Tag Archives: kézműves sör definíciója

FYKI #42 // Egy éra vége

A BrewDog volt az első márka, amivel szerelembe estünk. 2011-2012 lehetett, amikor még nem szabdalták szét hazai premierek a heteinket, a közösségi oldalakon sem voltak túlsúlyban a svéd, dán és amerikai sörös követéseink és nem csak a bátorságunk nem volt meg egy sörblog indításához, de a tudásunk sem… Az akkortájt, de azért azóta is origónknak számító Csakajósörben persze voltak patinásabb brandek és jobb, vagy épp olcsóbb sörök, volt, amihez könnyebben hozzá lehetett férni és olyan is, ami messzebbről jött, de bukott aspiráló zenészként hangszertulajdonosként persze, hogy megfogott a Punk, vagy a Hardcore IPA.

Ez a poszt legalább annyira szól rólunk, mint a BrewDogról.

via ‘AGM announcement’ email

Az idei Punk AGM (a részvényeseknek szánt fesztivál) napján jelentették be, hogy a TSG Consumer Partners 22%-os részesedést szerzett a főzdében (hangsúlyozzuk: nem másik, nem nagyüzemi főzde, hanem egy befektetői alap), mivel a közösségi finanszírozás (Európa legnagyobb ilyen jellegű kampánya) már nem megfelelő alternatíva a növekedés jelenlegi ütemével számolva.

A függetlenség feladása nem feltétlenül tragédia, de valahol vicces, hogy ezt pont annak a Ballast Pointnak a példáján tapasztaltuk meg Amerikában, akiknek a kollab sörét épp, hogy ki nem öntötték Skóciában. Túl drága lett volna, de még a nevüket is lehúzták az akvizíciójuk után a közös Ship Wreck-ről (a kész címkén mintha alkoholos filccel mentek volna végig a nevükön).

via ‘AGM announcement’ email

Mi változott? Semmi és minden.

Hiszünk benne, hogy a kézműves sör a nyitottságról szól. A BrewDog története jócskán tele van tűzdelve látványos pr akciókkal és öncélú, de alapvetően elég szórakoztató megmozdulásokkal (tankkal és helikopterrel vonulás, Putyin és Blatter tematikájú sör, kitömött mókusüveg), de a cél elvileg szentesíti az eszközt. A viszonylag újonnan megálmodott amerikai kraft-hotellel viszont már nem igazán tudjuk, mi a cél. Mert nem a sörről szól, hanem a BrewDogról, illetve az alapítók megalomániájáról. És a terveknek itt még nincs vége, mivel Ázsia és Ausztrália meghódítása is eléggé napirenden van!

via ‘AGM announcement’ email

Tényleg nem elegáns a múltat felhánytorgatni, hiszen a BrewDog története sikertörténet; tíz év alatt egy garázsból eljutni a milliárd fontra becsült értékig önmagáért beszél, mindent megcáfol és mi is elhisszük azt, hogy a határ a csillagos ég. De. A bátrabbak azért vessenek egy pillantást a 2013-as öndefiniálási kísérletre (ha ismerős a szöveg, ezt más kontextusban már szerepeltettük), aminek azóta már nagyjából mindegyik pontjára rácáfoltak:

Az Európai Kézműves Főzde:

1) Kis méretű

Évente 500,000 HL alatt főz sör.

2) Autentikus

a) Minden sörét ‘original gravity’-n főzi. (Azaz nem alkalmaz ‘high gravity’ főzést, majd spórolási céllal vízzel visszahígítást a megfelelő alkoholfokra. – Fenékig)

b) Nem használ semennyi rizst, kukoricát, illetve íz-, vagy költségcsökkentő adalékot.

3) Őszinte

a) Minden összetevőt világosan feltüntet minden sörének címkéjén.

b) A főzés helyét világosan feltünteti minden sörének címkéjén.

c) Minden sörét kézműves főzdében főzi.

4) Független

Legfeljebb 20%-ban birtokolja olyan főzde, ami olyan főzdét is üzemeltet, ami nem számít kisüzeminek.

via ‘AGM announcement’ email

Punks not dead. It just sucks now.

– jut eszembe és nem tudok szabadulni a gondolattól. A BrewDog volt a márka, ami megszerettette velünk a műfajt és most talán ideje még több emberrel is ugyanezt tennie. Csak ők már nem ugyanazt fogják szeretni benne, amit mi szerettünk…

Bocs az unalmasan illusztrált anyagért, csak próbáltuk a szubjektív véleménycikket a hivatalos közleménnyel kiegyensúlyozni. Végszó helyett itt egy képünk még 2013-ból.

Random #88 // War Kraft avagy meghalt a király, éljen a király

Először is hadd dicsérjem meg a Főzdepark logóját, faszán néz ki, és valamiért engem a BME logójára emlékeztet, ahol – ahogy a hírhedt standupos mondaná – egy jelentéktelen 10 évet töltöttem el én is.

Másodszor kijött tegnap egy vitaindító poszt tőlük, ami mellett mi sem tudunk szó nélkül elmenni. Harmadszor pedig a Mese Habbal már kifogta a szelet valamelyest a vitorlákból (és milyen remekül tette mindezt), így nekünk nem maradt más hátra, mint előre.

Szóval Kraft vs. Kézműves

Még mielőtt igazán belecsapnék, hadd mondjam el, hogy szerintem sikerült az egyik hülye elnevezés után egy másikat kitalálni. Kézműves. Valami olyat tudok elképzelni, hogy Bart Dani egy szál ingben malátacefrét kavar a holdfényben egy penthouse házi sörfőző sarkában, amikor a szcéna Patrick Swayze-je óvatosan átkarolva rácsúsztatja a kezét a komlóforraló zsákra és a végén együtt kézművelik a whirlpoolt. Szóval azt akarom mondani, hogy én eddig voltam a MONYO-ban meg a Mad Scientistnél, meg láttam egy Zips katalógust, és hát kéz nem annyira, ellenben zsákok, dobozok, acél, meg glikolos termosztát volt járólapon. Nem a kézművesség vadromantikája csapott meg, hanem az üzem fíling, pedig tudom hogy az említett főzdék nagyon picik. Szóval eleve szar zsombékról próbálunk elugrani a kézművessel.

Át a Kraftra. Értem én hogy a Craft adta magát, és nincs jó magyar fordítása, de egyrészt beszéljen a google. Tegyük fel hogy a Patriots tulajának nem volt elég pénze egy jó ügyvédre, hogy a valaha volt legjobb irányítót ne tiltsák el, és azt is tegyük fel, hogy arra azért szánt, hogy a saját és a világ egyik legnagyobb cégének nevét azért valami szerzői jogi védelem alá vonja. Tudom, Magyarország, leszarja, de webmaster legyen a talpán aki megoldja, majd hogy a kraft szóra keresve akár csak a második oldalon legyen találat. Persze akkor kraft sör, meg keresés csak magyar oldalakon, nyilván, csak mondom, hogy nem az igazi ez a név. Másrészt ennek a szónak ilyen rossz németes agresszív és erőszakos hangzása van. Elmegyek Rammsteinre vagy a lézerdiszkóba non stop muzsikát hallgatni és csak akkor kapok egy jó kraft-schwarzbier-t ha összecsapom a csizmám sarkát és karlendítéssel érintem a metapayt.

asd

Kézműves vallomás

A szavakon túl

“Egyrészről nem feltétlenül arról van szó, hogy változtatni szeretnénk, inkább egy új kategóriát kívánunk létrehozni, ami a magyarországi sörök esetében szerintünk lényeges tartalommal bírna. Érne valamit, ezáltal segítené a fogyasztókat. Kézműves sörök/kisüzemi sörök ettől függetlenül vannak és lesznek. Nem arról van szó, hogy ez rossz és az jó. A kraft sörnek viszont nem kritériuma, hogy kézzel készüljön. A mi álláspontunk szerint egy sör nem attól lesz különleges vagy jó, hogy ököllel törjük hozzá a malátát, vagy puszta kézzel kavarjuk a cefrét. Szintén nem érezzük úgy, hogy egy sör minőségét jellemezné az, hogy mekkora méretű üzemben készítik. A kis méret nem garancia a minőségre. Ettől függetlenül egy kraftsör nem lehet nagyipari. Független, megújuló és sokszínű kell, hogy legyen.”

Abszolút elfogadható amit írnak, de tényleg ezt értettük a kézműves alatt? Én nem, számomra a kézműves mindig is egy kisüzemi, remélhetően jobb minőségű, rendes alapanyagokból készült, izgalmasabb (… omg…) terméket jelentett, nagyjából. Nagyon rosszul definiált dolog, tény, mi számít “kis” üzemnek, rendes alapanyagnak, meg izgalmasnak. Pont ezért a szó igazából nem tudta definiálni a sörfőzdéket, inkább a sörfőzdék kezdték definiálni azt. Mi a kézműves? A Rothbeer meg a Horizont az, a Heineken meg nem, ésatöbbi. Bevallom, nekem ez az kényszeres kategorizálás a kamaszok erőltetett öndefiniálására, másoktól való görcsös megkülönböztetésére és egyénieskedésére emlékeztet. Vagy a zenei mikro-műfajokra, mint a vegetáriánus progresszív grindcore, vagy bármi, amit ha háromnál többen hallgatnak akkor valaki szerint már nem menő, és kitalál egy al-műfajt, ami azért más mert csak az e magánhangzó használható a vokálhoz.

Akkor mitől más a kraft

Nem elegáns pontról pontra végigmenni és kötekedni, de hát tőlem sosem állt távol szaros gumicsizmában keringőzni.

“Az új elnevezés a sörök esetében minőségi kritériumok mentén alakult ki:

🍺A kraft sör nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa föl, de minőségi alapanyagokból készüljön, ízre és összetételre konstans legyen.

Az első pont nekem félsiker. A minőségi alapanyagokkal eddig nem volt baj a kézművesnél, kisiparinál sem szerintem. Az, hogy az íz és az összetétel mindig ugyanolyan legyen, az egy nagyon jó cél, ebben lehet javulni. Az, hogy nem kell, hogy a legdrágább elérhető alapanyagokat vonultassa fel, az is egy jó cél, de valódi? Oyster stout meg cocoa porter? Vörös arany? Szerintem sem kell, de látjuk, hogy ez is egy jellemző eszköz, hogy minőségibbnek, “kraftabbnak” tűnjön egy sör.

🍺A kraft sör – mint minden sör – az idő előrehaladtával érik. Az érlelődés bizonyos ízeket kiemel, másokat háttérbe szorít, néha akár teljesen új aromákat is előhoz. Ettől függetlenül ugyanazon név alatt kiadott, hasonló érlelődési szakaszban lévő kraft sör legyen ugyanolyan.

A második ponton nincs vita, talán csak annyiban, hogy ez nem a kraft, ez egy minimum kellene legyen. Ha valamit néven nevezünk, akkor az legyen az ami. Tudom javasolni a sorszámozást, az “edition”-ök bevezetését, vagy a túlpörgetett kreativitást a nevek variálására, és a “batch”-ek közti különbségek kezelésére.

🍺A kraft sör nem romlik meg. Ne dőljetek be a magyarázkodásnak! Szűretlensége és pasztörizálatlansága miatt ugyanúgy élő sejteket tartalmaz, mint társai, de a magas főzdehigiénia és kiszerelési technológia eredményeképpen lehetséges fertőzésmentesen kiszerelni egy sört. Ez pedig eltartható lesz. Nem 15 napig. Nem 45 napig. Évekig.

🍺 A kraft sör szép. Stílusoktól függően egy sör lehet ködös vagy tükörtiszta. Ez nem azért van, mert szűrt vagy szűretlen. Mindegyik szűretlen. A kraft söröknek minimális – stílusjegyből fakadó – kivételtől eltekintve szép és tartós habja van. Nem egy pohár jaffaszörp szódával.

A harmadik és negyedik pont a tiétek, ehhez nem tudok igazából hozzászólni, én azt hittem ezt a kézműves is tudta. Ha nem, akkor szégyellje magát.

🍺A kraft sör nem kell, hogy mindenki aktuális kedvence legyen, de a receptek szakértelemmel, kísérletezéssel, odafigyeléssel és odaadással készülnek. A végtermék nem ízhibás, nem félresikerült, hanem előre megtervezett és professzionális körülmények között megvalósított. Az, hogy neked nem jön be nem azért lesz, mert valami el lett rontva benne. Ez a sör most éppen ilyen akart lenni.”

És az ötödik pontnál is azt érzem, hogy az irány jó, bár én feltételeztem eddig is a szakértelmet, odafigyelést és a többit. Az ízhibás és a félresikerült termékek bosszantóak, csak azt nem látom pontosan, hogy önmagában a kraft jelző hogyan fogja ezt kiküszöbölni?

És számomra ez fő kérdés. Önmagában egy új kategória hogyan fogja megoldani a kézműves problémáit? Vagy akkor ez egy minőségi tanúsítvány lesz, egy címke, amit csak akkor lehet rátenni egy sörre, ha mindezen kritériumoknak megfelel? Vagy egy szövetség, kamara, vagy társaság, aminek a tagjai kivetik maguk közül azokat, akik nem felelnek meg a kraft követelményeknek?

Leginkább valami ilyesminek tűnik, ha továbbmegyünk a főzdék felé támasztott kritériumokra:

“Néhány kritérium a sörfőzdékre nézve:

🍺A kraft sörfőzde nem kell, hogy nonprofit legyen, de legyen termékorientált, a termék minősége előzzön meg minden egyéb üzleti célt.
🍺A kraft sörfőzde nem az elérhető legdrágább technológiával dolgozik, de a sörfőzés minden esetben higiénikus és professzionális körülmények között történjen. Nem hamuznak bele a cefrézőüstbe a munkások, nem potyog a penész a falról, az ejesztőtérben nincsen ottfelejtve egy tál – még akkor sem ha kézműves – pacal tegnapról.
🍺A kraft sörfőzde emberek és nem gépek által üzemeltetett, az emberek pedig természetüknél fogva hibázhatnak. Az esetleges melléfogások azonban nem a fogyasztókat, hanem a sörfőzdét terhelik. Szar nem kerül korsóba leárazva, hanem megy a lefolyóba.
🍺A kraft sörfőzdének nem kötelező 500 különböző sört kihozni. Mindenkinek vannak és lesznek állandó sörei, amiket egy esetleges törzsközönség évről évre szívesen fogyaszt. Ettől függetlenül a kraft sörfőzde a meglévő söreinek a gyártásával párhuzamosan igyekszik folyamatosan megújulni és időről időre új, akár limitált szériás termékkel áll elő.

Az első pont azért kicsit erős, mert azért valamiből élni kell, és a minőség is nehezen definiálható itt. Ha nem hibás, de szar a recept, és semmilyen a sör, akkor leöntitek a lefolyóba? Vagy jó a búza-bak, de nem jobb mint a Vitus, akkor mindenki sarokba áll és elszégyelli magát, aztán visszaül a tervezőasztalhoz, éjszakába nyúlóan méricskél a laborban, és nem adja fel míg…Moslékot azért hálistennek eddig is ritkán próbáltak lekényszeríteni a torkunkon, és ha mégis, azt nem felejtjük el, beépül az is az arculatba, jattba, meg helyek látogatottságába.

Kettes pont… hát baszki, élelmiszert gyártotok, az EU-ban. Ha ez nincs meg, bezár az ÁNTSZ a gecibe, legalábbis remélem.

Hármas, helyes, bár én inkább re-brandelném és felitatnám valami metál fesztivál műértő közönségével, de hát nekem eléggé kampós a képzeletbeli orrom. Az arculat védelme, minőségre való törekvés sokadszor is maximálisan respektálva!

Négyes esetében annyit mondanék, hogy a kézműves is tudta ezt, lásd. Békésszentandrási Málnás.

Idáig nem volt teljesen tiszta milyen problémára lenne megoldás az új kategória, de a kiáltvány szerzője – nagy szerencsénkre – rendkívül jó dramaturgia érzékkel a végére hagyta a számomra talán legfontosabb mondatot.

🍺A kraft sörfőzdék nem kell, hogy öribarik legyenek, de együtt harcolnak egy közös cél eléréséért, és ebben támogatják egymást.

Gyűlölöm a harcos retorikát (valójában ki ellen? AbInbev? Nem egy pálya. Egymás ellen? Nem kéne.), de ezt elengedve, a mondat üzenete véleményem szerint helyes és fontos.

A közös cél

Bár nem tűpontosan definiált, de a kiáltványból azt szűrtem le, hogy a cél:

  • izgalmas, jó minőségű, stílusában változatos, de minőségében állandó sörök előállítása professzionális, nano-, mikro- és kisüzemi körülmények között, lelkes és hozzáértő emberek által, profitábilisan, de nem profitmaximalizálásra törekedve

Egyrészt egy kibaszott jogászba oltott adóhatóság veszett el bennem, hogy ezt a mesteri, bikkfa nyelven írt definíciót ide röffentettem, büszke is vagyok magamra. Másrészt a cél nemes, és akár egy eszköz lehet az elérése érdekében, vagy egy lépés a megvalósításban, hogy nevén nevezik a gyereket, kategóriát teremtenek a parkban.

A poszt eleji köcsögölés ellenére a kraft lehet jó szó, angolok is megértik, a németek talán nem értik félre, mi meg megszokjuk. A lényegi kérdés azonban az, hogy a fent említett tartalommal megtölthető-e, és ha igen, akkor hogyan. És itt lépnék tovább, legyünk a 10 millió sörfőző országa, és hadd ne kelljen megállnom, hogy beleokoskodjak ebbe is. Én is lelkes vagyok, de maximum nagyon mérsékelten értek hozzá.

asd

Legyünk a 10 millió sörfőző országa

Szóval ebben harcban szerintem sok dologra van még szükség. Jó kezdet ez a kiáltvány, de ugye nem feltétlenül tükrözi még minden érdekelt és potenciális érintett álláspontját. Mi ebben kibicek vagyunk, véleményünk lehet max, és örülünk neki, ha a főzdék, főzők kikérik. Akkor is ha aztán leszarják. Persze az is lehet a mondás, hogy “mi erre, és aki akar velünk tart, aki nem az nem”, de így könnyen egyszemélyes klub lehet az egész kraft mozgalom. Lehet értelme egy szövetség, akár egy kamara, akár egy minőségi tanúsítvány létrehozásának, akár nemzetközi minősítő versenyek eredményeinek elfogadásának, akármi, de kell valami, ami garantálja hogy egy adott főzde, adott sör megfelel a kritériumoknak. És mi történik akkor, ha valaki ezt nem tartja be? Ki fog szankcionálni? Nem elég, ha a piac dönt? Önmagában a kraft szó nem lesz megoldás, majd boldog-boldogtalan magára aggatja, és kiüresedik mint a kézműves. Ne kövessük el még egyszer ugyanazt a hibát, ne hagyjuk hogy senkiháziak kezébe kerüljön az egyetlen kraft sörfőzde.

Nem gondolom, hogy fel kellene építeni egy brandet kraft néven és azzal erősíteni a főzdék arculatát. Ahogy az autógyártásban a prémium márkák esetében, itt is először a terméknek kell bizonyítani, hogy megfelel a minőségi elvárásoknak. Próbálkoznak gyártók azzal, hogy magukra aggatják a prémium jelzőt, de ez csak akkor nem vált ki közröhejt, ha a termék valóban jó, az átlagosnál jóval jobb minőségű. Ezért nem elég önmagában a kategória, ami megkülönböztet, de nem garantál semmit. Láttuk már milyen amikor egy átlagos nagyüzemi cucc kézművesnek hazudja magát, semmi garantálja, hogy egy másik nem fogja magát kraftnak hazudni. Viszont egy közös minimum, egy egységes filozófia meghatározása segíthet a minőség javításában, hozzájárulhat a fogyasztói elégedettség növekedéséhez. A kritérium rendszer, a megfelelés a fontos, az viszont működik új kifejezés nélkül is.

Kézműves Borsodi

Kézműves sör. Kisüzemi sör. Újhullámos sör. Kraft sör. És ha csak sörnek hívnánk?

Nagy öröm látni, hogy van elképzelés, minőségre szeretnének törekedni, fejlődni akarnak, és felzárkózni a magyar főzdék. Amit mondani próbálok, hogy szerintem ezt nem ezzel a fajta megkülönböztető elit klubosodással meg új címkék feltalálásával kell vagy lehet elérni, hanem a felsorolt célok valódi megvalósításával. A szó csak a kirakat, ami marketingnek jó, de pont ez hitelteleníti a szememben az egész szándékot. Olyan érzésem van a kraft szó hallatán, mintha ezt a kemény munkát akarnánk elsumákolni és inkább csak egy új, hangzatos, a minőséget biztosítani hivatott szót marketingelnénk az egekig, hogy aztán a közelgő pár évben a porig koptassuk, amíg valaki ki nem talál egy másikat, és kezdődik az egész elölről. A kifejezés nem bánt, lehet jó irány, de a kiáltvány több sebből vérzik.