Tag Archives: Kaltenecker

Interjú #7 // Roth Zoltán (RothBeer)

A legendás Távoli Galaxis megalkotója. A Bakancslistával segített megmutatni a házisörfőzőknek, hogy mennyi lehetőség van a komlóban. Mekkora volt a szerencsés véletlenek szerepe és mitől lesz jó egy Bakancslista? Roth Zoltánnal, a RothBeer alapítójával beszélgettünk a The Beercase felkérésére.

Március – Roth Zoltán (RothBeer)

Mikor kezdtél el a sörrel komolyabban foglalkozni? Amikor az átlag ivóból már célirányosan foglalkoztál ezzel?

Igazából egy unalmas este bekattant, hogy meg kéne nézni, hogyan kell sört főzni. Elkezdtem guglizni és megtaláltam a How To Brew-t, azaz a sörfőzők egyik bibliáját. Még egyetemista voltam, fiatalság-bohóság… nagyjából elhittem, hogy lehet sört főzni. Ez kb. 2005 körül volt.

Soha nem volt amúgy olyan sör, ami inspirált, vagy ha mégis, inkább az volt a célom, hogy olyan sört főzzek, mint a Dréher. Egyetemistaként kiszámoltam, hogy így majd olcsóbb lesz. Csak aztán megkóstoltam és rájöttem, hogy a végeredmény ízes, zamatosabb, mint az a vizes valami.

Mondjuk az első főzet az valójában nagy rossz volt, meg ha most kóstolnám meg akkor a következő néhány sem volt jó, de volt zamata, ami megfogott, éreztem, hogy lehet érdekesebb söröket csinálni.

A dolog aztán az azóta legendás INDEX fórumon folytatódott. Lett ebből élőben is találkozó, eléggé vicces volt mikor Esztergomban először találkoztunk. De, hogy mennyire meghatározó korszak volt az, az mutatja, hogy ma már szinte mindenki kocsmáros, sörfőző vagy valamilyen formában kötődik az iparhoz. Olasz, Tibeer (Bajkai Tibor), Izsó Peti (Beerodalom-Ganz söröző-Wunder sörművek) például, de Németh Anti (MONYO) is odajárogatott, először nem értettük ki ez a szakállas srác a csilis söreivel. Vagy ott volt a Kiss Tomi (Hopfanatic).

Én egyel később kapcsolódtam be a sörforradalomba és ezeket a neveket ismerem mind, érdekes, hogy én már rajtuk nőttem fel. A kézműves sör tapasztalataim szerint nagyon összehozza az embereket, a másik iránt is érdeklődő emberek, közösség alakul. Szerinted most is megvan ez a szakmában?

Megvan, de tompult. Túlkínálat van a sörök terén, így már egy kicsit óvatosabban állnak egymáshoz az emberek a szakmában. De házisörfőzőként azért ez még mindig ott van. Recepteket, élesztőket cserélgettünk, információt osztottunk meg egymással. És persze könyvet írtunk/fordítottunk. Ehhez már picit bogarasnak kell lenni, de ez mozgatott minket, hogy ezt a tudást megosszuk másokkal. Sörfőzés otthon, egyszerűen. A 4-es Metroval egyszerre kezdtük el az írását és hát a Metro úgy másfél évvel előbb elkészült, mint a könyv. Elég jó alap lett, Olasznál meg lehet találni.

Mi volt a következő lépés az ismertség felé, miért alakult így, hogy kiléptél a piacra?

Sok véletlen együttes játéka. 😊 Először is meghívtak minket a rozsnyói házisörfőző versenyre és meglepődtünk hogy mennyi szeretet kaptunk ott. Kiss Tomi nyert az Angry Beasttel. Ezek után kitaláltuk, hogy mi is rendezünk egy versenyt, ez volt az első, 2012-ben a Pirítósban. Január 1-től legális lett a sörfőzés és áprilisban már mindenki tudott is sört főzni. Nem sikerült rosszul egyébként, úgyhogy 2013-ra szerveztünk egy nagyobb versenyt, meghívtuk a lengyeleket, szlovákokat, kb. 170 nevezőből nyertem meg. A Távoli Galaxis az első IPA-m volt, ekkor ezzel azért még lehetett robbantani. Mondhatnám, hogy itt kezdődött komolyra fordulni a dolog.

A Mad Scientisttel közös első sör a beköltözés örömére

Az ív az most a Mad Scientistig tart, hogyan ment tovább a történet?

A Legendában lefőztem a sört, mint nyeremény, aztán akkor nyitott az Élesztő és ott nagyon népszerű volt a sör, úgyhogy kezdett terjedni az ismertsége. Ráadásul a munkahelyem is támogatták a hobbimat, sőt igazából azt mondták, hogy seggbe leszek rúgva, ha nem kezdek vele valamit – a kollégák a szoftverfejlesztő cégnél amúgy általában péntekenként kóstolhatták a házi főzeteket, innen a lelkesedés részükről.

Akkor még nem volt annyi lehetőség bérfőzetésre, a Legenda pedig közben annyira telelett, hogy nagyjából verekedni kellett a helyekért. Úgyhogy beizzítottuk a rozsnyói kapcsolatokat és úgy döntöttünk, hogy ott főzetjük a söreinket.

Nem volt egyszerű se a logisztika, se a papírmunka, de a minőségérét megérte. Erre később jöttem rá, mikor itthon más minőségű palackozókkal tudtunk csak dolgozni például. Aztán később ott nem annyira működött az üzleti modell, új vezetés jött akik meg nem akartak nagyon foglalkozni velünk, nem éreztük magunkat biztonságban, úgyhogy úgy döntöttünk el kell jönnünk onnan.

Ekkor találkoztunk Szilágyi Tomival a Mad Scientistből és elkezdtünk beszélgetni. Igazából mi saját főzdét akartunk, eléggé sokat dolgoztunk rajta. De mire elkezdtük volna amúgy a főzdeprojektet, láttuk, hogy rá háromnegyedévre már egészen új világ lett. Aki most akar sörfőzdét nyitni arra mondhatjuk eléggé vakmerő. Nagyon telített a piac. Tizenpárezer litert fixen eladni havonta akkor sem egyszerű, ha már bejáratott vagy a piacon. Amikor minden szép és jó volt, most sokaknak eszébe jutott, hogy főzdét kellene nyitni. A Mad Scientisttel végül elkezdtünk számolni, összeraktuk amink van (ők hozták pl. a palackozót, mi a címkézőt, ők hozták a vízkezelőt, mi a hidegkomlózót) és kiszámoltuk, hogy így mindenkinek jó, win-win szituáció. Jelenleg 11 000 liter sörünk készül náluk havonta.

Rövid-közép távon amúgy azt látod, hogy ez így marad is?

Én azt látom, hogy igen. Nem tudom, hogy….

Egy saját főzde? Az több szabadság, vagy több elkötelezettség?

Igazából nekem van egy szakmám (szoftverfejlesztés ugye), amit tökre szeretek csinálni és felépítettem ott is a karrieremet. Ha most abbahagynám a sör miatt, az hülyeség lenne. Valamivel amúgy is a sörös cég pénzügyi lukjait be kell tömni. 😊 A RothBeer szépen fejlődik, épül, de nekem ez így most jó.

Hobbinál nyilván több a dolog, ahhoz azért kicsit költséges lenne. Vannak nálam sokkal jobb adminisztratív, logisztika, vagy sales tulajdonságokkal bíró emberek, velük bővültünk, a szakmai részével pedig én foglalkozom és így mindenkinek jobb. Jelenleg egy négy fős csapatunk van. Most már ha elmennék fél évre a világ másik végére akkor valószínűleg elmenne nélkülem is a dolog (persze új sörök nélkül) egy darabig. Azért ez már más, mint korábban mikor hazaértem a melóból és hajnali 1-ig nyomtam a papírmunkát, a könyvelőt, a recepteket, mindent.

A Távoli Galaxis sokaknak volt egy behúzó sör, ami elindította őket a kézműves sörök világába.

Jókor voltam jó helyen. Nagy szavak, ha azt mondom, hogy az volt az első komoly IPA?

Talán még a Grabanc volt hasonlóan kultikus, de az inkább egy belsős körön belül volt legendás, a tiéd viszont nagyon sok helyre jutott el, sokkal több emberrel ismertette meg a kézműves söröket.

Igen, itt jött be a rozsnyói gyár palackozója… Elég komoly felszerelés és nagyon nagy előnyünk volt 4 évig, hogy gyakorlatilag nem volt minőségi, oxidációs problémánk sokakkal ellentétben.

A minőségbiztosítás, a logisztika, a sales, az állandó minőség nagyon sokáig volt problémája az egész magyar szakmának.

Igen, mi ebben szerencsések voltunk, vagy hát jó helyre sikerült eljutni. Jókor voltunk jó helyen. Időzítésileg is. A versenyt is mikor megnyertem olyan publicitást kaptam, amit azóta sem senki. Akkor volt a nagy hó március 15-én. Mivel minden állami programot lemondtak, az összes újságíró bejött a rendezvényünkre, Index, HVG, mindenki. Másnap mentem dolgozni és hívtak interjúzni a Népszabadságtól, én meg nem értettem, hogy hogy lehet, hogy kb. vagyunk 30-an itthon, akik maguknak csinálnak egy versenyt és ez mégis hirtelen mindenkit érdekel. Illetve ugyanígy az Élesztő nyitására is ott volt a sajtó és a Távoli Galaxis ott is tarolt. Szóval tényleg, többször voltunk szerencsések.

Hogyan jött innen a Bakancslista kísérletezése. Tényleg van egy bakancslistád?

Megvolt a Távoli Galaxis, de utána az én személyes kedvencemet a Pyromániát főztük meg, ami egy füstös porter. Arra gondoltam, hogy egy füstös porterre aztán biztos elképesztő kereslet lesz, mert ez egészen szuper sör. Hát, úgy tűnik, hogy inkább csak egy kisebb közönségnek lett a kedvence. Aztán beszélgettem Pein Ádámmal, a Kézműves Csemegéből (azóta MONYO), aki mondta, hogy IPA-t kell csinálni. De hát már ugye volt IPA-m, akkor minek egy másikat? – gondoltuk régen. Ekkor jött a single hop sorozat ötlete, amit külföldön is csinál már mást. Arra gondoltam, hogy 1-2-t kihozunk, de hát ez egy szakmai sorozat lesz, annyi embert biztos nem fog érdekelni.

Hiszen a Bakancslista nem arról szól, hogy főzök egy olyan jó IPA-t amilyet csak tudok. Az adott komlón múlik, hogy elviszi-e egyedül a balhét, vagy nem.

Roth Beer Bakancslista 1-5.

Nekem például van olyan, amelyik nem tetszett (a német komlók, de pl. a Sorachi Ace kaprossága is ihatatlan volt számomra). Illetve volt egy csomó ami meg rohadt jól sikerült. Neked mi volt a kedvenced?

Látod, sokféle sör, sok kedvenc. 😊 De a Mittelfrüeh-vel kapcsolatban egyetéretek veled. Házifőzetben elképesztően jól sikerült friss leveles komlóval, de a nagyban készült végeredményt majdhogynem szégyelltem, mert annyira nem adta ki amit szerettünk volna.

A Vic Secret amúgy meg nagy meglepetés és nagy kedvenc lett, szóval tényleg nem lehet biztosra menni ezzel a sorozattal.

És a fogyasztó melyiket kedvelte legjobban?

Mindenkinek más a kedvence. Minden sör kapott szavazatot. Fesztiválokon jönnek oda most is, hogy mikor lesz megint ez vagy az. Amúgy a nagy kedvenc nyilván a nagy klasszikusok, Citra, Amarillo.

De itt egyébként nagyon sok múlott azon, hogy milyen, mennyire friss komlót sikerült szerezni. Ha hosszú az eljutása ide és már nem friss, nem olyan ahogy kéne, akkor nem fog átjönni. A legjobban sikerült változatok közvetlenül jöttek ide, hidegen tárolva, stb. Az volt a kulcs, hogy ezeket jól intézzük és akkor jó lett a sör.

Sokan nem foglalkoztak ezzel, pedig nagyon sok múlik rajta. Most már azért mindenki tudja és figyel is rá, de ehhez el kellett jutni ide, megyünk előre és egymást is húzzák felfelé a kraftos főzdék ezekkel a dolgokkal. Egészséges verseny.

Kell is egyébként a fejlődés, hiszen beszéltünk róla, hogy lassan már egymás elől veszik el a piacot a főzdék. Te milyen tendenciát vársz a piacon?

Aki elég erős az meg fog maradni. Tulajdonképpen, ha közgazdász lennék lubickolnék ennek az elemzésében. Le lehetne követni, ahogy a keresleti piac átfordult kínálati piaccá. Olyat hoztunk létre, ami még nem volt, hirtelen kellett, aztán még több kellett, de most egy tisztulási folyamat fog végbe menni.

Ugyanakkor az egésznek nagy hatása van, hiszen most már a nagyipari gyártók is elkezdtek kézműves szerű sörökkel kijönni.

Fú, ha valaki 3 éve azt mondja, hogy a Soproni IPA-t fog gyártani akkor biztosan azt mondom rá, hogy ez valami vicc.

Mennyire jó ez egyébként szerinted, mennyire hasznos a kisüzemnek? Segít a tömegek felé az áttörésben, edukációban?

Hát igen, kb. 500 milliós reklámkampány mehetett el a bevezetésére, ami bakker majdhogynem több, mint az egész Főzdepark értéke. Valószínűleg a következő 2-3 évben sokat fog javítani az edukáción. De amúgy nem velünk versenyeznek. Sokat elvisz, de sokat is hoz nekünk: aki megkóstol egy ilyet az nyithat majd később a kraft felé. Szerintem az lesz, mint az USA-ban. Pillanatok alatt felfutott 1-2 százalékra, aztán stagnált pár évet, majd megindult meredeken felfelé.

Elért egy kritikus tömeget és megindult a láncreakció. Itt is a házisörfőzőknél ismertünk először mindenkit és utána mindenki elkezdte ezt terjeszteni, aztán az ő barátaik is tudták tovább vinni. Ilyesmit várok majd.

Te egyébként viszonylag közérhető söröket csinálsz, nyilván az ipa sorozat, amiről leghíresebb vagy. De abból ahogy beszélgetünk látszik, hogy sok felé mozdulnál. Mit várhatunk tőled a közeljövőben? Mire számíthatunk az Apollo projekttel?

Szeretnénk egyszeri, izgalmas sörökkel kijönni, az otthoni recepttáramban vannak agymenések. Egyszerűen nem volt rá idő, vagy logisztika, hogy megoldjuk. Nem tudtam abban a tempóban kísérletezni ahogy kellett volna. Az utóbbi másfél-két évben lett rá végre rendesen időm, úgyhogy jönnek is az Apollo-ban majd az újdonságok.

A bor-sör hibrid mellett van olyan izgalmas sörstílus amit nem főztél le, de nagyon szeretnéd?

Valami gyümölcsöset mindenképpen. És régóta tervben van a Még Távolabbi Galaxis, azaz a dupla IPA változat. Meglátjuk. 😊

RothBeer x Haraszty Pincészet – BorBeer

Mi lesz a legújabb dobás, mit lehet róla tudni?

A Haraszthy pincészettel futottunk össze egy fesztiválon. Nyilván megdumáltuk, hogy csináljunk valamit sörből-borból. Nem egyszerű, az emberiség elég régóta műveli mindkettőt, de mégsem lett belőle egy közös ital, szóval érdekes feladat. Saison élesztőben gondolkoztunk, az eléggé tud boros jelleget hozni, lefagyasztott sauvignon blanc must, és Nelson Sauvin komló.

Inkább bor lett, vagy inkább sör?

Szerintem el lett találva, hogy mindkettőnek megfeleljen. A borosok amúgy a bort, a sörösök a sört fogják mondani. 😊 Az első teszteknél levittem a mintákat, különböző arányokkal, komlózásokkal aztán nyilván az lett, hogy a borosok még több mustot szerettek volna benne, mi sörösök pedig még több komlót. Úgyhogy érdekes lesz.

Szerintem fontos, hogy a borosok felé nyissunk egyébként. Nem azokat kell meggyőzni a kézművesről feltétlenül, aki a hétvégi nagybevásárláson telerakják olcsó sörrel a táskát, mert ő nem fogja ezt megvenni. Hanem azokat, akik minőségi borért hajlandók fizetni. A minőségi alkoholfogyasztókat kell megtalálnunk.

Ha már a boroknál tartunk: szerinted mikor lesz a söröknek ugyanazon a polcon a helye, mint a söröknek? Elfogadottságban, gasztronómiában?

Ez az egyik vesszőparipám, hogy ott van egy csúcsétterem ahol jó a borlap és közben nagyüzemi átlagsört csapolnak. Nonszensz. Ha minden alapanyagra figyelnek, akkor rá kell jöjjenek, hogy a söröknél is fordulni kell efelé. Még kell neki idő és edukáció, de már indult el jóirányban a dolog több helyen is.

Idén lehet az az év, hogy talán a magyar főzdék nemzetközi szinten is megmutathatják magukat. Neked vannak terveid átlépni a határokat?

Látom, hogy megy mindenki fesztiválokra, de az az igazság, hogy szerintem ez nem ilyen egyszerű. Kell külföldön nagyker, neked kellene felépíteni a piacot ott kint, a logisztikát intézni. Egyelőre nagy mennyiségek rendszeresen nem mennek ki. Inkább talán még most csak kóstolgatás van.

Én egyelőre a fenntartható hazai megjelenés mellett vagyok. Előbb lehet, hogy a magyar vidéket kellene megtalálni, megszólítani és kiszolgálni.

Szerinted milyen kép van a fogyasztóban a RothBeer-ről és Te mit szeretnél, ha gondolnának rólad?

Korrekt. Nagyon sokan mindenfélét mondanak magukról, én nem vagyok annyira túlzó, vagy annyira exhibicionista. Ha jó söröket csinálok és ezt is érzik rólam, akkor én elégedett vagyok. Szerintem a korrekt az jó szó.

Programajánló #32 // Június

Főnököm, nincs egy százasod? Sörfesztre kéne.

Programajánló – 2017. június

2017. június 1-2. × kisPÉNTEK × 2 éves a Hübris × szülinap, premier, meg egész városra kiterjedő csapfoglalás, vagy elfoglalás. Boldogat!

2017. június 1. Főszerepben az IPA: Kaltenecker Csapfoglaló körúti foglalás, népoktatás

2017. június 1. Masters Brewing – Juicy IPA & Westside APA dupla premier.

2017. június 3. Hekkelberg sör és pulled pork party a Tó Bisztróban Ennél nem lesz 2017-ebb: bbq, sör, tó. Szevasz Göd!

2017. június 8. Bemutatjuk az első magyar dobozos kézműves sört! Szintlépés!

2017. június 9. Nyitott Levéltárak 2017 | Sörtörténeti kiállítás Kultúra!

2017. június 9-18. X. Budapesti Cseh Sörfesztivál Jubileum, érdekes helyszín választással.

2017. június 9-11. Óbudai Kézműves Sörök Fesztiválja – Kisüzem 2017 idén nem lesz nyári Főzdefeszt, úgyhogy a geekek erre indulnak majd.

2017. június 10. Nádasd OPEN – családi piknik Mindenféle dolog között csomó sörös program is.

2017. június 15. Belvárosi Sörfesztivál Népfesztivál, de még az is lehet, hogy geekeknek is lesz érdekesség.

2017. június 15. 5. Veszprémi Sörfesztivál Igen, tudjuk, lesz Kozmix, meg Kocsis Tibo, de a sörfelhozatal eléggé vállalható lesz, magyar klasszikusokkal.

2017. június 15. Sörfesztke a név miatt nem vagyunk biztosak ebben, de a sörök hátha jók lesznek.

2017. június 22. Sörfeszt 3.0 – Kézműves Sörök Fesztiválja 30 sörfőzde, 200 sör, csákány HMVH!

2017. június 22-25.II. Random Sörweekend – június 22-25.

2017. június 23. Etyeki Sörmanufaktúra kóstoló a PohárSzékben

2017. június 23. Fehér Nyúl sörfőzde premier Komoly új versenyző a piacon!

2017. június 23. Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig | kiállításmegnyitó Kultúra!

2017. június 27. Pályasörök kóstolása A Krak’n’Town saját sört választott, most meg lehet kóstolni a nem nyertes pályázatokat is.

2017. június 29. Don’t Worry We Are Back! A Hopfanatic visszatér! Lássuk!

2017. június 29. Megújult a Csupor Craft Beer (Léhűtő tap take-over egy hétig!)

2017. június 29. Fűtőház Csapfoglalás és Sörpremier a Hunyadi Lakásbisztróban

2017. június 29. A Sörmester és a Séf – vendégünk a Szent András Sörfőzde Sörvacsi.

2017. június 30. Káosz és Rettegés #9 – The Empire Strikes Brett Komoly sörök, nemzetközi kollab!

Random #75 // Indoor bulika

Valamikor januárban láttam az Indoor sörfesztivált facebookon, lehet hogy meghívtak rá, vagy csak megosztotta valaki, már nem emlékszem, de nem is igazán fontos. Ami fontos, az inkább az, hogy az arculat szerintem jó lett, nekem bejött ez a felhős, kék, flat-féleség képi világ.

Jobban bírom mondjuk, mint a standard pirospozsgás nagycsöcsű német mädchenes vagy bakkecskés arculatot. Szóval alap volt, hogy interestedeltem – ide lőjetek, nyelvtannácik – az eseményt.

Mivel lusta tróger vagyok, és nem gondolkozok előre, nyilván, ezért max aznap, hirtelen felindulásból mentem volna ki, és akkor azt hiszem rögtön el is tántorodtam volna a ~3000-es jegyártól. Voltunk tavaly a Budavári Sörfesztiválon, annál is húzósnak tartom ezt az árkategóriát a jegyre. Indokként el tudom fogadni, hogy ott koncert van, itt meg élőzene, és exkluzív a környezet. Viszont én jobban szeretek a szeszre fókuszálni, a Magna Cum Laude nélkül is teljes értékű életet tudok élni, és a Gellért sem izgat, mint építészeti műremek, annyira, hogy ne ijedjek meg az ajtó elé állított, cosplay táborból frissen kiugrott Sherlock Holmestól. Minket viszont megkeresett a rendezvény szervezője, megkínált két tiszteletjeggyel, így nem kellett sokat gondolkozni, hogy menjünk-e.

A Budavári sörfeszthez egyébként nem csak árazásban, de kínálatban és a látogatók körében is sok a hasonlóság. Óvatosan merem csak bedobni a buzzword-öt, gondolom azonos a “célközönség” is. És ennek meg is felel ez a fesztivál. A sört szerető, de semmiképp nem beer-geek közönség itt simán megtalálja amit kell, anélkül, hogy mondjuk egy savanyú sörrel hatalmas öngólt lőne (természetesen volt az is, de nem ez volt a többség). A csapokon jellemzően belga, angol, cseh, német és persze magyar közepesebb üzemi sörök, egy két kisebb “kiállító”, mint Kővári “Csakajó” Gergő a Hopaholiccal. Én gyorsan rámentem egy könnyedebb summer ale-re, aztán végigsétáltam a helyszínt. Az árak rendben vannak, belvárosi kocsma színvonal, nem érzem a fesztivál árazást, és az örök sátán, a fizetős budi sem mételyezte az életünk (nekem nincs vele bajom, de tudom, hogy sokakat kiver a frász ettől). A helyszín kicsit furcsa volt elsőre, de nem rossz értelemben mondom, csak egyszerűen szokatlan volt.

A korsó is jól nézett ki

Szabad teret, vagy valami rendezvény központot szoktam meg, a ruhatár meg a puha szőnyeg, és karos székek viszont hamar meggyőztek róla, hogy jó ez, jó ötlet, és kicsit hülyén áll egymásnak a hotel meg a sörfesztivál, de működik a koncepció, összességében. Egy óra után, mikor már elég látogató volt, kezdett kicsit konferencia hangulata lenni a dolognak, álldogáltak, üldögéltek az emberek, csacsogás, kis moraj, messziről szól valami kis zene, catering, mindenki feltöltötte magát, és éppen networkingel.

Miután megittunk 2-3 sört, és a zene is beindult, a hely átváltozott valami szürreális, néha bajor harmonikás sörfesztivál zenével, smooth jazzel vagy épp Billy Ray Cyrus-szal megspékelt, lakodalomba oltott céges karácsonyi bulivá. Engem teljesen beszippantott a “miliő”.

C360_2016-02-20-18-42-18-160

Darth Vader approves

Sajnos a programokból vajmi kevéshez tudok hozzászólni, mert csak rövid időt tudtunk rászánni az eseményre, és hát a piálás eltrollkodta azt a pár ott töltött órát, de volt egy olyan érzésem hogy nem mi vagyunk itt a – wait for it – célközönség.

És hogy szerintem ki az? Én azt gondolom, hogy a hardcore beer-geekeknek sok újat nem tud mutatni ez a fesztivál, mert az itt kapható sörök nagy részét be tudjuk szerezni, viszonylag könnyen, és még belépőt sem kell fizetni érte. Akit viszont maga a program, akár egy fellépő, akár a gasztro vonal, vagy maga a Gellért érdekel, az szerintem kellemesen el tud tölteni egy estét, vagy egy hétvégét itt. Talán úgy fognám meg, hogy azok a sörszeretők, akik akkor is szeretnék a sört, ha csak Pilsner Urquell lenne a világon, azok a sörszeretők, akik voltak Prágában, Münchenben, Londonban vagy Brüsszelben, és ott szerettek bele a sörbe, mert látták hogy nem csak Kanizsai van, és látták hogy ez jó, azok a sörszeretők, akik 2 pohár után keringőznek egyet az asszonnyal, annak beleegyezésével és örömére, azok az asszonyok, akik ezt bírják, és azok akik már most vágják a centit a nyári sörfesztiválokig, szóval ez a rengeteg ember itt igazán jól érezhette magát. Mi is jól éreztük magunkat, de azért az asztal alatt néha rálestünk a Facebookra, hogy nem nyílt-e közben egy Mikkeller bár 3 órányi autóút távolságon belül. Azt még jobban bírnánk.

FYKI #33 // Tokaj szőlővesszein… sör?

A cikk eredetileg a Vinoport bormagazinban futó sorozatunkban jelent meg.

Elmeséltük már, hogy hogyan igyunk (kóstoljunk), miből és hol, ötletet adtunk ahhoz, hogy hogyan ne lógjunk ki a társaságból. A legújabb részben a borral készült sörökkel foglalkozunk.

Azt mind tudjuk, hogy borra sör rossz ötlet, jöhet a sörre bor. De sörbe bor? Három magyar sörfőzdének is eszébe jutott a dolog. Ráadásul mindhárom márka a tokaji borokat érezte megfelelőnek a kísérletezéshez. Megnéztük, hogy mennyire sikerül összedolgozni a két italt, kinek ajánlanánk őket (ha egyáltalán) és hogy például egy családi vacsorán előkerülő tokajit tudja-e pótolni bármelyik.

kep_5

Zip’s Tokaj Monkey

1. Zip’s Tokaj Monkey

Hogyan készült? American pale ale, amit aszútörköly ágyra öntöttek, ahol a sörélesztő és a botritisz együtt dolgozott az utóerjedésen, majd hat hétig használt gönci hordóban érlelték. Alkohol tartalom 5,5 % v/v.

Milyen? Ez a boroshordóban érlelt pale ale elsőre jól néz ki, a konyha diszkó fényeiben világos, szépen csillog. A csillogás az illatában is kitart, abszolút fehérboros, szőlős illatokat hoz, talán még egy gyenge, alsó polcos aszút is megengedünk neki. Aztán felkapcsoljuk a rendes fényeket és rögtön csúnyábbak a lányok a diszkóban… Beleiszunk és keressük a sört. De nem találjuk. Komlónak, malátának nyoma sincs.

Száraz szamorodni fröccs – dobja be egyikőnk a megfejtést. Annak nem rossz, csak hát sör lenne ugye.

Kinek ajánljuk? Aki a bort jobban szereti a sörnél. De valamiért nem ihat bort. Van ilyen?

Mi helyett? / Mivel? Fröccs helyett. Van amúgy aki fröccsözik télen? / Az előételekhez, meg az elkerülhetetlen beszélgetésekhez.

 

tokaj_sor_ipa_728_485

Kaltenecker / Macik Winery Tokaj IPA

2. Kaltenecker / Macik Winery Tokaj IPA

Hogyan készült? American IPA, tokaji kivonattal erjesztve. Alkohol tartalom 5,5% v/v. A sör a szlovák Macik Winery megrendelésére készült.

Milyen? Ennek olyan illata van, mint amikor megáll a vonat Hernádnémeti-Bőcsnél! – mondja egy miskolci hang. És értjük, hogy mire gondol. Maláta és komló illatot hoz a szél a gyárból, meg ezúttal a pohárból is. Sokkal inkább sör, mint az előző próbálkozás. Illatban és ízben is megjelenik egy kis frissítő fehérborosság, ami aztán szépen átmegy komlós keserűségbe. Nincs óriási megfejtés, nincs nagy hozzáadott plusz, kicsit érdekesebb, tisztességes IPA.

Kinek? Akinek muszáj bort innia a nagyinál, pedig inkább sörözne. A borosra hajazó címke miatt eladhatja bornak is azok előtt, akik nem értenek hozzá.

Mi helyett? / Mivel? A sima sör helyett. Bornak nem elég komplex, de az átlagos lagerre köröket ver. / Bármivel amihez sört innánk. Kell arra indok, hogy sört igyunk amúgy?

corvinus_rex_728

Serforrás Corvinus Rex

3. Serforrás Corvinus Rex

Hogyan készült? Tokajis lager, a bor az erjedésnél és az ászokolásnál is szerepet kap. Alkoholtartalom: 5,6% vol. A miskolci sörfőzdének saját borászata is van, így adta magát a tokaji felhasználása. A Serforrás Korty nevű sörének továbbfejlesztéseként 2013 óta kapható.

Milyen? A szépen befotózott sörünk a konyhai forgatagban egyszer csak eltűnt. Három perc lázas keresés után jött ki a házigazda csaja a szobából a pohárral, és egy „Bocsi, azt hittem az én teám!” felkiáltással. A szín valóban megtévesztő, szép sötét borostyán, az már másik kérdés, hogy ki és miért issza borospohárból a teáját… Nem csak színében hoz amúgy egy vastagabb bort: szinte zéró hab, alacsony szén-dioxid, lustán mozog a pohárban. Kifejezetten édes, az eddig kóstoltak közül ez a legédesebb, és itt érezzük azt, hogy valamennyire sikerült úgy összecsiszolni a bort a sörrel, ahogyan azt elképzelték.

Kinek? Nagymamának a rossz aszú helyett. Még a végén rászokik a sörre.

Mi helyett? / Mivel? Édes bor helyett. Desszert helyett. / A diós bejglihez.

szolos_sor_ipa_tokaj_728

Szent András Sörfőzde Szőlős Sör

+1 Szent András Sörfőzde Szőlős Sör

Hogyan készült? Szőlőlével készült lager. Alkoholtartalom: 3,7% vol. A nem tipikus sörivók felé nyitásként készült sör hegyaljai furmint, hárslevelű és muskotály szőlőlé sűrítménnyel van leerjesztve. Idén először készült a tokaji szüret idejére, a visszajelzések alapján csiszolni fognak a recepten.

Milyen? Írtunk róla a Fenékigen. Annyival bővítenénk, hogy másnaposan kitűnő üdítőként funkcionált.

Kinek? Aki nem szereti a sört. Vagy a bort. (Az ilyen minek iszik?)

Mi helyett? / Mivel? Szőlőlé helyett. / Tulajdonképpen bármivel, majdnem azt mondtuk, hogy az egészséges reggeli mellé, de aztán láttuk, hogy van benne alkohol.

Verdikt: A boros sörök mindenképpen érdekes próbálkozás, arról nem vagyunk még teljesen meggyőződve, hogy értelme is van, legalábbis a széles közönség számára. Az mindenképpen érdekes volt, hogy a három (+1) sör mind egy picit máshogy (bár mégis hasonlóan) próbálkozott, és mennyire más eredménye lett mindegyiknek, úgyhogy simán lehet, hogy valakinél betalál az egyik. Szintén meglepődtünk azon, hogy a tokajikhoz sörben nem egy tartalmas, hosszú érlelésű barley wine-t párosítottak, hanem mindegyik sör viszonylag könnyen iható típus volt. Lehet lázadni és jövő karácsonykor tokajis sört bontani, majd írják meg, hogy milyen volt.

A Kaltenecker IPA-t a Ser-Kentőben találtuk, a Tokaj Monkey a Beerodalomból van, a Corvinus Rexet több szaküzletben is nyugodtan keressék (sőt, mintha az Intersparban is láttuk volna).

Kritika #84 // Főzdefeszt 9.

Amit nem mondott el a 9. Főzdefesztről, azt talán nem is érdemes, így miután beleállt pár témába, nekünk nem maradt más, mint kényelmesen beleülni a tutiba és pálcákat törni sörök felett. Sós pálcákat.

Ikkona White Swan & Black Swan

Ikkona White Swan & Dark Swan

Az Ikkona White Swan egy félbarna búzabak, megjelenésre óarany és opálos, ízre pedig keserű , túl száraz. Kissé pörkölt és alkoholosan (7,1%) fanyar. A testvére, a Dark Swan egy lágyabb, selymesebb nut brown ale, de a pörköltség már ismerős; ez köti össze őket. Egyik sem lett a kedvencünk. (Az Evil Twin Yin és Yang mintájára megpróbáltuk egybeönteni őket, de így sem lett jobb. Igaz, rosszabb sem.)

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

A sömövös arcokat bírjuk, így hozzájuk vezetett a második utunk. A Clementine ezúttal csalódást okozott; laza, túl light-os, nem éreztük a testet, csak a komlót. Tisztában vagyunk vele, hogy egy amber ale, de nekünk olyan, mint egy anorexiás modell; lehet, hogy a kifutón jól mutat (a színe telitalálat, a habja fasza), de az utcán már nem fordulunk utána (jó az íze, de kevés).

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

A Thorazine Sunriseról Berlinben már sokat hallottunk Rebák Tibi barátunktól a KOHATU állócsillagától, most végre élőben is bizonyíthatott. Izgalmas, egyéniség; mint a lép (mármint a lépes méz lépje)! Ragadós, édes, kissé kenyeres-élesztős, enyhén gyógynövényes, de jól kiegyensúlyozott, fasza sör.

Hara’Punk Budapest Lager

Hara’Punk Budapest Lager

Ezután a Vári nővéreket szerettük volna inni, de egy technikai malőrből kifolyólag a BrewDog IPA is Dead Mandarina Bavaria került a poharunkba. (Soha nagyobb tévedést!) Később visszatérünk még erre, így viszont mentünk tovább a Hara’Punk standjához. A Budapest Lager kicsit búzás, kicsit füves, kicsit citrusos és kicsit füstös (azt a jelzőt használtam már, hogy ‘kicsit’?). Csúszik, adja, laza; nem túl extra (nyilván), de egy jó árpolitikával menő lehet… Meg nem mondanám amúgy, hogy lager (pontosabban pale lager).

Hopfanatic The Infusion IPA

Hopfanatic The Infusion IPA

A Hopfanatic ezzel a cider-ipával felült a sour vonatra. A The Infusion Ipa megjelenésre sűrű és zavaros, aranyló, ízre pedig savanyú és keserű egyszerre; akkor és ott jól esett. Elvileg egy sorozat első darabja…

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA & Ikkona One More IPA

Ott voltunk a Macskában a premieren, ismerjük is a srácokat, persze, hogy újra rá kellett kóstolnunk, hiszen ahány blog, annyi ízt érzett bele mindenki. Ami egyfelől menő, másfelől roppantmód elbizonytalanító, már ha ezekből kell összeraknunk, milyen is az Ubik Eklektik Herbál IPA. Persze 5 komló van benne, szóval mindenki azt érez ki, amit akar… Illatra vattacukros, ízre édes és nem túlságosan keserű; a kettő egyensúlyban van. Csúszik.

A harmadik Ikkonánk – feledtetve az első kettő okozta csalódást – eléri a kívánt hatást: jólesik. A One More IPA kicsit ragadós, kicsit virágos-édeskés (szétkomló ez is). Persze emellett könnyed annyira, hogy még egyet lehessen nyomni belőle! Közepesen szénsavas, kissé opálos. Bejön.

Black Mama & Realberry

Black Mamma & Hopkin’s Realberry

Amennyire szeretem a kávét úgy általában, épp annyira nem csípem a kávés söröket. Aztán jön a Black Mamma és borítja a papírformát. Krémes. Könnyű. Kúl. Illatra ugyan három az egyben porkávé, de ízre oda üt, ahova kell… Nem nehezedik, folyós, szellős, könnyen iható. Sokak szerint a 9. Főzdefeszt söre!

Mivel málnás, így nem kellett kivernünkHopkin’s Realberryt egymás kezéből. Savanykás, frissítő, bár inkább tűnik üdítőnek, mint sörnek (hivatalosan Fruit Beer/Radler), de amúgy eléggé rendben is van. Persze több a gyümölcs, mint a sör, de ez egy ilyen műfaj… A 3 nap alatt többször ajánlottuk is amolyan lazítónak!

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

A Zip’s Saison Rouge ananász saison, de a gyümölcs inkább az illatában, mint az ízében van jelen. Borostyános színű, szinte átlátszatlan. Kevés teste van kicsit gyenge, de saisonnek okk, frissítő, laza, savanykás. Melegben, illetve a bőség zavarában simán jó választás lehet.

BrewDog IPA is Dead - Mandarina Bavaria

BrewDog IPA is Dead – Mandarina Bavaria

Az első nap után végre direktben isszuk a BrewDog Mandarina Bavariáját. Szét van hype-olva a mandarina bavaria komló, akárcsak az azacca, csak nem értem, miért… Mindenesetre korrekt, nyári, kissé keserű; inkább american pale ale, mint india pale ale. Ezen végre mondjuk tényleg érezni egy kis mandarint, de összességében azért jellegtelen. Persze jól elvoltunk vele, nem ez lesz az a sör, ami miatt emlegetni fogjuk a hétvégét.

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

A Gólem végre feléledt téli álmából, így újabb batchekkel támad az általunk mindig is nagyra becsült Sötét Bunkó és a Repeta is. Előbbi mintha már csak sötét lenne és nem bunkó (kifinomultabbnak tűnik), utóbbi pedig továbbra is laza elején, míg belehúz a végén. Innám őket egész hétvégén, ha nem lenne ennyi premier… (“No premier, no party!” – írta valaki a kedvenc Facebook csoportunkban.)

Csupor PEARmanent

Csupor PEARmanent

A PEARmanent a WHEATathatatlan gyümölcsös verziója (az ilyen nevekért a Csakajósörben már jár a tockos): nemes penészes illatú (camembert sajt illat, csak nem maga a sajt rész), ízre pedig eléggé körtés, masszívan édes és kellemesen fanyar (minta körte cidert innánk). Csupor Marci előzetesen eléggé lehúzta, de – talán emiatt is – szerintünk adja.

Erjesztők Klubja Kraken

Erjesztők Klubja Kraken

A Krakenben van elég test, de nem tolja túl a porterséget. Selymes, krémes, kicsit csokis, kissé száraz a vége; simán innék még egyet azonnal. A négy szerzőnk sem tudná egyöntetűen eldönteni, hogy az Élesztő pultjában ez a porter, vagy a Black Mamma stoutja lenne a nyerő egy Celebrity Death Matchen….

Rothbeer Gingermeister

Rothbeer Gingermeister

A Rothbeer Gingermeister elég gyömbéres, frissítő, már csak egy kis sör kéne bele. Utóízre kissé Schweppes-szerű. Laza, de ennél több kell a szerelemhez.

Hedon Charlie Firpo

Hedon Charlie Firpo

A Hedon Charlie Firpo malátalé, amiben szinte semmi komlót nem érezni. A legkevésbé sem izgalmas és hogy egy bevett fordulattal éljünk: nem rossz, de nem is jó. Persze nyilván fárad a második nap végére az ember (ezen a ponton fel is függesztettük a “hivatalos” listázást), így adjuk meg az esélyét annak, hogy csak az időzítése volt rossz az első találkozásnak.

Házi Feladat & Herr Sp

Házi Feladat & Herr Sbrücker

Sok értelmeset már nem is tudtunk feljegyezni sem a Házi Feladatról, sem a Herr Sbrückerről, de annyival azért tartozunk magunknak, hogy leírjuk: jók voltak. Előbbi komlósabb, lazább, utóbbi malátásabb, testesebb.

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

A Csokszkomló fagyispultja – hogy ne árválkodjon sör nélkül – kapott Kővári Cool Gergőtől egy apát csapra: Summer Sunrise. Nyári apa, fyeah! Friss, vizes, füves. A keserű nem tűnik el a végén, de nem is marad zavaróan végig ott a korty után. Jól iható, nagyon csúszik, egész nyáron tudnám inni…

asd

Sümegi Sörfőzde BandIPA

A Sümegiek sörénél fel voltunk készülve a Charlie Firpós életérzésre (lásd feljebb), de kellemes meglepetés ért minket. A BandIPA színe tetszetős, az illata ragacsos, édeskés és komlós. Teljesen rendben van, viszont ízben már nem hozza az előzetesen beígért gyantásságot… Komlós lecsengésű a vége, összességében jól iható, korrekt ipa.

asd

Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12°

A Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12° kicsit gabonás, kicsit gyömbéres, nyers, lazulós – ahogy a neve is mondja – nyári ale. A vége citrusosan keserű és visszafogottan száraz. Palackozva nem lesz (a pasztörizálás során veszítene az élvezeti értékéből), szóval nyitva kell tartanunk a szemünket, ha szeretnénk még inni a szezonban. (Szeretnénk.)

Bölcső Brew Crew Maibock

Bölcső Brew Crew Maibock

Ez egy ilyen nap, megint belenyúltunk a tutiba a Bölcső Brew Crew Maibockkal. Édes, de nem émelyítő és annyira csúszik, hogy a végére is érünk egyből, mielőtt gondolkozni, vagy írni tudnánk róla. Maláta és karamell orgia, a tűző napon való üldögélés után újra erőre is kaptunk tőle!

Bölcső Bitter ESB

Bölcső Brew Crew Bölcső Bitter ESB

A Bölcső Bitter kinézetre nagyon adja, krémes megjelenésű, bézs színű habú extra special bitter. “Angol másodosztály” – ha szeretjük a futballt az ESB-t akkor biztos nagyon állat, de minket nem mozgat meg.

Amarilla Nővérke

Kapucinus Sörfőzde Amarilla Nővérke

Nem bántásként írjuk, de az első, ami beugrott az Amarilla Nővérkéről az, hogy befőttesgumi illata van. Amúgy egy laza, vizes hoplager. Stílusába belefér, de még egy kis komlónak azért lett volna helye (ha már a sör nevében is szerepel az egyik legismertebb).

Horizont Witbier

Horizont Witbier

A Horizont Witbier is ezen a hétvégén debütált: megjelenésre sűrű és zavaros, de kortyérzetre könnyed és folyós. 6%-os alkoholtartamú, de nem érezni rajta. A jeges teára lehet asszociálni, amibe egy kis koriander is bejátszik. Összességében egy nem túl markáns nyári búza visszafogott belgás jegyekkel.

A fentieken túl persze jóval több sört kóstoltunk, illetve volt, amit többször is ittunk… Mindenesetre beszédes tény, hogy a Fenékig négy szerzője négy különböző sört jelölt a fesztivál sörének. Ha pedig egy jelzőt hatszor sikerült leírnunk (nem számolva a ragozott formáit), az talán megfelelő módon összefoglalja, hogy milyen is volt a sörfelhozatal. Leírjuk hetedszerre is: laza.

Kritika #56 // Megmászni a Tátra csúcsait

Nemrég egy kedves meghívásnak tettünk eleget: a Pirítós Pubba voltunk hivatalosak a Kaltenecker sörfőzde jóvoltából. A blog mindkét szerzőjével képviseltettük magunkat, így alább a saját és THEBLACKHEARTKING szerzőtárs közös jegyzeteit lehet olvasni.

A Kaltenecker, vagy ahogy sokan ismerik a „rozsnyói sörfőzde” ’97-óta készít hagyományos és modern felfogású söröket a Felvidéken. Széles a repertoár, egyszerre készítenek a piac igényeinek megfelelő modern, felsőerjesztésű söröket, ugyanakkor törekvés az is, hogy felkutatva a régi, regionális recepteket visszahozzon valamit a már-már elfeledett, monarchia korabeli, vagy még régebbi hagyományos fajtákból.

Nem először ittunk Kaltenecker söröket, a Pirítósban is jártunk már többször, de most először kóstolunk együtt Szabó Péterrel, a pub cégvezetőjével, és Podjanek Györggyel, a Kaltenecker értékesítési vezetőjével. Ennek köszönhetően elég sok insight-ot kaptunk a sörökről, a főzdéről, az egész koncepcióról, ami a brand mögött van. Négy sörön mentünk végig, ebből kettő kifejezett újdonság, egy szezonális és egy korábbi kollaborációs sört ittunk.

Ginger Symphony

Ginger Symphony

A Ginger Symphony-val kezdtünk, és rögtön úgy éreztem, hogy ennél jobb kezdés nincs is és ezt aztán nehéz is lesz felülmúlni. Nem mondom, hogy tévedtem, de kicsit előreszaladva elmondhatom, hogy ez volt számomra a legemlékezetesebb. Ginger lagerről beszélünk, azaz egy hagyományos alsóerjesztésű sör, amibe rengeteg friss gyömbért reszeltek és a viszonylag ritka Bavaria Mandarina komlóval komlózták. Szalmasárga, kissé zavaros a külseje. Gyömbéres, száraz Canada Dry-os illat, és a komlótól narancs és mandarin illat mászik bele az orrunkba. (Nagyon adja, házifőzőként fel is írtam rögtön a komlót, egyszer valamit tuti elkövetünk mi is vele.) Könnyű test, finoman citromos héjkesernye, majd gyömbéres íz, pici csípősség, ami sokáig kitart, a végén egy kis lágeres élesztősség és keserűség. Nagyon jól iható, üdítő cucc, innánk mindennap üdítő helyett. Azért is írtam, hogy ez volt a legemlékezetesebb, mert nincs itthon hasonló sör itthon (a Medvetánccal tavasz óta nem találkoztunk, a többi gyömbéres pedig ale és kevésbé dominál a frissítő jelleg). Abszolút rendben van, abszolút újdonság, maximális pluszpont a minőségi csomagolásért is (ebben kiemelkedő itthon a Kaltenecker, én nagyon bírom az egységes, felismerhető megjelenést.)

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA

Rögtön ezután egy könnyű IPA-val folytatjuk: a Primavera egy jól iható single hop IPA. Az Amarillo-val komlózott sört az olasz Zahre Beerrel közösen készítik. Írtunk már róla bővebben korábban, másodszorra sem változott a véleményünk, friss, fanyar IPA, a stílussal ismerkedőknek jó támpont, de nem különösen kiemelkedő darab. (Mondjuk, bárcsak ez a minőség lenne a sztenderd a hazai szcénában…)

C360_2014-12-04-17-49-49-595

Tokaj IPA

Különlegességgel folytatjuk, jön a Tokaj IPA. Talán a tokaji brand ismertségét és érdekességét kihasználva lehetne valami jellemzően magyaros sört összehozni, egyelőre azonban nem érzem azt jól behatárolható karaktert, ami miatt mindenképpen kellene ezzel próbálkozni (legyen szó hordóban érlelésről, vagy akár aszús ászokolásról, mint ez esetben). A sör a Macik Winerynek köszönheti létét, a szlovák borászat szeretett volna új piacon bemutatkozni és a Kalteneckerben találta meg a társat ehhez. Tulajdonképpen egy teljesen jó IPA, a sör-bor párosítás nem mindig érezhető tökéletesen. Illatra rögtön kiugrik a fehérbor, egy kis mazsola, ha nem is nyomja le a virágos komlót, de egy szinten van vele. Világos arany szín, gyorsan tűnő hab. Most jön a lényeg: a kortyban rögtön jön egy frissítően savanykás, fehérboros íz, ami szép fokozatosan megy át komlós keserűbe. Nem tolakodó, frissítően fanyar. Aki csak inna egy jó sört, annak teljesen jó választás, aki fejtegetni szeretne, az mélázhat a rétegek között. IPA-nak jó, a tokajis vonal teljesen nem győzött meg: jelen van, de nem annyira jellegzetes, hogy egyértelműen kiemelje a többi közül. Izgalmas kísérlet a műfajjal, tessék kísérletezni vele és megmondani, Ti mit gondoltok, mert lehet, hogy mi nem tudtunk eléggé a komplexitását felfejteni! Muszáj mindenképpen elmondani, hogy ilyen prémium külsővel még nem találkoztunk, a címke tökéletesen hozza a boros analógiát, minőség, exkluzivitás, kiválasztottság érzet.

Christmas IPA

Christmas IPA

Végül karácsonyi sörrel zártunk. A Christmas IPA nem gejl, nem cukros, nem belga típusú karácsonyi sör, a Brewdog egyszerűen frissítő karácsonyi IPA-jához képest mégis inkább ezekhez áll közelebb. Sűrű, vörösréz színű IPA, az eddig kóstoltaknál vastagabb testtel, kekszes-malátás édességgel. Lomhán szénsavas, kicsit brit IPA-s jelleget kapunk. Jól iható, kellemesen zsibbaszt, abszolút jó lehet a fa mellett elüldögéléshez. Szerintem ez a legjobban összerakott sör az este kóstolásai közül, a legmaradandóbb azonban mégis a különlegesebb Ginger Symphony volt.

Több mint egy órát voltunk a Pirítósban, beszélgettünk még ízlésekről, pofonokról, árképzésről és sörritkaságokról. Baromi jól éreztük magunkat, megyünk még, várjuk a további szezonális újdonságokat. Bár a Tátra csúcsaira végül nem sikerült egyértelműen felmászni, látótávolságon belül van a cél. Továbbra is hibátlan minőséget várhatunk a Kalteneckertől, én még egy igazán nagy dobást néznék meg, valami mindent elsöprő sört.

Kritika #53 // Horizont Flamand Porter

Belga élesztő, német maláta, amerikai komló. Nem, nem a legújabb Hopfanatic agymenés, ezúttal a Horizont gondolta úgy, hogy kicsit feszegeti a hagyományos stílusok határait. Jelentjük rohadt jól sikerült!

A Horizont nem régi történet, ha valaki nem tudná, saját sörfőzőmester nélkül főzetnek Rozsnyón a Kalteneckernél (ahol pl. a Távoli Galaxis és más magyar sörök is készülnek), fiatal főzők receptjeit felkarolva. Ezt már a Neked csak Dezsőben tartott preimeren tudhattuk meg személyesen, ahol a Horizont harmadik söre, a Flamand Porter került a poharakba.

Dudok Ádám alapító, ügyvezető és Baranyai Zsolt alapító, sörszakértő, a Kontár Komlókutató blog szerzője vezette be röviden a főzdét, aztán magát a sört.

Dudok Ádám alapító-ügyvezető és Baranyai Zsolt alapító-sörszakértő (a Kontár Komlókutató blog szerzője) vezette be röviden a főzdét, aztán magát a sört.

Igazából már nem emlékszem, hogy mi volt a cél a műfaj csavarással, mert addigra már bőven a sört iszogattam elmélyülten, és meg is érdemelte a figyelmet (az előadóktól meg elnézést kérek, de amúgy is hírhedten rövid a figyelmem…). Meg persze miért kellene valami komoly háttér minden sör mellé?

Néha úgy vagyok egyébként, hogy a tiszta ízeket, tiszta fajtákat keresem, néha meg jól esik a szétcsavart sörbuziskodás. Ez a sör tulajdonképpen mindkét hangulatnak megfelel, ugyanis úgy hoz különböző jegyeket, hogy nem lesz zavaró, ha az ember nem akar “érteni” hozzá, akkor is nagyon tudja élvezni.

Sötét mint az éjszaka amibe vörösen belecsillannak a bárok neonfényei. Porter helyett nekem inkább egy nagyon jó dubbel jut eszembe róla: a hozzáadott kandiscukor miatt finoman édeskés, kissé égett, a belga élesztő miatt nagyon enyhe gyümölcsösség, és a magas habja sem túl porteres. Sehol a porterekre jellemző szárazság, az alkohol is 6,7-ig kúszik. Ahogy melegszik, jobban előjönnek az amerikai komlók, kissé virágos-gyümölcsös kesernye, de a finom, barnasörös édesség vezet végig. Kifejezetten hidegebb időkre adja a hangulatot, akár még karácsonyi sörnek is elmenne.

horizont porter

Sötét mint az éjszaka amibe vörösen belecsillannak a bárok neonfényei.

A Horizont eddigi legjobb söre, no contest.

Kritika #31 // Főzdefeszt 7.

Foghatnám valami hangzatos magyarázatra, hogy kissé aktualitását vesztette a dolog (a nyári és az őszi Főzdefeszt közé időzítettem szándékosan ezt az írást), de az igazság az, hogy egyszerűen megcsúsztam ezzel a monstre poszttal. Viszont elég jól dokumentáltam a 7. Főzdefesztet, így tartozom magamnak annyival, hogy bő két hónap késéssel ugyan, de – még a 8. előtt – megosztom a tapasztalataimat.

Új helyszín, Metapay, idén is kígyózó sorok, némi káosz, Street Food show – ezekről itt NEM lesz szó. (Elfogadtam, kibírtam, kiálltam, megszoktam, nem ettem.) Praktikus szempontokat is figyelembe véve próbálom rövidre fogni mondandómat (ahogy a blog eddigi legtöbbet olvasott írásakor is tettem), illetve köt a forma is, elvégre mégiscsak a Kritika rovaton belül foglalkozom az eseménnyel, pontosabban a sörökkel.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Céltudatosan Armando Otchoánál kezdem a Hopaholic ipával és meg is szavazom egyből a Főzdfeszt sörének. Telt, édes, hihetetlenül komlós és annyira jólesik, hogy nem szokásom ugyan, de egyből kérek még egyet. A fesztivál ideje alatt aztán random módon vissza-vissza látogatok, hogy még egy korsóval kapjak ebből a legkevésbé sem kommersz ipából. Telitalálat, 100 / 100.

Az erős kezdés után a jászdózsai Köleses sörrel kooperált ArmBandusz kipának esélye nincs; keserű ipa, de annyira, hogy nekem is túlzás. Grapefruitot vélek felfedezni benne, alapvetően jó, de a Hopaholic után – ez most viccesen hangzik – erősen egydimenziós.

Hopfanatic BodzIPA & Hopfanatic Tsunami

Hopfanatic Tsunami & Hopfanatic BodzIPA

A Hopfanatic Tsunamiját mindenképpen kóstolni akarom, amíg el nem fogy, így hozzájuk vezet a második utam. Nem szoktam rugózni az árakon, csak tényként jegyzem meg, hogy 400 forint / dl, de akkor is korsóval iszom (alapvetően mondjuk nem is árulnak belőle fél litert, de aztán megegyezünk), hogy érezzek is valamit, ne csak a felszínt kapargassam; kávés, bourbonös, édes és zsibbaszt – a magyar Tokyo*. Egy igazi imperial stout, ami nem hazudtolja meg önmagát.

BodzIpával oldom a feszültséget (mintha a Tsunami nem simította volna ki a vonásaimat), egy nyári ipa, kellemesen keserű, nem nehezedik, de a bodzát sem érzem annyira. Nem lesz a kedvencem, de egy laza sör.

RothBeer Bakancslista

RothBeer Bakancslista 01

A RothBeer Bakancslistájára azóta fenem a fogamat, amióta hírét vettem a készülő sorozatnak, de a 01-es kiadás egyből csalódás. Jó ez, és persze imádom a Távoli Galaxist, így ezt sem húznám le, de a felhasznált sorachi ace komló valahogy nem tesz jót ennek a sörnek. Van valami fura, lekerekített mellékíze (egyesek szerint kapros, mások szerint gyógyszeres), amit nem tudok szeretni.

Sir Smoke-A-Blond

Brandecker Sörház / Armando Ochoa – Sir Smoke-A-Blond

Füstös láger, semmi más – legalábbis számomra nem nyújt többet a Sir Smoke-A-Blond.

Horizont IPA II.

Horizont IPA II.

Sajnos lemaradtam a Horizont sörök 2 nappal korábbi premierjéről, de szerencsére sokat azért így sem kellett várnom a tesztelésre. Barackosan gyümölcsös, kissé keserű, jópofa nyári sör a Horizont IPA, ami elsőre ugyan nem győz tökéletesen meg, viszont így a nap végén nem is mondanék le róla. Annyiban maradok magammal, hogy próbálom még, mert érdekel, mit tud.

Horizont Japán Búza

Horizont Japán Búza

Ha már a Horizonttal zártam az első napot, a Horizonttal is indítom a másodikat. A Japán Búza savanykás, de nem búzásan citrusos, sőt, nem is citrusos. Kissé füstös, a sorachi achi komló miatt pedig kerek, gyógyszeresen keserű. A márka eredeti koncepciója, hogy “érthető” kézműves söröket készítenek nem csak az ínyencek számára, ezzel ellentétben szerintem ez egy komplex sör és – nem állítom, hogy rossz – nekem nem jön be (ez továbbra sem az én komlóm).

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Maradunk Japánnál a következő Kaltenecker Bay Brewing Yokohama kooperációval; a Suzuki India Pale Lager lágerként alsó erjesztésű, de ipaként lett komlózva, ezért az IPL megnevezés (vagy ízlés szerint Strong Pale Lager, illetve Imperial Pils; mindegy is). Frissít, üdít, igazi nyári csobbanás. A keserűsége nagyon kellemesen levezet, nem nehezedik a legkevésbé sem. Menő.

Stari Grapefruit Búza

Stari Grapefruit Búza

Szétédes, csajos, szirupos; a Stari Grapefruit Búza alaposan igénybe veszi az ízlelőbimbókat. Másnaposságra menő lehet.

Hámori Birsalma & Hámori Banán

Hámori Birsalma & Hámori Banán

A Hámori Banán mindig jólesik, sosem mulasztom el egyik Főzdefeszten sem. Lelazít, üdít, feldob – nincs mit túlmagyarázni rajta. Ennek apropójából került a Hámori Birsalma is az asztalra, ami viszont egy hatalmas tévedés, illatra is rossz, ízre pedig még rosszabb. Senkinek sem lenne szabad innia. Tényleg nem.

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

A Kolibri táncol a gyümölcsös és a keserű IPA között, britesen keményvonalas, kellemesen laza, de nem könnyű. Bármikor innám, pedig nem az a szét-IPA, amit imádok.

A Medvetánc egy gyömbéres ale, ami kissé fröccs jelleggel bír. Nyárra tökéletes ez is, de semmiképpen sem geil, hanem egy igazi sör (a legkevésbé sem olyan, mint Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérizéje.) Csavar kissé a gyömbéres vége, jólesik nagyon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért vizesnek érzem, de ezzel nem lehúzni akarom, csak jelzem, hogy ha kicsit töményebb lenne, 10/10-et adnék rá! Összességében ez egy elég jó kör volt.

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

A Hara’Punkos srácok egy saisonnel készültek erre az évre. A Monkey Funky Yeah szerintem nem mindenkinek fog bejönni, én mégis azt mondom, hogy eddig ez a legjobb sörük. Színre aranylóan homályos, állagra sűrű, ízre kissé fanyar. Narancsot, illetve grapefruitot vélek felfedezni benne, de nem viccel, ellenben jólesik. Adom.

Ikkona Red IPA

Ikkona Red IPA

Az Ikkona Red IPA egy édes vörös ale, ami billeg az IPA és az IRA (India Red Ale) között. Az édesség után csak egy leheletnyi keserűség jön, jelezve, hogy a készítők ez előbbinek szánták. Kellemes volt, de nagy nyomott nem hagyott.

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Végre van újra Kelet Indiai Társaság, le is csapok rá gyorsan, de nincs katarzis. Olyan régóta nem ittam, hogy talán túl sokat gondoltam bele… Okés, de a mezőnybe egyszerűen beleszürkül, semmilyen érzést nem vált ki belőlem, pedig a Legenda egyik zászlóshajójaként tartom számon. Persze az is lehet, hogy megütött a nap.

Akár így van, akár nincs így, de a Zip’s Saisonben sem vélek már felfedezni semmit. Jópofa, belga típusú búzasör érzetű – sőt, barackos – saison. Tetszik, talán egy fokkal jobban, mint az előző ipa, de nem mozgat meg. Feltételezve, hogy nálam van a hiba, gyorsan haza is szédülök, hogy a harmadik napra is maradjon kóstolni való.

Eleszto Sormuhely / Roth Zoltan Egy Milliard Megawatt

Élesztő Sörműhely / Roth Zoltán Egy Milliárd Megawatt

Az Egy Milliárd Megawatt dupla ipa méltó kihívója lett a Hopaholic ipának.  Masszív, komoly, tisztelet parancsol; félúton van a klasszikus brit és a modern amerikai ipa között. Az Élesztő Sörműhely és Róth Zoltán kooperációjában hivatalosan a gyömbért kellett volna kiérezni, én mégis inkább pomelós-áfonyás jegyeket vélek felfedezni rajta. Ismét egy olyan hazai sör, amit innék rendszeresen. Pazar.

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

A Megawatt után a Tántorgó ParIPA kissé fémesnek – füstösnek tűnik. Zsibbaszt a keserűsége, amit alapból nagyon szeretek, de ez most nem ragad magával. Egyben van amúgy nagyon, de csak egynek jó.

A Pest CTRL viszont király. Krémes illat, sőt, szinte camamberes, könnyű nyári ipa; nem túl karakteres, de nem is egy tucatsör. Nem vitt mindent ez a kör, de kíváncsian figyelem majd azért a Hatodik Íz, illetve a Csupor jövőbeni munkásságát is.

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

A Hedon Credo – ami az egyik hazai vezető híroldal söre is egyben – ízre inkább ale, mint ipa. Ha üveges verzióban innám, még rá is lenne írva, hogy “ez nem egy IPA”, de ez csak arra utal, hogy a modern india pale alekkel ellentétben, ez a sör egyféle malátával és egyféle komlóval készült (hivatalosan SMaSH IPA, azaz Single Malt Single Hop India Pale Ale). Ha egy pubban van csapon, biztosan iszom literszámra, most viszont kicsit jellegtelen, melós sörnek tűnik.

A Kapucinus Bodzás Angyalkája elsőre érdekes, másodszorra dohos, pinceszagú. Ízvilágra narancsos-bodzás, valóban érezni rajta a virágot, a végére már egészen sziruposan. Csajos sör, és ezt nem rosszallásból írom, viszont nem Főzdefesztre való.

Zümi Mézes Köleses Sör

Zümi Mézes Köleses Sör

A Mézes Köleses Sör laza. Ennyi.

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Egy igazi meglepetés a végére, ami utolsó pillanatban borítja a képzeletbeli élmezőny sorrendjét; Way to Amarillo. Komlós – körtés – gyantás – füves, annyi mindent érezni és közben mégis elegáns és visszafogott. Hihetetlenül jólesik a harmadik nap végére ez az APA jellegű single hop IPA. Anno a Prof Von Mannheim ipájuk nem volt rám ekkora hatással, de a Sörök a Möszjö Vödréből csapata belopta magát a lefújás előtti utolsó pillanatban a szívembe.

Lehet új a helyszín, kophat el a régi társaság, de amíg a hazai sörfőzők olyan söröket raknak le az asztalra, mint a Hopaholic, az Egy Milliárd Megawatt, vagy épp az utolsónak említett Way to Amarillo, addig a Főzdefesztnek mindig kiemelt helye lesz a naptáramban. Találkozunk ősszel!

Kritika #29 // Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Nem minden nap kapok single hop ipát THEHOPSNOB szerzőtárstól, de amikor igen, akkor posztolok róla.

Illatra gyümölcsös, ízre viszont nem annyira telt, az első szó, ami eszembe jut az a keserű, de szerencsére később megjelenik a grapefruitosság is (számítottam is rá, hiszen az Amarillo-t illetőleg puskáztam előzetesen a komlótáblázatunkról). Színre nem túl sűrű, nem is zavaros, de azért opálosnak nevezhető (mégiscsak szűretlen). Ami meglepő, hogy az a kevés hab, amit ereszt, az egyből el is tűnik és szénsavasnak sem túl szénsavas.

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Kaltenecker / Zahre Beer Primavera IPA 14° single hop Amarillo

Lazulós IPA, 5,8%-os alkoholtartalommal. Ha csak simán egy ale lenne, és nem lenne ennyire keserű (megjegyzem ez általában nem szokott zavarni), akkor nagyon jó kis nyári sör lenne, de nem annak szánták; imádom a keserűséget egy sörben, de most nem érzem a rétegeket, nem érzem a komplexitást… Nem is kell minden sörnek bonyolultnak lennie, de valamiért nem ragadott magával a Kaltenecker és a Zahre Beer közös főzete. Annál egy kicsivel jobb, hogy elintézzem egy “egynek jó”-val, de azért nem annyira jó, hogy gondolkodás nélkül nyúljak utána, ha legközelebb meglátom egy hűtőben.