Tag Archives: Hopaholic IPA

Kritika #108 // MONYO Brewing Co. Kohatu

Leírtuk idén párszor, hogy a láger az új IPA, de azért az IPA az csak IPA bakker. Minden házisörfőző ezzel kezd, ha valaki gerillából nagyban akar főzetni, akkor jó eséllyel az első sörei között fogunk találni egy IPÁ-t. Mert elvileg könnyű. Legalábbis könnyű nagyot lépni egy rossz lágertől, a megszokott ízektől. Gyümölcsös, virágos, bombasztikus, illatfelhőt hagy maga után és könnyen csábít.

Aztán persze gyakorlatban itthon sokszor zavaros, karcos, porosan keserű, a túltolt komlón kívül nem igazán érezni semmit, abból is csak a kellemetlen kesernyét. Vannak próbálkozások, hogy az IPA-nál afelé menjen a piac, ahol a legjobb amcsi IPA-k tartanak: a kiegyensúlyozottság felé. Persze a karcosság és a túlkomlózás ellen van próbálkozás különféle komlózási technikákkal, a first worth hopping, meg a hidegkomlózás mellett eddig a Monyó 60 Shades sorozata és armando_otchoa csúcs Hopaholicja nyomatta végig a 60 perces komlózást. Ez elvileg megmutatja a komló minden tulajdonságát és persze ha jól adagolja az ember percenként a fűszert, akkor kellemes, kerek, letisztult ízvilágot ér el (miközben ezt leírom, felsír a fejem felett a bullshit sziréna, de sajnos ezt most máshogy nem tudom megfogalmazni).

kohatu

Monyo 60 Shades of Kohatu

És milyen lett a Monyó sorozatának legújabb darabja? Nos a hipszter új-zélandi komló jól teljesít, bár a kohatu trópusi gyümölcsössége helyett váratlanul más gyümölcsbe botlunk bele. Barack. Érett barack! Kétpofára zabáljuk, folyik a lé az arcunkon. Valaki megbök a pultnál és ekkor realizáljuk, hogy ez nem csak költői kép, tényleg vedeljük a sört. Lehet ugyanis. Nem támad arcba az illatfelhő, nincs azonnali gyümölcsözön. Lassan jön elő minden, de minden nagyon kellemes. Nagyon jól iható. Visszafogottan határozott. Majdnem azt mondom, hogy kiegyensúlyozott, de persze az AleSmith IPA-t, vagy a Cigar City Jai Alai-t még azért nem éri el. De legalább már feléjük halad.

Ki igya?
Aki szereti a barackot. Meg akik innának egy IPA-t, de eddig mindig túl komlós volt nekik.

Ki ne?
Aki nem akar kétpofára IPA-t inni.

Akkor ez most jó?
Eléggé. Magyar szinten mindenképpen a jobbak között van. Erős négyalá.

Interjú #4 // Kővári Gergő

Kővári Gergő megkerülhetetlen figurája a hazai újhullámos sörkultúrának; mi magunk is büszkén vállaljuk, hogy az általa vezetett Csakajósörben szocializálódtunk (nem kis részben neki köszönhetően). Mivel heteken belül megnyitja a második helyét, aktuálissá vált, hogy nekiszegezzünk pár kérdést…

FENÉKIG: Miben lesz más az új hely, mint a Csakajósör?

GERGŐ: Ez a hely tovább lesz nyitva, sokkal inkább vedelde-kocsma-pub. Tulajdonképpen bolt jellege nem is lesz, persze ha akarod, elviheted a sört, hehe… Emellett nagyobb is a hely, s lesz csapon kicsit könnyebb és olcsóbb sör is, illetve persze a megszokott ritkaságok!

FENÉKIG: A Csakajósör változik -e valamelyest az új hely nyitásával párhuzamosan?

GERGŐ: Nem szeretnék változtatni a Csakajón. Az idő előrehaladtával meglátjuk, mennyire tolódik át a vedelés amoda, s lehet egy kicsit boltosabbá válik ettől a mostani bázis. De szeretnénk az itatósdit itt is megtartani, haha!

2015-10-24 15.51.46

“Itatósdi” – képünk illusztráció

FENÉKIG: Decemberre akkor nyit a hely?

GERGŐ: Szeretnénk december elején-közepén beengedni mindenkit a kapun.

FENÉKIG: Premier lesz?

GERGŐ: A hideg ráz a premier szótól. Kézművesség se lesz, haha! Sörbemutató se lesz direktbe. Lesz olyan, hogy először felteszek valamit a csapra, persze, de nem tudjuk még, kimikormerremilesz, nna…

FENÉKIG: Emblematikus figurája vagy a Csakajósörnek… Ki fogja tolni a szekeret a Hopaholicban?

GERGŐ: A feleségem lesz a koordinátor, a sörellátó vonalakat én fogom űködtetni. Igyekszem olyan embereket szervezni, akik vágják a sört, értik miről szól ez a hely és történet…

FENÉKIG: A Hopaholic a tavalyi ipád, ezt tudjuk, de van valami különös oka is, hogy ez lesz az új hely neve?

GERGŐ: A Hopaholic, mint név volt meg először, minden évben ilyen névvel mentünk a Főzdefesztre. Utána lett meg a sör is, majd a teherautónk is (Hopaholic Truck). Innen fejlődött ki a fejemben a komlófüggő név… S remélem tudunk még Hopaholic sört is főzni.

FENÉKIG: Te vagy – többek közt – a BrewDog importőre, a hazai előretolt bástyájuk… Akkor BrewDog Bar Budapest egy darabig nem fog nyílni még, vagy ha igen, akkor nélküled?

GERGŐ: Nem vagyok kizárólagos BrewDog importőr. Ha nyílik, akkor nélkülem, vagy velem, vagy valahogy. Én inkább egy olyan helyet szerettem volna csinálni, ahol függetlenül művelhetek bármi marhaságot, nem kell a fele csapokkal sehová sem elköteleződnöm, nem kell senkinek sem beszámolnom. Itt aztán azt csinálok, amit akarok, haha!

Sajnos nem az interjú közben fogyott el a Marionberry Braggot, de azért így is egy elég jó kép Gergőről Gergővel

Mi mást mondhatnánk… Találkozunk hamarosan az Akácfa utca 38. alatt (is)!

Kritika #31 // Főzdefeszt 7.

Foghatnám valami hangzatos magyarázatra, hogy kissé aktualitását vesztette a dolog (a nyári és az őszi Főzdefeszt közé időzítettem szándékosan ezt az írást), de az igazság az, hogy egyszerűen megcsúsztam ezzel a monstre poszttal. Viszont elég jól dokumentáltam a 7. Főzdefesztet, így tartozom magamnak annyival, hogy bő két hónap késéssel ugyan, de – még a 8. előtt – megosztom a tapasztalataimat.

Új helyszín, Metapay, idén is kígyózó sorok, némi káosz, Street Food show – ezekről itt NEM lesz szó. (Elfogadtam, kibírtam, kiálltam, megszoktam, nem ettem.) Praktikus szempontokat is figyelembe véve próbálom rövidre fogni mondandómat (ahogy a blog eddigi legtöbbet olvasott írásakor is tettem), illetve köt a forma is, elvégre mégiscsak a Kritika rovaton belül foglalkozom az eseménnyel, pontosabban a sörökkel.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Céltudatosan Armando Otchoánál kezdem a Hopaholic ipával és meg is szavazom egyből a Főzdfeszt sörének. Telt, édes, hihetetlenül komlós és annyira jólesik, hogy nem szokásom ugyan, de egyből kérek még egyet. A fesztivál ideje alatt aztán random módon vissza-vissza látogatok, hogy még egy korsóval kapjak ebből a legkevésbé sem kommersz ipából. Telitalálat, 100 / 100.

Az erős kezdés után a jászdózsai Köleses sörrel kooperált ArmBandusz kipának esélye nincs; keserű ipa, de annyira, hogy nekem is túlzás. Grapefruitot vélek felfedezni benne, alapvetően jó, de a Hopaholic után – ez most viccesen hangzik – erősen egydimenziós.

Hopfanatic BodzIPA & Hopfanatic Tsunami

Hopfanatic Tsunami & Hopfanatic BodzIPA

A Hopfanatic Tsunamiját mindenképpen kóstolni akarom, amíg el nem fogy, így hozzájuk vezet a második utam. Nem szoktam rugózni az árakon, csak tényként jegyzem meg, hogy 400 forint / dl, de akkor is korsóval iszom (alapvetően mondjuk nem is árulnak belőle fél litert, de aztán megegyezünk), hogy érezzek is valamit, ne csak a felszínt kapargassam; kávés, bourbonös, édes és zsibbaszt – a magyar Tokyo*. Egy igazi imperial stout, ami nem hazudtolja meg önmagát.

BodzIpával oldom a feszültséget (mintha a Tsunami nem simította volna ki a vonásaimat), egy nyári ipa, kellemesen keserű, nem nehezedik, de a bodzát sem érzem annyira. Nem lesz a kedvencem, de egy laza sör.

RothBeer Bakancslista

RothBeer Bakancslista 01

A RothBeer Bakancslistájára azóta fenem a fogamat, amióta hírét vettem a készülő sorozatnak, de a 01-es kiadás egyből csalódás. Jó ez, és persze imádom a Távoli Galaxist, így ezt sem húznám le, de a felhasznált sorachi ace komló valahogy nem tesz jót ennek a sörnek. Van valami fura, lekerekített mellékíze (egyesek szerint kapros, mások szerint gyógyszeres), amit nem tudok szeretni.

Sir Smoke-A-Blond

Brandecker Sörház / Armando Ochoa – Sir Smoke-A-Blond

Füstös láger, semmi más – legalábbis számomra nem nyújt többet a Sir Smoke-A-Blond.

Horizont IPA II.

Horizont IPA II.

Sajnos lemaradtam a Horizont sörök 2 nappal korábbi premierjéről, de szerencsére sokat azért így sem kellett várnom a tesztelésre. Barackosan gyümölcsös, kissé keserű, jópofa nyári sör a Horizont IPA, ami elsőre ugyan nem győz tökéletesen meg, viszont így a nap végén nem is mondanék le róla. Annyiban maradok magammal, hogy próbálom még, mert érdekel, mit tud.

Horizont Japán Búza

Horizont Japán Búza

Ha már a Horizonttal zártam az első napot, a Horizonttal is indítom a másodikat. A Japán Búza savanykás, de nem búzásan citrusos, sőt, nem is citrusos. Kissé füstös, a sorachi achi komló miatt pedig kerek, gyógyszeresen keserű. A márka eredeti koncepciója, hogy “érthető” kézműves söröket készítenek nem csak az ínyencek számára, ezzel ellentétben szerintem ez egy komplex sör és – nem állítom, hogy rossz – nekem nem jön be (ez továbbra sem az én komlóm).

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Maradunk Japánnál a következő Kaltenecker Bay Brewing Yokohama kooperációval; a Suzuki India Pale Lager lágerként alsó erjesztésű, de ipaként lett komlózva, ezért az IPL megnevezés (vagy ízlés szerint Strong Pale Lager, illetve Imperial Pils; mindegy is). Frissít, üdít, igazi nyári csobbanás. A keserűsége nagyon kellemesen levezet, nem nehezedik a legkevésbé sem. Menő.

Stari Grapefruit Búza

Stari Grapefruit Búza

Szétédes, csajos, szirupos; a Stari Grapefruit Búza alaposan igénybe veszi az ízlelőbimbókat. Másnaposságra menő lehet.

Hámori Birsalma & Hámori Banán

Hámori Birsalma & Hámori Banán

A Hámori Banán mindig jólesik, sosem mulasztom el egyik Főzdefeszten sem. Lelazít, üdít, feldob – nincs mit túlmagyarázni rajta. Ennek apropójából került a Hámori Birsalma is az asztalra, ami viszont egy hatalmas tévedés, illatra is rossz, ízre pedig még rosszabb. Senkinek sem lenne szabad innia. Tényleg nem.

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

A Kolibri táncol a gyümölcsös és a keserű IPA között, britesen keményvonalas, kellemesen laza, de nem könnyű. Bármikor innám, pedig nem az a szét-IPA, amit imádok.

A Medvetánc egy gyömbéres ale, ami kissé fröccs jelleggel bír. Nyárra tökéletes ez is, de semmiképpen sem geil, hanem egy igazi sör (a legkevésbé sem olyan, mint Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérizéje.) Csavar kissé a gyömbéres vége, jólesik nagyon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért vizesnek érzem, de ezzel nem lehúzni akarom, csak jelzem, hogy ha kicsit töményebb lenne, 10/10-et adnék rá! Összességében ez egy elég jó kör volt.

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

A Hara’Punkos srácok egy saisonnel készültek erre az évre. A Monkey Funky Yeah szerintem nem mindenkinek fog bejönni, én mégis azt mondom, hogy eddig ez a legjobb sörük. Színre aranylóan homályos, állagra sűrű, ízre kissé fanyar. Narancsot, illetve grapefruitot vélek felfedezni benne, de nem viccel, ellenben jólesik. Adom.

Ikkona Red IPA

Ikkona Red IPA

Az Ikkona Red IPA egy édes vörös ale, ami billeg az IPA és az IRA (India Red Ale) között. Az édesség után csak egy leheletnyi keserűség jön, jelezve, hogy a készítők ez előbbinek szánták. Kellemes volt, de nagy nyomott nem hagyott.

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Végre van újra Kelet Indiai Társaság, le is csapok rá gyorsan, de nincs katarzis. Olyan régóta nem ittam, hogy talán túl sokat gondoltam bele… Okés, de a mezőnybe egyszerűen beleszürkül, semmilyen érzést nem vált ki belőlem, pedig a Legenda egyik zászlóshajójaként tartom számon. Persze az is lehet, hogy megütött a nap.

Akár így van, akár nincs így, de a Zip’s Saisonben sem vélek már felfedezni semmit. Jópofa, belga típusú búzasör érzetű – sőt, barackos – saison. Tetszik, talán egy fokkal jobban, mint az előző ipa, de nem mozgat meg. Feltételezve, hogy nálam van a hiba, gyorsan haza is szédülök, hogy a harmadik napra is maradjon kóstolni való.

Eleszto Sormuhely / Roth Zoltan Egy Milliard Megawatt

Élesztő Sörműhely / Roth Zoltán Egy Milliárd Megawatt

Az Egy Milliárd Megawatt dupla ipa méltó kihívója lett a Hopaholic ipának.  Masszív, komoly, tisztelet parancsol; félúton van a klasszikus brit és a modern amerikai ipa között. Az Élesztő Sörműhely és Róth Zoltán kooperációjában hivatalosan a gyömbért kellett volna kiérezni, én mégis inkább pomelós-áfonyás jegyeket vélek felfedezni rajta. Ismét egy olyan hazai sör, amit innék rendszeresen. Pazar.

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

A Megawatt után a Tántorgó ParIPA kissé fémesnek – füstösnek tűnik. Zsibbaszt a keserűsége, amit alapból nagyon szeretek, de ez most nem ragad magával. Egyben van amúgy nagyon, de csak egynek jó.

A Pest CTRL viszont király. Krémes illat, sőt, szinte camamberes, könnyű nyári ipa; nem túl karakteres, de nem is egy tucatsör. Nem vitt mindent ez a kör, de kíváncsian figyelem majd azért a Hatodik Íz, illetve a Csupor jövőbeni munkásságát is.

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

A Hedon Credo – ami az egyik hazai vezető híroldal söre is egyben – ízre inkább ale, mint ipa. Ha üveges verzióban innám, még rá is lenne írva, hogy “ez nem egy IPA”, de ez csak arra utal, hogy a modern india pale alekkel ellentétben, ez a sör egyféle malátával és egyféle komlóval készült (hivatalosan SMaSH IPA, azaz Single Malt Single Hop India Pale Ale). Ha egy pubban van csapon, biztosan iszom literszámra, most viszont kicsit jellegtelen, melós sörnek tűnik.

A Kapucinus Bodzás Angyalkája elsőre érdekes, másodszorra dohos, pinceszagú. Ízvilágra narancsos-bodzás, valóban érezni rajta a virágot, a végére már egészen sziruposan. Csajos sör, és ezt nem rosszallásból írom, viszont nem Főzdefesztre való.

Zümi Mézes Köleses Sör

Zümi Mézes Köleses Sör

A Mézes Köleses Sör laza. Ennyi.

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Egy igazi meglepetés a végére, ami utolsó pillanatban borítja a képzeletbeli élmezőny sorrendjét; Way to Amarillo. Komlós – körtés – gyantás – füves, annyi mindent érezni és közben mégis elegáns és visszafogott. Hihetetlenül jólesik a harmadik nap végére ez az APA jellegű single hop IPA. Anno a Prof Von Mannheim ipájuk nem volt rám ekkora hatással, de a Sörök a Möszjö Vödréből csapata belopta magát a lefújás előtti utolsó pillanatban a szívembe.

Lehet új a helyszín, kophat el a régi társaság, de amíg a hazai sörfőzők olyan söröket raknak le az asztalra, mint a Hopaholic, az Egy Milliárd Megawatt, vagy épp az utolsónak említett Way to Amarillo, addig a Főzdefesztnek mindig kiemelt helye lesz a naptáramban. Találkozunk ősszel!