Ritkán fordul velem elő, hogy hónapokig raboskodna egy sör a hűtőmben, de ezt a német kézműves APA-t még augusztus közepén kaptam és azóta szemeztem vele minden ajtónyitásnál… Hiszek benne, hogy jobban esik a sör, ha megosztjuk, ezért tartott egészen három hónapig ez az áldatlan állapot, de nagy megkönnyebbülésemre sikerült összejönnünk a megfelelő helyen és időben egy nyitásra.
THE HOPSNOP: kéksajt, vagy camambert illat (erősen büdös), meglepően szénsavas; ez az első, amit érzek… a habja eltűnik egy pillanat alatt… nagyon szép, telt arany színe van
BANDI: fürdővíz íze van
Én a többiekhez képest nem fedeztem fel benne semmilyen sajtot (pedig THE HOPSNOB már épp kezdett mindenkit meggyőzni), nekem úgy tűnt, mintha az enyhe komlóillat után valamilyen fura (gyógyszeres) mellékillata lenne. Nem az a komlóbomba, mint amire előzetesen számítottam, pedig elég jó komlók vannak a címkéjén feltüntetve (cascade és polaris). Hiányzik belőle a gyümölcsösség, helyette sörösen keserű; nem egy kézműves csoda, inkább csak egy igazi malátás-melós sör.
Megoszlottak a vélemények, de kis túlzással a sós ízen kívül mindent találtunk benne. Összességében külcsínre sokat vállal, belbecsre keveset küld. Ha soha többé nem isszuk, akkor se veszítünk semmit. A Braufactum-mal azért még fogok próbálkozni a jövőben, ha nem másért, hát azért, hogy hangosan kimondva ízlelgethessem a mottójukat: DAS CRAFT BIER.
You must be logged in to post a comment.