Tag Archives: ipa

KRITIKA #153 // The Garden Brewery sörök

A hivatalos BPBW kóstolónap alkalmából, most nézzük a The Garden Brewery horvát mikrofőzde cuccait. Az igazat megvallva nem bírtunk magunkkal és előzőleg meg kellett kóstolnunk egyet (kettőt, hármat,…) a dobozosokból, ezért is van, hogy például a Sour-ról csak utólag beszélünk a videóban, de ez egyébként is egy gyengébb láncszem. Kicsit már kellemetlenül savanyú, szúrósra sikerült sör lett (véleményem szerint, bár kóstoló kollégám nem ezt mondja), a többi viszont eléggé rendben volt, ezért is mertünk biztosra menni és mozgóképekkel illusztrálni, mit is tudnak ezek a sörök.

A megosztó sour.

A megosztó sour

Hát a fene gondolta volna, hogy nem is olyan messze tőlünk, ennyire semmit mondó névvel ilyen italok születnek (alig két év alatt 57… WTF?), minden van ami szem szájnak ingere különböző sorozatokkal, mint például single hop, sour, experimental. Az első a Pilsner, ami véleményem szerint egyre trendibb, de akárhogy is nézzük, sajnos egy “fricska” kategória, hiszen valljuk be, olyan sokat egy lager sem tud, bármennyire is craft és jól megcsinált.

Az 5% kiskutyafüle és minden más “mentes” Stout vékonyka, kellemes kakaós, földes jegyekkel teljesen rendben van, egy igazi kezdő-stout. Azacca Pale zöld, friss teás jegyekkel tűzdelt csúszós sör, leheletnyivel izgalmasabb mint a sima Pale Ale, vagy az IPA, amik azért szintén kellemes, lazulós tételek. A főzde Milkshake IPA söre maracuját, mangót, epret és vaníliát ígér. Az ígéretet be is váltja, főleg az epres, vaníliás krémességével. Eléggé telt, sűrű, kissé alkoholos, de selymesen gyümölcsjoghurtos, izgis.

Milkshake IPA, Azacca Pale és Honey Double IPA Collab

Milkshake IPA, Azacca Pale és Honey Double IPA Collab

Majd következik, egy elsőre talán nem is annyira izgalmasnak tűnő Honey Double IPA kollab, a Pivovara Medvedgrad-dal, ami nyalizás nélkül, de egy isteni mézes szimfónia. Annyira, de annyira rád vetődik a méz aromája, hogy szinte leszedál.

Miután kellően felajzott lett a hangulat, végre rárepültünk az extra viaszolt kupakos üveges sörökre amik meg hát hűha… Első az organikus vaníliás, kakaóbabos porter, ami egy picit lespórolt vaníliával, de pont kellemes, közepes édességgel tölt meg, míg a Croatian Imperial Stout a sor végén tökéletes kifinomultsággal viszi be a bal egyenest és csak arra eszmélsz, hogy a padlón fekszel egy édes, krémes, melaszos cuccban.

Erre a képre talán már nem is emlékszem...

Erre a képre talán már nem is emlékszem…

Ki igya?

Mindenki, viccen kívül! Biztosan lesz olyan, ami be fog jönni.

Ki ne?

Kövi kérdés?

Akkor ez most jó?

Pfff, igeeen.

Kritika #150 // Dreher Pale Ale

Nagyon érett már egy átfogó cikk arról, hogy a kézműves sörök felfutása milyen lépéseket váltott ki a nagyüzemi piacból. Aztán mivel baromi sokat lehetne róla írni (és rengeteg szar sört meg is kóstoltunk hozzá) inkább szokás szerint hagytuk elsikkadni. Hasonló tempóban vagyunk a Dreher Pale Ale-el. Az elsők között kóstolhattuk meg és a villámértékelés után szépen bele is aludtunk a dologba. Több oka is van.

Készül a Dreher Pale Ale (a képet egy régi fotóról, de náluk lőttük)

Egyrészt már közben leírtak mindenféle elemézést róla, az emberek elkezdték megkóstolni, lettek vélemények, a kritikusok lehúzták, az átlagfogyasztó meg nagyjából elvolt vele. Aztán a MONYO elsütött az év kraftos poénját, szóval tényleg ki lett maxolva a téma.

Másrészt meg azért aludtunk bele mert a sör annyira uncsi lett, hogy el is felejtettük. Aztán mostanában volt egy újrakóstolás és igazából újra felhúztuk magunkat rajta. A Soproni IPA ugyanis szerintünk rohadt sokat tett azért, hogy az emberek megismerjék, hogy lehet más a sör, mint az egyenláger. Erre a Dreher csinál egy olyan pale ale-t, ami pont olyan, mint az egyenlágere (pedig van benne 3 komló, meg felsőerjesztésű). Nehogy összezavarjuk a fogyasztót ízzel. Nehogy tényleg merjünk egy picit előrelépni a sörkultúrában. Nem nagyot, picit. Szóval igazából most ezt csak azért írtuk meg, mert le akartuk írni: ez a sör egy kurva nagy kapufa. Üres kapura ráadásul.

Ki igya?

Aki szereti a Drehert.

Ki ne?

Aki azt hinné, hogy ez most valami más lesz.

Akkor ez most jó?

Egy átlag semmihez képest nincs baja, sőt. De amúgy nem jó, mert semmi újat nem hoz. Pedig hozhatott volna

FYKI #47 // Kövesd a Fehér Nyulat!

Bizony, hogy kövesd!

Az úgy volt, hogy annyi minden történik nyáron a sörös fronton is, hogy néha még mi sem bírunk lépést tartani. Amikor pl. a Fehér Nyúl Brewery kijött az alap szortimentjével, akkor simán nem tudtunk elmenni megkóstolni, csak később kortyoltunk rá erre-arra a kedvenc helyeinken. Aztán összefutottunk Álmossal a Fehér Nyúl egyik tulajával-sörfőzőjével, aki ha már így alakult, szívélyesen meginvitált minket egy felfedezőútra a nyúl barlangjába. Mi meg, mint a bátor Sir Robin, menekültünk ezerrel. Egészen a Soroksári út 110-ig futottunk, ahol kisebb tanakodás után megtaláltuk a sörfőzdét. Egyelőre keressétek a sárga-fekete korlátokat.

Látszik? Pedig rá van írva, hogy Fehér Nyúl! Fehérrel.

Mindenesetre ez volt a legnehezebb és a legizzasztóbb az egésszel kapcsolatban. Innentől minden király volt. De tényleg, nem seggnyalás. Baromi jól éreztük magunkat és ez még javulni is fog. A Fehér Nyúl is azon a vonalon indult el, amin sok menő újhullámos főzde: volt egy álom, lett hozzá szaktudás, hitel, meg saját pénz és aztán vágjunk bele. A srácok (Csepregi András, Sajgó Álmos és Meiszner Péter) belevágtak. Átgondolták. Kísérleti Nyúl néven tesztelgették az első sörüket, meg a brandet és közben dolgoztak ezerrel a főzdén. Ami amúgy – bár szépen néz ki, faszaság, hogy az irodákból fentről lehet ránézni a gyártó részre – még fejlődni fog, hiszen már ki van jelölve a taproom helye, és (pssszt!) ha minden jól megy, akkor lesz barbecue is, a pitbox és a green egg sokat ígérően áll a sörfőzde egyik sarkában. Szóval itt még alakulás van, nincs akkor befektetés és koncepciózus piacfoglalási terv mint, a szintén nemrég nyílt FIRST-nél.

Fehér Nyúl APA

Nos nézzük sörügyileg. Itt is az átgondoltság jellemzi a fiúkat: jó logó, jó design, semmi faxni a neveknél. APA, IPA, dupla IPA és stout adja az alap szortimentet, ez a bázis. Az APA nekünk nagyon bejött, jól ivós, barackos-virágos, nagyon kellemes sör. Az IPA szerintünk finomításra szorul, nem volt túl jellegzetes és kicsit otromba a keserűje is, de már dolgoznak rajta. A dupla IPA az édeskésebb, malátásabb vonalat viszi, nem mondanánk emlékezetesnek, de nem is lehet belekötni (bakker, kéne egy magyar dupla IPA összekóstolót tartani most már…). Aztán jött az első meglepi, a stout. And the winner is! Könnyű, krémes, nem túl pörkölt, nem túl vizes, pont jól iható. Amikor ezeket a sorokat írom 35 fok van, amikor a sört ittuk csak 32 volt, de ugyanolyan jól esett akkor is. Helyszíni csapatunk felének megvan a nem hivatalos váratlan nyári söre.

Hola, Rafa, qué tal? – Fehér Nyúl RAFA – limoncello sour IPA

Aztán rögtön ezután meglett a helyszíni csapatunk mindkét felének az új, nem hivatalos váratlan nyári söre. Megkóstoltuk ugyanis RAFA-t, a limoncello ihletésű sour IPA-t. Wow. A csajos csajoknak hozza a limoncello ízt, a kemény csávóknak eléggé IPA, a geekeknek pedig kellemesen fanyar és frissítő. Tényleg a nyár söre lehet. Pont annyira extrém, hogy felkapod a fejed a csaplistánál és pont annyira finom, hogy bárki meg tudja inni, még az is, akinek az extrém az sok. Mész. Iszod. De tényleg. És ez még nem minden, már tartályban a nagyon ígéretes imperial stout és barleywine is, várhatóan az ősz végétől lesznek elérhetőek.

Fiatalos imperial stout, de már most rohadt jó. A kép jobb alsó sarkában Ákos szerényen tükröződik.

Szóval minden összevetve egy jól megalapozott, jól kitalált vállalkozást látunk, ami nagyon szimpatikusan mutatkozott be, a barbecueval és a taproommal még egy kis újdonságot is tud csempészni a piacba (nem beszélve arról, hogy a város ezen a részén még nem volt semmi hasonló hely). A két legfontosabbat kihagytuk: a sörök jók, vagy ígéretesek, az arcok a márka mögött pedig jó emberek. Ennél több most nem is kell, csak annyi, hogy várjuk azt a barbecue-t, de nagyon. Hajrá Fehér Nyúl!

Kritika #139 // Gólem #100Hops

100 komló, egy dupla IPA-ban. Ennek a sörnek tulajdonképpen mi az értelme? 100 komló? Normális? 60 után? Minek van? Mi végre vagyunk a világon? Mégis ki a faszom jár manapság bárhova is?

Kell, hogy legyen értelme?

Mi ennek a célja? Erőfitogtatás? Saját határaink feszegetése? A sörfőzés határainak feszegetése? A világunk határainak feszegetése?

Jó ez valakinek? Boldoggá tesz ez valakit?

“Ha az életben az ember csak egy személyt is boldoggá tehet, akkor az életének értelme van.” – Charles Bukowski

Gólem boldog ettől a sörtől.

És mi, a fogyasztók? Van értelme a 100 komlós sörnek? Lehet majd érezni bármit is a zsibbadáson kívül? Vagy a százszoros elvárásoknak lehetetlen megfelelni és csalódás lesz a vége? Kibontsuk egyáltalán ezt a sört?

Szóval kibontod az értelmetlenséget és elmerülsz benne. Hagyod hogy a tízféle maláta által produkált 10%-os alkohol lassan elmossa benned a kérdéseket. Ahogy melegszik, egy kicsit sok is lesz az alkohol, de addigra már mindegy. A 100 komló megnyugtató, zsibbasztó hatása szépen elringat. Meglepően nem túl erős, és határozottan jobban ízlik mint az előző, 60 komlós próbálkozás. Azzal ellentétben a szójás, sós, umamis ízek csak a melegedéssel kerülnek elő. Elsőre inkább túlérett gyümölcsök (ananász, barack, narancs), de a sok komló inkább tompítja egymást, mint felerősíti. A kakofóniában inkább csak felvillannak az ízek és az illatok, velük tompulsz te is. Kifogyott az üveg. Kifogytál Te is.

Azoknak amúgy, akik nem hiszik el, hogy tényleg 100 féle komló van a sörben, itt a lista, szépen, abc-sorrendben: Admiral, Ahtanum, Amarillo, Apollo, Aramis, Archer, Ariana, Azacca, Barbe Rouge, Belma, Boadicea, Bobek, Bouclier, Bramling Cross, Bravo, Brewers Gold, Bullion, Callista, Calypso, Cascade, Challenger, Chinook, Citra, Cluster, Colombus, Comet, Crystal, Delta, Dr. Rudi, East Kent Goldings, Ekuanot, El Dorado, Ella, Endeavour, Epic, First Gold, Flyer, Fuggle, Galena, Green Bullet, Hallertau Blanc, Herkules, Huell Melon, Iunga, Jarrylo, Jester, Kohatu, Lemon Drop, Lubelski, Magnum, Mandarina Bavaria, Marco Polo, Marynka, Minstrel, Mistral, Monroe, Mosaic, Motueka, Mount Hood, Nelson Sauvin, Newport, Nugget, Oktawia, Olicana, Opal, Orbit, Pacific Gem, Pacific Jade, Palisade, Pekko, Perle, Pilgrim, Pilot, Pioneer, Polaris, Premiant, Progress, Rakau, Saphir, Simcoe, Southern Cross, Sovereign, Sterling, Sticklebract, Styrian Golding, Summer, Summit, Sybilla, TNT, Triskel, Ultra, Vanguard, Vic Secret, Waimea, Wakatu, Warrior, Willamette, Yellow Sub, Zeus, Zythos

Ki igya?

Akit megbabonáznak az élet nagy kérdései. Aki inna egy érdekes és egészen jó dupla IPA-t.

Ki ne?

Aki csak inna egy sört.

Akkor ez most jó?

Megosztó lesz, de a nagy kérdésekre nem ad választ. Nekünk azért bejött.

FYKI #46 // Itt az első? Megnyílt a FIRST The Craft Beer Co.

A kézműves színtér belterjességéhez képest nagy nyilvánossággal és komoly sajtóvisszhanggal megnyílt a FIRST The Craft Beer Co. Váci úti látványfőzdéje / brewpubja. Nagyszerű sikerről szóló, bizakodó cikkek, forradalmi első lépések a visszhangokban. Vajon tényleg megváltozik mostantól minden? Egyáltalán miben első a FIRST? Az első kézműves sörfőzde? Nyilván nem. Az első brewpub? Talán, bár máshol is van saját helyszíni értékesítés, saját kocsma. Az első dobozos kézműves sör itthon? Nem nyert, a Reketye és a Brew Your Mind is beelőzött. Az első látványsörfőzde? Bezony, itt tényleg látni mindent a vendégtérből. Ez persze a forradalomhoz még kevés lenne. De akkor mi a helyes válasz?

A vörös fények elvarázsolnak a látványsörfőzdében, bár ez kép pont megfordítja a nézőpontot: a vendégtér látszik a főzde oldaláról.

Nos a “forradalmat” itt a profizmus oldaláról fogják meg. Talán lehet azt mondani, hogy ez az első komolyan, piaci célokkal megtervezett sörfőzde itthon. (Tudjuk, hogy nem ők láttak először üzleti tervet, tudjuk, hogy a például a Horizont is tudatosan, sem mint erőből építkezett, de nulláról ennyi lépcsőfokot átlépni kezdésként, ezt tényleg nem csinálta még senki. Ebben elsők biztosan.) Nem valaki régi dédelgetett álma alakul fokozatosan, vagy egy régi családi főzde újul meg és növi ki magát. Itt több éves terv, nagyon komoly befektetés, az elérhető legmodernebb berendezés a Zips’s től és a nagyüzemi sörfőzdéktől is igazolt munkatársak mutatják, hogy a tulajok, Kurucz Gergely és Kurucz Dániel (a Budavári sörfesztivál – Belvárosi Sörfesztivál szervezői) alaposan átgondolták a dolgot. A recepteket Csupor Marci kevergeti, aki saját söreivel már letett az asztalra, a szortiment pedig érezhetően a piacra, eladásra lett összeállítva. Pilsner, a kötelező APA és IPA (utóbbiból egy gyümölcsös limitált változat is), belga búza és ennek a gyümölcsös változatai.

Nem az első, de egyelőre a legmenőbb: rendesen megnyomott, egyedi dobozok.

Na jó, de milyenek a sörök? Mert hát nyilván ezen fog múlni minden. Nos, a sörökön nem fog múlni semmi.

Ahogy már írtuk, kifejezetten a nagyközönség van belőve, eladható brand, eladható sörök. Ezek a sörök eladhatóak. Pont annyira mások, tisztességgel kimunkáltak, hogy a hagyományos választékot lassan elhagyó, kézműves után érdeklődni kezdő ember nem fog bennük csalódni. Kellemes, jól iható mindegyik, nincsenek nagy kilengések, ugyanakkor szépen meg van csinálva minden. De extremitásokat ne keressünk. Különlegesebb sörök amúgy majd elvileg jönnek, főleg a brewpubban, hogy legyen értelme kimenni a Váci út végére, kíváncsian várjuk őket. A meglévők közül a pilsner jól iható volt, magyar szinten főleg, egy hasonló árú német-cseh versenyzőért még azért nem cserélnénk le. A belga búza, azaz a witbier kifejezetten kellemes és frissítő, talán még kicsit visszafogott is az íze. A gyümölcsös változatokat pont nem tudtuk megkóstolni, felitták az előző napokban. A kedvencünk a bronzos American Pale Ale volt, ízében, illatában korrekt, pont amennyi kell. Az IPA kicsit semmilyen, pedig van benne anyag. A tropical meg hozza a most trendi savanykás nyári IPA-kat, csak talán pont az alap veszett el a gyümölcsök között, de melegben felüdít.

Friss, ropogós és nagyon korrekt a pilzeni, de nekünk az APA és a witbier tetszett a legjobban.

És ez mire lesz elég? Majd a piac eldönti. Ezzel persze nagyon okosat nem mondtunk. Az az igazság, hogy a 4-700 közé belőtt sörökkel igenis van keresni való a piacon, a multik mostani útkeresése (különféle komlós lágerek, a Soproni IPA-ja) azt mutatja, hogy érdeklődés van már az új ízek és a magasabb minőség irányában.

A technológián sem fog múlni semmi.

Ugyanakkor kérdés, hogy mekkora ez a piaci szelet. Illetve persze, hogy hány évet kell várni – és közben folyamatosan nyomni és edukálni, és nem feladni a vállalkozást – ahhoz, hogy tényleg megérje majd egy ekkora befektetés, legyen igény egy ekkora “középáras” sörfőzdére itthon. Elég néha megnézni egy nagyobb portál témába vágó cikke alatti kommenteket, és szinte úgy érzi az ember, hogy az elmúlt 6-7 év meg sem történt, még mindig annyira kevés ember érti és tudja, hogy ez miről szól. Szóval hosszú még az út, de ez egy biztató kezdet. Meglátjuk. Hajrá!

Kritika #134 // Szent András Sörfőzde Nyúlon Innen – Nyúlon Túl

Írtuk már többször a Szent András Sörfőzdéről, hogy milyen tudatosan, szépen, biztosan lépegetnek mindig előre. Nincsenek hetente nagy bejelentések, a sörök sem verik ki a biztosítékot, de mindig lehet rájuk számítani. Na, hát most ezt jó néhány szempontból felrúgták. Egyszerre hoztak ki két sört, amik ráadásul fűszeres kollaborációk és szintet léptek a körítésben is. A héten debütált a Nyúlon Innen Nyúlon Túl húsvéti sörpáros, a tervek szerint a karácsonyi Esthajnalhoz hasonlóan évente jelentkező szezonális cucc. Vörös IPA mindkettő, kicsit más komlókkal, a Nyúlon Innen kétféle borssal és babérlevéllel, a Nyúlon Túl jázminvirággal.

Selim-bors, kubeba-bors, jázmin

A Nyúlon Innen-nel kezdünk, és ezzel lehet, hogy jól el is rontjuk az értékelést. Az alapvetően inkább ételek mellé tervezett borsos-babéros sör fasza, de annyira domináns, hogy később a jázminos sör finomabb fűszerezését már nem tudjuk annyira érezni. A sör csudijó vörös, sőt, fényben piros, a belerakott fűszerek majdhogynem a komlót is ledominálják, a kellemesen édeskés egzotikus illat elfed mindent. Egyértelműen arcba támad, ledöngöl. Idővel persze jön egy nagyon kellemes vörös IPA, jó az alap, nem követi a most divatos gyümölcsleves állagot, egyszerűen csak jó sör akar lenni. Kérünk a másikból is, miközben átrágjuk magunkat a Segal Viktor és Gerő Eszter (desszert) által összerakott menün – apropó, tényleg szintlépés, sörpremieren ilyen helyszín, ilyen kiszolgálás még nem volt (egészen tegnapig, amikor Lőrincz György főzött a Johnny Firpo bemutatóján) – megnézzük, hogy a jázmin tud-e érvényesülni ennyi íz mellett.

Kacsa, cékla, sörhab

Elsőre nem. Sőt, sokkal inkább ajánlanánk magában. Finom, könnyed, nyoma sincs a másik sör egyértelműségének. Nem mondom, hogy fejtegetni kell, mert annyira azért nem bonyolult, de nyugodtan el lehet vele üldögélni, meginni belőle pár pohárral. Kellemes, melegedve szép virágillatokat hoz, csak hát mire ide eljutnánk, már igazából meg is isszuk.

Szent András Sörfőzde – Nyúlon Innen / Nyúlon Túl

Összességében tehát szuper délután volt, magas gasztronómia, magas élet, magas sörkritikusok. A Szent Andrási Sörfőzde szépen lépdel tovább, meglep és szórakoztat úgy, hogy közben továbbra is az abszolút fogyasztható kategóriában marad.

Ki igya?

Aki szereti a különleges ízeket, vagy a gasztro vonal felől menne rá a sörökre. Aki inna egy kellemes vörös IPA-t.

Ki ne?

Aki nem szereti a Húsvétot. Aki szerint a sör az a pilzeni.

Akkor ez most jó?

Nagyon is korrekt.

Kritika #132 // Gólem Hophochonder

A tavalyi év vége és az idei év kezdete az őrületről, a csavartabbnál csavartabb sörökről és ötletekről szólt. Ilyenkor, ekkora marketing- és eseményzajban sokszor elsikkad, ha valaki egy egyszerűbbnek tűnő sörrel jön ki a piacra. Mi is elmentünk több american pale ale és india pale ale mellett, vagy csak Instára tettünk fel gyorsjelentést az adott sörről. Ha Gólem megmozdul, akkor arra viszont azért szoktunk figyelni. A Sötét Bunkó óta imádjuk a brandet, az arculatot, a megszólalásait és nem utolsó sorban a söreit. Persze itt is van kevésbé jól sikerült sör, meg nagyon sikeres sör, de a minőségre való törekvés állandó. Ahogy az is, hogy a sörök viszonylag a normális határán mozognak (már ha a 60 komlós sört nem számítjuk), főleg az alapanyag használatában.

Most lehetőségünk volt a félkész sörre rákóstolni, így ha értenénk hozzá, akkor meg tudnánk mondani mennyivel lett jobb/rosszabb/másabb a hidegkomlózás óta. Mert, hogy ezzel készült most (a Horizontnál) a Gólem Sör, a Hopochonder az első hidegkomlózott IPA-ja, ami a tervek szerint az állandó szortiment része lesz (hogy ez pontosan mit tartalmaz, azt még csak Ő tudja, a Repeta és a Sötét Bunkó biztosan benne lesz). Nézzük, hová került a Gólem palettáján a Hopochonder.

Gólem Hopochonder és az ő készlete minden eshetőségre

A sör alapja szerencsére nem változott az előző kóstolás óta. Már akkor is imádtuk, kellemesen testes, szép karamell színű, jól csúszik. A hidegkomló óta kevésbé tükrösen tiszta, de ez nem baj. Illatra egyértelműen megváltozott a tartályból kóstolthoz képest. Intenzív, virágos, majd melegedve szőlős, barackos illatokat tudunk érezni. Kellemes, balzsamos, jól csúszik. Egészen a korty végéig, ahol valami indokolatlan keserűség támadja meg a nyelvünket (a bennünk lévő hipchonder szerint tutira ízlelőbimbó-rák…), és egészen sokáig meg is marad. Kicsit elrontja a végét, felemásan vagyunk vele. Tulajdonképpen jó IPA, elvan vele az ember, de egyelőre a magyar piacon is van nála jobb, meg a Gólemnek is van jobb söre, viszont egy kis finomítással ez is ott lehet a legjobbak között.

Ki igya?

Aki nem kapott csömört még az IPA-któl. Aki csömört kapott a szétcsavart söröktől.

Ki ne?

Ugyanez fordítva.

Akkor ez most jó?

Korrekt, de apróbb javításokkal még jobb lenne.

Programajánló #25 // November

programajanlo25

2016. november 3. Főzdepark November Kick-off Party @nekedcsakdezso A ‘Park ezúttal a Dezsőt foglalja le egy hónapra, egyéb nyalánkságok az eseményben.

2016. november 3. TuffBuzz bemutaja: Joanna Gone Mad Már írtunk korábban a Joannáról, most végre nagyban is megmutatja magát, érdemes megnézni.

2016. november 4. A Mango Bay első kóstolása A 8 hét alatt 8 sör nevű őrület első hetébe értünk. Mango milkshake pale ale…

2016. november 4. Ízek Meséje: a sör új szemszögből – Hét Hat Club Kóstolómese

2016. november 5. Breweriana Collectors Meeting -with collectorism.com Sörcikkgyűjtés, nemzetközi alapon.

2016. november 5. Káosz és Rettegés #6 – True Halloween! Beöltözős.

2016. november 5. Čech In 4. szülinapi party Ami a címében van. Fasza cseh sörök.

2016. november 5. Záróbuli a Centi Sörházban Most hogy észrevettük, hogy a 16-ban is van kézműves hely, már be is zár.

2016. november 10. Smooth Hoperator – Brew of the Year by Mad Scientist A 8 hét alatt 8 sör második hete. Az első magyar New England IPA.

2016. november 11. Mecénás Sörműhely napok a Fekete Arany Klubban Csapfoglalás. Kedvezmény.

2016. november 12. Cake&Brunch Ingyenkaja, csak egy sört kell venni. Vagy kettőt.

2016. november 12. Jónás 3 Már 3 éves a legjobb kilátással rendelkező söröző. Valamint: ingyensör.

2016. november 17. Horizont – Gentle Bastard Amerika IPA Az első rendes Horizont sör az új főzdéből.

2016. november 18. IPA-k háborúja Tap Takeover est A Kraft beveszi a KisSzimplát, csak az IPA.

2016. november 18. Hopfanatic Főzde Búcsúztató No comment.

2016. november 18-19. Craft Bier Fest Wien Nincs is messze, meg szakmai is.

2016. november 18-19. Káosz és Rettegés #7 – Hop Terror Weekend! A 8 hét alatt 8 sör harmadik hete. Dupla IPA.

2016. november 19. Oliver Rowe-modern angol szezonális konyha Pop-up étel-sör kombók.

2016. november 21-27. Porter Challenge: MONYO Brewing Co. vs. Mad Scientist Feketeerdő, vagy kókuszos kávés? Legjobb játék.

2016. november 21. Porter Challenge: Monyo – Mad Scientist Ofisöl megnyitója a fentieknek.

2016. november 22. REKESZ – APA (American Pale Ale) premier Lehet még 2016-ban egy APA-val villantani? Meglátjuk, újoncbemutatkozás.

2016. november 24. Sörest , bemutatkozik a Monyo! Kecskemét kupálódik.

2016. november 24. Brew Your Mind- Vermont Edition Vermont is so hot right now! Kb. a legmenőbb stílus felé próbálkozik a Brew Your Mind, kíváncsian várjuk.

2016. november 24. Hara’Punk – Son of a bitch premier Dupla IPA!

2016. november 30. Beerselection.hu – Az Ország Söre Sörkóstolás 2.000 Ft-ért!

 

Kritika #118 // TuffBuzz Joana Gimme Hop

Tegnap megint premieren voltunk, új sörfőző, új sör a piacon. A TuffBuzz rögtön egy dupla, vagy másnéven imperial IPA-val indította a bemutatkozását. Ebből a sörből nem sok van a magyar piacon, leginkább a Hopfanatic díjnyertes NoHopLimitje, meg persze a Balkezes király Greyjoy-ja. Szóval rögtön a legjobbak között kell helyt állnia. Odaugrottunk a nem rég nyitott Krak’n Townba (ami előtt amúgy le a kalappal, faszán kialakított steampunk helyet csináltak a régi Suszterinasból) és megkóstoltuk az új sört.

TuffBuzz - Joana Gimme Hop

TuffBuzz – Joana Gimme Hop

Mit vártunk tőle? Ugyanazt mint a legtöbb imperial IPA-tól: testességet, krémességet, malátás édességet, egyensúlyt a komlózásban. Megkaptuk? Nagyjából. Szép szín, hamar tűnő hab. Illatra meglepően gyenge, a megmelegedett végénél, a pohár aljából éreztünk finom mézet, barackot, virágosságot, szóval sehol egy trópusi gyümölcsbomba, vagy durva fenyőerdő. Ízre rendben van, de nem kiemelkedő, jól is csúszik, alkoholt nem is lehet érezni. Igazából ennél nagyon jobban nem éreztük, hogy tudnánk és lehetne fejtegetni. Korrekt, inkább egyelőre még egy házisör 2.0 (vagy sokadik.0), de egy szintet még kellene lépni ahhoz, hogy oda lehessen tenni a polcra a magyar élversenyzők közé.

Ki igya?

Aki lazulgatni akar a sörével és nem megfejteni azt.

Ki ne?

Aki valami komolyabb, lendületesebb dologra vágyik.

Akkor ez most jó?

Nem rossz, de egyelőre inkább 3-as fölé (5-ös skálán, mielőtt megkérdezed).

Kritika #108 // MONYO Brewing Co. Kohatu

Leírtuk idén párszor, hogy a láger az új IPA, de azért az IPA az csak IPA bakker. Minden házisörfőző ezzel kezd, ha valaki gerillából nagyban akar főzetni, akkor jó eséllyel az első sörei között fogunk találni egy IPÁ-t. Mert elvileg könnyű. Legalábbis könnyű nagyot lépni egy rossz lágertől, a megszokott ízektől. Gyümölcsös, virágos, bombasztikus, illatfelhőt hagy maga után és könnyen csábít.

Aztán persze gyakorlatban itthon sokszor zavaros, karcos, porosan keserű, a túltolt komlón kívül nem igazán érezni semmit, abból is csak a kellemetlen kesernyét. Vannak próbálkozások, hogy az IPA-nál afelé menjen a piac, ahol a legjobb amcsi IPA-k tartanak: a kiegyensúlyozottság felé. Persze a karcosság és a túlkomlózás ellen van próbálkozás különféle komlózási technikákkal, a first worth hopping, meg a hidegkomlózás mellett eddig a Monyó 60 Shades sorozata és armando_otchoa csúcs Hopaholicja nyomatta végig a 60 perces komlózást. Ez elvileg megmutatja a komló minden tulajdonságát és persze ha jól adagolja az ember percenként a fűszert, akkor kellemes, kerek, letisztult ízvilágot ér el (miközben ezt leírom, felsír a fejem felett a bullshit sziréna, de sajnos ezt most máshogy nem tudom megfogalmazni).

kohatu

Monyo 60 Shades of Kohatu

És milyen lett a Monyó sorozatának legújabb darabja? Nos a hipszter új-zélandi komló jól teljesít, bár a kohatu trópusi gyümölcsössége helyett váratlanul más gyümölcsbe botlunk bele. Barack. Érett barack! Kétpofára zabáljuk, folyik a lé az arcunkon. Valaki megbök a pultnál és ekkor realizáljuk, hogy ez nem csak költői kép, tényleg vedeljük a sört. Lehet ugyanis. Nem támad arcba az illatfelhő, nincs azonnali gyümölcsözön. Lassan jön elő minden, de minden nagyon kellemes. Nagyon jól iható. Visszafogottan határozott. Majdnem azt mondom, hogy kiegyensúlyozott, de persze az AleSmith IPA-t, vagy a Cigar City Jai Alai-t még azért nem éri el. De legalább már feléjük halad.

Ki igya?
Aki szereti a barackot. Meg akik innának egy IPA-t, de eddig mindig túl komlós volt nekik.

Ki ne?
Aki nem akar kétpofára IPA-t inni.

Akkor ez most jó?
Eléggé. Magyar szinten mindenképpen a jobbak között van. Erős négyalá.