Tag Archives: Pale Ale

Kritika #146 // Zip’s Angel’s Ser

Amikor rákerestem az archívumunkban, hogy mit írtunk korábban a Zip’s-ről, nem lepődtem meg. Nem számítottam sok találatra, illetve kifejezetten nem számítottam egyedi kritikákra. Ennek leginkább az az oka, hogy a Zip’s érdekes üzletpolitikát folytat. Mikor mindenhol a premierek pörögtek, hetente volt több sörnek bemutatója, ők akkor sem csaptak nagy hírverést egy érkező új sörnek. Igazából nehéz is volt követni, hogy éppen mi történik: mindig volt egy csomó új főzet, általában jobbak, állandó minőséggel (értsd, soha nem futottunk bele hibás tételbe) és az utóbbi időben egyre érdekesebb kísérletezésekkel. Szóval igazából tejesen jó volt, mindig nyugodtan lehetet rákóstolni egy új Zip’s sörre, csak sosem volt nagy a hype körülöttük.

Ebbe a felállásba robbant bele az Angel’s Ser, de az aztán rögtön pörgőrúgással támadott. Együttműködés a Jameson Whiskeyvel. Rendes whiskeys hordós érlelés. Pezsgőélesztő. Must. És persze amitől rögtön érdekes lett az egész / felhúztuk a szemöldökünket, hogy mindezt egy pale ale alapra teszik. A Jameson-os dolog menő és szintlépés is lehet a szakmában. Ugyanakkor egy pale ale? Nem fogja eluralni a hordó ezt a kevésbé karakteres alapot? És persze akkor az egyéb hozzávalókról nem is beszéltünk. Szóval talán még kissé katyvasznak is tűnhetett a dolog így a távolból.

Ekkor jött a megkeresés, hogy kóstolhatnánk egyet az új sörből, úgyhogy bátran nekiugorttunk. Kicsit még Turóczi József sörfőző mesterrel is sikerült dumálni, ahol jól megbeszéltük, hogy mi áll az elsőre talán furcsának tűnő koncepció mögött. Nyilván a kihívás. Illetve mivel a pale ale kevésbé markáns ízvilágú, az elképzelés szerint jobban megmutatkozik majd a whiskey-s hordó a sörben. Lássuk!

Zip’s Angel’s Ser

Gyönyörű sötétarany, majd’ borostyán szín, vastag hab, illeve ami rögtön észrevehető: rengeteg buborék. A pezsgős  benyomás később is előjön, illatra is érezni a kenyeres, száraz pezsgősséget. És így megyünk tovább is. Hamar elfogy ahogy ketté töltjük, úgyhogy nagyon kell figyelni. Boros fanyarság, pezsgős csípősség, hordós ízek, kis vanília, kicsi alkohol. Nem érezni, hogy 7%, de nagyon kell neki, hogy meglegyen a testesség és ne uralkodjon el rajta ez a rengeteg összetevő. És egy kicsit mégis így történik. Komplex, réteges, lehet fejtegetni, de egyetlen egy valamit hiányoltunk belőle: a sört. Egy igazán érdekes kísérlet, ahol nagyon sokmindent próbáltak összehozni és bár meglepően működik a végeredmény, mégis pont a sör része az, ami a legkevésbé érdekes és érezhető.

Ki igya?

Aki szereti a különleges, minőségi italokat.

Ki ne?

Aki felbontana meccsnézéshez valamit.

Akkor ez most jó?

Egy izgalmas és finom kísérlet.

 

Kritika #137 // Hara’Punk Executive Pale Ale

A Hara’Punkot szeretjük, nem csak azért mert tőlük tanultuk meg a sörfőzés alapjait, hanem mert jó arcok, és stabilan hoznak jó minőséget. Bár ők maguk viccesek, a söreikkel nem viccelnek, nem csavarnak bele déligyümölcsöket (még!), de ha szembetalálja magát valamelyikkel, akkor bátran kéri. A Papap O’Harát meg főleg. Ehhez a mentalitáshoz készült most egy tökéletesen illeszkedő sör. American Pale Ale-t, azaz klasszikus APA-t készítettek. Mint a nagy klasszikusok általában, ez sem egy egyszerű műfaj: legyen kiegyensúlyozott (mondjuk ne szaladjon meg irgalmatlanul a komló), lehessen inni sokat, de azért mégis esetleg legyen megjegyezhető. (Persze lehet ezt is csavargatni.)

Hara’Punk – Executive Pale Ale

Az Executive Pale Ale szerintünk minden rubrikát kipipál. Tiszta, ropogós, friss. Jó szomjoltónak, de lehet illatolni/szagolgatni is, hogy most akkor mango, vagy fenyőgyanta, esetleg egyik sem, mert csak komlót raktak bele a fiúk. Innánk bármikor, oda lehet rakni a legjobb magyar pale ale-ek mellé a polcra.

Ki igya?

Aki egy jó sört akar inni. Aki nem szereti a faxnit.

Ki ne?

Aki sörbuziskodni akar.

Akkor ez most jó?

Főnök.

 

Kritika #82 // Horizont American Pale Ale

A hazai sörös piac szereplői közül a Horizont egy szépen, tudatosan épülő márka (legalábbis kívülről így tűnik), lépésről-lépésre haladnak. Nincs túlbonyolított szortiment, nincs minőségi probléma, van fantázia, van változatosság, meg eléggé magas ár is. A változatosság a sörök megítélésére is vonatkozik: az IPA rendben van, de felejthető, a Japán búza szerintem nem jó, de minimum megosztó, a Flamand portert meg imádom.

Most szupertitkos kapcsolatainknak köszönhetően már a keddi hivatalos premier előtt rátettük a kezünket a legújabb cuccra, az American Pale Ale-re. Direkt nyári sörnek készült, Citra komlóval komlózott, frissítő ital. Legalábbis ez volt a szándék. Nézzük, hogyan teljesít (ugyanezekkel a paraméterekkel pl. a Csupor Bunny Hopja nagyon népszerű a hazai és a nemzetközi piacon is).

Horizont American Pale Ale

Horizont American Pale Ale

Meglepően sötét aranyszínnel indít, a habja szinte azonnal eltűnik. Az illata viszont nem. A komló nevéhez méltó intenzív citrusosság, és egy kis bodza. Ízre is rendben van, megjelenik minden ami az illatában van, sőt a korty végén finom malátásság is érezhető. Kellemesen testes, enyhén szénsavas, nem túl keserű, jól itatja magát, friss, fanyar tökre el tudom képzelni, hogy nyáron 2-3 korsót is meg iszik belőle az ember, ahogy azt a reklámszövegben mondják.

Egyetlen ellenvetésem van: nekem kicsit unalmas. A magában használt Citra komló egy idő után kezd a citromos mosogatószerekre hasonlítani. Azt érzem, hogy egy picit összetettebb kompozíció érdekesebb lenne, de ez nem von le semmit az értékeiből. Meglátjuk, hogy kedden csapon hogy fog ízleni.

Kritika #57 // Stiegl Pils, Goldbräu, Paracelsus Zwickl, Weisse Naturtrüb & Pale Ale

Az egész éves hajtás után a karácsonyi időszak, ha másra nem is jó, legalább remek alkalmat ad arra, hogy olyan dolgokra koncentráljunk rá, amire az év során nem jutott annyi idő, mint amennyit szerettünk volna. Gondolhatnék az emberi kapcsolatok ápolására, vagy épp a pihenésre, ha már közhelyeket puffogtatok, de én a sörre gondoltam.

Stiegl Pils, Goldbräu, Paracelsus Zwickl, Weisse Naturtrüb & Pale Ale

Stiegl Pils, Goldbräu, Paracelsus Zwickl, Weisse Naturtrüb & Pale Ale

Így sikerült kibontani például a  szeptember óta a hűtőben pihentetett Stiegl sorozatot… A salzburgi főzde büszke rá, hogy egy kis helyi vállalkozásból az elmúlt 25 évben “ausztria legnagyobb és legsikeresebb magántulajdonban lévő főzdéje” lett. Külalakban is próbálják őrizni a tradíciót, de persze minket elsősorban a belső tartalom érdekel!

Stiegl Pils & Goldbräu

Stiegl Pils & Goldbräu

Kezdésnek a Stiegl Pils szőke, áttetsző megjelenésű és egy olyan laza szerkezetű habot ereszt, ami viszonylag sokáig marad. Vizes és könnyen iható, de kifejezetten jólesik. Markáns íze van, már amennyire markáns íze lehet egy ilyen nagyüzemi pilseninek… Nem édes (mintha sós lenne), kicsit száraz és meglepően keserű; nyilván nem túr szét, de tény, hogy ez utóbbi tulajdonsága erősen jelen van.

A Goldbräu nevéhez hűen aranyló, a hab viszont hamar eltűnik róla. Lágyabb, édesebb, malátásabb, egyben jellegtelenebb is, mint az előző. Összességében nem rossz lager, de a pilsenivel ellentétben ezt nem innám rendszeresen.

Stiegl Weisse Naturtrüb & Paracelsus Zwickl

Stiegl Weisse Naturtrüb & Paracelsus Zwickl

A Stiegl Paracelsus Zwickl kőkeményen felült a retro-vonatra. Szűretlen lager (élesztősen palackozva), egy igazi helyi klasszikus… Nagyságrendekkel jobb, mint az előző Goldbräu. Opálos, zavaros, miközben ügyesen egyensúlyozik a fanyar és a keserű között. Kicsit savanykás, az alján pedig élesztős; izgalmas sokadszori kóstolásra is, de nem az a sör, ami a társaság minden tagját megnyeri egyből… Ha valakinek megjött a kedve hozzá, akkor a Kontár Komlókutató korábban már részletesebben is foglalkozott ezzel a sörrel.

A Weisse Naturtrüb telt, kerek, barackos, összességében korrekt búza. (Kíváncsi vagyok, hogy a Paulanert vajon legyőzné -e egy összekóstolásnál…) Szűretlen – színre még pár árnyalattal sötétebb az előző Paracelsusnál is – nem igazán lehet átlátni a folyadékon, az aljára ennek is szép élesztőréteg ül ki. Nem életem sörélménye, de bátran innám máskor is! Ha már egy bekezdéssel fentebb a retro került szóba, akkor itt már meg sem álltak az oldschool-ig. Szép.

Stiegl Pale Ale

Stiegl Pale Ale

A végére maradt az egyetlen 0,33l-es üvegű söre az estének, a Stiegl Pale Ale. Hiába értem én, hogy ez a nagyüzemi sör válasza a kézműves sörkultúra kihívására (a Mese Habbal bővebben már foglalkozott a Stiegl és a kézművesség ellentmondásával), ettől függetlenül a sorozat legjobb darabja… Úgy külcsínben (elegáns címke, a nyaki címke alufóliás, az üveg nyomva van), mint belbecsben. Lelkesedni nem fogok érte, de több, mint rendben van. Borostyános színű, lekerekített ízű, enyhén édes, ale-es, finoman keserű, frissít, telt. Ár-érték arányban is teljesen rendben van; nem bánnám, ha itthon is lenne egy ilyen bárhol elérhető középutas megoldás a nagyüzemi sörök és a kisüzemi darabok keresztmetszetében.

Hiába. A sógor kertje mindig zöldebb. Persze csak a Stiegl miatt senki ne rohanjon egyből Ausztriába! Viszont, ha amúgyis mennétek oda, pár üveggel hozzatok a kedvenc sörbloggereteknek is… (És nekem is.)