Tag Archives: hangover rasta

Random #65 // Karácsonyi hangulatokba’

Ellenállhatatlanul és elkerülhetetlenül közeleg a Karácsony és nyilván ebből a buliból a sörök sem maradhatnak ki. Idén először éreztem azt, hogy a Karácsony szele a magyar kisüzemi sörfőzőket is rendesen megcsapta, az eddigi kósza próbálkozások után idén tervezetten, változatosan jelentek meg a piacon szezonális sörökkel.

A Sörtúra blog mindenképpen szerette volna felmérni a magyar piacot, úgyhogy összerántott egy gyors kóstolást. Mivel a csapatból én szeretem a karácsonyi söröket, a blog többi rész még a Karácsonnyal is bajban van, ezért én tartottam magasba a Fenékig csillagszóróját. Ja és imádom a listákat is (gyakorlatilag ezt csináljuk a Vinoport.hu-nak is újságírás címén), úgyhogy adja magát a listázás és sorrendezés. Nyilván mivel annyira punkok vagyunk, most direkt nem fogok listát állítani, inkább leírom a benyomásaimat.

A Karácsony szelleme pohárban

(Annyira azért sikerült last minute-nak lenni, hogy a BigFoot pl. egy nappal a teszt után hozta ki a sajátját.)

Szerintünk:

  • Idén érezhetően tervezetten készült a legtöbb sörfőzde a Karácsonyra
    1. Mi most ötöt teszteltünk, de pl. egy nappal utána jött ki BigFoot, idén már állandóan kapható a Hangover Rastaként armando_otchoa egykori karácsonyi söre, az Igazi Csíki Sör karácsonyi megmozdulása meg bele sem került a válogatásba. Kit hagytunk ki?
    2. Maximális le a kalappal a Szentandrási sörfőzde előtt, a díszcsomagolás, a koncepció, a hozzáadott érték magasan vezette a kínálatot
  • Még mindig nem konzisztens a minőség
    1. Sajnos a Hopfanatic Christmas Singularity hiába volt előzetesen előre várva, minőségi hiba miatt meginni sem tudtuk. Fontos sidenote: még menet közben eljutott a hír a tulajdonos-sörfőző Kiss Tomihoz, 10 perc múlva jött az sms a kocsmának, hogy azonnal vegyenek le minden üveget a polcról. Bár egyértelműnek tűnő lépés, láttunk rá elég sok ellenpéldát, úgyhogy mindenképpen plusz pont a Hopfanaticnak
    2. Az üveges kóstolás előtt az Élesztőben belekóstoltam az Esthajnal ’15-be és teljesen más, jellegtelen sör volt. Ennek nem kéne így lenni
  • Bátorság, emberek! Az elmaradhatatlan karácsonyi fűszerek (fahéj, szegfűszeg, narancs, gyömbér) mellett idén nem féltek tágítani a kereteket a sörfőzők: volt füstös és sós-karamellás sör is.
  • Még mindig nem annyira jó a minőség, mint a külföldi cuccoké. Nem rossz, sőt, simán jó sörök, de aztán jött a belga versenyző és egyértelműen levert mindenkit. Nyilván nagyobb méret, jobb gyártásbiztonság, de akkor is ez van
  • Mindennek meg van a helye, tessék kísérletezni. Azaz nem biztos, hogy mindenkinek ízleni fog, sőt. Sima kocsmai sörözéshez ezek a sörök sokaknál megbuknának, de egy karácsonyi vacsorába, vagy utána rögtön másképpen mutatnak. Lehet próbálkozni!

És mit ittunk? Ha eljutottál idáig akkor már vagy kurvára kíváncsi vagy // rohadtul nem vagy már kíváncsi. Mindegy, azért leírjuk, ezek voltak:

Rizmajer Karácsonyi – már több éve ugyanaz a sztenderd fűszeres láger. Semmi extra, inkább olyan, mint egy hideg tea. Aki nem annyira szereti a karácsonyi ízeket annak egy iható alternatíva.

Hara’Punk Follow Another Star – sós-karamellás belga ale. Sós-karamella bakker! Nagy ötlet, nagyjából működik is. Édes, karamellás, ezeket faszán hozza, viszont a só talán kevés volt (tessék hagyni melegedni, a srácok 14 fokon ajánlják és valószínűleg igazuk van, mi nem vártuk ki). Akiket eddig eltántorított a só a címkén, ne fossanak, bátran menjenek rá mert tényleg működik.

Szentandrási Esthajnal ’15 – füstös, barna búzabak. Sokat ígér, aztán leginkább egyiket sem hozza igazán. Kurvára dühös vagyok rá, mert imádom a koncepciót, gyönyörű a tálalás, de egy jól iható, nagyon picit füstös sörnél többet nem találtam benne. Jellegtelen, ami persze jól jön ha nem rajongunk a túl extra ízekért. Ja és nálam bünti pont, hogy megszűrték! Kurva nagy kapufa üres kapura. 🙁

Zip’s – X-mas 2013 – hát izé… beleborult a jager, a forraltbor fűszer, meg az összes karácsonyi klisé. Van ilyen (az összes belga kb. ugyanez a vonal), csak lehet ezt elegánsabban, visszafogottan, mint ahogy a nálam etalon Anchor Christmas Ale csinálja. De nem akarjuk nagyon lehúzni, mert titkon reméljük hogy kilóra megvesznek minket egy ilyennel.

Bottomline: dicséretes törekvések, nem mindig tökéletes kivitelezés, de sokat ígér a fejlődés a jövőre nézve. Szeretjük az ötletes söröket, még akkor is, ha pont a karácsony az apropó.

Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger

Csípem a vöröseket. A vörös mindig valami más, valami izgalmas, valami érdekes. Talán emiatt van, hogy tavasszal találtam meg a legjobb téli IPA-t (bocsi Hangover Rasta).

A Sörök a Möszjő Vödréből gerilla csapatának negyedik nagyközönség előtti söre a Mrs. Wheeler, a Prof. von Mannheim és a Way to Amarillo után, a premier a Jónásban volt (nem véletlenül, hiszen a sör a Reketye Sörfőzdében, a Jónás saját főzdéjében készült). A Roger Roger egy rozsos IPA, 20% rozsmalátával, Amarillo, Citra és Chinook komlókkal.

Roger Roger - durván vörös

Roger Roger – durván vörös

Ami elsőre feltűnt, hogy milyen elképesztően piros színe van a sörnek. Az egyik legszebb amit láttam. (Pohártól függően amúgy egészen sötétvöröset és világospirosat is tud.) A másik, hogy IPA-hoz képest durván krémes a habja, bár sajnos hamar elszáll. A komlók miatt vártam egy citrusos frissességet, de nem volt. Kenyér és fűszeresség jött át elsőre. Ízében is ezeket hozza, ahogy melegedett, úgy jött elő a végül egy kis citrus a véglecsengésbe. Tulajdonképpen nekem nem is hiányoztak, így is nagyon egyben volt. Közepesen testes, jól csúszik azért is mert bár keserű, de nem túlságosan, tud belőle inni az ember többet is. Fűszeres, melengető, jó a színe, tök fasza téli sör ha valaki nem bírja az édeskés, malátásabb cuccokat amiket általában ilyenkor lehet kapni. Csípem a vöröseket. Sunáznám.