Tag Archives: osztrák sörház

Becsekk #5 // Augustiner Bräu Salzburg

Ha Salzburgan találja magát az ember és csak egy sörös helyre van idő, akkor nehogy a Stiegl Brauwelt főzde – látogatóközpont – étterem felé vegye az irányt (bár egynek megjárja, de nem kihagyhatatlan élmény). Ha már itt tartunk, több mint 3 éve komolyabban is ránéztünk az akkori szortimentre

Nincs tökölés, pörög a sor; ha nem tudod felvenni a sebességet, kimaradsz két körből és dobhatsz két kockával, hogy újra játékba kerülj…

Az Augustiner Bräuba – szerényen csak Ausztria legnagyobb sörtavernájaként aposztrofálja magát – a kint lakó barátainkkal néztünk el. Ők sem voltak még ott, így nagyon meglepett minket, hogy nyitás előtt 5 perccel még csak mi álltunk azt ajtóban, aztán a másodpercre pontos ajtónyitásra hirtelen ott termett vagy 20 ember és korra való tekintet nélkül szinte elkezdtek rohanni lefele a nehéz faajtó után elénk terülő széles lépcsősoron. A falakat freskók borítják, de nincs idő a részletekkel vesződni. Rajtunk kívül mindenki nagyon célirányosan indult el a körfolyosón a hátsó részek irányába és mivel mi sem akartunk lemaradni, csak a szemünk sarkából stíröltük a különböző kis pultokat, ahol hihetetlen mennyiségben és már kinézetre is fantasztikus minőségben kínálnak mindenféle sült, pácolt és szárított húsokat, savanyúságokat, krémeket, pasztákat, szószokat, sajtokat és pékárut.

Jó helyen járunk: a kis korsók fél literesek, a nagyok literesek.

A hátsó résznél aztán kerámiakorsók sorakoznak a polcon, amiket sorbaállás közben magunk is el tudunk még egyszer öblíteni az erre szolgáló kútnál. Két sor, két pénztár, kétféle sör. Egy nagy, illetve egy kis korsó Augustiner Märzent, illetve egy ugyanilyen kör Augustiner Bockot kapunk €20-ért, pontosabban először csak a jegyet, amivel tovább tudunk menni a fahordókból iszonyat sebességgel csapolt sörökhöz. Kiírva semmi nincs, de aki járt már valódi sörös helyen, az hamar felveszi a tempót, nem kérdez, nem tököl, nem értetlenkedik.

Jó, következő.

Ahogy megvan a sör, egyből megnyugszunk és végre a belső termek felé navigáljuk magunkat. Hatalmas faasztalok sorakoznak, a legtöbb a nyitás után szinte azonnal meg is van telve. Ami ezen a ponton feltűnik, hogy nagyon vegyes a társaság: 19-től 70-ig minden korosztály itt van, sokan tradicionális lederhosenben (hogy ne ragadjanak oda a sörtől gyakran ragadó padokhoz), illetve népviseletben. Nem fáj senkinek, sőt, büszkén viselik. Kevés a turista, inkább helyiekből áll a közönség: kispénzű nyugdíjasok, egyetemisták, családok, teljes céges részlegek vegyesen, kutyákkal, kisgyerekkel felszerelkezve. Az asztalok felett céges táblák (multik és kicsik egyaránt), hogy kinek, mikor van foglalt asztala.

Minden hónap második szombatján 14:30-tól Fenékig szerkesztőségi találkozó (lehetne itt fixen) – élnénk egy ilyen táblát!

Az első kör sörök után végre tudunk menni az ételek irányába is. Mintha egy zárt piaccsarnokban lennénk; a termek körül futó folyosókon kis pultok, mindegyiket más csapat üzemelteti más-más koncepióval, hogy biztosan senki ne maradjon éhesen. Fantasztikus a választék, nem csak fingerfood és sörkorcsolya, de komplett étkezés is letudható itt. Szerencse, hogy sörből csak két opció volt, mert az ételek kiválasztása (akkor is, ha 4-en vagyunk és mindent meg akarunk kóstolni) bizony nem két perces mutatvány. (Ahogy lentebb is látszik, azért megugrottuk ezt a lépcsőt is.)

Szeretjük azt gondolni, hogy a hazai konyha mennyire komolyan veszi a húsokat, a zsírokat és a szaftokat. Nos, ahogy képünk is mutatja, a sógoroknak sem kell a szomszédba menniük mindezért…

Az Augustiner sörház 1621 óta van ott, ahol és ahogy láttuk, marad is még egy darabig. A sörök nyilván frissek, nyilván hibátlanok és hirtelen nem hiányoznak sem a dupla ipák, sem a savanyított ale-ek. A märzen egyértelműbb, kommerszebb, persze csúszik, de ami meglepő, hogy a bock sem nehezedik, hiába 6,5%-os. Nem elég egy korsó egyikből sem. Ha csak egy mondatunk lehetne erről a helyről, akkor az így szólna: gyönyörű, klasszikus sörök felemelő környezetben – igazi élmény olyannak is, aki amúgy nem feltétlenül nagy sörös. Az ételek kérik a sört. A sörök kérik az ételt. Így megy ez órákig…

Ki menjen ide?

Mindenki. Nem vicc.

Ki ne?

Sznobkodáshoz, új sörtípusok felfedezéséhez, első randihoz, fogyókúrás-alkoholmentes időszakhoz nem ajánlott.

Mit lehet itt csinálni?

Hatalmasat enni, még nagyobbat inni. Vagy fordítva.

Akkor ez jó hely?

Éltük.