Tag Archives: kritika

KRITIKA #153 // The Garden Brewery sörök

A hivatalos BPBW kóstolónap alkalmából, most nézzük a The Garden Brewery horvát mikrofőzde cuccait. Az igazat megvallva nem bírtunk magunkkal és előzőleg meg kellett kóstolnunk egyet (kettőt, hármat,…) a dobozosokból, ezért is van, hogy például a Sour-ról csak utólag beszélünk a videóban, de ez egyébként is egy gyengébb láncszem. Kicsit már kellemetlenül savanyú, szúrósra sikerült sör lett (véleményem szerint, bár kóstoló kollégám nem ezt mondja), a többi viszont eléggé rendben volt, ezért is mertünk biztosra menni és mozgóképekkel illusztrálni, mit is tudnak ezek a sörök.

A megosztó sour.

A megosztó sour

Hát a fene gondolta volna, hogy nem is olyan messze tőlünk, ennyire semmit mondó névvel ilyen italok születnek (alig két év alatt 57… WTF?), minden van ami szem szájnak ingere különböző sorozatokkal, mint például single hop, sour, experimental. Az első a Pilsner, ami véleményem szerint egyre trendibb, de akárhogy is nézzük, sajnos egy “fricska” kategória, hiszen valljuk be, olyan sokat egy lager sem tud, bármennyire is craft és jól megcsinált.

Az 5% kiskutyafüle és minden más “mentes” Stout vékonyka, kellemes kakaós, földes jegyekkel teljesen rendben van, egy igazi kezdő-stout. Azacca Pale zöld, friss teás jegyekkel tűzdelt csúszós sör, leheletnyivel izgalmasabb mint a sima Pale Ale, vagy az IPA, amik azért szintén kellemes, lazulós tételek. A főzde Milkshake IPA söre maracuját, mangót, epret és vaníliát ígér. Az ígéretet be is váltja, főleg az epres, vaníliás krémességével. Eléggé telt, sűrű, kissé alkoholos, de selymesen gyümölcsjoghurtos, izgis.

Milkshake IPA, Azacca Pale és Honey Double IPA Collab

Milkshake IPA, Azacca Pale és Honey Double IPA Collab

Majd következik, egy elsőre talán nem is annyira izgalmasnak tűnő Honey Double IPA kollab, a Pivovara Medvedgrad-dal, ami nyalizás nélkül, de egy isteni mézes szimfónia. Annyira, de annyira rád vetődik a méz aromája, hogy szinte leszedál.

Miután kellően felajzott lett a hangulat, végre rárepültünk az extra viaszolt kupakos üveges sörökre amik meg hát hűha… Első az organikus vaníliás, kakaóbabos porter, ami egy picit lespórolt vaníliával, de pont kellemes, közepes édességgel tölt meg, míg a Croatian Imperial Stout a sor végén tökéletes kifinomultsággal viszi be a bal egyenest és csak arra eszmélsz, hogy a padlón fekszel egy édes, krémes, melaszos cuccban.

Erre a képre talán már nem is emlékszem...

Erre a képre talán már nem is emlékszem…

Ki igya?

Mindenki, viccen kívül! Biztosan lesz olyan, ami be fog jönni.

Ki ne?

Kövi kérdés?

Akkor ez most jó?

Pfff, igeeen.

Kritika #142 // TuffBuzz × Mad Scientist Freaky Freaky

Viszonylag ritkán írunk a TuffBuzzról, pedig a mindig extrém söröket csináló gerilla sörfőző a Mad Scientisttel kollaborálva komoly darabokat tett le az asztalra. A Sugar Daddyt ittuk már utcán, üvegből, a Joanna Gone MADre bármikor rámegyünk (mondjuk ez nem kollab), a nyár egyik komoly személyes meglepetése pedig a Mr. / Ms. Worldwild kettős volt. Mármint meglepetés, hogy megittam a savanyú berliner weissekat, sőt igazából elkezdtem rohadtul élvezni őket.

Most megint itt egy közös sör a Mad Scientisttel, és nem is akármilyen.

TuffBuzz × Mad Scientist Freaky Freaky pumpkin barleywine

A Freaky Freaky egy sütőtökös barleywine 13%-os alkohollal. A sütőtökös söröket nem szeretjük. Általában. Minekbele? A barleywinet szeretjük. Sőt! Úgyhogy kifejezett kettősség mozog bennünk mikor végre felpattintjuk a kapott üveget.

Szerencsénk van. A sütőtök nem dominál. Ott van az ízhatás, a fűszeresség, de csak halványan. Inkább lekváros. Iszonyatosan sűrű illatra, ízre, színre is. A végén jön egy kesernye, ami visszabillent a ragacsos édességből. Sötét mahagóni, túlérett gyümölcsök, meg ilyen bullshitek jutnak eszünkbe. Szép na. Legalább fél óra mire felesben feldolgozzuk az élményt.

Ki igya?

Aki szereti a barleywinet és más melegítő söröket. Aki szereti a sütőtököt még akkor is, ha nem fogja feltétlenül megtalálni benne.

Ki ne?

Akinek nincs ideje erre a sörre.

Akkor ez most jó?

Üt. Simogatva üt. Nagyon jó, de nem mindenkinek. Temetői gyertyagyújtós időhöz ideális.

Kritika #117 // Skyland Sörök The Blackening

Mostanában nem vagyunk szétbombázva premierekkel így kevesebb a kritika, de talán nem is baj, ha nem jön ki minden héten egy félkész sör, jobb ha inkább átgondolják az alkotók a dolgokat. A Skyland két sörét régebben értékeltük eléggé vegyes eredménnyel, azóta viszont több söre is kapható volt országszerte. A dizájn egységesebb, a minőség jobb lett, érezhető a fejlődés, a sörök nagy részében pedig továbbra is egy fél középkori fűszerkert megtalálható, szóval eléggé érdekesek mindenki számára. Ezúttal egy kollaborációs sör mutatkozott be (Pataki Norberttel készült), lássuk hogyan nyúltak hozzá egy stouthoz.

C360_2016-06-30-22-48-06-879

Skyland Sörfőzde – The Blackening

 

Ne cicózzunk: egészen jól. Fekete, habja semmi. Jó csúszik, meglepően testes, semmi vizes vékony stout feeling. Persze lehet, hogy nem is az. A premieren hatalmas vita volt (= négy sörbuzi dörmög magában világmegváltó kategória besorolásokról), hogy itten nem-e esetleg egy fekete IPA-val állunk szemben. De-e. Akár. A stoutra jellemző pörkölt, égett, kávés jegyek háttérben, a finoman kesernyés komlósság sokkal inkább előtérben van (hidegkomlózás!), lehet mondani, hogy black IPA. A készítők szerint american stout. Maradjunk annyiban, hogy jó.

Ki igya?

Aki keserűn szereti a feketéjét.

Ki ne?

Aki tejjel, két cukorral issza.

Akkor ez most jó?

Bezony.

Random #68 // Ami kimaradt 2015-ből

A VinCE Magazin meghívására már második alkalommal vakteszteltünk söröket; szeptemberben ‘barnasörök’ gyűjtőnév alatt próbálunk meg győztest hirdetni a hazai bak-stout-porter mezőnyből. Az első helyezett a Fóti Kézműves Sörfőzde Romanov-ja lett (de versenyen kívül azért egy lejárt szavatosságú Old World Russian Imperial Stout lett kihozva abszolút győztesnek.)

sztelőink

Megígértük, utánanéztünk: nagyon úgy tűnik, hogy nem átcímkézett MONYO sörök, hanem valóban a Rosenstein Vendéglő egyedi darabjai… Egyelőre az AIPA és a Porter volt kóstolható csak az étteremben; a Kipa american ipa szeretne lenni, de inkább a brit ipához van közelebb (remekül megy a tatárbifsztekhez), míg a Sólet közérthetőbb, ezáltal kissé vizesebb (mint várná az ember) kis pörköltséggel (csúszik a libamájpástétom mellé, de nagyon).

2015-11-14 18.31.28

Rosentstein Sólet

Szorgosan végigjegyzeteltük kedvenc Facebook csoportunk közös szervezett kóstolását a kedvenc sörözőnkben, hogy aztán végül ne írjuk meg… Mindegy, remek söröket kóstoltunk, sokat tanultunk (nem vicc) és ha minden igaz, ennek még lesz szervezettebb körülmények között is folytatása.

Port Brewing Company Wipeout IPA

Port Brewing Company Wipeout IPA, avagy a tökéletes West-Coast IPA

Hiába írjuk többen a blogot, mindenre nekünk sincs időnk, így szép lassan veszítenek az élvezeti értékükből azok a drága sörök, amik a tökéletes alkalomra várva pihennek hónapokon át a hűtőinkben… Így jártunk a Bakancslista újabb kiadásavail is, amiket hiába gyűjtöttünk szépen, sorban, nem tudtuk időben elkapni őket! Élvezni még élvezhetőek, de újabb kritikát nem mertünk írni ezekből:

2015-12-28 22.33.21

Rothbeer Bakancslista Ella, Mittelrfüher, Vic. Secret, Cascade és a többiek

Ahogy csomagot kaptunk Németországból, azonnal bontottuk is őket, nehogy ebbe a régi hibába essünk… Viszont március óta sem sikerült papírról rendes posztban összegezni a tapasztalatokat, így fájó szívvel elengedtünk a nagy német sörtesztet is.

Hanscraft & Co. Backbone Splitter

Vitathatatlanul a Hanscraft & Co. Backbone Splitter volt a legjobb a csomagból

A japán sörökkel már ilyen illúzióink sem voltak (az Untappd profilunkon azért vezettük a kóstolást). Nagyot megy ott kint a craft-kultúra, de a söreik – már a lent kóstolt darabok – a mi ízlésünknek meglehetősen vizesnek és testetlennek tűntek. Jórészt korrekt, vagy erős középkategória, semmi több.

2015-11-22 21.03.26

Azért a Kiuchi Brewery Hitachino Nest White Ale kiemelkedett a többi közül (jobbról a harmadik)

Most, hogy kiírtuk mindezt magunkból, végre kisimult arccal tudunk 2016 felé fordulni. Lesz miről írni…

2015-12-31 20.11.46

Facebook oldalunk követői számára nem lesz újdonság a kép; ezzel kíván(t)unk minden jót 2016-ra

Random #61 // Az Élesztő és én

Napra pontosan kettő évvel ezelőtt húztam fel magam annyira, hogy értékeljem a Ratebeeren az Élesztőt. Így ismerkedtem meg mondjuk személyesen Bart Dániellel is, aki először kissé személyeskedésnek vette a soraimat…

e

“mindig csalódnom kell, szóval miután számos esélyt adtam a helynek, úgy döntöttem, nem megyek többé… úgy tesznek, mintha a kézműves sörforradalom elindítói lennének, ami azért távol áll az igazságtól… azt állítják, hogy széles a sörszortiment, de a legjobb darabok mindig “elfogytak” (persze erre csak akkor jössz rá, miután már kikérted, mivel folyamatosan elfelejtik cserélni a feliratokat a helyen, akárcsak a Facebookon)… a nyitás és a programok mindig csúsznak… a személyzet gyakran viselkedik profihoz nem méltó módon… a tanácsom: ne hidd el a nagy felhajtást és kerüld el ezt a helyet!”

Sikerült tisztáznunk, hogy nem a személye(k) ellen irányult a kemény kritikám és most elő is kerestem azt a pár sort, amit anno váltottunk, immár privátban. Változtatás nélkül idemásolom (nem is annyira a történelmi hitelesség miatt, de még jól jöhet):

Egy helynek lehetnek “gyerekbetegségei” és én is a több esély híve vagyok, de az Élesztőben annyiszor és úgy kellett csalódnom, hogy a vonalat meg kellett, hogy húzzam… a csendes protestálást választottam, nem írtam sem Facebook-on, nem vertem hangosan az asztalt, nem terjesztettem a suttogó propagandát sem; egyedül a Ratebeerre írtam negatív értékelést! ha külföldre megyek és tájékozódni szeretnék a helyekről, bátran támaszkodom rá és segíteni szerettem volna a Budapestre látogató külföldieknek, hogy elkerüljenek egy órási csalódást…

míg neked elévülhetetlen érdemeid vannak a hazai sörkultúra alakításában, addig az Élesztő azért közel sem az első fecske volt… amikor anno meghallottam, hogy a Tündérgyár mivé vedlik majd át, izgatottan vártam a nyitást és drukkoltam a hely sikerének! (tudod mit? azóta is drukkolok.) számos alkalommal fordultunk azóta meg ott: nyitásnál, premiereknél, egyszerű estéken és hétvégi délutánokon… mentem kettesben a barátnőmmel, vittem oda külföldi barátokat, szerveztünk oda nagy társaságokat… csak azért írom le mindezt, hogy értsd, nem 1-2 negatív élmény vezetett valamiféle eltúlzott véleményhez!

ha már konkrét kritikákat kértél, írok néhányat a rend kedvéért:
× ne a kiírt nyitásra érkezzen a személyzet, de ha valamiért így is történt, akkor ezek után ne 45 percen keresztül rendezgessék az asztalokat, hanem kezdjenek csapolni, hogy a nyitás után legalább egy órával kapjanak valamit a vendégek
× ha új személyzet van, legalább ne a sörcsapolás alapjaitól kelljen betanítani őket, vagy, ha mégis, akkor ne a vendégek előtt
× ha a hely bármilyen sörrel hirdeti magát, az legyen csapon: ne a helyszínen derüljön ki, hogy “pont elfogyott” (remek felületek vannak ennek megfelelő kommunikálására, illetve az aktuális kínálat-lista karbantartására)
× ha a hely x számú csappal hirdeti magát, akkor ezeken a csapokon legyenek sörök
× ha valami mégsincs a csapon, akkor ne legyen olyan ajánlva, ami homlokegyenest más, mint az eredeti (ipa helyett volt, hogy imprial stout-ra próbáltak rábeszélni)
× a csapok legyenek ellenőrizve, mert gyakran besavanyodnak a sörök (tudom, hogy ez nem csak a csap, vagy a vezeték hibája lehet, de mégis)
× ha savanyú sör jön mégis a csapból, a személyzet ne próbálja meg elhitetni, hogy az adott sörnek ilyennek kell lennie
× ha rendezvény van, akkor a kiírt időpontok mutassanak némi hasonlóságot a valósággal, ha mégis borul valami, akkor a közönséget illik tájékoztatni a megfelelő felületeken a várható változásokról

vendég vagyok, a pénzemért, amit ott hagyok szeretnék kapni valamit… örömmel kifizetem a kézműves sörökért a kért összeget, sőt, a borravalóról sem feledkezem meg, de az Élesztőben a szolgáltatás minősége nem áll összhangban azzal, amit szeretnétek, hogy képviseljen a hely és amit kommunikáltok… nem először olvasom ezt, hogy tanultok a hibákból, de én nem látok fejlődést!

Azóta 2 éve telt el és szerencsére nem nekem kellett enyhülnöm, hanem az Élesztő változott; azon kaptam magam, hogy már nem csak a IV. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén, vagy a Black Tongue premierjén szegem meg az önként vállalt bojkottomat, hanem gond nélkül lemegyek bármikor egy sörre. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy egy rakás remek emberrel találtunk itt nagyon egymásra, függetlenül attól, hogy a pult mögött, vagy előtte álltak. De nem csak azon múlik a jókedvem, hogy mondjuk Grabovszky ott van -e, vagy sem, hanem tényleg kevesebb a rossz sör, a rossz kommunikáció, vagy a rossz kiszolgálás.

asd

Premier volt

Sokat beszélünk arról, hogy mondjuk a Főzdefeszt mennyit változott, dobálózunk a nagy szavakkal, miszerint “a sörforradalom felnőtt” (forradalom… felnövés… ezektől az F-betűs szavaktól valahogy a hideg kiráz) és nem egyeznek meg annyira a vélemények arról, hogy milyen irányba mennek a dolgok, de az biztos, hogy az Élesztő az előnyére változott.


A korábbi Ratebeer kritikámat ezennel visszavonom, mert már nem fedi a valóságot. Én örülök ennek a legjobban.


De van, ami nem változik… THEHOPSNOB szerzőtárs a napokban szeretett volna kóstolót (értsd egy kortyot, nem egy ingyen-kört) kérni valamiből és nem először szembesült azzal, hogy itt bizony ilyen nincs. Azért is fura, mert egy korábbi eset után ezt mind az egyik tulaj, mind az üzletvezető határozottan cáfolta később. Egy sok kommentes Facebook bejegyzés lett ebből, amit a hely hivatalos Facebook oldalának a kezelője úgy zárt le, ahogy azt ilyenkor tanítják:

Ugyan a szavak arról tanúskodnak, hogy őszintén sajnálják, hogy negatív érzéssel távoztunk, de valahogy nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy vendég helyett gyakran vagyunk kellemetlenkedő fasznak nézve (ezt senki nem mondta, ezt én mondom)

Amire az egésszel célozni próbálok, az az, hogy – kóstoló ide, kóstoló oda; ez most nem lényeg, csak apropó – még mindig van hova fejlődni. Persze elnézés lett kérve, szóval nem lettünk elküldve direkt a picsába, de mégis valahogy passzív-agresszív az egész, mert semmiben sem reflektál a kérdésfelvetésre (mondjuk a stílusával nem értek feltétlenül egyet, de mondjuk, hogy a pillanat szülte), vagy kínál esetleg választ-megoldást.

Az Élesztő továbbra is az elefántcsonttorony, ahova el lehet zarándokolni és – ha elég alázatosak vagyunk – jót már ihatunk, de vendégek még nem mindig lehetünk. Ez van. A fejlődés, az igyekezet, a rengeteg munka persze meglátszik; vannak programok, színház, varieté, kultúra, kaja, házisörfőzés és ez mind nagy meló. Csak az alapfunkcióját nem látja el tökéletesen a hely és ezért nem tudok rá úgy tekinteni, mint “a magyar kézművessör fellegvárára”.

Kritika #88 // Kecskeméti Sörmesterek Szałonka

Méltatlanul kevés szó esett eddig a Fenékigen Kecskeméti Sörmesterekről amit annak tudok be, hogy a két (általunk baromira kedvelt) alapsörüknek, a Vörösbegynek és a Kolibrinak nem volt anno ekkora külön hírverése, szép csendben vették be a bárokat. Na de most!

Hát, tulajdonképpen igazából most sem, mert a Szałonka már a legutóbbi Főzdefeszten bemutatkozott, most “csak” egy utólag ismerkedő estre hívták a népet az Élesztőbe. Sikerült másfél órával amúgy a kezdés után beesni, úgyhogy sem a marketing szöveget, sem a valóban fontos információkat nem markoltam fel a sörről. Azt tudtam, hogy egy enyhén füstös lengyel búzasör fajtáról (grodziskie) van szó, de ennél jobban csak a Mese Habbal cikkének egyszeri átfutásával készültem fel, így prekoncepció nélkül tudtam kóstolni.

szalonka

Kecskeméti Sörmesterek Szałonka – a kép színe amúgy jó szar lett, nem csináltam filter nélküli képet, a sör igazából teljesen szőke, inkább hajaz egy witbierre, mint bármi másra.

És úgy tűnik, hogy ez a nyár a frissítő búzasörök nyara a hazai piacon. Ráadásul mindegyik másban jó. Az OK Brewery Zero Hops azoknak szól, akik nem bírják a komlót még ennyire kis mennyiségben sem, a Napkincs igazi klasszikus bajor, a Szałonka pedig azokat foghatja meg, akik kicsit unják a hagyományos ízeket.

Ahogy a képnél is írom teljesen világosszőke, zavaros, a habja búzához képest hamar elmegy. Illatban rögtön megmutatkozik, hogy nem hagyományos versenyzővel van dolgunk: malátásság, frissesség mellé sehol a szokott banános vonulat, vagy a belga búzák korianderessége. Helyette kapunk egy kis fanyarságot és egy nagyon enyhe füstölt sajtot. Tényleg. Parenyica light. Ízre ugyanezek a benyomások, nincs nagy meglepetés, talán markánsabb a végén a sajtíz. És pásszek, jó. Nem kezdesz el gondolkozni azon, hogy ez milyen szarul hangzik, hanem iszod. Mert csúszik, könnyű (mindössze 2,9%-os alkohol), frissítő, más. Sörlimonádé a forró napokra. Talán csak egy lehelettel lehetne testesebb, hogy jobban kijöjjenek az ízek, és ízlés szerint lehetne a füstölésen még csavargatni de nekem így is bejött.

 

Kritika 61# // Bäder Nordstar

Nem vagyok a hoplagerek nagy barátja, úgy vagyok vele, hogy a gyümölcsös-gyantás-komlós cuccok az ale-eknek jobban állnak, a lager az legyen lager a maga keserűségével, letisztultságával – ezzel persze ellentmondok mindannak ami maga a craft beer, hiszen miért ne lehetne kísérletezni a hagyományos fajtákkal… Ebben nőttem fel, na. (A lagerben meg csináljon valaki végre konkurenciát a nagyipari cuccoknak. Ez eddig nem nagyon sikerült, az Ogre-től nem igazán csinálta össze magát ilyedtében a Dreher, vagy a Soproni.) Az első igazi hoplager, a Keserű Méz viszont jól hasított, gyakorlatilag egyedül taposta ki az utat a kézműves sörök előtt a hagyományos kocsmákban és bárokban.

A Bäder Sörfőzde Nordstarja ugyanebben a kategóriában indul és szerintem simán odafér a top1-re, azaz, ha akarom, van olyan jó mint a Keserű Méz. Amíg a marketingen, szervezésen nem javítanak a főzők, addig viszont nem fogja letúrni a piacot, csak egy lesz a sok sör közül, amit félévente 3 hétig lehet kapni az Élesztőben.

Itt, az Élesztőben került sor a premierre is, a nemrég megcsinált új belsőtérben, viszonylag távol az átható húgyszagú fenti mosdótól (szerk.: Élesztő bazz, ez amúgy komoly, hogy mindig van valami orbitális hülyeség, amivel a vevőket próbálod elriasztani? Frankón, a fenti wc olyan mint a legutolsó falusi kocsma hátsó vizeldéje… botrány). Elsőnek érkeztem a meghirdetett eseményre, majd még kb. 40 percig egyedül élveztem a szervezők társaságát. Akik amúgy szuperkedvesek, informatívak voltak, stb., csak érdeklődőket nem tudtak odacsalni. Olyan teríték volt felrakva kézműves grissinivel és kóstolni való Nordstarokkal, hogy csak na, de sokáig csak én élveztem, és amikor másfél órával később eljöttem, akkor is csak pár ember ült az asztalnál. Pedig hely az volt…

bekészítés Bader módra

bekészítés Bader módra

…és akkor végre beszélhettünk a sörről: 5%-os hoplager, azaz jól megkomlózott, szűretlen “ivósör”. Narancsos-arany szín, szép fehér hab, ami viszonylag hamar lemegy. Illatra frissen vágott fű, széna, virágok, Ízre finom kesernye, füves-zöld íz, méz és frissítő lecsengés, ami sokáig kitart. Teljesen fasza, friss, harapható, jó sör, azoknak is, akik csak 2015-ben is még csak ismerkednek a “hagyományostól eltérő” sörökkel, és egy minőségi ivócucc a gyakorlottabbaknak. Nem ez lesz a különlegesség amit észre fogok venni a táblán, de ha bárhová bekerülne a nagyipar alternatívájaként, vagy a Keserű Méz helyett, akkor simán, sőt boldogan kérném.

bader
A termék tehát tök rendben van. Amin a Bädernek javítani kell az az, hogyan játssza be magát az átlagfogyasztó agyába. Az alapok megvannak: a Bader búzája és a szintén náluk, a Kecskeméti Sörmesterek által főzött Vörösbegy és Kolibri sok helyen elérhető, így biztos csapra/hűtőbe fog kerülni a Nordstar is ezeken a helyeken. Baromi igényes a vizuál, tetszett, hogy a Facebook esemény igényesen volt megcsinálva, nem csak úgy odabaszva egy kép, a rendezvényre készült szórólapok szépek, a sör címkéje pedig annyira menő (sőt, hipszter!), hogy pólóra nyomva is hordanám (vagy pl. ha felszitáznák kézműves jelleggel a bevásárló vászontáskámra, akkor csak avval mennék le a biopiacra)… A bemutató viszont közönség szempontjából bukó volt, ha ilyen szervezéssel próbálják meghódítani a piacot, akkor nem sok jót jósolok a sörnek, mert jellegéből fakadóan nem emelkedik ki a tömegből. A sales-en kell még javítani, kapcsolatokat építeni. Ezzel a sörrel nyomulni kell, és berakni minél több helyre.

Ha nem is jár be olyan utat mint a Keserű Méz, remélem, hogy sok helyen fogunk vele találkozni, megérdemli, jó alap sör.

Tetkónak is elmenne

Tetkónak is elmenne

Kritika #12 // Brewdog #Mashtag

#brewdog #punkok #mashtag #twittersor #enisszavaztam #brownale #ezmiezfura #keseru #tapadaszamra #mogyoro  #gyumolcsillat #talanmango #ftw #ezmegisjo #masszivhab #nemtunikel #sotetbarna #szaraz #fanyar #furangyumolcsos #komplex #mineltobbetkostolomannaljobb #pontjolesik #denemerennyit #egynek jo #thanksgiving #dallasvsoakland #goraiders #yolo #szarkep #eletlen

Brewdog #Mashtag lenne. Ha látszana. A háttérben vezet az Oakland Raiders

Brewdog #Mashtag lenne. Ha látszana. A háttérben vezet az Oakland Raiders

A #MashTag a skót punk sörfőzők, a Brewdog közösségi söre. A sör készítésének minden fázisát megszavaztatták a rajongókkal twitteren, blogon és a Facebook oldalukon. A hagyományos amerikai típusú brown ale-t a szavazatok alapján végül gyümölcsös új-zélandi komlókkal készítették, majd tölgyfacsipszen és mogyorón érlelték, ezzel adtak neki nem is egy, hanem több csavart.

(A brown ale műfajba sok minden belefér: színben a vöröses-barnától, az egészen sötétbarnáig húzódik a skála. Nagyjából átlagos, közepes erősségű alkohol tartalom és inkább visszafogott komlós keserűség, malátásabb íz jellemzi őket. via Ratebeer)

Kritika #4 // BrewDog Zeitgeist

Most este sikerült megrepeszteni a Brewdog Punk IPA pintes poharat, így – hogy szép legyen a búcsú – megpattintottam az egyik nem rég érkezett Zeitgeistot.

BrewDog Zeitgeist

BrewDog Zeitgeist

Kitöltésnél alacsony habréteget enged maga fölé, színre sötétebb, mint amire számítottam. Az első korty esett a legjobban, jól volt valami valódit érezni egy kimerítő nap után.

nemén: – szerintem ez egy fekete ipa volt, csak rossz címkét raktak rá… szerinted nem keserű?
én: – szerintem nem keserű

Semmi fecni, semmi mellébeszélés, ez egy egyszerű fekete láger. Ha egy Brewdog bárban ülnék, eszembe nem jutna rendelni. Ha bárhol máshol, ahol vannak ilyen-olyan stout-ok, ale-ek, búzák, illetve lenne még ez, nna, úgy simán. Itatja magát, de komoly nyomot nem hagy.

Egy 15 perccel utána már egyenesen azt éreztem, hogy a barna Staropramenre hajaz. Gyorsan ki is bontottam ez utóbbiból is egy üveggel (szigorúan tudományos alapon), így viszonylag hamar borult ez az elmélet. Ezek után a cseh barna nem csak, hogy édesnek, de krémesnek is tűnik.

nemén: – megmondtam
én: – megmondtad
nemén: – lehet az én bimbóimmal van a baj, de én ezt egy 6-7%-os, közepesen sűrű, kesernyés (akár odáig is elmerészkednék, hogy stout-jellegű) sörnek éreztem

Mégiscsak hagyott nyomot a Zeitgeist. Csak innék még egyet, a fenébe is!

BrewDog Zeitgeist vs Staropramen Dark

BrewDog Zeitgeist vs Staropramen Dark

Kritika #3 // Redefine

Az úgy volt, hogy pont arra jártunk a Sörspecialistá-nál. Mondjuk leginkább azért, mert ők nyitva voltak október 23-án is, sütött a nap, nekik meg van kiülős részük. És fél szemmel olvastam valamit Pomáz első kézműves söréről a Redefine-ról.

Dupla vörös ale, végre valaki nem IPA-t, meg imperial stoutot csinál. Leteszteltük. Aztán még egy korsóval. Meg még eggyel véletlenül. Király volt.

Gyönyörű vörös szín, napfényben rezes. Hatalmas krémes hab (mondjuk ennek a csapos nem örült annyira, mert baromira habzott, egy korsót akár 5-10 percbe is beletelt kicsapolni). Malátás, enyhén édeskés (de nem a Stari Ír Vörös féle kandiscukros édesség), harapnivaló, finom kesernyével a végén. Fasza sör hideg és meleg napokra egyaránt. Árban csak egy picit volt drága (690 a korsó), szóval jövünk még érte, ha nem fogy el.

UPDATE: Vettem pár üveggel a Csakajósörben és újrakóstoltam. Még mindig habzott, de korántsem annyira mint a csapolt. Tovább melegedett ivás közben mint legutóbb és így új arcát mutatta. Kisebb test, több kesernye és egészen frissítő fanyarság. Még mindig király!

Image