Tag Archives: gluténmentes sör

Kritika #145 // Szubjektív karácsonyi sörajánló

Sörajánló a teljesség igénye nélkül az év utolsó napjaira. Ezer éve írtam utoljára, de nem mentegetőzni vagyok itt. Szeretek a gluténmentes sörökkel kísérletezni, adta is magát egyből az idei Mikkeller Xmas Wish. Nagyon krémes a habja ez tetszik, de az ízében valami hibádzik, kilóg belőle valami és sajnos gyógyszeresen keserű is. Kissé fanyar, testetlen, kezdésnek jó, de sok karácsony nincs benne. Lapozzunk.

A Hopfanatic Christmas Hoppuding már a címkéjével, illetve a szövegével megvett. Egy olyan karácsonyi sör, ami végre nem úszik a puszedli-fűszerben:

“Kiszakadni a mézeskalácsos fahéjtól és szegfűszegtől gejl söröktől”

Kellemesen gyümölcsös illattú, talán már a fügét is érezni itt; az ‘imperial ipa fügével és kakaóbabbal’ leírás után nem tudod, mit várj tőle (ránézésre mélyebbre, krémesebb, erőteljesebbre gondolnék), de nagyon kellemes, testes, folyós és könnyen iható. Kis cuki gyümölccsel indít, ami után egyből jön a kakaóbab, erőteljes dohányos-földességet hozva a végébe, finoman rákészítve a komló keserűjére. Nem csak karácsonyi sör, de – mégis van valami ünnepi hangulata – simán nyáron is innám buli előtt-után, bejön, nagyon rendben van! (Ugyanitt várom jövőre ugyanebből a verzióból az inverz címkés stoutot fügével és kakaóbabbal.)

Mikkeller Xmas Wish és Hopfanatic Christmas Hoppuding

Mad Scientist Hipster Santa annak ellenére, hogy milk stout, se nem édes, se nem krémes. Földes, sötét, sűrű; hiányzik a gyengédség belőle. Ez inkább csak egy rendben lévő, hiba nélküli stout, ami nekem azért kevés az ünnephez. Nem csalódás, de a stílustól és a főzdétől többet várok mindig.

Fehér Nyúl Stout olyan, mint a reggeli kávém, iszonyat krémes, tejes már illatra is. Ízben is ugyanezt hozza a felesleges édesség nélkül, nem sűrű, testes, hanem vicces, könnyen iható malátalé tejszínnel. Klasszikus stout minden fűszer, hordóérlelés és imperiálság nélkül… Jelenleg a kedvenc magyar söröm (Fehér Nyúl, küldj ingyen cuccokat!), nem tudok betelni vele. Ha valaki ivós cseh barnának nevezi, azon nagyon fel tudom húzni magam; annyira extrémen krémes, hogy nem lehet egy kalap alá venni ezekkel, sőt, még olyannak is bejöhet, aki amúgy nem sörös.

Horizont Night Shift finom, sűrű, sötét, karakteres, csak az a bajom, hogy olyan, mintha már ittam volna párszor. Nem szét-, de kellően cuccos… Maga a sör nem egy hihetetlenül kiemelkedő valami, viszont a Horizont palettájához képest ez is egy izgalmas irány. Rosszat nem tudok róla mondani, de észrevétlenül elfogyott.

Omnipollo Selassie és Fehér Nyúl Stout

Amikor már ki vannak bontva az ajándékok, mindenki jobbra-balra dől a süteményektől, akkor az Omnipollo Selassievel még megbüntetheti magát az ember. Nem tudom, mennyi vaníliát dönthettek bele, de mintha nem spóroltak volna a Monin sziruppal. Az igazi zárás, ami után már felesleges lenne bármit is bontani, de nem a 11% alkohol, hanem a nagyon karakteres kávé (pörkölt, száraz, földes) miatt is. Elsőre sör, aztán mintha egy mézes whiskey-t kortyolgatnék! Itatja magát, de közben tiltakozik is ellene a szervezetem… Nem vicc, durva dolog:

…éééés most nyomtam be! Kellemes ünnepeket.

Kritika #87 // BrewDog Prototype Challenge 2014

Mondhatnám, hogy ez valami perverzió nálam, hogy akkor írom meg a BrewDog Prototype Challenge kritikát, amikor már elkezdett veszíteni az élvezeti értékéből, vagy az aktualitásából és a szavazás nyomán már kapni is lehet rendes címkével a győztes darabot, de nem…

Egyszerűen így alakul. A sörözés fun, a kép nyálcsorgató és persze jó valamilyen szinten jegyezni a fogyasztott darabokat (a többi praktikus szempont meg nem annyira érdekel, haha)! Árral szemben, széllel szemben, ezzel szemben…

Ugye a BrewDognak ezek olyan limitált kiadásai, amikből hivatalosan csak egyet csinálnak meg; azt, amire a honlapjukon a legtöbb szavazat esik.

– csak, hogy a környezettudatosság jegyében újra felhasználjam a tavalyi soraimat.

BrewDog Prototype Challenge 2014

BrewDog Prototype Challenge 2014

Az Alt Amber valahol elveszett a tér-idő kontinuumban, így az All Day Longgal indítok: Brood & Spelen LIGHT, ha rövid akarok lenni. Ha hosszabb, akkor azt is leírom, hogy színre mély-arany, illatra sült kenyeres és krémes, ízre viszont már nem ennyire markáns… Csúszik rendesen, de nem túl emlékezetes ez az alacsony alkoholtartamú mild ale. Egy jó árpolitikával menő lehetett volna persze!

A Vagabond Pale Ale színre vegyes virágméz, illatra pedig füves, ami alól a maláta is kikandikál. Ízre is hozza ezt a méz-vonalat, miközben teste is van jócskán, de szerencsére nem nehezedik egyáltalán. Jól kiegyensúlyozott darab, a legkevésbé sem meglepő, hogy végül ez a gluténmentes ale lett a befutó: a virágossága és édessége jól megy a keserűjéhez, aminek kifejezetten jól áll a vastag malátás alap.

A Hop Fiction is kapható már idén nyártól, annak ellenére, hogy nem ez lett a hivatalos győztes. (Igaz, itt még egy 6,5%-os ipaként kóstoltuk, a 2015-ös verzió pedig már egy 5,2%-os apa…) Itt már a komló dominál; nyálcsorgatóan folyós, a keserűje a végén pedig már majdnem átcsap fanyarba (érett trópusi gyümölcsöket érezni rajta finoman). A sorozat záródarabjának tökéletes, de ebben a formájában önmagában nem állta volna meg a helyét.