak kezébe kerüljön az egyetlen kraft sörfőzde.

Nem gondolom, hogy fel kellene építeni egy brandet kraft néven és azzal erősíteni a főzdék arculatát. Ahogy az autógyártásban a prémium márkák esetében, itt is először a terméknek kell bizonyítani, hogy megfelel a minőségi elvárásoknak. Próbálkoznak gyártók azzal, hogy magukra aggatják a prémium jelzőt, de ez csak akkor nem vált ki közröhejt, ha a termék valóban jó, az átlagosnál jóval jobb minőségű. Ezért nem elég önmagában a kategória, ami megkülönböztet, de nem garantál semmit. Láttuk már milyen amikor egy átlagos nagyüzemi cucc kézművesnek hazudja magát, semmi garantálja, hogy egy másik nem fogja magát kraftnak hazudni. Viszont egy közös minimum, egy egységes filozófia meghatározása segíthet a minőség javításában, hozzájárulhat a fogyasztói elégedettség növekedéséhez. A kritérium rendszer, a megfelelés a fontos, az viszont működik új kifejezés nélkül is.

Kézműves Borsodi

Kézműves sör. Kisüzemi sör. Újhullámos sör. Kraft sör. És ha csak sörnek hívnánk?

Nagy öröm látni, hogy van elképzelés, minőségre szeretnének törekedni, fejlődni akarnak, és felzárkózni a magyar főzdék. Amit mondani próbálok, hogy szerintem ezt nem ezzel a fajta megkülönböztető elit klubosodással meg új címkék feltalálásával kell vagy lehet elérni, hanem a felsorolt célok valódi megvalósításával. A szó csak a kirakat, ami marketingnek jó, de pont ez hitelteleníti a szememben az egész szándékot. Olyan érzésem van a kraft szó hallatán, mintha ezt a kemény munkát akarnánk elsumákolni és inkább csak egy új, hangzatos, a minőséget biztosítani hivatott szót marketingelnénk az egekig, hogy aztán a közelgő pár évben a porig koptassuk, amíg valaki ki nem talál egy másikat, és kezdődik az egész elölről. A kifejezés nem bánt, lehet jó irány, de a kiáltvány több sebből vérzik.

Random #75 // Indoor bulika

Valamikor januárban láttam az Indoor sörfesztivált facebookon, lehet hogy meghívtak rá, vagy csak megosztotta valaki, már nem emlékszem, de nem is igazán fontos. Ami fontos, az inkább az, hogy az arculat szerintem jó lett, nekem bejött ez a felhős, kék, flat-féleség képi világ.

Jobban bírom mondjuk, mint a standard pirospozsgás nagycsöcsű német mädchenes vagy bakkecskés arculatot. Szóval alap volt, hogy interestedeltem – ide lőjetek, nyelvtannácik – az eseményt.

Mivel lusta tróger vagyok, és nem gondolkozok előre, nyilván, ezért max aznap, hirtelen felindulásból mentem volna ki, és akkor azt hiszem rögtön el is tántorodtam volna a ~3000-es jegyártól. Voltunk tavaly a Budavári Sörfesztiválon, annál is húzósnak tartom ezt az árkategóriát a jegyre. Indokként el tudom fogadni, hogy ott koncert van, itt meg élőzene, és exkluzív a környezet. Viszont én jobban szeretek a szeszre fókuszálni, a Magna Cum Laude nélkül is teljes értékű életet tudok élni, és a Gellért sem izgat, mint építészeti műremek, annyira, hogy ne ijedjek meg az ajtó elé állított, cosplay táborból frissen kiugrott Sherlock Holmestól. Minket viszont megkeresett a rendezvény szervezője, megkínált két tiszteletjeggyel, így nem kellett sokat gondolkozni, hogy menjünk-e.

A Budavári sörfeszthez egyébként nem csak árazásban, de kínálatban és a látogatók körében is sok a hasonlóság. Óvatosan merem csak bedobni a buzzword-öt, gondolom azonos a “célközönség” is. És ennek meg is felel ez a fesztivál. A sört szerető, de semmiképp nem beer-geek közönség itt simán megtalálja amit kell, anélkül, hogy mondjuk egy savanyú sörrel hatalmas öngólt lőne (természetesen volt az is, de nem ez volt a többség). A csapokon jellemzően belga, angol, cseh, német és persze magyar közepesebb üzemi sörök, egy két kisebb “kiállító”, mint Kővári “Csakajó” Gergő a Hopaholiccal. Én gyorsan rámentem egy könnyedebb summer ale-re, aztán végigsétáltam a helyszínt. Az árak rendben vannak, belvárosi kocsma színvonal, nem érzem a fesztivál árazást, és az örök sátán, a fizetős budi sem mételyezte az életünk (nekem nincs vele bajom, de tudom, hogy sokakat kiver a frász ettől). A helyszín kicsit furcsa volt elsőre, de nem rossz értelemben mondom, csak egyszerűen szokatlan volt.

A korsó is jól nézett ki

Szabad teret, vagy valami rendezvény központot szoktam meg, a ruhatár meg a puha szőnyeg, és karos székek viszont hamar meggyőztek róla, hogy jó ez, jó ötlet, és kicsit hülyén áll egymásnak a hotel meg a sörfesztivál, de működik a koncepció, összességében. Egy óra után, mikor már elég látogató volt, kezdett kicsit konferencia hangulata lenni a dolognak, álldogáltak, üldögéltek az emberek, csacsogás, kis moraj, messziről szól valami kis zene, catering, mindenki feltöltötte magát, és éppen networkingel.

Miután megittunk 2-3 sört, és a zene is beindult, a hely átváltozott valami szürreális, néha bajor harmonikás sörfesztivál zenével, smooth jazzel vagy épp Billy Ray Cyrus-szal megspékelt, lakodalomba oltott céges karácsonyi bulivá. Engem teljesen beszippantott a “miliő”.

C360_2016-02-20-18-42-18-160

Darth Vader approves

Sajnos a programokból vajmi kevéshez tudok hozzászólni, mert csak rövid időt tudtunk rászánni az eseményre, és hát a piálás eltrollkodta azt a pár ott töltött órát, de volt egy olyan érzésem hogy nem mi vagyunk itt a – wait for it – célközönség.

És hogy szerintem ki az? Én azt gondolom, hogy a hardcore beer-geekeknek sok újat nem tud mutatni ez a fesztivál, mert az itt kapható sörök nagy részét be tudjuk szerezni, viszonylag könnyen, és még belépőt sem kell fizetni érte. Akit viszont maga a program, akár egy fellépő, akár a gasztro vonal, vagy maga a Gellért érdekel, az szerintem kellemesen el tud tölteni egy estét, vagy egy hétvégét itt. Talán úgy fognám meg, hogy azok a sörszeretők, akik akkor is szeretnék a sört, ha csak Pilsner Urquell lenne a világon, azok a sörszeretők, akik voltak Prágában, Münchenben, Londonban vagy Brüsszelben, és ott szerettek bele a sörbe, mert látták hogy nem csak Kanizsai van, és látták hogy ez jó, azok a sörszeretők, akik 2 pohár után keringőznek egyet az asszonnyal, annak beleegyezésével és örömére, azok az asszonyok, akik ezt bírják, és azok akik már most vágják a centit a nyári sörfesztiválokig, szóval ez a rengeteg ember itt igazán jól érezhette magát. Mi is jól éreztük magunkat, de azért az asztal alatt néha rálestünk a Facebookra, hogy nem nyílt-e közben egy Mikkeller bár 3 órányi autóút távolságon belül. Azt még jobban bírnánk.

Kritika #104 // Monyó x RothBeer The Blue Oyster

A csapatban én vagyok a leggyengébb láncszem. Egy rohadt képet nem voltam képes összehozni, de hát egy stouton mit fényképezzek? Tegye fel a kezét, aki el tudja dönteni, hogy ezen a képen a Franky Four Fingers vagy az új oyster stout látható?

random-stout

Ez csak egy sima stout…

Na? Ugye. Én egyébként kifejezetten szeretem általában a stoutot, és ez nekem bejött, mint általában egy stout. Viszont – nyilván azért mert hegyen nőttem fel, és ott ritka az osztriga, meg falun, és nem fejlődött ki az agyam – nem igazán éreztem a floridai langyos tenger áztatta sós delfin ízét, ellenben eléggé pofán vágott egy erős pörkölt maláta íz. Nem csak a tenger íze, de a habja is valahova máshova került, minimális hab, egy perc múlva el is száll. A szénsav elsőre kicsit soknak tűnt, de mire a pohár feléhez elértem, megbékéltem vele. A vége kicsit keserűbb, mint amit vártam, és utána maradt egy kis unicumos íz a számban – nem ittam unicumot, a félreértések elkerülése végett mondom csak.

Palackban ilyen

Palackban ilyen – via MONYO Brewing Co. on Facebook

Kevés összehasonlítási alapom van, a Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout volt eddig az első és egyben utolsó aminek nekimentem. Akkor még félelemmel telt kíváncsisággal kóstoltam bele, és ott is az volt az érzésem, hogy az egy fasza sör, de ha nem lenne ráírva, magamtól nem találnám meg benne az osztrigát. A Monyó & Rothbeer sörénél ugyanezt éreztem, és igazából nem is nagyon számítottam másra.

Ez a sör nekem bejött, ajánlani tudom mindenkinek, de főleg azoknak, akiket egyébként elriasztana az osztriga. Aki tudja mi ez a stílus, az úgyis rá fog menni. Azok a sörösök viszont, akik a sátán teremtményének tartanak mindent ami hal, vagy akárcsak közel megy egy halhoz, akik nem tudják felfogni, hogy hogy lehet bármit is megenni, ami vízben él, azok se féljenek, nyugodtan “ugorjanak egy fejest”, nem fogják megbánni. Akik csak simán kanosak akarnak lenni az első randin, vagy allergiások rá, azok meg ahogy érzik.

Random #47 // Valaki csináljon egy margót a Főzdefesztnek, hogy ezt odaírhassuk

Már megint kritizálunk, ezúttal viszont nem sört, hanem fesztivált. Nyilván ehhez is sokkal jobban értünk.

Természetesen a Főzdefesztről van szó, kint voltunk végig, túl vagyunk rajta, a délelőtti meetingeken kialudtunk magunkat, és levest már tudunk enni. Lassan sikerül elfelejteni a Vári Nővérek merész, sokat sejtető tornadresszét, és a Fótiak LÉZER boomboxát is.

2015-06-05 14.37.25

Pénteki sajttáj

Az idei felvonás nekünk kicsit korábban kezdődött, annyira csókosak vagyunk, hogy részt vehettünk a szerdai előkóstoláson. Nyugodtan lehet irigykedni, abban a pillanatban ugyanis nem volt kúlabb esemény a planétán, a közismert gasztrobloggerek deviánsan múlatták az időt az élesztő VIP-jában, Papesz is szétkész volt egy óra után (mi egy órával bírtuk csak tovább…).

Mielőtt azonban nekiugrottunk volna a komlózott cidereknek – nekem kb. ennyire esett jól az egyik -, a szervezők tartottak egy rövid bevezetőt. Száraz tények, nyakkendős dumák, befektetők, növekedés, hosszútávú célok, misszió, sörforradalom, fizetős budi…

… és akkor itt valami eltört…

…a közönség jelezte a szervezőknek, hogy ez a toalett 100 forintért, ez konkrétan palotaforradalmat fog kirobbantani a látogatók között. Heves vita kerekedett, de igazából a semmiért, hiszen 2 nappal a fesztivál előtt nyilván nem lesz újratervezve semmi. Aztán szóba került a pohár is. Üveg pohár, szebb, igényesebb. Itt is morgolódtak páran, hogy szükséges-e ez, de jelentős felháborodást ez nem váltott ki.

Személy szerint én akkor úgy gondoltam, hogy sokféle működő konstrukció létezik, és a fesztivál szervezői kiválasztották az egyiket. Az, hogy belépőt szedjenek, és biztosítsák hogy a helyszínre csak a jeggyel rendelkezők léphetnek be, maga a helyszín miatt nem volt kivitelezhető. Úgy gondoltam, hogy olyan mindegy, hogy belépő, karszalag vagy pohár, együtt tudunk ezzel élni. Nem tartom lehúzásnak az ezer forintos poharat, illetve de, de hát 800-900 forintos söröket iszok belőle, nem éreztem reálisnak felháborodni emiatt. Ez egy drága hobbi.

2015-06-06 17.31.58

Minden idők fotója

És ugye ott volt a budi is. Úgy voltam vele, hogy utálom a fizetős vécét, de megbarátkoztam már vele – illetve ez még mindig jobb mint belvárosi helyeken a vécés holle-anyó, a kedves nagymamaként manifesztálódott tömény érzelmi zsarolás-, nem annyira érdekelt, de kíváncsi voltam, a közönség vajon mennyire fogadja el.

Nekem úgy tűnt, inkább beletörődtek, és puffogtak, mintsem igazán elfogadnák. Konkrétan nem egy embert hallottam, ismerőst vagy ismeretlent, hogy ez gáz. A sztenderd indokok általában ezek voltak:

  • Ha már 900 egy sör akkor férjen bele!
  • Ha már lehúztak a korsóval akkor férjen bele!
  • Nem igaz hogy ezen is nyerészkedni kell!
  • Na, most akkor nyakig hugyos lesz a liget!

A pohárral kapcsolatban kisebb volt a felháborodás, amennyire meg tudtam ítélni, de ott is volt pár jogosnak tűnő kritika:

  • De én a prémium poharat akarom, de nincs még pénteken ott, most akkor addig vegyek egy simát???
  • Olcsó pohár drágán!
  • Mit kezdjek vele, tényleg igyam le az Élesztőben???

Először azt gondoltam, hogy a vécé fog engem is jobban idegesíteni, de már az első nap végén rájöttem, hogy tévedtem. Részegen botorkálni hazafelé az üvegpohárral kényelmetlen volt, másnap a városban mászkálni vele dettó. Vasárnap otthon is hagytam, és mázlim volt hogy a lelépő THEHOPSNOB cimboráét kölcsön tudtam venni, így nem kellett még egy poharat kifizetni.

Viszont mielőtt berobban itt a Budi- és Pohár-gate, azt kell mondja, hogy mindezek ellenére és részben ezek segítségével, az idei Főzdefeszt magasan a legjobban szervezett, és legkényelmesebb volt az összes közül (a tavalyi után, persze, ahol megismertem a csajom, de ennek semmi köze nem volt a szervezéshez), mert:

  • A városliget az eddigi legkényelmesebb helyszín, mérete és egyéb adottságai miatt. Üldögélni a fűben, kényelmesen elférni, árnyékban, fák között, priceless. Ha visszagondolok az első, Mikszáth téri fesztiválra, amikor késes bunyó volt minden egyes szabad ülőhelyért, akkor el kell ismernem, hogy hatalmas az előrelépés, és merem állítani hogy a Főzdefeszt idén volt először a helyén
  • A fizetős vécé többet javított a közérzetemen, mint amennyibe került. Lehet felszólalni, pénzbe került, akár nyerészkedésnek is titulálhatjuk, de a tény az tény. A Mikszáth téri feszten, vagy ami az Andrássy-n volt, a buli fele a budinál sorban állással, meg feszülő hólyagos feszengéssel ment el. Ha végiggondolom, egy ezrest költöttem el vécére kb, lehet ezerötszázat, de gyakorlatilag sosem kellett sorban állnom, 5 percet töltöttem összesen a budiban, az értékes időből nem sokat kellett erre elpazarolni, több bulika a barátokkal, kevesebb sikítva feltépett toi-toi ajtó és veszett közdelem a begörcsölt gatyamadzaggal

Van mit javítani – mint általában mindenen -, de az irány jó, szerintem. A szervezőknek szerintem érdemes megvizsgálni más belépő konstrukciókat (karszalag), más pohár konstrukciót (nem kötelező, többféle verzió, re-pohár), és talán azt is átgondolni, hogy a vécéket továbbra is használat arányosan, direkt finanszírozzuk, vagy a költség épüljön be a sörárakba, vagy a belépő díjába. Nem tisztem ezt eldönteni, gondolom markáns különbség nem lenne 3 napi fesztiválozás költségében.

Camera360_2015_6_6_042638

Vári nővérek × Fenékig

Látva a fejlődést, bizalmat szavazok a szervezőknek – nem mintha ez mondjuk bármit befolyásolna:-) -, és bízom benne hogy a jövő évi fesztiválon megmarad minden ami most jó, és sikerül pár apróságot kijavítani, amik most pár embert bosszantottak, de alapvetően nem nyomtak túl sokat a latba. Ezekkel együtt is az utóbbi évek legjobb magyar kézműves sör fesztiválján vagyunk túl, szerintem.