Tag Archives: magyar barley wine

Kritika #147 // Kedd esti lazulás a Fehér Nyúllal

Előre leszögezem, nem pr-cikk és nem fizetett le a Fehér Nyúl. Egyszerűen az előző cikkben feldobott labdát szépen visszapasszolták, így megérdemlik a cikket… Nem tagadom, bírom a söreiket, amelyiket nem, azt meg nem iszom.

A Barley Winenal kezdek, na nem azért, mert rutintalan vagyok, hanem mert kéri a színe, annyira hívogató, hogy egyből ehhez nyúl az ember. Illatra nagyon édes, nagyon gyümölcsös (vanília pudingos, gyümölcsös piskótatorta), de közben simán érezni már itt is az alkoholt. Ahogy kortyolok, nagyon gazdagon indít, rögtön bekezd a rengeteg ízzel. Miután eltelített a ragadós, édes massza jóleső, fanyar, leheletnyi kesernyés véggel zár. Nem adja könnyen magát, 11%-os és nem is próbálja titkolni. Sűrű, zsibbaszt, először csak a nyelvet, aztán már a torkomat is. Miközben melegszik, kortyonként más lesz: édes, keserű, joghurtosan krémes, gyümölcsösen selymes, legvégén lekváros… Ami jó, hogy sokarcú desszertsör, ami rossz, hogy nagyon alkalmi, így nem egy mindenestés ital.

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Második egy skót kollab sör, a Fyne Ales-el készített Cranachan Málnás Black IPA (újdonság), amit a cranachan, egy zabos-málnás tradicionális skót desszert ihletett. (A Fehér Nyúltól megszokott rengeteg zabbal…) Illatra 70%-os étcsoki folyós málnatöltelékkel (a Gallernek van ilyen csokoládéja). Nem a műaromás, hanem valódi, kert végéből szedett savanykás málnával, amihez szuperül passzol a komló friss füvessége. Mély, zord, de mégis friss, bizsergető. Vékony és elegáns habja sokáig kitart. Hát ha még az íze is olyan lenne, mint amit eddig éreztem… Vékony testű, könnyen iható, de kár, hogy az alap fekete ipához használt maláta füstös pörköltsége már nem passzol a gyümölcshöz. Szegény kis málna íze remekül kijön, friss, ropogós (mintha a korty előtt bedobtam volna egy szemet), pont annyi van benne, amennyi kell, se nem több, se nem kevesebb, de a pörköltség borítja az asztalt. Az ötlet tök jó, de ha engem kérdez valaki, ez a sör még nincs kész; a rideg, sötét skót világot akarja megtestesíteni és ezt ellensúlyozni a zab-málna kombóval, de az az igazság, hogy én továbbra is “didergek”. Nem a fekete ipasággal van baj, de kevésbé kesernyés, kevésbé pörkölt alappal és még egy kis édességgel nekem jobban tetszene.

Optimista (vagy csak ittas) csillogással a szememben nyúlok a Cocoa Milk Southoz (a másik újdonság), ami enyhén kakaóbabos illattal indít. Annyira visszafogott, hogy véletlenül bele is nyomtam az orromat, úgy kellet keresni (ahogy melegszik azért jobban kijön, hogy ha nem is kakaós, de tejes-kakaóbabos). Pici, vékony a hab a tetején, de hosszan megmarad. Lezser, 5,3%-os, nem erőszakos, a megszokott “fehérnyulas”, vizes, vékony stout. Érdekes, van valami bája, valami szolid szerecsendiós-ánizsos fűszeresség, nem a medvecukros feeling, talán gyógynövényes (tényleg csak enyhén, nem vág arcba). A szortimentből ez izgatott a legjobban, de csak ismételgetem magamban, hogy ‘édes, kakaós’… Selymesen gördül-hömpölyög, jól lekerekített, nem lóg ki semmi belőle, ez itatja magát a legjobban. Jópofa, bírom, bármikor fogom inni.

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

A Russian Imperial Stout nagyon durva már illatra is, mintha valami különösen zsíros tejszín lenne, vagy egy krémes testápoló, perverz módon jó, már-már parfümös (szeretnék egy ilyen parfümöt). Ez az a russian imperial stout, amit a sima Fehér Nyúl Stout után vártam. Ízben is parfümös-édes-krémességgel indít, amit az a jó, az a fanyar, az a száraz, pörkölt stout követ, őrülten selymes, apró, enyhén bizsergető bubissággal. Minden korty lendületesen indít, aztán finoman rád nehezedik a vaskosságával, hogy újra és újra ugyanezt lehessen átélni (masszírozza a lelkemet:)). Azt hiszem, megvan az este győztese!

A sorrendiség nem a véletlen műve.

A sorrendiség nem a véletlen műve.

Stoutban erős a Fehér Nyúl, nekem meg ez a gyengém. Remélem bírni fogják a tempót!

Kritika #99 // MONYÓ Franky Four Fingers & Boris The Blade

Mielőtt megírtam ezt a cikket, gyorsan végigpörgettem a blog Facebook oldalát, vajon jól érzem-e, hogy mostanában állandóan a MONYÓ-val foglalkozunk. Nos azért történt más is a világban, de nem véletlen a benyomás: folyamatosan jönnek ki az új sörök (Culáger, BLK & WHT, pumpkin ale), események és e mellé újonnan támadt, itthon nem mindig látható profi kommunikáció. Nyilván rájöttek ők is, hogy jó sör mellett a jó marketinggel és az újságírók/bloggerek lekenyerezésével lehet még magasabbra jutni. Utóbbi fejleménynek kifejezetten örülünk, jó ingyensörökért bármit leírunk (wink-wink), másrészt meg a profi csomagolás még mindig hiánycikk kis hazánkban. Mármint nem csak a címkénél, hanem a teljes körítés egy sörfőző, egy sör körül.

Pontosan ezek miatt örültünk igazán, mikor az éppen aktuális megvesztegető sör minden marketinges kitételnek megfelelt. Limitált cuccok, névre szóló címkével, személyesen a “kibaszott” Németh Antitól. Így kell ezt csinálni na. Kivéve, ha a beltartalom nem találkozik a külsővel. Az a csajoknál is mindig felcseszett minket (muhahhahahahahah). Nézzük mit rejt a belső, mert a fiúk tényleg nagy fába vágták fejszéjüket.

C360_2015-12-02-19-39-40-439

Franky Four Fingers barley wine by MONYÓ Brewing

A csomag egyik fele a Franky Four Fingers névre hallgató 13%-os barley wine, azaz árpabor. Kockázatos vállalkozás, legalább egy évig érdemes érlelni, ha elcseszted, akkor öntheted ki, de legalább egy évig foglalta a helyet… Nem is csinált még itthon senki ennyire tisztán ilyen sört, bár a Legendának volt egy próbálkozása a Horse Juice, de az nem volt az igazi, a Hopfanatic Gentlemanje pedig a főzde szokásához híven megcsavarta a hagyományos stílust egy kis mazsolapürével.

A Franky kitöltve gyönyörű borostyán, vagy inkább pirított karamell színű. Mivel türelmesek vagyunk, legalább 1 percig hagyjuk melegedni. (Igen, tudjuk, ez egy komoly sör, általában meg is adjuk a tiszteletet, de most vitt a lendület). Hm.. Türelmesebbnek kéne lenni, elsőre ugyanis csak alkohol és komló. Szépen külön-külön, kicsit bántóan. Hagyjuk pihenni és láss csodát, sokkal de sokkal jobb. Melengető, előjönnek a várható az aszalt gyümölcsös jegyek, túlérett mandarin. De az az igazság, hogy még mindig túl sok. Túl sok komló, túl sok alkohol. Az egy év úgy tűnik kevés volt neki. Nem mondjuk, hogy ne igyátok, mert egészen jó darab (nem volt még ilyen jó magyar próbálkozás), de tényleg érdemes elrakni egyet a pincébe és jövő Karácsonykor kinyitni. Vagy utána. Fogunk venni pár üveggel, az tuti. Ja és siessetek, mert nincs belőle túl sok! Franky olyan, mint a filmben. Elsőre nem volt túl szimpatikus, de ha közel engeded magadhoz, elviszi az összes pénzed.

Frankytől kellemesen benyomva igazán okos vállalkozás volt rögtön folytatni Borissal, de sosem hátrálunk meg a feladat elől. Meglepő módon az egyszerűbb alapokból sokat kihozó barley wine után ez a sör egy kicsit csalódás. Hétféle maláta, éjfekete sötétség, gyönyörű hab. Rengeteg kávé, egy kis csokis Albert keksz aztán fanyar dohány és pörkölt, égett illat. És ugyanezt hozza ízben is. Nem érzünk elég nagy komplexitást, sőt, egy kicsit vizes az egész. (Hmmm… keksz és víz… élnénk rajta.) Másrészről meg ettől baromira jól iható, a maga 8%-val alulról karcolja a kategóriát és kicsit szembe megy a trendekkel, mert mostanában mindenki azon dolgozik, hogy a 15%-os ABV fölé hová lehet még csavarni az imperial stoutokat. Szóval kicsit lehangolódunk, kicsit talán többet vártunk, de nincs baj, azért bőven jól esik meginni, üvegből a 4-6-oson hazafelé…

C360_2015-12-02-19-42-22-236

Boris The Blade by MONYÓ Brewing