Kritika #13 // BrewDog Old World Russian Imperial Stout

Pár hete eléggé rápörögtem az újonnan bejelentett Brewdog újdonságokra, így amikor fizikailag is megérkeztek a Csakajósör-be, egyből nagybevásárlást rendeztem…

Az Old World Russian Imperial Stout gyönyörű habot eresztett kitöltéskor, semennyire nem lehetett átlátni rajta, nem is sötét, hanem annyira fekete, hogy elnyeli a színeket. Egy jó stout-ot már kitölteni is élmény, legalábbis erre a következtetésre kellett, hogy jussak, ahogy a hömpölygött kifele az üvegből.

BrewDog Old World Russian Imperial Stout

BrewDog Old World Russian Imperial Stout

Nem édes, nem sűrű, meglepően száraz. Az elején krémes, a végén kellemesen kesernyés, de nem „sörösen keserű”, egyszerűen jó rajta nyammogni. Nem kávés, pláne nem füstös, inkább nagyon jól pörkölt! Nem nehezedik rám pedig 9,5%, de a végére azért be lehet ettől a 0,66l-től nyomni.

A Brewdognak a hivatalos szöveg szerint az volt a célja, hogy re-kreáljanak egy klasszikus imperial stout-ot és én hiszek nekik. Elérték a céljukat, ez egy olyan klasszikus standard, amihez bármikor tartom magam!

Kritika #12 // Brewdog #Mashtag

#brewdog #punkok #mashtag #twittersor #enisszavaztam #brownale #ezmiezfura #keseru #tapadaszamra #mogyoro  #gyumolcsillat #talanmango #ftw #ezmegisjo #masszivhab #nemtunikel #sotetbarna #szaraz #fanyar #furangyumolcsos #komplex #mineltobbetkostolomannaljobb #pontjolesik #denemerennyit #egynek jo #thanksgiving #dallasvsoakland #goraiders #yolo #szarkep #eletlen

Brewdog #Mashtag lenne. Ha látszana. A háttérben vezet az Oakland Raiders

Brewdog #Mashtag lenne. Ha látszana. A háttérben vezet az Oakland Raiders

A #MashTag a skót punk sörfőzők, a Brewdog közösségi söre. A sör készítésének minden fázisát megszavaztatták a rajongókkal twitteren, blogon és a Facebook oldalukon. A hagyományos amerikai típusú brown ale-t a szavazatok alapján végül gyümölcsös új-zélandi komlókkal készítették, majd tölgyfacsipszen és mogyorón érlelték, ezzel adtak neki nem is egy, hanem több csavart.

(A brown ale műfajba sok minden belefér: színben a vöröses-barnától, az egészen sötétbarnáig húzódik a skála. Nagyjából átlagos, közepes erősségű alkohol tartalom és inkább visszafogott komlós keserűség, malátásabb íz jellemzi őket. via Ratebeer)

Kritika #11 // BrewDog Dead Pony Club vs. Legenda Pony

Izgatottan pattintom a kupakot, kíváncsi vagyok a Legenda mit tud felmutatni a BrewDog árnyékában. (Vagy mellett?) És egyébként is…. Miért volt szükség egy ilyen sörre? Hogy a Legenda bebizonyítsa, ők a magyar BrewDog? (Folyamatosan változó sörsor megvan. Követhetetlen újdonságok megvan. Saját pub megvan.) A válaszok szokás szerint a pohár fenekén találhatóak.

Illatra szinte ugyanaz mindkettő, könnyű, játékos, de nem műanyagosan, 2%-os „gyümölcsös sörösen”, hanem még épp kellő komolysággal. Színre a Dead Pony Club kicsit aranylóbbnak, sűrűbbnek tűnik.

Belevetem magam a BrewDogba, igen, itthon vagyok, ezt már szeretem! Nem is értem, hogy lehet 3,8%-ba ennyi ízt, ennyi érzést belerakni… De nem tudok teljesen rákoncentrálni, már annyiszor ittam – szerencsére – ezt a sört és annyira várom a hazait. Jöjjön a 4,5%-os Legenda Pony!

Az első kortynál még érzem a skót california pale alet-t a számban, így nem sok különbséget vélek felfedezni (nem képzeli senki, hogy vízzel öblögetek sörök között, vagy ilyesmi?!), csak a vége kicsit más. Vagyis más. Vagyis nagyon más.

Pony vs. Pony

Pony vs. Pony

Keserű. Először csak érzéssel, kissé furán, aztán nagyon elkap… Én bírom ezt a vonalat, de ami a kortyok után történik, az már kissé zavaró. Keresem rá a szót és akkor végre leesik: kovászosan keserű. És ez az érzés nem enged, mert csak marad és marad és marad és lehetetlenné teszi, hogy élvezzem a sört, mert amúgy jó lenne. De nem az, mert tudom, hogy a korty után (sőt, már közben is érezni vélem) mi történik majd. Próbálok szabadulni tőle, de nem lehet. Ez nem az a fekete IPA keserűség, amikor élvezem, hogy pont olyan sötét és keserű, mint az életem…

A Dead Pony Club ezek után már kimondottan édes a Legenda Pony-hoz képest, gazdagabb ízében is, de ami a lényeg, igazi megváltásnak tűnik.

Arra számítottam előzetesen, hogy a hazai majd egy kellemes, majdnem olyan jó mása lesz a skótnak, de ehelyett csak az igyekezetet érzem, meg azt, hogy elcsúsztak egy banánhéjon. Kóstolásra azért ajánlanám, de tartós szerelmek nem fognak születni.

Kritika #10 // Praga Premium Pils

Szerencsére évente legalább egyszer megyek Csehországba (cseh sörözőbe pedig ennél is gyakrabban), de a Praga Premium Pils elnevezés valahogy mégsem csengett ismerősen. Viszont csak 349 forint volt az egyik hiperben, így újra remek alkalom nyílt arra, hogy feláldozzam magam a tudomány szolgálatában.

Először kicsit keserű, aztán édes, aztán újra kicsit keserű. Nem bánnám, ha nagyobb nyomot akarna hagyni, inkább csak tisztességes megúszásra játszik, de azt nem csinálja rosszul. Csilis bab mellé még akár ajánlanám is, de a cseh cimboráim biztos nem lennének lenyűgözve.

Praga Premium Pils

Praga Premium Pils

A címke viszont elgondolkoztatott. Először megörültem, hogy egy egész pintes sört szorongatok (0,568l ugye), de nem is tűnt annyinak, meg gyanús volt az uncia jelzés is, így egy kis utánanézés után kiderült, hogy amerikai pintről van szó (0,473l), ami még a +0.9 unciával együtt is csak alulról súrolja a fél litert. A hátulján meg ott virít a 0,5l-es jelzés (ciril betűk, alatta meg magyar leírás), szóval akkor meg minek a felvágás? Aztán elkezdtem keresni a cseh sörökön már jól megszokott Balling-fokot… Ezt meg nem találtam, így hamar összeállt a kép; íme egy export piacra szánt pilsner, ami úgy tesz, mintha hatalmas névvel és presztízzsel rendelkezne, olyan, mintha már láttuk volna valahol, annyira ismerősnek tűnnek a külső jegyei is, de közben csak a nagyok farvizén érkezik észrevétlenül a szélső pályán.

Nincs reveláció, de nincs csalódás sem. Árképzésben a licensz sörök felett, de a többi import alatt van; én azért azt mondanám, hogy dobjunk rá még 100-200 forintot és vegyünk valami Cerna Hora-t, Uherský Brod-ot, vagy egy jó Ježek-et.

Ha csak egy sört iszunk ma, akkor az ne ez legyen, de alapvetően senkit nem beszélnék le róla. Mondjuk rá sem.

Kritika #9 // BraufactuM Palor

Ritkán fordul velem elő, hogy hónapokig raboskodna egy sör a hűtőmben, de ezt a német kézműves APA-t még augusztus közepén kaptam és azóta szemeztem vele minden ajtónyitásnál… Hiszek benne, hogy jobban esik a sör, ha megosztjuk, ezért tartott egészen három hónapig ez az áldatlan állapot, de nagy megkönnyebbülésemre sikerült összejönnünk a megfelelő helyen és időben egy nyitásra.

BraufactuM Palor

BraufactuM Palor

THE HOPSNOP: kéksajt, vagy camambert illat (erősen büdös), meglepően szénsavas; ez az első, amit érzek… a habja eltűnik egy pillanat alatt… nagyon szép, telt arany színe van
BANDI: fürdővíz íze van

Én a többiekhez képest nem fedeztem fel benne semmilyen sajtot (pedig THE HOPSNOB már épp kezdett mindenkit meggyőzni), nekem úgy tűnt, mintha az enyhe komlóillat után valamilyen fura (gyógyszeres) mellékillata lenne. Nem az a komlóbomba, mint amire előzetesen számítottam, pedig elég jó komlók vannak a címkéjén feltüntetve (cascade és polaris). Hiányzik belőle a gyümölcsösség, helyette sörösen keserű; nem egy kézműves csoda, inkább csak egy igazi malátás-melós sör.

Megoszlottak a vélemények, de kis túlzással a sós ízen kívül mindent találtunk benne. Összességében külcsínre sokat vállal, belbecsre keveset küld. Ha soha többé nem isszuk, akkor se veszítünk semmit. A Braufactum-mal azért még fogok próbálkozni a jövőben, ha nem másért, hát azért, hogy hangosan kimondva ízlelgethessem a mottójukat: DAS CRAFT BIER.

Kritika #8 // Cocoa Psycho

Nem folyékony kenyér; folyékony brownie. Beterít, ragad, nyúlik. 90%-os kakaótartalmú feketecsokoládésan keserű (a maradék 10% meg alkohol), a kávét nem is érzem szinte, csak belemagyarázom, hogy igen… Fény felé tartva sem lehetne átlátni a folyadékon, egy olyan sötét alagút, ahol nem zavar, hogy nem látok a végén semmilyen fényt pislákolni.

BrewDog Cocoa Psycho

BrewDog Cocoa Psycho

Látom viszont magam előtt HOPHUSSAR-t, ahogy csóválja a fejét: „- ez már túlzás” Igen, az. És baromira nem érdekel! Meglepően szénsavas, de ez nagyon jól áll neki, mert kellően tömény az ital textúrája; nem menekül belőle a szénsav fejvesztve, mint valami Miller-ből… Apránként jön fel belőle.

Sajnos a 0,33dl nagyon hamar fogy és utána már nehéz továbblépni… Nyilván emiatt lett „csak” 99 pontos a Ratebeer-en a Cocoa Psycho! Amúgy hibátlan.

Kritika #7 // Newcastle Brown Ale vs. Wells Bombardier

Régóta szemeztem a Newcastle Brown Alelel az egyik hiper polcain, de 629 forintos ár rendre elijesztett (hiszen ennyiért a kedvenc sörszaküzleteink bármelyikében garantált minőséget kapok). Amikor viszont leakciózták 315-re, nem tudtam ellenállni!

Tipikus angol ale elsőre, színre mutatós, ízre nem vállal túl sokat. A végén kicsit keserű, de nem amber ales-en (itt látom magam előtt THEHOPSNOB-ot, aki már mondja is: persze, mert barna ale), összességében inkább édes. Mondhatni zavaróan édes. A karamellt ki lehet érezni belőle; az összetevők felsorolásánál ugyanis ebbe ütközünk bele. Aztán megütközünk azon, hogy a 0,33l-be összehordtak mindenféle árpát, búzát és kukoricát. Persze van még hozzáadott glükózszirup és E150 is (az élesztőn és a komlón túl). Jó, jó, nem vártunk kézműves minőséget, de akkor is kiábrándító kutakodni (pedig nem szokásom) és mondjuk hozzáadott cukrot, vagy karamell színezéket találni…

Nem volt vele baj, de féláron sem fogjuk venni.

Newcastle Brown Ale

Newcastle Brown Ale

Mindenesetre az alkalmi vétel lehetőséget adott arra, hogy egymás mellett (alatt) írhassak két olyan angol sörről, amelyek széles körben elérhetőek itthon is.

Wells Bombardier

Wells Bombardier

Egy vallomással kell kezdnem a Bombardierről szóló részt. Nem értékelem túlságosan nagyra a Wells munkásságát, inkább csak tisztes távolságból követem; szívesen kóstolom a cuccaikat, de rajongójuk sosem leszek. Ez alól kivételt képez a banános sörük! Bűnös élvezet, de mit tegyek, ha egyszer mindig jólesik…

De nézzük ezt a Premium Bittert: teltnek tűnik elsőre, elfoglalja az egész szájüreget, nem csak keresztülrohan rajta. Kimondottan szomjoltó, a végén visszafogott keserűséggel (már nem bennem). Egy dolog hiányzik csupán… A zamat. Keresem benne, de nincs. Várom, hogy beváltsa az első kortyhoz fűződő reményeket, de sajnos csak egy fedezetlen csekket hagy maga után. Ez nem a főműsoridős sör, ami leköti minden érzékszervünket, ez az a sör, amiből jó ha van 2-3 meccsnézéshez, pizzához, késes bunyóhoz. (Viszont az ára meg beszerzési helytől függően 600-800 Ft körül mozog, szóval az ár/érték arány ilyen szempontból nem telitalálat.)

nemén: – kicsit rozsda íze van, mint amikor vasas a csapvíz, még a színe is rájátszik erre

Persze ez is tartalmaz hozzáadott cukrot, meg karamell színezéket (ezúttal E150C), sőt, egy kis stabilizátort (E405) is. Kicsit utánaolvasva a dolognak kiderül, hogy a szénsavasságot hivatott ez utóbbi felturbózni, de azért annyira nem örülök ennek… (Ezért nem kell a hátsó címkét olvasgatni.)

Ha győztest kell hirdetnem – elvégre a címben a ‘vs’ szerepel -, akkor habozás nélkül a Bombardier-t hozom ki, de jó szívvel nem ajánlanám egyiket se… Félreértés ne essék, nem az a bajom, hogy nem kézműves sörök, nem is ezt vártam tőlük; egyszerűen nem bírom a középszerűséget. Persze nem rosszak, de egy stresszel túlfűtött hétköznap délutánon se fogok egyikről sem fantáziálni. (Pedig imádok sörökről fantáziálni.)

Kritika #6 // Orgoványi Jäger

A Bosnyák téri Guiness.

Igazából egy csomó dolog jutott az eszembe, de a Bosnyák téri Guinesss elnevezés illik rá a legjobban. (Többen kérték, hogy hanyagoljam ezeket a hasonlatokat – „a skót Pardubicki Porter”, illetve „a belga Primátor 24” után -, de nem.)

Persze Orgovány nem a budapesti XIV. kerületben van, de a beszerzés itt sikerült egy kisboltban. Magával ragadott a műanyag kólásüveg design, ráadásul nem is amolyan utántöltésről van szó, mivel ezeket a palackokat (a mintázatról gondolom) külön a Jäger Sörfőzdének készítik… Sokat beszéltünk arról magunk között, hogy a kisüzemi sörfőzésnek egy nagy rákfenéje az üvegezés, meg a csomagolás, így valamelyest értjük a dolgot, és nem is itt vérzik el ez a barna. Hanem ott, hogy teljesen jellegtelen; ha ízekről akarunk beszélni, és nagyon megerőltetjük magunkat, akkor kicsit kávés az elején és van valami fura utóíze (mintha valami gyógyszer lenne). De inkább csak vizes. Hogy őszinte legyek rosszabbra számítottam, de így sem érzem azt, hogy még egyszer kéne vennem. Pedig csak 260 forint volt fél liter.

Orgoványi Jäger

Orgoványi Jäger

Az összetevőket olvasva nem csak az derül ki, hogy van benne komló (nem érezni), de az is, hogy kukoricadarát is sikerült belerakni. Nem szentségtörés ez egy kisüzemi sörnél?! (De az.)

nemén: a palackozás alapján jobbra számítottam.
nemén2: se test, se íz… rossznak nem rossz, de nem is jó.

Mindenesetre a komlo.blog.hu-n már írtak erről az Orgoványi Jägerről, így a jól informáltság jegyében bátran ajánlom az ő írásukat is!

Kritika #5 // Brewdog Tokyo*

Szinte habmentes sörlikőr, a skót Pardubicki Porter  +10% alkohollal a cseh kistesóhoz képest… Ha jól fülel az ember, az üres üvegből zene szűrődik ki.

BrewDog Tokyo*

BrewDog Tokyo*

nemén: satu. ez azért már túlzás… mar, mint az Unicum.
Bandi: vodkás VBK… mint a Bitumen – nem jön be.

Az ember nem mehet minden nap Tokyo*-ba… Furcsa, komplex világ, nem lehet annyira érteni, de nem is kell. Mindegy ki mit mond. Nem megtalálnunk kell magunkat benne…

Ez nem egy kezdő sör, ez nem egy befejező sör. Teljes embert igényel, nem kísérő ital, hanem maga az időtöltés. Azoknak az estéknek a söre, amikor az ember pár pillanatra hátradőlhet és elégedetten hümmögheti, hogy: „Hát igen… Hát igen…”

Kritika #4 // BrewDog Zeitgeist

Most este sikerült megrepeszteni a Brewdog Punk IPA pintes poharat, így – hogy szép legyen a búcsú – megpattintottam az egyik nem rég érkezett Zeitgeistot.

BrewDog Zeitgeist

BrewDog Zeitgeist

Kitöltésnél alacsony habréteget enged maga fölé, színre sötétebb, mint amire számítottam. Az első korty esett a legjobban, jól volt valami valódit érezni egy kimerítő nap után.

nemén: – szerintem ez egy fekete ipa volt, csak rossz címkét raktak rá… szerinted nem keserű?
én: – szerintem nem keserű

Semmi fecni, semmi mellébeszélés, ez egy egyszerű fekete láger. Ha egy Brewdog bárban ülnék, eszembe nem jutna rendelni. Ha bárhol máshol, ahol vannak ilyen-olyan stout-ok, ale-ek, búzák, illetve lenne még ez, nna, úgy simán. Itatja magát, de komoly nyomot nem hagy.

Egy 15 perccel utána már egyenesen azt éreztem, hogy a barna Staropramenre hajaz. Gyorsan ki is bontottam ez utóbbiból is egy üveggel (szigorúan tudományos alapon), így viszonylag hamar borult ez az elmélet. Ezek után a cseh barna nem csak, hogy édesnek, de krémesnek is tűnik.

nemén: – megmondtam
én: – megmondtad
nemén: – lehet az én bimbóimmal van a baj, de én ezt egy 6-7%-os, közepesen sűrű, kesernyés (akár odáig is elmerészkednék, hogy stout-jellegű) sörnek éreztem

Mégiscsak hagyott nyomot a Zeitgeist. Csak innék még egyet, a fenébe is!

BrewDog Zeitgeist vs Staropramen Dark

BrewDog Zeitgeist vs Staropramen Dark