Tag Archives: véleménycikk

FYKI #42 // Egy éra vége

FYKI Leave a comment

A BrewDog volt az első márka, amivel szerelembe estünk. 2011-2012 lehetett, amikor még nem szabdalták szét hazai premierek a heteinket, a közösségi oldalakon sem voltak túlsúlyban a svéd, dán és amerikai sörös követéseink és nem csak a bátorságunk nem volt meg egy sörblog indításához, de a tudásunk sem… Az akkortájt, de azért azóta is origónknak számító Csakajósörben persze voltak patinásabb brandek és jobb, vagy épp olcsóbb sörök, volt, amihez könnyebben hozzá lehetett férni és olyan is, ami messzebbről jött, de bukott aspiráló zenészként hangszertulajdonosként persze, hogy megfogott a Punk, vagy a Hardcore IPA.

Ez a poszt legalább annyira szól rólunk, mint a BrewDogról.

via ‘AGM announcement’ email

Az idei Punk AGM (a részvényeseknek szánt fesztivál) napján jelentették be, hogy a TSG Consumer Partners 22%-os részesedést szerzett a főzdében (hangsúlyozzuk: nem másik, nem nagyüzemi főzde, hanem egy befektetői alap), mivel a közösségi finanszírozás (Európa legnagyobb ilyen jellegű kampánya) már nem megfelelő alternatíva a növekedés jelenlegi ütemével számolva.

A függetlenség feladása nem feltétlenül tragédia, de valahol vicces, hogy ezt pont annak a Ballast Pointnak a példáján tapasztaltuk meg Amerikában, akiknek a kollab sörét épp, hogy ki nem öntötték Skóciában. Túl drága lett volna, de még a nevüket is lehúzták az akvizíciójuk után a közös Ship Wreck-ről (a kész címkén mintha alkoholos filccel mentek volna végig a nevükön).

via ‘AGM announcement’ email

Mi változott? Semmi és minden.

Hiszünk benne, hogy a kézműves sör a nyitottságról szól. A BrewDog története jócskán tele van tűzdelve látványos pr akciókkal és öncélú, de alapvetően elég szórakoztató megmozdulásokkal (tankkal és helikopterrel vonulás, Putyin és Blatter tematikájú sör, kitömött mókusüveg), de a cél elvileg szentesíti az eszközt. A viszonylag újonnan megálmodott amerikai kraft-hotellel viszont már nem igazán tudjuk, mi a cél. Mert nem a sörről szól, hanem a BrewDogról, illetve az alapítók megalomániájáról. És a terveknek itt még nincs vége, mivel Ázsia és Ausztrália meghódítása is eléggé napirenden van!

via ‘AGM announcement’ email

Tényleg nem elegáns a múltat felhánytorgatni, hiszen a BrewDog története sikertörténet; tíz év alatt egy garázsból eljutni a milliárd fontra becsült értékig önmagáért beszél, mindent megcáfol és mi is elhisszük azt, hogy a határ a csillagos ég. De. A bátrabbak azért vessenek egy pillantást a 2013-as öndefiniálási kísérletre (ha ismerős a szöveg, ezt más kontextusban már szerepeltettük), aminek azóta már nagyjából mindegyik pontjára rácáfoltak:

Az Európai Kézműves Főzde:

1) Kis méretű

Évente 500,000 HL alatt főz sör.

2) Autentikus

a) Minden sörét ‘original gravity’-n főzi. (Azaz nem alkalmaz ‘high gravity’ főzést, majd spórolási céllal vízzel visszahígítást a megfelelő alkoholfokra. – Fenékig)

b) Nem használ semennyi rizst, kukoricát, illetve íz-, vagy költségcsökkentő adalékot.

3) Őszinte

a) Minden összetevőt világosan feltüntet minden sörének címkéjén.

b) A főzés helyét világosan feltünteti minden sörének címkéjén.

c) Minden sörét kézműves főzdében főzi.

4) Független

Legfeljebb 20%-ban birtokolja olyan főzde, ami olyan főzdét is üzemeltet, ami nem számít kisüzeminek.

via ‘AGM announcement’ email

Punks not dead. It just sucks now.

– jut eszembe és nem tudok szabadulni a gondolattól. A BrewDog volt a márka, ami megszerettette velünk a műfajt és most talán ideje még több emberrel is ugyanezt tennie. Csak ők már nem ugyanazt fogják szeretni benne, amit mi szerettünk…

Bocs az unalmasan illusztrált anyagért, csak próbáltuk a szubjektív véleménycikket a hivatalos közleménnyel kiegyensúlyozni. Végszó helyett itt egy képünk még 2013-ból.

Random #102 // Hogyan legyünk jó sörsznobok?

Random Leave a comment

Sehogy. Ne legyünk sznobok. Amúgy sem tudom a választ a kérdésre. Blogolás – blogger 1:0. Elmondom ellenben, amit tudok.

Hasonlóan THEHOPSNOB Ismerd fel a sörsznobot! írásához (ami mondjuk még vicces is), ezek a sorok is eredetileg az Élesztő Propaganda karácsonyi számában jelentek meg.

Légyszi olvassátok tovább

Minden sört nem lehet birtokolni, engedjük el a dolgot. Egy ideig próbál az ember mindent megkóstolni, mindent pontozni, szinten tartani magát – és a folyamatosan szintet lépő, de még lélegeztetőgépen lévő alkoholizmusát -, nem csak követője, de aktív vonalvezetője lenni minden (MINDEN!) diskurzusnak, de eljön az a pont, amikor fel kell tennünk a kérdést, ki van a nyeregben: a sör, vagy mi? Ha a sör, akkor nem tudjuk már / még élvezni az egész műfajt és itt követjük el a legnagyobb hibát. Szakmaiságot emlegetünk (mindig jókat mosolygok magamban ezen a kifejezésen), holott kényszerességről beszélünk.

Sört nem a számok bűvöletében kell kóstolni (a sört amúgy INNI kell), hanem azért, hogy megtaláljuk a kedvenceinket (és többé soha el ne engedjük őket), hogy a hatalmas bullshit-vihar közepette ne higgyünk el minden baromságot (bloggerek, marketingesek, sörfőzők – szevasztok), amit megpróbálnak ledönteni – nem kevés pénzért cserébe – a torkunkon. Meg persze legfőképp azért, mert átkozottul jó móka!

A nagyüzemi (mert bár Dréhert és Löwenbraut nem iszunk, de egy Soproni 1895, vagy PilsnerUrquell azért befigyel néha) például soha nem lesz az este főszereplője, maximum láthatatlan kísérője, de egy remekül összerakott sör óhatatlanul megereszti a nyelveket; először csak fejtegetni próbálja mindenki a maga módján, aztán a sokadik pohár után már jöhet bármi. De nem csak a hangos estéken társ a nagybetűs minőség; ha egy szétesett nap után csak egy sört iszunk, legyen az is olyan, ami megszólal! 0,33l megkönnyít mindent és ha jól választottunk, olyan szájízt hagy bennünk, hogy nem is fogjuk bánni, hogy nem mentünk tovább, ellenben remekül enged koncentrálni munkára és rekreációra egyaránt.

Itt épp nem félünk kényeztetni magunkat

Ne legyünk sznobok. Ne tartsuk el a kisujjunkat, csak, ha nagyon muszáj. Tudjuk, mit iszunk és ne hagyjuk magunkat megvezetni. Ne féljünk néha kényeztetni magunkat és a legfontosabb: élvezzük a sört.

Random #83 // Ha csak egy Főzdefeszt összefoglalót olvasol el idén, akkor ez legyen az

Random Leave a comment

Az elején leszögeznénk, hogy ha még egyszer meghalljuk azt, hogy a „lager az új sláger”, akkor tekintet nélkül kiverjük a sört bárki kezéből, mindegy, hogy meggyes sör, van -e benne, vagy sem…

2016 első Főzdefesztje, sorrendben a tizenegyedik, ezúttal is remek alkalmat adott arra, hogy összefeszüljenek a szervezők, mikrofőzdék, gerillafőzők, sörbuzik és egyszeri fesztiválozók. Ha a helyén akarnánk kezelni a dolgokat – és miért ne tehetnénk ezt csak egy percre -, akkor azért beláthatjuk, hogy még mindig szerencsésebb dolog bérleti díjakon, fizetős wc-ken, pohár árakon és hibás-hibátlan sörökön vitatkozni, mint terrorizmuson, az EU jövőjén, vagy épp gazdasági mutatókon merengeni. A FENÉKIG viszont még mindig sörblog, szóval ennyit a helyünkről a világban és nézzük a hétvége tanulságait.

2016-06-10 22.18.37

Balkezes Grey Joy – szerintünk a fesztivál söre

A fesztivál tematikája idén a lagerekre épült, ez pedig több említésre méltó szituációt szült:

  • a lager és pilseni nagyvonalú összemosása a hivatalos leírásban (igazából nüansz, mert minden pilseni lager, de nem minden lager pilseni – csak, ha már tudatos fogyasztókat nevelünk, akkor legyünk következetesek)
  • a kitelepülők közül sokan későn szembesültek az idei tematikával (és már nem volt 6-8 hetük, meg fasza, tesztelt receptjük)
  • megjelent a Pilsner Urquell az Első Hazai Kézműves Sörfesztiválon (a főszervező Bart Dániel a blogján magyarázta, hogy miért, de minket baromira nem győzött meg… a látogatók többségét szemlátomást viszont igen és hát pénz beszél, a blogger meg ugat)
2016-06-10 23.28.20

BrewDog Abstrakt AB:20 – a nem hivatalos program részeként Rebák Tibi barátunk hozott egy 14,2%-os skót tiramisut

Minden évben meglepődünk azon a kritikus tömegen, aki:

  • izmozik amiatt, hogy belépő nincs, de fizetős pohár van („a jó sör demokratikus alapjog” szlogent már elhagyta a Főzdefeszt, de azért azt tisztázhatjuk, hogy a) nem az b) ha az is, a Főzdefeszt akkor sem „alapjog” és ahhoz, hogy megfelelő színvonalon kerüljön megrendezésre, kell ez a bevétel is, illetve az is, hogy legyen egy szűrője az idelátogató vendégeknek)
  • hogy a pohár nem jó (a tavalyi tré volt, az idei korrekt), illetve nem visszaváltható (egyszer kellet csak megvenni és mindhárom napra jó; tényleg nem értjük, miért gond, hogy nem műanyagpohárból kell inni)
  • hogy a sör drága (kedvencünk a „miért kerül ugyanannyiba, mint a Budavári Sörfeszten??!”)
  • hogy a mosdó fizetős (nem voltak jó arcok a mosdónál, de tiszta volt, nem állt sor és lehetett kezet mosni, szóval 150 forintot megért, az 500-ért 5 alkalom meg fantasztikus upsell)

Látszik, hogy bármennyire lett „mainstream” a kraft  2016-ra (nem lett az), a Főzdefeszt még mindig vonzza azokat az új arcokat, akiket baromira nem érdekel a „kézműves buzulás” és csak inni akarnak egy – jobb esetben – ipát, meg a csajuknak venni egy gyümölcsöst.

2016-06-11 19.09.45

Volt, hogy nem esett

Kiderült, hogy akár mennyire nyomatjuk őket a lagerek egyelőre nem tudnak olyan érdekesek lenni mint az ale-k. Nehéz is jót csinálni mondjuk „hirtelen”, mikor a németeknek meg a cseheknek több száz éves előnyük van a különböző alstílusokban, illetve nincs rá pénz, igény, vagy idő, hogy ilyenek készüljenek itthon. Nem is érné meg, hiszen árban a nagyüzemi lágerekkel kéne versenyezni, ráadásul több ideig foglalják az erjesztőtartályt, mint egy felsőerjesztésű sör. Bukó.

2016-06-11 19.21.45

A chilis pulled pork szenya mellé gratis szakálltörlő járt (köszi Zabáljcsak)

Ettől függetlenül azért ittunk jót (Synthesis Maracuja Hoplager), frisset és harapósat (Hopfanatic/Rizmajer Pils of Simcoe) és észrevétlenül nagy mennyiségben lecsúszót is (Horizont Hidegkomlózott Lager). Volt a tematikán túl is kiemelkedő (Balkezes Grey Joy DIPA), izgalmas új (Zentus Para-Celsus Baltic Porter) és nem sör, de azért mégis sör (Hedon Infúzió Gose), meg egy rakás kevésbé izgalmas, hibás, vagy épp teljes tévedés, de szégyenfal ezúttal terjedelmi okok miatt nincs.

2016-06-11 20.47.37

A Synthesis Brewlab Hoplager Maracuja mellett felelőtlenség lenne szó nélkül elmenni

A Városliget, illetve a Napozórét bejött. Fesztivál hangulat (puristákkal ellentétben nekünk a kivetítővel sem volt bajunk), kellemes környezet, csak az időjárás ugye (de emiatt a látogatóknál meg sokkal jobban szívtak a kitelepülők)… A péntek estéről összeraktunk egy kis videót, ahol sörfőzőket és a kedvenc Facebook csoportunk tagjait kérdeztük arról, hogy tetszett nekik az idei. És ha már videó, itt van egy szombatról is, ami a Mikkeller Running Club Budapest második futását foglalja össze.

Ősszel, veletek, ugyanitt? Rajtunk nem múlik.

Random #81 // Valaki csináljon egy margót a felvásárlásoknak, hogy ezt odaírhassuk

Random 3 hozzászólás

A kézművessör felnőtt és nekünk is fel kell. Megígértük, hogy innen folytatjuk, hát íme…

Ott hagytuk abba, hogy nem kezdjük el boncolgatni, hogy a BrewDog kézművesnek számít -e vagy sem. Eleve magyarul is kényelmetlen ez a kifejezés, hiszen azt sem tudni, hogy ki koptatta el jobban ezt a hívószónak szánt izét jobban… A random fesztiválok kézműves vámszedői, a Spar ‘kézműves pékáru’ feliratai, vagy a strandok „kézműves” lángosai? Fullba a kretén.

Az angolszász szaksajtóban is időről időre aktív téma, hogy mi számít craft beernek, meg mi nem, pedig ott a méretek és arányok azért egészen mások (segítek: nagyok… elég csak google képkeresni egy kinti nagy főzdét a tap roomtól kezdve, a bottleshopon át az éttermen keresztül a látogató-központig és akkor mondjuk még egy saját komlóültetvényről szó sem esett). Nagy foci, nagy pénz. A Brewdog is többször próbálta definiálni mindezt (lentebb idézem egy 2013-as kísérletüket), innen is látszik, hogy érdekes téma, de bármennyire is így néz most ki, nem erről szeretnék szót ejteni.

Az Európai Kézműves Főzde:

1) Kis méretű

Évente 500,000 HL alatt főz sör.

2) Autentikus

a) Minden sörét ‘original gravity’-n főzi. (Azaz nem alkalmaz ‘high gravity’ főzést, majd spórolási céllal vízzel visszahigítást a megfelelő alkoholfokra. – Fenékig)

b) Nem használ semennyi rizst, kukoricát, illetve íz-, vagy költségcsökkentő adalékot.

3) Őszinte

a) Minden összetevőt világosan feltüntet minden sörének címkéjén.

b) A főzés helyét világosan feltünteti minden sörének címkéjén.

c) Minden sörét kézműves főzdében főzi.

4) Független

Legfeljebb 20%-ban birtokolja olyan főzde, ami olyan főzdét is üzemeltet, ami nem számít kisüzeminek.

Na igen. Akkor még nem volt 300 HL-es rendszerük. Már van. Mindegy.

Most már szinte minden napra jut egy felvásárlás, de az közel sem 2016-os tendencia, hogy a nagyüzemeik jócskán bevásároltak a kisüzemiekből és pár olyan nagy név is elhullott, akikről sosem gondoltuk volna, hogy van az a pénz… A mensjournal.com nem is olyan régen szedett össze egy jó 21-es listát arról, hogyan alakulnak újabban az érdekeltségi körök.

10 Barrel Brewing — Anheuser-Busch InBev
Ballast Point Brewing — Constellation Brands
Blue Moon Brewing — MillerCoors
Blue Point Brewing — Anheuser-Busch InBev
Breckenridge Brewery — Anheuser-Busch InBev
Camden Town Brewery — Anheuser-Busch InBev
Cervejaria Colorado – Anheuser-Busch InBev
Devils Backbone Brewing — Anheuser-Busch InBev
Dundee Brewing — North American Breweries
Elysian Brewing — Anheuser-Busch InBev
Fordham and Dominion Brewing — 40 százalékban az Anheuser-Busch InBev a tulajdonos
Founders Brewing — 30 százalékban a Mahou-San Miguel a tulajdonos
Four Peaks Brewing — Anheuser-Busch InBev
Golden Road Brewing — Anheuser-Busch InBev
Goose Island Beer Company — Anheuser-Busch InBev
Kona Brewing — 32 százalékban az Anheuser-Busch InBev a tulajdonos
Lagunitas Brewing — 50 százalékban a Heineken International a tulajdonos
Leinenkugel’s Brewery — MillerCoors
Magic Hat Brewing — North American Breweries
Meantime Brewing — SABMiller
Mendocino Brewing — United Breweries Group
Olde Saratoga Brewing — United Breweries Group
Portland Brewing Company (korábban MacTarnahan’s) — North American Breweries
Pyramid Breweries — North American Breweries
Redhook Brewery — 32 százalékban az Anheuser-Busch InBev a tulajdonos
Saint Archer Brewing — MillerCoors
Shock Top Brewing — Anheuser-Busch InBev
Widmer Brewing — 32 százalékban az Anheuser-Busch InBev a tulajdonos

as

A Cigar City Brewingot legalább az Oscar Blues Brewery vette csak meg, ők meg állítólag nem hagyják magukat eladni az ABInBevnek

Elvileg egy akvizíció persze nem jelent automatikusan tragédiát. Még novemberben jött ki egy írás a Good Beer Hunting egyik szerzőjétől arról, hogy a fent is említett Goose Island felvásárlása egyben azt is jelentette, hogy a cégnél – a headlinerek kiszervezése után – mennyivel jobban tud a korábbi törzsgárda a különleges, illetve egyedi főzetekre koncentrálni. A korábbi sikertermékeik volumene nőtt, igaz, a minőségük csökkent, de közben több emberhez jutnak el és még mindig képviselnek egy színvonalat. A különlegesebb, idő, pénz és energiabefektetéssel járó extra főzetek pedig ugyanúgy élvezik a tulajdonos ABInBev támogatását (ergo meg tudnak valósulni), miközben nem szólnak bele ezek szakmai részébe. Ahogy látszik, ez a történet sem a jó és a rossz harcáról szól, vagy legalábbis nem csak fehér és fekete…

De ne legyünk naivak. Minden nyilatkozat ugyanolyan… „A cég nem tudott már tovább nőni, de az új tulajdonosok minden támogatást megadnak és természetesen nem szólnak bele a szakmai munkába.”

Baromság.

A nagybetűs biznisz – és a közgazdászok nyugodtan dobják ezt a konyhanyelven írt bekezdést – triviális sajátossága a költségek csökkentése és a haszon maximalizálása. Mind pénzből élünk, ne szerénykedjünk, de amikor egy cégen belül nem a sörfőzők diktálják a tempót, ott előbb utóbb sérül az autentikusságon túl a minőség is (100 / 100 maximálisan elégedett fogyasztóhoz képest mondjuk az 1000 / 900-as arány pont az előző keménymagot veszti el, de közben mégis 9× nagyobb volument értékesít állandóan… és akkor ezt most képzeljük el a forintnál valamelyest versenyképesebb pénznemben, jó pár nullával az előző számok mögött). Egy kézművessörös cég jó esetben kompromisszumoktól mentesen állít elő magas minőséget és azt értékesíti haszonnal, míg egy nagyüzemi szemléletű szervezet megpróbálja megtalálni azt a pontot, ahol a minősége még épp elfogadható ahhoz, hogy elég drágán elég sok embernek tudjon eladni. Más szempontok (sikerstratégia, ha így tetszik), ugyanaz a limitált piac és pénztárcák.

as

A Victory Brewing meg a Southern Tierrel egyesült inkább amolyan „arany középútként”, csak, hogy ne valamelyik nagy vegye meg

Akik maradtak még a végére is, azok jártak jól, mert most jön a lényeg, amiről nagyon keveset beszélnek-beszélünk, mert nem izgalmas, viszont annál fontosabb. Ha sikerül is túllépni az előzőkben vázoltakon, akkor jön a disztribúció problematikája. A felvásárlásokkal és egyesülésekkel létrejövő nagyok ugyanis olyan erőfölénybe kerülnek, hogy könnyen kizárólagossági szerződéseket tudnak kötni, vagy épp olyan kedvező csomagban kínálni az általuk képviselt márkákat, hogy ne is legyen kérdés, ki marad és ki nem a polcokon. A boltok fizikai kapacitása véges, így nem mindegy, ki és hogyan kerül ki. És akkor hiába olvassuk hétről hétre azt, hogy ki kinek „a kurvája lett”, ha a sarki bottle shopban nem maradt már más talpon, meg fogjuk inni a MillerCors üdvöskéket is.

Amíg lesz valaki, aki dacolva az ismerősök közönyével megveszi az első sörfőzőkészletét és elkezd kísérletezni, addig nem kell féltenünk a kézműves sör műfaját. De vegyük tudomásul, hogy az ártatlanság korának vége (a forradalomnak meg már mikor). A kraft mindig arról is szólt, hogy tudatosan fogyasszunk, edukáljunk és edukálódjunk. Nem baj, ha a kedvencünk „eladta magát”, mert csinálhatnak attól még jót, ha meg nem csinálnak, akkor van másik tíz, aki a helyére lépjen. Ehhez viszont nyitott szemmel kell járni és nem hagyni, hogy mások szart öntsenek le a torkunkon (és ez baromira független attól, hogy mi áll a címkén).

Random #76 // Az agresszív, felháborító, dühítő (és ötletes)

Random 1 Comment

A brit The Guardian online kiadása eléggé rá van pörögve a kézművesre, ezen belül is a BrewDogra és szerencsére mindezt a legkevésbé sem dilettáns módon teszi (itt kontrasztként majdnem linkeltünk pár hazai cikket, de aztán rájöttünk, hogy ez meglehetősen öncélú lenne, így inkább nem csámcsogunk a szemeten). Már február végén is tetszett az okfejtés a receptek nyilvánossá tételének apropóján, de most újra a szívünkből szóltak… Nyilván nem fogjuk az egészet lefordítani, de a legfontosabb bekezdést azért iderakjuk magyarul is.

Ez a fajta túlfűtött retorika az, amitől Dickie-t és Watt-ot nagypofájú hipszter köcsögögnek tartják az Internen. De a BrewDog elképesztő növekedése azért csak felveti azt a korántsem megnyugtató eshetőséget, hogy a média-tudatos felhasználok és márka-szkeptikus digitális bennszülöttek korában ez a fajta kérkedő „autentikusság” – amit más néven akár nagypofájú hipszter köcsögségnek is nevezhetünk – talán a siker egyik elengedhetetlen feltételévé vált. Lehetséges lenne, hogy James Watt és Martin Dickie, akik valami nagyszerűt hoznak létre, de azt a dühítő mutatványokkal és rögeszmés szenvedéllyel adják el, képviselik az üzlet jövőjét?

A teljes cikk a theguardian.com-on található.

2015-01-11 11.06.41

Ezt a képet egyszer már ellőttük, de mentsük meg a bolygót együtt és hasznosítsunk újra ma is!

Igazából sokat nem érdemes hozzátenni, csak egy zárógondolatot engednénk még meg magunknak. Nem szokásunk kutyázni a skót főzdét, hiszen olyat tettek le az asztalra mind üzleti modellben, mind sörgyártóként, ami alapjaiban határozza meg azt, hol tart Európában a kraft. Kritika mindig volt az irányukba, hogy a látvány mögött nincs teljesítmény, de mindenki eldönti maga, hogy mit vesz be a gyomra és mit nem… (A Punk Ipa sem olyan mint régen, tudjuk, de hát mi sem vagyunk olyanok már, mint régen.)

Amíg 2016-ban még mindig magyarázni kell itthon (mert magyarázni kell), hogy nem, nem a meggyes sör jelenti a kézművest, addig a látványos PR-eseményeknek igenis lesz helyük. Ami visszás, az az, hogy a BrewDog akkorára nőtt és olyan gyorsan, hogy lassan olyanná kezd válik, mint azok, akik ellen már-már vallási fanatizmussal küzd.

Itt nem az a kérdés, hogy mi a kisüzemi, meg mi nem az. A kézművessör felnőtt és nekünk is fel kell. Innen folytatjuk…

Random #67 // Nem kell a zöldség

Random Leave a comment

Tisztelt sütőtökös sörgyártók! Mégis hogyan merészelik?

A sütőtököt szeretem. Sült tök, krémleves, tökmag, ó jee. A sört szeretem. Mindenféle formában. De nem hiszem el, hogy ennek a kettőnek van együtt értelme. Komolyan, ez borzalom. Egyik rosszabb mint a másik.

2015-11-17 22.05.48

Leeds Brewery American Pumpkin

Fahéj, szegfűszeg, ánizs és bármi nemű ezekhez hasonlatos ízvilág nem a sütőtök jellemzője. Valakinek kipattant az agyából, hogy milyen menő, csináljunk sütőtökös sört! De várjunk csak… Milyen íze is van a töknek? Ötleteket kérek!

2015-11-03 21.02.43

Permon Pumpkin Ale

Háát mondjuk főleeeg télen esszük, meg Halloweenkor, akkor mondjuuk legyeeen olyan karácsonyi, forralt boros íze!

És megcsinálták… (Nyilván a tök nem tesz igazából hozza ízben semmit, ezert a pumpkin pie-szerű fűszerezés.)

Joggal merül fel a kérdés, hogy oké, de akkor milyen legyen? Nem mondom meg, hogy milyennek kéne lennie, mert szerintem nem kellene lennie és kész.

Random #61 // Az Élesztő és én

Random 1 Comment

Napra pontosan kettő évvel ezelőtt húztam fel magam annyira, hogy értékeljem a Ratebeeren az Élesztőt. Így ismerkedtem meg mondjuk személyesen Bart Dániellel is, aki először kissé személyeskedésnek vette a soraimat…

e

„mindig csalódnom kell, szóval miután számos esélyt adtam a helynek, úgy döntöttem, nem megyek többé… úgy tesznek, mintha a kézműves sörforradalom elindítói lennének, ami azért távol áll az igazságtól… azt állítják, hogy széles a sörszortiment, de a legjobb darabok mindig „elfogytak” (persze erre csak akkor jössz rá, miután már kikérted, mivel folyamatosan elfelejtik cserélni a feliratokat a helyen, akárcsak a Facebookon)… a nyitás és a programok mindig csúsznak… a személyzet gyakran viselkedik profihoz nem méltó módon… a tanácsom: ne hidd el a nagy felhajtást és kerüld el ezt a helyet!”

Sikerült tisztáznunk, hogy nem a személye(k) ellen irányult a kemény kritikám és most elő is kerestem azt a pár sort, amit anno váltottunk, immár privátban. Változtatás nélkül idemásolom (nem is annyira a történelmi hitelesség miatt, de még jól jöhet):

Egy helynek lehetnek „gyerekbetegségei” és én is a több esély híve vagyok, de az Élesztőben annyiszor és úgy kellett csalódnom, hogy a vonalat meg kellett, hogy húzzam… a csendes protestálást választottam, nem írtam sem Facebook-on, nem vertem hangosan az asztalt, nem terjesztettem a suttogó propagandát sem; egyedül a Ratebeerre írtam negatív értékelést! ha külföldre megyek és tájékozódni szeretnék a helyekről, bátran támaszkodom rá és segíteni szerettem volna a Budapestre látogató külföldieknek, hogy elkerüljenek egy órási csalódást…

míg neked elévülhetetlen érdemeid vannak a hazai sörkultúra alakításában, addig az Élesztő azért közel sem az első fecske volt… amikor anno meghallottam, hogy a Tündérgyár mivé vedlik majd át, izgatottan vártam a nyitást és drukkoltam a hely sikerének! (tudod mit? azóta is drukkolok.) számos alkalommal fordultunk azóta meg ott: nyitásnál, premiereknél, egyszerű estéken és hétvégi délutánokon… mentem kettesben a barátnőmmel, vittem oda külföldi barátokat, szerveztünk oda nagy társaságokat… csak azért írom le mindezt, hogy értsd, nem 1-2 negatív élmény vezetett valamiféle eltúlzott véleményhez!

ha már konkrét kritikákat kértél, írok néhányat a rend kedvéért:
× ne a kiírt nyitásra érkezzen a személyzet, de ha valamiért így is történt, akkor ezek után ne 45 percen keresztül rendezgessék az asztalokat, hanem kezdjenek csapolni, hogy a nyitás után legalább egy órával kapjanak valamit a vendégek
× ha új személyzet van, legalább ne a sörcsapolás alapjaitól kelljen betanítani őket, vagy, ha mégis, akkor ne a vendégek előtt
× ha a hely bármilyen sörrel hirdeti magát, az legyen csapon: ne a helyszínen derüljön ki, hogy „pont elfogyott” (remek felületek vannak ennek megfelelő kommunikálására, illetve az aktuális kínálat-lista karbantartására)
× ha a hely x számú csappal hirdeti magát, akkor ezeken a csapokon legyenek sörök
× ha valami mégsincs a csapon, akkor ne legyen olyan ajánlva, ami homlokegyenest más, mint az eredeti (ipa helyett volt, hogy imprial stout-ra próbáltak rábeszélni)
× a csapok legyenek ellenőrizve, mert gyakran besavanyodnak a sörök (tudom, hogy ez nem csak a csap, vagy a vezeték hibája lehet, de mégis)
× ha savanyú sör jön mégis a csapból, a személyzet ne próbálja meg elhitetni, hogy az adott sörnek ilyennek kell lennie
× ha rendezvény van, akkor a kiírt időpontok mutassanak némi hasonlóságot a valósággal, ha mégis borul valami, akkor a közönséget illik tájékoztatni a megfelelő felületeken a várható változásokról

vendég vagyok, a pénzemért, amit ott hagyok szeretnék kapni valamit… örömmel kifizetem a kézműves sörökért a kért összeget, sőt, a borravalóról sem feledkezem meg, de az Élesztőben a szolgáltatás minősége nem áll összhangban azzal, amit szeretnétek, hogy képviseljen a hely és amit kommunikáltok… nem először olvasom ezt, hogy tanultok a hibákból, de én nem látok fejlődést!

Azóta 2 éve telt el és szerencsére nem nekem kellett enyhülnöm, hanem az Élesztő változott; azon kaptam magam, hogy már nem csak a IV. Házisörfőzők Nemzetközi Versenyén, vagy a Black Tongue premierjén szegem meg az önként vállalt bojkottomat, hanem gond nélkül lemegyek bármikor egy sörre. Persze ehhez hozzájárult az is, hogy egy rakás remek emberrel találtunk itt nagyon egymásra, függetlenül attól, hogy a pult mögött, vagy előtte álltak. De nem csak azon múlik a jókedvem, hogy mondjuk Grabovszky ott van -e, vagy sem, hanem tényleg kevesebb a rossz sör, a rossz kommunikáció, vagy a rossz kiszolgálás.

asd

Premier volt

Sokat beszélünk arról, hogy mondjuk a Főzdefeszt mennyit változott, dobálózunk a nagy szavakkal, miszerint „a sörforradalom felnőtt” (forradalom… felnövés… ezektől az F-betűs szavaktól valahogy a hideg kiráz) és nem egyeznek meg annyira a vélemények arról, hogy milyen irányba mennek a dolgok, de az biztos, hogy az Élesztő az előnyére változott.

A korábbi Ratebeer kritikámat ezennel visszavonom, mert már nem fedi a valóságot. Én örülök ennek a legjobban.

De van, ami nem változik… THEHOPSNOB szerzőtárs a napokban szeretett volna kóstolót (értsd egy kortyot, nem egy ingyen-kört) kérni valamiből és nem először szembesült azzal, hogy itt bizony ilyen nincs. Azért is fura, mert egy korábbi eset után ezt mind az egyik tulaj, mind az üzletvezető határozottan cáfolta később. Egy sok kommentes Facebook bejegyzés lett ebből, amit a hely hivatalos Facebook oldalának a kezelője úgy zárt le, ahogy azt ilyenkor tanítják:

Ugyan a szavak arról tanúskodnak, hogy őszintén sajnálják, hogy negatív érzéssel távoztunk, de valahogy nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy vendég helyett gyakran vagyunk kellemetlenkedő fasznak nézve (ezt senki nem mondta, ezt én mondom)

Amire az egésszel célozni próbálok, az az, hogy – kóstoló ide, kóstoló oda; ez most nem lényeg, csak apropó – még mindig van hova fejlődni. Persze elnézés lett kérve, szóval nem lettünk elküldve direkt a picsába, de mégis valahogy passzív-agresszív az egész, mert semmiben sem reflektál a kérdésfelvetésre (mondjuk a stílusával nem értek feltétlenül egyet, de mondjuk, hogy a pillanat szülte), vagy kínál esetleg választ-megoldást.

Az Élesztő továbbra is az elefántcsonttorony, ahova el lehet zarándokolni és – ha elég alázatosak vagyunk – jót már ihatunk, de vendégek még nem mindig lehetünk. Ez van. A fejlődés, az igyekezet, a rengeteg munka persze meglátszik; vannak programok, színház, varieté, kultúra, kaja, házisörfőzés és ez mind nagy meló. Csak az alapfunkcióját nem látja el tökéletesen a hely és ezért nem tudok rá úgy tekinteni, mint „a magyar kézművessör fellegvárára”.

Random #59 // Sörfesztiválok a Főzdefeszt árnyékában

Random Leave a comment

Alapvetően nem írtam volna erről, de mivel több ismerős sem értette, mi lett az októBEER fesztivállal, ezért csak nekifutok a témának…

Röviden arra kaptam fel a fejem még október 5. magasságában, hogy úgy hirdettek bizonyos sörfőzdéket, hogy tárgyalásban voltak ugyan, de konkrétumok, vagy aláírás nélkül.

Az ötödikei plakát

Az ötödikei plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)

Aztán az indulásra eltűnt a Balkezes, meg a Horizont is. Nekem ezzel semmi gondom nincs persze, csak arra célzok, hogy amíg – érdemei elismerése mellett – szeretjük mindig megmondani, hogy mit kéne változtatni mondjuk a Főzdefeszten, addig azért a többi rendezvény (nem szép tőlem az általánosítás, persze) is hasonló, vagy még amatőrebb hibákat vét.

Az ötödikei plakát

A nyolcadikai plakát (forrás: https://www.facebook.com/Eiffelkert)

Hangsúlyozom, ez az egész írás nem a a Főzdefeszt mellett, vagy az októBEER ellen szól (lehet mártott marhasúsos szenyát tolni, rá meg Napalmot inni, szóval szavam se lehet, tényleg), csak bizonyos tendenciákra mutat rá.

A Gerilla sörfesztivál is mintha jobban törődött volna a fellépő zenekaraival, mint a kitelepülő sörfőzdékkel, nem beszélve arról, hogy 22:35-ig lehetett sört kérni, 22:50-kor a villanyt oltották ránk majd 22:55-kor kiraktak minket (értjük, hogy önkormányzat, engedély, miegymás, csak a stílust, amivel ezt nyomatékosították, azt nem annyira).

A Sör És Örömzene Fesztivál akarva-akaratlanul a régi, Mikszáth téri Főzdefesztek hangulatát ígérte, de ehelyett inkább a vásári jellege dominált (az, hogy mondjuk a Fóti söröket itt lehetett inni és nem a Felvonulási téri rendezvényen, az azért kevés az üdvösséghez).

A Budavári sörfesztiválról is mondhatnánk, hogy inkább fesztivál, mint sör, de elég beszédes maga a tény is, hogy az Igazi Csíki Sör lett a fesztivál söre (korrekt ivósör, nincs vele baj, de az a fajta igényesség, amit elvárnánk egy „nagydíjgyőztes” sörtől, nnos, az távol áll tőle).

Budapesti Cseh Sörfesztivál.

A Budapesti Cseh Sörfesztiválban mondjuk nem csalódtunk még

Nem kell minden fesztiválnak sörfesztiválnak lennie és nem kell minden sörfesztiválnak kézművesnek lennie, de azért néha nem árt helyretenni magunkban, hol tart a „sörforradalom”. Írhatunk persze bármit, úgyis a piac és a vásárló dönt. De azért nem kell mindent bekajálni, amit sörrel adnak el…

Random #46 // A „Sörforradalom” margójára

Random 2 hozzászólás

A Mese Habbal kissé szókimondó és provokatív cikke körül elég nagy felfordulás volt néhány kézművessörös fórumban. Szakemberek és fogyasztók osztották egymást és éltette a hazai „sörforradalmat”, vagy éppen intett óvatosságra az elért eredmények láttán.

Ebben a nagy zajban futott bele THEBLACKHEARTKING kolléga az origo.hu nagyszerű cikkébe. Voltam olyan bátor és végigmazsoláztam a hozzászólásokat, kíváncsi voltam, hogy egy ekkora olvasottságú portál teljesen vegyes közönsége hogyan látja a világ sörhelyzetét.

Kézműves Borsodi

Kézműves Borsodi

Ízelítőül néhány hozzászólás:

Sörben nem ismerek tréfát! Pilsner Urquell. esetleg …Budweiser, de csak a České Budějovice-i és nem a sz@r amerikai

A serfőzdék sörei a legjobbak. Azok amelyeket még nem pasztörizáltak. A legismertebb világmárkák is elmaradnak ezektől. Aki már ivott ilyeneket, az csak ritkán fanyalodik gyári, üvegesre, dobozosra pedig egyáltalán nem.

Itthon is lehet a kis sörfőzdékben remek söröket találni. A bolti sörök közül a kedvencem a Staropramen. 🙂

Egy próbát megérne, de inkább egy üveg ászok meg egy jó porto…

corona lime-mal a legjobb (és nem, nem coronita, ahogy az itthoni sutyerákok ismerik a bár polcairól – mert még csak nézegették, hogy úristen aaamegmiii?) a Heineken népszerűségét soha nem fogom megérteni, mert az a sör szimplán köpedelem. Viszont azt nyomják reklámokkal a legtöbbet, talán ezért issza a sok hülye

A sörcsapolás az egy szakmai tudást igénylő szertartás. A csehek és a németek értik a legjobban a világon. Nagy élmény egy korsó igazi Warsteinert megvárni a csapnál kb.10 percig,majd legurítani szaunázás után. Éljen az Élet!

Tegnap pont söröztem. Kézműves fekete sör volt a menü. Mennyei volt. A kézműves söröket semmi se veri.

Hm, az én kedvenc söreimet még senki nem emlegette:
– Guiness. Az üveges se rossz, de a csapolt Guiness-nél nincs jobb sör a világon!
-Soproni Ászok
-Pilsner Urquell
-Carlsberg

Tavaly azonban Minnesotába és Wisconsinban (sok ott az egykori német bevándorló leszármazottja) olyan söröket ittam, autentikusan berendezett sörözőkben, mintha Bajorországban lettem volna. Sok német sörfőző mestert csalogattak át és manufukturális (kis mennyiséget gyártó) sörgyárak jöttek létre. Valószínű USA más vidékein is feljövőben van az európai típusú (főleg, német, cseh) sörkultúra.

A tanulság? Nem tudom, hogy van-e tanulság. Az biztos, hogy a sörforradalom egyelőre egy párhuzamos, kisebb valóságban folyik, ami persze folyamatosan tágul, de nem árt tudni, hogy amit mi hatalmas eredménynek gondolunk, az hol helyezkedik el az átlagfogyasztó fejében.

Nem agysebészet, szóval légyszíves ne nyúlj minket. Nekünk kellemetlen. Theme created by Cohhe. Proudly powered by WordPress
Up