Tag Archives: India Pale Ale

Kritika #150 // Dreher Pale Ale

Nagyon érett már egy átfogó cikk arról, hogy a kézműves sörök felfutása milyen lépéseket váltott ki a nagyüzemi piacból. Aztán mivel baromi sokat lehetne róla írni (és rengeteg szar sört meg is kóstoltunk hozzá) inkább szokás szerint hagytuk elsikkadni. Hasonló tempóban vagyunk a Dreher Pale Ale-el. Az elsők között kóstolhattuk meg és a villámértékelés után szépen bele is aludtunk a dologba. Több oka is van.

Készül a Dreher Pale Ale (a képet egy régi fotóról, de náluk lőttük)

Egyrészt már közben leírtak mindenféle elemézést róla, az emberek elkezdték megkóstolni, lettek vélemények, a kritikusok lehúzták, az átlagfogyasztó meg nagyjából elvolt vele. Aztán a MONYO elsütött az év kraftos poénját, szóval tényleg ki lett maxolva a téma.

Másrészt meg azért aludtunk bele mert a sör annyira uncsi lett, hogy el is felejtettük. Aztán mostanában volt egy újrakóstolás és igazából újra felhúztuk magunkat rajta. A Soproni IPA ugyanis szerintünk rohadt sokat tett azért, hogy az emberek megismerjék, hogy lehet más a sör, mint az egyenláger. Erre a Dreher csinál egy olyan pale ale-t, ami pont olyan, mint az egyenlágere (pedig van benne 3 komló, meg felsőerjesztésű). Nehogy összezavarjuk a fogyasztót ízzel. Nehogy tényleg merjünk egy picit előrelépni a sörkultúrában. Nem nagyot, picit. Szóval igazából most ezt csak azért írtuk meg, mert le akartuk írni: ez a sör egy kurva nagy kapufa. Üres kapura ráadásul.

Ki igya?

Aki szereti a Drehert.

Ki ne?

Aki azt hinné, hogy ez most valami más lesz.

Akkor ez most jó?

Egy átlag semmihez képest nincs baja, sőt. De amúgy nem jó, mert semmi újat nem hoz. Pedig hozhatott volna

Kritika #139 // Gólem #100Hops

100 komló, egy dupla IPA-ban. Ennek a sörnek tulajdonképpen mi az értelme? 100 komló? Normális? 60 után? Minek van? Mi végre vagyunk a világon? Mégis ki a faszom jár manapság bárhova is?

Kell, hogy legyen értelme?

Mi ennek a célja? Erőfitogtatás? Saját határaink feszegetése? A sörfőzés határainak feszegetése? A világunk határainak feszegetése?

Jó ez valakinek? Boldoggá tesz ez valakit?

“Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.” – Charles Bukowski

Gólem boldog ettől a sörtől.

És mi, a fogyasztók? Van értelme a 100 komlós sörnek? Lehet majd érezni bármit is a zsibbadáson kívül? Vagy a százszoros elvárásoknak lehetetlen megfelelni és csalódás lesz a vége? Kibontsuk egyáltalán ezt a sört?

Szóval kibontod az értelmetlenséget és elmerülsz benne. Hagyod hogy a tízféle maláta által produkált 10%-os alkohol lassan elmossa benned a kérdéseket. Ahogy melegszik, egy kicsit sok is lesz az alkohol, de addigra már mindegy. A 100 komló megnyugtató, zsibbasztó hatása szépen elringat. Meglepően nem túl erős, és határozottan jobban ízlik mint az előző, 60 komlós próbálkozás. Azzal ellentétben a szójás, sós, umamis ízek csak a melegedéssel kerülnek elő. Elsőre inkább túlérett gyümölcsök (ananász, barack, narancs), de a sok komló inkább tompítja egymást, mint felerősíti. A kakofóniában inkább csak felvillannak az ízek és az illatok, velük tompulsz te is. Kifogyott az üveg. Kifogytál Te is.

Azoknak amúgy, akik nem hiszik el, hogy tényleg 100 féle komló van a sörben, itt a lista, szépen, abc-sorrendben: Admiral, Ahtanum, Amarillo, Apollo, Aramis, Archer, Ariana, Azacca, Barbe Rouge, Belma, Boadicea, Bobek, Bouclier, Bramling Cross, Bravo, Brewers Gold, Bullion, Callista, Calypso, Cascade, Challenger, Chinook, Citra, Cluster, Colombus, Comet, Crystal, Delta, Dr. Rudi, East Kent Goldings, Ekuanot, El Dorado, Ella, Endeavour, Epic, First Gold, Flyer, Fuggle, Galena, Green Bullet, Hallertau Blanc, Herkules, Huell Melon, Iunga, Jarrylo, Jester, Kohatu, Lemon Drop, Lubelski, Magnum, Mandarina Bavaria, Marco Polo, Marynka, Minstrel, Mistral, Monroe, Mosaic, Motueka, Mount Hood, Nelson Sauvin, Newport, Nugget, Oktawia, Olicana, Opal, Orbit, Pacific Gem, Pacific Jade, Palisade, Pekko, Perle, Pilgrim, Pilot, Pioneer, Polaris, Premiant, Progress, Rakau, Saphir, Simcoe, Southern Cross, Sovereign, Sterling, Sticklebract, Styrian Golding, Summer, Summit, Sybilla, TNT, Triskel, Ultra, Vanguard, Vic Secret, Waimea, Wakatu, Warrior, Willamette, Yellow Sub, Zeus, Zythos

Ki igya?

Akit megbabonáznak az élet nagy kérdései. Aki inna egy érdekes és egészen jó dupla IPA-t.

Ki ne?

Aki csak inna egy sört.

Akkor ez most jó?

Megosztó lesz, de a nagy kérdésekre nem ad választ. Nekünk azért bejött.

FYKI #46 // Itt az első? Megnyílt a FIRST The Craft Beer Co.

A kézműves színtér belterjességéhez képest nagy nyilvánossággal és komoly sajtóvisszhanggal megnyílt a FIRST The Craft Beer Co. Váci úti látványfőzdéje / brewpubja. Nagyszerű sikerről szóló, bizakodó cikkek, forradalmi első lépések a visszhangokban. Vajon tényleg megváltozik mostantól minden? Egyáltalán miben első a FIRST? Az első kézműves sörfőzde? Nyilván nem. Az első brewpub? Talán, bár máshol is van saját helyszíni értékesítés, saját kocsma. Az első dobozos kézműves sör itthon? Nem nyert, a Reketye és a Brew Your Mind is beelőzött. Az első látványsörfőzde? Bezony, itt tényleg látni mindent a vendégtérből. Ez persze a forradalomhoz még kevés lenne. De akkor mi a helyes válasz?

A vörös fények elvarázsolnak a látványsörfőzdében, bár ez kép pont megfordítja a nézőpontot: a vendégtér látszik a főzde oldaláról.

Nos a “forradalmat” itt a profizmus oldaláról fogják meg. Talán lehet azt mondani, hogy ez az első komolyan, piaci célokkal megtervezett sörfőzde itthon. (Tudjuk, hogy nem ők láttak először üzleti tervet, tudjuk, hogy a például a Horizont is tudatosan, sem mint erőből építkezett, de nulláról ennyi lépcsőfokot átlépni kezdésként, ezt tényleg nem csinálta még senki. Ebben elsők biztosan.) Nem valaki régi dédelgetett álma alakul fokozatosan, vagy egy régi családi főzde újul meg és növi ki magát. Itt több éves terv, nagyon komoly befektetés, az elérhető legmodernebb berendezés a Zips’s től és a nagyüzemi sörfőzdéktől is igazolt munkatársak mutatják, hogy a tulajok, Kurucz Gergely és Kurucz Dániel (a Budavári sörfesztivál – Belvárosi Sörfesztivál szervezői) alaposan átgondolták a dolgot. A recepteket Csupor Marci kevergeti, aki saját söreivel már letett az asztalra, a szortiment pedig érezhetően a piacra, eladásra lett összeállítva. Pilsner, a kötelező APA és IPA (utóbbiból egy gyümölcsös limitált változat is), belga búza és ennek a gyümölcsös változatai.

Nem az első, de egyelőre a legmenőbb: rendesen megnyomott, egyedi dobozok.

Na jó, de milyenek a sörök? Mert hát nyilván ezen fog múlni minden. Nos, a sörökön nem fog múlni semmi.

Ahogy már írtuk, kifejezetten a nagyközönség van belőve, eladható brand, eladható sörök. Ezek a sörök eladhatóak. Pont annyira mások, tisztességgel kimunkáltak, hogy a hagyományos választékot lassan elhagyó, kézműves után érdeklődni kezdő ember nem fog bennük csalódni. Kellemes, jól iható mindegyik, nincsenek nagy kilengések, ugyanakkor szépen meg van csinálva minden. De extremitásokat ne keressünk. Különlegesebb sörök amúgy majd elvileg jönnek, főleg a brewpubban, hogy legyen értelme kimenni a Váci út végére, kíváncsian várjuk őket. A meglévők közül a pilsner jól iható volt, magyar szinten főleg, egy hasonló árú német-cseh versenyzőért még azért nem cserélnénk le. A belga búza, azaz a witbier kifejezetten kellemes és frissítő, talán még kicsit visszafogott is az íze. A gyümölcsös változatokat pont nem tudtuk megkóstolni, felitták az előző napokban. A kedvencünk a bronzos American Pale Ale volt, ízében, illatában korrekt, pont amennyi kell. Az IPA kicsit semmilyen, pedig van benne anyag. A tropical meg hozza a most trendi savanykás nyári IPA-kat, csak talán pont az alap veszett el a gyümölcsök között, de melegben felüdít.

Friss, ropogós és nagyon korrekt a pilzeni, de nekünk az APA és a witbier tetszett a legjobban.

És ez mire lesz elég? Majd a piac eldönti. Ezzel persze nagyon okosat nem mondtunk. Az az igazság, hogy a 4-700 közé belőtt sörökkel igenis van keresni való a piacon, a multik mostani útkeresése (különféle komlós lágerek, a Soproni IPA-ja) azt mutatja, hogy érdeklődés van már az új ízek és a magasabb minőség irányában.

A technológián sem fog múlni semmi.

Ugyanakkor kérdés, hogy mekkora ez a piaci szelet. Illetve persze, hogy hány évet kell várni – és közben folyamatosan nyomni és edukálni, és nem feladni a vállalkozást – ahhoz, hogy tényleg megérje majd egy ekkora befektetés, legyen igény egy ekkora “középáras” sörfőzdére itthon. Elég néha megnézni egy nagyobb portál témába vágó cikke alatti kommenteket, és szinte úgy érzi az ember, hogy az elmúlt 6-7 év meg sem történt, még mindig annyira kevés ember érti és tudja, hogy ez miről szól. Szóval hosszú még az út, de ez egy biztató kezdet. Meglátjuk. Hajrá!

Kritika #134 // Szent András Sörfőzde Nyúlon Innen – Nyúlon Túl

Írtuk már többször a Szent András Sörfőzdéről, hogy milyen tudatosan, szépen, biztosan lépegetnek mindig előre. Nincsenek hetente nagy bejelentések, a sörök sem verik ki a biztosítékot, de mindig lehet rájuk számítani. Na, hát most ezt jó néhány szempontból felrúgták. Egyszerre hoztak ki két sört, amik ráadásul fűszeres kollaborációk és szintet léptek a körítésben is. A héten debütált a Nyúlon Innen Nyúlon Túl húsvéti sörpáros, a tervek szerint a karácsonyi Esthajnalhoz hasonlóan évente jelentkező szezonális cucc. Vörös IPA mindkettő, kicsit más komlókkal, a Nyúlon Innen kétféle borssal és babérlevéllel, a Nyúlon Túl jázminvirággal.

Selim-bors, kubeba-bors, jázmin

A Nyúlon Innen-nel kezdünk, és ezzel lehet, hogy jól el is rontjuk az értékelést. Az alapvetően inkább ételek mellé tervezett borsos-babéros sör fasza, de annyira domináns, hogy később a jázminos sör finomabb fűszerezését már nem tudjuk annyira érezni. A sör csudijó vörös, sőt, fényben piros, a belerakott fűszerek majdhogynem a komlót is ledominálják, a kellemesen édeskés egzotikus illat elfed mindent. Egyértelműen arcba támad, ledöngöl. Idővel persze jön egy nagyon kellemes vörös IPA, jó az alap, nem követi a most divatos gyümölcsleves állagot, egyszerűen csak jó sör akar lenni. Kérünk a másikból is, miközben átrágjuk magunkat a Segal Viktor és Gerő Eszter (desszert) által összerakott menün – apropó, tényleg szintlépés, sörpremieren ilyen helyszín, ilyen kiszolgálás még nem volt (egészen tegnapig, amikor Lőrincz György főzött a Johnny Firpo bemutatóján) – megnézzük, hogy a jázmin tud-e érvényesülni ennyi íz mellett.

Kacsa, cékla, sörhab

Elsőre nem. Sőt, sokkal inkább ajánlanánk magában. Finom, könnyed, nyoma sincs a másik sör egyértelműségének. Nem mondom, hogy fejtegetni kell, mert annyira azért nem bonyolult, de nyugodtan el lehet vele üldögélni, meginni belőle pár pohárral. Kellemes, melegedve szép virágillatokat hoz, csak hát mire ide eljutnánk, már igazából meg is isszuk.

Szent András Sörfőzde – Nyúlon Innen / Nyúlon Túl

Összességében tehát szuper délután volt, magas gasztronómia, magas élet, magas sörkritikusok. A Szent Andrási Sörfőzde szépen lépdel tovább, meglep és szórakoztat úgy, hogy közben továbbra is az abszolút fogyasztható kategóriában marad.

Ki igya?

Aki szereti a különleges ízeket, vagy a gasztro vonal felől menne rá a sörökre. Aki inna egy kellemes vörös IPA-t.

Ki ne?

Aki nem szereti a Húsvétot. Aki szerint a sör az a pilzeni.

Akkor ez most jó?

Nagyon is korrekt.

Kritika #132 // Gólem Hophochonder

A tavalyi év vége és az idei év kezdete az őrületről, a csavartabbnál csavartabb sörökről és ötletekről szólt. Ilyenkor, ekkora marketing- és eseményzajban sokszor elsikkad, ha valaki egy egyszerűbbnek tűnő sörrel jön ki a piacra. Mi is elmentünk több american pale ale és india pale ale mellett, vagy csak Instára tettünk fel gyorsjelentést az adott sörről. Ha Gólem megmozdul, akkor arra viszont azért szoktunk figyelni. A Sötét Bunkó óta imádjuk a brandet, az arculatot, a megszólalásait és nem utolsó sorban a söreit. Persze itt is van kevésbé jól sikerült sör, meg nagyon sikeres sör, de a minőségre való törekvés állandó. Ahogy az is, hogy a sörök viszonylag a normális határán mozognak (már ha a 60 komlós sört nem számítjuk), főleg az alapanyag használatában.

Most lehetőségünk volt a félkész sörre rákóstolni, így ha értenénk hozzá, akkor meg tudnánk mondani mennyivel lett jobb/rosszabb/másabb a hidegkomlózás óta. Mert, hogy ezzel készült most (a Horizontnál) a Gólem Sör, a Hopochonder az első hidegkomlózott IPA-ja, ami a tervek szerint az állandó szortiment része lesz (hogy ez pontosan mit tartalmaz, azt még csak Ő tudja, a Repeta és a Sötét Bunkó biztosan benne lesz). Nézzük, hová került a Gólem palettáján a Hopochonder.

Gólem Hopochonder és az ő készlete minden eshetőségre

A sör alapja szerencsére nem változott az előző kóstolás óta. Már akkor is imádtuk, kellemesen testes, szép karamell színű, jól csúszik. A hidegkomló óta kevésbé tükrösen tiszta, de ez nem baj. Illatra egyértelműen megváltozott a tartályból kóstolthoz képest. Intenzív, virágos, majd melegedve szőlős, barackos illatokat tudunk érezni. Kellemes, balzsamos, jól csúszik. Egészen a korty végéig, ahol valami indokolatlan keserűség támadja meg a nyelvünket (a bennünk lévő hipchonder szerint tutira ízlelőbimbó-rák…), és egészen sokáig meg is marad. Kicsit elrontja a végét, felemásan vagyunk vele. Tulajdonképpen jó IPA, elvan vele az ember, de egyelőre a magyar piacon is van nála jobb, meg a Gólemnek is van jobb söre, viszont egy kis finomítással ez is ott lehet a legjobbak között.

Ki igya?

Aki nem kapott csömört még az IPA-któl. Aki csömört kapott a szétcsavart söröktől.

Ki ne?

Ugyanez fordítva.

Akkor ez most jó?

Korrekt, de apróbb javításokkal még jobb lenne.

Kritika #124 // Klippfiskøl, Aja Witbier, Tre Gamle Damer, Bøyla, Úlfrún, Neck Oil

Kis túlzással a norvég sört eddig a Kvelertak ‘mézsör‘ száma jelentette, de aki követ minket Instagramon (ez nem csak a reklám helye, de egyben a megfelelő idő is arra, hogy a hiánypótlás megtörténjen, amennyiben még nem), az már láthatta, hogy nem is olyan régen egy elég fasza kis csomagot kaptunk (csalás, mert van benne angol és izlandi is, de mindegy).

Klippfiskøl vienna lagert innám egész nap. Édeskés illat, vizes test, száraz befejezés, kis grapfefruit keserű bejátszik, a végén fanyar kissé.

Ki igya?

Mindenki.

Ki ne?

Aki Indexes, Origós sörös cikkeket szemetel tele a baromságaival kommentben.

Akkor ez most jó?

Laza.

2016-07-23 13.47.50

Austmann Bryggeri Tre Gamle Damer, Aja Bryggeri Aja Witbier, Røros Bryggeri Og Mineralvannfabrikk Klippfiskøl

Az Aja Witbierben a belga búzás jegyek szépen jönnek egy kis kókuszos csavarral. Az első benyomás a koriander. A második a bergamott. Nem telít el, selymesen simogat. Ahogy fogy, egyre jobb, hiába szakadnak fel hatalmas élesztőrögök az aljáról. Kis túlzással ez a belga mojito!

Ki igya?

Aki nem fél egy kicsit bemocskolni a kezét.

Ki ne?

Aki szerint az Kronenbourg Blanc a szakma csúcsa.

Akkor ez most jó?

Allstar.

 

Lédús grapefruit kissé punnyadt füstösséggel; ez a Tre Gamle Damer. Tagadhatatlan, hogy IPA, de nem keserű. A belga élesztő és a fenyős jegyek együtt egyszer simán működnek, de azért nem telitalálat.

Ki igya?

Akit a ‘három öregasszony’ sörnév nem riaszt el.

Ki ne?

Aki nem szeret a Balaton partján külföldi söröket pattintani. Akinek már herótja van a belga típusú söröktől.

Akkor ez most jó?

Az első kettőt bárhol-bármikor, de ebből nem feltétlenül ragaszkodom még egyhez Norvégiából.

asd

Borg Brugghús Úlfrún Nr.34, Ægir Bryggeri Bøyla Blonde Ale, Beavertown Neck Oil

Ugyanaz a strand, másik nap, pattan a következő hármas. Kezdjük azzal, hogy nem csak egy kis ivó-lyuk nyílt a Bøyla dobozán, hanem lejött az egész teteje és kvázi pohárként lehetett inni belőle. Múlt, jelen és jövő egy dobozban. Aranyló, habkönnyű, vizes… Édeskés íz megfejelve kis komló-keserűvel. Tipikusan az a kategória, amit nem írni, hanem inni kell. Skål!

Ki igya?

Aki nem vágyik megfejtésekre.

Ki ne?

Aki megfejtésekre vágyik.

Akkor ez most jó?

Egyszerű emberek vagyunk, az egyszerű söröket (is) szeretjük.

 

Az izlandi Borg főzde már nem Fenékig-szűz, az Úlfrún pedig a nagybetűs session ipa. Nem váltja meg a világot, csak jobbá teszi. Friss, ropogós citrusokkal és telt ízvilágával az eleje nagyon bekezd, a vége pedig – mint valaki, aki igazán szeret – keserű szájíz nélkül, nagyvonalúan elenged, hadd menjünk. Megyünk.

Ki igya?

Aki nem unja még a session ipákat.

Ki ne?

Akinek fáj az Izland elleni 1:1. Aki nem szereti, ha elengedik. Aki szerint a világ egyre rosszabb hely.

Akkor ez most jó?

Mi nem unjuk még a session ipákat.

 

A Neck Oil nem hazudik, egy olyan session ipa, amiből sokat meg lehet inni viszonylag rövid idő alatt, cserébe viszont kicsit semmilyen. Vizesebb, de gyümölcsösebb, mint az előző ugyanilyen, viszont a túl sok széndioxidtól kissé szúrós, mint az olajos magvak héja. Azért csúszik.

Ki igya?

Akinek bejött a Dezső vére.

Ki ne?

Akiknek nem jut eszébe legkésőbb délelőtt 11h-ig, hogy most már meló után igazán le kéne verni valami fasza sört.

Akkor ez most jó?

Kellemes, de ugye mi nem unjuk még a session ipákat.

 

Nem egyszerűen arról van szó, hogy az egzotikumuk megszépítik ezeket a söröket, mert az elmúlt hetekben nem egy lengyel, horvát, illetve szlovák kézművest ittam (ezúton is nagy ölelés kitűnő barátainknak), de azok egyike sem volt ennyire izgalmas. (Najó, ez nem igaz, a Zakładowy Fajrantból bármikor jöhet még pár üveggel…) Végszónak legyen elég annyi, hogy köszönet Balázsnak!

FYKI #33 // Tokaj szőlővesszein… sör?

A cikk eredetileg a Vinoport bormagazinban futó sorozatunkban jelent meg.

Elmeséltük már, hogy hogyan igyunk (kóstoljunk), miből és hol, ötletet adtunk ahhoz, hogy hogyan ne lógjunk ki a társaságból. A legújabb részben a borral készült sörökkel foglalkozunk.

Azt mind tudjuk, hogy borra sör rossz ötlet, jöhet a sörre bor. De sörbe bor? Három magyar sörfőzdének is eszébe jutott a dolog. Ráadásul mindhárom márka a tokaji borokat érezte megfelelőnek a kísérletezéshez. Megnéztük, hogy mennyire sikerül összedolgozni a két italt, kinek ajánlanánk őket (ha egyáltalán) és hogy például egy családi vacsorán előkerülő tokajit tudja-e pótolni bármelyik.

kep_5

Zip’s Tokaj Monkey

1. Zip’s Tokaj Monkey

Hogyan készült? American pale ale, amit aszútörköly ágyra öntöttek, ahol a sörélesztő és a botritisz együtt dolgozott az utóerjedésen, majd hat hétig használt gönci hordóban érlelték. Alkohol tartalom 5,5 % v/v.

Milyen? Ez a boroshordóban érlelt pale ale elsőre jól néz ki, a konyha diszkó fényeiben világos, szépen csillog. A csillogás az illatában is kitart, abszolút fehérboros, szőlős illatokat hoz, talán még egy gyenge, alsó polcos aszút is megengedünk neki. Aztán felkapcsoljuk a rendes fényeket és rögtön csúnyábbak a lányok a diszkóban… Beleiszunk és keressük a sört. De nem találjuk. Komlónak, malátának nyoma sincs.

Száraz szamorodni fröccs – dobja be egyikőnk a megfejtést. Annak nem rossz, csak hát sör lenne ugye.

Kinek ajánljuk? Aki a bort jobban szereti a sörnél. De valamiért nem ihat bort. Van ilyen?

Mi helyett? / Mivel? Fröccs helyett. Van amúgy aki fröccsözik télen? / Az előételekhez, meg az elkerülhetetlen beszélgetésekhez.

 

tokaj_sor_ipa_728_485

Kaltenecker / Macik Winery Tokaj IPA

2. Kaltenecker / Macik Winery Tokaj IPA

Hogyan készült? American IPA, tokaji kivonattal erjesztve. Alkohol tartalom 5,5% v/v. A sör a szlovák Macik Winery megrendelésére készült.

Milyen? Ennek olyan illata van, mint amikor megáll a vonat Hernádnémeti-Bőcsnél! – mondja egy miskolci hang. És értjük, hogy mire gondol. Maláta és komló illatot hoz a szél a gyárból, meg ezúttal a pohárból is. Sokkal inkább sör, mint az előző próbálkozás. Illatban és ízben is megjelenik egy kis frissítő fehérborosság, ami aztán szépen átmegy komlós keserűségbe. Nincs óriási megfejtés, nincs nagy hozzáadott plusz, kicsit érdekesebb, tisztességes IPA.

Kinek? Akinek muszáj bort innia a nagyinál, pedig inkább sörözne. A borosra hajazó címke miatt eladhatja bornak is azok előtt, akik nem értenek hozzá.

Mi helyett? / Mivel? A sima sör helyett. Bornak nem elég komplex, de az átlagos lagerre köröket ver. / Bármivel amihez sört innánk. Kell arra indok, hogy sört igyunk amúgy?

corvinus_rex_728

Serforrás Corvinus Rex

3. Serforrás Corvinus Rex

Hogyan készült? Tokajis lager, a bor az erjedésnél és az ászokolásnál is szerepet kap. Alkoholtartalom: 5,6% vol. A miskolci sörfőzdének saját borászata is van, így adta magát a tokaji felhasználása. A Serforrás Korty nevű sörének továbbfejlesztéseként 2013 óta kapható.

Milyen? A szépen befotózott sörünk a konyhai forgatagban egyszer csak eltűnt. Három perc lázas keresés után jött ki a házigazda csaja a szobából a pohárral, és egy „Bocsi, azt hittem az én teám!” felkiáltással. A szín valóban megtévesztő, szép sötét borostyán, az már másik kérdés, hogy ki és miért issza borospohárból a teáját… Nem csak színében hoz amúgy egy vastagabb bort: szinte zéró hab, alacsony szén-dioxid, lustán mozog a pohárban. Kifejezetten édes, az eddig kóstoltak közül ez a legédesebb, és itt érezzük azt, hogy valamennyire sikerült úgy összecsiszolni a bort a sörrel, ahogyan azt elképzelték.

Kinek? Nagymamának a rossz aszú helyett. Még a végén rászokik a sörre.

Mi helyett? / Mivel? Édes bor helyett. Desszert helyett. / A diós bejglihez.

szolos_sor_ipa_tokaj_728

Szent András Sörfőzde Szőlős Sör

+1 Szent András Sörfőzde Szőlős Sör

Hogyan készült? Szőlőlével készült lager. Alkoholtartalom: 3,7% vol. A nem tipikus sörivók felé nyitásként készült sör hegyaljai furmint, hárslevelű és muskotály szőlőlé sűrítménnyel van leerjesztve. Idén először készült a tokaji szüret idejére, a visszajelzések alapján csiszolni fognak a recepten.

Milyen? Írtunk róla a Fenékigen. Annyival bővítenénk, hogy másnaposan kitűnő üdítőként funkcionált.

Kinek? Aki nem szereti a sört. Vagy a bort. (Az ilyen minek iszik?)

Mi helyett? / Mivel? Szőlőlé helyett. / Tulajdonképpen bármivel, majdnem azt mondtuk, hogy az egészséges reggeli mellé, de aztán láttuk, hogy van benne alkohol.

Verdikt: A boros sörök mindenképpen érdekes próbálkozás, arról nem vagyunk még teljesen meggyőződve, hogy értelme is van, legalábbis a széles közönség számára. Az mindenképpen érdekes volt, hogy a három (+1) sör mind egy picit máshogy (bár mégis hasonlóan) próbálkozott, és mennyire más eredménye lett mindegyiknek, úgyhogy simán lehet, hogy valakinél betalál az egyik. Szintén meglepődtünk azon, hogy a tokajikhoz sörben nem egy tartalmas, hosszú érlelésű barley wine-t párosítottak, hanem mindegyik sör viszonylag könnyen iható típus volt. Lehet lázadni és jövő karácsonykor tokajis sört bontani, majd írják meg, hogy milyen volt.

A Kaltenecker IPA-t a Ser-Kentőben találtuk, a Tokaj Monkey a Beerodalomból van, a Corvinus Rexet több szaküzletben is nyugodtan keressék (sőt, mintha az Intersparban is láttuk volna).

Kritika #83 // Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Egy random szombat esti vacsora az egyik kedvenc bárunkban, a Bölcsőben végül sörteszteléssel zárult. Zokogunk a munka és a felelősség súlya alatt…

Az előtörténet: Takács Péter, a Hatodik Íz rejtőzködő főkópéja beszerzett egy nagyobb adagot az Azacca nevű amerikai (hawaii-i) komlóból, ami tök új cucc, nagyon tropical meg minden, és azon kívül, hogy megfőzte a saját IPA-ját vele, jó dealerként terített a piacon. Így most minden második házi sörfőzőtől azt hallom, hogy ezzel kísérletezik, illetve a Hatodik Íz után most a Bölcső Brew Crew is piacra dobott egy saját Azacca IPA-t.

Első benyomás: kurva jó a dizájn. A Takács Péter-féle üveges változat – ami igazi ritkaság, szinte soha nem palackozza le a söreit – sem néz ki rosszul, de ez az agyament 80-as évek diszkó villogás, amit a Bölcsős srácok kiagyaltak kifejezetten kiemeli a sört a polcon a többi közül.

Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Bölcső Brew Crew Azacca IPA

Kitöltve enyhén zavaros, ragyogóan narancssárga színt hoz. Szerencsére fotózás közben nem vertük le a hetedikről a poharat, csak egy kisebb szívrohamot okozott mikor a szél megmozdította az üres üveget…

És ezzel a mozzanattal tulajdonképpen a legtöbb izgalmat el is lőttük a sörrel kapcsolatban. Már a Hatodik Íz IPA-jával is úgy voltam, hogy meh… Trópusi vihart ígértek az előzetesek, de nekem csak futó zápor lett belőle. IPA-hoz képest nem támad arcba az illat, inkább maláta, szotyi és egy kis hamutál (?). Lehet, hogy túlságosan hozzászoktunk a komlós cuccokhoz?

Hagytuk egy kicsit melegedni és máris jobban nézett ki a helyzet. Túlérett trópusi gyümölcsök, talán ananász és a végén egy kis gyantásság. Az az igazság, hogy mindezt erősen keresni kell és ha egy ilyen sört ezerrel fejtegetni kell, az baj (legalábbis én nem szeretem). Minden visszafogott, mind az illat, mind az íz, a komló helyett végig érezni a malátát. Nincs is semmi baj vele, kellemesen iható, nem túl szénsavas, nem túl keserű, kifejezetten jól csúszik. Jól összerakott, hibáktól mentes inni való. Nyomokban IPA-ra emlékeztet.

DISCLAIMER: Ne higgyetek nekünk! Higgyetek magatoknak! Szombaton az Élesztőben össze lehet hasonlítani a két Azacca IPA-t, mindenképpen érdekes lehet, már csak kinézetre sem hasonlít a kettő egymásra. Ottali.

Kritika #72 // Stone Brewing Company Stone IPA

Egy amerikai út során szereztem be, sokat tűnődtem, hogy mit hozzak haza, aztán egyebek mellet ennél a klasszikusnál tettem le a voksomat. A többiről is írok majd egy rövid beszámolóban, de először lássuk a Stone Brewing ipáját.

Stone Brewing Company Stone IPA

Stone Brewing Company Stone IPA

Gyönyörű mézszínű, opálos, nagy habbal, ami nem marad sokáig. Illatra kicsit kevésnek tűnik elsőre, de ha jobban figyelek, édeskés és komlósan ragacsos, le sem tagadhatná a típusát. Ahogy kortyolok érzem, hogy igen, ez az. A sokat ígérő címkétől és a hírnévtől pont ezt vártam. Kiegyensúlyozott sör, nincs túlbonyolítva, semmi felesleg (nem búzás, nem tökös, nem vaníliás – fittyfirittyes), ez a nagybetűs amerikai IPA. Kevésbé réteges, de ez korántsem nevezhető gyengeségnek. Virágosan édeskés, pici gyantássággal, aztán a közepén előbújik a hosszan kitartó visszafogott keserű, majd a végére enyhén száraz lesz. Nagyon könnyűnek tűnik, nem mondanám, hogy nehéz sör (pedig 6,9%), azt viszont igen, hogy ha Kaliforniában élnék, délutánonként simán legurítanék belőle párat.

Találkoztam már olyannal, ami jobban megfogott, de jól esik visszanyúlni az alapokhoz és nyugtázni, hogy sok flancolás nélkül is élvezetes lehet egy sör. Az ipák ideje nem járt le, hiszen egy jó sör mindig jó marad, sosem megy ki a divatból, ahogy “a kis fekete” sem.

Kritika #66 // Skyland Sörfőzde Kaleidoszkóp

Két részes kritikában mutatjuk be a Skyland Sörfőzde legutóbbi két sörét. A név annyiban megtévesztő, hogy nincs szó valódi főzdéről, az otthon tevékenykedő László Gergelyt takarja. Az első találkozásunk minimum felemásra sikerült, a másodiktól sem fekszünk hanyatt, de egyet javít a megítélésen.

Essünk túl a sörön, mert maga a jelenség talán több szót érdemel. A minőségben széteső, túlgondolt stout után most egy egyszerűbb versenyző, egy IPA jutott nekem (igazából én kértem, hogy a másikról ne én írjak, mert én valószínűleg durvább szavakat használtam volna a kritikában).

Skyland Sörfőzde Kaleidoszkóp IPA

Skyland Sörfőzde Kaleidoszkóp IPA

Kitöltve nagy habot ereszt, ami egy-két perc alatt eltűnik. Színre mahagóni, aztán a fényben egészen szép világosnarancs, sűrű, szépen zavaros. Illatra széna, és több gyümölcs is beugrik, ahogy telik az idő barackot, ananászt és szőlőt is felírtam. Ízre ugyanezeket hozza, a végén nagyon picit kellemetlen kesernye, de amúgy jó a kortyérzet, van test, jól csúszik, könnyed. Jó, de a magyar mezőben sem érzem kiugrónak. (Tényleg, lassan kéne egy magyar IPA toplista, nem?) Ennyit a sörről.

És egy picit a Skyland-jelenségről. Egyfajta bájos amatörizmussal találkoztam (hozzáteszem, nem gondolom például, hogy én profi blogger, kóstoló, vagy házi főző lennék, sőt, három év után is még csak ismerkedek ezekkel), ami egyrészről támogatni való, másrészről ha ezzel piacra kerül az ember, akkor nem üti meg a mércét.

Nem akarok senkit bántani, de többször találkoztam már azzal, hogy a belterjes szakma (sörfőzők, bloggerek, kocsmárosok és az egész “mozgalomra” rátelepedők) olyan dolgokat néznek el (vagy észre sem vesznek), amik rendes piaci körülmények között megbocsájthatatlan hibák lennének. Hogy piacra dobjuk azt a palackos sört, ami a vásárlás után 3 héttel is még nyers. Hogy nem bírunk egy premiert megszervezni rendesen. Hogy a rendezvényt 3 óra késéssel kezdjük, majd arra hivatkozunk, hogy előző nap bebasztunk és most másnaposak vagyunk. Ilyenekkel egy normális piacon nem lehet megélni, mert a vevők elfordulnak, de Magyarországon sokszor gyermekbetegségnek fogjuk fel ezeket a dolgokat, kicsit megveregetjük a másik vállát, hogy “nem baj, majd a következő jobban sikerül”, aztán mindenki megy tovább és úgy csinál, mintha mi sem történt volna.

Ezért mondom most azt a Skyland-nek, hogy ez így kevés. És egyelőre úgy kevés, hogy még erre a kis piacra sem lehet vele betörni. Az IPA vállalható termék volt, a stout egy félresikerült kísérlet. Figyelni kell a termék minőségére (megvétel után rám írt a főző, hogy ha lehet még egy hetet legalább otthon pihentessem, mert még nyers – bocs, de ha nyers, akkor nem viszem ki a piacra…), figyelni kell a márkaépítésre (aranyosak a házi címkék és a névjegykártya, látom a rengeteg kézimunkát, ötletet, lelkesedést, de ettől még kaotikus, olvashatatlan, nem felismerhető a brand), figyelni kell a marketingre (nem kóstoltatok egy nyugdíjasoknak szóló magbörzén, mert nem ők a célcsoportom itthon). Nagyon kezdő betegségek, nagyon sok javítani való van. De láttam az őszinte lelkesedést, úgyhogy ez az egész nem lecseszés, inkább egy ébresztő – legalábbis szeretném annak szánni. Gondoljátok át, hogy mit szeretnétek elérni, csináljatok tervet, szerezzetek megfelelő embereket, segítséget, kérdezzetek, tanuljatok aztán valósítsátok meg! Jó sört főzni nem elég. És itt egyelőre még a jó sörhöz eléréséhez is van csiszolni való. Csüggedni nem szabad, újratervezni igen.