Tag Archives: skót

Kritika #147 // Kedd esti lazulás a Fehér Nyúllal

Előre leszögezem, nem pr-cikk és nem fizetett le a Fehér Nyúl. Egyszerűen az előző cikkben feldobott labdát szépen visszapasszolták, így megérdemlik a cikket… Nem tagadom, bírom a söreiket, amelyiket nem, azt meg nem iszom.

A Barley Winenal kezdek, na nem azért, mert rutintalan vagyok, hanem mert kéri a színe, annyira hívogató, hogy egyből ehhez nyúl az ember. Illatra nagyon édes, nagyon gyümölcsös (vanília pudingos, gyümölcsös piskótatorta), de közben simán érezni már itt is az alkoholt. Ahogy kortyolok, nagyon gazdagon indít, rögtön bekezd a rengeteg ízzel. Miután eltelített a ragadós, édes massza jóleső, fanyar, leheletnyi kesernyés véggel zár. Nem adja könnyen magát, 11%-os és nem is próbálja titkolni. Sűrű, zsibbaszt, először csak a nyelvet, aztán már a torkomat is. Miközben melegszik, kortyonként más lesz: édes, keserű, joghurtosan krémes, gyümölcsösen selymes, legvégén lekváros… Ami jó, hogy sokarcú desszertsör, ami rossz, hogy nagyon alkalmi, így nem egy mindenestés ital.

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Fehér Nyúl Barley Wine és Fehér Nyúl Cranachan Málnás Black IPA

Második egy skót kollab sör, a Fyne Ales-el készített Cranachan Málnás Black IPA (újdonság), amit a cranachan, egy zabos-málnás tradicionális skót desszert ihletett. (A Fehér Nyúltól megszokott rengeteg zabbal…) Illatra 70%-os étcsoki folyós málnatöltelékkel (a Gallernek van ilyen csokoládéja). Nem a műaromás, hanem valódi, kert végéből szedett savanykás málnával, amihez szuperül passzol a komló friss füvessége. Mély, zord, de mégis friss, bizsergető. Vékony és elegáns habja sokáig kitart. Hát ha még az íze is olyan lenne, mint amit eddig éreztem… Vékony testű, könnyen iható, de kár, hogy az alap fekete ipához használt maláta füstös pörköltsége már nem passzol a gyümölcshöz. Szegény kis málna íze remekül kijön, friss, ropogós (mintha a korty előtt bedobtam volna egy szemet), pont annyi van benne, amennyi kell, se nem több, se nem kevesebb, de a pörköltség borítja az asztalt. Az ötlet tök jó, de ha engem kérdez valaki, ez a sör még nincs kész; a rideg, sötét skót világot akarja megtestesíteni és ezt ellensúlyozni a zab-málna kombóval, de az az igazság, hogy én továbbra is “didergek”. Nem a fekete ipasággal van baj, de kevésbé kesernyés, kevésbé pörkölt alappal és még egy kis édességgel nekem jobban tetszene.

Optimista (vagy csak ittas) csillogással a szememben nyúlok a Cocoa Milk Southoz (a másik újdonság), ami enyhén kakaóbabos illattal indít. Annyira visszafogott, hogy véletlenül bele is nyomtam az orromat, úgy kellet keresni (ahogy melegszik azért jobban kijön, hogy ha nem is kakaós, de tejes-kakaóbabos). Pici, vékony a hab a tetején, de hosszan megmarad. Lezser, 5,3%-os, nem erőszakos, a megszokott “fehérnyulas”, vizes, vékony stout. Érdekes, van valami bája, valami szolid szerecsendiós-ánizsos fűszeresség, nem a medvecukros feeling, talán gyógynövényes (tényleg csak enyhén, nem vág arcba). A szortimentből ez izgatott a legjobban, de csak ismételgetem magamban, hogy ‘édes, kakaós’… Selymesen gördül-hömpölyög, jól lekerekített, nem lóg ki semmi belőle, ez itatja magát a legjobban. Jópofa, bírom, bármikor fogom inni.

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

Fehér Nyúl Cocoa Milk Stout és Fehér Nyúl Russian Imperial Stout

A Russian Imperial Stout nagyon durva már illatra is, mintha valami különösen zsíros tejszín lenne, vagy egy krémes testápoló, perverz módon jó, már-már parfümös (szeretnék egy ilyen parfümöt). Ez az a russian imperial stout, amit a sima Fehér Nyúl Stout után vártam. Ízben is parfümös-édes-krémességgel indít, amit az a jó, az a fanyar, az a száraz, pörkölt stout követ, őrülten selymes, apró, enyhén bizsergető bubissággal. Minden korty lendületesen indít, aztán finoman rád nehezedik a vaskosságával, hogy újra és újra ugyanezt lehessen átélni (masszírozza a lelkemet:)). Azt hiszem, megvan az este győztese!

A sorrendiség nem a véletlen műve.

A sorrendiség nem a véletlen műve.

Stoutban erős a Fehér Nyúl, nekem meg ez a gyengém. Remélem bírni fogják a tempót!

Kritika #76 // BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Nemrég olvastam, hogy a skót BrewDog megint valami hülyeséggel próbálkozik (Erősítő Főzet Rokkantaknak és Lábadozóknak néven hoznak ki egy dupla IPA-t…) és bár ezek nem mindig szoktak feltétlenül jól elsülni náluk (ritkán, de van, hogy több a marketing, mint a sör), most úgy tűnt előzetesen, hogy ebben lehet valami.

A Restorative Beverage for Invalids and Convalescents egy 1843-as dietetika könyvből nyerte az ihletet. Eszerint az IPA különösen jó a rokkantaknak és lábadozóknak, mivel gondosan szárazra van erjesztve és a szokásosnál kétszer több komló van benne… Mondjuk legalább már értem, hogy miért jár ennyi beteg arc a Csakajósörbe.

A skót srácok tehát nekiálltak elkészíteni a legvilágosabb, legszárazabb dupla IPA-t, trükköztek a cefrézéssel, majd a végén megküldték Citra, Amarillo és Centennial komlóval. Itthon egyelőre még nem kapható, de bristol-i dealerünknek köszönhetően (thx Lú!) kaptunk egy üveggel.

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

BrewDog Restorative Beverage for Invalids and Convalescents

Csupa meglepetés a sör. Világos arany szín, könnyű fehér hab, sok bubi. Lehetne akár egy jobb pilzeni is. Teljesen tiszta, sehol az IPA-któl várt finom zavarosság (ha jól értesültem már mikroszűr a BrewDog, úgyhogy lehet, hogy ezentúl hasonló söröket várhatunk). Illatra gyümölcsbomba: grapefruit, citrom, aztán virágos-szénás és mézes illatokat érzek. Ízre is hasonlóan friss, finom keserűség után enyhe mézes édesség. És tényleg száraz. A 8,7%-os alkohol egyáltalán nem érződik, nincs cukrosság, testesség amit a típusnál várnánk. Átverős, mert emiatt könnyen iható, de az alkohol meg hamar fejbe tud vágni. Jól megcsinált, komplex, de mégis könnyen érthető cucc, a típusjellegeket csak nyomokban tartalmazza. Ezt tényleg kéne osztogatni a magyar kórházakban is a lábadozóknak.