Interjú #7 // Roth Zoltán (RothBeer)

A legendás Távoli Galaxis megalkotója. A Bakancslistával segített megmutatni a házisörfőzőknek, hogy mennyi lehetőség van a komlóban. Mekkora volt a szerencsés véletlenek szerepe és mitől lesz jó egy Bakancslista? Roth Zoltánnal, a RothBeer alapítójával beszélgettünk a The Beercase felkérésére.

Március – Roth Zoltán (RothBeer)

Mikor kezdtél el a sörrel komolyabban foglalkozni? Amikor az átlag ivóból már célirányosan foglalkoztál ezzel?

Igazából egy unalmas este bekattant, hogy meg kéne nézni, hogyan kell sört főzni. Elkezdtem guglizni és megtaláltam a How To Brew-t, azaz a sörfőzők egyik bibliáját. Még egyetemista voltam, fiatalság-bohóság… nagyjából elhittem, hogy lehet sört főzni. Ez kb. 2005 körül volt.

Soha nem volt amúgy olyan sör, ami inspirált, vagy ha mégis, inkább az volt a célom, hogy olyan sört főzzek, mint a Dréher. Egyetemistaként kiszámoltam, hogy így majd olcsóbb lesz. Csak aztán megkóstoltam és rájöttem, hogy a végeredmény ízes, zamatosabb, mint az a vizes valami.

Mondjuk az első főzet az valójában nagy rossz volt, meg ha most kóstolnám meg akkor a következő néhány sem volt jó, de volt zamata, ami megfogott, éreztem, hogy lehet érdekesebb söröket csinálni.

A dolog aztán az azóta legendás INDEX fórumon folytatódott. Lett ebből élőben is találkozó, eléggé vicces volt mikor Esztergomban először találkoztunk. De, hogy mennyire meghatározó korszak volt az, az mutatja, hogy ma már szinte mindenki kocsmáros, sörfőző vagy valamilyen formában kötődik az iparhoz. Olasz, Tibeer (Bajkai Tibor), Izsó Peti (Beerodalom-Ganz söröző-Wunder sörművek) például, de Németh Anti (MONYO) is odajárogatott, először nem értettük ki ez a szakállas srác a csilis söreivel. Vagy ott volt a Kiss Tomi (Hopfanatic).

Én egyel később kapcsolódtam be a sörforradalomba és ezeket a neveket ismerem mind, érdekes, hogy én már rajtuk nőttem fel. A kézműves sör tapasztalataim szerint nagyon összehozza az embereket, a másik iránt is érdeklődő emberek, közösség alakul. Szerinted most is megvan ez a szakmában?

Megvan, de tompult. Túlkínálat van a sörök terén, így már egy kicsit óvatosabban állnak egymáshoz az emberek a szakmában. De házisörfőzőként azért ez még mindig ott van. Recepteket, élesztőket cserélgettünk, információt osztottunk meg egymással. És persze könyvet írtunk/fordítottunk. Ehhez már picit bogarasnak kell lenni, de ez mozgatott minket, hogy ezt a tudást megosszuk másokkal. Sörfőzés otthon, egyszerűen. A 4-es Metroval egyszerre kezdtük el az írását és hát a Metro úgy másfél évvel előbb elkészült, mint a könyv. Elég jó alap lett, Olasznál meg lehet találni.

Mi volt a következő lépés az ismertség felé, miért alakult így, hogy kiléptél a piacra?

Sok véletlen együttes játéka. 😊 Először is meghívtak minket a rozsnyói házisörfőző versenyre és meglepődtünk hogy mennyi szeretet kaptunk ott. Kiss Tomi nyert az Angry Beasttel. Ezek után kitaláltuk, hogy mi is rendezünk egy versenyt, ez volt az első, 2012-ben a Pirítósban. Január 1-től legális lett a sörfőzés és áprilisban már mindenki tudott is sört főzni. Nem sikerült rosszul egyébként, úgyhogy 2013-ra szerveztünk egy nagyobb versenyt, meghívtuk a lengyeleket, szlovákokat, kb. 170 nevezőből nyertem meg. A Távoli Galaxis az első IPA-m volt, ekkor ezzel azért még lehetett robbantani. Mondhatnám, hogy itt kezdődött komolyra fordulni a dolog.

A Mad Scientisttel közös első sör a beköltözés örömére

Az ív az most a Mad Scientistig tart, hogyan ment tovább a történet?

A Legendában lefőztem a sört, mint nyeremény, aztán akkor nyitott az Élesztő és ott nagyon népszerű volt a sör, úgyhogy kezdett terjedni az ismertsége. Ráadásul a munkahelyem is támogatták a hobbimat, sőt igazából azt mondták, hogy seggbe leszek rúgva, ha nem kezdek vele valamit – a kollégák a szoftverfejlesztő cégnél amúgy általában péntekenként kóstolhatták a házi főzeteket, innen a lelkesedés részükről.

Akkor még nem volt annyi lehetőség bérfőzetésre, a Legenda pedig közben annyira telelett, hogy nagyjából verekedni kellett a helyekért. Úgyhogy beizzítottuk a rozsnyói kapcsolatokat és úgy döntöttünk, hogy ott főzetjük a söreinket.

Nem volt egyszerű se a logisztika, se a papírmunka, de a minőségérét megérte. Erre később jöttem rá, mikor itthon más minőségű palackozókkal tudtunk csak dolgozni például. Aztán később ott nem annyira működött az üzleti modell, új vezetés jött akik meg nem akartak nagyon foglalkozni velünk, nem éreztük magunkat biztonságban, úgyhogy úgy döntöttünk el kell jönnünk onnan.

Ekkor találkoztunk Szilágyi Tomival a Mad Scientistből és elkezdtünk beszélgetni. Igazából mi saját főzdét akartunk, eléggé sokat dolgoztunk rajta. De mire elkezdtük volna amúgy a főzdeprojektet, láttuk, hogy rá háromnegyedévre már egészen új világ lett. Aki most akar sörfőzdét nyitni arra mondhatjuk eléggé vakmerő. Nagyon telített a piac. Tizenpárezer litert fixen eladni havonta akkor sem egyszerű, ha már bejáratott vagy a piacon. Amikor minden szép és jó volt, most sokaknak eszébe jutott, hogy főzdét kellene nyitni. A Mad Scientisttel végül elkezdtünk számolni, összeraktuk amink van (ők hozták pl. a palackozót, mi a címkézőt, ők hozták a vízkezelőt, mi a hidegkomlózót) és kiszámoltuk, hogy így mindenkinek jó, win-win szituáció. Jelenleg 11 000 liter sörünk készül náluk havonta.

Rövid-közép távon amúgy azt látod, hogy ez így marad is?

Én azt látom, hogy igen. Nem tudom, hogy….

Egy saját főzde? Az több szabadság, vagy több elkötelezettség?

Igazából nekem van egy szakmám (szoftverfejlesztés ugye), amit tökre szeretek csinálni és felépítettem ott is a karrieremet. Ha most abbahagynám a sör miatt, az hülyeség lenne. Valamivel amúgy is a sörös cég pénzügyi lukjait be kell tömni. 😊 A RothBeer szépen fejlődik, épül, de nekem ez így most jó.

Hobbinál nyilván több a dolog, ahhoz azért kicsit költséges lenne. Vannak nálam sokkal jobb adminisztratív, logisztika, vagy sales tulajdonságokkal bíró emberek, velük bővültünk, a szakmai részével pedig én foglalkozom és így mindenkinek jobb. Jelenleg egy négy fős csapatunk van. Most már ha elmennék fél évre a világ másik végére akkor valószínűleg elmenne nélkülem is a dolog (persze új sörök nélkül) egy darabig. Azért ez már más, mint korábban mikor hazaértem a melóból és hajnali 1-ig nyomtam a papírmunkát, a könyvelőt, a recepteket, mindent.

A Távoli Galaxis sokaknak volt egy behúzó sör, ami elindította őket a kézműves sörök világába.

Jókor voltam jó helyen. Nagy szavak, ha azt mondom, hogy az volt az első komoly IPA?

Talán még a Grabanc volt hasonlóan kultikus, de az inkább egy belsős körön belül volt legendás, a tiéd viszont nagyon sok helyre jutott el, sokkal több emberrel ismertette meg a kézműves söröket.

Igen, itt jött be a rozsnyói gyár palackozója… Elég komoly felszerelés és nagyon nagy előnyünk volt 4 évig, hogy gyakorlatilag nem volt minőségi, oxidációs problémánk sokakkal ellentétben.

A minőségbiztosítás, a logisztika, a sales, az állandó minőség nagyon sokáig volt problémája az egész magyar szakmának.

Igen, mi ebben szerencsések voltunk, vagy hát jó helyre sikerült eljutni. Jókor voltunk jó helyen. Időzítésileg is. A versenyt is mikor megnyertem olyan publicitást kaptam, amit azóta sem senki. Akkor volt a nagy hó március 15-én. Mivel minden állami programot lemondtak, az összes újságíró bejött a rendezvényünkre, Index, HVG, mindenki. Másnap mentem dolgozni és hívtak interjúzni a Népszabadságtól, én meg nem értettem, hogy hogy lehet, hogy kb. vagyunk 30-an itthon, akik maguknak csinálnak egy versenyt és ez mégis hirtelen mindenkit érdekel. Illetve ugyanígy az Élesztő nyitására is ott volt a sajtó és a Távoli Galaxis ott is tarolt. Szóval tényleg, többször voltunk szerencsések.

Hogyan jött innen a Bakancslista kísérletezése. Tényleg van egy bakancslistád?

Megvolt a Távoli Galaxis, de utána az én személyes kedvencemet a Pyromániát főztük meg, ami egy füstös porter. Arra gondoltam, hogy egy füstös porterre aztán biztos elképesztő kereslet lesz, mert ez egészen szuper sör. Hát, úgy tűnik, hogy inkább csak egy kisebb közönségnek lett a kedvence. Aztán beszélgettem Pein Ádámmal, a Kézműves Csemegéből (azóta MONYO), aki mondta, hogy IPA-t kell csinálni. De hát már ugye volt IPA-m, akkor minek egy másikat? – gondoltuk régen. Ekkor jött a single hop sorozat ötlete, amit külföldön is csinál már mást. Arra gondoltam, hogy 1-2-t kihozunk, de hát ez egy szakmai sorozat lesz, annyi embert biztos nem fog érdekelni.

Hiszen a Bakancslista nem arról szól, hogy főzök egy olyan jó IPA-t amilyet csak tudok. Az adott komlón múlik, hogy elviszi-e egyedül a balhét, vagy nem.

Roth Beer Bakancslista 1-5.

Nekem például van olyan, amelyik nem tetszett (a német komlók, de pl. a Sorachi Ace kaprossága is ihatatlan volt számomra). Illetve volt egy csomó ami meg rohadt jól sikerült. Neked mi volt a kedvenced?

Látod, sokféle sör, sok kedvenc. 😊 De a Mittelfrüeh-vel kapcsolatban egyetéretek veled. Házifőzetben elképesztően jól sikerült friss leveles komlóval, de a nagyban készült végeredményt majdhogynem szégyelltem, mert annyira nem adta ki amit szerettünk volna.

A Vic Secret amúgy meg nagy meglepetés és nagy kedvenc lett, szóval tényleg nem lehet biztosra menni ezzel a sorozattal.

És a fogyasztó melyiket kedvelte legjobban?

Mindenkinek más a kedvence. Minden sör kapott szavazatot. Fesztiválokon jönnek oda most is, hogy mikor lesz megint ez vagy az. Amúgy a nagy kedvenc nyilván a nagy klasszikusok, Citra, Amarillo.

De itt egyébként nagyon sok múlott azon, hogy milyen, mennyire friss komlót sikerült szerezni. Ha hosszú az eljutása ide és már nem friss, nem olyan ahogy kéne, akkor nem fog átjönni. A legjobban sikerült változatok közvetlenül jöttek ide, hidegen tárolva, stb. Az volt a kulcs, hogy ezeket jól intézzük és akkor jó lett a sör.

Sokan nem foglalkoztak ezzel, pedig nagyon sok múlik rajta. Most már azért mindenki tudja és figyel is rá, de ehhez el kellett jutni ide, megyünk előre és egymást is húzzák felfelé a kraftos főzdék ezekkel a dolgokkal. Egészséges verseny.

Kell is egyébként a fejlődés, hiszen beszéltünk róla, hogy lassan már egymás elől veszik el a piacot a főzdék. Te milyen tendenciát vársz a piacon?

Aki elég erős az meg fog maradni. Tulajdonképpen, ha közgazdász lennék lubickolnék ennek az elemzésében. Le lehetne követni, ahogy a keresleti piac átfordult kínálati piaccá. Olyat hoztunk létre, ami még nem volt, hirtelen kellett, aztán még több kellett, de most egy tisztulási folyamat fog végbe menni.

Ugyanakkor az egésznek nagy hatása van, hiszen most már a nagyipari gyártók is elkezdtek kézműves szerű sörökkel kijönni.

Fú, ha valaki 3 éve azt mondja, hogy a Soproni IPA-t fog gyártani akkor biztosan azt mondom rá, hogy ez valami vicc.

Mennyire jó ez egyébként szerinted, mennyire hasznos a kisüzemnek? Segít a tömegek felé az áttörésben, edukációban?

Hát igen, kb. 500 milliós reklámkampány mehetett el a bevezetésére, ami bakker majdhogynem több, mint az egész Főzdepark értéke. Valószínűleg a következő 2-3 évben sokat fog javítani az edukáción. De amúgy nem velünk versenyeznek. Sokat elvisz, de sokat is hoz nekünk: aki megkóstol egy ilyet az nyithat majd később a kraft felé. Szerintem az lesz, mint az USA-ban. Pillanatok alatt felfutott 1-2 százalékra, aztán stagnált pár évet, majd megindult meredeken felfelé.

Elért egy kritikus tömeget és megindult a láncreakció. Itt is a házisörfőzőknél ismertünk először mindenkit és utána mindenki elkezdte ezt terjeszteni, aztán az ő barátaik is tudták tovább vinni. Ilyesmit várok majd.

Te egyébként viszonylag közérhető söröket csinálsz, nyilván az ipa sorozat, amiről leghíresebb vagy. De abból ahogy beszélgetünk látszik, hogy sok felé mozdulnál. Mit várhatunk tőled a közeljövőben? Mire számíthatunk az Apollo projekttel?

Szeretnénk egyszeri, izgalmas sörökkel kijönni, az otthoni recepttáramban vannak agymenések. Egyszerűen nem volt rá idő, vagy logisztika, hogy megoldjuk. Nem tudtam abban a tempóban kísérletezni ahogy kellett volna. Az utóbbi másfél-két évben lett rá végre rendesen időm, úgyhogy jönnek is az Apollo-ban majd az újdonságok.

A bor-sör hibrid mellett van olyan izgalmas sörstílus amit nem főztél le, de nagyon szeretnéd?

Valami gyümölcsöset mindenképpen. És régóta tervben van a Még Távolabbi Galaxis, azaz a dupla IPA változat. Meglátjuk. 😊

RothBeer x Haraszty Pincészet – BorBeer

Mi lesz a legújabb dobás, mit lehet róla tudni?

A Haraszthy pincészettel futottunk össze egy fesztiválon. Nyilván megdumáltuk, hogy csináljunk valamit sörből-borból. Nem egyszerű, az emberiség elég régóta műveli mindkettőt, de mégsem lett belőle egy közös ital, szóval érdekes feladat. Saison élesztőben gondolkoztunk, az eléggé tud boros jelleget hozni, lefagyasztott sauvignon blanc must, és Nelson Sauvin komló.

Inkább bor lett, vagy inkább sör?

Szerintem el lett találva, hogy mindkettőnek megfeleljen. A borosok amúgy a bort, a sörösök a sört fogják mondani. 😊 Az első teszteknél levittem a mintákat, különböző arányokkal, komlózásokkal aztán nyilván az lett, hogy a borosok még több mustot szerettek volna benne, mi sörösök pedig még több komlót. Úgyhogy érdekes lesz.

Szerintem fontos, hogy a borosok felé nyissunk egyébként. Nem azokat kell meggyőzni a kézművesről feltétlenül, aki a hétvégi nagybevásárláson telerakják olcsó sörrel a táskát, mert ő nem fogja ezt megvenni. Hanem azokat, akik minőségi borért hajlandók fizetni. A minőségi alkoholfogyasztókat kell megtalálnunk.

Ha már a boroknál tartunk: szerinted mikor lesz a söröknek ugyanazon a polcon a helye, mint a söröknek? Elfogadottságban, gasztronómiában?

Ez az egyik vesszőparipám, hogy ott van egy csúcsétterem ahol jó a borlap és közben nagyüzemi átlagsört csapolnak. Nonszensz. Ha minden alapanyagra figyelnek, akkor rá kell jöjjenek, hogy a söröknél is fordulni kell efelé. Még kell neki idő és edukáció, de már indult el jóirányban a dolog több helyen is.

Idén lehet az az év, hogy talán a magyar főzdék nemzetközi szinten is megmutathatják magukat. Neked vannak terveid átlépni a határokat?

Látom, hogy megy mindenki fesztiválokra, de az az igazság, hogy szerintem ez nem ilyen egyszerű. Kell külföldön nagyker, neked kellene felépíteni a piacot ott kint, a logisztikát intézni. Egyelőre nagy mennyiségek rendszeresen nem mennek ki. Inkább talán még most csak kóstolgatás van.

Én egyelőre a fenntartható hazai megjelenés mellett vagyok. Előbb lehet, hogy a magyar vidéket kellene megtalálni, megszólítani és kiszolgálni.

Szerinted milyen kép van a fogyasztóban a RothBeer-ről és Te mit szeretnél, ha gondolnának rólad?

Korrekt. Nagyon sokan mindenfélét mondanak magukról, én nem vagyok annyira túlzó, vagy annyira exhibicionista. Ha jó söröket csinálok és ezt is érzik rólam, akkor én elégedett vagyok. Szerintem a korrekt az jó szó.

INTERJÚ #6 // Mad Scientist

A Kandallós premierre nem jöttek el sokan, biztos azért, mert a premier már annyira 2015. Mi ilyen oldschool arcok vagyunk és elmentünk. A srácok is feszengtek egy kicsit, szóval tényleg nagyon kraft volt a hangulat…

Az ír vörösük nem az a sör, amiről évek múltán is fogunk beszélni (majd a Grabovszky-s verzió), a fügés ESB-jük rendesen megosztotta a csapatot (mondjuk nem is mi vagyunk az ország egyes számú extra special bitter szakértői), mert volt, akinek csúszott, mint állat, volt aki meg azt mondta, hogy vagy legyen fügés, vagy ESB, de a két szék között csak a földre lehet ülni, a vaníliás búzájuk egy igazi desszertsör (főleg azok fogják bírni, akik amúgy nem nagy sörösök), az ipájuk meg mindenkit megvett. Távolról már hónapok óta követtük, hogyan állt össze a főzde, így amikor szóba került, hogy akár ki is nézhetnénk hozzájuk Kőbányára, nem haboztunk igent mondani.

2016-05-01 16.09.35

Gergő, Tamás és a Jam 72

FENÉKIG: Április végén léptetek ki az első 4 sörrel a nagyközönség elé és mondhatni mintaértékűen kezdtetek… Belülről hogyan érzitek, mi az első bő egy hónap tapasztalta?

MAD SCIENTIST TAMÁS: A piac erősödik és telítődik, mi pedig árkategóriában a legjobbakhoz pozicionáltuk magunkat. Nekünk már keresni kellett a vendéglátóhelyeket, nem szaladt mindenki egyből hozzánk. Ráadásul az elején nehéz meggyőzni a kocsmárosokat, mert már nem csak a minőség, de a konzisztencia is kulcskérdés.
MAD SCIENTIST CSABI: Voltak pillanatok, amikor megkérdeztük magunktól, hogy hogy vághattuk ekkora fába a fejszénket, de végül pár pozitív visszajelzés, vagy épp az egyikünk magabiztos megnyilvánulása mindig megadta a szükséges löketet a továbbhaladáshoz.
MAD SCIENTIST GERGŐ: Az elején ránk hárult minden feladat és felelősség, ami – bár nem ért minket teljesen váratlanul – nehéz és kimerítő volt. Napi 14 órákat dolgoztunk az üzemben, mire elkezdtek kialakulni a dolgok, és megzaboláztuk a gépeket.

2016-05-01 16.03.07

Megremegett a KEZÜNK, hogy elsüssünk egy KÉZMŰVES viccet a KÉZI kupakoló láttán, de a Mad Scientistnél – egyelőre – valóban ezzel dolgoznak

FENÉKIG: Megnyertétek a MONYO Brewing Co. elleni vívott Fruit Wars első fordulóját… Milyen visszajelzések jöttek a fogyasztóktól? Sok helyen – tisztelet a kivételnek – azt hallottam csak, hogy fickók győzködik a csajaikat azzal, hogy „van mangós, meg áfonyás sör, igyad azt”…

MAD SCIENTIST GERGŐ: Nem feltétlenül kell ezt győzelemnek nevezni, hiszen közösen, egy közös célért harcolunk. Köszönjük a MONYO-nak, hogy ebben partnerek voltak, és ilyen jó kis ‘csatát’ vívhattunk.
MAD SCIENTIST TAMÁS: Szerettünk volna egy kizárólag valódi gyümölccsel készült pasztörizálatlan sört készíteni. A MONYO erre vevő volt, és közösen megalkottunk két variációt.
MAD SCIENTIST CSABI: Általánosságban azt mondhatjuk, hogy inkább tetszett az embereknek, de sokan mondták például, hogy ebben kevésbé érződik a gyümölcs, mint az aromázott verziókban, sőt volt, aki egyenesen azt feltételezte, hogy ebben van aroma, és azokban valódi gyümölcs, mert ‘ott nagyon érezni’.

2016-05-01 15.55.15

Ördög a részletekben: egyedi, felismerhető, külön színkódú, de stílusában összehangolt, ráadásul stancolt címkék. Nincs mellébeszélés, nincs magyarázás, nem sárgább, savanyúbb (de a miénk), hanem bárhol megállja a helyét.

FENÉKIG: Főzdefesztre hogy készültök?

MAD SCIENTIST TAMÁS: Saját standdal leszünk kint és 8 saját sört viszünk. Nehéz belőni, hogy mire számíthatunk, vagy mire kell készülnünk. Az eddigi tapasztalatok jók, sokan megismerték a főzdét, visszatértek a fogyasztók hozzánk. A kitelepülésekkor és a kocsmákban is már sokan célzottan a mi söreinket keresik. Próbáltuk a mi preferenciáinkat úgy meghatározni, hogy a Főzdefeszt célközönségét tegyük boldoggá. Nem lesz tűzijáték, vagy vicces beöltözős előadás, profi craftbeer specialista pultosok és profi sörök lesznek. Szerintünk az emberek erre vágynak.
MAD SCIENTIST GERGŐ: Én a söröket főzöm, úgy készülök, haha!

Jam72 | Monkey Temple | Limerick | Colonial Bitter | Octopus | Fruit War Mango | Colonial Witbier | Sasion 15 – az aljas nyolcas csak a rend kedvéért

FENÉKIG: Mi lesz a következő nagy dobás? A Fruit Wars második fordulója izgalmas, de erről már tudunk… Mi lesz az, ami miatt az év második fele (is?)rólatok fog szólni?

MAD SCIENTIST CSABI: Minden évszakra van valami tervünk. A nyárra olyan söröket hoztunk ki, amiket mi a legszívesebben kérünk egy nyári délutánon a burgerünk mellé. Őszre érkezik a porter challenge amire nagyon készülünk és folyamatosan kísérletezünk.
MAD SCIENTIST TAMÁS: Nálunk nincsenek befektetők, hogy beleszóljanak abba, amit csinálunk. Ha sikerül beugrani a mókuskerékbe és elkezdenek pörögni a söreink, akkor sok minőségi fejlesztést tervezünk az általánossá vált mennyiségi fejlesztések helyett. Nem szeretnénk kijátszani túl hamar az ütőkártyáinkat, de annyit talán elmondhatok, hogy olyan sörökkel, és technológiával szeretnénk kísérletezni, amire még itthon nem volt precedens.

2016-05-01 15.52.07

Hidegkomló-technológia a jövőből (mármint majd csak a jövőben lesz beillesztve a rendszerbe)

FENÉKIG: És a 10 milliós kérdés… Ha egy mondatban kéne megfogalmazni a Mad Scientist lényegét, mi lenne az?

MAD SCIENTIST TAMÁS: A Mad Scientist a tudomány és a szenvedély találkozása az újhullámos sörfőzésben.

2016-05-01 16.04.43

Ha követnétek rendesen a Facebook oldalunkat, akkor már láthattátok volna ennek a képnek a fordítottját, de hát beszélhetünk mi…

Nem írtunk volna a Mad Scientistről, ha nem tartanánk őket az utóbbi idők egyik legizgalmasabb hazai csapatának. A MONYO-val folytatott kamu-beef is csak bizonyította mindezt (utóbbiaknak is jár a pacsi); nem is annyira az ugyanaz a recept – más gyümölcs – szavazás kombója hatott meg minket, hanem az, hogy amiatt a kb 300 ember miatt vitték végig a versengős-beszólogatós kommunikációt, akik értették is a tréfát. A többieknek meg maradt a dilemma, hogy ezt, vagy azt a gyümölcsös sört válassza. Mindenki nyert.

Interjú #5 // Utassy Roland

Olyan emberrel folytatjuk interjúsorozatunkat, aki több fronton is az úttörők közé tartozott a mi kis hazai sörforradalmukban. A többek között általa alapított Legenda sörfőzdével 2013-ban a legjobb hazai sörfőzde díját vitte haza, a szintén részben az ő kocsmája a Sörspecialista pedig már több éve tartja a fáklyát és mutatja az utat a budai oldalon. Idén aztán hirtelen nagyot váltott és új utakra lépett. Utassy Rolandot kérdeztük.

A kezdetektől ott voltál a Legendánál, és most, hogy eljöttél rögtön két új dologba is vágtad a fejszédet. Mi vezetett odáig, hogy gerillának áltál és saját kocsmát nyitottál?

Az volt az érzésem, hogy a Legenda és az én elképzeléseim másfelé mutatnak, így érlelődött már bennem egy ideje a dolog. Aztán jött egy felkérés, az újonnan induló leányvári Beerfort Sörfőzde szakmai vezetésére. Kialakítani egy induló sörfőzde stílusát, szortimentjét eléggé para, de szerintem sikerrel megoldottuk. A tulajjal nem ismertük egymást korábban, de hamar megvolt az összhang. Így ahogy teltek a hetek, egyre többet jöttem Leányvárra főzni, intézni az adminisztrációt, és végül itt ragadtam.

12240036_442905412571073_8402736910013849507_n

A gerilla sörfőző alteregó, a Green Sheep akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már fél lábbal kinn voltam a Legendától, és fél lábbal már a Beerfortban voltam. Jeleztem Leányváron, hogy van néhány ötletem, ami nem illik ide, így gerilla vonalon megcsinálnám azokat is, és jó volt a fogadtatás. Próbálok többfelé gondolkodni, nagy fába vágtam a fejszét mindkét esetben, de remélem meglesz mindkettőnek a gyümölcse.

Hoztál magaddal valamit a Legendából, lesz olyan recept, ami mostantól a Te neved alatt fut?

Igen, kettőt is. Az egyik a Bak Mici búza duplabak, a másik pedig a 4Sterne imperial keller. Ezeket mindig is a sajátoménak tudtam be, hisz mindig is közel állt hozzám a német vonal. Nem szerettem, volna, hogy eljövetelemmel ez a két sör esetleg a feledésbe merüljön, mert annál jobbnak tartom ezeket. Első főzetektől pátyolgattam, kóstolgattam, nevelgettem őket, így igen szoros érzelmek kötnek a két sörhöz.

Ezek mellett mire számíthatunk tőled?

Ami most már kézzelfogható tőlem, az a Green Sheep Beers & Bar söre, a Green Sheep Ale, ami egy egyszerű, jól fogyasztható sör, brit komlókkal, amerikai élesztővel, olyan hibrid féle, de jó kis illatos ízes és könnyű. A másik a Hot Road imperial stoutom, ami 7 hónapos érlelés után került piacra, és remélem jövő év elején is meg tudom főzni valahol, hogy év végére kiadható legyen. Tervben van még nagyon sokminden, de az elsődleges, hogy a Bak Micit és a 4Sterne-t lefőzzem valahol. Van tervben egy sorozat, amit adott témára fűzök fel, csak ki kell gondolnom, hogy melyik részhez milyen sör illene, és ha minden összejön lesz két kollaborációs főzet is az egyik még idén, a másik januárban. Szóval nincs unatkozás.

C360_2015-12-11-10-29-49-802

A Beerfortnál, ahol te vagy a szakmai tanácsadó, mik a tervek?

A Beerfortnál szeretnénk megtartani egy állandó, stabil szortimentet, ami jelenleg 5 féle sörből tevődik össze, a klasszikus német vonal az irányadó. Ehhez jönnek majd szezonális történetek, ami leghamarabb egy Barna Duplabakban fog megvalósulni, azt leghamarabb januárban tudjuk kihozni. Igyekszünk majd szezonálisan bővíteni a választékot, a tulaj szerencsére vevő rá.

A Green Sheep Beers & Bar az első teljesen saját helyed. Mi a koncepció?

Ebben benne van a szívünk lelkünk. Kedvesemmel Zsuzsival egy olyan kocsmát szerettünk volna, ahová élmény lejönni a sörök, a hangulat és a hely miatt is. Igazából Green Duck volt az eredeti terv, mert a Kacsa becenév végigkísért már általános iskolától, de az már foglalt volt, így lett a zöld bárány. És ha már a nevünk zöld, próbálunk kicsit kicsit környezettudatosan gondolkodni, berendezni az üzletet. A bútorok teljes mértékben újrahasznosított anyagokból -raklap, otthon gyűjtögetett faanyag, ruhaakasztó, dekoráció, minden, kidobásra ítélt bútor- készültek. Volt, hogy egy polcot szedtünk szét és raktuk össze olyanra, ami az elképzelésünk volt, vagy egy gardróbszekrény tükrös ajtaját mentettük meg.

Nem csak a berendezés, az étel-ital is lehetőleg „zöld” lesz. A kávét például egy kis cégtől vesszük, ahol saját maguk pörkölik azt, és a csomagolóanyagot nem szabad kidobnunk, mert elviszik, és abba töltik újra, amíg lehet. De a rágcsákat, a kencét, a kenyeret, és majd a melegszendvicset is egy kis hely boltból fogjuk beszerezni.

C360_2015-12-11-10-30-59-338

Össze fog férni a zöld társaság a sörös társasággal? Vagy inkább úgy közelítitek meg, hogy ez egy jó hely, ahol amúgy jó sörök vannak?

Miért ne férne össze? Mi nem egy szűk kézművessörös társaságnak nyitottunk sörözőt, abból biztos van sok más. Inkább a második. Társasozós, tévénézős, dumálós zöld kocsma, ahol fasza sörök vannak. Ha már meg tudunk nyerni olyan embereket, akik eddig inkább a nagyüzemi olcsó, populársörökön szocializálódtak, és meg is szeretik ezeket a söröket, már sikerült az, hogy a sörkultúrát – és itt a minőségi sörökön a hangsúly – terjesszük.

A sörök mellett a szörpök, üdítők, vagy pálinkák is kézművesek. Sok társasjátékot és könyvet is szeretnénk. A könyveket azért is, hogy helyben lehessen olvasni, de egy állatmentő alapítványnak is szeretnénk gyűjteni úgy, hogy egy kis dobozt helyezünk ki a könyvekért cserébe ide lehet adakozni.

Interjú #4 // Kővári Gergő

Kővári Gergő megkerülhetetlen figurája a hazai újhullámos sörkultúrának; mi magunk is büszkén vállaljuk, hogy az általa vezetett Csakajósörben szocializálódtunk (nem kis részben neki köszönhetően). Mivel heteken belül megnyitja a második helyét, aktuálissá vált, hogy nekiszegezzünk pár kérdést…

FENÉKIG: Miben lesz más az új hely, mint a Csakajósör?

GERGŐ: Ez a hely tovább lesz nyitva, sokkal inkább vedelde-kocsma-pub. Tulajdonképpen bolt jellege nem is lesz, persze ha akarod, elviheted a sört, hehe… Emellett nagyobb is a hely, s lesz csapon kicsit könnyebb és olcsóbb sör is, illetve persze a megszokott ritkaságok!

FENÉKIG: A Csakajósör változik -e valamelyest az új hely nyitásával párhuzamosan?

GERGŐ: Nem szeretnék változtatni a Csakajón. Az idő előrehaladtával meglátjuk, mennyire tolódik át a vedelés amoda, s lehet egy kicsit boltosabbá válik ettől a mostani bázis. De szeretnénk az itatósdit itt is megtartani, haha!

2015-10-24 15.51.46

„Itatósdi” – képünk illusztráció

FENÉKIG: Decemberre akkor nyit a hely?

GERGŐ: Szeretnénk december elején-közepén beengedni mindenkit a kapun.

FENÉKIG: Premier lesz?

GERGŐ: A hideg ráz a premier szótól. Kézművesség se lesz, haha! Sörbemutató se lesz direktbe. Lesz olyan, hogy először felteszek valamit a csapra, persze, de nem tudjuk még, kimikormerremilesz, nna…

FENÉKIG: Emblematikus figurája vagy a Csakajósörnek… Ki fogja tolni a szekeret a Hopaholicban?

GERGŐ: A feleségem lesz a koordinátor, a sörellátó vonalakat én fogom űködtetni. Igyekszem olyan embereket szervezni, akik vágják a sört, értik miről szól ez a hely és történet…

FENÉKIG: A Hopaholic a tavalyi ipád, ezt tudjuk, de van valami különös oka is, hogy ez lesz az új hely neve?

GERGŐ: A Hopaholic, mint név volt meg először, minden évben ilyen névvel mentünk a Főzdefesztre. Utána lett meg a sör is, majd a teherautónk is (Hopaholic Truck). Innen fejlődött ki a fejemben a komlófüggő név… S remélem tudunk még Hopaholic sört is főzni.

FENÉKIG: Te vagy – többek közt – a BrewDog importőre, a hazai előretolt bástyájuk… Akkor BrewDog Bar Budapest egy darabig nem fog nyílni még, vagy ha igen, akkor nélküled?

GERGŐ: Nem vagyok kizárólagos BrewDog importőr. Ha nyílik, akkor nélkülem, vagy velem, vagy valahogy. Én inkább egy olyan helyet szerettem volna csinálni, ahol függetlenül művelhetek bármi marhaságot, nem kell a fele csapokkal sehová sem elköteleződnöm, nem kell senkinek sem beszámolnom. Itt aztán azt csinálok, amit akarok, haha!

Sajnos nem az interjú közben fogyott el a Marionberry Braggot, de azért így is egy elég jó kép Gergőről Gergővel

Mi mást mondhatnánk… Találkozunk hamarosan az Akácfa utca 38. alatt (is)!

Interjú #3 // Rage

Aki benne van a kézműves-őrületben és emellett nem rest az okostelefonját sem minden sör után nyomkodni, az biztosan összefutott már a mindenki által csak Rage-ként ismert Untappd adminisztrátorral, aki – ahogy ő fogalmazott – „fáradhatatlanul próbálja ráncba szedni” a magyar kisüzemi söröket, főzdéket és sörfőzőket, illetve helyeket a sörös közösségi oldalon.

Idén április óta ‘Super User’ és saját bevallása szerint 100-110 hazai szereplővel vette fel a kapcsolatot, hogy a sörök legnagyobb része rendben legyen az oldalon. Nemrég azt is elérte, hogy legyen lehetőség szavazni egy magyar sör badge-re (That’s for Sör!), „hátha összejön valami”…

Rage

„az elmúlt 2 évben eléggé beleástam magam a hazai kézműves sörök világába” (a képet Rage küldte)

FENÉKIG: Szerinted miért jobb az Untappd, mint mondjuk a Ratebeer?

RAGE: Őszintén bevallom, a Ratebeert szinte semennyire sem ismerem, de az eddigi tapasztalatok alapján az Untappd-ben nekem az tetszik, hogy nagyon „felhasználó-közeli”. Nem csak arról szól, hogy az egyes söröket értékelheted, hanem ismerősöket is jelölhetsz, megadhatod az egyes fogyasztások helyszíneit (a rendszer integrálva van a Foursquare nevű másik közösségi oldallal), és így tovább. Így nem csak egy egyszerű sörös oldal lesz, hanem egyben közösségi is, hiszen látod, hogy az egyes ismerőseid mikor, hol és mit fogyasztanak, így akár ha kedvet kapsz és arra jársz akár csatlakozhatsz is hozzájuk. (A Ratebeer is tudja ezen funkciókat. –  A SZERK.) Ha rendelkezel némi művészi vénával, akkor az általad készített képeket feltöltheted az adott sörről, plusz lehet kommentelni az egyes check-inekhez (na erre kéne majd egy normális magyar szó), így lehet kommunikálni egymással, kérdéseket feltenni, stb.

Mindezekből látszik, hogy ez tényleg inkább egy „sörös Facebook”, de itt nem kell az ismerősök esetleges nyavalygásait elviselni az aktuális időjárásról, hanem elég a lényegre koncentrálni: A SÖRRE. Pont ezek miatt nyilván olyan emberek is alkotják az Untappd közösségét, akik ezzel szeretnének foglalkozni, érdekli őket a „mennyei nedű”, és szívesen cserélnek eszmét erről másokkal. Például én magam is így ismertem meg az utóbbi időben néhány remek hazai beer geek srácot, illetve pár külföldi sörfogyasztót.

FENÉKIG: Mi az a ‘Super User’ és hogyan jött az ötlet, hogy magadra vállald ezt az (önkéntes?) feladatot?

RAGE: A Super User tulajdonképpen egy olyan felhasználó akinek némileg több joga van az adatok karbantartására. Minden „mezei” felhasználó vihet fel új söröket vagy főzdéket tetszés szerint, illetve javasolhat változtatásokat az egyes sörökkel kapcsolatban. A Super User ehhez képest annyival több, hogy neki nem javasolnia kell változtatásokat az adatokban, hanem azonnal megcsinálhatja őket, illetve ő töltheti fel az egyes sörök / főzdék képeit (ezt normál felhasználó nem teheti meg). Ezen kívül vannak egyéb rendszergazdai felületei, például ő az a személy, aki látja a felhasználók által felvitt söröket / módosításokat, és egyesével elbírálja azokat (jóváhagyja őket – akár némi változtatással -, vagy éppen visszautasítja). Plusz pár egyéb hasznos funkció, lista amiket nem részletezek különösebben, mert a nagyérdemű számára nem olyan fontos. És persze még megemlíteném azt az óriási előnyt, hogy egy belső levelezés révén kapcsolatban vagyok az összes többi SU-val a világ minden táján, illetve az Untappd „szülőatyjaival”, így az esetleges kérdéseket, javítási javaslatokat közvetlenül velük beszélhetem meg.

Eddig a komoly rész, most jön a vicces sztori, hogyan lettem admin… Április elején regisztráltam, és mivel az elmúlt 2 évben eléggé beleástam magam a hazai kézműves sörök világába, ezért szinte azonnal elkezdtem ostromolni az SU-kat a különböző módosítási / összevonási javaslataimmal. A végén már táblázatos formában, haha! A lényeg, hogy 4 nap alatt már több, mint 150 módosítási kérelemnél tartottam, amikor is kaptam egy levelet Gregtől (Greg Avola, az egyik „szülő”), amiben némileg viccesen közölte, hogy egészen egyszerűen nem bírják tartani velem az iramot, és mivel a javítások alapján látszik, hogy értem is amit csinálok inkább kineveznek SU-nak, és akkor csinálhatom egyből én a módosításokat, hahaha! Ennyi. Azóta kb. 1600 módosítással, 170 összevonással és 500 képfeltöltéssel később ott tartok, hogy a magyar kézműves sörök többé-kevésbé rendben szerepelnek az oldalon…

Rage

„egészen egyszerűen nem bírják tartani velem az iramot” (a képet Rage küldte)

FENÉKIG: Amúgy rajtad kívül van esetleg még más hazai SU?

RAGE: Nincs. Magyarországon csak én vagyok. Európában van még egy görög és egy osztrák srác. Plusz ha jól emlékszem, akkor a napokban lett egy lengyel.

FENÉKIG: Milyen országokban népszerű még az app?

RAGE: Erre nincs nagyon rálátásom… De az eddigi tapasztalatok alapján azt mondanám, hogy főként Amerika (majdnem az egész kontinens), illetve Nyugat-Európa (főként az angolok, írek, belgák és hollandok), illetve időről-időre belebotlok orosz felhasználókba. De nálunk is egyre többen vannak, és remélem egyre többen is lesznek!

FENÉKIGHogyan látod az Untappd hazai terjeszkedésének tükrében a magyar kézműves sör-kultúrát (már ha lehet ilyenről beszélni)? 

RAGE: Egyértelműen lehet, és szerintem az Untappd-től függetlenül az utóbbi időben elég sok ember szívét (és egyéb belső szerveit) hódította meg a kézműves sör. Egyre több blog / szakember foglalkozik ezzel, és én például kifejezetten örülök neki, hogy végre nem csak – a finoman szólva is ihatatlan-  nagyüzemi sörökhöz lehet hozzájutni, hanem egyre nagyobb teret hódít magának a kisüzemi / kézműves sör.

Bár itt jegyezném meg, hogy azt sem szeretném, ha már átesnénk a ló túloldalára, és elkezdenénk a Józsi bácsi által otthon főzött sörkezdeményt is „kézműves sör”-nek nevezni. Sajnos egyre több ilyennel találkozok, mondjuk kocsmákban, ahol árulnak „kézműves házisört”, aztán íz alapján kábé a Sopronival hoznám egy szintre. Ha valaki betér egy ilyen helyre, és itt kóstol meg először egy kézműves sört az biztos nem lesz a rabja…

De például pont az Untappd visszajelzések alapján elmondható, hogy egyre több külföldi kóstolja és kedveli meg a hazai kézműves söröket, így külföldön is egyre népszerűbbek vagyunk. Ezt pár másik SU is megerősítette.

Ha már hazai terjeszkedés… Csináltam egy dedikált Facebook csoportot, ahol meg lehet osztani egymással infókat, lehet kérdezni, stb.

FENÉKIG: Van -e jelentősége a magyar badge-nek? Minek „jöhet össze”?

RAGE: Először is tisztázzuk, hogy mi az a „badge”, lehet, hogy páran nem tudják… Az Untappd-en különböző virtuális plecsniket (kitüntetés, badge – nevezd ahogy akarod) lehet megszerezni bizonyos dolgokkal. Ilyen például bizonyos típusú sörök fogyasztása (barley wine, stout, vagy éppen gluténmentes), különböző országok söreinek kóstolása (holland, skót, angol, …), vannak helyszínekhez kötött badge-ek (például strandon, zenei fesztiválon vagy éppen egy vasútállomáson megivott sörök) és vannak időszakosak is (például az egyes sörfesztiválokra vagy sörünnepekre érvényes időintervallumos plecsnik)

A magyar badge értelemszerűen az ország plecsnik sorát gyarapítani, és mindezek fényében szerintem igenis lenne jelentősége! Egyrészről én a magam részéről nagyon szívesen látnám a többi ország plecsnijei között, másrészről esetleg olyan hatása is lenne, hogy szerintem a külföldi Untappd felhasználók (főként a badge-vadászok) innentől tudatosan keresnék a mi söreinket, hogy minél nagyobb szintet érjenek el (az országok badge-einél 5 elfogyasztott sör után jár az 1-es szint, míg a maximum az 50-es, de ez már 250 megivott sör).

FENÉKIGHogyan lehet szavazni és mikorra realizálódhat ez a kezdeményezés?

RAGE: Amennyire tudom, pár hónapos periódusok vannak és az 5 legtöbb szavazatot kapó kezdeményből lesz a periódus végén ténylegesen badge. Szavazni a https://untappd.com/uservote/badges?sort=recent linken lehet.


A Fenekig.Com-ot itt éritek el az Untappd-en. Jelen pillanatban még nem sok minden történt az új profilunkon, de megpróbáljuk mihamarabb tartalommal megtölteni ezt a platformot is… Jelöljetek bátran, sörözzünk együtt!

Interjú #2 // Bakó Janó

2013 decemberében egy magyar srác Valenciából utazik 3000 km-t, hogy bekopogjon a BrewDog ajtaján azzal, hogy – mivel nem kapott visszajelzést a levelére, illetve az elküldött 3 sörére – akkor most itt van személyesen. A HR-es persze nincs bent, szóval nem marad más, mint a nagy hátraarc… Mire visszaér egy email várja, meg egy Skype interjú, január elején egy próbahét, február elejétől pedig a főzde állandó munkatársa.

A srácot Bakó Janónak hívják és mivel már egy éve él Skóciában, adta magát, hogy a Fenékig második interjúját vele csináljuk.

FENÉKIG: A BrewDogot kívülről jól véljük ismerni, elég sokat foglalkozunk a söreikkel is persze, de milyen belülről? Adj egy kis kapaszkodót, hogy milyen is ott dolgozni és a részese lenni…

JANÓ: KIBASZOTT JÓ!!! Már bocsánat az egyszerű megfogalmazásért de minek titkolni… Sokszor az emberek panaszkodnak, ugye. De hát panaszkodni mindig egyszerűbb (nem jobb, nem rosszabb, csak egyszerűbb). Szerintem pedig örülni a lehetőségeknek, a mindennapoknak, az az egyszerűbb!

Nyilván nagy a pofám azután, hogy Valenciában egy kicsi mikrofőzde-étteremből jövök, ahol az alkoholista, kokainfüggő ex-főnököm minden formában, fizikai-, és lelki szinten is teljesen kihasznált. Azután belecsöppenni a kutyaólba, hozzáértő, profi szakemberekkel melózni, akik a világ minden szegletéből vannak itt, csak a kráft söciért, az igazán szívet melengető… Tényleg mintha a „livingelném a drímet”, viszont a „lávingolást” néha kicserélném fákoffolásra a hop-pal kapcsolatban, amikor ez a rengeteg mennyiségű komló, amit csak el tudsz képzelni, mindent eltömít… De ez is szakmai tapasztalat, igazából most tapasztaljuk mi is ki merre – hogyan lehet minél jobb eredményeket elérni… A gyár az úgy nő, mint egy bolondgomba, amit Skóciából kifolyólag mindig eső táplál… Elképzelhetetlen , hogy elmegyek 10 napra nyaralni, és mire visszamegyek van valami új berendezés, új tank, új biszbasz, amivel lehet játszani, nagyon adja! Minden cimbinek azzal szoktam példálózni, hogy például tavaly ilyenkor (január 13-án), amikor kijöttem, akkor volt tíz 100 hektós, hat 200 hektós, nyolc 400 hektós és három 600 hektós fermentáló tartályunk (Valenciában négy 20 hektóssal bolondoztam, csak az összehasonlítás végett), illetve egy 100 hektós, egy 200 hektós és egy 400 hektós világos sörlétartályunk… Nos, egy hónapra rá, amikor kiköltöztem és beálltam a falkába, addigra érkezett egy puffer tartályocska a sörlé-forraló tartály és a whirpool közé két darab 400 hektós világos sörlé tartály, meg három 600 hektós fermentáló tartály még, mondom nebassz, itt nem cicóznak, az már egyszer tuti! Most összesen az előbb említetteken mellett összesen van tíz 600 hektós, meg kilenc 800 hektós tartály is és novemberben álltunk át a 7/24 órás munkarendre. A gyár növekedéséből kifolyólag rengeteg lehetőség van a szakmai továbbfejlődésre és előrelépésre is. Summa summárum, jó cucc itt lenni!

FENÉKIG: Ha már 7/24, akkor címszavakban, de összefoglalnád, hogy hogyan telik egy átlagos heted?

JANÓ: 4 nap meló 12 óra, aztán 4 nap OFF. Én az ászok részen vagyok, és a sörlé centrifugálásáért, szűréséért felelek; rohangálok mint pók a falon, mert itt sok ugye a részvényes, aztán ők ’’kibaszottul” sokat értenek a kráft sörhöz, úgyhogy majdnem mindennek söcinek kristálytisztának kell lennie! Úgyhogy miközben figyelek a centrifugára, segítek a srácoknak az ászokpincében a mindennapos teendők elvégzésében… Nekem igazából a munkahely a játszótér, ott érzem jól magam, ott vannak a barátok, a család, a nevetés, néha a sírás, csak a jó csajok hiányoznak, de nem lehet minden havaj, dizsi, meg napfény. A maradék 12 óra meg pikk-pakk eltelik, sajnálatos módon legkevésbé alvással, meg pihenéssel, de nem panaszkodom, majd kipihenjük magunkat a sírban!

Janó munka közben (a képet ő küldte)

Nyakig komlóban (a képet Janó küldte)

FENÉKIG: Ekkora hajtásban mennyire tud a kreativitásod kibontakozni?

JANÓ: Azt jól ki lehet bontakoztatni a szabadidőben. A munkában viszont mindennek megvan a maga rendje és módja: előírások, receptek, a folyamatok elvégzése, stb…

Viszont van egy „Sabco” nevezetű kicsi csoda-masina, amivel 30-40 literes főzeteket lehet alkotni, nah, az az önmegvalósítás paradicsoma! Szabadidőnkben azzal szoktunk játszani. Ugye az alapanyagok adottak, aztán ami a csövön kifér… Én még nyáron csináltam Valencia emlékére egy valenciai rizzsel és szárított narancshéjjal egy a tököm tudja már milyen stílusú vörös alet, nah az olyan szörnyű lett, hogy az még hagyján, hogy én nem ittam belőle egy üvegnél többet, de amikor kiraktam az ingyé’ sörökhöz, még a lengyel palackozó arcoknak sem kellett… Az mi?! Csak az egyik ír munkatársamnak annak ízlik; annak viszont nagyon. De hát ezek az írek, azoknak minden szar ízlik, haha!

Most volt egy főzdén belüli háziverseny, arra egy amber allel készültem, amit gyömbérrel, datolyával, meg mazsival bolondítottam meg, szerintem viszi is a prímet! Én nagyon büszke voltam, illetve vagyok rá, csak 60 üveggel kellet volna palackozni, hogy induljak a versenyen… Én meg, amikor palackoztam, akkor már nagyon fáradt voltam, meg ki volt a faszom rendesen, itt volt a haverom is a Murphy azzal a hülye törvényével… Egy szó mint száz, nem az én napom volt, a palackozó állványra sem tudtam felerősíteni a sör-, meg a CO2 vezetéket, műanyag gyorskötöző hiányában. A karbantartók részlege be volt zárva, de nem olyan fából faragtak, hogy feladjam, füldugó zsinórjával erősítettem oda a vezetékeket; így sikerült egy dobozzal lepalackozni (20 üveg). Hiába írtam rá, hogy nem a mennyiség, a minőség… Majd jövőre megkapják a magukét!

sabco

A füldugó zsinórja, mint gyorskötöző (a képet Janó küldte)

Voltak nagyon ígéretes sörök a versenyen, az amerikai főnököm egy fantasztikusan finom, tökéletes sourt készített cseresznyével (ha minden jól megy, és nagyon remélem, hogy igen, abból csinálunk egy 100 hektós tételt is), a német cimbim csinált szarásig komlózott lagert, meg egy rauchbiert füstölt, lengyel paprika hozzáadásával. Jó cuccok. Angelo, a görög barátom dorian gyümölcs felhasználásával csinált valami fost, haha! Csak ő tudott belőle inni, de szerintem ő is ment utána a buzukit kidobni (de lehet az a Delhusa Gjoni nótától volt)! Én még a szagától is rosszul voltam… Sikerült elérnie a pontozáson -0,4 és -1,0 átlagértékeket, hahaha, szóval kreativitás bontakoztatásban nincs hiány!!!

FENÉKIG: Van -e valami izgalmas projekt, amin mostanság dolgozol?

JANÓ: Egy fasza, tökös underground szervezetet indítok útjának, amibe megpróbálom nemcsak a magyar, de a spanyol, illetve angol nyelvű barátaimat, sörös cimborákat, zenészeket, művészeket, tetoválókat, rock’n’roll csibészeket bevonni.

Egy vagány alapítvány, amit underground csajok – srácok tesznek a hátrányosabb helyzetű arcokért. Nem a pénzgyűjtésről szól, hanem hogy kinyissuk az emberek szemét, hogy tegyünk a másikért. Szórakozóhelyek akadálymentesítésétől kezdve, motivációs előadásokon keresztül, zenei rendezvényeken át, a mindennapi segítség-nyújtásról, az akcióról szól… A határ a csillagos ég, az egész „vagánykodás”, csak most kezdődik, jó helyen, jó időben, jó emberekért! Szóval tekerjétek fel a rádiót, televíziót, füleljetek, figyeljétek az esti hírekben, indul a Vagány Alapítvány a Hétköznapi Szuperhősökért (V.A.H.S.)! Egyelőre itt érhető el a projekt: vahsthirteen[kukac]gmail.com

FENÉKIG: Annyit már most megígérünk, hogy a V.A.H.S. alapítványról – ahogy lesz miről – mi is beszámolunk majd! Utolsó kérdés… Hol látod magad 5 év múlva?

JANÓ: Reményeim szerint addigra megtalálom a királykisasszonyomat, aki még bujkál előlem, elragadom a kis kacsóját, a fele királyságot, és boldogan, amíg meg nem halunk…

Szakmai szempontból reményeim szerint saját nedűvel fogom a boldogságot a nagyérdeműbe pumpálni és minden holnapután-kiskedden a Fenékig crew-val és a barátaimmal a Böiler nagysikerű Sördal himnusz „Gyerünk, gyerünk, megjöttek a részegek” refrénjét csordavokálba üvölteni… Az lesz a jó világ, haha! P.M.A forever!!!

Interjú #1 // Richard Hodges

Ígértük, hogy lesznek új rovatok, így most debütál is az első ezek közül… Nem állítom, hogy annyi lesz belőlük, mint Kritikából, vagy Funkciótlan Formás Fenékből, de azért vannak ötletek, hogy kiket akarunk még megkérdezni erről-arról.

A nyári kritikánk apropóján a CREW Republic sörfőzőmestere, Richard Hodges (jobbról a második a képen) lett az első áldozatunk.

FENÉKIG: Berlin mintha az újdonsült központja lenne az európai kézműves sörnek – elég ha csak a Stone Brewing főzde- és központ alapítását, a BrewDog új bárjának a nyitását, vagy épp a magyar szervezésű Braufest Berlint említjük -, miközben itt Budapesten, néhány üdítő kivételtől eltekintve nem sokat tudunk a német kézműves sör színtérről… Esetleg lemaradunk valami fontosról?

RICHARD: Vicces, de néhány évvel ezelőttig pont Németország volt, ami kimaradt a kézműves sörkultúrából. Mint egy sziget Európa közepén. Eközben számos más európai országban, virágzásnak indult a műfaj az elmúlt 5-10 évben, elég, ha csak Olaszországra gondolunk. Nehéz lenne megmondani, hogy hol is tartunk pontosan, de mondjuk úgy, hogy a kézműves sör nagyon a gyerekéveinek az elejét tapossa itt Németországban. A következő 2-3 év nagyon érdekes lesz majd, ahogy a kívülről érkező hatások alakítják a tradicionális sörkultúrát és hagyományos stílusokat. Nem hiszem, hogy lehetséges a kettőt egymástól függetlenül kezelni.

CREW Republic Detox

CREW Republic Detox felső címke

FENÉKIG: Nagyon bírom a CREW Republic hozzáállását, a design-t, különösképp az odafigyelést az apró részletekre és persze nem mellesleg maguk a sörök is elnyerték a tetszésemet. Szerinted mi teszi a CREW Republicot különlegessé?

RICHARD: Nagyon sok dolgot lehet mondani a CREW Republicról úgy általánosságban. Kézműves sör Münchenből, az egyik első főzde, akik a kézműves sör hívó szavát meghallották Németországban és így tovább. De mindent összevetve mi magunkat a minőség alapján ítéljük meg. Számunkra főleg ezt jelenti a kézműves sör. Olyan söröket csinálunk, amilyeneket mi magunk is inni akarunk. Aztán lerakni mások elé.

FENÉKIG: Ha bemennék egy random müncheni bárba és egy kérnék üveg CREW Republicot, mit szólna a csapos?

RICHARD: 😉

Hogy mit?!

Persze egyre több helyet hódítunk meg városszerte és folyamatosan nő azoknak az éttermeknek, bároknak, kávézóknak a száma, ahol ott vagyunk, de Münchent még mindig a tradicionális helyi főzdék, illetve a söreik uralják.

FENÉKIG: Ha nem a saját söreidet iszod, akkor mi az a három márka, illetve az a 3 sör, amire egyébként esik a választásod?

RICHARD: A Four Peaks Brewing Hop Knotja a kedvenc ipám. A Stone Brewing új Go to IPÁJA fantasztikus. Az Alaskan Brewing Smoked Portere mindig csúcs.

CREW Republic Roundhouse Kick Imperial Stout

CREW Republic Roundhouse Kick Imperial Stout címke

FENÉKIG: Mi lesz a CREW Republic következő nagy dobása? Mire számíthatunk tőletek?

RICHARD: Hát nem szeretnék túl sok poént lelőni előre, de nagyon rajta vagyunk azon, hogy több session sörünk legyen (3,5 – 4,5%-os darabok). Csináltunk már pár ilyet és nagyon jó is volt a fogadtatásuk. Próbálunk minél több ízt belezsúfolni minden sörünkbe, miközben próbáljuk a könnyen ihatóságot is szem előtt tartani. Persze csak azért, mert lesz néhány alacsonyabb alkoholtartalmú sörünk, az nem egyenlő azzal, hogy kompromisszumokat akarnánk kötni az íz tekintetében. Emellett néhány komolyabb sör is a láthatáron van, nagy komlókkal!!! 😉


Mi mással zárhatnánk a sorainkat, minthogy – amellett, hogy hálásak vagyunk Richardnak a rendelkezésünkre állásért – várjuk ezeket az újabb söröket! Addig is ajánljuk még egyszer az idevágó nyári kritikánkat.