Tag Archives: abbey

Random #91 // Brüsszel – Grimbergen gyorsjelentés

Nehéz a jól tartott blogger dolga: kissé kóválygó fejjel próbálja összeszedni az elmúlt két nap történéseit (igen, mi is nagyon sajnáljuk magunkat). Szóval van baj, egyrészt mert a Grimbergennél tényleg kitettek magukért a tegnapi rendezvényen, meglátogattunk mindent amit lehetett – jó kaja, jó sörök, jó hangulat – másrészt meg amikor nem volt program, akkor csináltunk magunknak bajt…

Az afterparty afterpartyja. Az egész világ egy nagy afterparty.

Az afterparty afterpartyja. Az egész világ egy nagy afterparty.

Amit persze nem nehéz, sörfronton Brüsszelben a sarki ábécé is leveri a legtöbb hazai nagy hely választékát, de persze ott van a kocsmák tömkelege, meg a híresebb helyek. Lehetett volna menni savanyú sörözni a Cantillionba, meg a Moeder Lambicba, ehelyett persze inkább bulikáztunk. Mondjuk a Delíriumban azért sikerült belenyúlnunk elég zseni pinot noir-os hordóban érlelt barley wineba és más okosságokba, akár nevezhetjük ezt szakmai túrának is.

Johan, a legközvetlenebb prior akivel találkoztunk. Mondjuk ő az egyetlen prior akivel eddig találkoztunk.

Johan, a legközvetlenebb prior Grimbergenben akivel találkoztunk. Mondjuk ő az egyetlen prior akivel eddig találkoztunk.

Úgyhogy egy hosszabb beszámoló előtt igazából megpróbáltuk összeszedni a jó és a kevésbé jó dolgokat az elmúlt két napból, hátha legalább mi is jobban emlékszünk rá:

  • ami jó: a gofri
  • ami kevésbé jó: a gofri amit magunknak sütöttünk a szállodában
  • ami jó: a sörválaszték az abc-ben
  • ami kevésbé jó: …igazából minden abc-ben jó a választék
  • ami jó: Attila azbeszt kezei, aminek köszönhetően ilyen képeket csináltunk.
  • ami kevésbé jó:: Attilának mégsincsenek azbesztből a kezei.
  • ami jó: hogy minden kocsmában van magyar (helló Zsófi!).
  • ami kevésbé jó:: hogy minden kocsmában van magyar. Óvatosan, hogy mit mondasz.
  • ami jó: a grimbergeni szelfizgető prior. Johan for president, de legalábbis for apát.
  • ami kevésbé jó: hogy állandóan az arcába fújta a szél a ruháját
  • ami jó: a Grimbergen Optimo Bruno (de ezt nem lehet kapni itthon)
  • ami kevésbé jó: a Grimbergen Goud (de szerencsére ezt nem lehet kapni itthon)
  • ami jó: hogy előkerült a mobil töltő
  • ami kevésbé jó: hogy előtte keresni kellett a mobiltöltőt
  • ami jó: Brüsszel maga. Laza, színes, és a kedvünkért még a Nap is kisütött.
  • ami jó: Grimbergen. A takarosnál jobb szó nem jut eszünkbe, minden nagyon patent és a vendéglátás hangulata is őszinte volt.
  • ami kevésbé jó: hogy nincs idő semmire. Hogy túl sok felfedezni való van, túl sok sör, amit nem ittunk még meg. Futok is reggelizni, pakolás és irány a város. Még vár ránk a sör, izé a Szépművészeti múzeum. Innen folytatjuk.

c360_2016-09-09-08-30-08-942

Kritika #85 // Szent Mauríciusz Monostor – Vitalis és Mauritius

Na, hát úgy tűnik, hogy a nagy kézműves hullámot kis fáziskéséssel meglovagolva a hazai apátságok, kolostorok is beszállnak a vevőért folytatott játszmába. Van persze hagyománya a kolostori sörfőzésnek, az első hazai komlótermesztésről szóló írásos feljegyzés például pont a most vizsgált bakonybéli monostort említi helyszínül. Másrészről kicsit álhagyománynak gondolom ezt a dolgot, hiszen tudjuk, hogy régóta nem főznek sört ezeken a helyeken, inkább a jó borokon keresztül kerülnek közelebb Istenhez a szent emberek. Ettől függetlenül a még mindig fura helyzetű pannonhalmi Thomas Menner 1701 és az éppen most induló Zirci Apátsági Manufaktúra mellé fű alatt, hírverés nélkül beszállt a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostor. És milyen jól tette.

Pár hete az egyik legjobb pesti pékségben, a Butter Brothersben akadt meg a szemem az üvegeken, meg a mellettük heverő információs papíron. Kiderült, hogy a főnök Bakonybélben járt, meglátta, hozott pár rekesszel. (Hogy állandóban hogyan lesz kapható azt még nem tudom, de ha jól láttam már Győrben is hozzá lehet jutni). Két sörük van, egy gyógynövényes belga ale és egy apátsági dubbel. A belga sörök főzésében gyakorlott Bors Serfőzdénél készültek el a sörök.

C360_2015-07-01-11-16-40-673

Szent Mauríciusz Monostor – Vitalis

A Vitalis egy 7%-os belga blonde ale, gyógyfüvekkel. Rezes, kissé zavaros, átlátszatlan kinézet, gyorsan múló piszkosfehér hab. Eddig nem rossz, de kissé nyersnek tűnik. Aztán beleszagolok és az arcomba robban a mező. Mármint átvitt értelemben, igazából nem sérültem meg a fotó készítése során. Virágok, fűszerek (bazsalikom!), méz és csak a végén van egy masszív maláta alap és egy kis alkohol. Nincs túlzásba víve a művészkedés meg a kertészkedés, jó az egyensúly az összetevők között, talán csak a nyersességet tudom felróni. Lehet, hogy egy-két hét még jót tett volna neki. Ennek ellenére eléggé bünti, mert krémes, közepes testű, jól iható misesör, két üveg után simán emelkedett állapotba kerülhet az ember.

Szent Mauríciusz Monostor - Mauritius

Szent Mauríciusz Monostor – Mauritius

A Mauritius egy hagyományosabb dubbel. Teljesen rendben van, de nagy újdonságokat nem tudnék róla mondani a Bors Tuck barátjához képest. Sötét rozsdabarna szín, ízben maláta, égetett cukor és egy kis gyógynövényesség. Ugyanezeket hozza ízben is, közepes test, kicsit szénsavas, de jól iható. Ezt is egy picit nyersnek érzem (már ránézésre is).

Összességében kellemes csalódás, hogy a semmiből valaki elsőre ilyen termékkel állt elő. Látszik a letisztult megjelenésből és a szóróanyagokból is, hogy átgondolták a dolgot. Jó sörfőzőt találtak, talán még egy kicsi időt kell adni hogy teljesen kiforrja magát a dolog. Nem tudom, hogy várhatunk-e esetleg egy-egy szezonális főzetet (böjti sör?), de ha ilyen lesz a minőség, akkor keresni fogom. A Vitalist most is innám újra, aki hozzá tud jutni az nyugodtan vegye le a polcról.