Tag Archives: sweet stout

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, “fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.

Kritika #131 // TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy

Lassan vége a télnek (ugye tél?), de azért még mindig pont olyan jó csípős idő van, amiben szívesen elkortyolunk egy jó imperial stoutot a kandallónk előtt ülve, lábunkat a medvebőrön pihentetve. Egy jó imperial stoutot igazából persze bármikor elkortyolunk. Éppen ezért örülünk, ha jó hazai versenyzővel találkozunk. Most már bőven 10 felett van az itthoni próbálkozások száma, úgyhogy választék az eddig is volt. Párszor már akartunk írni egy nagy összefoglaló cikket, de valami mindig megakadályozott minket. Például, hogy nem volt egyszerre (értsd fél éven belül) elérhető a teljes paletta. Vagy hogy a 10-ből 4 nem bírta a tárolást, amit bírnia kellett volna. Vagy, hogy a benchmarknak kipróbált külföldi sör olyan szinten vert oda mindenkit, hogy nem volt értelme a nemzetközi hasonlítgatásoknak. Azóta sok javulás történt a minőségekben, voltak fasza próbálkozások, olyan, amire kifejezetten felkaptuk a fejünket (arról álmodozva, hogy pincében érleljük tovább) viszonylag kevés – talán csak a Hot Road a megboldogult (?) Green Sheep Beerstől.

Szóval baromira megörültünk, mikor Pai, azaz a TuffBuzz elhintette, hogy készült egy 11%-os imperial stoutja a Mad Scientisttel, amibe ráadásul beleborították a fél cukorka- és csokiboltot. Került bele étcsoki, kávé, vanília, narancsvirág, muscovado cukor, melasz és laktóz. Elvileg akkor ez egy krémes, édes, kifejezetten desszertsörnek ígérkezett, a kérdés az volt, hogy ennyi összetevő össze tud-e állni valami még faszább egységgé.

TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy

És a rövid válasz az, hogy hálistennek igen. Háromfelé osztottuk az elegant nagyüveget amit kaptunk, de nem csak ezért tűnt el nagyon gyorsan a sör a poharainkból. Hanem mert a 11%-os alkoholtartalom ellenére nagyon csúszik, az alkoholosságnak nyomát sem éreztük. Nem lógott ki. De nem lógott ki a rengeteg egyéb összetevő sem, a készítők és a belé fektetett idő szépen összekalapálta az ízeket. Kerek és édes, de egyáltalán nem annyira durván, ahogy vártuk, jó desszertnek, de jó csak úgy magában is. Elég kellemes teste van, de nem telített el, kifejezetten jól iható, igazából harmadoltunk volna egy újabb palackot is, ha lehet. Minden belepakolt cucc és várt extremitása ellenére ez egy baromi jól érthető, veszélyesen jól fogyasztható sör lett. Valószínűleg nem nagy kockázat leírni, hogy jelenleg a legjobb magyar imperial stout (és valószínűleg all time top 3-ba is belefér). Jár a pacsi.

Ki igya?

Aki valami különlegesre vágyik, de mégsem akar túl extrémet. Akinek van kandallója.

Ki ne?

Aki a narancsvirágnál feladta. Akinek nincs kandallója.

Akkor ez most jó?

Még nem világklasszis, de mindenképpen top sör. Fasza.

Disclaimer, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül. Civilben marketingesként rettenetesen tudnak zavarni, ha egy sört új recepttel, ugyanazon a néven adnak el, ha valaki arculatot másol és hasonló kis turpisságok. A SugarDaddy bár nevében és stílusában ugyanaz, mint egy itthon is kapható dán sör, ez simán betudható a hasonló asszociációknak, akkor is ha nem szerencsés. A címke viszont eléggé egyértelmű inspirálódásnak tűnik. Ráadásul egy olyan ikonikus dizájnra hasonlít a címke, amit nehezen felejt el valaki, ha már egyszer látta. Beszéltünk a sörfőzőkkel, elvileg a grafikus nem ismerte ezt az arculatot, de döntsétek el Ti, hogy mit gondoltok. 

TuffBuzz x Mad Scientist SugarDaddy via facebook.com/events/241405376319799/

Flying Dog Raging Bitch via flyingdogbrewery.com

A borítón látható fotót a Mandinerről szedtük.

Kritika #67 // Rizmajer – Hatodik Íz: Édes Élet

Csepel nem éppen az édes élet szinonimája volt eddig. Mondom eddig. Kimentünk és megkóstoltuk az Édes életet csapról, aztán ittunk még egyet, aztán vettük még kettőt és otthon is kibontottuk. Egyszer sem csalódtunk.

Az Édes élet a Rizmajer és a Hatodik Íz (Takács Péter) közös gyereke. Van benne minden ami egy stout-ba kell, bónuszként pedig a Rózsavölgyi Csokoládé extra minőségű kakaóbabja is került bele. Érezni is a törődést.

Éjfekete sör, fényben barna aurával, hatalmas világosbarna habja hamar eltűnik. Orrban száraz, a várt étcsoki és édesség helyett kávét kapunk, erőset, feketét, még éjjel is felébreszt. Könnyű, kissé szinte vékony test, pedig 6,5%-os az alkohol, jól ihatóan száraz, nem tapad, nem poros. Étcsoki, kakaó és kávé keveredik benne. Fasza, most megint megkívántam írás közben… Simán a legjobb magyar stout, legalábbis holtversenyben első helyre rakom a nagyon más típusú armando_otchoa Deep Throat mellé.

édes élet

Rizmajer – Hatodik Íz: Édes élet

Mellékgondolat: miért nem készítenek többen itthon stout-ot? Imperial stoutból már van egy csomó (de jó alig), a  ratebeeren a legjobb stout pedig még mindig a Csobánkai Fekete Bárány… azon kívül a Csupor ThermoStoutja (meg az Ördögi Angyal, kinek-mi) ugorhat be és kész. Pedig porterből például jól el vagyunk látva, konkrétan a legjobb magyar sör is az, de van király füstös, gyümölcsös, single hop baltic, belga stílusú próbálkozás, angolos, és vannak a hagyományos versenyzők, meg az újonc versenyzők. Miért van ennyi porter, miért ilyen kevés stout?