Tag Archives: rozs

Kritika #112 // Horizont Golden Ale

Úgy tűnik a szezonalitás tényleg betört a magyar kézművessör piacra. Most éppen mindenki azon igyekszik, hogy csináljon valami könnyűt, egyszerűt, amit nyáron lehet korsó számra inni és csak a negyedik után rúg be az ember. Ja és persze legyen benne azért valami csavar. A Beerfort egy kellemesen felejthető ale-el jött ki, a Reketye pedig rozzsal fűszerezte a receptet, ez jobban is sikerült. És akkor most itt van a Horizont, egy csak csapról kapható belga golden ale-el. A cél itt is a szokásos volt: friss, jól iható. Ezúttal a belgaság adja a csavart, elvileg haraphatóbb, édeskésebb, gyümölcsösebb. Lássuk mit tud.

Horizont Golden Ale

Horizont Golden Ale

Tulajdonképpen hoz mindent amit ígér, csak haloványban. Szép szalmaszőke (a kép hazudik!), finoman édeskés (hogy ne csak mindig keserű, komlós frissítők legyenek), testesebb a könnyű nyári lágereknél, és gyümölcsös is, bár nekem leginkább a méz dominált az illatában. Szóval nincs vele semmi baj, csak olyan kis tompa. Nem mondom hogy jellegtelen (de valaki mondta rá), mert megtalálhatóak a jegyek, de valahogy az egész csak úgy szól, mint a lehalkított rádió az autópályán. Vagy hallgassuk rendes hangerőn, vagy kapcsoljuk ki.

Ki igya?

Aki valami kellemes, visszafogott, édeskésebb alternatívát akarna a nyárra. Aki szereti Chris Rea-t.

Ki ne?

Komlóbuzik. Savanyú mániások. Punkok.

Akkor ez most jó?

So-so, hál Imhotepnek.

 

 

Kritika #25 // De Molen Brood & Spelen

A holland Brouwerij De Molen nagyon jön fel nálam. Nem elég, hogy többek között főznek a dán Mikkeller, vagy a belga De Struise Brouwers részére, de a saját nevük alatt is tesznek le fantasztikus dolgokat az asztalra, hogy mást ne mondjak, az egyik új kedvencemet, a Brood & Spelen rozsos ipát. (Persze ők sem tévedhetetlenek; a Vuur & Vlam ipájukat például biztos, hogy soha többé nem veszem. De ez egy másik történet…)

De Molen Brood & Spelen

De Molen Brood & Spelen

Kiöntve kásás, zavaros, fény felé tartva sem látszik át. Többrétegű sör és nagyon szórakoztató fejtegetni, mert mindig találok benne valamit, ami tetszik. Remekül kiegyensúlyozott; elsőre kissé fanyar, utána egy pillanatra átvált karamellásan édesbe (ez azért is izgalmas, mert illatra végig ez van jelen), hogy szinte azonnal üthessen be az ipás, komlós keserűség.

Nem egy amerikai típusú lazulós ipa, nem is egy keményvonalas brit… Malátás sörmust – ha nem is a legpontosabb, de a legfrappánsabb leírás ez – 7,1%-os alkoholtartalommal. Komplex és mégis nagyon könnyen adja magát (persze gyorsan is fogy). Ha lenne értelme top5 listákat gyártani, kérdés nélkül rántanám rá fel! Mindig jólesik, mindig lehet rá számítani.