Tag Archives: vélemény

Random #83 // Ha csak egy Főzdefeszt összefoglalót olvasol el idén, akkor ez legyen az

Az elején leszögeznénk, hogy ha még egyszer meghalljuk azt, hogy a „lager az új sláger”, akkor tekintet nélkül kiverjük a sört bárki kezéből, mindegy, hogy meggyes sör, van -e benne, vagy sem…

2016 első Főzdefesztje, sorrendben a tizenegyedik, ezúttal is remek alkalmat adott arra, hogy összefeszüljenek a szervezők, mikrofőzdék, gerillafőzők, sörbuzik és egyszeri fesztiválozók. Ha a helyén akarnánk kezelni a dolgokat – és miért ne tehetnénk ezt csak egy percre -, akkor azért beláthatjuk, hogy még mindig szerencsésebb dolog bérleti díjakon, fizetős wc-ken, pohár árakon és hibás-hibátlan sörökön vitatkozni, mint terrorizmuson, az EU jövőjén, vagy épp gazdasági mutatókon merengeni. A FENÉKIG viszont még mindig sörblog, szóval ennyit a helyünkről a világban és nézzük a hétvége tanulságait.

2016-06-10 22.18.37

Balkezes Grey Joy – szerintünk a fesztivál söre

A fesztivál tematikája idén a lagerekre épült, ez pedig több említésre méltó szituációt szült:

  • a lager és pilseni nagyvonalú összemosása a hivatalos leírásban (igazából nüansz, mert minden pilseni lager, de nem minden lager pilseni – csak, ha már tudatos fogyasztókat nevelünk, akkor legyünk következetesek)
  • a kitelepülők közül sokan későn szembesültek az idei tematikával (és már nem volt 6-8 hetük, meg fasza, tesztelt receptjük)
  • megjelent a Pilsner Urquell az Első Hazai Kézműves Sörfesztiválon (a főszervező Bart Dániel a blogján magyarázta, hogy miért, de minket baromira nem győzött meg… a látogatók többségét szemlátomást viszont igen és hát pénz beszél, a blogger meg ugat)
2016-06-10 23.28.20

BrewDog Abstrakt AB:20 – a nem hivatalos program részeként Rebák Tibi barátunk hozott egy 14,2%-os skót tiramisut

Minden évben meglepődünk azon a kritikus tömegen, aki:

  • izmozik amiatt, hogy belépő nincs, de fizetős pohár van („a jó sör demokratikus alapjog” szlogent már elhagyta a Főzdefeszt, de azért azt tisztázhatjuk, hogy a) nem az b) ha az is, a Főzdefeszt akkor sem „alapjog” és ahhoz, hogy megfelelő színvonalon kerüljön megrendezésre, kell ez a bevétel is, illetve az is, hogy legyen egy szűrője az idelátogató vendégeknek)
  • hogy a pohár nem jó (a tavalyi tré volt, az idei korrekt), illetve nem visszaváltható (egyszer kellet csak megvenni és mindhárom napra jó; tényleg nem értjük, miért gond, hogy nem műanyagpohárból kell inni)
  • hogy a sör drága (kedvencünk a „miért kerül ugyanannyiba, mint a Budavári Sörfeszten??!”)
  • hogy a mosdó fizetős (nem voltak jó arcok a mosdónál, de tiszta volt, nem állt sor és lehetett kezet mosni, szóval 150 forintot megért, az 500-ért 5 alkalom meg fantasztikus upsell)

Látszik, hogy bármennyire lett „mainstream” a kraft  2016-ra (nem lett az), a Főzdefeszt még mindig vonzza azokat az új arcokat, akiket baromira nem érdekel a „kézműves buzulás” és csak inni akarnak egy – jobb esetben – ipát, meg a csajuknak venni egy gyümölcsöst.

2016-06-11 19.09.45

Volt, hogy nem esett

Kiderült, hogy akár mennyire nyomatjuk őket a lagerek egyelőre nem tudnak olyan érdekesek lenni mint az ale-k. Nehéz is jót csinálni mondjuk „hirtelen”, mikor a németeknek meg a cseheknek több száz éves előnyük van a különböző alstílusokban, illetve nincs rá pénz, igény, vagy idő, hogy ilyenek készüljenek itthon. Nem is érné meg, hiszen árban a nagyüzemi lágerekkel kéne versenyezni, ráadásul több ideig foglalják az erjesztőtartályt, mint egy felsőerjesztésű sör. Bukó.

2016-06-11 19.21.45

A chilis pulled pork szenya mellé gratis szakálltörlő járt (köszi Zabáljcsak)

Ettől függetlenül azért ittunk jót (Synthesis Maracuja Hoplager), frisset és harapósat (Hopfanatic/Rizmajer Pils of Simcoe) és észrevétlenül nagy mennyiségben lecsúszót is (Horizont Hidegkomlózott Lager). Volt a tematikán túl is kiemelkedő (Balkezes Grey Joy DIPA), izgalmas új (Zentus Para-Celsus Baltic Porter) és nem sör, de azért mégis sör (Hedon Infúzió Gose), meg egy rakás kevésbé izgalmas, hibás, vagy épp teljes tévedés, de szégyenfal ezúttal terjedelmi okok miatt nincs.

2016-06-11 20.47.37

A Synthesis Brewlab Hoplager Maracuja mellett felelőtlenség lenne szó nélkül elmenni

A Városliget, illetve a Napozórét bejött. Fesztivál hangulat (puristákkal ellentétben nekünk a kivetítővel sem volt bajunk), kellemes környezet, csak az időjárás ugye (de emiatt a látogatóknál meg sokkal jobban szívtak a kitelepülők)… A péntek estéről összeraktunk egy kis videót, ahol sörfőzőket és a kedvenc Facebook csoportunk tagjait kérdeztük arról, hogy tetszett nekik az idei. És ha már videó, itt van egy szombatról is, ami a Mikkeller Running Club Budapest második futását foglalja össze.

Ősszel, veletek, ugyanitt? Rajtunk nem múlik.

Random #76 // Az agresszív, felháborító, dühítő (és ötletes)

A brit The Guardian online kiadása eléggé rá van pörögve a kézművesre, ezen belül is a BrewDogra és szerencsére mindezt a legkevésbé sem dilettáns módon teszi (itt kontrasztként majdnem linkeltünk pár hazai cikket, de aztán rájöttünk, hogy ez meglehetősen öncélú lenne, így inkább nem csámcsogunk a szemeten). Már február végén is tetszett az okfejtés a receptek nyilvánossá tételének apropóján, de most újra a szívünkből szóltak… Nyilván nem fogjuk az egészet lefordítani, de a legfontosabb bekezdést azért iderakjuk magyarul is.

Ez a fajta túlfűtött retorika az, amitől Dickie-t és Watt-ot nagypofájú hipszter köcsögögnek tartják az Internen. De a BrewDog elképesztő növekedése azért csak felveti azt a korántsem megnyugtató eshetőséget, hogy a média-tudatos felhasználok és márka-szkeptikus digitális bennszülöttek korában ez a fajta kérkedő „autentikusság” – amit más néven akár nagypofájú hipszter köcsögségnek is nevezhetünk – talán a siker egyik elengedhetetlen feltételévé vált. Lehetséges lenne, hogy James Watt és Martin Dickie, akik valami nagyszerűt hoznak létre, de azt a dühítő mutatványokkal és rögeszmés szenvedéllyel adják el, képviselik az üzlet jövőjét?

A teljes cikk a theguardian.com-on található.

2015-01-11 11.06.41

Ezt a képet egyszer már ellőttük, de mentsük meg a bolygót együtt és hasznosítsunk újra ma is!

Igazából sokat nem érdemes hozzátenni, csak egy zárógondolatot engednénk még meg magunknak. Nem szokásunk kutyázni a skót főzdét, hiszen olyat tettek le az asztalra mind üzleti modellben, mind sörgyártóként, ami alapjaiban határozza meg azt, hol tart Európában a kraft. Kritika mindig volt az irányukba, hogy a látvány mögött nincs teljesítmény, de mindenki eldönti maga, hogy mit vesz be a gyomra és mit nem… (A Punk Ipa sem olyan mint régen, tudjuk, de hát mi sem vagyunk olyanok már, mint régen.)

Amíg 2016-ban még mindig magyarázni kell itthon (mert magyarázni kell), hogy nem, nem a meggyes sör jelenti a kézművest, addig a látványos PR-eseményeknek igenis lesz helyük. Ami visszás, az az, hogy a BrewDog akkorára nőtt és olyan gyorsan, hogy lassan olyanná kezd válik, mint azok, akik ellen már-már vallási fanatizmussal küzd.

Itt nem az a kérdés, hogy mi a kisüzemi, meg mi nem az. A kézművessör felnőtt és nekünk is fel kell. Innen folytatjuk

Random #61 // Az Élesztő és én

Napra pontosan kettő évvel ezelőtt húztam fel magam annyira, hogy értékeljem a Ratebeeren az Élesztőt. Így ismerkedtem meg mondjuk személyesen Bart Dániellel is, aki először kissé személyeskedésnek vette a soraimat…

e

„mindig csalódnom kell, szóval miután számos esélyt adtam a helynek, úgy döntöttem, nem megyek többé… úgy tesznek, mintha a kézműves sörforradalom elindítói lennének, ami azért távol áll az igazságtól… azt állítják, hogy széles a sörszortiment, de a legjobb darabok mindig „elfogytak” (persze erre csak akkor jössz rá, miután már kikérted, mivel folyamatosan elfelejtik cserélni a feliratokat a helyen, akárcsak a Facebookon)… a nyitás és a programok mindig csúsznak… a személyzet gyakran viselkedik profihoz nem méltó módon… a tanácsom: ne hidd el a nagy felhajtást és kerüld el ezt a helyet!”

Sikerült tisztáznunk, hogy nem a személye(k) ellen irányult a kemény kritikám és most elő is kerestem azt a pár sort, amit anno váltottunk, immár privátban. Változtatás nélkül idemásolom (nem is annyira a történelmi hitelesség miatt, de még jól jöhet):

Egy helynek lehetnek „gyerekbetegségei” és én is a több esély híve vagyok, de az Élesztőben annyiszor és úgy kellett csalódnom, hogy a vonalat meg kellett, hogy húzzam… a csendes protestálást választottam, nem írtam sem Facebook-on, nem vertem hangosan az asztalt, nem terjesztettem a suttogó propagandát sem; egyedül a Ratebeerre írtam negatív értékelést! ha külföldre megyek és tájékozódni szeretnék a helyekről, bátran támaszkodom rá és segíteni szerettem volna a Budapestre látogató külföldieknek, hogy elkerüljenek egy órási csalódást…

míg neked elévülhetetlen érdemeid vannak a hazai sörkultúra alakításában, addig az Élesztő azért közel sem az első fecske volt… amikor anno meghallottam, hogy a Tündérgyár mivé vedlik majd át, izgatottan vártam a nyitást és drukkoltam a hely sikerének! (tudod mit? azóta is drukkolok.) számos alkalommal fordultunk azóta meg ott: nyitásnál, premiereknél, egyszerű estéken és hétvégi délutánokon… mentem kettesben a barátnőmmel, vittem oda külföldi barátokat, szerveztünk oda nagy társaságokat… csak azért írom le mindezt, hogy értsd, nem 1-2 negatív élmény vezetett valamiféle eltúlzott véleményhez!

ha már konkrét kritikákat kértél, írok néhányat a rend kedvéért:
× ne a kiírt nyitásra érkezzen a személyzet, de ha valamiért így is történt, akkor ezek után ne 45 percen keresztül rendezgessék az asztalokat, hanem kezdjenek csapolni, hogy a nyitás után legalább egy órával kapjanak valamit a vendégek
× ha új személyzet van, legalább ne a sörcsapolás alapjaitól kelljen betanítani őket, vagy, ha mégis, akkor ne a vendégek előtt
× ha a hely bármilyen sörrel hirdeti magát, az legyen csapon: ne a helyszínen derüljön ki, hogy „pont elfogyott” (remek felületek vannak ennek megfelelő kommunikálására, illetve az aktuális kínálat-lista karbantartására)
× ha a hely x számú csappal hirdeti magát, akkor ezeken a csapokon legyenek sörök
× ha valami mégsincs a csapon, akkor ne legyen olyan ajánlva, ami homlokegyenest más, mint az eredeti (ipa helyett volt, hogy imprial stout-ra próbáltak rábeszélni)
× a csapok legyenek ellenőrizve, mert gyakran besavanyodnak a sörök (tudom, hogy ez nem csak a csap, vagy a vezeték hibája lehet, de mégis)
× ha savanyú sör jön mégis a csapból, a személyzet ne próbálja meg elhitetni, hogy az adott sörnek ilyennek kell lennie
× ha rendezvény van, akkor a kiírt időpontok mutassanak némi hasonlóságot a valósággal, ha mégis borul valami, akkor a közönséget illik tájékoztatni a megfelelő felületeken a várható változásokról

vendég vagyok, a pénzemért, amit ott hagyok szeretnék kapni valamit… örömmel kifizetem a kézműves sörökért a kért összeget, sőt, a borravalóról sem feledkezem meg, de az Élesztőben a szolgáltatás minősége nem áll összhangban azzal, amit szeretnétek, hogy képviseljen a hely és amit kommunikáltok… nem először olvasom ezt, hogy tanultok a hibákból, de én nem látok fejlődést!

Azóta 2 éve telt el és szerencsére nem nekem kellett enyhülnöm, hanem az Élesztő változott; azon kaptam magam, hogy már nem csak a IV. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén, vagy a Black Tongue premierjén szegem meg az önként vállalt bojkottomat, hanem gond nélkül lemegyek bármikor egy sörre. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy egy rakás remek emberrel találtunk itt nagyon egymásra, függetlenül attól, hogy a pult mögött, vagy előtte álltak. De nem csak azon múlik a jókedvem, hogy mondjuk Grabovszky ott van -e, vagy sem, hanem tényleg kevesebb a rossz sör, a rossz kommunikáció, vagy a rossz kiszolgálás.

asd

Premier volt

Sokat beszélünk arról, hogy mondjuk a Főzdefeszt mennyit változott, dobálózunk a nagy szavakkal, miszerint „a sörforradalom felnőtt” (forradalom… felnövés… ezektől az F-betűs szavaktól valahogy a hideg kiráz) és nem egyeznek meg annyira a vélemények arról, hogy milyen irányba mennek a dolgok, de az biztos, hogy az Élesztő az előnyére változott.


A korábbi Ratebeer kritikámat ezennel visszavonom, mert már nem fedi a valóságot. Én örülök ennek a legjobban.


De van, ami nem változik… THEHOPSNOB szerzőtárs a napokban szeretett volna kóstolót (értsd egy kortyot, nem egy ingyen-kört) kérni valamiből és nem először szembesült azzal, hogy itt bizony ilyen nincs. Azért is fura, mert egy korábbi eset után ezt mind az egyik tulaj, mind az üzletvezető határozottan cáfolta később. Egy sok kommentes Facebook bejegyzés lett ebből, amit a hely hivatalos Facebook oldalának a kezelője úgy zárt le, ahogy azt ilyenkor tanítják:

Ugyan a szavak arról tanúskodnak, hogy őszintén sajnálják, hogy negatív érzéssel távoztunk, de valahogy nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy vendég helyett gyakran vagyunk kellemetlenkedő fasznak nézve (ezt senki nem mondta, ezt én mondom)

Amire az egésszel célozni próbálok, az az, hogy – kóstoló ide, kóstoló oda; ez most nem lényeg, csak apropó – még mindig van hova fejlődni. Persze elnézés lett kérve, szóval nem lettünk elküldve direkt a picsába, de mégis valahogy passzív-agresszív az egész, mert semmiben sem reflektál a kérdésfelvetésre (mondjuk a stílusával nem értek feltétlenül egyet, de mondjuk, hogy a pillanat szülte), vagy kínál esetleg választ-megoldást.

Az Élesztő továbbra is az elefántcsonttorony, ahova el lehet zarándokolni és – ha elég alázatosak vagyunk – jót már ihatunk, de vendégek még nem mindig lehetünk. Ez van. A fejlődés, az igyekezet, a rengeteg munka persze meglátszik; vannak programok, színház, varieté, kultúra, kaja, házisörfőzés és ez mind nagy meló. Csak az alapfunkcióját nem látja el tökéletesen a hely és ezért nem tudok rá úgy tekinteni, mint „a magyar kézművessör fellegvárára”.

Random #59 // Sörfesztiválok a Főzdefeszt árnyékában

Alapvetően nem írtam volna erről, de mivel több ismerős sem értette, mi lett az októBEER fesztivállal, ezért csak nekifutok a témának…

Röviden arra kaptam fel a fejem még október 5. magasságában, hogy úgy hirdettek bizonyos sörfőzdéket, hogy tárgyalásban voltak ugyan, de konkrétumok, vagy aláírás nélkül.

Az ötödikei plakát

Az ötödikei plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)

Aztán az indulásra eltűnt a Balkezes, meg a Horizont is. Nekem ezzel semmi gondom nincs persze, csak arra célzok, hogy amíg – érdemei elismerése mellett – szeretjük mindig megmondani, hogy mit kéne változtatni mondjuk a Főzdefeszten, addig azért a többi rendezvény (nem szép tőlem az általánosítás, persze) is hasonló, vagy még amatőrebb hibákat vét.

Az ötödikei plakát

A nyolcadikai plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)

Hangsúlyozom, ez az egész írás nem a a Főzdefeszt mellett, vagy az októBEER ellen szól (lehet mártott marhasúsos szenyát tolni, rá meg Napalmot inni, szóval szavam se lehet, tényleg), csak bizonyos tendenciákra mutat rá.

A Gerilla sörfesztivál is mintha jobban törődött volna a fellépő zenekaraival, mint a kitelepülő sörfőzdékkel, nem beszélve arról, hogy 22:35-ig lehetett sört kérni, 22:50-kor a villanyt oltották ránk majd 22:55-kor kiraktak minket (értjük, hogy önkormányzat, engedély, miegymás, csak a stílust, amivel ezt nyomatékosították, azt nem annyira).

Sör És Örömzene Fesztivál akarva-akaratlanul a régi, Mikszáth téri Főzdefesztek hangulatát ígérte, de ehelyett inkább a vásári jellege dominált (az, hogy mondjuk a Fóti söröket itt lehetett inni és nem a Felvonulási téri rendezvényen, az azért kevés az üdvösséghez).

A Budavári sörfesztiválról is mondhatnánk, hogy inkább fesztivál, mint sör, de elég beszédes maga a tény is, hogy az Igazi Csíki Sör lett a fesztivál söre (korrekt ivósör, nincs vele baj, de az a fajta igényesség, amit elvárnánk egy „nagydíjgyőztes” sörtől, nnos, az távol áll tőle).

Budapesti Cseh Sörfesztivál.

A Budapesti Cseh Sörfesztiválban mondjuk nem csalódtunk még

Nem kell minden fesztiválnak sörfesztiválnak lennie és nem kell minden sörfesztiválnak kézművesnek lennie, de azért néha nem árt helyretenni magunkban, hol tart a „sörforradalom”. Írhatunk persze bármit, úgyis a piac és a vásárló dönt. De azért nem kell mindent bekajálni, amit sörrel adnak el…

Random #47 // Valaki csináljon egy margót a Főzdefesztnek, hogy ezt odaírhassuk

Már megint kritizálunk, ezúttal viszont nem sört, hanem fesztivált. Nyilván ehhez is sokkal jobban értünk.

Természetesen a Főzdefesztről van szó, kint voltunk végig, túl vagyunk rajta, a délelőtti meetingeken kialudtunk magunkat, és levest már tudunk enni. Lassan sikerül elfelejteni a Vári Nővérek merész, sokat sejtető tornadresszét, és a Fótiak LÉZER boomboxát is.

2015-06-05 14.37.25

Pénteki sajttáj

Az idei felvonás nekünk kicsit korábban kezdődött, annyira csókosak vagyunk, hogy részt vehettünk a szerdai előkóstoláson. Nyugodtan lehet irigykedni, abban a pillanatban ugyanis nem volt kúlabb esemény a planétán, a közismert gasztrobloggerek deviánsan múlatták az időt az élesztő VIP-jában, Papesz is szétkész volt egy óra után (mi egy órával bírtuk csak tovább…).

Mielőtt azonban nekiugrottunk volna a komlózott cidereknek – nekem kb. ennyire esett jól az egyik -, a szervezők tartottak egy rövid bevezetőt. Száraz tények, nyakkendős dumák, befektetők, növekedés, hosszútávú célok, misszió, sörforradalom, fizetős budi…

… és akkor itt valami eltört…

…a közönség jelezte a szervezőknek, hogy ez a toalett 100 forintért, ez konkrétan palotaforradalmat fog kirobbantani a látogatók között. Heves vita kerekedett, de igazából a semmiért, hiszen 2 nappal a fesztivál előtt nyilván nem lesz újratervezve semmi. Aztán szóba került a pohár is. Üveg pohár, szebb, igényesebb. Itt is morgolódtak páran, hogy szükséges-e ez, de jelentős felháborodást ez nem váltott ki.

Személy szerint én akkor úgy gondoltam, hogy sokféle működő konstrukció létezik, és a fesztivál szervezői kiválasztották az egyiket. Az, hogy belépőt szedjenek, és biztosítsák hogy a helyszínre csak a jeggyel rendelkezők léphetnek be, maga a helyszín miatt nem volt kivitelezhető. Úgy gondoltam, hogy olyan mindegy, hogy belépő, karszalag vagy pohár, együtt tudunk ezzel élni. Nem tartom lehúzásnak az ezer forintos poharat, illetve de, de hát 800-900 forintos söröket iszok belőle, nem éreztem reálisnak felháborodni emiatt. Ez egy drága hobbi.

2015-06-06 17.31.58

Minden idők fotója

És ugye ott volt a budi is. Úgy voltam vele, hogy utálom a fizetős vécét, de megbarátkoztam már vele – illetve ez még mindig jobb mint belvárosi helyeken a vécés holle-anyó, a kedves nagymamaként manifesztálódott tömény érzelmi zsarolás-, nem annyira érdekelt, de kíváncsi voltam, a közönség vajon mennyire fogadja el.

Nekem úgy tűnt, inkább beletörődtek, és puffogtak, mintsem igazán elfogadnák. Konkrétan nem egy embert hallottam, ismerőst vagy ismeretlent, hogy ez gáz. A sztenderd indokok általában ezek voltak:

  • Ha már 900 egy sör akkor férjen bele!
  • Ha már lehúztak a korsóval akkor férjen bele!
  • Nem igaz hogy ezen is nyerészkedni kell!
  • Na, most akkor nyakig hugyos lesz a liget!

A pohárral kapcsolatban kisebb volt a felháborodás, amennyire meg tudtam ítélni, de ott is volt pár jogosnak tűnő kritika:

  • De én a prémium poharat akarom, de nincs még pénteken ott, most akkor addig vegyek egy simát???
  • Olcsó pohár drágán!
  • Mit kezdjek vele, tényleg igyam le az Élesztőben???

Először azt gondoltam, hogy a vécé fog engem is jobban idegesíteni, de már az első nap végén rájöttem, hogy tévedtem. Részegen botorkálni hazafelé az üvegpohárral kényelmetlen volt, másnap a városban mászkálni vele dettó. Vasárnap otthon is hagytam, és mázlim volt hogy a lelépő THEHOPSNOB cimboráét kölcsön tudtam venni, így nem kellett még egy poharat kifizetni.

Viszont mielőtt berobban itt a Budi- és Pohár-gate, azt kell mondja, hogy mindezek ellenére és részben ezek segítségével, az idei Főzdefeszt magasan a legjobban szervezett, és legkényelmesebb volt az összes közül (a tavalyi után, persze, ahol megismertem a csajom, de ennek semmi köze nem volt a szervezéshez), mert:

  • A városliget az eddigi legkényelmesebb helyszín, mérete és egyéb adottságai miatt. Üldögélni a fűben, kényelmesen elférni, árnyékban, fák között, priceless. Ha visszagondolok az első, Mikszáth téri fesztiválra, amikor késes bunyó volt minden egyes szabad ülőhelyért, akkor el kell ismernem, hogy hatalmas az előrelépés, és merem állítani hogy a Főzdefeszt idén volt először a helyén
  • A fizetős vécé többet javított a közérzetemen, mint amennyibe került. Lehet felszólalni, pénzbe került, akár nyerészkedésnek is titulálhatjuk, de a tény az tény. A Mikszáth téri feszten, vagy ami az Andrássy-n volt, a buli fele a budinál sorban állással, meg feszülő hólyagos feszengéssel ment el. Ha végiggondolom, egy ezrest költöttem el vécére kb, lehet ezerötszázat, de gyakorlatilag sosem kellett sorban állnom, 5 percet töltöttem összesen a budiban, az értékes időből nem sokat kellett erre elpazarolni, több bulika a barátokkal, kevesebb sikítva feltépett toi-toi ajtó és veszett közdelem a begörcsölt gatyamadzaggal

Van mit javítani – mint általában mindenen -, de az irány jó, szerintem. A szervezőknek szerintem érdemes megvizsgálni más belépő konstrukciókat (karszalag), más pohár konstrukciót (nem kötelező, többféle verzió, re-pohár), és talán azt is átgondolni, hogy a vécéket továbbra is használat arányosan, direkt finanszírozzuk, vagy a költség épüljön be a sörárakba, vagy a belépő díjába. Nem tisztem ezt eldönteni, gondolom markáns különbség nem lenne 3 napi fesztiválozás költségében.

Camera360_2015_6_6_042638

Vári nővérek × Fenékig

Látva a fejlődést, bizalmat szavazok a szervezőknek – nem mintha ez mondjuk bármit befolyásolna:-) -, és bízom benne hogy a jövő évi fesztiválon megmarad minden ami most jó, és sikerül pár apróságot kijavítani, amik most pár embert bosszantottak, de alapvetően nem nyomtak túl sokat a latba. Ezekkel együtt is az utóbbi évek legjobb magyar kézműves sör fesztiválján vagyunk túl, szerintem.