Tag Archives: Stone Brewing

Random #114 // Berlini sörtúra

A berlini Laborról már írtunk, de csak emiatt ne ruccanjatok ki sörözni a német fővárosba. Ajánlunk viszont további helyeket, amikkel együtt viszont érdemes is lehet útnak indulni… Mi is már másodszorra voltunk.

pizza or die

A BrewDog Berlin Mittebe amolyan kötelező körként néztünk el (és mert ez nyitott a leghamarabb), mivel már inkább csak érdekességképpen követjük a nagykutyákat, semmint rajongóként. Ehhez képest egy szerethető, laza hangulatú hely és kúl személyzet várt minket, na meg egy rakás fasza sört (nem csak a headlinerek, de prototípusok, meg vendégcsapok és üvegek). Ha két sört kell kiemelni, amit toltunk, akkor a BrewDog Blitz Raspberry (málnás berliner weisse alacsony alkohollal nem csak másnaposoknak) és a Lervig 3 Bean Stoutja (tonkabab, kávébab, kakaóbab FTW) mindent vitt! Az adagok 3dl-esek, az árak az átlag német szint alatt vannak, a hely pedig hamar megtelik, szóval nem csak a turisták tartják fenn, hanem erős helyi bázisa van.

A Protokoll egy hangulatos pub nem messze a Szimplától; autentikus, trú, nem megjátszós. Helyi kisüzemiekkel (The Mash Pit, Berliner Berg), európai bestsellerekkel (Warpigs, Magic Rock) és amerikai importokkal (Great Divide, 3 Floyds) egyaránt lehet találkozni, míg a vendégsereg vegyes, de jól áll neki. Kevés időt tudtunk itt tölteni, pedig maradtunk volna még…

beer’n’chips

A Stone Brewing Berlin grandiózus. És még bővítik. Főzde, pub, ajándékbolt, bottleshop, étterem, kert. Jócskán kiesik a belvárosból és egy ipari parkba is be kell sétálni érte, de így is egy rakás ember töltötte szombat este, szóval a koncepció nyilván működőképest. Jártunk már San Diego mellett is náluk és az attitűdöt sikerült áthozni a tengerentúlra is… A főzdetúra a végén egy kis irányított kóstolással és repipohárral együtt €5 (a Facebook oldalunkon kettőt is kisorsolunk a cikk közzététele utáni napokban), ami kifejezetten baráti még úgy is, hogy sok újat nem tudtunk meg (csak a méretektől ámuldoztunk, pedig jártunk Európa és Amerika számos főzdéjében) és a kóstoltatott 3 sörből az egyik a sima Stone Ipa, a másik meg az Arrogant Bastard volt (a harmadik stílusosan egy berliner weisse). A sörlapon vegyesen vannak berlini és amerikai főzetek, meg persze pár gondosan válogatott vendégsör, az étlap rövid, az ételek viszont gyorsan készen vannak, izgalmasak és ízlésesen vannak elkészítve. Hiba lett volna kihagyni.

Ha már kihagyások… Sajnos kimaradt a Hopfenreich és a BRLO BRWHOUSE is (a BRLO-t a Mad Scientistes kollabról ismerhetjük itthon, de ezen túl is jócskán van mit felmutatniuk… Míg a reptéren a Stone Brewing dobozosan van jelen, addig az ő stabilan jó, megbízható söreiket csapról is lehet inni ugyanott! Budapesten mikor lesz ilyen?), pedig mindkettőről jókat hallottunk több forrásból is, így ha van rá módotok, ti ne essetek ugyanebbe a hibába.

csak a nagy Keith Shore illusztrációk mentik valamelyest a hangulatot

Megvolt viszont a Mikkeller Berlin… A szingapúri és a san diegoi egységet nagyon éltük, a san franciscoiból viszont 2 perc alatt menekültünk…

“Nagyon vártuk a Mikkeller San Francisco, illetve a 21st Amendment Brewery saját helyeinek a meglátogatását, de csak feszengtünk – nem is az árak miatt (ha ki tudtunk menni 3+ hétre egy monstre road tripre, nyilván nem fogjuk húzni a szánkat pár extra dollár miatt), hanem mert igazi elitista, kisujjeltartós hangulat uralkodott, illetve a többi vendéget is jobban érdekelte az étterem, mint az, hogy milyen sörök voltak…” – írtuk korábban)

Csak azért másoltam be mindezt, mert ugyanez a hangulat fogadott Berlinben is, igaz, itt étterem nem volt. Persze menő dolog egy rakás Mikkellert (plusz olyan vendégeket, mint a Founders, az Omnipollo, vagy az Alesmith) egy helyen tudni és nyilván a zsúfoltság is a hely sikerességét erősíti (egyúttal a fenntartásaink jogosságát kérdőjelezik meg), de ritkán találnak egymásra az ilyen magas árak (€5-6-7 / 2dl) az ilyen unott és flegma kiszolgálással. A valóságot mindnyájan máshogy érzékeljük, persze, de a hely ontotta magából a negatív hangulatot.

BONUS GAME

Nem kifejezetten sörös hely, de a Ramones múzeum mindig jó ötlet Berlinben. €6-ért jár egy kitűző örök tagságot biztosítva az idelátogatóknak, illetve egy sör, ami pedig remek elfoglaltság a túra előtt. Koncertek alkalmával csak a zenekari belépőt kell kifizetni és a “tárlat” szabadon látogatható amúgy.

drunks not dead

FYKI #40 // 12 dolog, amit megtanultunk Amerikában

8 hete már, hogy megjöttünk a Nyugati-Parti túránkról, mostanra pedig lassan sikerült is feldolgoznunk magunkban a tanulságokat. Nézzük a like-vadász címadáson túlmutató általános tapasztalatokat:

  1. Nem kell keresni a szaküzleteket, szembejön az utcán a nagybetűs kínálat.
c360_2016-09-11-12-53-56-136

Egy random polc egy random liquore store kínálatából Oaklandben – itt megtanulja elengedni az ember, hogy mindent meg akarjon kóstolni

2) Mindenhol, mindig kézműves. Igaz, ott nem így hívják. Csak sörnek.

c360_2016-09-18-13-30-13-301

A Nyugati-Parton főleg Stone Brewing és Sierra Nevada az alap mindenhol, de a San Diego Chargers stadionjában Green Flash volt csapról

3) Mindenhol van helyi kisüzemi is.

c360_2016-09-13-14-12-22-942

Tonopah félúton van Vegas és Reno között, 2500 ember se lakja, egy igazi poros kisváros, de saját sörfőzdéjük és palackozott sörük még nekik is van

4) Keresni sem kell, bárhol elénk ugorhat egy főzde.

c360_2016-09-19-19-05-37-309

Épp a Monkey Paw-t kerestük San Diego-ban, amit korábban ajánlottak a Mikkeller főzdében, amikor keresés nélkül elénk ugrott egy komplett főzde; mintha a Körúton sétálna az ember és az egyik butik helyett egy ilyen lenne – utólag a Resident Brewing-ként azonosítjuk a helyet

5) Nem érdemes a főzdék éttermeibe menni, ha csak nem akarunk feszengeni a hangulat és az árak miatt.

c360_2016-09-10-15-07-23-166

Nagyon vártuk a Mikkeller San Francisco, illetve a 21st Amendment Brewery saját helyeinek a meglátogatását, de csak feszengtünk – nem is az árak miatt (ha ki tudtunk menni 3+ hétre egy monstre road tripre, nyilván nem fogjuk húzni a szánkat pár extra dollár miatt), hanem mert igazi elitista, kisujjeltartós hangulat uralkodott, illetve a többi vendéget is jobban érdekelte az étterem, mint az, hogy milyen sörök voltak… Az Anchor Brewing sörkertje cserébe hozta azt a hangulatot, amit szeretünk!

6) Alapkiszerelés a 6-pack.

c360_2016-09-05-14-45-28-655

Egyesével még a Trader Joe’s ban is csak úgy lehet bármit venni, ha összerakunk egy hatos pakkot, máshol is csak maximum a 22 unciás (6,5dl) nagy üvegeket lehet külön vinni

7) Ha valami nagyon elbaszottul hangzik, akkor az jó eséllyel az is.

c360_2016-09-06-21-05-39-651

A fahéjas-horchata ale egyszer is sok (cserébe a mellette lévő vanilla cream ale is elég rossz)

8) A kaszinókban ingyen van a sör (oké, ez máshol is így van, csak általában nem járunk ilyen helyekre).

c360_2016-09-15-00-35-05-867

Hajnal háromkor az egész napos masszív “kézművesezés” után úgy kellett, mint egy pohár víz… Olyan is volt!

9) Ha jót akarunk inni, az itt sem lesz olcsó.

c360_2016-09-09-16-11-28-944

A kép elkészülte után óvatosan visszahelyeztük a polcra ezt a Farm to Barrel üveget, pedig csak $29.99 volt. “Csak”.

10) A korsón és pólón túl is hatalmas a választék az arculatátviteles termékcsaládok (merchandising szép magyar szóval) tekintetében.

c360_2016-09-21-18-43-58-625

Sierra Nevada mustárt is láttunk élelmiszerboltban is, a Rogue-tól egy Citrus Cucumber Soda-jával kényeztettük magunkat egyenesen a Walmartból, a Ballast Pointnak meg előre bekevert dobozos gin tonicja, rum cola-ja és bloody mary-je is elérhető liquor store-okban

11) Kezeljük fenntartással, ki és hogyan “adta el magát”.

c360_2016-09-20-21-01-56-172

Itthon előszeretettel szörnyülködünk a híreken, hogy aktuálisan épp ki adta el magát és hogyan… Mondjuk a Ballast Point, akinek még a neve is lekerült a Brewdoggal közös Shipwreckről, miközben olyan házisörfőzőboltja van – komlóritkaságokkal, folyékony élesztővel, hidegkomlózóval és az összes saját receptjükkel -, hogy csak elmorzsoltunk egy könnycseppet

12) Az utca alkoholfogyasztási tilalmat mindenki nagyon komolyan veszi.

c360_2016-09-14-18-12-58-093

Magunkon kívül senkit nem láttunk barna papírzacskóból sört inni, még a pubokban is nagyon szigorúan felhívják távozás előtt a figyelmet (Las Vegas mondjuk pont kivétel, mert ott engedélyezett az utcai alkoholfogyasztás is)

+1) BONUS GAME: nem sörös, de tapasztalat (talán csak lelkizősre ittuk magunkat), tőlünk, nektek, szeretettel. Közkeletű prekoncepció, hogy mennyire felületesek az amerikaiak. Az emberi kapcsolatok romokban, miközben hódít a small talk… Ha ott kint valaki megkérdezi, mi a helyzet, akkor “nem is érdekli igazán”, de mondunk valamit. Itthon meg se kérdezi senki és ugyanúgy le vagy ejtve, menj a dolgodra, ne nézz oda, ne szólj hozzá. Ott legalább próbálkoznak az emberek. Minden érdek nélkül annyi idegennel kerültünk ott kint interakcióba 24 nap alatt, amennyivel itthon 24 hónap alatt sem. Tanulság nincs, de megfogadtuk, hogy nyitottabbak és pozitívabbak leszünk. Ehhez pedig – bár nem árt hozzá – sör sem kell…

Kritika #91 // Braufest Berlin 2015

Nem bírtunk várni a 9. Főzdefesztig, így májusban egészen Berlinig mentünk – mondhatnánk kis túlzással, de az igazság az, hogy javarészt tényleg a Braufest Berlin 2015 miatt szerveztük az utat. Mind a 4 nap kint voltunk Sophieval, így írni bőven van miről, az olvashatóságot szem előtt tartva – mint minden korább monstre posztunk esetében – mi ezúttal is inkább csak a sörökre próbálunk koncentrálni.

Ettől függetlenül igazságtalanság lenne nem megemlíteni azt a rengeteg magyart, akikkel együtt bulivá transzformáltunk a javarészt hideg, esős és távolról könnyen barátságtalannak tűnő hosszú hétvégét: a szervezőkön és kiállítókon túl köszönet Csu-Csunak és Ancsynak, hogy befogadtak minket az otthonukba (és vetett ággyal vártak minket, amikor az ágyvetés nem ment volna nekünk), pacsi Rebák Tibi barátunknak (a KOHATU szerzőjének), hogy besegített amolyan harmadik szerzőtársként, Bakó Jancsinak (ajánljuk az interjúnkat vele) nagy ölelés innen is és persze királyság volt együtt lógni a Különleges Sörök Kedvelői (a kedvenc Facebook csoportunk) különítményével.

Flying Turtle Return of Pils

Flying Turtle Return of Pils

Házigazdáinkat még anno mi pörgettük rá a kézművesre, így rögtön az ő javaslatukkal kezdtünk, azaz a helyi Return of the Pilsszel. Megjelenésre aranyló, rozsdás, közepes habot ereszt, illatra kissé fűszeres-chipses. Nincs széttolva komlóval, csak a korty végén jön be a jól eltalált keserű. Teste is van, száraz, malátás, kifejezetten jó első választás.

Bierfabrik Berlin / Spent Maple Walnut Stout

Bierfabrik Berlin / Spent Maple Walnut Stout

Illatra füstös, pörkölt, megjelenik az étcsoki és mivel tudjuk, hogy a diót kell még keresni, így mélyen azt is megtaláljuk. Ízre intenzív, sűrű; kávés, száraz, földes, fanyar. Sajnos egy kicsit hideg a Maple Walnut Stout, de megdolgoztuk… Melegedés közben egyre alkoholosabbá (végülis 7,8%), illetve krémesebbé, pörköltebbé és visszafogottan mogyoróssá kezd válni. Sophienak ugyan jól esett másodikra, én viszont annyiban maradok magammal, hogy nem rossz, de nem is innám.

Red Oat Ale

Spent Red Oat Ale & Spent Vanilla Gruit

Illatra nagyon friss üde, intenzív gyümölcsös (mangó és multivitaminlé), nyálcsorgató. Ízre meglepetésre hozza is ugyanezt, de szerencsére erőlködés nélkül, lazán, könnyedén, miközben a komlót sem spórolták ki belőle. Cuki vörös, ahelyett a tenyeres-talpas Frau helyett, akire a zabos Oat Ale név alapján számítottam.

A Vanilla Gruit már a harmadik Spent sörünk egymás után. Cream soda illatú, de ízre ez még tovább durvul; mintha egy pohár vermutba belevertek volna egy adag vaníliafagyit. Szinte már nem is sör. Tejszínes és keserű a masszív édességen túl.

Brewie Rye

Brewie Rye Ale

A Brewies arcokkal még sosem lógtunk együtt, de Berlinben ez is megtörtént. Továbbra sincsenek sörfőzői ambícióik (szerencsére), inkább csak amolyan reprezentációs céllal települtek ki egy rakás Brewie-val készült sörrel. Ez utóbbiak nem tettek ránk nagy benyomást, de mindettől függetlenül a szimpátiánk tovább nőtt irántuk!

C360_2015-05-14-16-59-00-859

Saugatuck Backyard IPA & Victory Storm King Imperial Stout

Saugatuck session ipája eléggé chill. Szőlős illat, zéró test, túl könnyű, a komlók közül szinte kibuggyan a citra. A végén talán túl keserű. A BJCP pontozás szerint biztos nagyon menő, de – míg az elején sokat vállal – a végére kiszeretek belőle.

Utólag döbbenünk rá, hogy a Victory Storm King Imperial Stoutja 100/100 pontos a Ratebeeren… Egynek jó, mondhatnánk, de még így is túl finomak lennénk vele, hiszen a 9,1% ABV zavaróan dominál. (A 6 pontos Gordon Platinumra emlékeztet Brüsszelből). Valaki itt óriásit tévedett.

C360_2015-05-14-17-36-22-256

Stone Go To IPA & & Stone Ruination IPA

Egészen idáig bírtuk ki, hogy ne vegyük az utunkat a Stone Brewing standja felé (szép teljesítmény). Gyönyörűen kiegyensúlyozza a mangós-barackos Go To session ipát a keserűség. (Már másodszorra érzem a mangót, de ígérem, hogy nem lesz ez a mánián!) Mestermű. Szétkész. Szétkomló. Vizes, folyós és csúszik… Hey, ho, let’s go!

A Ruination alkoholosabb (4,5% után 8,2%) , keserűbb (az IBU 65 után 100+) és gyantás(abb). Masszív, testes, telt, de a keserű kicsit elviszi a végét. Elvagyok vele, csak kicsit sok. Sophienak viszont a kedvence a 3 nap alatt ennél a pultnál…

C360_2015-05-14-18-12-35-804

BrauKunstKeller Mandarina IPA

A Mandarina Ipában nyilván a névadó komló dominál, de a maradék 10-20%-on osztoznak még a Columbus és a Citra komlók is. Teljesen okés, de a végére valahogy túl intenzívvé – tolakodóvá válik a komlósság. Mindegy, soha rosszabbat! A BrauKunstKellert még tavaly mutatták a német barátaim; az akkori söreik nem nyűgöztek le annyira, azóta viszont egyértelműen szintet léptek.

Az Amarsi Ipájukba itt csak belenyaltunk (Sophie megfejtette, hogy AMARillo és SImcoe komlókkal készült, innen a név), de aztán Budapesten a Palota Pikniken már egész este élvezhettük.

C360_2015-05-14-18-48-01-764

BrauKunstKeller Imperial Stout Single Barrel Aged – Rum

Meg is kérdeztük a pultban állókat, hogy ha egy sört kéne ajánlaniuk nekünk, akkor melyik lenne az… Kaptunk egy jóárasított ajánlatot, mi pedig nem haboztunk sokat az Imperial Stout Single Barrel Aged – Rum kikérésekor (főleg, hogy grátiszban rákóstolhattunk a nem hordóérlelt sima verzióra is). Eddig csak simán jól éreztük magunkat, de itt jött el a pont, amikor hangosan is kimondtuk: ezért jöttünk! Illatra szétalkohol, színre fekete, testre folyós, ragadós. (Utólag nézve a jegyzeteimet a ‘masszív’ szót még sosem írtam le ennyiszer.) Szinte zéró szénsavasságú és – ha nem akarok szépen fogalmazni, akkor azt mondom, hogy – remekül hozza a Cherry Queen-t (csokis, rumos, meggyes), ezen túl pedig kissé citrusos visszafogott földességgel. A fesztivál egyik legemlékezetesebb söre (ezek után ész nélkül ajánljuk mindenkinek, aki az utunkba kerül).

C360_2015-05-15-15-46-09-696

armando_otchoa’s Happy Finish

Boldog elsőkként kóstolhattuk Kővári Gergő Happy Finishét. Búzás illat, kicsit füstös, kicsit banános, aztán pofánvág minket a komló. El lett találva az egyensúly, és – bár nem innánk mindig – a BrewDog / Weihenstephan India Pale Weizenjénél szerintünk nagyságrendekkel jobb.

C360_2015-05-15-16-35-57-728

Pöhjala Ulg 2 & Pöhjala / Boneyard Baltic Notorious IPA3

Rebák Tibi barátunk annyira fényezte az észteket, hogy egyből három korsóval távoztunk tőlük… Az Ulg 2 megjelenésre durván sötét egy kis vérvörössel, stílusra ipa, ízre pedig elvileg vérnarancsos. Ez utóbbiból valamit halványan azért ki lehetett érezni. Csak azért nem értékeljük a 4 nap legrosszabb söreként (talán egy kicsit igazságtalan is lenne), mert rengeteget röhögtünk ezen a mondaton: a komló és a vérnarancs szomorú keserűsége minden vidámságot kiölt ebből a sörből (és a Pöhjalás arcokból is, pedig megpróbáltuk bedobni a humorbombát, de nem… nem sikerült…). Magyarul kibaszott keserű volt. Éreztük benne a lehetőséget, de inkább csak az elszalasztását, mint az érdemi részét.

A Baltic Notorious IPA3 extremitások nélkül, remekül kiegyensúlyozva, füves illattal, ananászos ízzel, egy igazi ragacsos-nektáros világklasszis imperial ipa módjára segített tompítani a keserűségen és a csalódásunkon is. Sikerrel. A 12%-os ABV-t sem lehetett rajta érezni…

C360_2015-05-15-17-12-01-081

Pöhjala Must Kuld

A Must Kuld (fekete aranyat jelent észtül) édes, tejcsokis, szinte tejszínes illatú és krémes habú. Édeskés, kissé alkoholos (7,8%, de ezen érezni azért), ízében is simulékony, csúszós porter… Elvileg mézes, gyakorlatilag inkább citrusos.

C360_2015-05-15-17-36-45-647

Falkon Falkeineken

A csehek standja annyira látványosan árválkodott (mondjuk nem álltunk sokszor sorba a 4 nap alatt, szóval ez nem akkora szám), hogy csak kértünk már valamit tőlük is… Ők ajánlották amolyan zászlóshajójukként a Falkon Falkeinekent, egy könnyed india pale lagert. Tejfölös illatú, szép, tiszta, aranysárga megjelenésű könnyű sör kis krémességgel. Talán egy kis diacetil (vajas popcorn) is bejátszik, de nem zavaró módon. Megittuk, okés volt, de nem nyűgözött le minket túlságosan.

C360_2015-05-15-18-21-16-548

Steamworks Jasmine IPA & Steamworks Steam Pump Imperial Red

A kanadaiak komolyan veszik az európai piacot (profi stand, kiadványok, dedikált weboldal), így nem merészség arra tippelni, hogy hallunk még a Steamworksről… A Jasmin Ipát ismét Rebák Tibi ajánlotta kezdésnek. Meg is ígértük neki, hogy leírjuk: tévedett. (Az ígéret szép szó.) Persze csecse az üvege, megjelenésre gyönyörű, halvány színű, illatra zöld teás, kortyra pedig selymes, de nem jó. Állott illata van és határozotton búzás-gabonás. Pedig ipa. A jázmint nem is találtuk meg benne, inkább csak fűszeresen keserű (nem komlósan).

A Steam Pump Imperial Red ellenben krémes, ale-es, nem túl karakteres, nem is lehet annyira lelkesedni érte, de fun! Elvagyunk vele egész jól. 8,5%-os, érezni is rajta. Permanensen lehetne inni bárhol – bármikor; egy jó sör.

C360_2015-05-15-18-42-49-614

Mashsee Hafensänger

A Mashsee Hafensänger a papírforma szerint 5,8%-os, mi viszont elvileg egy 6,1%-os verziót ittunk… De nem ez volt az egyetlen furcsaság. A Very White Pornstart szerettük volna amúgy inni, de a Mashsee sörfőzőjének elmondása szerint nem lett az igazi, így ki sem hozták… Így rámentünk erre a hidegkomlózott baltic porterre, ami hivatalosan kint sem volt a fesztiválon. Illatra nyers zöldség és egy kis eper keveredik egy kevés füstösséggel… Ízre a bizarr szó a legtalálóbb, de inkább izgalmas és érdekes, mint taszító. Megfejthetetlen.

C360_2015-05-15-19-35-13-257

Camba Bavaria Hop Gun

Szét van baszva komlóval – nem árulnak mondjuk zsákbamacskát ilyen névvel -, csak teste nincsen. Soha rosszabbat mint a Hop Gun, de nincs összhang, nincs jelenlét, nincs koncepció; van úgy, hogy ennyi elég, de vagyunk annyira elkényeztetve itt, hogy nekünk most ez ne legyen.

C360_2015-05-15-19-44-03-014

Camba Bavaria Aurora Pale Ale

Tovább próbálkozunk a Camba Bavariával, de ez nem az ő napjuk… A single hop Aurora Pale Ale letisztult, aranyló megjelenésű, míg ízre nyers, füves és egysíkú. Még az előző is jobb volt, mert olyan semmilyen ez a sör.

Lelövöm előre a poént: a Nussnacker barley wine a legrosszabb, amiért pénzt adtunk a Braufesten. Hiába a bourbon karakter, a vanília, vagy a malátahangsúlyos teltség, de a végére csak a zavaró alkoholmelegség marad… (10%-os az abv.) Lehet, hogy mi kezdtünk fáradni, de ez a találkozás nem volt az igazi.

C360_2015-05-16-16-56-18-806

PINTA & TO ØL Kwas Alfa & Birbant 10 hops & Pinta / O’Hara’s Lublin to Dublin

A Kwas Alfa sour ale jázminos, akácos illatú, kicsit szőlőleves; lehetne izgalmasabb is, de amúgy elvagyunk vele.

A 10 hops olyan, mintha a fesztivál bejárata előtt bizniszelő formák főzték volna (nem komlódílerek árulták a portékát, ennyi legyen elég). Alacsony CO2, szétfüves íz, száraz érzet kis földességgel. Mint amikor komlóforralás közben az üst fölé hajol az ember. Vicces.

A Lublin to Dublin hordóérlelt stout nyomokban BrewDog Tokyo*-ra emlékeztet. Már illatra szétüt minket az alkohol. Kávés, csersavas, pörkölt kis savanyúsággal… Lehet, hogy kezdjük túltolni ezt a sörkóstolós dolgot, de egy kis kiwit is érzünk a korty végén.

C360_2015-05-16-17-23-48-079

Evil Twin Yin & Evil Twin Yang

Az Evil Twin ugyan önállóan nem képviselteti magát, a német Liquid Hops csapata viszont fáradhatatlanul önti magából a sztorikat és az info-kat… Felkészült, lelkes arcok!

A Yin és a Yang önmagukban is lenyűgözőek, de túl vannak tolva, együtt viszont könnyen ihatóak.

C360_2015-05-16-17-24-49-465

Evil Twin Yin & Yang

A Yin & Yang imperial stout × imperial ipakettőse illatra inkább ipa, ízre inkább stout. Kicsit alkoholos, száraz, földes-kesernyés és jól kiegyensúlyozott, tele elfojtott komlókkal. Eléggé elvoltunk vele!

C360_2015-05-16-17-25-53-093

Evil Twin Molotov Cocktail

Az első benyomás a Molotovról: felnőtt narancslé. Szétédes, ragacsos, narancshéjas imperial ipa a végén egy kis komló-keserűvel. Utána pedig beüt a nektáros – mézédes dinnye. Látjuk magunk előtt, ahogy a méhecskék paskolják egymás seggét a kaptárban… Különleges sör ünnepi alkalmakra. Sok, szétszed, imádjuk.

C360_2015-05-16-18-37-43-288

Lervig Brewers Reserve Rye IPA

Rozsosnak rozsos, ipának ipa, de a Lervig Brewers Reserve Rye IPA nem csinálja meg a bulit. Talán nem a Molotov után kellett volna inni… Szappanos illatú, szinte fürdik a komlóban, de nem találjuk elég rétegesnek. Nyári melegben simán lehet a világ legjobb söre, de ebben a szemerkélő esőben simán csak csúszik.

C360_2015-05-16-18-40-38-317

BIIR Equinox Triple IPA

Aranyló szín, szinte világít az Equinox Triple IPA. Ragacsos, édes, ananászos illatú; ez utóbbi az ízben is megmarad, de csak alig, mivel egy nagyon finom váltással jön a keserű is (hivatalosan 100 IBU). A BrewDog Exp 366-ja óta elfogultak vagyunk az equinox komlóval és ez most csak erősödött…

C360_2015-05-16-19-15-52-809

Brewerkz Black Raspberry Ale

A Brewerkz Black Raspberry Ale minden szirupossága ellenére is inkább cuki, mint ciki. Friss, üde, folyós malátalé; nem is érezni rajta semennyi alkoholt, pedig 6%-os.

C360_2015-05-16-19-29-53-245

Stone IPA

Azt hittük más lesz csapról a Stone IPA, de nem. Könnyen iható, fasza, de a második találkozásra sem dobjuk magunk hanyatt (le kéne számolni végre ezekkel a fránya elvárásokkal). Fenyős, komlós, vizes és tényleg csúszik rendesen, de mindegyik másik itt elérhető Stone sör veri.

C360_2015-05-16-20-07-19-158

Evil Twin I Love You With My Stout

Nagyon édes, sűrű ragacsos cucc. Enyhe zöldalmát sajnos lehet érezni az I Love You With My Stout illatában és ízében is. A kellő stoutos alkoholmelegség (az ABV 12%) is megvan benne, ami a végére szépen elsimul, pici kávés utóízzel.

Lányos zavarunkban a Lil B-ről nem készítettünk képet, de a fenti fotó elmond róla mindent. Ipmerial porter, édes, szuperkrémes, de ez is kicsit zöldalmás…Mintha egy csikket elnyomtak volna a hordóban. Túl sok és most nem a jó értelemben!

C360_2015-05-16-20-45-58-251

BrewDog Tactical Nuclear Penguin

A hivatalos programon túl előkerült Bakó Jancsi barátunk, illetve a táskájából egy Tactical Nuclear Penguin, amit szét is dobott egyből a közelben állók legnagyobb örömére. Lándzsás utifű – ez az első gondolatunk. Szirupos, széterős, olajos és úgy jó, ahogy van. Hihetetlen, hogy tudtak egy 32%-os sörbe egyáltalán ízt rakni… A határok feszülnek, mind sörben, mind emberben; a jegyzett kóstolásnak itt nyilván vége is szakadt.

C360_2015-05-17-12-16-20-898

BIIR / Brewerkz Hoppy Monk

Kicsit belga, kicsit stout, kicsit ipa (már a keserűje); a sörök Nescafé 3in1-e ez az apátsági dupla. Sokat markol, de keveset fog a Hoppy Monk, de legalábbis nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy mit akar.

C360_2015-05-17-12-55-31-098

Buddelship Spider Monkey & Buddelship Great Escape

Mint amikor kinyílik a kávészacskó; nem kell keresni benne a kávét, mert egyből az arcunkba nyomja azt a Spider Monkey. Az ipás és a kávés keserűséget lehetetlen elkülöníteni, annyira kiegyensúlyozott és egyben van az egész. A hamburgi Buddelship amúgy “az európai Steamworks”, már ami a felkészültséget és kitelepülést illeti: rendben van nagyon!

A Great Escape is eléggé meggyőző. Illatra édeskés, könnyed és gyümölcsös, a kortyérzet frissítő, ízben pedig az édes és a keserű remekül kiegészítik egymást, ahogy egy jó ipánál kell. Ha gyümölcsre kell asszociálni, akkor egyértelműen ananászos és citrusos.

C360_2015-05-17-13-16-39-433

La Pirata La Tremenda & La Pirata Súria

A La Tremenda masszív, de jólesik. Nem tolakodó, kissé savanyú, de eléggé gyümölcsös. Érezni a dupla ipa alkoholosságát, de cseppet sem zavaró módon. Kicsit szilvás és nagyon gránátalmás; kifejezetten fasza sör.

A Súria selymes, krémes és friss, finom, komlós; röviden iszonyat jólesik. Csúszik, ragad, folyik… Baromira sajnáljuk, hogy az indulás előtt találtunk rá a spanyol kalózokra, mert el lettünk volna még egy darabig itt is!

C360_2015-05-17-13-49-47-764

Liechtensteiner Brauhaus Club Bier 01 Coffee Stout & Liechtensteiner Brauhaus Club Bier 05 Wiesn Rausch

A Liechtensteiner Coffee Stout leheletnyi fémes illattal indított, ami ízre szerencsére már nem jött ki. Könnyed, már-már vizes és visszafogottan kávés, aminek inkább erénye, hogy nem nehezedik.

Nem vagyunk se füstösek, se búzásak és hát füstös-búzásak se, de a Wiesn Rausch most kifejezetten jól csúszott. Banános, alig füstös kis édességgel. Nem nagy szám, ellenben eléggé egyben van.

Már csekkoltunk be a reptéren, amikor jött a kép hátrahagyott cimboráktól; a Lichtensteiner standnál ingyen mérik a sört. Így múlik el a világ dicsősége… Ha viszont tovább maradunk, nem 3 hónapot kellett volna várni a beszámoló befejezésére, hanem valószínűleg sosem készülünk el vele. Jövőre találkozunk ugyanitt!

Kritika #72 // Stone Brewing Company Stone IPA

Egy amerikai út során szereztem be, sokat tűnődtem, hogy mit hozzak haza, aztán egyebek mellet ennél a klasszikusnál tettem le a voksomat. A többiről is írok majd egy rövid beszámolóban, de először lássuk a Stone Brewing ipáját.

Stone Brewing Company Stone IPA

Stone Brewing Company Stone IPA

Gyönyörű mézszínű, opálos, nagy habbal, ami nem marad sokáig. Illatra kicsit kevésnek tűnik elsőre, de ha jobban figyelek, édeskés és komlósan ragacsos, le sem tagadhatná a típusát. Ahogy kortyolok érzem, hogy igen, ez az. A sokat ígérő címkétől és a hírnévtől pont ezt vártam. Kiegyensúlyozott sör, nincs túlbonyolítva, semmi felesleg (nem búzás, nem tökös, nem vaníliás – fittyfirittyes), ez a nagybetűs amerikai IPA. Kevésbé réteges, de ez korántsem nevezhető gyengeségnek. Virágosan édeskés, pici gyantássággal, aztán a közepén előbújik a hosszan kitartó visszafogott keserű, majd a végére enyhén száraz lesz. Nagyon könnyűnek tűnik, nem mondanám, hogy nehéz sör (pedig 6,9%), azt viszont igen, hogy ha Kaliforniában élnék, délutánonként simán legurítanék belőle párat.

Találkoztam már olyannal, ami jobban megfogott, de jól esik visszanyúlni az alapokhoz és nyugtázni, hogy sok flancolás nélkül is élvezetes lehet egy sör. Az ipák ideje nem járt le, hiszen egy jó sör mindig jó marad, sosem megy ki a divatból, ahogy “a kis fekete” sem.

FYKI #14 // A Stone Brewing Európába jön

A héten bombaként robbant a hír (ez lehet, hogy kissé túlzás, mindenesetre én nagyon izgatott vagyok), hogy a híres-hírhedt amerikai Stone Brewing Co. Európába jön. Sajnos nem Budapestre, hanem Berlinbe; ők viszont nem holmi bárt nyitnak “csak” – ahogy például a BrewDog teszi ezt idén nyáron szintén a német fővárosban -, hanem egy komplett központot létesítenek főzdével, étteremmel, látogatói centrummal és bárral.

Mindennek persze komoly anyagi vonzatai is vannak, így ha szánunk rá $20-tól $10.000-ig terjedő összeget, akár mi is támogathatjuk a projektet. Egy millió dollár összeszedése a cél közösségi finanszírozásban, de a hála sem marad el: többek között pólókra, poharakra, limitált kiadásokra, főzőmesteres vacsorákra, nyitóesemény meghívásra, sőt, erjesztőtartályba történő névgravírozásra is beválthatóak a támogatások (igen, ez utóbbi kerül a legtöbbe, de egynek már van gazdája).

Bővebb info minderről itt (illetve a lenti videót is erről a linkről illesztettük be): https://www.indiegogo.com/projects/stone-groundbreaking-collaborations-the-campaign-for-cross-planetary-brewing