Tag Archives: dán kézműves sör

Kritika #143 // To Øl Dangerously Close to Stupid Amount of Papaya

A múltkori után nagyon nem akartunk még egy To Øl kritikával jönni egyből, de a Dangerously Close to Stupid Amount of Papaya szinte követelte, hogy írjunk róla. Duzzogva lemondtunk a sör csendes, öncélú élvezetéről: “Jó. Legyen.”

Nagyon krémes hab vár minket egyből, masszív és sokáig marad, tele fanyar, érett gyümölcsökkel már illatra is.

Veszélyesen közel a hülye mennyiségű papayához – a kolbász csak illusztrációs célokat szolgált

A krémesség a kortyérzetre is marad; testes, de közben csúszik rendesen. A korty végén az intenzív keserűség agresszív fanyarsággal keveredik, talán túlzás, de akkor is le kell írni: művészet az édes és a fanyar keresztmetszetében. A romlás bizsergető virágai… Rögtön kellett inni még egyet! Fogódzkodónak Sophie megállapítása:

“A guavás HORIZONT Fruit Runra emlékeztet, csak kevésbé édes.”

Ki igya?

Nem egyszerű sör nem egyszerű arcoknak.

Ki ne?

Akit zavar, ha egy sör nem adja magát könnyen.

Akkor ez most jó?

Nagyon is!

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, “fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

Kritika #97 // To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Ez maga a fekete igazság.

Hihetetlenül sötét, vékonyka, de sokáig megmaradó habbal. Illatával egy igazi jó testes imperial stoutnak adja el magát, de ez annál sokkal több.

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Nem tudom eldönteni, hogy túl sok, vagy túl jó. Kicsit olyan mintha egy túlsütött süti lenne. Sötét, baromira pörkölt, malátás, de nem igazán édes, hanem a nevéhez hűen sós. Ipa létére nincs széttolva komlóval. Ahogy melegszik viszont nehezen lehet eldönteni, hogy a komlókéserűje vagy az erőteljes pörkölés a hangsúlyosabb.

Kis alkoholmelegséget érezni, de 9,9%-osra nem tippeltem volna. Meg arra sem, hogy kávés… De nem hagyott űrt maga után. Egy ilyen fürdősóval bármikor szívesen elmerülök a habokban.