Tag Archives: Milk Stout

Kritika #147 // Kedd esti lazulás a Fehér Nyúllal

Előre leszögezem, nem pr-cikk és nem fizetett le a Fehér Nyúl. Egyszerűen az előző cikkben feldobott labdát szépen visszapasszolták, így megérdemlik a cikket… Nem tagadom, bírom a söreiket, amelyiket nem, azt meg nem iszom.

A Barley Winenal kezdek, na nem azért, mert rutintalan vagyok, hanem mert kéri a színe, annyira hívogató, hogy egyből ehhez nyúl az ember. Illatra nagyon édes, nagyon gyümölcsös (vanília pudingos, gyümölcsös piskótatorta), de közben simán érezni már itt is az alkoholt. Ahogy kortyolok, nagyon gazdagon indít, rögtön bekezd a rengeteg ízzel. Miután eltelített a ragadós, édes massza jóleső, fanyar, leheletnyi kesernyés véggel zár. Nem adja könnyen magát, 11%-os és nem is próbálja titkolni. Sűrű, zsibbaszt, először csak a nyelvet, aztán már a torkomat is. Miközben melegszik, kortyonként más lesz: édes, keserű, joghurtosan krémes, gyümölcsösen selymes, legvégén lekváros… Ami jó, hogy sokarcú desszertsör, ami rossz, hogy nagyon alkalmi, így nem egy mindenestés ital.

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Második egy skót kollab sör, a Fyne Ales-el készített Cranachan Málnás Black IPA (újdonság), amit a cranachan, egy zabos-málnás tradicionális skót desszert ihletett. (A Fehér Nyúltól megszokott rengeteg zabbal…) Illatra 70%-os étcsoki folyós málnatöltelékkel (a Gallernek van ilyen csokoládéja). Nem a műaromás, hanem valódi, kert végéből szedett savanykás málnával, amihez szuperül passzol a komló friss füvessége. Mély, zord, de mégis friss, bizsergető. Vékony és elegáns habja sokáig kitart. Hát ha még az íze is olyan lenne, mint amit eddig éreztem… Vékony testű, könnyen iható, de kár, hogy az alap fekete ipához használt maláta füstös pörköltsége már nem passzol a gyümölcshöz. Szegény kis málna íze remekül kijön, friss, ropogós (mintha a korty előtt bedobtam volna egy szemet), pont annyi van benne, amennyi kell, se nem több, se nem kevesebb, de a pörköltség borítja az asztalt. Az ötlet tök jó, de ha engem kérdez valaki, ez a sör még nincs kész; a rideg, sötét skót világot akarja megtestesíteni és ezt ellensúlyozni a zab-málna kombóval, de az az igazság, hogy én továbbra is “didergek”. Nem a fekete ipasággal van baj, de kevésbé kesernyés, kevésbé pörkölt alappal és még egy kis édességgel nekem jobban tetszene.

Optimista (vagy csak ittas) csillogással a szememben nyúlok a Cocoa Milk Southoz (a másik újdonság), ami enyhén kakaóbabos illattal indít. Annyira visszafogott, hogy véletlenül bele is nyomtam az orromat, úgy kellet keresni (ahogy melegszik azért jobban kijön, hogy ha nem is kakaós, de tejes-kakaóbabos). Pici, vékony a hab a tetején, de hosszan megmarad. Lezser, 5,3%-os, nem erőszakos, a megszokott “fehérnyulas”, vizes, vékony stout. Érdekes, van valami bája, valami szolid szerecsendiós-ánizsos fűszeresség, nem a medvecukros feeling, talán gyógynövényes (tényleg csak enyhén, nem vág arcba). A szortimentből ez izgatott a legjobban, de csak ismételgetem magamban, hogy ‘édes, kakaós’… Selymesen gördül-hömpölyög, jól lekerekített, nem lóg ki semmi belőle, ez itatja magát a legjobban. Jópofa, bírom, bármikor fogom inni.

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

A Russian Imperial Stout nagyon durva már illatra is, mintha valami különösen zsíros tejszín lenne, vagy egy krémes testápoló, perverz módon jó, már-már parfümös (szeretnék egy ilyen parfümöt). Ez az a russian imperial stout, amit a sima Fehér Nyúl Stout után vártam. Ízben is parfümös-édes-krémességgel indít, amit az a jó, az a fanyar, az a száraz, pörkölt stout követ, őrülten selymes, apró, enyhén bizsergető bubissággal. Minden korty lendületesen indít, aztán finoman rád nehezedik a vaskosságával, hogy újra és újra ugyanezt lehessen átélni (masszírozza a lelkemet:)). Azt hiszem, megvan az este győztese!

A sorrendiség nem a véletlen műve.

A sorrendiség nem a véletlen műve.

Stoutban erős a Fehér Nyúl, nekem meg ez a gyengém. Remélem bírni fogják a tempót!

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, “fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

Kritika #131 // TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy

Lassan vége a télnek (ugye tél?), de azért még mindig pont olyan jó csípős idő van, amiben szívesen elkortyolunk egy jó imperial stoutot a kandallónk előtt ülve, lábunkat a medvebőrön pihentetve. Egy jó imperial stoutot igazából persze bármikor elkortyolunk. Éppen ezért örülünk, ha jó hazai versenyzővel találkozunk. Most már bőven 10 felett van az itthoni próbálkozások száma, úgyhogy választék az eddig is volt. Párszor már akartunk írni egy nagy összefoglaló cikket, de valami mindig megakadályozott minket. Például, hogy nem volt egyszerre (értsd fél éven belül) elérhető a teljes paletta. Vagy hogy a 10-ből 4 nem bírta a tárolást, amit bírnia kellett volna. Vagy, hogy a benchmarknak kipróbált külföldi sör olyan szinten vert oda mindenkit, hogy nem volt értelme a nemzetközi hasonlítgatásoknak. Azóta sok javulás történt a minőségekben, voltak fasza próbálkozások, olyan, amire kifejezetten felkaptuk a fejünket (arról álmodozva, hogy pincében érleljük tovább) viszonylag kevés – talán csak a Hot Road a megboldogult (?) Green Sheep Beerstől.

Szóval baromira megörültünk, mikor Pai, azaz a TuffBuzz elhintette, hogy készült egy 11%-os imperial stoutja a Mad Scientisttel, amibe ráadásul beleborították a fél cukorka- és csokiboltot. Került bele étcsoki, kávé, vanília, narancsvirág, muscovado cukor, melasz és laktóz. Elvileg akkor ez egy krémes, édes, kifejezetten desszertsörnek ígérkezett, a kérdés az volt, hogy ennyi összetevő össze tud-e állni valami még faszább egységgé.

TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy

És a rövid válasz az, hogy hálistennek igen. Háromfelé osztottuk az elegant nagyüveget amit kaptunk, de nem csak ezért tűnt el nagyon gyorsan a sör a poharainkból. Hanem mert a 11%-os alkoholtartalom ellenére nagyon csúszik, az alkoholosságnak nyomát sem éreztük. Nem lógott ki. De nem lógott ki a rengeteg egyéb összetevő sem, a készítők és a belé fektetett idő szépen összekalapálta az ízeket. Kerek és édes, de egyáltalán nem annyira durván, ahogy vártuk, jó desszertnek, de jó csak úgy magában is. Elég kellemes teste van, de nem telített el, kifejezetten jól iható, igazából harmadoltunk volna egy újabb palackot is, ha lehet. Minden belepakolt cucc és várt extremitása ellenére ez egy baromi jól érthető, veszélyesen jól fogyasztható sör lett. Valószínűleg nem nagy kockázat leírni, hogy jelenleg a legjobb magyar imperial stout (és valószínűleg all time top 3-ba is belefér). Jár a pacsi.

Ki igya?

Aki valami különlegesre vágyik, de mégsem akar túl extrémet. Akinek van kandallója.

Ki ne?

Aki a narancsvirágnál feladta. Akinek nincs kandallója.

Akkor ez most jó?

Még nem világklasszis, de mindenképpen top sör. Fasza.

Disclaimer, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Civilben marketingesként rettenetesen tudnak zavarni, ha egy sört új recepttel, ugyanazon a néven adnak el, ha valaki arculatot másol és hasonló kis turpisságok. A SugarDaddy bár nevében és stílusában ugyanaz, mint egy itthon is kapható dán sör, ez simán betudható a hasonló asszociációknak, akkor is ha nem szerencsés. A címke viszont eléggé egyértelmű inspirálódásnak tűnik. Ráadásul egy olyan ikonikus dizájnra hasonlít a címke, amit nehezen felejt el valaki, ha már egyszer látta. Beszéltünk a sörfőzőkkel, elvileg a grafikus nem ismerte ezt az arculatot, de döntsétek el Ti, hogy mit gondoltok. 

TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy via facebook.com/events/241405376319799/

Flying Dog Raging Bitch via flyingdogbrewery.com

A borítón látható fotót a Mandinerről szedtük.

Kritika #77 // Hopfanatic Insomnia

Kávés milk stout-ot csinált Kiss Tamás, a Hopfanatic tulaj-sörfőzője, ami egyelőre amúgy egy tesztfőzet, az őszi hűvösebb időre várható a végleges változat. Tökre rá voltam izgulva, mert jól hangzott a dolog, meg a névadásban segítettem. Sajna lemaradtam a premierről, de hétfőn be tudtam ugrani a pub-ba meló után.

(Megjegyzés: Sosem kávéztam amúgy, az utóbbi időben elkapott ez is, de csak hipszterkedési céllal, az élvezet miatt iszom néha, nagyon hipszter főzeteket, nagyon hipszter helyeken, szóval a kávés sörökkel úgy vagyok, hogy szeretem, de van egy határ. Maradjon sör, nem hideg kávét akarok inni (pedig amúgy az is király, helló Rocket!))

Baromi jó volt. Úgy is, hogy most megcáfolom az előző soraimat. A sör jellegzetességek eltűntek a kávés – csokis aromákban, de ez nem volt baj. A hatása pedig alant látható…

Előtte / Insomnia / Utána

A sör fekete, illanó barna habbal, a fény felé tartva sem enged át más színt. Illatra mellbevágóan kávés, kapucíner szelet, étcsoki, ahogy melegszik egy kevés alkohol is előkerül, de nem zavaró. Aztán belekóstoltam. Idézem a jegyzetemet: “Kibaszott kávés tejcsoki!”. Ezen mondjuk szerintem nincs sok mindent magyarázni. Ezt persze valószínűleg annak köszönheti, hogy milk stout, azaz hozzáadott tejcukorral készül, ettől selymes, tejeskávés, tejcsokis jelleget kap. Komlónak nyomát se találni, alkoholosság csak egy picit, amúgy testes, ragad, hosszú kávés utóízt hagy a szádban. A végén van egy kis fanyarság, könnyű lecsengés, pont annyi, hogy jöhet egy újabb korty.

Rendben van, baromira rendben van. A kávéval és a kávés sörökkel ismerkedőknek egyaránt ajánlott.

Kritika #69 // O.K. Brewery Black Raven Milk Stout

Nagy az izgalom, legalábbis nálam. Mióta a Left Hand Milk Stoutját ittam, egyből szerelmese lettem, viszont sajnos már nem lehet itthon beszerezni.

Szóval a sör… Sötét. De nagyon. (Érzem, hogy ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz.) A habja szép sűrű, barna, krémes, viszont elég hamar felszívódik. Illatra semmi extra, nem túl erőteljes, édeskés. Ízre enyhén kávés, de szerencsére nem nyomja el a sört. Másik szuper dolog, hogy nem csap át savanykás stoutba (pedig ettől tartottam), inkább megmarad édeskésnek, majdnemhogy szirupos. A végén kicsit szárazba hajlik, majd enyhén pörköltté válik. Szintén jó pont, hogy stout létére nem annyira nehéz, hogy egy este ne lehessen belőle többet meginni. Egyébként 5,3%-os alkoholtartalmú, már csak ezért sem nehezedik. Enyhén szénsavas – pont ami illik hozzá – alacsony nyomáson csapolják. A végén lévő szárazság mellett talán picit fanyar, ami teljesen jól áll neki.

O.K. Brewery Black Raven Milk Stout

O.K. Brewery Black Raven Milk Stout

Nem akarok elfogult lenni ezzel a milk stouttal, de ez az a sör, amit hiányoltam a hazai sörpalettáról. Még egy pici krémesség jöhetne bele, nem kell hogy elnehezítse a sört, csak egy leheletnyi. Összességében ez egy jól iható, kellemes, édeskés sör. Elég karakteres, hogy megmutassa magát, de nem annyira, hogy ne akarj inni még egyet.

Kritika #58 // Belching Beaver Peanut Butter Milk Stout

A fűszeres Milleren túl is kaptam szerencsére érdekes darabokat Amerikából, így a Böfögős Hód főzde Mogyoróvajas Milk Stoutjával tudom folytatni a tengerentúli sorozatot…

Amekkora habot ereszt, olyan gyorsan össze is esik. Nugát illatú, mogyorós ízű elsőre – sajnos nem mogyoróvajas a nevével ellentétben -, ahogy melegszik úgy jön ízében is a nugát… A végén egy kis pörköltség és diszkrét keserűség egyensúlyozza remekül ki ezt az 5,3%-os stoutot. Folyós, édes, nem nehéz, könnyen csúszik!

Belching Beaver Peanut Butter Milk Stout

Belching Beaver Peanut Butter Milk Stout

Kicsit poénra van véve, lásd a címke szövegét itt lentebb, de nem nevetséges.

We made this beer for fun, and it has become a local favorite. So we thought, may as well bottle some. This beer says, even hard working Beavers can play around once in a while. We hope you love it too. If you do, let us know on Facebook, if you don’t, call Troy directly and tell him. His head is getting just a little too big around the brew pad anyway.

Fasza kis sör, vanília fagylalttal ajánlják, de nekem valami sós (mondjuk egy jó Csipet – “a perecek Cadillac-je”) jobban menne hozzá, mert pörköltség ide, keserűség oda, azért eléggé édes. ‘MERICA, FUCK YEAH!