Tag Archives: dán sör

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, “fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

FYKI #49 // Kasper Ledet és a To Øl címkéi

Ritkán szoktuk más oldalak anyagait átvenni – inkább osztjuk az ilyen tartalmat Facebookon és Twitteren -, de a design posztokat szeretjük, így nem tudtunk elmenni a Beer is Art Kasper Ledet designert, illetve a To Øl címkéit bemutató írása mellett. Az írásban a Stress Test Baltic Porteren keresztül nyerhetünk betekintést az alkotási folyamatba és – bár az egész cikk lefordítására nem vállalkoznánk – volt egy gondolatsor, ami mindenképp megérdemli a kiemelést, annyira remekül megfogalmazza a címkék mögötti ötleteket.

Nincs két ugyanolyan, de mégis konzisztensek és felismerhetőek a a To Øl címkéi

Azt szerettem volna látni az illusztrálás során, hogy az ürességet milyen messzire lehet vinni. Azt hiszem, biztosan kijelenthető, hogy egy ilyen címke soha nem lett volna lehetséges a nagyüzemi sörgyártásban. A legtöbb csomagolás a felület lehető legnagyobb részét képekkel és adatokkal való kitöltésére koncentrál. Van valami felszabadító a lehető legkevesebb vizualitásban, a kis, majdnem jelentéktelen gesztusokkal való munkában. Nem a merész kijelentésekről és a csillogó képi megjelenésről szól. A design inkább a pillanatnyi részletekre, a negatív térre és egy olyan kompozícióra összpontosít, ami majdhogynem nincs is ott.

A Black Malts & Body Saltsról írt kritikánkért klikk ide

Angolul tudóknak ajánljuk a teljes cikket.

Kritika #97 // To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Ez maga a fekete igazság.

Hihetetlenül sötét, vékonyka, de sokáig megmaradó habbal. Illatával egy igazi jó testes imperial stoutnak adja el magát, de ez annál sokkal több.

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

To Øl Black Malts & Body Salts Black Coffee IIPA

Nem tudom eldönteni, hogy túl sok, vagy túl jó. Kicsit olyan mintha egy túlsütött süti lenne. Sötét, baromira pörkölt, malátás, de nem igazán édes, hanem a nevéhez hűen sós. Ipa létére nincs széttolva komlóval. Ahogy melegszik viszont nehezen lehet eldönteni, hogy a komlókéserűje vagy az erőteljes pörkölés a hangsúlyosabb.

Kis alkoholmelegséget érezni, de 9,9%-osra nem tippeltem volna. Meg arra sem, hogy kávés… De nem hagyott űrt maga után. Egy ilyen fürdősóval bármikor szívesen elmerülök a habokban.