FYKI #50 // 7 dolog, amit megtanultunk Malajziában (és Szingapúrban)

Amerikához képest kevesebbet “tanultunk”, szóval azóta vagy okosodtunk, vagy csak egyre kevésbé látjuk az összefüggéseket. Márciusban követhettétek direktben az utunkat itt, itt illetve itt is (követtek ti minket rendesen??!) lentebb pedig a tanulságokat találjátok.

1. Malajziában sok dolog olcsó, de az alkohol nem az (kivéve az adómentességet élvező turista-szigeteken). Képünk Szingapúrban készül, ahol viszont minden drága (így a sörök is)…

A Heineken 800, a Corona 815, a Sapporo 835, a Hoegarden 1010 forintnak megfelelő Szingapúri dollárba fáj. Szó szerint. A kisüzemiek áráról később…

2. Mindent a sörmultik nagy márkái uralnak.

A Skol nevével ellentétben nem Skandináv, hanem ugyanúgy a Carlsberg ázsiai üzemében készül, mint a Special Brew, míg a Cass Fresh az AB-InBev tulajdonában álló dél-koreai Oriental Breweryben készül.

3. Nincsenek nagyon helyi márkák Malajziában (nem csak, hogy kisüzemiek, de nagyüzemiek sem). Muzulmán ország, de a jelentős számú kínai és indiai “kisebbség”, illetve nyilván a turisták miatt nem tilos az alkoholfogyasztás, de helyi főzdékkel csak Szingapúrban találkoztunk és nem is nagyon néz ki úgy, hogy hamar változás állna be ebben. A The Better Beer Festival idén marad el először a 2012-es kezdés óta, mivel a helyi hatóságok – aggódva az erkölcsökért – elkaszálták a 6000 emberre tervezett rendezvényt.

A georgetowni Dicken Street Bar pár hónap üzemelés után bezárt (mi már csak rácsokat, port és a bejárat feletti installációt tudtuk fényképezni), de a cikk írása közben vettük észre, hogy nem rég ismét kinyitott.

4. A szingapúri Brewlander sem helyben készül, hanem Kambodzsában bérfőzik; mégis az egyik “leghíresebb” helyi márka. A Rye & Pint a másik nagyobb (kicsi) sörmárka a városállamban, velük a Mikkeller Bar Singaporeban is lehetett csapról találkozni.

Semmi flanc, az egész “hely” egy konténer; 20 csap, egy bárpult, jófej pultos, de a sörödet igyad meg kint a lazulós hiphopot és a szomszédos asztalok angol társalgásait hallgatva. A Rye & Pint Punchin Rye a fülledt Szingapúr tökéletes indítósöre volt, míg az Accidental Wheat 4dl-je 2930 forintnak megfelelő összegért volt hibáktól nyilván mentes, de közben bántóan középszerű. Képünkön a Mikkeller Spontandryhop Mosaic és a Spontandryhop Centennial, 2dl 1950 forintnak megfelelő Szingapúri Dollárba fájt. Előbbi funky illattal, illetve kis tutti-fruttival élénkebb, míg utóbbi virágos illattal, szappanos-parfümös ízzel fűszeresebb. Azért fasza hely volt, a Mikkeller Bar San Francisco-t magasan veri…

5. A sörös helyek jellemzően a turistákra, illetve az ott élő külföldiekre építenek és nem csak a kisüzemiek… Csapról egyébként is csak elvétve lehet inni valamit.

Ez az Anchor nem az az Anchor.

6. A meleg, illetve a rengeteg német miatt a pils, a búza és a kölsch mennek a kézműves helyeken is. (Mármint meglepő, hogy 6 csapból akár 2-t is elfoglalnak általában.) Persze nem ezeket választottuk, de jellemző, hogy az ezeken túli sörök is könnyűek, vékonyak, vizesek.

Ahogy megérkeztünk Kuala Lumpurba, egyből Uberbe vágtuk magunkat, hogy zárás előtt 10 perccel beeshessünk a belvárosi TAPS Beer Barba. Már mostak fel, de kegyesen még pattintottak valamit az arcunkba. Ha minden igaz, akkor Rogue Farms 7 Hop és Buxton Brewery Red Raspberry Rye van a képen. Másnap elmentünk a másik külvárosi lokációra is; kedvesek voltak, jót tudtunk enni, a sörökre se volt panasz (Buxton volt csapon itt is), de túl nagy hangulata egyik helynek sem volt.

7. Félszeműek között a Tiger a király; ha már nagyüzemi, akkor ez jött be a legjobban. Nyilván nem mindegy, hogy a tengerparton, vagy egy medence szélén issza az ember, de haza azért nem hoztunk belőlük (ezzel arra akarunk célozni, hogy a Heineken vizes üdvöskéje itthon nem működne, de a szörnyű Skolok és Anchor Extra Strongok közül azért kitűnik).

Ha a vámmentes szigetek valamelyikén vettük volna ezeket a dobozokat, akkor 160 forintnak megfelelő összeget fizettünk volna értük. Ahogy a kép is mutatja, nem ott vettük (a hotel medencéje mellett még csak nem is szolgáltak fel alkoholt), így maradt a 3×-os ár, de soha rosszabb kilátást…

+1. Ha egy helyet kéne kiemelni az egész utazásról, akkor a szingapúri Smith Street Taps mellett tesszük le a voksunkat. (A héten Warpigs Tap Takeover van!!!)

Menő helyszín, menő sörök, menő arcok. Mondjuk a csaplistát: Brighton Bier Hung Like A Gorse , La Quince Brewery Llipa!, Gosnells Hopped Mead, Fourpure Brewing Co Indy Lager, Brighton Bier Fresh Prince of Norway, Yeastie Boys His Majesty 2016 , Omnipollo Noa Pecan Mud Cake Stout, Ise Kadoya Pale Ale, Brewlander Pride Saison, Rogue Dead Guy Ale, Brew By Numbers 01|13 Saison Mosaic… Persze mellette is voltak még sörös helyek (The Good Beer Company például pár méterre), de az egész piaci helyszín annyira színes, pörgő és intenzív volt (itt a helyi arcok is kortól-nemtől függetlenül ettek, de főleg ittak), hogy sörök nélkül is megérte volna. Sörökkel meg pláne!

Politikailag talán korrektebb lett volna Malajziát és Szingapúrt külön venni, de ez nem az a blog az utazás jellege és a távolság miatt így volt a legcélszerűbb. Most legyen elég ennyi… Ha újra megyünk, majd külön írunk róluk, becsszó!

FYKI #49 // Kasper Ledet és a To Øl címkéi

Ritkán szoktuk más oldalak anyagait átvenni – inkább osztjuk az ilyen tartalmat Facebookon és Twitteren -, de a design posztokat szeretjük, így nem tudtunk elmenni a Beer is Art Kasper Ledet designert, illetve a To Øl címkéit bemutató írása mellett. Az írásban a Stress Test Baltic Porteren keresztül nyerhetünk betekintést az alkotási folyamatba és – bár az egész cikk lefordítására nem vállalkoznánk – volt egy gondolatsor, ami mindenképp megérdemli a kiemelést, annyira remekül megfogalmazza a címkék mögötti ötleteket.

Nincs két ugyanolyan, de mégis konzisztensek és felismerhetőek a a To Øl címkéi

Azt szerettem volna látni az illusztrálás során, hogy az ürességet milyen messzire lehet vinni. Azt hiszem, biztosan kijelenthető, hogy egy ilyen címke soha nem lett volna lehetséges a nagyüzemi sörgyártásban. A legtöbb csomagolás a felület lehető legnagyobb részét képekkel és adatokkal való kitöltésére koncentrál. Van valami felszabadító a lehető legkevesebb vizualitásban, a kis, majdnem jelentéktelen gesztusokkal való munkában. Nem a merész kijelentésekről és a csillogó képi megjelenésről szól. A design inkább a pillanatnyi részletekre, a negatív térre és egy olyan kompozícióra összpontosít, ami majdhogynem nincs is ott.

A Black Malts & Body Saltsról írt kritikánkért klikk ide

Angolul tudóknak ajánljuk a teljes cikket.

FYKI #48 // III. Kraft Sörfesztivál

2017-et már biztosan Főzdefeszt nélkül húzzuk le, cserébe idén már másodszorra lesz Kraft sörfesztivál. Az egy évvel ezelőtti elsőről is írtunk, az idei tavaszi másodikat is ajánlottuk (kint is voltunk persze), szóval adja magát, hogy a harmadik is kapjon egy előszót. Ami nem változott:

  • Ugyanaz a helyszín, ugyanaz a koncepció, vagyis nem csak helyben lehet mindenkitől fogyasztani, de főzdét is lehet látogatni (érdemes)
  • Ugyanúgy last-minute szervezés (nem mintha zavaró lett volna bármikor is, csak ennyire insiderek vagyunk)
  • Ezúttal sincs belépő, fizetős mosdó, kötelező pohár, kirakodóvásár, mulatós techno (ugye a fesztiválozás szokásos vesszőparipái)
  • Minden főzde készül valami extra dobással (erről lentebb)
  • Ismét lesz Mikkeller Running Club Budapest futás (ez mondjuk kevésbé a szervezőkön múlik, inkább rajtunk), ezúttal pedig a HORIZONT ajánlott fel ingyensört minden futónak (köszi)

Nem csak a helyeikkel, de a náluk bérfőző gerillákkal is találkozhatunk ezúttal

Aki már volt kint az első kettőn, az jó eséllyel jól érezte magát, hiszen tipikusan egy olyan rendezvény, amire mondjuk sem a Dréher Hidegkomlós fanok, sem a cseh sörök barátai nem zarándokolnak ki a Maglódi útra (hogy aztán vagy az árakat firtassák, vagy “valami rendes sört” keressenek), de közben azért alkalmas arra is, hogy szélesebb fogyasztói rétegek is (ne csak a premierekre járók, a mindig az újat keresők) megtalálják a számításukat. Mert egy sörfesztivál tényleg egy rakás dologra jó (komfort zónából kilépés, edukáció, újdonságok megismerése), de a lényeg mégiscsak az, hogy a főzdék közvetlen kapcsolatba kerüljenek a fogyasztókkal, és míg ez utóbbiak jól szórakoznak, előbbiek még profitot is tudnak realizálni.

Ha eddig nézzük, akkor nyilván értelmetlen is lett volna megírni ezt a posztot, így nézzük azt, ami változott:

  • A 4 szervező főzde igyekszik levetkőzni a kraft elitklub jellegét és először engednek be másokat is a saját fesztiváljukra (erről lentebb bővebben); legutóbb voltak külföldi vendégek, ezek helyét most a fent említettek miatt hazai “tagvárományosok” veszik át
  • Már 4 napos a rendezvény, vagyis csütörtök 17 órától már vasárnap 23 óráig lehet masszívan piázni kóstolgatni, Untappdre becsekkolni, pacsizni ismerős-ismeretlennel
  • A Krak’n Town kitalálója vette át a szervezési feladatokat, így, hogy van dedikáltan gazdája a fesztiválnak, még több apró lépést tett a profizmus irányába
  • A buszjárat nem csak, hogy továbbra is ingyenes, de a megállók végre engedélyezettek és sűrűbben is fognak jönni-menni
  • Tovább bővül a nem csak sörre fókuszáló szolgáltatások köre (kávé, soft drink, waffel, még több street food, gyerekeknek animátor)

Csapolt Gyombír is lesz a másnaposok, sofőrök és kismamák örömére

Az őszi Kraft fesztivál legfontosabb híre, hogy bővülés előtt áll a Kraft Egyesület. A tagság új
várományosait egy külön standon fogjuk bemutatni két-két sörrel, és a fesztivál után a védjegybizottság
döntése valamint egy közös megbeszélés fog arról határozni, hogy hány új tagot üdvözölhetünk majd a
köreinkben. A pályázók névsora: Gólem, armando_ochoa, Reketye Brewery, Dimbo Lab, HaraPunk,
Reczer Ser, TufBuzz (sic!), Fehér Nyúl. via ‘Meghívó a III. Kraft sörfesztivál sajtótájékoztatójára’ sajtóanyag

Érett már, hogy valamerre elmozduljon az amúgy faszán kitalált Kraft Egyesület, bár a beszavazás jelleg nem tudom mennyire köti majd le a nagyérdeműt, mindenesetre nekünk nem teljesen tiszta a dolog (kaptunk olyan visszajelzést, hogy az amúgy egyik főzdében bérfőző tagvárományosnak sem az). Az is kérdéseket vet fel, hogy mennyire van létjogosultsága egy platformra tömöríteni a hírhedten nyomuló, saját főzdével rendelkező Reketye Sörfőzdét és a nem rég indult, inkább háttérben aktívabb TuffBuzz-t, de egyfelől majd tisztábban látunk a fesztivál után, másfelől meg végre az olyan, a színtéren évek óta aktívan jelen lévő, amúgy a Főzdeparkban bérfőző arcok sem maradnak ki a tutiból, mint mondjuk a Gólem.

Hogy a szubjektív véleményen túl közszolgálati jellege is legyen a végére az írásnak, ezt a négy új sört ne hagyd ki a 4 alapító főzdétől:

Persze ezeken túl is lesznek említésre méltó újdonságok, de hát minek tépjük tovább a szánkat. Úgyis találkozunk ott!

FYKI #47 // Kövesd a Fehér Nyulat!

Bizony, hogy kövesd!

Az úgy volt, hogy annyi minden történik nyáron a sörös fronton is, hogy néha még mi sem bírunk lépést tartani. Amikor pl. a Fehér Nyúl Brewery kijött az alap szortimentjével, akkor simán nem tudtunk elmenni megkóstolni, csak később kortyoltunk rá erre-arra a kedvenc helyeinken. Aztán összefutottunk Álmossal a Fehér Nyúl egyik tulajával-sörfőzőjével, aki ha már így alakult, szívélyesen meginvitált minket egy felfedezőútra a nyúl barlangjába. Mi meg, mint a bátor Sir Robin, menekültünk ezerrel. Egészen a Soroksári út 110-ig futottunk, ahol kisebb tanakodás után megtaláltuk a sörfőzdét. Egyelőre keressétek a sárga-fekete korlátokat.

Látszik? Pedig rá van írva, hogy Fehér Nyúl! Fehérrel.

Mindenesetre ez volt a legnehezebb és a legizzasztóbb az egésszel kapcsolatban. Innentől minden király volt. De tényleg, nem seggnyalás. Baromi jól éreztük magunkat és ez még javulni is fog. A Fehér Nyúl is azon a vonalon indult el, amin sok menő újhullámos főzde: volt egy álom, lett hozzá szaktudás, hitel, meg saját pénz és aztán vágjunk bele. A srácok (Csepregi András, Sajgó Álmos és Meiszner Péter) belevágtak. Átgondolták. Kísérleti Nyúl néven tesztelgették az első sörüket, meg a brandet és közben dolgoztak ezerrel a főzdén. Ami amúgy – bár szépen néz ki, faszaság, hogy az irodákból fentről lehet ránézni a gyártó részre – még fejlődni fog, hiszen már ki van jelölve a taproom helye, és (pssszt!) ha minden jól megy, akkor lesz barbecue is, a pitbox és a green egg sokat ígérően áll a sörfőzde egyik sarkában. Szóval itt még alakulás van, nincs akkor befektetés és koncepciózus piacfoglalási terv mint, a szintén nemrég nyílt FIRST-nél.

Fehér Nyúl APA

Nos nézzük sörügyileg. Itt is az átgondoltság jellemzi a fiúkat: jó logó, jó design, semmi faxni a neveknél. APA, IPA, dupla IPA és stout adja az alap szortimentet, ez a bázis. Az APA nekünk nagyon bejött, jól ivós, barackos-virágos, nagyon kellemes sör. Az IPA szerintünk finomításra szorul, nem volt túl jellegzetes és kicsit otromba a keserűje is, de már dolgoznak rajta. A dupla IPA az édeskésebb, malátásabb vonalat viszi, nem mondanánk emlékezetesnek, de nem is lehet belekötni (bakker, kéne egy magyar dupla IPA összekóstolót tartani most már…). Aztán jött az első meglepi, a stout. And the winner is! Könnyű, krémes, nem túl pörkölt, nem túl vizes, pont jól iható. Amikor ezeket a sorokat írom 35 fok van, amikor a sört ittuk csak 32 volt, de ugyanolyan jól esett akkor is. Helyszíni csapatunk felének megvan a nem hivatalos váratlan nyári söre.

Hola, Rafa, qué tal? – Fehér Nyúl RAFA – limoncello sour IPA

Aztán rögtön ezután meglett a helyszíni csapatunk mindkét felének az új, nem hivatalos váratlan nyári söre. Megkóstoltuk ugyanis RAFA-t, a limoncello ihletésű sour IPA-t. Wow. A csajos csajoknak hozza a limoncello ízt, a kemény csávóknak eléggé IPA, a geekeknek pedig kellemesen fanyar és frissítő. Tényleg a nyár söre lehet. Pont annyira extrém, hogy felkapod a fejed a csaplistánál és pont annyira finom, hogy bárki meg tudja inni, még az is, akinek az extrém az sok. Mész. Iszod. De tényleg. És ez még nem minden, már tartályban a nagyon ígéretes imperial stout és barleywine is, várhatóan az ősz végétől lesznek elérhetőek.

Fiatalos imperial stout, de már most rohadt jó. A kép jobb alsó sarkában Ákos szerényen tükröződik.

Szóval minden összevetve egy jól megalapozott, jól kitalált vállalkozást látunk, ami nagyon szimpatikusan mutatkozott be, a barbecueval és a taproommal még egy kis újdonságot is tud csempészni a piacba (nem beszélve arról, hogy a város ezen a részén még nem volt semmi hasonló hely). A két legfontosabbat kihagytuk: a sörök jók, vagy ígéretesek, az arcok a márka mögött pedig jó emberek. Ennél több most nem is kell, csak annyi, hogy várjuk azt a barbecue-t, de nagyon. Hajrá Fehér Nyúl!

FYKI #46 // Itt az első? Megnyílt a FIRST The Craft Beer Co.

A kézműves színtér belterjességéhez képest nagy nyilvánossággal és komoly sajtóvisszhanggal megnyílt a FIRST The Craft Beer Co. Váci úti látványfőzdéje / brewpubja. Nagyszerű sikerről szóló, bizakodó cikkek, forradalmi első lépések a visszhangokban. Vajon tényleg megváltozik mostantól minden? Egyáltalán miben első a FIRST? Az első kézműves sörfőzde? Nyilván nem. Az első brewpub? Talán, bár máshol is van saját helyszíni értékesítés, saját kocsma. Az első dobozos kézműves sör itthon? Nem nyert, a Reketye és a Brew Your Mind is beelőzött. Az első látványsörfőzde? Bezony, itt tényleg látni mindent a vendégtérből. Ez persze a forradalomhoz még kevés lenne. De akkor mi a helyes válasz?

A vörös fények elvarázsolnak a látványsörfőzdében, bár ez kép pont megfordítja a nézőpontot: a vendégtér látszik a főzde oldaláról.

Nos a “forradalmat” itt a profizmus oldaláról fogják meg. Talán lehet azt mondani, hogy ez az első komolyan, piaci célokkal megtervezett sörfőzde itthon. (Tudjuk, hogy nem ők láttak először üzleti tervet, tudjuk, hogy a például a Horizont is tudatosan, sem mint erőből építkezett, de nulláról ennyi lépcsőfokot átlépni kezdésként, ezt tényleg nem csinálta még senki. Ebben elsők biztosan.) Nem valaki régi dédelgetett álma alakul fokozatosan, vagy egy régi családi főzde újul meg és növi ki magát. Itt több éves terv, nagyon komoly befektetés, az elérhető legmodernebb berendezés a Zips’s től és a nagyüzemi sörfőzdéktől is igazolt munkatársak mutatják, hogy a tulajok, Kurucz Gergely és Kurucz Dániel (a Budavári sörfesztivál – Belvárosi Sörfesztivál szervezői) alaposan átgondolták a dolgot. A recepteket Csupor Marci kevergeti, aki saját söreivel már letett az asztalra, a szortiment pedig érezhetően a piacra, eladásra lett összeállítva. Pilsner, a kötelező APA és IPA (utóbbiból egy gyümölcsös limitált változat is), belga búza és ennek a gyümölcsös változatai.

Nem az első, de egyelőre a legmenőbb: rendesen megnyomott, egyedi dobozok.

Na jó, de milyenek a sörök? Mert hát nyilván ezen fog múlni minden. Nos, a sörökön nem fog múlni semmi.

Ahogy már írtuk, kifejezetten a nagyközönség van belőve, eladható brand, eladható sörök. Ezek a sörök eladhatóak. Pont annyira mások, tisztességgel kimunkáltak, hogy a hagyományos választékot lassan elhagyó, kézműves után érdeklődni kezdő ember nem fog bennük csalódni. Kellemes, jól iható mindegyik, nincsenek nagy kilengések, ugyanakkor szépen meg van csinálva minden. De extremitásokat ne keressünk. Különlegesebb sörök amúgy majd elvileg jönnek, főleg a brewpubban, hogy legyen értelme kimenni a Váci út végére, kíváncsian várjuk őket. A meglévők közül a pilsner jól iható volt, magyar szinten főleg, egy hasonló árú német-cseh versenyzőért még azért nem cserélnénk le. A belga búza, azaz a witbier kifejezetten kellemes és frissítő, talán még kicsit visszafogott is az íze. A gyümölcsös változatokat pont nem tudtuk megkóstolni, felitták az előző napokban. A kedvencünk a bronzos American Pale Ale volt, ízében, illatában korrekt, pont amennyi kell. Az IPA kicsit semmilyen, pedig van benne anyag. A tropical meg hozza a most trendi savanykás nyári IPA-kat, csak talán pont az alap veszett el a gyümölcsök között, de melegben felüdít.

Friss, ropogós és nagyon korrekt a pilzeni, de nekünk az APA és a witbier tetszett a legjobban.

És ez mire lesz elég? Majd a piac eldönti. Ezzel persze nagyon okosat nem mondtunk. Az az igazság, hogy a 4-700 közé belőtt sörökkel igenis van keresni való a piacon, a multik mostani útkeresése (különféle komlós lágerek, a Soproni IPA-ja) azt mutatja, hogy érdeklődés van már az új ízek és a magasabb minőség irányában.

A technológián sem fog múlni semmi.

Ugyanakkor kérdés, hogy mekkora ez a piaci szelet. Illetve persze, hogy hány évet kell várni – és közben folyamatosan nyomni és edukálni, és nem feladni a vállalkozást – ahhoz, hogy tényleg megérje majd egy ekkora befektetés, legyen igény egy ekkora “középáras” sörfőzdére itthon. Elég néha megnézni egy nagyobb portál témába vágó cikke alatti kommenteket, és szinte úgy érzi az ember, hogy az elmúlt 6-7 év meg sem történt, még mindig annyira kevés ember érti és tudja, hogy ez miről szól. Szóval hosszú még az út, de ez egy biztató kezdet. Meglátjuk. Hajrá!

FYKI #45 // Sörös infografika az Index címlapon

A nemzetközi felvásárlások heti rendszeressége (példát írhatnánk, de már túllépte az ingerküszöbünket), az újonnan induló tematikus sörös oldalak feleslegessége (ööö, ezt érti valaki? pont a múlt héten követtük ki a beerwithaview-t is, mert annyira gagyi lett), vagy néhány hazai főzde fájdalmasan bántó kommunikációs megoldása (“6,9 %-os vörösbarna ale malátásan csokoládés beütéssel! Szexrajongóknak kötelező!” – wtf???) mellett azért jó is történik néha a szcénával.

Fura, hogy ez egy Index.hu címlapos szponzorált tartalom képben jelenik, meg, de a szöveg bántó megoldásai és lélektelenségének ellenére mégis üdvözlendő dolog. Nyilván az Óvatos Duhaj kommunikációja miatt fordított pénzt és energiát a Soproni az alábbi infografikára és a nyilvánvaló hibái ellenére (Indian Pale Ale elírása, a pohártípusokra is érdemes lett volna figyelni, a búzasör felsőerjesztésű, a baltic porter viszont alsóerjesztésű, a baksör meg inkább 5,5-7,5% abv között van, lehetett volna játszani a megjelenített fajták árnyalataival, olyan betűtípust kellett volna találni, melynek karakterkészletében szerepel az ű és ő is) is igényes lett és alapvetően alkalmas a szélesebb közönség szórakoztatására és edukációjára.

“Az infografikát a Brand & Content készítette a Soproni Óvatos Duhaj megbízásából” via Index.hu

FYKI #44 // Ezt igyad a II. Kraft Sörfesztiválon

A sörfőzdék megrendelték a jó időt, és bár a bringán hűtött az ellenszél, megváltás volt egy hideg, friss sör. A héten megjelent beharangozók alapján egy picit megijedtünk/elszomordtunk, hallottuk már sok külföldi sörértő barátunktól (közismert sörfőzőktől) hogy a magyar kézműves/KRAFT IPA-k még mindig a túl keserű agyonkomlózott vonalon mozognak, miközben odakinn már rég a frissesség meg a vermont a menő, ehhez képest itt komló… szétkomló mindenhol, de legalábbis a Horizontnál meg a Balkezesnél nagyon. Kicsit fostam is, hogy óvatlanul kötöm le a bringám valami számomra ismeretlen ipari acél baszhoz, és hazafelé egy hidegkomlózott kerékpárral kell majd elvergődnöm. Reméljük nem így lesz, de mindegy is, mert most akkor is végigrohanunk az összes újdonságon, aztán meglátjuk.

Mad Scientist / Transfusion – Blood Orange IPA

A Mad Scientist transzfúziós vérnarancsos ipája volt az első választásunk. A srácok azt ígérték, hogy a 7000. követőnél mutatnak premier előtt egy új sört a fesztiválon. Mutattak, mi meg nem csalódtunk most sem. A sör egy keg-only alfa batch, szóval csak csapon elérhető, ideiglenes designnal, de ha valami tényleg frisset akarsz akkor nyomassad. Fanyar, orrbacsűr a narancs, kurva jó nyári frissítő. A klasszik ipa keserűség csak a végén támad, pont annyira, hogy kérj még egy pohárral a szomjadra.

Mad Scientist

Balkezes / LD50

Az árral (nagyjából) szemben úszva másodikként nyomtunk egy LD50-et, kikértük gyorsan a “Zsombibácsi féle IKEA-s cüccögős pohár”-ba (600 JMAF-ért megvásárolható és átvehető közepesnél szőrösebb balkezekből). Nagyon jó, friss, azt vártuk hogy leszakítja az arcunkat (mégiscsak egy többször hidegkomlózott, 6,5%-os “hop burst” IPA), és le is, csak nem úgy ahogy vártuk. Az egész technológia lényege, hogy a komlót a keserűség nélkül élvezzük és ez össze is jött. Édes, mézes, balanszos és csodás. Ne ijedjetek meg, lehet ezzel kezdeni és még aztán visszamenni többször, addig inni amíg van. Más mint amit megszoktál. És ha érdekel egyébként mi az az LD50, akkor meg gyertek ki megkérdezni (megkérdezzük nektek?).

Balkezes – LD50

Uradalmi Sörmanufaktúra / Lumen

Természetesen (saját bevallása szerint is) egy hidegkomlózott, de mégis klasszikus Amerikai IPA. Komló minden szinten, se többet se kevesebbet nem hoz, mint amit ígér. Igazi bázis ipa, ami kell egy szortimentbe (meg belénk, belétek), de ebben a kavalkádban, most nem tűnt ki. Minimum korrekt.

MONYO Brewing Co. feat  Egy füst alatt – BBQ PopUp / Deep Pit ESB

Az igazi angol kocsmasör egy kicsit erősebb változata, BBQ mellé kifejlesztve. Kilóg a sok hidegkomlós, tökönrúgós cucc közül. Malátás, édeskés, birsalmás, pont annyira testes, hogy legyen egy kis fogása. Szmókerben lassú tűzön és füstön sütött oldalashoz, marhaszegyhez tervezték, és hozza is amit ehhez kell. A mindennapok, de legalábbis a húsevős mindennapok söre simán lehet. Vagy csak evős mindennapok söre, sajtok, saláták mellé is nagyon adja. Esetleg akinek komlócsömöre van, az nyugodtan próbálkozzon vele.

Füst

Masters Brewing & Distribution Co. / Juicy IPA

Szerintünk ez most nem annyira jött össze. Az első sör itt, ami nem hozza azt, amit ígér. Sem megjelenésben, sem ízben nem juicy, pedig ez most nagyon nagy menőség lenne mindenhol. Egyelőre egy sima, közepes dupla ipánál nem tud többet. A lány, aki után nem fordulsz meg az utcán. Van egy kis kellemetlen keserűség a végén, bár nem rossz, emiatt ez egyelőre nem nőtt fel a többi új sör színvonalára.

HopTop Brewery / Tropical Swinger Club

Gyümölcsös IPA, és rögtön a mellényúlás után belenyúltunk a tutiba. Ez tényleg dzsúszi. Mangó, kajszi, baracklekvár, trópusi-gyümölcs, gyümölcsösjégkrém. Frissít, üdít. Nem csak gyerekeknek. Nekem eddig ez a fesztivál söre, ötös.

Fíling

Horizont / Hopmaster’s Session IPA

A Horizontosok egy “SZÉTKOMLÓS MEGLEPETÉS SÖR”-rel próbálják kimaxolni a frissességet, közvetlenül a hidegkomlózóból csapolják a cuccot. A sört csak a II. Kraft Sörfesztivál ideje alatt, a helyszínen lehet megkóstolni, úgyhogy még öt előtt rámentünk mi is. Nagyjából hozza amit ígér, friss, malátás is, fasza kis sör, egyetlen érv amit fel tudok hozni ellene, hogy az előző annyira bejött hogy most nem tudok másra gondolni, minthogy visszakúszok, és elkérem a hordót.

És a végére a kis szétkomló-határozó kapcsolódó szócikke

De mi is az a hidegkomlózó és miért hidegkomlózzuk a söröket? Ha a komlót nem a főzés közben (melegen), hanem az erjesztés után (hidegen) adjuk hozzá a sörökhöz, akkor az aromák sokkal intenzívebbek lesznek, míg a keserűség mégsem szökik az egekbe. A végeredmény egy illatos, aromás, könnyen iható s nem túl keserű sör. Ezért a lett a hidegkomlózó (vagy leánykori nevn R2D2, esetleg csak simán ufó) a sörfőzők kedvenc játékszere. A mi hidegkomlózónk Hopmaster névre hallgat, és az ő általa készített, különleges sör a Hopmaster’s Session IPA.” – by Horizont

Drink it like you stole it

FYKI #43 // 7 ok, ami miatt a II. Kraft fesztivál az idei tavasz legjobb(an várt) hazai fesztiválja

1) Elmarad a tavaszi Főzdefeszt (ehhez nem tudunk mit hozzáfűzni, de találkozunk ősszel!)

2015. június 8-án, a Főzdefeszt 9. alkalmával 01.18.40-kor lőttük ezt a képet. Valaki elhagyta a Főzdefesztről hazafele menet. Nem mi voltunk, bár mi is lehettünk volna.

2) Nem húzhatja senki a száját a nagy testvérnél állandóan előkerülő gumicsontokon

A mosdók ingyenesek, a fizetés készpénzes lesz (kártyával csak a MONYO-nál lehet majd fizetni elvileg), fesztiválkorsó nem lesz, viszont opcionálisan lehet vásárolni a főzdéktől poharakat, illetve lehet hozni sajátot is és 2 dl lesz a minimum a sörök nagy részéből

3) Kis túlzással minden hazai sörfőző be akart kerülni, de a szervezők megtartották inkább családiasnak a légkört

A 4 Főzdeparkos főzdén (MONYO Brewing Co, Mad Scientist, Horizont, Hop Top) túl a kraft szövetség tagjai (Hedon, Rothbeer, Balkezes, Uradalmi) és a náluk bérfőző barátok, armando_otchoa, illetve “szárvendégként” Spanyolországból az Edge és a La Pirata jön 6-6 sörrel

4) Egy sörfesztivál nyilván szóljon a sörözésről, meg a nagy betűs BULIKÁRÓL, de lesznek szakmai programok is

Külön szakmai sátor elődadásokkal, amire nem kezdő szintű házi- és nem házi sörfőzőket is várnak, illetve a tavalyihoz hasonlóan megint lesznek főzdelátogatások is (a helyek 3/4-e betelt már az első napon, ahogy ki lett írva pedig főzdénként 9×15 került kiírásra, vagyis összesen 540 embert várnak a 3 nap alatt)

5) A Főzdeparkos főzdék különleges extrákkal is készülnek erre a hétvégére

Nem lőhetünk le előre poénokat, de lesz fesztiválpólótól és saját merch-től kezdve óriás installáción át speckó sörökig minden, na meg dupla akkora terület, négy ételes és egy-egy gofris és kávés pult, illetve 40 helyett 150 sörpad és még több mosdó

6) Ingyenes busz idén is

Óránként a Blaháról indul, illetve ide is megy vissza (éjfélig éjjel 1:30-ig állják a szervezők a hazautat, ergo akkor megy az utolsó, de a buli utána is tart, csak onnantól fogva mindenki magáért felel)

7) Tavaly is az volt

https://www.facebook.com/plugins/video.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2FFenekigBlog%2Fvideos%2F541396766055270%2F&width=670&show_text=false&height=343&appId

+1 Mert azt mondtuk (ezzel aztán ki vitatkozna?). Amúgyis ez van a címben is. Ezért kattintottál.

Ide vezet majd az újrainduló MRC Budapest első 2017-es futása is

FYKI #42 // Egy éra vége

A BrewDog volt az első márka, amivel szerelembe estünk. 2011-2012 lehetett, amikor még nem szabdalták szét hazai premierek a heteinket, a közösségi oldalakon sem voltak túlsúlyban a svéd, dán és amerikai sörös követéseink és nem csak a bátorságunk nem volt meg egy sörblog indításához, de a tudásunk sem… Az akkortájt, de azért azóta is origónknak számító Csakajósörben persze voltak patinásabb brandek és jobb, vagy épp olcsóbb sörök, volt, amihez könnyebben hozzá lehetett férni és olyan is, ami messzebbről jött, de bukott aspiráló zenészként hangszertulajdonosként persze, hogy megfogott a Punk, vagy a Hardcore IPA.

Ez a poszt legalább annyira szól rólunk, mint a BrewDogról.

via ‘AGM announcement’ email

Az idei Punk AGM (a részvényeseknek szánt fesztivál) napján jelentették be, hogy a TSG Consumer Partners 22%-os részesedést szerzett a főzdében (hangsúlyozzuk: nem másik, nem nagyüzemi főzde, hanem egy befektetői alap), mivel a közösségi finanszírozás (Európa legnagyobb ilyen jellegű kampánya) már nem megfelelő alternatíva a növekedés jelenlegi ütemével számolva.

A függetlenség feladása nem feltétlenül tragédia, de valahol vicces, hogy ezt pont annak a Ballast Pointnak a példáján tapasztaltuk meg Amerikában, akiknek a kollab sörét épp, hogy ki nem öntötték Skóciában. Túl drága lett volna, de még a nevüket is lehúzták az akvizíciójuk után a közös Ship Wreck-ről (a kész címkén mintha alkoholos filccel mentek volna végig a nevükön).

via ‘AGM announcement’ email

Mi változott? Semmi és minden.

Hiszünk benne, hogy a kézműves sör a nyitottságról szól. A BrewDog története jócskán tele van tűzdelve látványos pr akciókkal és öncélú, de alapvetően elég szórakoztató megmozdulásokkal (tankkal és helikopterrel vonulás, Putyin és Blatter tematikájú sör, kitömött mókusüveg), de a cél elvileg szentesíti az eszközt. A viszonylag újonnan megálmodott amerikai kraft-hotellel viszont már nem igazán tudjuk, mi a cél. Mert nem a sörről szól, hanem a BrewDogról, illetve az alapítók megalomániájáról. És a terveknek itt még nincs vége, mivel Ázsia és Ausztrália meghódítása is eléggé napirenden van!

via ‘AGM announcement’ email

Tényleg nem elegáns a múltat felhánytorgatni, hiszen a BrewDog története sikertörténet; tíz év alatt egy garázsból eljutni a milliárd fontra becsült értékig önmagáért beszél, mindent megcáfol és mi is elhisszük azt, hogy a határ a csillagos ég. De. A bátrabbak azért vessenek egy pillantást a 2013-as öndefiniálási kísérletre (ha ismerős a szöveg, ezt más kontextusban már szerepeltettük), aminek azóta már nagyjából mindegyik pontjára rácáfoltak:

Az Európai Kézműves Főzde:

1) Kis méretű

Évente 500,000 HL alatt főz sör.

2) Autentikus

a) Minden sörét ‘original gravity’-n főzi. (Azaz nem alkalmaz ‘high gravity’ főzést, majd spórolási céllal vízzel visszahígítást a megfelelő alkoholfokra. – Fenékig)

b) Nem használ semennyi rizst, kukoricát, illetve íz-, vagy költségcsökkentő adalékot.

3) Őszinte

a) Minden összetevőt világosan feltüntet minden sörének címkéjén.

b) A főzés helyét világosan feltünteti minden sörének címkéjén.

c) Minden sörét kézműves főzdében főzi.

4) Független

Legfeljebb 20%-ban birtokolja olyan főzde, ami olyan főzdét is üzemeltet, ami nem számít kisüzeminek.

via ‘AGM announcement’ email

Punks not dead. It just sucks now.

– jut eszembe és nem tudok szabadulni a gondolattól. A BrewDog volt a márka, ami megszerettette velünk a műfajt és most talán ideje még több emberrel is ugyanezt tennie. Csak ők már nem ugyanazt fogják szeretni benne, amit mi szerettünk…

Bocs az unalmasan illusztrált anyagért, csak próbáltuk a szubjektív véleménycikket a hivatalos közleménnyel kiegyensúlyozni. Végszó helyett itt egy képünk még 2013-ból.

FYKI #41 // Mad Scientist címkék

A HORIZONT címkék bemutatása után újabb designposzt, ezúttal a Mad Scientist jelenlegi szortimentjére koncentrálva. Itt tart a főzde kis túlzással 8 hónap után, egyúttal segíteni is próbálunk egy összegzéssel az olyan arcoknak is (mint én), akik nem tudnak ott lenni minden premieren… A 18 címke az egyszerűség kedvéért abc sorrendben szerepel, a névre kattintva pedig egyből az Untappd-en találjátok magatokat!

Mad Scientist × Grabovszky Beertending Bière De Miel Saison / Farmhouse Ale

Mad Scientist Burton Ale

Mad Scientist CCP-550 coffee porter

Mad Scientist Colonial Bitter ESB

Mad Scientist Colonial Witbier

Mad Scientist CP-550 coffee porter

Mad Scientist Jam52 APA

Mad Scientist Jam72 IPA

Mad Scientist Limerick Irish Red Ale

Mad Scientist × Grabovszky Beertending Limerick – Grabovszky Edition Spiced Beer

Mad Scientist Monkey Temple Hefeweizen

Mad Scientist NZQ-1100 Belgian Quad

Mad Scientist Puppet Master American Amber Ale

Mad Scientist Saison 15

Mad Scientist Saison 17

Mad Scientist Smooth Hoperator American IPA

Mad Scientist Tokyo Lemonade Witbier

Mad Scientist × Grabovszky Beertending WildCard Fruit Beer

A címkék Baranyai András grafikus és illusztrátor munkái. Ahogy a Mad Scientist röviden megfogalmazta:

Elismert és kiforrott művész, és mi ilyet szerettünk volna. Akinek a címkéire egy hozzáértő rámondja, hogy ‘na ezt biztos a Baranyai csinálta’.