Tag Archives: Imperial Stout

Kritika #148 // Dugges Bryggeri Cocoa Cacao vs. Omnipollo Noa Pecan Mud Cake

Dugges vagy Omnipollo, Omnipollo vagy Dugges? Savanyú fronton már megválaszoltuk (?) a kérdést, de mi a helyzet, ha svéd imperial stoutokat kóstolunk össze?

Omnipollo Noa Pecan Mud Cake vs Dugges Bryggeri Cocoa Cacao

Vakkóstolással is felismerem, hogy a Cocoa Cacao-val kezdek. Tejszínes kávékrémes süti elsőre, másodikra pedig elég alkoholos… 11,5%-os és érezni is! Illatában és ízében is meggylikőrös és ahogy melegszik, még kis rumos hordóérlelést is fel vélek fedezni benne (pedig semmi ilyesmiről nincs szó). Ha egy szóban kéne jellemeznem, akkor Fekete-erdő torta (ez nem egy szó persze).

Az előző vonalon (adja magát a név miatt is) maradva diótorta a Noa Pecan Mud Cake, látom is magam előtt, 3 réteg piskóta, közte végig krém, a diós Monin szirup pedig keményen meglódult. “Csak” 11%-os, de ez engedi a komlókat is elő-előbukkanni a ragacsos folyós rétegek közül. Magában iszonyat édesnek és némiképp túlzásnak is érezhető, de összekóstolva az előzővel azért jóval földesebb, szárazabb és sörösebb; komolyabban vehető.

Ki igya?

Aki folyékony édességet inna.

Ki ne?

Aki folyékony kenyeret.

Akkor ez most jó?

Ha édességként fogyasztjuk, akkor a Cocoa Cacao nyer, de sörként a Noa Pecan Mud Cake érvényesül jobban. Persze mindkettő iszonyat jó…

Kritika #147 // Kedd esti lazulás a Fehér Nyúllal

Előre leszögezem, nem pr-cikk és nem fizetett le a Fehér Nyúl. Egyszerűen az előző cikkben feldobott labdát szépen visszapasszolták, így megérdemlik a cikket… Nem tagadom, bírom a söreiket, amelyiket nem, azt meg nem iszom.

A Barley Winenal kezdek, na nem azért, mert rutintalan vagyok, hanem mert kéri a színe, annyira hívogató, hogy egyből ehhez nyúl az ember. Illatra nagyon édes, nagyon gyümölcsös (vanília pudingos, gyümölcsös piskótatorta), de közben simán érezni már itt is az alkoholt. Ahogy kortyolok, nagyon gazdagon indít, rögtön bekezd a rengeteg ízzel. Miután eltelített a ragadós, édes massza jóleső, fanyar, leheletnyi kesernyés véggel zár. Nem adja könnyen magát, 11%-os és nem is próbálja titkolni. Sűrű, zsibbaszt, először csak a nyelvet, aztán már a torkomat is. Miközben melegszik, kortyonként más lesz: édes, keserű, joghurtosan krémes, gyümölcsösen selymes, legvégén lekváros… Ami jó, hogy sokarcú desszertsör, ami rossz, hogy nagyon alkalmi, így nem egy mindenestés ital.

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Második egy skót kollab sör, a Fyne Ales-el készített Cranachan Málnás Black IPA (újdonság), amit a cranachan, egy zabos-málnás tradicionális skót desszert ihletett. (A Fehér Nyúltól megszokott rengeteg zabbal…) Illatra 70%-os étcsoki folyós málnatöltelékkel (a Gallernek van ilyen csokoládéja). Nem a műaromás, hanem valódi, kert végéből szedett savanykás málnával, amihez szuperül passzol a komló friss füvessége. Mély, zord, de mégis friss, bizsergető. Vékony és elegáns habja sokáig kitart. Hát ha még az íze is olyan lenne, mint amit eddig éreztem… Vékony testű, könnyen iható, de kár, hogy az alap fekete ipához használt maláta füstös pörköltsége már nem passzol a gyümölcshöz. Szegény kis málna íze remekül kijön, friss, ropogós (mintha a korty előtt bedobtam volna egy szemet), pont annyi van benne, amennyi kell, se nem több, se nem kevesebb, de a pörköltség borítja az asztalt. Az ötlet tök jó, de ha engem kérdez valaki, ez a sör még nincs kész; a rideg, sötét skót világot akarja megtestesíteni és ezt ellensúlyozni a zab-málna kombóval, de az az igazság, hogy én továbbra is “didergek”. Nem a fekete ipasággal van baj, de kevésbé kesernyés, kevésbé pörkölt alappal és még egy kis édességgel nekem jobban tetszene.

Optimista (vagy csak ittas) csillogással a szememben nyúlok a Cocoa Milk Southoz (a másik újdonság), ami enyhén kakaóbabos illattal indít. Annyira visszafogott, hogy véletlenül bele is nyomtam az orromat, úgy kellet keresni (ahogy melegszik azért jobban kijön, hogy ha nem is kakaós, de tejes-kakaóbabos). Pici, vékony a hab a tetején, de hosszan megmarad. Lezser, 5,3%-os, nem erőszakos, a megszokott “fehérnyulas”, vizes, vékony stout. Érdekes, van valami bája, valami szolid szerecsendiós-ánizsos fűszeresség, nem a medvecukros feeling, talán gyógynövényes (tényleg csak enyhén, nem vág arcba). A szortimentből ez izgatott a legjobban, de csak ismételgetem magamban, hogy ‘édes, kakaós’… Selymesen gördül-hömpölyög, jól lekerekített, nem lóg ki semmi belőle, ez itatja magát a legjobban. Jópofa, bírom, bármikor fogom inni.

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

A Russian Imperial Stout nagyon durva már illatra is, mintha valami különösen zsíros tejszín lenne, vagy egy krémes testápoló, perverz módon jó, már-már parfümös (szeretnék egy ilyen parfümöt). Ez az a russian imperial stout, amit a sima Fehér Nyúl Stout után vártam. Ízben is parfümös-édes-krémességgel indít, amit az a jó, az a fanyar, az a száraz, pörkölt stout követ, őrülten selymes, apró, enyhén bizsergető bubissággal. Minden korty lendületesen indít, aztán finoman rád nehezedik a vaskosságával, hogy újra és újra ugyanezt lehessen átélni (masszírozza a lelkemet:)). Azt hiszem, megvan az este győztese!

A sorrendiség nem a véletlen műve.

A sorrendiség nem a véletlen műve.

Stoutban erős a Fehér Nyúl, nekem meg ez a gyengém. Remélem bírni fogják a tempót!

Kritika #145 // Szubjektív karácsonyi sörajánló

Sörajánló a teljesség igénye nélkül az év utolsó napjaira. Ezer éve írtam utoljára, de nem mentegetőzni vagyok itt. Szeretek a gluténmentes sörökkel kísérletezni, adta is magát egyből az idei Mikkeller Xmas Wish. Nagyon krémes a habja ez tetszik, de az ízében valami hibádzik, kilóg belőle valami és sajnos gyógyszeresen keserű is. Kissé fanyar, testetlen, kezdésnek jó, de sok karácsony nincs benne. Lapozzunk.

A Hopfanatic Christmas Hoppuding már a címkéjével, illetve a szövegével megvett. Egy olyan karácsonyi sör, ami végre nem úszik a puszedli-fűszerben:

“Kiszakadni a mézeskalácsos fahéjtól és szegfűszegtől gejl söröktől”

Kellemesen gyümölcsös illattú, talán már a fügét is érezni itt; az ‘imperial ipa fügével és kakaóbabbal’ leírás után nem tudod, mit várj tőle (ránézésre mélyebbre, krémesebb, erőteljesebbre gondolnék), de nagyon kellemes, testes, folyós és könnyen iható. Kis cuki gyümölccsel indít, ami után egyből jön a kakaóbab, erőteljes dohányos-földességet hozva a végébe, finoman rákészítve a komló keserűjére. Nem csak karácsonyi sör, de – mégis van valami ünnepi hangulata – simán nyáron is innám buli előtt-után, bejön, nagyon rendben van! (Ugyanitt várom jövőre ugyanebből a verzióból az inverz címkés stoutot fügével és kakaóbabbal.)

Mikkeller Xmas Wish és Hopfanatic Christmas Hoppuding

Mad Scientist Hipster Santa annak ellenére, hogy milk stout, se nem édes, se nem krémes. Földes, sötét, sűrű; hiányzik a gyengédség belőle. Ez inkább csak egy rendben lévő, hiba nélküli stout, ami nekem azért kevés az ünnephez. Nem csalódás, de a stílustól és a főzdétől többet várok mindig.

Fehér Nyúl Stout olyan, mint a reggeli kávém, iszonyat krémes, tejes már illatra is. Ízben is ugyanezt hozza a felesleges édesség nélkül, nem sűrű, testes, hanem vicces, könnyen iható malátalé tejszínnel. Klasszikus stout minden fűszer, hordóérlelés és imperiálság nélkül… Jelenleg a kedvenc magyar söröm (Fehér Nyúl, küldj ingyen cuccokat!), nem tudok betelni vele. Ha valaki ivós cseh barnának nevezi, azon nagyon fel tudom húzni magam; annyira extrémen krémes, hogy nem lehet egy kalap alá venni ezekkel, sőt, még olyannak is bejöhet, aki amúgy nem sörös.

Horizont Night Shift finom, sűrű, sötét, karakteres, csak az a bajom, hogy olyan, mintha már ittam volna párszor. Nem szét-, de kellően cuccos… Maga a sör nem egy hihetetlenül kiemelkedő valami, viszont a Horizont palettájához képest ez is egy izgalmas irány. Rosszat nem tudok róla mondani, de észrevétlenül elfogyott.

Omnipollo Selassie és Fehér Nyúl Stout

Amikor már ki vannak bontva az ajándékok, mindenki jobbra-balra dől a süteményektől, akkor az Omnipollo Selassievel még megbüntetheti magát az ember. Nem tudom, mennyi vaníliát dönthettek bele, de mintha nem spóroltak volna a Monin sziruppal. Az igazi zárás, ami után már felesleges lenne bármit is bontani, de nem a 11% alkohol, hanem a nagyon karakteres kávé (pörkölt, száraz, földes) miatt is. Elsőre sör, aztán mintha egy mézes whiskey-t kortyolgatnék! Itatja magát, de közben tiltakozik is ellene a szervezetem… Nem vicc, durva dolog:

…éééés most nyomtam be! Kellemes ünnepeket.

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, “fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

FYKI #47 // Kövesd a Fehér Nyulat!

Bizony, hogy kövesd!

Az úgy volt, hogy annyi minden történik nyáron a sörös fronton is, hogy néha még mi sem bírunk lépést tartani. Amikor pl. a Fehér Nyúl Brewery kijött az alap szortimentjével, akkor simán nem tudtunk elmenni megkóstolni, csak később kortyoltunk rá erre-arra a kedvenc helyeinken. Aztán összefutottunk Álmossal a Fehér Nyúl egyik tulajával-sörfőzőjével, aki ha már így alakult, szívélyesen meginvitált minket egy felfedezőútra a nyúl barlangjába. Mi meg, mint a bátor Sir Robin, menekültünk ezerrel. Egészen a Soroksári út 110-ig futottunk, ahol kisebb tanakodás után megtaláltuk a sörfőzdét. Egyelőre keressétek a sárga-fekete korlátokat.

Látszik? Pedig rá van írva, hogy Fehér Nyúl! Fehérrel.

Mindenesetre ez volt a legnehezebb és a legizzasztóbb az egésszel kapcsolatban. Innentől minden király volt. De tényleg, nem seggnyalás. Baromi jól éreztük magunkat és ez még javulni is fog. A Fehér Nyúl is azon a vonalon indult el, amin sok menő újhullámos főzde: volt egy álom, lett hozzá szaktudás, hitel, meg saját pénz és aztán vágjunk bele. A srácok (Csepregi András, Sajgó Álmos és Meiszner Péter) belevágtak. Átgondolták. Kísérleti Nyúl néven tesztelgették az első sörüket, meg a brandet és közben dolgoztak ezerrel a főzdén. Ami amúgy – bár szépen néz ki, faszaság, hogy az irodákból fentről lehet ránézni a gyártó részre – még fejlődni fog, hiszen már ki van jelölve a taproom helye, és (pssszt!) ha minden jól megy, akkor lesz barbecue is, a pitbox és a green egg sokat ígérően áll a sörfőzde egyik sarkában. Szóval itt még alakulás van, nincs akkor befektetés és koncepciózus piacfoglalási terv mint, a szintén nemrég nyílt FIRST-nél.

Fehér Nyúl APA

Nos nézzük sörügyileg. Itt is az átgondoltság jellemzi a fiúkat: jó logó, jó design, semmi faxni a neveknél. APA, IPA, dupla IPA és stout adja az alap szortimentet, ez a bázis. Az APA nekünk nagyon bejött, jól ivós, barackos-virágos, nagyon kellemes sör. Az IPA szerintünk finomításra szorul, nem volt túl jellegzetes és kicsit otromba a keserűje is, de már dolgoznak rajta. A dupla IPA az édeskésebb, malátásabb vonalat viszi, nem mondanánk emlékezetesnek, de nem is lehet belekötni (bakker, kéne egy magyar dupla IPA összekóstolót tartani most már…). Aztán jött az első meglepi, a stout. And the winner is! Könnyű, krémes, nem túl pörkölt, nem túl vizes, pont jól iható. Amikor ezeket a sorokat írom 35 fok van, amikor a sört ittuk csak 32 volt, de ugyanolyan jól esett akkor is. Helyszíni csapatunk felének megvan a nem hivatalos váratlan nyári söre.

Hola, Rafa, qué tal? – Fehér Nyúl RAFA – limoncello sour IPA

Aztán rögtön ezután meglett a helyszíni csapatunk mindkét felének az új, nem hivatalos váratlan nyári söre. Megkóstoltuk ugyanis RAFA-t, a limoncello ihletésű sour IPA-t. Wow. A csajos csajoknak hozza a limoncello ízt, a kemény csávóknak eléggé IPA, a geekeknek pedig kellemesen fanyar és frissítő. Tényleg a nyár söre lehet. Pont annyira extrém, hogy felkapod a fejed a csaplistánál és pont annyira finom, hogy bárki meg tudja inni, még az is, akinek az extrém az sok. Mész. Iszod. De tényleg. És ez még nem minden, már tartályban a nagyon ígéretes imperial stout és barleywine is, várhatóan az ősz végétől lesznek elérhetőek.

Fiatalos imperial stout, de már most rohadt jó. A kép jobb alsó sarkában Ákos szerényen tükröződik.

Szóval minden összevetve egy jól megalapozott, jól kitalált vállalkozást látunk, ami nagyon szimpatikusan mutatkozott be, a barbecueval és a taproommal még egy kis újdonságot is tud csempészni a piacba (nem beszélve arról, hogy a város ezen a részén még nem volt semmi hasonló hely). A két legfontosabbat kihagytuk: a sörök jók, vagy ígéretesek, az arcok a márka mögött pedig jó emberek. Ennél több most nem is kell, csak annyi, hogy várjuk azt a barbecue-t, de nagyon. Hajrá Fehér Nyúl!

Kritika #131 // TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy

Lassan vége a télnek (ugye tél?), de azért még mindig pont olyan jó csípős idő van, amiben szívesen elkortyolunk egy jó imperial stoutot a kandallónk előtt ülve, lábunkat a medvebőrön pihentetve. Egy jó imperial stoutot igazából persze bármikor elkortyolunk. Éppen ezért örülünk, ha jó hazai versenyzővel találkozunk. Most már bőven 10 felett van az itthoni próbálkozások száma, úgyhogy választék az eddig is volt. Párszor már akartunk írni egy nagy összefoglaló cikket, de valami mindig megakadályozott minket. Például, hogy nem volt egyszerre (értsd fél éven belül) elérhető a teljes paletta. Vagy hogy a 10-ből 4 nem bírta a tárolást, amit bírnia kellett volna. Vagy, hogy a benchmarknak kipróbált külföldi sör olyan szinten vert oda mindenkit, hogy nem volt értelme a nemzetközi hasonlítgatásoknak. Azóta sok javulás történt a minőségekben, voltak fasza próbálkozások, olyan, amire kifejezetten felkaptuk a fejünket (arról álmodozva, hogy pincében érleljük tovább) viszonylag kevés – talán csak a Hot Road a megboldogult (?) Green Sheep Beerstől.

Szóval baromira megörültünk, mikor Pai, azaz a TuffBuzz elhintette, hogy készült egy 11%-os imperial stoutja a Mad Scientisttel, amibe ráadásul beleborították a fél cukorka- és csokiboltot. Került bele étcsoki, kávé, vanília, narancsvirág, muscovado cukor, melasz és laktóz. Elvileg akkor ez egy krémes, édes, kifejezetten desszertsörnek ígérkezett, a kérdés az volt, hogy ennyi összetevő össze tud-e állni valami még faszább egységgé.

TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy

És a rövid válasz az, hogy hálistennek igen. Háromfelé osztottuk az elegant nagyüveget amit kaptunk, de nem csak ezért tűnt el nagyon gyorsan a sör a poharainkból. Hanem mert a 11%-os alkoholtartalom ellenére nagyon csúszik, az alkoholosságnak nyomát sem éreztük. Nem lógott ki. De nem lógott ki a rengeteg egyéb összetevő sem, a készítők és a belé fektetett idő szépen összekalapálta az ízeket. Kerek és édes, de egyáltalán nem annyira durván, ahogy vártuk, jó desszertnek, de jó csak úgy magában is. Elég kellemes teste van, de nem telített el, kifejezetten jól iható, igazából harmadoltunk volna egy újabb palackot is, ha lehet. Minden belepakolt cucc és várt extremitása ellenére ez egy baromi jól érthető, veszélyesen jól fogyasztható sör lett. Valószínűleg nem nagy kockázat leírni, hogy jelenleg a legjobb magyar imperial stout (és valószínűleg all time top 3-ba is belefér). Jár a pacsi.

Ki igya?

Aki valami különlegesre vágyik, de mégsem akar túl extrémet. Akinek van kandallója.

Ki ne?

Aki a narancsvirágnál feladta. Akinek nincs kandallója.

Akkor ez most jó?

Még nem világklasszis, de mindenképpen top sör. Fasza.

Disclaimer, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Civilben marketingesként rettenetesen tudnak zavarni, ha egy sört új recepttel, ugyanazon a néven adnak el, ha valaki arculatot másol és hasonló kis turpisságok. A SugarDaddy bár nevében és stílusában ugyanaz, mint egy itthon is kapható dán sör, ez simán betudható a hasonló asszociációknak, akkor is ha nem szerencsés. A címke viszont eléggé egyértelmű inspirálódásnak tűnik. Ráadásul egy olyan ikonikus dizájnra hasonlít a címke, amit nehezen felejt el valaki, ha már egyszer látta. Beszéltünk a sörfőzőkkel, elvileg a grafikus nem ismerte ezt az arculatot, de döntsétek el Ti, hogy mit gondoltok. 

TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy via facebook.com/events/241405376319799/

Flying Dog Raging Bitch via flyingdogbrewery.com

A borítón látható fotót a Mandinerről szedtük.

Kritika #130 // Yeast Wörks Damballah Weddo

Karácsony magasságában zavarba ejtően impozáns palackban kaptunk egy rumos imperial stoutot és, hogy biztosan elfogulatlan írás szülessen, megállapodtunk thehopsnobbal, hogy ő elmegy a bemutatóra és leír mindent, amit tudni kell és lehet (ő kóstolta csapról is), mi pedig Sophieval kvázi vakkóstoljuk.

Amit tudni kell: az Élesztős Yeast Wörks nagyjából egy éve főzte le a Gurinál a sört, ezúttal a Kísérletinyúl és Grabovszky segítségével. Került bele háromféle (indokolatlanul sok) rum és rózsaborzs a biztonság kedvéért, majd azóta pihent. – thehopsnob

Kitöltéskor masszív habot ereszt, olajosan, lassan hömpölyög a pohárba, semennyi fény nem szűrődik át rajta lámpa felé tartva sem. Illatra aszalt szilvás csokoládé-mousse szilvapálinkával, a rumot egyelőre nem találjuk. Első kóstolásra már inkább vizes, mint sűrű, az alkoholossága pedig nem simul bele a kortyba, hanem végig tolakodóan jelen van. Van, aki azt mondaná, hogy vékony, van, aki azt, hogy könnyen iható; mindkettejüknek igaza van. A korty végén száraz, kávés utóíz vár minket (a csokoládé itt már nincs jelen, de a rumot sem mondanánk meg, eskü), amit sokáig nem lehet élvezni, mert hamar elnyomja a pörkölt, földes keserűség. Sajnáljuk, hogy nem raktuk el a pincébe pár évre, baromi szívesen írnánk róla jókat 2017, vagy 18 végén… Kellemes, de ebben a formájában mentes a kihívásoktól és izgalmaktól.

Ki igya?

Aki szeretne komolyabb sörökkel is próbálkozni, de még csak mostanság kezdett el a komfortzónáján kívül is mozogni.

Ki ne?

Hardcore imperial stout rajongók és sörnáci bloggerek. Akik dobozból isszák a Ten Fidy-t.

Akkor ez most jó?

Rossznak nem lehet nevezni, hibáktól mentes, de nem hagy maga után maradandót.

Nekem nagyon más benyomásaim voltak a csapolt verzióval való találkozáskor; a kiemelkedő krémesség, a rum finoman érezhető fűszeressége szerintem simán odaemeli a legjobb magyar stoutok közé. Nyilván nem egy Goose Island Bourbon County (köszi még egyszer Tibi!), de nálam inkább tartozik az emlékezetesebb sörök közé! Én már most főzetném a következő évit…

Ennyire más az üveges (amúgy aranyos vudu-dizájnnal az alkotocsoport.hu-tól), mint a csapolt verzió? Ennyit számít az ízlés, a személyes preferenciák? Elragadott a pillanat heve? El tudom fogadni, hogy nemzetközi viszonylatban (ahogy alapvetően azért mindent mérni kéne) talán nem ugrik ekkorát, csak alapból nekem egyáltalán nem meh, hanem egy kifejezetten pozitív imperial stout, ami annyira krémes, amennyire még egyetlen más hazai főzet sem amit ittam és magyar szinten nagyon is működött.

Nem egyszer kóstolunk sört együtt, nem is szoktunk ennyire szétlőni, de ezúttal tényleg nem tudom mi a megfejtés. Tudjátok mit? Kóstoljátok meg és írjátok meg, hogy ti hogyan látjátok! – thehopsnob

Programajánló #27 // Január

Évkezdésnek még mindenki másnapos, de mire észbe kapunk, tuti lesz még pár program. Majd frissítjük!

programajanlo27

2017. január 5. Reketye Test Batch Kóstolás Igyál, véleményezz.

2017. január 6. SÖR ÉS SÜTI Pótszilveszter Mikkeller Gin akció + finom süti + jó sör + egy kis zene.

2017. január 6. Újra zakatol a 424, a Rizmajer fasza füstös portere.

2016. január 12. The Blackening premier Elsőre is fasza imperial stout/black IPA második eljövetele. Lehet jönni eldönteni, hogy melyik.

2016. január 12. Synthesis bemutatkozás csapfoglalással és premierrel egybekötve Maracujás imperial stout. Nuff said.

2017. január 13. HopTop csapfoglalás // Klisé Bár A csapfoglalás az új premier.

2017. január 13. Sörfejlesztő est a Hübrissel Zártkörű meózás és meet the brewers.

2017. január 13. Biatorbágy figyelsz? Kibaszott Pöhjala megjött!

2017. január 17. LimaSzínház: Konyha, sör, főzés. Mucha Attila könyvbemutatója. Szevasz Győr!

2017. január 18.  Hübris – Kelompok Petani A Hübris kávés láger sorozatának új tagja.

2017. január 19. BeerCompany Egyetem tér nyitó hétvége!

2017. január 20. Brew Your Mind – K.a.f.é. A BYM kávés sorozatának legújabb tagja debütál.

2017. január 20. Vaskakas csapfoglaló Szevasz Sopron!

2017. január 24. A sör az új bor / Hübris Sörvacsora az Olimpiában Minőségi gasztro-szintlépés a Hübristől

2017. január 25. Doctor Brew Sörbemutató a Neked csak Ny8lc-ban! Lengyel szcéna bemutatkozik itthon!

2017. január 26. Bemutatkozik a Horizont sörfőzde! Szevasz Kecsó!

2017. január 26. Mad Scientist – WildCard IPA Savanyú IPA, sárgadinnyével és rebarbarával. Hmm.

2017. január 26. Csapfoglalás: Zip’s Attacks!

2017. január 27. Monyo – Kölsch Premier.

2017. január 27. Sörmeccs Németh Antal vezetésével Németh Anti saját magával harcol meg. Döntsd el, hogy melyiket csíped jobban!

 

Kritika #129 // Mecénás Nautlius Belge – Belge Coffee Kriek edition

Érdekes sört kaptunk ajándékba (köszi, még mindig nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire meg lehet minket vesztegetni a jó ingyen sörökkel): egy meglévő sörből főzött két csavart változatot Pethő Zsombor, a Mecénás sörfőzője. A Nautilus imperial stoutot belga élesztővel erjesztették, egy adagot pedig kávéval és meggyel dobtak meg meg. A kávé és a meggy (cseresznye) viszonylag bevált ízpárosítások ennél a sörtípusnál, a belga élesztő már kevéssé gyakori. Itthon pedig tuti senki nem csinált ilyet, szóljatok, ha rosszul emlékeznénk.

Mecénás Nautilus Belge és Nautilus Belge Coffee Kriek

Mecénás Nautilus Belge és Nautilus Belge Coffee Kriek

A Nautilusról amúgy korábban írtuk, a világot nem váltja meg, de nagyon korrekt, egyensúlyban lévő, kicsit könnyű imperial stout. És most ez a könnyedség szerintünk kifejezetten segített abban, hogy átalakultak a sörök. Nincs hatalmas test, olajosság, meg mindent maga alá temető stout, így az új élesztőre, meg a hozzáadott anyagokra is jól reagált az alap, és szép új képet mutatnak az eredeti sörhöz képest.

A Belge-et igazából nem kell nagyon ragozni. Kapott egy belgás ízvilágot, finoman édeskés, száraz lecsengéssel, kicsit egy dubbel felé tendál. Nagyon kellemes, könnyű, majdnem desszertsör. Szépen el lehet iszogatni a Verne gyűjtemény mellett.

A Belge Coffee Kriek edition már nagyobb eltérés az alapsörtől, szerintünk fasza, de talán megosztóbb is lett. Sokkal intenzívebb íz és illat, jön a kávé, jön a meggy, marcipán és mindent elsöpör. Talán egy kicsit túl intenzív is, akár művinek is tűnhet, lehet, hogy egy kis idő még faragna rajta, de most jól esett. Mire hagynánk megmelegedni, már nem hagyjuk megmelegedni. Arcunkba lett tolva ami benne van, mi meg lenyomtuk. Megelégedetten.

Ki igya?
Aki szerette az eredetit, de valami édesebbre vágyik. Aki szereti a marcipánt.

Ki ne?
Aki valami durván nehéz imperial stoutot inna. Aki nem szereti a marcipánt.

Akkor ez most jó?
A megyes-kávés talán lehet megosztó, de amúgy ja.

Kritika #111 // Mecénás Nautilus

A Mecénásnál tudhatták, hogy jó helyen járnak nálam, mikor imperial stoutot kell rásózni a bloggerre. Ehhez képest kb. egy hete kergettem – a saját hibámból – a számomra leadott üveget, mire tegnap sikerült átvenni és megkóstolni.

Kezdjük ott, hogy okosan egy használt motorolaj sűrűségű, klasszis Hel & Verdoemenisszel melegítettem, ami egyrészt durván tapadós és elnyom mindent, másrészt – gondoltam – legalább komoly nemzetközi verseny elé állítom a Nautilust. Ennek ellenére a magyar sör meg tudta mutatni magát, sőt kifejezetten érdekes versenyzőnek bizonyult.

Mecénás Nautilus

Mecénás Nautilus

Nyilván fekete és hozza a kávét, a pörköltséget, meg az étcsokit, amit a stílus kíván, tiszta sor. De van egy csomó érdekessége. Viszonylag szénsavas. Könnyű, kicsit vékony (“mindössze” 8,2% az alkohol), de mégsem érzem nagyon vizesnek. Ami kifejezetten jól esik a nehéz sörök után, hogy friss, gyümölcsös tud lenni, ahogy melegszik kifejezetten ezek kerülnek előtérbe. Van olyan, hogy frissítő imperial stout? Mondjuk akkor szerintem van. Addig persze nem mennék, hogy kapudrog a nehéz stoutok világába, mert ez mindenkinél más, de mondjuk simán lehet ezzel kezdeni a műfaj megszerettetését emberekkel.

Ki igya?
Aki szereti a stoutokat. Aki Verne rajongó és bőrfotelben olvasgatás közben kortyolgatna valamit.

Ki nem?
Aki valami tényleg könnyűre vágyna, mert ez azért becsapós.

Akkor ez most jó?
Abszolút, bátran ajánljuk a műfajjal ismerkedőknek.