Tag Archives: Double IPA

Programajánló #35 // Szeptember

Programajánló – 2017. szeptember

2017. szeptember 1. Vaskakas Sörfőzde 1. szülinapi buli DJ Zölddel Buli az ország nyugati felén, egy újabb szülinapos sörfőzde. Sokat, boldogat!

2017. szeptember 1-3. Nagy Budai Sörfesztivál a Bikás Parkban Vurstli, de azért lesz jó sör is, ha valaki arra járna.

2017. szeptember 2. Mikkeller Running Club Budapest #6 A világhírű futóklub itthon is csapatja. Buli.

2017. szeptember 2. Haggenmacher ART – mivé lett a sörgyár? Ez inkább építészet, de mégis érdekes.

2017. szeptember 2-3. DreherFeszt 2017 Lakossági.

2017. szeptember 7. Csupfoglalás a Dezsőben, avagy The Return of the Bunny!

2017. szeptember 7-10. III. Kraft Sörfesztivál Nem lakossági.

2017. szeptember 8. Vaskakas csapfoglalás az Élesztőben

2017. szeptember 13-17. Mango Bay sorft serve hét az Élesztőben sörfagyi

2017. szeptember 14. Revenge Of The Marmalade Klisé Bár Edition Hopfanatic narancsos, grapefruitos duplaipa premier

2017. szeptember 14. Mad Scientist a házban! Szevasz Szolnok!

2017. szeptember 15-17. 1. Kecskeméti Kézműves Sörfesztivál

2017. szeptember 16. Piknik az Udvaron – Tea, Sör, Mézbor Szevasz Szekszárd!

2017. szeptember 21. III. Corvin Szezonzáró Sörfesztivál – szeptember 21-24.

2017. szeptember 21. Gólem #100 Hops bemutató – sörkóstoló

2017. szeptember 22. Mad Scientist – Labor nyitó party + Funk Soul Brother Premier

2017. szeptember 23. Habibi! A menő sörök éjszakája a Kis Szimplában!

2017. szeptember 27. Rothbeer csapfoglalás és sörbemutató!

2017. szeptember 28. Rise Of The Beast At Hopaholic “A régen várt és méltán szeretett…”.

2017. szeptember 28. A Sörmester és a Séf – vendégünk a Mad Scientist sörfőzde

2017. szeptember 28. Hedon sörfőzdelátogatás biciklitúrával egybekötve

2017. szeptember 28-30. FIRST – The 2nd batch Csapfoglalás

2017. szeptember 29. Serfőzés szeptemberben Leleszen Házi.

2017. szeptember 29. Sztyepp Homoktövises IPA – Budai premier!

2017. szeptember 29. RothBeer Csapfoglalás a Jónásban!

2017. szeptember 29. KRAFT csapavató BBQ sörvacsora Kraftosodik az egri ZuzmÓ!

2017. szeptember 29. Mad Scientist – Labor nyitó party + Funk Soul Brother Premier Most már tényleg kinyit a Mad Scientis saját “laborja”…

2017. szeptember 30. Az utolsó sörök a Dohány utcában – Dezső záróbuli

FYKI #47 // Kövesd a Fehér Nyulat!

Bizony, hogy kövesd!

Az úgy volt, hogy annyi minden történik nyáron a sörös fronton is, hogy néha még mi sem bírunk lépést tartani. Amikor pl. a Fehér Nyúl Brewery kijött az alap szortimentjével, akkor simán nem tudtunk elmenni megkóstolni, csak később kortyoltunk rá erre-arra a kedvenc helyeinken. Aztán összefutottunk Álmossal a Fehér Nyúl egyik tulajával-sörfőzőjével, aki ha már így alakult, szívélyesen meginvitált minket egy felfedezőútra a nyúl barlangjába. Mi meg, mint a bátor Sir Robin, menekültünk ezerrel. Egészen a Soroksári út 110-ig futottunk, ahol kisebb tanakodás után megtaláltuk a sörfőzdét. Egyelőre keressétek a sárga-fekete korlátokat.

Látszik? Pedig rá van írva, hogy Fehér Nyúl! Fehérrel.

Mindenesetre ez volt a legnehezebb és a legizzasztóbb az egésszel kapcsolatban. Innentől minden király volt. De tényleg, nem seggnyalás. Baromi jól éreztük magunkat és ez még javulni is fog. A Fehér Nyúl is azon a vonalon indult el, amin sok menő újhullámos főzde: volt egy álom, lett hozzá szaktudás, hitel, meg saját pénz és aztán vágjunk bele. A srácok (Csepregi András, Sajgó Álmos és Meiszner Péter) belevágtak. Átgondolták. Kísérleti Nyúl néven tesztelgették az első sörüket, meg a brandet és közben dolgoztak ezerrel a főzdén. Ami amúgy – bár szépen néz ki, faszaság, hogy az irodákból fentről lehet ránézni a gyártó részre – még fejlődni fog, hiszen már ki van jelölve a taproom helye, és (pssszt!) ha minden jól megy, akkor lesz barbecue is, a pitbox és a green egg sokat ígérően áll a sörfőzde egyik sarkában. Szóval itt még alakulás van, nincs akkor befektetés és koncepciózus piacfoglalási terv mint, a szintén nemrég nyílt FIRST-nél.

Fehér Nyúl APA

Nos nézzük sörügyileg. Itt is az átgondoltság jellemzi a fiúkat: jó logó, jó design, semmi faxni a neveknél. APA, IPA, dupla IPA és stout adja az alap szortimentet, ez a bázis. Az APA nekünk nagyon bejött, jól ivós, barackos-virágos, nagyon kellemes sör. Az IPA szerintünk finomításra szorul, nem volt túl jellegzetes és kicsit otromba a keserűje is, de már dolgoznak rajta. A dupla IPA az édeskésebb, malátásabb vonalat viszi, nem mondanánk emlékezetesnek, de nem is lehet belekötni (bakker, kéne egy magyar dupla IPA összekóstolót tartani most már…). Aztán jött az első meglepi, a stout. And the winner is! Könnyű, krémes, nem túl pörkölt, nem túl vizes, pont jól iható. Amikor ezeket a sorokat írom 35 fok van, amikor a sört ittuk csak 32 volt, de ugyanolyan jól esett akkor is. Helyszíni csapatunk felének megvan a nem hivatalos váratlan nyári söre.

Hola, Rafa, qué tal? – Fehér Nyúl RAFA – limoncello sour IPA

Aztán rögtön ezután meglett a helyszíni csapatunk mindkét felének az új, nem hivatalos váratlan nyári söre. Megkóstoltuk ugyanis RAFA-t, a limoncello ihletésű sour IPA-t. Wow. A csajos csajoknak hozza a limoncello ízt, a kemény csávóknak eléggé IPA, a geekeknek pedig kellemesen fanyar és frissítő. Tényleg a nyár söre lehet. Pont annyira extrém, hogy felkapod a fejed a csaplistánál és pont annyira finom, hogy bárki meg tudja inni, még az is, akinek az extrém az sok. Mész. Iszod. De tényleg. És ez még nem minden, már tartályban a nagyon ígéretes imperial stout és barleywine is, várhatóan az ősz végétől lesznek elérhetőek.

Fiatalos imperial stout, de már most rohadt jó. A kép jobb alsó sarkában Ákos szerényen tükröződik.

Szóval minden összevetve egy jól megalapozott, jól kitalált vállalkozást látunk, ami nagyon szimpatikusan mutatkozott be, a barbecueval és a taproommal még egy kis újdonságot is tud csempészni a piacba (nem beszélve arról, hogy a város ezen a részén még nem volt semmi hasonló hely). A két legfontosabbat kihagytuk: a sörök jók, vagy ígéretesek, az arcok a márka mögött pedig jó emberek. Ennél több most nem is kell, csak annyi, hogy várjuk azt a barbecue-t, de nagyon. Hajrá Fehér Nyúl!

Programajánló #25 // November

programajanlo25

2016. november 3. Főzdepark November Kick-off Party @nekedcsakdezso A ‘Park ezúttal a Dezsőt foglalja le egy hónapra, egyéb nyalánkságok az eseményben.

2016. november 3. TuffBuzz bemutaja: Joanna Gone Mad Már írtunk korábban a Joannáról, most végre nagyban is megmutatja magát, érdemes megnézni.

2016. november 4. A Mango Bay első kóstolása A 8 hét alatt 8 sör nevű őrület első hetébe értünk. Mango milkshake pale ale…

2016. november 4. Ízek Meséje: a sör új szemszögből – Hét Hat Club Kóstolómese

2016. november 5. Breweriana Collectors Meeting -with collectorism.com Sörcikkgyűjtés, nemzetközi alapon.

2016. november 5. Káosz és Rettegés #6 – True Halloween! Beöltözős.

2016. november 5. Čech In 4. szülinapi party Ami a címében van. Fasza cseh sörök.

2016. november 5. Záróbuli a Centi Sörházban Most hogy észrevettük, hogy a 16-ban is van kézműves hely, már be is zár.

2016. november 10. Smooth Hoperator – Brew of the Year by Mad Scientist A 8 hét alatt 8 sör második hete. Az első magyar New England IPA.

2016. november 11. Mecénás Sörműhely napok a Fekete Arany Klubban Csapfoglalás. Kedvezmény.

2016. november 12. Cake&Brunch Ingyenkaja, csak egy sört kell venni. Vagy kettőt.

2016. november 12. Jónás 3 Már 3 éves a legjobb kilátással rendelkező söröző. Valamint: ingyensör.

2016. november 17. Horizont – Gentle Bastard Amerika IPA Az első rendes Horizont sör az új főzdéből.

2016. november 18. IPA-k háborúja Tap Takeover est A Kraft beveszi a KisSzimplát, csak az IPA.

2016. november 18. Hopfanatic Főzde Búcsúztató No comment.

2016. november 18-19. Craft Bier Fest Wien Nincs is messze, meg szakmai is.

2016. november 18-19. Káosz és Rettegés #7 – Hop Terror Weekend! A 8 hét alatt 8 sör harmadik hete. Dupla IPA.

2016. november 19. Oliver Rowe-modern angol szezonális konyha Pop-up étel-sör kombók.

2016. november 21-27. Porter Challenge: MONYO Brewing Co. vs. Mad Scientist Feketeerdő, vagy kókuszos kávés? Legjobb játék.

2016. november 21. Porter Challenge: Monyo – Mad Scientist Ofisöl megnyitója a fentieknek.

2016. november 22. REKESZ – APA (American Pale Ale) premier Lehet még 2016-ban egy APA-val villantani? Meglátjuk, újoncbemutatkozás.

2016. november 24. Sörest , bemutatkozik a Monyo! Kecskemét kupálódik.

2016. november 24. Brew Your Mind- Vermont Edition Vermont is so hot right now! Kb. a legmenőbb stílus felé próbálkozik a Brew Your Mind, kíváncsian várjuk.

2016. november 24. Hara’Punk – Son of a bitch premier Dupla IPA!

2016. november 30. Beerselection.hu – Az Ország Söre Sörkóstolás 2.000 Ft-ért!

 

Kritika #118 // TuffBuzz Joana Gimme Hop

Tegnap megint premieren voltunk, új sörfőző, új sör a piacon. A TuffBuzz rögtön egy dupla, vagy másnéven imperial IPA-val indította a bemutatkozását. Ebből a sörből nem sok van a magyar piacon, leginkább a Hopfanatic díjnyertes NoHopLimitje, meg persze a Balkezes király Greyjoy-ja. Szóval rögtön a legjobbak között kell helyt állnia. Odaugrottunk a nem rég nyitott Krak’n Townba (ami előtt amúgy le a kalappal, faszán kialakított steampunk helyet csináltak a régi Suszterinasból) és megkóstoltuk az új sört.

TuffBuzz - Joana Gimme Hop

TuffBuzz – Joana Gimme Hop

Mit vártunk tőle? Ugyanazt mint a legtöbb imperial IPA-tól: testességet, krémességet, malátás édességet, egyensúlyt a komlózásban. Megkaptuk? Nagyjából. Szép szín, hamar tűnő hab. Illatra meglepően gyenge, a megmelegedett végénél, a pohár aljából éreztünk finom mézet, barackot, virágosságot, szóval sehol egy trópusi gyümölcsbomba, vagy durva fenyőerdő. Ízre rendben van, de nem kiemelkedő, jól is csúszik, alkoholt nem is lehet érezni. Igazából ennél nagyon jobban nem éreztük, hogy tudnánk és lehetne fejtegetni. Korrekt, inkább egyelőre még egy házisör 2.0 (vagy sokadik.0), de egy szintet még kellene lépni ahhoz, hogy oda lehessen tenni a polcra a magyar élversenyzők közé.

Ki igya?

Aki lazulgatni akar a sörével és nem megfejteni azt.

Ki ne?

Aki valami komolyabb, lendületesebb dologra vágyik.

Akkor ez most jó?

Nem rossz, de egyelőre inkább 3-as fölé (5-ös skálán, mielőtt megkérdezed).

Kritika #76 // BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Nemrég olvastam, hogy a skót BrewDog megint valami hülyeséggel próbálkozik (Erősítő Főzet Rokkantaknak és Lábadozóknak néven hoznak ki egy dupla IPA-t…) és bár ezek nem mindig szoktak feltétlenül jól elsülni náluk (ritkán, de van, hogy több a marketing, mint a sör), most úgy tűnt előzetesen, hogy ebben lehet valami.

A Restorative Beverage for Invalids and Convalescents egy 1843-as dietetika könyvből nyerte az ihletet. Eszerint az IPA különösen jó a rokkantaknak és lábadozóknak, mivel gondosan szárazra van erjesztve és a szokásosnál kétszer több komló van benne… Mondjuk legalább már értem, hogy miért jár ennyi beteg arc a Csakajósörbe.

A skót srácok tehát nekiálltak elkészíteni a legvilágosabb, legszárazabb dupla IPA-t, trükköztek a cefrézéssel, majd a végén megküldték Citra, Amarillo és Centennial komlóval. Itthon egyelőre még nem kapható, de bristol-i dealerünknek köszönhetően (thx Lú!) kaptunk egy üveggel.

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Csupa meglepetés a sör. Világos arany szín, könnyű fehér hab, sok bubi. Lehetne akár egy jobb pilzeni is. Teljesen tiszta, sehol az IPA-któl várt finom zavarosság (ha jól értesültem már mikroszűr a BrewDog, úgyhogy lehet, hogy ezentúl hasonló söröket várhatunk). Illatra gyümölcsbomba: grapefruit, citrom, aztán virágos-szénás és mézes illatokat érzek. Ízre is hasonlóan friss, finom keserűség után enyhe mézes édesség. És tényleg száraz. A 8,7%-os alkohol egyáltalán nem érződik, nincs cukrosság, testesség amit a típusnál várnánk. Átverős, mert emiatt könnyen iható, de az alkohol meg hamar fejbe tud vágni. Jól megcsinált, komplex, de mégis könnyen érthető cucc, a típusjellegeket csak nyomokban tartalmazza. Ezt tényleg kéne osztogatni a magyar kórházakban is a lábadozóknak.

Kritika #22 // Mikkeller I Beat yoU

A péntek estéim mostanság nem kifejezetten a változatosság jegyében telnek, de lépjünk is túl a személyes nyomoromon, hiszen a “Mikkeller triológiám” befejező része megédesíti a legnyomorultabb pillanatot is.

Mikkeller I Beat yoU

Mikkeller I Beat yoU

A fenti sorokból is érezhető a lelkesedésem; az I Beat yoUt akár a dupla ipák kvintesszenciájának is nevezhetném. A magas alkoholtartam (9,75%) egyáltalán nem zavaró, az íze telt, remekül kiegyensúlyozott; grapefruitosan gyümölcsös, ragadós, nyúlós, édes (olyannyira, hogy a komlós keserűség pillanatokra el-el tűnik az édessége mögött).

Mondanám, hogy nem csak ipa-rajongókat itatnék vele, de nem mondok ilyet… Egyfelől nem kell itatni, mert itatja magát, másfelől mégiscsak egy ipa (6 féle komlóval készül: herkules, warrior, centennial, amarillo, simcoe és columbus), így a bőréből nem tud kibújni, és miért is tenne ilyet, enélkül is hibátlan. Ha már a Statesideot egy hete mellékszereplővé minősítettem, ugyanezen az elv mentén ez a sör megérdemel egy főszerepet. Innám egész este.

Kritika #20 // Mikkeller 1000 IBU

10 óra irodai munka után 4 óra lakásfelújítás; volt már vadabb péntek estém is. Nem vágytam másra, csak egy forró fürdőre és arra, hogy valami lezsibbasszon.

Mikkeller 1000 IBU

Mikkeller 1000 IBU

Minden álmom így váljon valóra. Lidokain palackba zárva, helyi érzéstelenítés orálisan, bűn és bűnhődés egyszerre. Azt hittem, csak simán sokkolni fog és egy jó poénnak szánják ezt a sört, de nem.

Csak a rend kedvéért: az IBU – International Bitterness Units, avagy International Bittering Units – a keserűség mérésére kifejlesztett mértékegység. A FYKI rovatban posztolt komló táblázatban már szerepelt, de persze ezen túl is számos webes oldal foglalkozik a témával bővebben írásban, grafikusan, illetve részletesen akár magyarul is. A lényeg, hogy a sörök nagyjából 10 és 100 között értékelhetőek-érzékelhetőek ezen a listán, ezen túl csupán csak elméletben lehet keserűségről beszélni.

Az indokolatlan mennyiségű komló nem csak a keserűség elérésére került bele a főzetbe; már a kitöltéskor “tejóég” felkiáltással nyugtáztam az illatorgiát, ami fogadott. Kortyoláskor – ahogy berobban a szájba – egyszerre ragadósan édes és citrusos, aztán – a nyelv hátsó részén – elkezdjük érezni a jellegzetes IPA keserűséget (hivatalosan ez egy dupla Ipa, vagy Imperial IPA), ami aztán nem enged, de nem húz le (mint mondjuk a Legenda Pony tette), hanem több rétegben bontakozik ki. Ez a sör egy egyértelmű túlzás és mégis azt kell, hogy mondjam, hogy hihetetlenül kiegyensúlyozott. Nem csak ínyenceknek ajánlanám, tényleg bárkinek, akinek  szereti az ipát, mint műfajt… Továbbmegyek: a (hivatalosan nem létező) TOP 10-emben biztos helye van!!!

Kritika #2 // Brüsszeli sörtúra

Elöljáróban annyit, hogy ez most egy elég hosszú poszt lesz, de cserébe igyekszünk röviden – helyenként egészen szakbarbár módon – írni a sörökről. A szubjektív nem a legjobb szó, de az első, ami az eszembe jut.

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Eddig azt hittem, hogy nem szeretem a saison-t, mint műfajt. Megiszom, mert ugye művelődni kell, meg persze szezonális is, de amint letudom, rohanok vissza a kedvenc típusaimhoz… Erre most jön a Saison Dupont és mindenre rácáfol. Frissít, de nem amolyan üdítő jelleggel, hanem igenis tiszteletet követelve, mégsem terhelve. Bármikor, bárhol megiszom első sörnek! Abszolút kedvenc persze soha nem lesz, de ez már az én hibám, nem az övé.

Ha valaki arra gondolna, hogy elsőre belenyúltunk a tutiba, az nem jár messze az igazságtól, mert ezek után az asztal jobb oldalán lévő Tripel Karmeliet-et egész hétvégén emlegettük. 8,5%-os apátsági tripel, de szinte fel sem tűnik (sem a típus, sem az alkoholtartalom). Életünkben nem ittunk még hasonlót, komplexitásában lenyűgözött; gyümölcsös, telt, érett, de közben könnyű. Nem tolakodó, de emlékezetes. Mestermű – ezért jöttünk!

Leffe Ruby

Leffe Ruby

Lelazítottuk magunkat egy Leffe Ruby-val, nna, nem azért, mert olyan sokat vártunk volna ettől a darabtól, csak vicces volt, hogy minden boltban legalább 6-7 féle Leffe állt a polcokon, így éltünk is a lehetőséggel. 5%-os édes gyümölcslé, se több, se kevesebb.

Cochonnette

Cochonnette

Sok vizet nem zavart a Cochonnette, bár a címkéje alapján sokkal komolytalanabbnak tűnt ez a 9%-os belga ale. Vártuk, hogy csak megérzünk valamit a korianderből, vagy a narancshéjból, de inkább csak kuszán fűszeresnek tűnt. Nem volt rossz, fogunk még vele próbálkozni.

eXcalibur Black IPA

eXcalibur Black IPA

nemén: – szerintem inkább gyümölcsös, mint keserű
én: – szerintem inkább keserű, mint gyümölcsös

A legjobb belga IPA amit ittunk. (Tudom, tudom, pohárba kellett volna kitölteni, de nem szerettük volna az egész hétvégét végigülni, így sörözés közben azért bejártuk a várost…) A fekete IPÁ-kkal csak újabban kezdtem ismerkedni; alapvetően tetszik a stílus és bár inkább “normál IPA” párti vagyok, egy eXcalibur-t bármikor hajlandó vagyok leverni. Bármikor. A hétvége egyik csúcspontja.

Scheldebrouwerij Oesterstout

Scheldebrouwerij Oesterstout

A Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout-ja métereket ver rá száztíz gáton. Ugyan nem veri le a gátakat, de a célfotóra épp, hogy csak felfér. A Ratebeer szerint csak 92-91 arányban kap ki a belga osztrigás stout, de szerintünk van ez a különbség 10 pontos is.

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

Az este tévedése. Kézműves is, IPA is, de itt lett először gyanús, hogy a belgák nem tudnak jó IPÁ-t csinálni. Tudom, hogy pohárba ki kellett volna tölteni, nyilván hidegebb is lehetett volna, de akkor se tudnám szeretni ezt a szőkét. Érdekesen indult, de a végére szenvedés lett belőle.

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Ha már ott voltunk, csak ittam egy Stellá-t is. A magyar licenszverzióhoz képest kíváncsi voltam, mennyiben lesz más… Hát más volt. És nem jó. Abban sem vagyok biztos, hogy jobb, mint a hazai klónja! (Mondjuk erről csak úgy tudtam volna teljesen megbizonyosodni, ha ott van velem abból is egy dobozzal. Szerencsére nem volt.) Félreértés ne essék, nem volt vállalhatatlanul rossz, sőt, volt némi bája annak, hogy a brüsszeli napsütésben egy ilyen korsót emelgetek, de ez a szituációnak szólt, nem ennek a sörnek.

Jöhetett hát egy másik kinti “kommersz”, a Chimay Blanche. Tipikus fűszeres belga, ellenben nagyon könnyen iható, nagyon jó apátsági sör. Külön jól állt neki a kontraszt, hogy nem valami más tripellel együtt ittuk, hanem egy Stellá-val!

Duvel Tripel Hop 2013

Duvel Tripel Hop 2013

Bárcsak itthon lenne lehetőség a sarki ABC-ben 2013-as Tripel Hop-ot venni €1,98-ért. Az hagyján, hogy Budapesten is kifizetnék ezért a limitált kiadásért ennyit (minden évben más komlóval készítik a Tripel Hop-ot és aztán csak a készlet erejéig elérhető), de kinti viszonylatban ez kiemelten olcsónak számít. Bár már volt szerencsém hozzá, most sem hagyhattam ki: okos, telt, komlós.

Gordon Finest Scotch

Gordon Finest Scotch

A belga Primátor 24. Nem büntet annyira, mint cseh kollégája – se ízre, se erősségre -, de hasonló élvezetet nyújt.

Gordon Finest Platinum

Gordon Finest Platinum

A Gordon Finest Scotch sikerén felbuzdulva bevállaltuk a Platinum-ot is. Hiba volt. Alkoholos, nehéz, de közben ízetlen, lényegében vizes. (De nem úgy, mint a Guinness.)

én: – az utazás mélypontja
nemén: – simán meg lehetett inni… a Blondine IPA például nagyobb csalódás volt

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

A Delirium Tremens világos, fűszeres, izgalmas illatú, belga ízvilágú. A Nocturnum ehhez képest sokat küld kívánatos barna színével, de ízében keveset vállal. A Delirium Red a mostoha kistestvér; az ártatlan külső és a gyümölcsszörpös íz mögött magas alkoholtartalom bújik meg. Már látszik rajta, hogy jobb csaj lesz, mint a nővérei, de még túl fiatal ahhoz, hogy fantáziáljunk róla.

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Az első próbálkozásunk a Troubadour-ral jól sikerült! Az Imperial Stout-ja egy kávés, édeskés remek stout. A Troubadour Westkust fekete ipája egy olyan IPA, ami stout akar lenni, de jól áll neki ez a kettősség. A Lupulus Hibernatus az előző kettő keverékének bizonyult. Azért kíváncsi vagyok, ha magában isszuk, mit tudott volna mutatni ez az erős belga ale!

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

A L’Alchimiste Eisbock nem hagyott mély nyomokat. Édeskés, erős. Ezek után vállaltuk be a Kis Delirium Bár itallapjának legerősebbjét, a 10%-os Struise T.H.R.E.E-t is. Az első benyomás egyből az, hogy nagyon alkoholos! Tokaji aszú illatú, szőlős-whiskey-s ízű. Büntet. Jól csúszott mellé a Guillotine Bitter! IPA jellegű, könnyen iható, lehet, hogy csak az előzmények után, de egyáltalán nem tűnt erősnek a maga 9%-val.

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Itt egy kicsit megtört a profi lendületünk, mivel összebarátkoztunk Greggel és Kristinnel Chicago-ból. Hatalmas sör-őrültek, előbbinek BREWHEAD volt az ujjaira tetoválva, utóbbinak egy vigyorgó komlófej a csuklójára; őket sem az Atomium vonzotta Brüsszelbe.

A Queue de Charrue Rouge egy 8,7%-os szörp, ami a kelleténél jóval gyümölcsösebb. A La Rulles Estivale-t a ház ajánlásával ittuk. Fű ízű, utólag kicsit értetlenkedtünk is, hogy egy ilyen helyen pont ezt javasolták… Kellemes volt, de nem kifejezetten az a sör, amit ajánlanék. Újdonsült barátainkkal közben kitaláltuk, hogy menjünk át a Nagy Delirium Bárba, így a Hommel Extra Dry Hopping-ot már csak lerántottuk (fogalmunk sincs milyen volt) és a Pisilő Kislány érintésével (nem szó szerint) egyből egy három szintes tömött söröző közepén találtuk magunkat.

A 2400 elérhető sörből előbb egy Bersalis Triple, majd néhány Chouffe Houblon Ipa került a kezeink közé, utána pedig mintha egy Dupont Monk’s Stout és pár Monkey Paw Rich Man’s IPA jött volna. Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a külvárosban álldogálunk bagettbe töltött gyrost és sült krumplit majszolva. Az estének hamarabb vége lett, mint gondoltuk, de az előzmények ismeretében ez azért valahol borítékolva is volt.

Cantillon Oude Lambik

Cantillon Oude Lambik

A Cantillon sörfőzdét és múzeumot nem hagyhattuk ki! Érdemes lenne egyszer erről is írni, de – azon túl, hogy önálló posztot érdemelne – már így is kezd elburjánzani a terjedelem, így szigorúan az itt kóstolt főzetekre koncentrálunk. Egy éves Lambic-kal kezdtünk, a spontán erjesztés miatt ez elvileg minden évben más: savanyú, inkább fanyar, alig szénsavas, szinte üdítő jellegű. Másnaposan kimondottan jól esett!

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

A következőkben is folytatódott a lambic-vonal, a Cantillon Rosé De Gambrinus málnás volt színében, illatában és ízében is (meglepő módon a málna miatt). Alacsony alkoholtartalmú, a gyümölcs minden próbálkozása ellenére sem tudott felülkerekedni a savanyúságon.

Geuze-t is mindenképpen kellett kóstolnunk, ez 1, 2 és 3 éves lambic-ok keveréke, mely az üvegben nyeri el végső szénsavasságát. Aszús illat, fanyar íz, ami a végére átcsap keserűbe. Mindkettőtől kirázott minket a hideg, de nem azért mert annyira rosszul estek volna, egyszerűen ennyire meglepő volt ez a fajta ízvilág.

De Koninck

De Koninck

A belga Kumburák. Ez jutott mindkettőnknek elsőre eszébe. Nyilván, ha egymás mellett isszuk ezt a belga ale-t, meg az említett cseh pilsner-t, nem jutunk ilyen következtetésre, de ilyen távolságból könnyű a nagyvonalú asszociáció.

Lefebvre Belgian Framboises

Lefebvre Belgian Framboises

Talán a Leffe Ruby-nál is sikerült lentebb adnunk ezzel a gyümölcslével. Másnaposságra jó volt. Másra nem. Nyomokban sört is tartalmaz. Mondjuk nem számítottunk sokra tőle és ennyit is kaptunk… Nyilván ezzel a darabbal, meg a 3,5%-kal a célcsoportot a nem sörivók képzik.

Vedett Extra White

Vedett Extra White

Annyi helyen láttuk a Vedett reklámanyagait, hogy mindenképpen rá kellett mennünk. Mivel nem sörszaküzletekben, vagy kurrens sörbárokban találkoztunk a márkával, hanem közértekben, büfékben, ezért hatalmas várakozásaink nem voltak. Lehet, hogy a túlzottan alacsony elvárások, vagy a mellé fogyasztott remek fish & chips miatt, de nagyon kellemesen csalódtunk ebben a belga búzában. Friss, citrusos, könnyű – mindent megadott, amit egy búzasör adhat.

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

A posztindító Saison Dupont Vieille Provision annyira pozitív benyomást tett ránk, hogy nem haboztunk sokat a St-Feuillien Black Saison berendelésénél. Kissé nehéz, kifejezetten jó, mégsem múlja felül az előbb említett saison-t.

A St-Feuillien Belgian Coast IPA ismét bizonyította (a Blondine, vagy a Chouffe Houblon után), hogy a belgák nem tudnak jó ipát csinálni. (Nyilván az IPA számomra amerikai típusú ipákat jelent, ezért nem tudom megfelelően értékelni ezeket a darabokat… Talán az lenne a helyes fogalmazásmód, hogy a belgák nem amerikai típusú ipát csinálnak.) A fekete ipákra persze egy szavam se lehet, de a St-Feuillien ipájával nem tudtam megbarátkozni! Nem volt szenvedés, de már a felénél azt kerestem, hogy mivel tudnám folytatni az estét.

Troubadour Magma

Troubadour Magma

A Troubadour-ban egyszer sem kellett csalódnom a hétvége folyamán! A Magma hivatalosan egy dupla IPA, valójában viszont olyan, mint – képzavarral élve – egy erősen alkoholos APA, egyszerre könnyű és testes. Gyönyörű, sötét, borostyános, masszív habbal.

Dupont Biere de Miel Biologique

Dupont Biere de Miel Biologique

Ha már Dupont-tal kezdtünk, hát azzal is fejeztük be… Mondják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni, de ha patakokban folyik a sör, inkább ebbe lépünk! Jócskán próbára tett ízlelőbimbóink meghálálták ezt az utolsó szerencsés választást. A ‘bio’ felirat sem tudott szerencsére eltéríteni a Biere de Miel-től… Gyümölcsösen füstös, hivatalosan saison, miközben van benne egy olyan virág-virágpor csavar, amit sörben nem éreztünk!

A papírforma szerint 34 különböző sört kóstoltunk, de persze van amire nem emlékszünk (ne haragudj kedves Hommel Extra Dry Hopping), van amit nem teszteltünk “tudományos alapossággal” (mondjuk a Bersalis Triple), ami nem belga, az alapból ki is esett (lásd az amerikai Monkey Paw Rich Man’s IPA) és olyan is akadt, amit ugyan ittunk, de írni teljesen felesleges lett volna róla (Jupiler)… A végszó az, hogy teljesen kellemesen csalódtunk a belga sörkultúrában, hiszen nehéz, fűszeres apátsági sör túladagolásra számítottunk, ehelyett rátaláltunk egy csomó játékos saisonra, fekete ipára, amiket nem csak a megismerés izgalmában, de a szürke hétköznapokon is szívesen látnánk a poharainkban.