Tag Archives: Gose

Kritika #140 // Dugges Bryggeri Tropic Thunder vs. Omnipollo Bianca

Ismét egy válasz az élet nagy kérdésére. Most őszintén, ki az aki nem kérdezi meg magától minden reggel a tükörbe nézve? Hónapok óta bennem is ott a kérdés, miszerint ha savanyú-gyümis-sörös kedvem van, mit válasszak a két kedvenc közül. A Tropic Thunder Sour Ale, vagy a Bianca Mango Lassi Gose. A választás egyébként is nálam egy jó tíz perces folyamat…Tehát igazából nekem szól a kritika, hogy legközelebb emlékezzek.

Sokszor előfordul, hogy iszol valamit és beugrik az “ú, ez olyan mint az, az meg olyan mint ez”. Na így voltam ezzel a két svéd sörrel, persze távolról minden hasonlónak tűnik de nagyon izgi az apróbb részletekre figyelve belemerülni és felboncolni egymás mellett ezeket, kíváncsi voltam, melyik tolja jobban arcba a cuccot.

Két pohár Dugges Bryggeri Tropic Thunder balra, Két pohár Omnipollo Bianca jobbra

Kitöltöttük, kezdődjön a harc… Elejétől fogva kicsit a Dugges irányába hajlottam, de mindvégig teljes elfogulatlansággal kortyolgattam és kész voltam megadni magam az Omnipollonak. Illatra a Bianca elsőre fáradtabb-szúrósabb, viszont ebből kifolyólag “naturálisabb” gyümölcsösséggel lép színre. Nem várt módon a Dugges mellette sokkal művibb, barackos Haribo aromákat pöffent. Megérte az összekóstolás, mert önmagukban biztos nem érezném ennyire változatosnak őket…

Végül annyira belelohaltam magam a gumicukorba, hogy a Duggest máris egyhangúbbnak éreztem. Igazából nincs eleje, se vége, egyszerűen csak elkezdődik a jó, de sokkal markánsabb, végig kitartóan zsibbasztja a nyelvet, a korty után pedig kellemes, nagyon gyümölcsös marad. A Bianka sokkalta kifinomultabb, világos, könnyed; játékosan váltogatja magát, komplexebb az ízvilága.

Ha most kéne választanom, a Dugges lenne a nyerő, viszont az íz-megvalósítás és az izgalmasság miatt ezt az összehasonlítást a Bianca nyerte.

Ki igya?

Aki nem zárkózik el a savanyútól. De ki is tenne ilyet?

Ki ne?

Aki utána még valami levezetőre vágyik, úgyse fogja érezni azt.

Akkor ez most jó?

Teljesen. Mindkettő. Tökre.

Kritika #122 // Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Nem bírtuk ki, hogy ne kérjük ki (a Põhjala számunkra Berlin óta legendás, de hagyjuk a csak nekünk vicces poénokat) és bár mostanság nem ékeskedünk olyan sörökkel, amelyeket rajtunk kívül csak kevesen fognak – tudnak inni, ezzel most kivételt kellett tennünk. Nem leszünk a fiú, aki minden savanyítottra farkast kiállt, de most hinnetek kell nekünk.

Illatra margarita egy kis Gatorade-del, színre kissé sápadtabb, mint a képen és zavarosabb is. A hab hamar összeesik, de egy kis fátyol a végéig próbál kitartani.

Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Põhjala / To Øl Ginie (In a Bottle)

Kortyra mint a kés; gyorsan jön, hideg, kegyetlen és az első szúrás után gondolkodás nélkül adjuk meg magunkat. Lehunyjuk a szemünket és új snitt jön: bungee jumping közben zuhanunk, egy rakás érzés tolong bennünk, dolgozik az adrenalin, mindent akarunk, most akarjuk, aztán lenyeljük a kortyot és visszaránt minket a kötél. Pislogunk és újra az asztalnál találjuk magunkat sörrel a kézben. A margaritát nem tudjuk elengedni, persze nem annyira alkoholos. Először sós, aztán fanyar és csak a száraz befejezésnél érezni egy keveset a jobb ginekre jellemző borókabogyóból. Úgy fáj, hogy jó.

Ki igya?

Aki valami újat keres.

Ki ne?

Cseh sörök kedvelői. Akik most kezdik a kézművest. THEHOPSNOB.

Akkor ez most jó?

Felettébb.