Tag Archives: MONYO Brewing Co. 60 Shades of

Kritika #73 // MONYO Brewing Co. 60 Shades of Nelson Sauvin & Ahtanum

A filmes utalásokat továbbra sem nélkülözve ismerkedhettünk meg a MONYO Brewing Co. két új sörével. A premier hét órára volt meghirdetve és pontosan is kerültek csapra az újdonságok. (Nem előbb, nem később, pontban hétkor.) Számítottunk egy kis beszédre, félrevert harangokra, vagy bármilyen előjátékra, de végül is a sörök beszéltek a főzők helyett (Pein Ádám, a MONYO egyik alapítója azért szóval tartott minket).

Ezek egy folyamatos komlózású sorozat első darabjai, ahol a forralás során sörönként egyféle különleges komlót használtunk, amit 60 percig, percenként adagoltunk a sörhöz, megmutatva az adott komló összes tulajdonságát, árnyalatát.

60 Shades of Nelson Sauvinnal kezdtem. Kinézetre opálos-szalmasárga, illatra élesztős, erősen búzás, ezen belül is a bajoros vonalon mozog, a komlót itt nem is érzem. Őszintén szólva a búzasör nálam eléggé hangulatfüggő, viszont a sima ipa a legkevésbé sem. Az eleje búza, a közepe búza, aztán ahogy ez lecseng a felszínre tört a huncut kis komló. Nagy valószínűséggel megosztó sör lesz: a búzásoknak túl sok a keserű a végén, az ipás komló-rajongóknak az elejének a szegfűszeges édessége émelyítő. Ettől még persze mindig akadnak olyanok, akik az arany középutat járják…

60 Shades of Ahtanum & Nelson Sauvin

60 Shades of Ahtanum & Nelson Sauvin

A 60 Shades of Ahtanum megjelenése ale-es, mély-borostyános, az illata annyira durva, hogy már felmerül bennem, talán szamócalekvár volt a poharamban előzőleg. Újrakóstolásnál már nem jött ez annyira ki, viszont a felhasznált komló jellegzetessége annál inkább (az amarillos single hop ipákat idézi). Még mindig az illatnál maradva a bogyós gyümölcsök (málna, szamóca és erdei gyümölcsök) mellett enyhe boroshordósságot is érzek. Aki az orra alapján ítél meg egy sört, az csalódni fog, mivel az íze inkább a fanyar, hordós irányba fordul. Az elején még zamatos, a végén száraz-földes lesz, a gyógyszeres-kapros sorachi ace komlót is eszembe juttatva (mintha a betonút után a földútra tévedne). Nem rossz, de picit lágyabb befejezés jobban esne.

Hogy melyiket választanám a kettő közül? Az arany középutat. A sorozatnak pedig drukkolok, hogy fel tudjon nőni a Rothbeer Bakancslistájához!