Tag Archives: Utassy Roland

Random #70 // Sörspecialista nyekerológ

Hopp egy új hely. Voltál már az „izében”? Vágod azt az új kocsmát, meg kéne nézni pénteken.. kb. ilyen hírekről szólt a kézművessörös vonalon az elmúlt 2-3 év. Megszoktuk, hogy hetente nyit egy új hely, jön egy új gerilla sörfőző, bemutatkozik egy új főzet. Aztán évkezdésnek jött ez a hír. Januárban bezár a Sörspecialista. Bumm. Nemrég még a top 5 helyünk egyikeként írtunk róla. Most meg ennyi volt. Látszólag a semmiből.

Kicsit utánakérdeztünk, de a Facebookra kirakott rövid információn kívül nem találtunk nagy megfejtést, nincs nagy titok. Egyszerűen nem úgy ment, hogy megérje üzemeltetni a tulajoknak. Nyilván ennek sok oka van, árak, bérleti díjak, bevételek, kiadások, üzleti felfogás, hogy a tulajok még mellette mennyi mindennel foglalkoztak és mire mennyi idejük volt.

sorspecialista_728

A terasz, tavasztól-őszig az egyik legjobb hely sörözésre Budán…

Most kétfelé megy a csapat, Roli a Green Sheepben építgeti magát tovább, Ákosról is fogunk még biztosan hallani. Hogy a hellyel mi lesz azt nem tudja senki. Biztos ki lehet majd venni, de nem egyszerű a dolog. Nincs rossz helyen, de annyira nem is jó a fekvés. Ide betérő vendéggel nem lehet számítani, csak célirányosan érkezőkkel, szóval nyújtani kell valamit ami miatt idejön az ember.

Szomorúak vagyunk, én személyesen főleg. Sokat jártam ide. Szerettem tavasztól őszig a kis utcát, a zöldet, a csendet 30 méterre a főúttól, a hangulatot. Télen nem szerettem a szűk kis zárt helyet. Szerettem hogy a sok német klasszikuson keresztül felfedeztem és értékeltem a klasszikusok fontosságát. Nem szerettem, hogy sokszor lassú volt a kiszolgálás. Bírtam Lacit, a kopasz csapost, akivel porterekről és stoutokról lehetett beszélgetni, és ha valami ritka szerzeménnyel büszkélkedtél, akkor őszinte örömmel emelte egy sokkal jobb sörrel a tétet. Bírtam a random beeső magyar ritkaságokat, a csak itt kapható dán és norvég vonalat. Ezerrel figyeltem az egy időben folyó féláras akciókat, mert olyan sörökhöz jutottam hozzá, amiket amúgy nem vettem volna meg. Itt írtam az egyik első kritikámat. Beválasztottuk az öt kedvenc kocsmánk közé. A budai bástya. Az egyik első újhullámos hely. Egy ósdi kocsma testébe volt zárva. Lehet, hogy ez is lett a veszte. Kár érte.

abc kep 2

…sokszor tele hipszterekkel és sörbuzikkal.

Interjú #5 // Utassy Roland

Olyan emberrel folytatjuk interjúsorozatunkat, aki több fronton is az úttörők közé tartozott a mi kis hazai sörforradalmukban. A többek között általa alapított Legenda sörfőzdével 2013-ban a legjobb hazai sörfőzde díját vitte haza, a szintén részben az ő kocsmája a Sörspecialista pedig már több éve tartja a fáklyát és mutatja az utat a budai oldalon. Idén aztán hirtelen nagyot váltott és új utakra lépett. Utassy Rolandot kérdeztük.

A kezdetektől ott voltál a Legendánál, és most, hogy eljöttél rögtön két új dologba is vágtad a fejszédet. Mi vezetett odáig, hogy gerillának áltál és saját kocsmát nyitottál?

Az volt az érzésem, hogy a Legenda és az én elképzeléseim másfelé mutatnak, így érlelődött már bennem egy ideje a dolog. Aztán jött egy felkérés, az újonnan induló leányvári Beerfort Sörfőzde szakmai vezetésére. Kialakítani egy induló sörfőzde stílusát, szortimentjét eléggé para, de szerintem sikerrel megoldottuk. A tulajjal nem ismertük egymást korábban, de hamar megvolt az összhang. Így ahogy teltek a hetek, egyre többet jöttem Leányvárra főzni, intézni az adminisztrációt, és végül itt ragadtam.

12240036_442905412571073_8402736910013849507_n

A gerilla sörfőző alteregó, a Green Sheep akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már fél lábbal kinn voltam a Legendától, és fél lábbal már a Beerfortban voltam. Jeleztem Leányváron, hogy van néhány ötletem, ami nem illik ide, így gerilla vonalon megcsinálnám azokat is, és jó volt a fogadtatás. Próbálok többfelé gondolkodni, nagy fába vágtam a fejszét mindkét esetben, de remélem meglesz mindkettőnek a gyümölcse.

Hoztál magaddal valamit a Legendából, lesz olyan recept, ami mostantól a Te neved alatt fut?

Igen, kettőt is. Az egyik a Bak Mici búza duplabak, a másik pedig a 4Sterne imperial keller. Ezeket mindig is a sajátoménak tudtam be, hisz mindig is közel állt hozzám a német vonal. Nem szerettem, volna, hogy eljövetelemmel ez a két sör esetleg a feledésbe merüljön, mert annál jobbnak tartom ezeket. Első főzetektől pátyolgattam, kóstolgattam, nevelgettem őket, így igen szoros érzelmek kötnek a két sörhöz.

Ezek mellett mire számíthatunk tőled?

Ami most már kézzelfogható tőlem, az a Green Sheep Beers & Bar söre, a Green Sheep Ale, ami egy egyszerű, jól fogyasztható sör, brit komlókkal, amerikai élesztővel, olyan hibrid féle, de jó kis illatos ízes és könnyű. A másik a Hot Road imperial stoutom, ami 7 hónapos érlelés után került piacra, és remélem jövő év elején is meg tudom főzni valahol, hogy év végére kiadható legyen. Tervben van még nagyon sokminden, de az elsődleges, hogy a Bak Micit és a 4Sterne-t lefőzzem valahol. Van tervben egy sorozat, amit adott témára fűzök fel, csak ki kell gondolnom, hogy melyik részhez milyen sör illene, és ha minden összejön lesz két kollaborációs főzet is az egyik még idén, a másik januárban. Szóval nincs unatkozás.

C360_2015-12-11-10-29-49-802

A Beerfortnál, ahol te vagy a szakmai tanácsadó, mik a tervek?

A Beerfortnál szeretnénk megtartani egy állandó, stabil szortimentet, ami jelenleg 5 féle sörből tevődik össze, a klasszikus német vonal az irányadó. Ehhez jönnek majd szezonális történetek, ami leghamarabb egy Barna Duplabakban fog megvalósulni, azt leghamarabb januárban tudjuk kihozni. Igyekszünk majd szezonálisan bővíteni a választékot, a tulaj szerencsére vevő rá.

A Green Sheep Beers & Bar az első teljesen saját helyed. Mi a koncepció?

Ebben benne van a szívünk lelkünk. Kedvesemmel Zsuzsival egy olyan kocsmát szerettünk volna, ahová élmény lejönni a sörök, a hangulat és a hely miatt is. Igazából Green Duck volt az eredeti terv, mert a Kacsa becenév végigkísért már általános iskolától, de az már foglalt volt, így lett a zöld bárány. És ha már a nevünk zöld, próbálunk kicsit kicsit környezettudatosan gondolkodni, berendezni az üzletet. A bútorok teljes mértékben újrahasznosított anyagokból -raklap, otthon gyűjtögetett faanyag, ruhaakasztó, dekoráció, minden, kidobásra ítélt bútor- készültek. Volt, hogy egy polcot szedtünk szét és raktuk össze olyanra, ami az elképzelésünk volt, vagy egy gardróbszekrény tükrös ajtaját mentettük meg.

Nem csak a berendezés, az étel-ital is lehetőleg „zöld” lesz. A kávét például egy kis cégtől vesszük, ahol saját maguk pörkölik azt, és a csomagolóanyagot nem szabad kidobnunk, mert elviszik, és abba töltik újra, amíg lehet. De a rágcsákat, a kencét, a kenyeret, és majd a melegszendvicset is egy kis hely boltból fogjuk beszerezni.

C360_2015-12-11-10-30-59-338

Össze fog férni a zöld társaság a sörös társasággal? Vagy inkább úgy közelítitek meg, hogy ez egy jó hely, ahol amúgy jó sörök vannak?

Miért ne férne össze? Mi nem egy szűk kézművessörös társaságnak nyitottunk sörözőt, abból biztos van sok más. Inkább a második. Társasozós, tévénézős, dumálós zöld kocsma, ahol fasza sörök vannak. Ha már meg tudunk nyerni olyan embereket, akik eddig inkább a nagyüzemi olcsó, populársörökön szocializálódtak, és meg is szeretik ezeket a söröket, már sikerült az, hogy a sörkultúrát – és itt a minőségi sörökön a hangsúly – terjesszük.

A sörök mellett a szörpök, üdítők, vagy pálinkák is kézművesek. Sok társasjátékot és könyvet is szeretnénk. A könyveket azért is, hogy helyben lehessen olvasni, de egy állatmentő alapítványnak is szeretnénk gyűjteni úgy, hogy egy kis dobozt helyezünk ki a könyvekért cserébe ide lehet adakozni.

Kritika #95 // Beerfort Schwarze Weizen

Több helyen lejött már, hogy a Legenda alapító Utassy Roland elhagyta az anyacéget és más vizekre evezett. Egyrészt kvázi gerilla főzőként a saját Green Sheep kocsmájának fog különböző ale-eket főzni, másrészt a most induló Beerfort szortimentjéért felel. Roli szíve csücske a német vonal, van már pils, keller, dunkel és barna búza is. Becsületes feladat, az ilyen klasszikus lagereket talán a legnagyobb kihívás úgy elkészíteni, hogy kiemelkedőek legyenek, hiszen nincs bennük nagyon durva csavargatás, nincs magas alkohol, vagy fűszer ami elfedi az esetleges hibákat. Kóstoltuk is az első főzeteket, tisztességes sörök, de mivel a receptek még változnak, ezért inkább nem írtunk róluk, majd ha kialakul a végleges változat.

Hozzájutottunk viszont az itthon egyedülálló fekete búzához (amiről egyébként azóta szintén kiderült, hogy még finomítva lesz a recept) és úgy gondoltuk, hogy ez már megér egy rövid bejegyzést.

Beerfort Schwarze Weizen

Beerfort Schwarze Weizen

Az egyetlen összehasonlítási alapunk a Kapuziner baromi jó fekete búzája, úgyhogy rögtön magasra tettük a lécet Rolinak. Nos, megugrani egyelőre még nem sikerült, de egyáltalán nem reménytelen a dolog. Kitöltve éjfekete, fényben vöröses tükröződést mutat. A habot búzától meglepő módon viszonylag hamar elengedi. Illatban a búzától várt banános illatrobbanás helyett inkább fűszeresség, rengeteg szegfűszeg, finom pörkölt illat. Nekem bejön, de az intenzitása viszonylag hamar elmegy. Abszolút kellemesen iható, a végén mikor már csak egy kevés, felmelegedett sör maradt a pohárban, akkor viszont kissé savany, kellemetlen ízt ad.

Verdikt: nem rossz, kellemesen fűszeres, jól iható üdítő. Erőteljesebb illatot és kissé komplexebb ízt várok, ez lehet, hogy az új élesztővel jobban előtérbe kerül.

Programajánló #12 // Feszt is október

programajánlóOktóberben sem maradunk rendezvények nélkül, egyelőre az eleje az baromi erős, aztán nyilván a végére is lesz egy csomó, csak még nem csináltak neki eseményt. Lássuk!

2015. október 1-4. Oktoberfest Budapest Mert kell. Ja, nem. Parasztvakítás ezerrel, nem ajánljuk igazából, dehát mégiscsak nagy esemény.

2015. október 1. Schneider Weisse budapesti premier 6 kocsmában Na kérem. Ez az igazi bajor cumó. Ráadásul több helyen, mindenki megtalálja a neki valót. Várjuk a többi premiert, jön majd a szortimentből jó sok minden, egy jó Hopfenweizen csapról például eléggé megérős. Tap X-et kérhetünk?

2015. október 2. LochNesz Sörpremier – Az első csapraverés! Igazából a F’feszten debütált, de most talán nagyobb figyelmet kap A „sörfőzde” söreiről meglehetősen vegyes volt a véleményünk, itt egy új esély. Kóstolni nem kóstoltuk, az új dizájn jelentős előrelépés.

2015. október 2. BEER MEATing Valami megint van a Palotanegyedben. Főzdefeszt utánérzés 18? Nemtom, aki arra jár nagyon nem tévedhet egy-két sörrel és burgerrel.

2015. október 3. Beerfort Sörfőzde Bemutatkozó délután Új szereplő a piacon, jól ismert háttéremberrel. Érdekes vállalkozás hagyományosabb söröket főzni, sokkal kisebb a tévedési határ, könnyű elbaszni őket. Az előzetes egészen jól sikerült, lássuk nagyban!

2015. október 7. Reczer Ser – Séf sörpremier az Élesztőben Prömier. Bővebbet a helyszínen.

2015. október 7.Budapest Beer Workshop Élesztő Beers are tapped by Daniel Bart Annak aki Berlinben jár. Annak aki nem ivott még az Élesztő söreiből.

2015. október 8. Bemutatkozik a KESER A Kecskeméti Sörmesterek bemutatkoznak Kecskemétnek.

2015. október 9. Szimpla 14. Szülinap + RothBeer Tap Takeover est Csapfoglalás a legklasszikusabb magyar romkocsmában.

2015. október 13. I. Simonyi Brainstorm Biznisz. Pécs. Egyetem.

2015. október 14. THE ART OF BEER Luxus sörvacsora.

2015. október 16-18. Sörfesztivál + Főzdefeszt és StreetFood Market Főzdefeszt Hatvanban vendégeskedik.

2015. október 21. Beerd Bp Octopus sörbemutató Az első sörük a Szubmolok nem váltotta meg a világot, de nincs megállás, a marzent nagyon dícsérik. Klasszikust főzni mindig a legnehezebb, kíváncsiak vagyunk.

2015. október 25. Aggressor Sörbemutató Fekete. Metál. Premier. Szaporodnak a zenekaros sörök, ez talán a legkomolyabb versenyző eddig. Várjuk.

2015. október 28. ZIRCI SÖRVACSORA Zircre települ ki a Pivo and More

Kritika #54 // Sörvacsora a Budai Gesztenyésben

Rendhagyó kritika következik, mert nem (csak) sörökről írok ezúttal, hanem egy komplett sörvacsoráról. Csütörtökön lett nekem szegezve a kérdés, hogy mit csinálok pénteken… Hogy rövidre zárjam a történet elejét: sörvacsorára mentem végül a Budai Gesztenyés Étterembe.

Bemelegítésként Utassy Rolanddal, a Legenda sörfőzőjével beszélgettem. Aki követi a blogot, az tudhatja, hogy a főzde sörei iránt vegyesek az érzéseink; van amit agyondicsértünk és van, amit lehúztunk. (Előbbire példa a Samurai, utóbbira a Pony – így külön öröm volt, hogy mindkettőt újrakóstolhattam az este folyamán). Persze nem kerülgettük ezt a témát – ami akár kényesnek is tűnhetne -, de Roland nagyon kedvesen és készségesen reflektált mindenre. Tiszteletreméltó, hogy a legkevésbé sem éreztem sértődöttnek, sőt, jogosnak is tartotta némelyik kritikát. Természetesen nem erről szólt az este, hanem az étel-italpárosításokról, de egy igazán nyitott és lelkes sörfőzőt ismerhettem meg személyesen is…

Legenda Kelet India Társaság IPA vs. Gorgonzola puding hagymacsírával diós kenyérrel

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA vs. Gorgonzola puding hagymacsírával és diós kenyérrel

Előzetesen kicsit tartottam a vacsorától (már amennyire tarthat egy ilyentől az ember), mert – míg a részletes menüt több forrásból is le tudtam csekkolni – semmilyen infot nem találtam a sörökre vonatkozóan. Mivel a helyszín gyakran ad borvacsorákat, élt bennem a gyanú, hogy az egyik már korábban bevált boros menüt húzzák rá erre a témára… Szerencsére nem ez volt a helyzet, Parcsetich Ernő séf (bár saját bevallása szerint is laikus a kézműves sörökkel kapcsolatban) igyekezett utánamenni a történetnek. Nyilván én sem ételkritikusi minőségemben voltam jelen, a Legenda söröket meg jól ismerjük, így megpróbáltam főleg az összhangra koncentrálni.

Ami egyből feltűnt, hogy a Kelet Indiai Társaság IPA újra sötétebb. A megjelenésekor ilyen volt, aztán halványult és az íze is vesztett a karakterességéből, most viszont (Roland is megerősített ebben) újra „teljes fényében pompázik”. Visszafogott, édeskés, nem tolakodó, brit típusú IPA. A gorgonzola puding előételnek remek, csak a párosítást nem értettem annyira, de szerencsére a hagymacsíra markánssága menti a menthetőt és jól rájátszik a komlós keserűségre.

Legenda James is Brown Ale vs. Hideg libamáj sós karamell mártással

Legenda James’ Brown Ale vs. Hideg libamáj sóskaramell mártással

Exkuzálom magam az asztalnál a folyamatos telefonos fotózásért, normál esetben azért nem így ülök le egy vacsorához… A hely részéről fel is ajánlják, hogy a rendelkezésünkre tudnak bocsátani profi képanyagot is az ételekről, de inkább hárítok. Ellentétes lenne a blog alapelvével (már nem a minőségi fotók), hiszen igyekszünk mindig saját anyagot lőni, profi gép meg nincs mindig kéznél, illetve többen is vagyunk szerzők, szóval marad ez a megoldás (amit a legkevésbé sem bánok amúgy).

James Brown Alet akkor ittam utoljára, amikor megjelent. Anno nem hagyott mély nyomokat, igaz, sebeket sem ejtett. Színre átlátszó, illatra mosogatóleves (el sem hiszem, hogy ezt leírom ennél az asztalnál, de ez van)… Szerencsére ízre már nincsenek problémák, vizes, könnyű, száraz, visszafogottan édes és jól iható. Ez utóbbi tulajdonság a nem is titkolt célja ennek a barnasörnek. A libamáj és főleg a sós karamell (fantasztikus így együtt) kihozza a pörköltséget is belőle, de egy markánsabb ízvilágú sör talán jobban állt volna ennek a párosításnak. Értem én, hogy egy második fogásnál nem lehet elsütni mondjuk az Olaszházi Bitument, így viszont a sör alárendelt szerepbe kényszerült.

Kacsaburger citromos sör velutéval

Legenda Snakebite Imperial IPA vs. Kacsaburger citromos sörveloutéval

Már csak blogon elég jól dokumentált hamburgermániám miatt is nagyon vártam a kacsaburgert, az ipákat meg ugye ki nem szereti, főleg, ha duplák?! A Snakebite egy hétszer komlózott Imperial IPA (egyszer keserűkomlózás, a főzés utolsó 20 percében különböző időközönként ötször, majd a forrás után még egyszer), illatra alkoholos és kissé fémes. Előbbi az ízében is benne van (mégiscsak 8,2%-os), utóbbi szerencsére már sehol; úgy hat frissítően, hogy közben masszívan keserű. A kacsából nyilván nem lehet marhaburger-jellegű szaftos húspogácsát csinálni, de ennek a tudatában is száraznak éreztem (már a húst… nem a bucit). Persze ettől még finom volt, nem is kicsit, de ennél a párosításnál éreztem azt, hogy van egy teljesen jó étel egy teljesen jó sörrel és nem adnak egymáshoz semmit, hogy nem egyesítik az erejüket egy felsőbb jó érdekében! Szó nem érheti persze a ház elejét, de ha már egy tematikus sörvacsorán vagyunk, akkor ez mégiscsak kihagyott ziccer.

Ezen a ponton döbbentem rá, hogy a legkézenfekvőbb párosítás kimaradt a menüből: a csípős-fűszeres ízvilág a szétkomlós-édes ipa ellenében… Ezt szóba is hoztam, így legalább kiderült, hogy Roland is legalább akkora kaszpaicin-rajongó, mint én… (Ami viszont nem derült ki, az az, hogy akkor mégis miért maradt ki a csípős?) Felmerülhetne a kritika, hogy talán mégsem a sörökhöz lettek elkészítve a fogások, de ez a párosítás egyből rácáfolna erre: a citromos sörvelouté elkészítéséhez Snakebite is fel lett használva. A savanyú-keserű sörmártás izgalmas hozzáadott értékkel bírt, de azért nem vitte el a hátán a történetet.

Legenda Black Samurai Imperial Stout vs. Teriyakiban érlelt szűz szilvával és sült sós tejbegrízzel

Legenda Black Samurai Imperial Stout vs. Teriyakiban érlelt szűz szilvával és sült, sós tejbegrízzel

Jön a szűz és a Black Samurai. A legutóbbi Főzdefeszten az egyik kedvencem volt ez a whiskeymalátás imperial stout, de nem csak ezért voltam izgatott, hanem amiatt is, hogy azóta tovább finomítottak a recepten; a főzet ugyanaz, de 16°C helyett ezúttal 18-20°C között érlelődött 6 hónapon keresztül. Jövő évtől ráadásul jönnek majd különböző, limitált kiadások is ezen a vonalon! Izgalmas tervek és személy szerint nagyon várom, hogy mi sül ki belőlük.

Nem tudom, hogy milyen étellel párosítottam volna egy ilyen kaliberű sört, de hihetetlenül jól el lett találva ez a kettős. Az előző fogásnál hiányérzetem volt, ezúttal viszont van egy ételköltemény egy önmagában is lenyűgöző sörrel párosul; a szűzpecsenye, a sós tejbegríz és a szilva hármasa fantasztikusan illik a sör telt, füstös-whiskey-s ízvilágához!

Legenda Game Over Bourbon Ale vs. Füstös marha steak “bourbon” mártással szalonnás burgonyával

Legenda Game Over Bourbon Ale vs. Füstös marhasteak “bourbon” mártással szalonnás burgonyával

A társaság a helyi borvacsorák törzsvendégeiből jött össze, és bár nem sörösek, Roland 3 órán keresztül tud magyarázni az általános kézműves tendenciáktól kezdve az apróbb főzési fortélyokig mindenről. Egy igazi meet’n’greet, de nem válik unalmassá a dolog számunkra sem!

Eközben először kóstoljuk a Legenda most novemberben debütált sörét, a Game Over Bourbon Alet (annyira új, hogy nem hogy a Ratebeer-en, de a Legenda hivatalos oldalán sincs még fent). Ugyanúgy 12%-os, mint a Samurai, de kevésbé testes. Hordóérleltnek tűnik (pedig nem az), a hozzáadott tölgyfa chips és whiskey az oka ennek. Ale-es, komlós, édes, az alkoholosságát pedig nagyon jól ellensúlyozza a medium rare steak. A hús szinte olvad a számban, a bourbon mártás belesimul a sörbe, olyan az összhang, hogy ugyanazt a visszafogott füstösséget vélem felfedezni mindkettőben. Hirtelen dönteni sem tudok, hogy ez, vagy az előző párosítás az este csúcspontja. Mindegy is. Az igazi nyertes én vagyok.

Legenda Pony Session Ipa vs. Mangós-citrusos desszertfalatkák

Legenda Pony Session Ipa vs. Mangós-citrusos desszertfalatkák

A Legenda Ponyval az első találkozásunk nem volt problémamentes, de Roland biztosított minket afelől, hogy mostanra már kitapasztalták azt, hogy mennyi ideig is kell állnia a sörnek a kereskedelmi forgalomba kerüléshez. Masszív habot ereszt, kicsit opálos, kicsit halovány, illatra komlós-déligyümölcsös. Ez már egy jobban kiegyensúlyozott IPA képét mutatja, de még mindig nem egy BrewDog Dead Pony Club… A komlós keserű nagyon hamar, már a korty elején beúszik és sokáig is marad. Viszont a mangóval meglepően jól harmonizál, a citrusos öntet pedig a komlókeserűvel váltakozva sokkolja az ízlelőbimbóimat. Ha meglátom ezt a sört a hűtőben, még mindig nem fogok egyből felé nyúlni, az este lezárásának viszont tökéletes ez a páros is. Amennyire tartottam a menü első felében a sörvacsora létjogosultságától, a második fele épp annyira volt meggyőző!

A külföldi tendenciák is azt mutatják, hogy a nálunk fejlettebb kisüzemi sörkultúrával rendelkező országokban ez – mármint az étel-ital párosítás – a következő nagy őrület. Jó látni, hogy a belvárosi kis helyeken túl egy olyan magasabb presztízsű étterem is a magáénak érzi ezt a műfajt, mint a Budai Gesztenyés! Listaáron 16.900 forint ez a hat fogásos „Sörvacsora Exkluzív”; emiatt nyilván nem fog minden kézműves sör fanatikus egyből Budakeszire rohanni, viszont egy ilyen étteremben egy ilyen menüsornak, illetve a sörfőző egész estés rendelkezésre állásának meg is kell, hogy legyen az ára.