Úgy tűnik a szezonalitás tényleg betört a magyar kézművessör piacra. Most éppen mindenki azon igyekszik, hogy csináljon valami könnyűt, egyszerűt, amit nyáron lehet korsó számra inni és csak a negyedik után rúg be az ember. Ja és persze legyen benne azért valami csavar. A Beerfort egy kellemesen felejthető ale-el jött ki, a Reketye pedig rozzsal fűszerezte a receptet, ez jobban is sikerült. És akkor most itt van a Horizont, egy csak csapról kapható belga golden ale-el. A cél itt is a szokásos volt: friss, jól iható. Ezúttal a belgaság adja a csavart, elvileg haraphatóbb, édeskésebb, gyümölcsösebb. Lássuk mit tud.
Tulajdonképpen hoz mindent amit ígér, csak haloványban. Szép szalmaszőke (a kép hazudik!), finoman édeskés (hogy ne csak mindig keserű, komlós frissítők legyenek), testesebb a könnyű nyári lágereknél, és gyümölcsös is, bár nekem leginkább a méz dominált az illatában. Szóval nincs vele semmi baj, csak olyan kis tompa. Nem mondom hogy jellegtelen (de valaki mondta rá), mert megtalálhatóak a jegyek, de valahogy az egész csak úgy szól, mint a lehalkított rádió az autópályán. Vagy hallgassuk rendes hangerőn, vagy kapcsoljuk ki.
Ki igya?
Aki valami kellemes, visszafogott, édeskésebb alternatívát akarna a nyárra. Aki szereti Chris Rea-t.
Ki ne?
Komlóbuzik. Savanyú mániások. Punkok.
Akkor ez most jó?
You must be logged in to post a comment.