Érdekes sört kaptunk ajándékba (köszi, még mindig nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire meg lehet minket vesztegetni a jó ingyen sörökkel): egy meglévő sörből főzött két csavart változatot Pethő Zsombor, a Mecénás sörfőzője. A Nautilus imperial stoutot belga élesztővel erjesztették, egy adagot pedig kávéval és meggyel dobtak meg meg. A kávé és a meggy (cseresznye) viszonylag bevált ízpárosítások ennél a sörtípusnál, a belga élesztő már kevéssé gyakori. Itthon pedig tuti senki nem csinált ilyet, szóljatok, ha rosszul emlékeznénk.

Mecénás Nautilus Belge és Nautilus Belge Coffee Kriek

A Nautilusról amúgy korábban írtuk, a világot nem váltja meg, de nagyon korrekt, egyensúlyban lévő, kicsit könnyű imperial stout. És most ez a könnyedség szerintünk kifejezetten segített abban, hogy átalakultak a sörök. Nincs hatalmas test, olajosság, meg mindent maga alá temető stout, így az új élesztőre, meg a hozzáadott anyagokra is jól reagált az alap, és szép új képet mutatnak az eredeti sörhöz képest.

A Belge-et igazából nem kell nagyon ragozni. Kapott egy belgás ízvilágot, finoman édeskés, száraz lecsengéssel, kicsit egy dubbel felé tendál. Nagyon kellemes, könnyű, majdnem desszertsör. Szépen el lehet iszogatni a Verne gyűjtemény mellett.

A Belge Coffee Kriek edition már nagyobb eltérés az alapsörtől, szerintünk fasza, de talán megosztóbb is lett. Sokkal intenzívebb íz és illat, jön a kávé, jön a meggy, marcipán és mindent elsöpör. Talán egy kicsit túl intenzív is, akár művinek is tűnhet, lehet, hogy egy kis idő még faragna rajta, de most jól esett. Mire hagynánk megmelegedni, már nem hagyjuk megmelegedni. Arcunkba lett tolva ami benne van, mi meg lenyomtuk. Megelégedetten.

Ki igya?
Aki szerette az eredetit, de valami édesebbre vágyik. Aki szereti a marcipánt.

Ki ne?
Aki valami durván nehéz imperial stoutot inna. Aki nem szereti a marcipánt.

Akkor ez most jó?
A megyes-kávés talán lehet megosztó, de amúgy ja.