kézművessör | Fenékig

Sehogy. Ne legyünk sznobok. Amúgy sem tudom a választ a kérdésre. Blogolás – blogger 1:0. Elmondom ellenben, amit tudok.

Hasonlóan THEHOPSNOB Ismerd fel a sörsznobot! írásához (ami mondjuk még vicces is), ezek a sorok is eredetileg az Élesztő Propaganda karácsonyi számában jelentek meg.

Légyszi olvassátok tovább

Minden sört nem lehet birtokolni, engedjük el a dolgot. Egy ideig próbál az ember mindent megkóstolni, mindent pontozni, szinten tartani magát – és a folyamatosan szintet lépő, de még lélegeztetőgépen lévő alkoholizmusát -, nem csak követője, de aktív vonalvezetője lenni minden (MINDEN!) diskurzusnak, de eljön az a pont, amikor fel kell tennünk a kérdést, ki van a nyeregben: a sör, vagy mi? Ha a sör, akkor nem tudjuk már / még élvezni az egész műfajt és itt követjük el a legnagyobb hibát. Szakmaiságot emlegetünk (mindig jókat mosolygok magamban ezen a kifejezésen), holott kényszerességről beszélünk.

Sört nem a számok bűvöletében kell kóstolni (a sört amúgy INNI kell), hanem azért, hogy megtaláljuk a kedvenceinket (és többé soha el ne engedjük őket), hogy a hatalmas bullshit-vihar közepette ne higgyünk el minden baromságot (bloggerek, marketingesek, sörfőzők – szevasztok), amit megpróbálnak ledönteni – nem kevés pénzért cserébe – a torkunkon. Meg persze legfőképp azért, mert átkozottul jó móka!

A nagyüzemi (mert bár Dréhert és Löwenbraut nem iszunk, de egy Soproni 1895, vagy PilsnerUrquell azért befigyel néha) például soha nem lesz az este főszereplője, maximum láthatatlan kísérője, de egy remekül összerakott sör óhatatlanul megereszti a nyelveket; először csak fejtegetni próbálja mindenki a maga módján, aztán a sokadik pohár után már jöhet bármi. De nem csak a hangos estéken társ a nagybetűs minőség; ha egy szétesett nap után csak egy sört iszunk, legyen az is olyan, ami megszólal! 0,33l megkönnyít mindent és ha jól választottunk, olyan szájízt hagy bennünk, hogy nem is fogjuk bánni, hogy nem mentünk tovább, ellenben remekül enged koncentrálni munkára és rekreációra egyaránt.

Itt épp nem félünk kényeztetni magunkat

Ne legyünk sznobok. Ne tartsuk el a kisujjunkat, csak, ha nagyon muszáj. Tudjuk, mit iszunk és ne hagyjuk magunkat megvezetni. Ne féljünk néha kényeztetni magunkat és a legfontosabb: élvezzük a sört.

Az elején leszögeznénk, hogy ha még egyszer meghalljuk azt, hogy a „lager az új sláger”, akkor tekintet nélkül kiverjük a sört bárki kezéből, mindegy, hogy meggyes sör, van -e benne, vagy sem…

2016 első Főzdefesztje, sorrendben a tizenegyedik, ezúttal is remek alkalmat adott arra, hogy összefeszüljenek a szervezők, mikrofőzdék, gerillafőzők, sörbuzik és egyszeri fesztiválozók. Ha a helyén akarnánk kezelni a dolgokat – és miért ne tehetnénk ezt csak egy percre -, akkor azért beláthatjuk, hogy még mindig szerencsésebb dolog bérleti díjakon, fizetős wc-ken, pohár árakon és hibás-hibátlan sörökön vitatkozni, mint terrorizmuson, az EU jövőjén, vagy épp gazdasági mutatókon merengeni. A FENÉKIG viszont még mindig sörblog, szóval ennyit a helyünkről a világban és nézzük a hétvége tanulságait.

Balkezes Grey Joy – szerintünk a fesztivál söre

A fesztivál tematikája idén a lagerekre épült, ez pedig több említésre méltó szituációt szült:

a lager és pilseni nagyvonalú összemosása a hivatalos leírásban (igazából nüansz, mert minden pilseni lager, de nem minden lager pilseni – csak, ha már tudatos fogyasztókat nevelünk, akkor legyünk következetesek)
a kitelepülők közül sokan későn szembesültek az idei tematikával (és már nem volt 6-8 hetük, meg fasza, tesztelt receptjük)
megjelent a Pilsner Urquell az Első Hazai Kézműves Sörfesztiválon (a főszervező Bart Dániel a blogján magyarázta, hogy miért, de minket baromira nem győzött meg… a látogatók többségét szemlátomást viszont igen és hát pénz beszél, a blogger meg ugat)

BrewDog Abstrakt AB:20 – a nem hivatalos program részeként Rebák Tibi barátunk hozott egy 14,2%-os skót tiramisut

Minden évben meglepődünk azon a kritikus tömegen, aki:

izmozik amiatt, hogy belépő nincs, de fizetős pohár van („a jó sör demokratikus alapjog” szlogent már elhagyta a Főzdefeszt, de azért azt tisztázhatjuk, hogy a) nem az b) ha az is, a Főzdefeszt akkor sem „alapjog” és ahhoz, hogy megfelelő színvonalon kerüljön megrendezésre, kell ez a bevétel is, illetve az is, hogy legyen egy szűrője az idelátogató vendégeknek)
hogy a pohár nem jó (a tavalyi tré volt, az idei korrekt), illetve nem visszaváltható (egyszer kellet csak megvenni és mindhárom napra jó; tényleg nem értjük, miért gond, hogy nem műanyagpohárból kell inni)
hogy a sör drága (kedvencünk a „miért kerül ugyanannyiba, mint a Budavári Sörfeszten??!”)
hogy a mosdó fizetős (nem voltak jó arcok a mosdónál, de tiszta volt, nem állt sor és lehetett kezet mosni, szóval 150 forintot megért, az 500-ért 5 alkalom meg fantasztikus upsell)

Látszik, hogy bármennyire lett „mainstream” a kraft 2016-ra (nem lett az), a Főzdefeszt még mindig vonzza azokat az új arcokat, akiket baromira nem érdekel a „kézműves buzulás” és csak inni akarnak egy – jobb esetben – ipát, meg a csajuknak venni egy gyümölcsöst.

Volt, hogy nem esett

Kiderült, hogy akár mennyire nyomatjuk őket a lagerek egyelőre nem tudnak olyan érdekesek lenni mint az ale-k. Nehéz is jót csinálni mondjuk „hirtelen”, mikor a németeknek meg a cseheknek több száz éves előnyük van a különböző alstílusokban, illetve nincs rá pénz, igény, vagy idő, hogy ilyenek készüljenek itthon. Nem is érné meg, hiszen árban a nagyüzemi lágerekkel kéne versenyezni, ráadásul több ideig foglalják az erjesztőtartályt, mint egy felsőerjesztésű sör. Bukó.

A chilis pulled pork szenya mellé gratis szakálltörlő járt (köszi Zabáljcsak)

Ettől függetlenül azért ittunk jót (Synthesis Maracuja Hoplager), frisset és harapósat (Hopfanatic/Rizmajer Pils of Simcoe) és észrevétlenül nagy mennyiségben lecsúszót is (Horizont Hidegkomlózott Lager). Volt a tematikán túl is kiemelkedő (Balkezes Grey Joy DIPA), izgalmas új (Zentus Para-Celsus Baltic Porter) és nem sör, de azért mégis sör (Hedon Infúzió Gose), meg egy rakás kevésbé izgalmas, hibás, vagy épp teljes tévedés, de szégyenfal ezúttal terjedelmi okok miatt nincs.

A Synthesis Brewlab Hoplager Maracuja mellett felelőtlenség lenne szó nélkül elmenni

A Városliget, illetve a Napozórét bejött. Fesztivál hangulat (puristákkal ellentétben nekünk a kivetítővel sem volt bajunk), kellemes környezet, csak az időjárás ugye (de emiatt a látogatóknál meg sokkal jobban szívtak a kitelepülők)… A péntek estéről összeraktunk egy kis videót, ahol sörfőzőket és a kedvenc Facebook csoportunk tagjait kérdeztük arról, hogy tetszett nekik az idei. És ha már videó, itt van egy szombatról is, ami a Mikkeller Running Club Budapest második futását foglalja össze.

Ősszel, veletek, ugyanitt? Rajtunk nem múlik.