Tag Archives: lager

Kritika #136 // Bázis × OK Brewery Sabotage

Az OK Breweryről már többször írtunk és az OK Breweryről egy ideje már nem írtunk. A „legfiatalbb sörfőzőként” elhíresült Kelemen Ottó a tanulmányok és a meló mellett most egy kicsit hátrébb rakta a sörfőzést, aztán most fű alatt jelent meg egyszer csak a Bázis Sörfőzde felkérésére készített bécsi láger. Jó, hát sörözni való sör, nem nagy vállalás, de azért a jó vienna nem ilyen egyszerű. Vagyis elvileg de: minőségi alapanyag, egyszerű recept, türelem. Gyakorlatban aztán meg valami mindig hiányzik egy picit, nekünk eddig talán a Hopfanatic Next Level tetszett a legjobban és bár a Wiener Walzer is jó volt, de a Monyó Beaver Feaver hoz egyedül stabil szintet itthon és bár kellemes, nem feltétlenül élvonal a világban. Apró csavar van azért benne, a hagyományos alapanyagok (bécsi maláta, nemeskomló) az intenzív amerikai Citrával hidegkomlózták.

Bázis × OK Brewery – Sabotage vienna lager

Kitöltve gyönyörű borostyán szín, viszont lágerhez képest eléggé zavaros, szűretlen benyomását kelti (ez elvileg a hidegkomlózástól van). Közepesen testes, valahogy azt várjuk a szín alapján, hogy haraphatóbb lesz a cucc, de rendben van így is. Kellemesen malátás, karamelles, pont, ami kell. A komló nem nagyon érezhető, kivéve a végén, valószínűleg a csavarnak szánt Citra rántja össze kicsit kellemetlenül a szánkat. Összességében egy normálisan megcsinált, abszolút iható, de nyomokat nem hagyó sör lett a végeredmény.

Ki igya?

Akik csak sörözni szeretnének. Hagyománytisztelők.

Ki ne?

Aki mindig az extrát keresi.

Akkor ez most jó?

Egynek jó, de nem ez lesz a benchmark.

Kritika #102 // Hopfanatic Next Level

2016 a normalitás éve lesz? Mi várhat ránk, amikor az amúgy a trükkös és komlót bőven adagoló söreiről ismert Hopfanatic egy lagerrel próbál nagyot gurítani a hazai piacon? Nos, ha az év olyan lesz, mint a Next Level, akkor jó dolgok várnak ránk.

A Next Level, ha nem is emeli új szintre a lagert a világon, egy nagyon fasza kis sör lett. Nincs túllihegve, semmi túlzó íz vagy illat. Mondanám, hogy nincs benne semmi extra csavar sem, de egyrészt az újhullámos német Mandarina Bavaria komlóval van fűszerezve (nem tud kiemelkedni amúgy a sörből), másrészt viszont az élesztő (a sör lelke) mexikói ami elég vagány. Mexikónak persze oka van, az osztrák emigránsoknak köszönhetően itt maradt meg leginkább a vienna lager őstípusa és persze a hozzávaló tiszta ízt biztosító élesztőtörzsek.

C360_2016-01-10-14-55-27-250

Hopfanatic Next Level

A sör, ha nem is klasszikus vienna (inkább arany színe van, mint egy pilzeninek) nagyszerű malátás alapot hoz, ez a fő erősség. Finoman édeskés a vége, nincs erős keserűség, a komló gyümölcsösségét csak kis melegedésnél érezni. A testessége mellett kellemesen friss, jól iható. Mindent összevetve nagyon rendben van, magas minőség. Ilyen lenne a normális felhozatal. Ilyen lenne egy normális szortiment alapdarabja. Ilyen normális lesz ez az év? Várjuk.

Premier pénteken, a Hopfanatic sörfőző-szakács tulajának csilijével.

Ui.: A végére egy apró megjegyzés, kibújik a marketinges a zsákból: mi van a dizájnnal? A Hopfanatic nemrég cserélt arculatot, amibe ez a sör a minimalista, letisztult címkéjével nem feltétlenül illik bele.

Programajánló #15 // Január

A képet a Töltőben lőttük

Az előbb azt akartam írni, hogy sokáig tart a szilveszteri másnaposság, mert kb. nem tudok programot beírni erre a hónapra, aztán gyorsan belefutottam még két eseménybe egy perc alatt. Évkezdésnek egész jó lesz.

2016. január 9. Meet the Brewer: László Gergely – Skyland Meet & greet, csokis-borókás sör a mindent főzetet szétcsavaró Skyland Sörfőzde gerillájával.

2016. január 14. Kocsma A Város Közepén – Megnyitunk! Nem kell sokat várni az év első kocsmanyitására. A Cseh’o helyén továbbra is cseh vonal.

2016. január 15. Next Level Lágerezés Sőt az első prömierre sem kellett sokat várni. A Hopfanatic a hagyományokat fűszerezi meg a szokott módon. Mexikói élesztő, először itthon!!!

2016. január 22. THE PROTOTYPE CHALLENGE 2015…6 Esemény! Minikáosz! Felolvasóest! Ja, nem, a Hopaholicban debütálnak a BrewDog idei prototípusai. Én a milk stoutra szavaztam.

2016. január 23. Beer Cocktail Night / Sörkoktélok Éjszakája Grabovszky a Léhűtőben kever. Nem zenét, koktélt.

2016. január 26. Beer & Burger – Sörvacsora az Egyletben Pécsett nagyon pörög a sörbrigád, most vacsora lesz az Egyletben.

2016. január 28. Acidofília | Trash-Luxe Sour Beer Dinner Szintlépés a sörgasztronómiában.

2016. január 29. Búcsúbuli Búcsúzunk élőben. Írásban már megtettük.

FYKI #26 // Ezt iszod a Főzdefeszten!

szét3Majd mi megmondjuk mit iszol! Mi mindent jobban tudunk! Ízlésterror van! Ha valakinél meglátjuk a meggyes sört, akkor kiverjük a kezéből…

Persze igazából mindenki azt iszik amit szeretne, ez viszont a mi személyes listánk, ha valaki támpontnak akarná használni. Volt szerencsénk néhányat előkóstolni, úgyhogy ha ezeket isszátok, nem fogtok mellélőni.

Amit tutira kipróbálunk:

armando_otchoa Happy Finish – félbarna búza televágva gyümölcsös komlókkal.
Bölcső Brew Crew Maibock – fasza malátás cucc, alattomosan csúszik
Élesztő Sörműhely Black Mamma – baromi jól eltalált kávés stout
Erjesztők Klubja Kraken – asszem porter, de ilyen névvel tulajdonképpen mindegy is
HaraPunk Budapest lager – hát, lager, na mutassatok valami újat
Hatodik Íz & Black Horn Brewing: Thorazine Sunrise – új-zélandi komlóval megbombázott APA
Hopkins Realberry – málnás belga búza, kurvára fogják vinni a csajok
Horizont Witbier – ezt is
Hübris – bármit, mindegyik jól hangzik és kb. most mutatkoznak be nagyban, a Herbál IPA tökre rendben volt
MONYÓ Bohemian Pilsner – na, valaki csinál végre jót egy nagy klasszikusból?
OK Brewery Zero Hops – komló nélküli witbier, kóstoltuk, jó frissítő lesz ez is
Rothbeer Gingermeister – bírjuk a vörhenyeseket meg a gyömbért is
Sörök a Möszjő Vödréből – jön egy witbier (idén ez lesz a sláger?), meg egy laza vörös ale is. Bírjuk a vörösöket.
Zip’s Brewhouse Saison Rouge – mondom, bírjuk a vörösöket

És persze van egy csomó olyan sör, ami nem újdonság, de örülünk neki, pl. hogy van Balkezes Hopster, visszatér a Sötét Bunkó és a Repeta, ihatunk One Night Seductiont, van úja BodzIPA meg persze kihagytunk egy csomó mindent….

Menjetek rá. Nagykanállal! Találjátok meg a saját kedvenc sörötöket! (Csak meggyest ne, azt kiverjük mindenki kezéből. Igyatok valami rendes sört helyette.)

Közlekedés, kiváltható pohár, nyitvatartás, wc helyzet, kajakínálat és persze a teljes sörlista a Főzdefeszt honlapján megtalálható.

Főzdefeszt térkép

A Főzdefeszt 2015-ös térképe

Kritika 61# // Bäder Nordstar

Nem vagyok a hoplagerek nagy barátja, úgy vagyok vele, hogy a gyümölcsös-gyantás-komlós cuccok az ale-eknek jobban állnak, a lager az legyen lager a maga keserűségével, letisztultságával – ezzel persze ellentmondok mindannak ami maga a craft beer, hiszen miért ne lehetne kísérletezni a hagyományos fajtákkal… Ebben nőttem fel, na. (A lagerben meg csináljon valaki végre konkurenciát a nagyipari cuccoknak. Ez eddig nem nagyon sikerült, az Ogre-től nem igazán csinálta össze magát ilyedtében a Dreher, vagy a Soproni.) Az első igazi hoplager, a Keserű Méz viszont jól hasított, gyakorlatilag egyedül taposta ki az utat a kézműves sörök előtt a hagyományos kocsmákban és bárokban.

A Bäder Sörfőzde Nordstarja ugyanebben a kategóriában indul és szerintem simán odafér a top1-re, azaz, ha akarom, van olyan jó mint a Keserű Méz. Amíg a marketingen, szervezésen nem javítanak a főzők, addig viszont nem fogja letúrni a piacot, csak egy lesz a sok sör közül, amit félévente 3 hétig lehet kapni az Élesztőben.

Itt, az Élesztőben került sor a premierre is, a nemrég megcsinált új belsőtérben, viszonylag távol az átható húgyszagú fenti mosdótól (szerk.: Élesztő bazz, ez amúgy komoly, hogy mindig van valami orbitális hülyeség, amivel a vevőket próbálod elriasztani? Frankón, a fenti wc olyan mint a legutolsó falusi kocsma hátsó vizeldéje… botrány). Elsőnek érkeztem a meghirdetett eseményre, majd még kb. 40 percig egyedül élveztem a szervezők társaságát. Akik amúgy szuperkedvesek, informatívak voltak, stb., csak érdeklődőket nem tudtak odacsalni. Olyan teríték volt felrakva kézműves grissinivel és kóstolni való Nordstarokkal, hogy csak na, de sokáig csak én élveztem, és amikor másfél órával később eljöttem, akkor is csak pár ember ült az asztalnál. Pedig hely az volt…

bekészítés Bader módra

bekészítés Bader módra

…és akkor végre beszélhettünk a sörről: 5%-os hoplager, azaz jól megkomlózott, szűretlen „ivósör”. Narancsos-arany szín, szép fehér hab, ami viszonylag hamar lemegy. Illatra frissen vágott fű, széna, virágok, Ízre finom kesernye, füves-zöld íz, méz és frissítő lecsengés, ami sokáig kitart. Teljesen fasza, friss, harapható, jó sör, azoknak is, akik csak 2015-ben is még csak ismerkednek a „hagyományostól eltérő” sörökkel, és egy minőségi ivócucc a gyakorlottabbaknak. Nem ez lesz a különlegesség amit észre fogok venni a táblán, de ha bárhová bekerülne a nagyipar alternatívájaként, vagy a Keserű Méz helyett, akkor simán, sőt boldogan kérném.

bader
A termék tehát tök rendben van. Amin a Bädernek javítani kell az az, hogyan játssza be magát az átlagfogyasztó agyába. Az alapok megvannak: a Bader búzája és a szintén náluk, a Kecskeméti Sörmesterek által főzött Vörösbegy és Kolibri sok helyen elérhető, így biztos csapra/hűtőbe fog kerülni a Nordstar is ezeken a helyeken. Baromi igényes a vizuál, tetszett, hogy a Facebook esemény igényesen volt megcsinálva, nem csak úgy odabaszva egy kép, a rendezvényre készült szórólapok szépek, a sör címkéje pedig annyira menő (sőt, hipszter!), hogy pólóra nyomva is hordanám (vagy pl. ha felszitáznák kézműves jelleggel a bevásárló vászontáskámra, akkor csak avval mennék le a biopiacra)… A bemutató viszont közönség szempontjából bukó volt, ha ilyen szervezéssel próbálják meghódítani a piacot, akkor nem sok jót jósolok a sörnek, mert jellegéből fakadóan nem emelkedik ki a tömegből. A sales-en kell még javítani, kapcsolatokat építeni. Ezzel a sörrel nyomulni kell, és berakni minél több helyre.

Ha nem is jár be olyan utat mint a Keserű Méz, remélem, hogy sok helyen fogunk vele találkozni, megérdemli, jó alap sör.

Tetkónak is elmenne

Tetkónak is elmenne

Programajánló #3 // Berúgjuk a bulimotort

Nem is olyan lassan beindult ez az év is, csak közben még nehezen vettem rá magam a blogolásra, annyira fájt a munka. Pedig ittunk új bittert a Dezsőben, volt sörpemier, közös főzés és közös palackozás is a Hunyadiban. No sleep ’till Brooklyn! Nézzük a következő idők menüjét!

armando_otchoa újra támad!

armando_otchoa Grabanc újra támad! via Csakajósör

A Csakajósör és mindenki Kővári Gergője ritkán tesz bejelentést, de azt általában örömmel fogadjuk. Ezúttal Deep Throat (ehhheheh) néven lefőzött egy foreign extra stoutot. Ritkaság lesz, mert egyrészt ilyet nem csináltak még szerintem itthon nagyban, másrészt végre valami Gergőtől, ahol nem a komló dominál? Meglátjuk, azért mérget nem vennék rá… Bónusznak hosszú idő után pedig az első komoly magyar IPA, a Grabanc is csapra kerül. Ünnepélyes csapraverés, esemény nincs, elvileg ma, azaz január 20-án kerül fel csapra mindkettő, aki kapja marja.

A közkedvelt egyetemista-meccsnézős hely is felült a kézműves vonatra (mondjuk én sokat ittam náluk és már korábban is meglepően jó volt a sörválaszték egy átlagos egyetemi klubhoz képest) és belépő szintű kóstoltatást tart. Kezdőknek egyszer bejöhet.

Bäder Sörfőzde Nordstar hoplager - via Bäder Sörfőzde

Bäder Nordstar hoplager via Bäder Sörfőzde

A Főzdefeszten már lehetett vele találkozni, pénteken az Élesztőben újra csapra kerül, sőt üvegbe is, a leggyorsabbak ingyen is hazavihetnek egy palackkal. Megmondom őszintén a ‘Fesztről nem rémlik hogy kóstoltam volna, meg a hoplagerek helyett egy, a nagyokkal versenyző tiszta lágernek jobban örülnék, de ne legyünk telhetetlenek. Kíváncsian várom, a címke/logó meg egyenesen király! Szakmázás is lesz, lehet majd kérdezni.

Erről egyelőre sokat nem tudok, a KSB-be sem nagyon szívesen megyek, de ha minden igaz, akkor január 27-én sörpremier lesz. Analóg IPA. Meglátjuk miben lesz más, új, jobb-rosszabb, mint az eddigi IPA-k. UPDATE! Közben lett esemény, meg info: a főző, Kiss Gusztáv is ott lesz, lehet vele beszélgetni a sörről.

Kelemen Ottó, 2014 házi sörfőzője végre saját márkanév alatt is piacra dob valamit. Nem is akármit, a tavalyi Grand Champion erős skót ale-jét. Ezúttal a Rizmajernél főzte le, így a bemutató is ott lesz. Érdemes felugrani a HÉV-re, itthon még nem csináltak ilyen sört.

Last minute beesett egy új sör a Hopfanatictól. Le sem írom, hogy milyen (grillezet paradicsom?????), csekkoljátok a sörözőben.

Sörvacsora a Jégkertben a Sörbúvár szervezésében. Kezdőknek okozhat meglepetést.

Nagyon megy most ez a közösségi főzés, meg jó publicity stunt, úgyhogy Kiss Tamás, a Hopfanatic főzőmester-kocsmatulajdonos-atyaúristene is csap január 31-én egy ilyen bulit. A netes szavazás alapján végül a legjobb magyar dupla IPA, a NoHopLimit lesz terítéken. Mint házifőzéssel próbálkozó, jobban örültem volna valami durva fekete cuccnak, vagy olyannak, amiben extra hozzávalók is vannak, de annyi baj legyen. Ráadásul lesz kaja és a hivatalos premier előtt bele lehet kóstolni a Hopfanatic új sörébe, a Druidába is. Regisztrálni érdemes!

FYKI #19 // Ezt isszuk a Főzdefeszten

Az ember minden évben úgy készül, hogy nem lesz sok újdonság. Egész évben ezeket a cuccokat iszom, nem tudnak újat mutatni nekem… Hát tudnak. Ebből kifolyólag az olyan sörökre most nem is megyünk rá, amik év közben is kaphatóak üvegben (pl. Repeta), vagy huzamosabb ideig csapolva (pl. Tántorgó ParIPA). Ez nem kötelező ajánlás, csak a mi véleményünk. Örömmel látjuk például, hogy bár azt hittük az IPA őrület lecsengett itthon, lesz egy csomó új cucc, rozsos-füstös IPA például. Na essünk neki, rövid lesz a két nap, ezeket mindenképpen szeretnénk megkóstolni: armando_otchoa – Szutykos (dirty saison) Balkezes Sörfőzde – Balkezes Hopster (IPA) Bader Sörfőzde – Nordstar (hoplager) Csupor Sörfőzde – Ördögi Angyal (oatmeal stout) Csupor Sörfőzde – Bunny Hop (IPA) HaraPunk Sörfőzde – Lemon? No, thanks (american wheat ale) Hedon – Vertigo Retro (Dreher élesztős hoplager) Hopfanatic Sörfőzde – American Pale Ale (APA) Hopfanatic Sörfőzde – Exorbitant Beast (BA Imperial Stout) Lados Sörfőzde – Grafit Lados Sörfőzde – Hop+ Lados Sörfőzde – IPA-Apache (IPA? APA?) Legenda Sörfőzde – 4 Sterne (imperial keller) Legenda Sörfőzde – Black Samurai (imperial stout) Reketye Sörfőzde – Ravasz Hód 2 (brown ale) Pandulabeer – Xmoke RIPA (füstös – rozsos IPA) Zip’s – meglepetés

Van még egy csomó klasszikus (Bors, Domján, Fóti), meg fasza IPA-k (Zodiak, Hatodik íz), gyümölcsös sörök, stb., szóval mindenki megtalálja a magának valót. Jó sörözést mindenkinek!

Teljes lista Itt olvasható. Itt egy okosan kinyomtathatóra szerkesztett változat. Aki felkészültebb szeretne lenni, az ide kattintva értékelheti szakszerűen a söröket. A térkép kattintásra megnő. via Sörinfo

Főzdefeszt 2014 / Ősz

Főzdefeszt 2014 / Ősz

Kritika #17 // Jamaikai sörök

Karácsony óta készülök, hogy rávetem magam a Jamaikából kapott sörökre, na nem azért mert annyira extrák lennének (mindegyiket egy cég gyártja ráadásul, a helyi Desnoes and Geddes), vagy sokat várnék tőlük, egyszerűen hajt a kíváncsiság…

A Red Stripe Bold (középen) meglepően édes, itatja magát, a végére finoman, kissé szárazan keserű! Semmi extra, csak egy jól eltalált pale ale… „Csak”.

Talawah Lager, Red Stripe Bold & Red Stripe

Talawah Lager, Red Stripe Bold & Red Stripe

Utoljára ázsiában éreztem ezt a fajta teljesen jellegtelen, vizes ízt, ami most visszaköszön a Red Stripenál. Bántóan ízetlen és a bold után egyértelmű csalódás ez a világos… (Most már tudom, hogy nem lett volna szabad azzal indítani, de annak az üvege mutatott a legjobban a hóban!) Kissé édeskés és fémes íze van, olyan minta dobozból innám… A végére sem tudok megbarátkozni vele, alig várom, hogy a Talawah Lager megmentsen!

De ez egyre rosszabb lesz. Nem annyira édes, mint az előző kettő, hanem keserű, de nem komlósan és közben bántóan szénsavas. Több szót nem érdemel a Talawah (bal szélen), mert csak ugyanazt ragoznám: semmilyen.

Guinness Foreign Extra Stout & Dragon Stout Spitfire

Guinness Foreign Extra Stout & Dragon Stout Spitfire

A Guinness Foreign Extra Stout nem annyira vizes, mint az eredeti Guiness, stouthoz képest meglepően keserű… Ez a típus Jamaikában, Tanzániában és Kenyában érhető el; Dublinból szállítják a komlózott Guiness sűrítményt és helyben adják hozzá a térség ízlésének megfelelő hozzávalókat, így az alkoholtartalma is eltérő lehet országonként (a mienk 6,5%-os). Pörkölt, földes ízű, kicsit édes lesz a végére, ahogy eltűnik a keserűség. Egészen meg vagyok vele elégedve, sőt, meg is vagyok lepve, nem egy jellegzetes, markáns stout, de kifejezetten kellemes!

A Dragon Stout Spitfire illatra barley wine, sőt, mintha száraz vörösbor lenne… Aztán ízre desszertszerűen édes, mondhatni „a jamaikai Pardubický Porter” (csak, hogy újfent kiakasszam a hülye hasonlataimmal -ot)! Ránézésre meg se mondaná senki, hogy a tucatcímke egy ilyen különleges jamaikai cári stoutot (hha!) rejt… Nem az én műfajom, de attól még egy elég jól kitalált, masszív sör!

Összességében a Red Stripe és a Talawah Lager azt hozta, amit vártam (semmit), a Dragon Stout Spitfire meglepett, de kicsit meg is nyugodtam, mert ha valaha Jamaikában találnám magamat, akkor azért valahogy ellennék a Red Stripe Bolddal, meg a Guinness Foreign Extra Stouttal…

FYKI #3 // BrewDog újdonságok novemberre

A Brewdog olyan újdonságokról adott hírt, ami mellett egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni…

Az Unleash The Yeast négyessel az „apró élesztő sejtek előtt tisztelegnek”. Négy klasszikus sörtípus, négy teljesen különböző élesztő törzzsel ugyanarra 6,3%-os alkoholtartalomra főzve. Itt lehet megvenni (illetve többet is megtudni): http://www.brewdog.com/product/unleash-the-yeast

unleash-the-yeast

via: Brewdog hírlevél, 2013. október 30. // Fresh off the Bottling Line

Az Old World IPA-val a kézműves sörforradalom elődjét próbálták re-kreálni; a multikulti idők előtti igazi brit malátás, angol komlós oldschool ipáját. Az Old World Russian Imperial Stout-tal is egy időutazásra invitál a Brewdog; „fagyálló” 9,5%-os régi vágású stout az orosz cári család tiszteletére.

oldworld-ipa-oldworld-stout

via: Brewdog hírlevél, 2013. október 30. // Fresh off the Bottling Line

Itt lehet megvenni (illetve többet is megtudni): http://www.brewdog.com/product/old-world-ipa és http://www.brewdog.com/product/old-world-russian-imperial-stout

A francba is… Bárcsak már a Kritika rovatban (egészen pontosan a poharamban!) láthatnám már viszont ezeket a darabokat!!!

Kritika #2 // Brüsszeli sörtúra

Elöljáróban annyit, hogy ez most egy elég hosszú poszt lesz, de cserébe igyekszünk röviden – helyenként egészen szakbarbár módon – írni a sörökről. A szubjektív nem a legjobb szó, de az első, ami az eszembe jut.

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Eddig azt hittem, hogy nem szeretem a saison-t, mint műfajt. Megiszom, mert ugye művelődni kell, meg persze szezonális is, de amint letudom, rohanok vissza a kedvenc típusaimhoz… Erre most jön a Saison Dupont és mindenre rácáfol. Frissít, de nem amolyan üdítő jelleggel, hanem igenis tiszteletet követelve, mégsem terhelve. Bármikor, bárhol megiszom első sörnek! Abszolút kedvenc persze soha nem lesz, de ez már az én hibám, nem az övé.

Ha valaki arra gondolna, hogy elsőre belenyúltunk a tutiba, az nem jár messze az igazságtól, mert ezek után az asztal jobb oldalán lévő Tripel Karmeliet-et egész hétvégén emlegettük. 8,5%-os apátsági tripel, de szinte fel sem tűnik (sem a típus, sem az alkoholtartalom). Életünkben nem ittunk még hasonlót, komplexitásában lenyűgözött; gyümölcsös, telt, érett, de közben könnyű. Nem tolakodó, de emlékezetes. Mestermű – ezért jöttünk!

Leffe Ruby

Leffe Ruby

Lelazítottuk magunkat egy Leffe Ruby-val, nna, nem azért, mert olyan sokat vártunk volna ettől a darabtól, csak vicces volt, hogy minden boltban legalább 6-7 féle Leffe állt a polcokon, így éltünk is a lehetőséggel. 5%-os édes gyümölcslé, se több, se kevesebb.

Cochonnette

Cochonnette

Sok vizet nem zavart a Cochonnette, bár a címkéje alapján sokkal komolytalanabbnak tűnt ez a 9%-os belga ale. Vártuk, hogy csak megérzünk valamit a korianderből, vagy a narancshéjból, de inkább csak kuszán fűszeresnek tűnt. Nem volt rossz, fogunk még vele próbálkozni.

eXcalibur Black IPA

eXcalibur Black IPA

nemén: – szerintem inkább gyümölcsös, mint keserű
én: – szerintem inkább keserű, mint gyümölcsös

A legjobb belga IPA amit ittunk. (Tudom, tudom, pohárba kellett volna kitölteni, de nem szerettük volna az egész hétvégét végigülni, így sörözés közben azért bejártuk a várost…) A fekete IPÁ-kkal csak újabban kezdtem ismerkedni; alapvetően tetszik a stílus és bár inkább „normál IPA” párti vagyok, egy eXcalibur-t bármikor hajlandó vagyok leverni. Bármikor. A hétvége egyik csúcspontja.

Scheldebrouwerij Oesterstout

Scheldebrouwerij Oesterstout

A Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout-ja métereket ver rá száztíz gáton. Ugyan nem veri le a gátakat, de a célfotóra épp, hogy csak felfér. A Ratebeer szerint csak 92-91 arányban kap ki a belga osztrigás stout, de szerintünk van ez a különbség 10 pontos is.

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

Az este tévedése. Kézműves is, IPA is, de itt lett először gyanús, hogy a belgák nem tudnak jó IPÁ-t csinálni. Tudom, hogy pohárba ki kellett volna tölteni, nyilván hidegebb is lehetett volna, de akkor se tudnám szeretni ezt a szőkét. Érdekesen indult, de a végére szenvedés lett belőle.

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Ha már ott voltunk, csak ittam egy Stellá-t is. A magyar licenszverzióhoz képest kíváncsi voltam, mennyiben lesz más… Hát más volt. És nem jó. Abban sem vagyok biztos, hogy jobb, mint a hazai klónja! (Mondjuk erről csak úgy tudtam volna teljesen megbizonyosodni, ha ott van velem abból is egy dobozzal. Szerencsére nem volt.) Félreértés ne essék, nem volt vállalhatatlanul rossz, sőt, volt némi bája annak, hogy a brüsszeli napsütésben egy ilyen korsót emelgetek, de ez a szituációnak szólt, nem ennek a sörnek.

Jöhetett hát egy másik kinti „kommersz”, a Chimay Blanche. Tipikus fűszeres belga, ellenben nagyon könnyen iható, nagyon jó apátsági sör. Külön jól állt neki a kontraszt, hogy nem valami más tripellel együtt ittuk, hanem egy Stellá-val!

Duvel Tripel Hop 2013

Duvel Tripel Hop 2013

Bárcsak itthon lenne lehetőség a sarki ABC-ben 2013-as Tripel Hop-ot venni €1,98-ért. Az hagyján, hogy Budapesten is kifizetnék ezért a limitált kiadásért ennyit (minden évben más komlóval készítik a Tripel Hop-ot és aztán csak a készlet erejéig elérhető), de kinti viszonylatban ez kiemelten olcsónak számít. Bár már volt szerencsém hozzá, most sem hagyhattam ki: okos, telt, komlós.

Gordon Finest Scotch

Gordon Finest Scotch

A belga Primátor 24. Nem büntet annyira, mint cseh kollégája – se ízre, se erősségre -, de hasonló élvezetet nyújt.

Gordon Finest Platinum

Gordon Finest Platinum

A Gordon Finest Scotch sikerén felbuzdulva bevállaltuk a Platinum-ot is. Hiba volt. Alkoholos, nehéz, de közben ízetlen, lényegében vizes. (De nem úgy, mint a Guinness.)

én: – az utazás mélypontja
nemén: – simán meg lehetett inni… a Blondine IPA például nagyobb csalódás volt

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

A Delirium Tremens világos, fűszeres, izgalmas illatú, belga ízvilágú. A Nocturnum ehhez képest sokat küld kívánatos barna színével, de ízében keveset vállal. A Delirium Red a mostoha kistestvér; az ártatlan külső és a gyümölcsszörpös íz mögött magas alkoholtartalom bújik meg. Már látszik rajta, hogy jobb csaj lesz, mint a nővérei, de még túl fiatal ahhoz, hogy fantáziáljunk róla.

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Az első próbálkozásunk a Troubadour-ral jól sikerült! Az Imperial Stout-ja egy kávés, édeskés remek stout. A Troubadour Westkust fekete ipája egy olyan IPA, ami stout akar lenni, de jól áll neki ez a kettősség. A Lupulus Hibernatus az előző kettő keverékének bizonyult. Azért kíváncsi vagyok, ha magában isszuk, mit tudott volna mutatni ez az erős belga ale!

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

A L’Alchimiste Eisbock nem hagyott mély nyomokat. Édeskés, erős. Ezek után vállaltuk be a Kis Delirium Bár itallapjának legerősebbjét, a 10%-os Struise T.H.R.E.E-t is. Az első benyomás egyből az, hogy nagyon alkoholos! Tokaji aszú illatú, szőlős-whiskey-s ízű. Büntet. Jól csúszott mellé a Guillotine Bitter! IPA jellegű, könnyen iható, lehet, hogy csak az előzmények után, de egyáltalán nem tűnt erősnek a maga 9%-val.

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Itt egy kicsit megtört a profi lendületünk, mivel összebarátkoztunk Greggel és Kristinnel Chicago-ból. Hatalmas sör-őrültek, előbbinek BREWHEAD volt az ujjaira tetoválva, utóbbinak egy vigyorgó komlófej a csuklójára; őket sem az Atomium vonzotta Brüsszelbe.

A Queue de Charrue Rouge egy 8,7%-os szörp, ami a kelleténél jóval gyümölcsösebb. A La Rulles Estivale-t a ház ajánlásával ittuk. Fű ízű, utólag kicsit értetlenkedtünk is, hogy egy ilyen helyen pont ezt javasolták… Kellemes volt, de nem kifejezetten az a sör, amit ajánlanék. Újdonsült barátainkkal közben kitaláltuk, hogy menjünk át a Nagy Delirium Bárba, így a Hommel Extra Dry Hopping-ot már csak lerántottuk (fogalmunk sincs milyen volt) és a Pisilő Kislány érintésével (nem szó szerint) egyből egy három szintes tömött söröző közepén találtuk magunkat.

A 2400 elérhető sörből előbb egy Bersalis Triple, majd néhány Chouffe Houblon Ipa került a kezeink közé, utána pedig mintha egy Dupont Monk’s Stout és pár Monkey Paw Rich Man’s IPA jött volna. Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a külvárosban álldogálunk bagettbe töltött gyrost és sült krumplit majszolva. Az estének hamarabb vége lett, mint gondoltuk, de az előzmények ismeretében ez azért valahol borítékolva is volt.

Cantillon Oude Lambik

Cantillon Oude Lambik

A Cantillon sörfőzdét és múzeumot nem hagyhattuk ki! Érdemes lenne egyszer erről is írni, de – azon túl, hogy önálló posztot érdemelne – már így is kezd elburjánzani a terjedelem, így szigorúan az itt kóstolt főzetekre koncentrálunk. Egy éves Lambic-kal kezdtünk, a spontán erjesztés miatt ez elvileg minden évben más: savanyú, inkább fanyar, alig szénsavas, szinte üdítő jellegű. Másnaposan kimondottan jól esett!

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

A következőkben is folytatódott a lambic-vonal, a Cantillon Rosé De Gambrinus málnás volt színében, illatában és ízében is (meglepő módon a málna miatt). Alacsony alkoholtartalmú, a gyümölcs minden próbálkozása ellenére sem tudott felülkerekedni a savanyúságon.

Geuze-t is mindenképpen kellett kóstolnunk, ez 1, 2 és 3 éves lambic-ok keveréke, mely az üvegben nyeri el végső szénsavasságát. Aszús illat, fanyar íz, ami a végére átcsap keserűbe. Mindkettőtől kirázott minket a hideg, de nem azért mert annyira rosszul estek volna, egyszerűen ennyire meglepő volt ez a fajta ízvilág.

De Koninck

De Koninck

A belga Kumburák. Ez jutott mindkettőnknek elsőre eszébe. Nyilván, ha egymás mellett isszuk ezt a belga ale-t, meg az említett cseh pilsner-t, nem jutunk ilyen következtetésre, de ilyen távolságból könnyű a nagyvonalú asszociáció.

Lefebvre Belgian Framboises

Lefebvre Belgian Framboises

Talán a Leffe Ruby-nál is sikerült lentebb adnunk ezzel a gyümölcslével. Másnaposságra jó volt. Másra nem. Nyomokban sört is tartalmaz. Mondjuk nem számítottunk sokra tőle és ennyit is kaptunk… Nyilván ezzel a darabbal, meg a 3,5%-kal a célcsoportot a nem sörivók képzik.

Vedett Extra White

Vedett Extra White

Annyi helyen láttuk a Vedett reklámanyagait, hogy mindenképpen rá kellett mennünk. Mivel nem sörszaküzletekben, vagy kurrens sörbárokban találkoztunk a márkával, hanem közértekben, büfékben, ezért hatalmas várakozásaink nem voltak. Lehet, hogy a túlzottan alacsony elvárások, vagy a mellé fogyasztott remek fish & chips miatt, de nagyon kellemesen csalódtunk ebben a belga búzában. Friss, citrusos, könnyű – mindent megadott, amit egy búzasör adhat.

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

A posztindító Saison Dupont Vieille Provision annyira pozitív benyomást tett ránk, hogy nem haboztunk sokat a St-Feuillien Black Saison berendelésénél. Kissé nehéz, kifejezetten jó, mégsem múlja felül az előbb említett saison-t.

A St-Feuillien Belgian Coast IPA ismét bizonyította (a Blondine, vagy a Chouffe Houblon után), hogy a belgák nem tudnak jó ipát csinálni. (Nyilván az IPA számomra amerikai típusú ipákat jelent, ezért nem tudom megfelelően értékelni ezeket a darabokat… Talán az lenne a helyes fogalmazásmód, hogy a belgák nem amerikai típusú ipát csinálnak.) A fekete ipákra persze egy szavam se lehet, de a St-Feuillien ipájával nem tudtam megbarátkozni! Nem volt szenvedés, de már a felénél azt kerestem, hogy mivel tudnám folytatni az estét.

Troubadour Magma

Troubadour Magma

A Troubadour-ban egyszer sem kellett csalódnom a hétvége folyamán! A Magma hivatalosan egy dupla IPA, valójában viszont olyan, mint – képzavarral élve – egy erősen alkoholos APA, egyszerre könnyű és testes. Gyönyörű, sötét, borostyános, masszív habbal.

Dupont Biere de Miel Biologique

Dupont Biere de Miel Biologique

Ha már Dupont-tal kezdtünk, hát azzal is fejeztük be… Mondják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni, de ha patakokban folyik a sör, inkább ebbe lépünk! Jócskán próbára tett ízlelőbimbóink meghálálták ezt az utolsó szerencsés választást. A ‘bio’ felirat sem tudott szerencsére eltéríteni a Biere de Miel-től… Gyümölcsösen füstös, hivatalosan saison, miközben van benne egy olyan virág-virágpor csavar, amit sörben nem éreztünk!

A papírforma szerint 34 különböző sört kóstoltunk, de persze van amire nem emlékszünk (ne haragudj kedves Hommel Extra Dry Hopping), van amit nem teszteltünk „tudományos alapossággal” (mondjuk a Bersalis Triple), ami nem belga, az alapból ki is esett (lásd az amerikai Monkey Paw Rich Man’s IPA) és olyan is akadt, amit ugyan ittunk, de írni teljesen felesleges lett volna róla (Jupiler)… A végszó az, hogy teljesen kellemesen csalódtunk a belga sörkultúrában, hiszen nehéz, fűszeres apátsági sör túladagolásra számítottunk, ehelyett rátaláltunk egy csomó játékos saisonra, fekete ipára, amiket nem csak a megismerés izgalmában, de a szürke hétköznapokon is szívesen látnánk a poharainkban.