Tag Archives: Legenda Sörfőzde

Interjú #7 // Roth Zoltán (RothBeer)

A legendás Távoli Galaxis megalkotója. A Bakancslistával segített megmutatni a házisörfőzőknek, hogy mennyi lehetőség van a komlóban. Mekkora volt a szerencsés véletlenek szerepe és mitől lesz jó egy Bakancslista? Roth Zoltánnal, a RothBeer alapítójával beszélgettünk a The Beercase felkérésére.

Március – Roth Zoltán (RothBeer)

Mikor kezdtél el a sörrel komolyabban foglalkozni? Amikor az átlag ivóból már célirányosan foglalkoztál ezzel?

Igazából egy unalmas este bekattant, hogy meg kéne nézni, hogyan kell sört főzni. Elkezdtem guglizni és megtaláltam a How To Brew-t, azaz a sörfőzők egyik bibliáját. Még egyetemista voltam, fiatalság-bohóság… nagyjából elhittem, hogy lehet sört főzni. Ez kb. 2005 körül volt.

Soha nem volt amúgy olyan sör, ami inspirált, vagy ha mégis, inkább az volt a célom, hogy olyan sört főzzek, mint a Dréher. Egyetemistaként kiszámoltam, hogy így majd olcsóbb lesz. Csak aztán megkóstoltam és rájöttem, hogy a végeredmény ízes, zamatosabb, mint az a vizes valami.

Mondjuk az első főzet az valójában nagy rossz volt, meg ha most kóstolnám meg akkor a következő néhány sem volt jó, de volt zamata, ami megfogott, éreztem, hogy lehet érdekesebb söröket csinálni.

A dolog aztán az azóta legendás INDEX fórumon folytatódott. Lett ebből élőben is találkozó, eléggé vicces volt mikor Esztergomban először találkoztunk. De, hogy mennyire meghatározó korszak volt az, az mutatja, hogy ma már szinte mindenki kocsmáros, sörfőző vagy valamilyen formában kötődik az iparhoz. Olasz, Tibeer (Bajkai Tibor), Izsó Peti (Beerodalom-Ganz söröző-Wunder sörművek) például, de Németh Anti (MONYO) is odajárogatott, először nem értettük ki ez a szakállas srác a csilis söreivel. Vagy ott volt a Kiss Tomi (Hopfanatic).

Én egyel később kapcsolódtam be a sörforradalomba és ezeket a neveket ismerem mind, érdekes, hogy én már rajtuk nőttem fel. A kézműves sör tapasztalataim szerint nagyon összehozza az embereket, a másik iránt is érdeklődő emberek, közösség alakul. Szerinted most is megvan ez a szakmában?

Megvan, de tompult. Túlkínálat van a sörök terén, így már egy kicsit óvatosabban állnak egymáshoz az emberek a szakmában. De házisörfőzőként azért ez még mindig ott van. Recepteket, élesztőket cserélgettünk, információt osztottunk meg egymással. És persze könyvet írtunk/fordítottunk. Ehhez már picit bogarasnak kell lenni, de ez mozgatott minket, hogy ezt a tudást megosszuk másokkal. Sörfőzés otthon, egyszerűen. A 4-es Metroval egyszerre kezdtük el az írását és hát a Metro úgy másfél évvel előbb elkészült, mint a könyv. Elég jó alap lett, Olasznál meg lehet találni.

Mi volt a következő lépés az ismertség felé, miért alakult így, hogy kiléptél a piacra?

Sok véletlen együttes játéka. 😊 Először is meghívtak minket a rozsnyói házisörfőző versenyre és meglepődtünk hogy mennyi szeretet kaptunk ott. Kiss Tomi nyert az Angry Beasttel. Ezek után kitaláltuk, hogy mi is rendezünk egy versenyt, ez volt az első, 2012-ben a Pirítósban. Január 1-től legális lett a sörfőzés és áprilisban már mindenki tudott is sört főzni. Nem sikerült rosszul egyébként, úgyhogy 2013-ra szerveztünk egy nagyobb versenyt, meghívtuk a lengyeleket, szlovákokat, kb. 170 nevezőből nyertem meg. A Távoli Galaxis az első IPA-m volt, ekkor ezzel azért még lehetett robbantani. Mondhatnám, hogy itt kezdődött komolyra fordulni a dolog.

A Mad Scientisttel közös első sör a beköltözés örömére

Az ív az most a Mad Scientistig tart, hogyan ment tovább a történet?

A Legendában lefőztem a sört, mint nyeremény, aztán akkor nyitott az Élesztő és ott nagyon népszerű volt a sör, úgyhogy kezdett terjedni az ismertsége. Ráadásul a munkahelyem is támogatták a hobbimat, sőt igazából azt mondták, hogy seggbe leszek rúgva, ha nem kezdek vele valamit – a kollégák a szoftverfejlesztő cégnél amúgy általában péntekenként kóstolhatták a házi főzeteket, innen a lelkesedés részükről.

Akkor még nem volt annyi lehetőség bérfőzetésre, a Legenda pedig közben annyira telelett, hogy nagyjából verekedni kellett a helyekért. Úgyhogy beizzítottuk a rozsnyói kapcsolatokat és úgy döntöttünk, hogy ott főzetjük a söreinket.

Nem volt egyszerű se a logisztika, se a papírmunka, de a minőségérét megérte. Erre később jöttem rá, mikor itthon más minőségű palackozókkal tudtunk csak dolgozni például. Aztán később ott nem annyira működött az üzleti modell, új vezetés jött akik meg nem akartak nagyon foglalkozni velünk, nem éreztük magunkat biztonságban, úgyhogy úgy döntöttünk el kell jönnünk onnan.

Ekkor találkoztunk Szilágyi Tomival a Mad Scientistből és elkezdtünk beszélgetni. Igazából mi saját főzdét akartunk, eléggé sokat dolgoztunk rajta. De mire elkezdtük volna amúgy a főzdeprojektet, láttuk, hogy rá háromnegyedévre már egészen új világ lett. Aki most akar sörfőzdét nyitni arra mondhatjuk eléggé vakmerő. Nagyon telített a piac. Tizenpárezer litert fixen eladni havonta akkor sem egyszerű, ha már bejáratott vagy a piacon. Amikor minden szép és jó volt, most sokaknak eszébe jutott, hogy főzdét kellene nyitni. A Mad Scientisttel végül elkezdtünk számolni, összeraktuk amink van (ők hozták pl. a palackozót, mi a címkézőt, ők hozták a vízkezelőt, mi a hidegkomlózót) és kiszámoltuk, hogy így mindenkinek jó, win-win szituáció. Jelenleg 11 000 liter sörünk készül náluk havonta.

Rövid-közép távon amúgy azt látod, hogy ez így marad is?

Én azt látom, hogy igen. Nem tudom, hogy….

Egy saját főzde? Az több szabadság, vagy több elkötelezettség?

Igazából nekem van egy szakmám (szoftverfejlesztés ugye), amit tökre szeretek csinálni és felépítettem ott is a karrieremet. Ha most abbahagynám a sör miatt, az hülyeség lenne. Valamivel amúgy is a sörös cég pénzügyi lukjait be kell tömni. 😊 A RothBeer szépen fejlődik, épül, de nekem ez így most jó.

Hobbinál nyilván több a dolog, ahhoz azért kicsit költséges lenne. Vannak nálam sokkal jobb adminisztratív, logisztika, vagy sales tulajdonságokkal bíró emberek, velük bővültünk, a szakmai részével pedig én foglalkozom és így mindenkinek jobb. Jelenleg egy négy fős csapatunk van. Most már ha elmennék fél évre a világ másik végére akkor valószínűleg elmenne nélkülem is a dolog (persze új sörök nélkül) egy darabig. Azért ez már más, mint korábban mikor hazaértem a melóból és hajnali 1-ig nyomtam a papírmunkát, a könyvelőt, a recepteket, mindent.

A Távoli Galaxis sokaknak volt egy behúzó sör, ami elindította őket a kézműves sörök világába.

Jókor voltam jó helyen. Nagy szavak, ha azt mondom, hogy az volt az első komoly IPA?

Talán még a Grabanc volt hasonlóan kultikus, de az inkább egy belsős körön belül volt legendás, a tiéd viszont nagyon sok helyre jutott el, sokkal több emberrel ismertette meg a kézműves söröket.

Igen, itt jött be a rozsnyói gyár palackozója… Elég komoly felszerelés és nagyon nagy előnyünk volt 4 évig, hogy gyakorlatilag nem volt minőségi, oxidációs problémánk sokakkal ellentétben.

A minőségbiztosítás, a logisztika, a sales, az állandó minőség nagyon sokáig volt problémája az egész magyar szakmának.

Igen, mi ebben szerencsések voltunk, vagy hát jó helyre sikerült eljutni. Jókor voltunk jó helyen. Időzítésileg is. A versenyt is mikor megnyertem olyan publicitást kaptam, amit azóta sem senki. Akkor volt a nagy hó március 15-én. Mivel minden állami programot lemondtak, az összes újságíró bejött a rendezvényünkre, Index, HVG, mindenki. Másnap mentem dolgozni és hívtak interjúzni a Népszabadságtól, én meg nem értettem, hogy hogy lehet, hogy kb. vagyunk 30-an itthon, akik maguknak csinálnak egy versenyt és ez mégis hirtelen mindenkit érdekel. Illetve ugyanígy az Élesztő nyitására is ott volt a sajtó és a Távoli Galaxis ott is tarolt. Szóval tényleg, többször voltunk szerencsések.

Hogyan jött innen a Bakancslista kísérletezése. Tényleg van egy bakancslistád?

Megvolt a Távoli Galaxis, de utána az én személyes kedvencemet a Pyromániát főztük meg, ami egy füstös porter. Arra gondoltam, hogy egy füstös porterre aztán biztos elképesztő kereslet lesz, mert ez egészen szuper sör. Hát, úgy tűnik, hogy inkább csak egy kisebb közönségnek lett a kedvence. Aztán beszélgettem Pein Ádámmal, a Kézműves Csemegéből (azóta MONYO), aki mondta, hogy IPA-t kell csinálni. De hát már ugye volt IPA-m, akkor minek egy másikat? – gondoltuk régen. Ekkor jött a single hop sorozat ötlete, amit külföldön is csinál már mást. Arra gondoltam, hogy 1-2-t kihozunk, de hát ez egy szakmai sorozat lesz, annyi embert biztos nem fog érdekelni.

Hiszen a Bakancslista nem arról szól, hogy főzök egy olyan jó IPA-t amilyet csak tudok. Az adott komlón múlik, hogy elviszi-e egyedül a balhét, vagy nem.

Roth Beer Bakancslista 1-5.

Nekem például van olyan, amelyik nem tetszett (a német komlók, de pl. a Sorachi Ace kaprossága is ihatatlan volt számomra). Illetve volt egy csomó ami meg rohadt jól sikerült. Neked mi volt a kedvenced?

Látod, sokféle sör, sok kedvenc. 😊 De a Mittelfrüeh-vel kapcsolatban egyetéretek veled. Házifőzetben elképesztően jól sikerült friss leveles komlóval, de a nagyban készült végeredményt majdhogynem szégyelltem, mert annyira nem adta ki amit szerettünk volna.

A Vic Secret amúgy meg nagy meglepetés és nagy kedvenc lett, szóval tényleg nem lehet biztosra menni ezzel a sorozattal.

És a fogyasztó melyiket kedvelte legjobban?

Mindenkinek más a kedvence. Minden sör kapott szavazatot. Fesztiválokon jönnek oda most is, hogy mikor lesz megint ez vagy az. Amúgy a nagy kedvenc nyilván a nagy klasszikusok, Citra, Amarillo.

De itt egyébként nagyon sok múlott azon, hogy milyen, mennyire friss komlót sikerült szerezni. Ha hosszú az eljutása ide és már nem friss, nem olyan ahogy kéne, akkor nem fog átjönni. A legjobban sikerült változatok közvetlenül jöttek ide, hidegen tárolva, stb. Az volt a kulcs, hogy ezeket jól intézzük és akkor jó lett a sör.

Sokan nem foglalkoztak ezzel, pedig nagyon sok múlik rajta. Most már azért mindenki tudja és figyel is rá, de ehhez el kellett jutni ide, megyünk előre és egymást is húzzák felfelé a kraftos főzdék ezekkel a dolgokkal. Egészséges verseny.

Kell is egyébként a fejlődés, hiszen beszéltünk róla, hogy lassan már egymás elől veszik el a piacot a főzdék. Te milyen tendenciát vársz a piacon?

Aki elég erős az meg fog maradni. Tulajdonképpen, ha közgazdász lennék lubickolnék ennek az elemzésében. Le lehetne követni, ahogy a keresleti piac átfordult kínálati piaccá. Olyat hoztunk létre, ami még nem volt, hirtelen kellett, aztán még több kellett, de most egy tisztulási folyamat fog végbe menni.

Ugyanakkor az egésznek nagy hatása van, hiszen most már a nagyipari gyártók is elkezdtek kézműves szerű sörökkel kijönni.

Fú, ha valaki 3 éve azt mondja, hogy a Soproni IPA-t fog gyártani akkor biztosan azt mondom rá, hogy ez valami vicc.

Mennyire jó ez egyébként szerinted, mennyire hasznos a kisüzemnek? Segít a tömegek felé az áttörésben, edukációban?

Hát igen, kb. 500 milliós reklámkampány mehetett el a bevezetésére, ami bakker majdhogynem több, mint az egész Főzdepark értéke. Valószínűleg a következő 2-3 évben sokat fog javítani az edukáción. De amúgy nem velünk versenyeznek. Sokat elvisz, de sokat is hoz nekünk: aki megkóstol egy ilyet az nyithat majd később a kraft felé. Szerintem az lesz, mint az USA-ban. Pillanatok alatt felfutott 1-2 százalékra, aztán stagnált pár évet, majd megindult meredeken felfelé.

Elért egy kritikus tömeget és megindult a láncreakció. Itt is a házisörfőzőknél ismertünk először mindenkit és utána mindenki elkezdte ezt terjeszteni, aztán az ő barátaik is tudták tovább vinni. Ilyesmit várok majd.

Te egyébként viszonylag közérhető söröket csinálsz, nyilván az ipa sorozat, amiről leghíresebb vagy. De abból ahogy beszélgetünk látszik, hogy sok felé mozdulnál. Mit várhatunk tőled a közeljövőben? Mire számíthatunk az Apollo projekttel?

Szeretnénk egyszeri, izgalmas sörökkel kijönni, az otthoni recepttáramban vannak agymenések. Egyszerűen nem volt rá idő, vagy logisztika, hogy megoldjuk. Nem tudtam abban a tempóban kísérletezni ahogy kellett volna. Az utóbbi másfél-két évben lett rá végre rendesen időm, úgyhogy jönnek is az Apollo-ban majd az újdonságok.

A bor-sör hibrid mellett van olyan izgalmas sörstílus amit nem főztél le, de nagyon szeretnéd?

Valami gyümölcsöset mindenképpen. És régóta tervben van a Még Távolabbi Galaxis, azaz a dupla IPA változat. Meglátjuk. 😊

RothBeer x Haraszty Pincészet – BorBeer

Mi lesz a legújabb dobás, mit lehet róla tudni?

A Haraszthy pincészettel futottunk össze egy fesztiválon. Nyilván megdumáltuk, hogy csináljunk valamit sörből-borból. Nem egyszerű, az emberiség elég régóta műveli mindkettőt, de mégsem lett belőle egy közös ital, szóval érdekes feladat. Saison élesztőben gondolkoztunk, az eléggé tud boros jelleget hozni, lefagyasztott sauvignon blanc must, és Nelson Sauvin komló.

Inkább bor lett, vagy inkább sör?

Szerintem el lett találva, hogy mindkettőnek megfeleljen. A borosok amúgy a bort, a sörösök a sört fogják mondani. 😊 Az első teszteknél levittem a mintákat, különböző arányokkal, komlózásokkal aztán nyilván az lett, hogy a borosok még több mustot szerettek volna benne, mi sörösök pedig még több komlót. Úgyhogy érdekes lesz.

Szerintem fontos, hogy a borosok felé nyissunk egyébként. Nem azokat kell meggyőzni a kézművesről feltétlenül, aki a hétvégi nagybevásárláson telerakják olcsó sörrel a táskát, mert ő nem fogja ezt megvenni. Hanem azokat, akik minőségi borért hajlandók fizetni. A minőségi alkoholfogyasztókat kell megtalálnunk.

Ha már a boroknál tartunk: szerinted mikor lesz a söröknek ugyanazon a polcon a helye, mint a söröknek? Elfogadottságban, gasztronómiában?

Ez az egyik vesszőparipám, hogy ott van egy csúcsétterem ahol jó a borlap és közben nagyüzemi átlagsört csapolnak. Nonszensz. Ha minden alapanyagra figyelnek, akkor rá kell jöjjenek, hogy a söröknél is fordulni kell efelé. Még kell neki idő és edukáció, de már indult el jóirányban a dolog több helyen is.

Idén lehet az az év, hogy talán a magyar főzdék nemzetközi szinten is megmutathatják magukat. Neked vannak terveid átlépni a határokat?

Látom, hogy megy mindenki fesztiválokra, de az az igazság, hogy szerintem ez nem ilyen egyszerű. Kell külföldön nagyker, neked kellene felépíteni a piacot ott kint, a logisztikát intézni. Egyelőre nagy mennyiségek rendszeresen nem mennek ki. Inkább talán még most csak kóstolgatás van.

Én egyelőre a fenntartható hazai megjelenés mellett vagyok. Előbb lehet, hogy a magyar vidéket kellene megtalálni, megszólítani és kiszolgálni.

Szerinted milyen kép van a fogyasztóban a RothBeer-ről és Te mit szeretnél, ha gondolnának rólad?

Korrekt. Nagyon sokan mindenfélét mondanak magukról, én nem vagyok annyira túlzó, vagy annyira exhibicionista. Ha jó söröket csinálok és ezt is érzik rólam, akkor én elégedett vagyok. Szerintem a korrekt az jó szó.

Interjú #5 // Utassy Roland

Olyan emberrel folytatjuk interjúsorozatunkat, aki több fronton is az úttörők közé tartozott a mi kis hazai sörforradalmukban. A többek között általa alapított Legenda sörfőzdével 2013-ban a legjobb hazai sörfőzde díját vitte haza, a szintén részben az ő kocsmája a Sörspecialista pedig már több éve tartja a fáklyát és mutatja az utat a budai oldalon. Idén aztán hirtelen nagyot váltott és új utakra lépett. Utassy Rolandot kérdeztük.

A kezdetektől ott voltál a Legendánál, és most, hogy eljöttél rögtön két új dologba is vágtad a fejszédet. Mi vezetett odáig, hogy gerillának áltál és saját kocsmát nyitottál?

Az volt az érzésem, hogy a Legenda és az én elképzeléseim másfelé mutatnak, így érlelődött már bennem egy ideje a dolog. Aztán jött egy felkérés, az újonnan induló leányvári Beerfort Sörfőzde szakmai vezetésére. Kialakítani egy induló sörfőzde stílusát, szortimentjét eléggé para, de szerintem sikerrel megoldottuk. A tulajjal nem ismertük egymást korábban, de hamar megvolt az összhang. Így ahogy teltek a hetek, egyre többet jöttem Leányvárra főzni, intézni az adminisztrációt, és végül itt ragadtam.

12240036_442905412571073_8402736910013849507_n

A gerilla sörfőző alteregó, a Green Sheep akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már fél lábbal kinn voltam a Legendától, és fél lábbal már a Beerfortban voltam. Jeleztem Leányváron, hogy van néhány ötletem, ami nem illik ide, így gerilla vonalon megcsinálnám azokat is, és jó volt a fogadtatás. Próbálok többfelé gondolkodni, nagy fába vágtam a fejszét mindkét esetben, de remélem meglesz mindkettőnek a gyümölcse.

Hoztál magaddal valamit a Legendából, lesz olyan recept, ami mostantól a Te neved alatt fut?

Igen, kettőt is. Az egyik a Bak Mici búza duplabak, a másik pedig a 4Sterne imperial keller. Ezeket mindig is a sajátoménak tudtam be, hisz mindig is közel állt hozzám a német vonal. Nem szerettem, volna, hogy eljövetelemmel ez a két sör esetleg a feledésbe merüljön, mert annál jobbnak tartom ezeket. Első főzetektől pátyolgattam, kóstolgattam, nevelgettem őket, így igen szoros érzelmek kötnek a két sörhöz.

Ezek mellett mire számíthatunk tőled?

Ami most már kézzelfogható tőlem, az a Green Sheep Beers & Bar söre, a Green Sheep Ale, ami egy egyszerű, jól fogyasztható sör, brit komlókkal, amerikai élesztővel, olyan hibrid féle, de jó kis illatos ízes és könnyű. A másik a Hot Road imperial stoutom, ami 7 hónapos érlelés után került piacra, és remélem jövő év elején is meg tudom főzni valahol, hogy év végére kiadható legyen. Tervben van még nagyon sokminden, de az elsődleges, hogy a Bak Micit és a 4Sterne-t lefőzzem valahol. Van tervben egy sorozat, amit adott témára fűzök fel, csak ki kell gondolnom, hogy melyik részhez milyen sör illene, és ha minden összejön lesz két kollaborációs főzet is az egyik még idén, a másik januárban. Szóval nincs unatkozás.

C360_2015-12-11-10-29-49-802

A Beerfortnál, ahol te vagy a szakmai tanácsadó, mik a tervek?

A Beerfortnál szeretnénk megtartani egy állandó, stabil szortimentet, ami jelenleg 5 féle sörből tevődik össze, a klasszikus német vonal az irányadó. Ehhez jönnek majd szezonális történetek, ami leghamarabb egy Barna Duplabakban fog megvalósulni, azt leghamarabb januárban tudjuk kihozni. Igyekszünk majd szezonálisan bővíteni a választékot, a tulaj szerencsére vevő rá.

A Green Sheep Beers & Bar az első teljesen saját helyed. Mi a koncepció?

Ebben benne van a szívünk lelkünk. Kedvesemmel Zsuzsival egy olyan kocsmát szerettünk volna, ahová élmény lejönni a sörök, a hangulat és a hely miatt is. Igazából Green Duck volt az eredeti terv, mert a Kacsa becenév végigkísért már általános iskolától, de az már foglalt volt, így lett a zöld bárány. És ha már a nevünk zöld, próbálunk kicsit kicsit környezettudatosan gondolkodni, berendezni az üzletet. A bútorok teljes mértékben újrahasznosított anyagokból -raklap, otthon gyűjtögetett faanyag, ruhaakasztó, dekoráció, minden, kidobásra ítélt bútor- készültek. Volt, hogy egy polcot szedtünk szét és raktuk össze olyanra, ami az elképzelésünk volt, vagy egy gardróbszekrény tükrös ajtaját mentettük meg.

Nem csak a berendezés, az étel-ital is lehetőleg „zöld” lesz. A kávét például egy kis cégtől vesszük, ahol saját maguk pörkölik azt, és a csomagolóanyagot nem szabad kidobnunk, mert elviszik, és abba töltik újra, amíg lehet. De a rágcsákat, a kencét, a kenyeret, és majd a melegszendvicset is egy kis hely boltból fogjuk beszerezni.

C360_2015-12-11-10-30-59-338

Össze fog férni a zöld társaság a sörös társasággal? Vagy inkább úgy közelítitek meg, hogy ez egy jó hely, ahol amúgy jó sörök vannak?

Miért ne férne össze? Mi nem egy szűk kézművessörös társaságnak nyitottunk sörözőt, abból biztos van sok más. Inkább a második. Társasozós, tévénézős, dumálós zöld kocsma, ahol fasza sörök vannak. Ha már meg tudunk nyerni olyan embereket, akik eddig inkább a nagyüzemi olcsó, populársörökön szocializálódtak, és meg is szeretik ezeket a söröket, már sikerült az, hogy a sörkultúrát – és itt a minőségi sörökön a hangsúly – terjesszük.

A sörök mellett a szörpök, üdítők, vagy pálinkák is kézművesek. Sok társasjátékot és könyvet is szeretnénk. A könyveket azért is, hogy helyben lehessen olvasni, de egy állatmentő alapítványnak is szeretnénk gyűjteni úgy, hogy egy kis dobozt helyezünk ki a könyvekért cserébe ide lehet adakozni.

Kritika #54 // Sörvacsora a Budai Gesztenyésben

Rendhagyó kritika következik, mert nem (csak) sörökről írok ezúttal, hanem egy komplett sörvacsoráról. Csütörtökön lett nekem szegezve a kérdés, hogy mit csinálok pénteken… Hogy rövidre zárjam a történet elejét: sörvacsorára mentem végül a Budai Gesztenyés Étterembe.

Bemelegítésként Utassy Rolanddal, a Legenda sörfőzőjével beszélgettem. Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy a főzde sörei iránt vegyesek az érzéseink; van amit agyondicsértünk és van, amit lehúztunk. (Előbbire példa a Samurai, utóbbira a Pony – így külön öröm volt, hogy mindkettőt újrakóstolhattam az este folyamán). Persze nem kerülgettük ezt a témát – ami akár kényesnek is tűnhetne -, de Roland nagyon kedvesen és készségesen reflektált mindenre. Tiszteletreméltó, hogy a legkevésbé sem éreztem sértődöttnek, sőt, jogosnak is tartotta némelyik kritikát. Természetesen nem erről szólt az este, hanem az étel-italpárosításokról, de egy igazán nyitott és lelkes sörfőzőt ismerhettem meg személyesen is…

Legenda Kelet India Társaság IPA vs. Gorgonzola puding hagymacsírával diós kenyérrel

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA vs. Gorgonzola puding hagymacsírával és diós kenyérrel

Előzetesen kicsit tartottam a vacsorától (már amennyire tarthat egy ilyentől az ember), mert – míg a részletes menüt több forrásból is le tudtam csekkolni – semmilyen infot nem találtam a sörökre vonatkozóan. Mivel a helyszín gyakran ad borvacsorákat, élt bennem a gyanú, hogy az egyik már korábban bevált boros menüt húzzák rá erre a témára… Szerencsére nem ez volt a helyzet, Parcsetich Ernő séf (bár saját bevallása szerint is laikus a kézműves sörökkel kapcsolatban) igyekezett utánamenni a történetnek. Nyilván én sem ételkritikusi minőségemben voltam jelen, a Legenda söröket meg jól ismerjük, így megpróbáltam főleg az összhangra koncentrálni.

Ami egyből feltűnt, hogy a Kelet Indiai Társaság IPA újra sötétebb. A megjelenésekor ilyen volt, aztán halványult és az íze is vesztett a karakterességéből, most viszont (Roland is megerősített ebben) újra “teljes fényében pompázik”. Visszafogott, édeskés, nem tolakodó, brit típusú IPA. A gorgonzola puding előételnek remek, csak a párosítást nem értettem annyira, de szerencsére a hagymacsíra markánssága menti a menthetőt és jól rájátszik a komlós keserűségre.

Legenda James is Brown Ale vs. Hideg libamáj sós karamell mártással

Legenda James’ Brown Ale vs. Hideg libamáj sóskaramell mártással

Exkuzálom magam az asztalnál a folyamatos telefonos fotózásért, normál esetben azért nem így ülök le egy vacsorához… A hely részéről fel is ajánlják, hogy a rendelkezésünkre tudnak bocsátani profi képanyagot is az ételekről, de inkább hárítok. Ellentétes lenne a blog alapelvével (már nem a minőségi fotók), hiszen igyekszünk mindig saját anyagot lőni, profi gép meg nincs mindig kéznél, illetve többen is vagyunk szerzők, szóval marad ez a megoldás (amit a legkevésbé sem bánok amúgy).

James Brown Alet akkor ittam utoljára, amikor megjelent. Anno nem hagyott mély nyomokat, igaz, sebeket sem ejtett. Színre átlátszó, illatra mosogatóleves (el sem hiszem, hogy ezt leírom ennél az asztalnál, de ez van)… Szerencsére ízre már nincsenek problémák, vizes, könnyű, száraz, visszafogottan édes és jól iható. Ez utóbbi tulajdonság a nem is titkolt célja ennek a barnasörnek. A libamáj és főleg a sós karamell (fantasztikus így együtt) kihozza a pörköltséget is belőle, de egy markánsabb ízvilágú sör talán jobban állt volna ennek a párosításnak. Értem én, hogy egy második fogásnál nem lehet elsütni mondjuk az Olaszházi Bitument, így viszont a sör alárendelt szerepbe kényszerült.

Kacsaburger citromos sör velutéval

Legenda Snakebite Imperial IPA vs. Kacsaburger citromos sörveloutéval

Már csak blogon elég jól dokumentált hamburgermániám miatt is nagyon vártam a kacsaburgert, az ipákat meg ugye ki nem szereti, főleg, ha duplák?! A Snakebite egy hétszer komlózott Imperial IPA (egyszer keserűkomlózás, a főzés utolsó 20 percében különböző időközönként ötször, majd a forrás után még egyszer), illatra alkoholos és kissé fémes. Előbbi az ízében is benne van (mégiscsak 8,2%-os), utóbbi szerencsére már sehol; úgy hat frissítően, hogy közben masszívan keserű. A kacsából nyilván nem lehet marhaburger-jellegű szaftos húspogácsát csinálni, de ennek a tudatában is száraznak éreztem (már a húst… nem a bucit). Persze ettől még finom volt, nem is kicsit, de ennél a párosításnál éreztem azt, hogy van egy teljesen jó étel egy teljesen jó sörrel és nem adnak egymáshoz semmit, hogy nem egyesítik az erejüket egy felsőbb jó érdekében! Szó nem érheti persze a ház elejét, de ha már egy tematikus sörvacsorán vagyunk, akkor ez mégiscsak kihagyott ziccer.

Ezen a ponton döbbentem rá, hogy a legkézenfekvőbb párosítás kimaradt a menüből: a csípős-fűszeres ízvilág a szétkomlós-édes ipa ellenében… Ezt szóba is hoztam, így legalább kiderült, hogy Roland is legalább akkora kaszpaicin-rajongó, mint én… (Ami viszont nem derült ki, az az, hogy akkor mégis miért maradt ki a csípős?) Felmerülhetne a kritika, hogy talán mégsem a sörökhöz lettek elkészítve a fogások, de ez a párosítás egyből rácáfolna erre: a citromos sörvelouté elkészítéséhez Snakebite is fel lett használva. A savanyú-keserű sörmártás izgalmas hozzáadott értékkel bírt, de azért nem vitte el a hátán a történetet.

Legenda Black Samurai Imperial Stout vs. Teriyakiban érlelt szűz szilvával és sült sós tejbegrízzel

Legenda Black Samurai Imperial Stout vs. Teriyakiban érlelt szűz szilvával és sült, sós tejbegrízzel

Jön a szűz és a Black Samurai. A legutóbbi Főzdefeszten az egyik kedvencem volt ez a whiskeymalátás imperial stout, de nem csak ezért voltam izgatott, hanem amiatt is, hogy azóta tovább finomítottak a recepten; a főzet ugyanaz, de 16°C helyett ezúttal 18-20°C között érlelődött 6 hónapon keresztül. Jövő évtől ráadásul jönnek majd különböző, limitált kiadások is ezen a vonalon! Izgalmas tervek és személy szerint nagyon várom, hogy mi sül ki belőlük.

Nem tudom, hogy milyen étellel párosítottam volna egy ilyen kaliberű sört, de hihetetlenül jól el lett találva ez a kettős. Az előző fogásnál hiányérzetem volt, ezúttal viszont van egy ételköltemény egy önmagában is lenyűgöző sörrel párosul; a szűzpecsenye, a sós tejbegríz és a szilva hármasa fantasztikusan illik a sör telt, füstös-whiskey-s ízvilágához!

Legenda Game Over Bourbon Ale vs. Füstös marha steak “bourbon” mártással szalonnás burgonyával

Legenda Game Over Bourbon Ale vs. Füstös marhasteak “bourbon” mártással szalonnás burgonyával

A társaság a helyi borvacsorák törzsvendégeiből jött össze, és bár nem sörösek, Roland 3 órán keresztül tud magyarázni az általános kézműves tendenciáktól kezdve az apróbb főzési fortélyokig mindenről. Egy igazi meet’n’greet, de nem válik unalmassá a dolog számunkra sem!

Eközben először kóstoljuk a Legenda most novemberben debütált sörét, a Game Over Bourbon Alet (annyira új, hogy nem hogy a Ratebeer-en, de a Legenda hivatalos oldalán sincs még fent). Ugyanúgy 12%-os, mint a Samurai, de kevésbé testes. Hordóérleltnek tűnik (pedig nem az), a hozzáadott tölgyfa chips és whiskey az oka ennek. Ale-es, komlós, édes, az alkoholosságát pedig nagyon jól ellensúlyozza a medium rare steak. A hús szinte olvad a számban, a bourbon mártás belesimul a sörbe, olyan az összhang, hogy ugyanazt a visszafogott füstösséget vélem felfedezni mindkettőben. Hirtelen dönteni sem tudok, hogy ez, vagy az előző párosítás az este csúcspontja. Mindegy is. Az igazi nyertes én vagyok.

Legenda Pony Session Ipa vs. Mangós-citrusos desszertfalatkák

Legenda Pony Session Ipa vs. Mangós-citrusos desszertfalatkák

A Legenda Ponyval az első találkozásunk nem volt problémamentes, de Roland biztosított minket afelől, hogy mostanra már kitapasztalták azt, hogy mennyi ideig is kell állnia a sörnek a kereskedelmi forgalomba kerüléshez. Masszív habot ereszt, kicsit opálos, kicsit halovány, illatra komlós-déligyümölcsös. Ez már egy jobban kiegyensúlyozott IPA képét mutatja, de még mindig nem egy BrewDog Dead Pony Club… A komlós keserű nagyon hamar, már a korty elején beúszik és sokáig is marad. Viszont a mangóval meglepően jól harmonizál, a citrusos öntet pedig a komlókeserűvel váltakozva sokkolja az ízlelőbimbóimat. Ha meglátom ezt a sört a hűtőben, még mindig nem fogok egyből felé nyúlni, az este lezárásának viszont tökéletes ez a páros is. Amennyire tartottam a menü első felében a sörvacsora létjogosultságától, a második fele épp annyira volt meggyőző!

A külföldi tendenciák is azt mutatják, hogy a nálunk fejlettebb kisüzemi sörkultúrával rendelkező országokban ez – mármint az étel-ital párosítás – a következő nagy őrület. Jó látni, hogy a belvárosi kis helyeken túl egy olyan magasabb presztízsű étterem is a magáénak érzi ezt a műfajt, mint a Budai Gesztenyés! Listaáron 16.900 forint ez a hat fogásos “Sörvacsora Exkluzív”; emiatt nyilván nem fog minden kézműves sör fanatikus egyből Budakeszire rohanni, viszont egy ilyen étteremben egy ilyen menüsornak, illetve a sörfőző egész estés rendelkezésre állásának meg is kell, hogy legyen az ára.

Kritika #40 // Főzdefeszt 8.

Ezúttal nincs két hónap csúszás a Főzdefesztes beszámolóval, hanem egyből prezentáljuk is a hétvégi eseményeket (pontosabban a söröket). Most sem vesztegetem a karaktereket az ismét új helyszínre, vagy a Street Food showra, de még csak a kevés számú mosdóról sem írok (respekt az Anker’tnek ezúton is)… Csak a hazai sör (majdnem meginogtam egy-két külföldi főzet felé kacsingatva, de a Főzdefeszt számomra mindig a hazai kézműves sörök ünnepe és ez most is így marad).

Néhány főzet még annyira új, hogy nem csak a fesztivál, de ezen írás születésének pillanatában sincs Ratebeer oldala (sőt, van olyan főzde is, aminek még saját, vagy Facebook oldala sincsen), így kivételesen nem lesz mindegyik sör linkelve.

Hopfanatic American Pale Ale

Hopfanatic American Pale Ale

A Hopfanaticnak nem ez az első american pale aleje (a kókuszos Alulu megosztó volt), viszont a névadással ezúttal nem bajlódtak sokat: American Pale Ale. Laza, kellemes nyitánya ez az őszi Főzdefesztnek de a gusztusomnak – illetve a még friss ízlelőbimbóimnak – nem elég telt. Nem is kis túlzással élve olyan, mintha Fantát innék, aztán persze robban a komlós keserűség. A pomelót vélem felfedezni benne a citrusok közül. Elvagyok vele, de érzem, hogy nem ez lesz a hétvége nagy durranása, ettől függetlenül ajánlanám másoknak, illetve én is szívesen iszom máskor is.

armando_otchoa - Dirty Saison "A Szutykos"

armando_otchoa & Brewstudio Dirty Saison “A Szutykos”

Irány a Csakajósör standja és az itt elérhető őszi újdonság, “A Szutykos”. Száraz, keserű, meg nem mondanám, hogy egy (mocskos) saison… Illatra füves, ízre grapefruitos. Kortyérzetre próbálok kapaszkodni valamibe, valamibe, ami segít, mert konkrétan nem érzek semmit, aztán váltás nélkül jön a komlós keserűség (szétkeserű). Ahogy melegszik, egyre jobban élvezem, vagy talán csak a nyelvem adaptálódik a keserűséghez, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy most nem sikerült akkorát gurítani, mint nyáron a Hopaholic ipával (persze más a stílus is). Armando Otchoával bevallottan elfogult vagyok, de most nem tudok az lenni maradéktalanul, ez a Brew Studios kooperáció nálam nem talált telibe (igaz, annyira mellé sem).

Hara’Punk - Lemon? No thanks!

Hara’Punk Lemon? No thanks!

Irány a Hara’Punk és az aktuális újdonságuk, a közösségi Lemon? No thanks! búzasörük. Búzasörösen barackos, ez rendben is van, de stílusidegen módon nem lágy, hanem – ahogy a 7 különböző komló birkózik benne – kifejezetten karcos. Narancsosan keserű, aztán, ahogy melegszik, előkerül egy kis citrom is (már ami az ízt illet; nyilván nem karikaként kerül a szélére). Egyensúlyozik a savanyú és a keserű között, de szerencsére megmarad ez utóbbi. Jópofa, de az előzetesek alapján nem ilyenre számítottam és nem is tudok beleszeretni.

Sümeg Beer Dínó csemegéje - ribizlisör

Sümeg Beer Dínó csemegéje – ribizlisör

A komfortzónán kívül is merészkedve bevállalom a Sümeg Beertől a Dínó csemegéje nevezetű ribizlisört. Hatalmas habot eresz, harapni lehet, olyan, mintha desszertként pezsgős ribizlikrémet szürcsölnék. Vicces. A sör maga viszont szó szerint sokkolja az ízlelőbimbóimat; szörpös, édes és ribizlisen savanyú (a legkevésbé sem úgy savanyú, ahogy az előző búza). Csajos kategória, annak viszont elsőrangú! Nekem viszont, ahogy a ribizli elnyomja a sört, túl sok.

Csupor Sörfőzde Bunny Hop

Csupor Sörfőzde Bunny Hop

A Csupor egy single citra ipával támad, mi pedig már előzetesen rákészültünk a kóstolásra. A Bunny Hop gyönyörű, ipás, komlós, édes; imádom ezt a stílust. A Mikkelleres szétipákra emlékeztet, eddig a legjobb, amit ittam ezen a Főzdefeszten. Csúszik is nagyon, könnyűnek teteti magát, pedig masszív (már nem alkoholosan, hanem ízre), remekül kiegyensúlyozott. Nem 10/10, de igazi meglepetés, nem csak, hogy inni fogom máskor is, de kifejezetten keresni is fogom!

Zodiak IPA & Balkezes Hopster

Zodiak IPA & Balkezes Hopster

A Zodiak IPA sokak egyik titkos favoritja volt, nekem viszont csalódás. Olyan, mintha tucat-ipaként csak tisztességes megúszásra játszana. A melegedés aztán jót tesz neki, jönnek elő a karamellás jegyek, kissé savanyú is, de persze nem hibás. Csak nekem olyan semmilyen.

A Balkezes Sörfőzdétől sem vártam sokat, de mentségemre szóljon, hogy az előítéletemnek a béna névválasztás azért eléggé alapot adott (ugye az amerikai Left Hand Brewing miatt mondom ezt), de belekortyolok a sörbe és minden vélt és valós problémám semmisnek tűnik. Hirtelen már nem is tudok dönteni, hogy ez a Balkezes Hopster, vagy a nem is olyan rég kóstolt Bunny Hop a jobb -e… Utóbbi szárazabb, fásabb, gyantásabb, ez viszont – ha lehet, akkor még – édesebb és fűszeresebb; mintha még karakteresebb lenne, miközben a keserűsége visszafogottabb. Csúcs.

Pandulabeer Xmoke RIPA Füstös Rye IPA

Pandulabeer Xmoke RIPA Füstös Rye IPA

Az Xmoke RIPA inkább füstös és kevésbé rozsos. Ez szerintem a hibája, de ezt a legkevésbé sem úgy értem, hogy rossz, csupán arra gondolok, hogy más arányokkal szerintem jobban ütne. Eléggé komlós mindenesetre, lazulásra jó, de sebeket nem tép fel és mély nyomokat sem hagy.

Zip's Imperial Stout

Zip’s Imperial Stout

A Zip’stől egy Imperial Stout került egyszer csak a kezem ügyébe, és micsoda szerencse! Jól kiegyensúlyozott, jól nevelt imperial stout, ami ugyan alkoholos, de nem üt szét. Földes, de nem száraz, fűszeres és csúszik. Közel sem a kedvenc sörtípusom, de nagyon belopja magát a szívembe ez a darab… A Balkezes Hopster és a Bunny Hop után simán felfér a dobogó harmadik fokára jelen állás szerint.

Legenda 4 Sterne

Legenda 4 Sterne

A Legenda többek között egy imperial kellerrel készült a Futball VB győztes német csapat tiszteletére; a 4 Sterne nem adta magát könnyen, már ami a sorban állást, vagy a befotózást illette, de megérte. Nagyon megérte. Édes, telt és hihetetlenül egyben van; a legjobb Legenda sör, amit valaha ittam! Továbbmegyek, dobogós söre ez a fesztnek is. Gyorsan le is csúszott (már a torkomon), de nem csak emiatt érdemel majd egy külön posztot… Amíg beszerzem az üveges verziót is, addig legyen ennyi elég.

Mályi Ászok Gladiátor IPA

Mályi Ászok Gladiátor IPA

Éles kontrasztban a Legenda standjával, a Mályi Ászok üresen árválkodott, így bevállaltam a Gladiátor ipát. Színre vöröses, ízre klasszik ipa, nem a legkarakteresebb, amit valaha ittam, de nagyon is rendben van, a középmezőnyből simán kiemelkedik… Nem mérhető a Hopfanatic, vagy épp armando-otchoa söreihez, de ha valaki összerántaná a főzdét, (ahogy ez történt például a Békésszentandrási Sörfőzdével), akkor biztosan komolyabban jegyeznék mások is őket. Én drukkolok nekik.

Legenda Black Samurai

Legenda Black Samurai

Egy imperial stouttal zárom a sort; a Black Samurai földes, diszkréten fűszeres, édes, de nem geil és bár 12%-os, nem zavaróan alkoholos (persze érezhető). Nem csapkod szét a nap végére sem, így ki tudom élvezni az utolsó cseppig. A Legendában gyakran csalódtam (változó minőségű sörök, gyorsan változó szortiment, ordenáré kiszolgálás a saját pubban), de a 8. Főzdefeszten nagyot nőttek a szememben, hála ennek a sörnek és persze a 4 Sternének! Tőlük függetlenül is a meglepetés befutók (Balkezes sörfőzde és Csupor) uralták a mezőnyt az én olvasatomban… Ha már itt tartunk, akkor ezt a posztot kivételesen követi majd egy újabb ugyanebben a témában, ahol THEHOPSNOB egészít ki, erősít rám, vagy épp cáfol meg.