Tag Archives: witbier

FYKI #46 // Itt az első? Megnyílt a FIRST The Craft Beer Co.

A kézműves színtér belterjességéhez képest nagy nyilvánossággal és komoly sajtóvisszhanggal megnyílt a FIRST The Craft Beer Co. Váci úti látványfőzdéje / brewpubja. Nagyszerű sikerről szóló, bizakodó cikkek, forradalmi első lépések a visszhangokban. Vajon tényleg megváltozik mostantól minden? Egyáltalán miben első a FIRST? Az első kézműves sörfőzde? Nyilván nem. Az első brewpub? Talán, bár máshol is van saját helyszíni értékesítés, saját kocsma. Az első dobozos kézműves sör itthon? Nem nyert, a Reketye és a Brew Your Mind is beelőzött. Az első látványsörfőzde? Bezony, itt tényleg látni mindent a vendégtérből. Ez persze a forradalomhoz még kevés lenne. De akkor mi a helyes válasz?

A vörös fények elvarázsolnak a látványsörfőzdében, bár ez kép pont megfordítja a nézőpontot: a vendégtér látszik a főzde oldaláról.

Nos a “forradalmat” itt a profizmus oldaláról fogják meg. Talán lehet azt mondani, hogy ez az első komolyan, piaci célokkal megtervezett sörfőzde itthon. (Tudjuk, hogy nem ők láttak először üzleti tervet, tudjuk, hogy a például a Horizont is tudatosan, sem mint erőből építkezett, de nulláról ennyi lépcsőfokot átlépni kezdésként, ezt tényleg nem csinálta még senki. Ebben elsők biztosan.) Nem valaki régi dédelgetett álma alakul fokozatosan, vagy egy régi családi főzde újul meg és növi ki magát. Itt több éves terv, nagyon komoly befektetés, az elérhető legmodernebb berendezés a Zips’s től és a nagyüzemi sörfőzdéktől is igazolt munkatársak mutatják, hogy a tulajok, Kurucz Gergely és Kurucz Dániel (a Budavári sörfesztivál – Belvárosi Sörfesztivál szervezői) alaposan átgondolták a dolgot. A recepteket Csupor Marci kevergeti, aki saját söreivel már letett az asztalra, a szortiment pedig érezhetően a piacra, eladásra lett összeállítva. Pilsner, a kötelező APA és IPA (utóbbiból egy gyümölcsös limitált változat is), belga búza és ennek a gyümölcsös változatai.

Nem az első, de egyelőre a legmenőbb: rendesen megnyomott, egyedi dobozok.

Na jó, de milyenek a sörök? Mert hát nyilván ezen fog múlni minden. Nos, a sörökön nem fog múlni semmi.

Ahogy már írtuk, kifejezetten a nagyközönség van belőve, eladható brand, eladható sörök. Ezek a sörök eladhatóak. Pont annyira mások, tisztességgel kimunkáltak, hogy a hagyományos választékot lassan elhagyó, kézműves után érdeklődni kezdő ember nem fog bennük csalódni. Kellemes, jól iható mindegyik, nincsenek nagy kilengések, ugyanakkor szépen meg van csinálva minden. De extremitásokat ne keressünk. Különlegesebb sörök amúgy majd elvileg jönnek, főleg a brewpubban, hogy legyen értelme kimenni a Váci út végére, kíváncsian várjuk őket. A meglévők közül a pilsner jól iható volt, magyar szinten főleg, egy hasonló árú német-cseh versenyzőért még azért nem cserélnénk le. A belga búza, azaz a witbier kifejezetten kellemes és frissítő, talán még kicsit visszafogott is az íze. A gyümölcsös változatokat pont nem tudtuk megkóstolni, felitták az előző napokban. A kedvencünk a bronzos American Pale Ale volt, ízében, illatában korrekt, pont amennyi kell. Az IPA kicsit semmilyen, pedig van benne anyag. A tropical meg hozza a most trendi savanykás nyári IPA-kat, csak talán pont az alap veszett el a gyümölcsök között, de melegben felüdít.

Friss, ropogós és nagyon korrekt a pilzeni, de nekünk az APA és a witbier tetszett a legjobban.

És ez mire lesz elég? Majd a piac eldönti. Ezzel persze nagyon okosat nem mondtunk. Az az igazság, hogy a 4-700 közé belőtt sörökkel igenis van keresni való a piacon, a multik mostani útkeresése (különféle komlós lágerek, a Soproni IPA-ja) azt mutatja, hogy érdeklődés van már az új ízek és a magasabb minőség irányában.

A technológián sem fog múlni semmi.

Ugyanakkor kérdés, hogy mekkora ez a piaci szelet. Illetve persze, hogy hány évet kell várni – és közben folyamatosan nyomni és edukálni, és nem feladni a vállalkozást – ahhoz, hogy tényleg megérje majd egy ekkora befektetés, legyen igény egy ekkora “középáras” sörfőzdére itthon. Elég néha megnézni egy nagyobb portál témába vágó cikke alatti kommenteket, és szinte úgy érzi az ember, hogy az elmúlt 6-7 év meg sem történt, még mindig annyira kevés ember érti és tudja, hogy ez miről szól. Szóval hosszú még az út, de ez egy biztató kezdet. Meglátjuk. Hajrá!

Random #92 // Brüsszel – Grimbergen

“Jól figyeljenek, mert minden ami itt elhangzik, amit látni fognak, az propaganda.” – kezdte a mondandóját Rik, a magát az évek során David Attenborough-ra ivó idegenvezetőnk a Grimbergen Apátságban, én meg azon gondolkoztam, hogy innentől kezdve végülis írhatok én is bármit, rácsesztem.

Lépjünk vissza kettőt: neveztem a Kreatív felhívására, hogy blogoljak egy közepesen nagyüzemi sörről, cserébe reptetnek, etetnek, itatnak. Ha nem nyerek arról úgyis csak én tudok, ha nyerek és szarul írom meg, a reputációm mehet a levesbe. De az meg úgy sem volt eddig sem. Nyertem. Naná, hogy megyek. A blog többi része amúgy is Californiából tolja a trve kézműves/kraft/craft/artisan kontentot, majd csak kiegyensúlyozzuk egymást.

c360_2016-09-09-22-02-18-444

Grimbergen Apátság. Kézműves kép, kraft filter.

Szóval mentem és jó volt. Jó volt a sör. Jó volt a kraft. A kicsi. A nagy. Az utcai. Az apátsági. A kocsmai. Nem tudtunk mellényúlni igazából. Max a szállodai ajtó kilincsének hazafelé éjjel, lehet, hogy nem véletlenül hagytam nyitva kétszer is a szobámat. Az út erről a részéről később. Próbálok egyensúlyozni a kisüzemi és a nagyüzemi között a sztoriban, ahogy a sörökben is próbáltunk.

A Grimbergen nem aprózta el. Egy egész napot töltöttünk a kisvárosban, az apátságban és a mellette lévő étteremben, hogy megismerkedjünk a hellyel, a legendával, a sörökkel. A propagandával. Meglepetést nem okoztak egyikkel sem. Na jó, az apátsági templomban, a faragott komló meglepő volt, de ennyi szimbolizmus mellett naná, hogy a környék legfontosabb jövedelemforrása is felkerült a fafaragványokra. Rik amúgy tényleg jó volt, kicsiszolt poénjai megmosolyogtatták az embert, meg amúgy is szeretem a templomokat. Aztán volt egy apátsági túra, ahol a szerzetesek életébe kaptunk bepillantást, amit mondjuk magamnak nem kívánok, de (nyál alert) meggyőző volt hallgatni vezetőnket, aki a közösségről, az összefogásról beszélt olyan lelkesedéssel, amit nem lehetett nem átélni.

Az első helyi sör receptje. Lehet utána csinálni, ha valaki el tudja olvasni.

Az első helyi sör receptje. Lehet utána csinálni, ha valaki el tudja olvasni.

A két kultúrprogram között muszáj volt a sörökkel is foglalkozni (mármint hivatalosan, nem hivatalosan a déli szendvicsebédhez is mindenki a sörökkel foglalkozott…), volt egy fasza illatfelismerő játék – továbbra sem áruljuk el, hogy hol végeztünk, egyrészt mert nem tudjuk, másrészt mert legközelebb az ilyenre #Sophie bloggerinát fogjuk küldeni, akinek kifejezetten jó orra van ehhez), meg egy termékismertető, ahol töltögetni tanultunk, illetve bemutatták a három sört, ami a magyar piacra is jön.

Ezután persze pazar vacsora és töménytelen mennyiségű sör, ennek eredményeképpen játék a tűzzel. Mármint voltak hivatásos tűzzsonglőrök és a végén egy hatalmas, tüzes fényfestés (tényleg wow), de itt leginkább arra gondolok, hogy a fellelkesült magyar csapat Attila (Egy szakács naplója) vezetésével dobálta a tűzbe a poharakat és a söröket a jobbnál jobb képekért. Pl., mint EZ ITT.

Kivilágítják.

Kivilágítják. Három leégés nem volt elég.

Na jó, de vazz, milyenek voltak a sörök? Eladta magát a Fenékig, hogy jót írjon a szarról? Ehhez kicsit előre és hátra kell ugrani időben. Amikor ugyanis nem Grimbergenben élveztük a vendégszeretetet, akkor Brüsszel nevezetességeit fedeztük fel. És bár rohadtul törekedtem, hogy legyen valami kultúra (legalább képregény!), itt most tényleg az volt, hogy két napig piáltunk. Megvolt a Delírium, a Moeder Lambic, a Cantillion.

A kedvünkért nyitás előtt csapolás a Moeder Lambicban. Nem mi voltunk az elsők aznap.

A kedvünkért nyitás előtt csapolás a Moeder Lambicban. Nem mi voltunk az elsők aznap.

Meg volt a marokkói kisboltos, a Delhaize kínálata, és a sarki Carrefour. Megvolt a klasszik belga, megvolt az amerikai szétcsavart craftbeer, meg a helyi klasszikus savanyú, ami kurvajó, de a végén már tényleg fancsali pofával jöttünk ki a gyárból. De nagyon nem nyúltunk mellé. Nem lógott ki semmi.

Turista brigád. Úgy csinálnak, mintha a sörön kívül más is érdekelné őket.

Turista brigád. Úgy csinálnak, mintha a sörön kívül más is érdekelné őket.

És nagyjából erre jutottunk a Grimbergen sörökkel is. Blanche, azaz witbier, Blonde, azaz belga világos és Double Ambreé, azaz barna dubbel lesz a választék. Eléggé könnyen össze lehet rakni, aki látott már boltban söröket, hogy kb. a Hoeagardeen, a Kronenburg Blanc, és a Leffe két itthon kapható változata (szintén Blonde és Bruin azaz barna) lesz az ellenfél. És nem lesz nagy különbség. Ízlés lesz. Ki mit szokott meg. Melyiknek menőbb a címkéje. Ki hajlandó váltani és kipróbálni valami újat. A witbier kifejezetten jó, frissítő, meglepően meleg volt, sokat meg tudunk inni belőle. A blonde annyira nem jött be, kellemes, nyugodtan lehet vele kezdeni az ismerkedést a belga sörökkel, mert testesebb és harapósabb mint egy lager ugye, de szerintem ez a legkevésbé jellegzetes a három közül. A dupla is rendben van, simán jól megy a belgák sörös marharagujához, már, ha szereti valaki az édeset, kellemesen testes, de szerintem ebből ittuk a legkevesebbet, egyszerűen mert túl sok jó sör volt. Szóval igazából kraft szemmel is minden teljesen rendben volt, nyilván nem ezek a világ csúcssörei, de nem is arra vannak és nem oda vannak pozícionálva. A saját helyükön pedig abszolút állják a versenyt. Amit igazán sajnálok, hogy a többi változattal (egyelőre) itthon nem lehet találkozni, a piros gyümölcsös Rouge a magyar szájízt ismerve aratna, a 10%-os Optimo Bruno pedig a legfelsőbb polcra való. Kénytelenek voltunk sokat inni ezekből is, hogy legalább az emlékeket hazahozzuk.

Melyiket igyuk? Mindegyiket.

Melyiket igyuk? Mindegyiket.

Sok emlék elpusztult az esti kocsmázások során, de sok meg marad. Faszaság volt.

Lezárásnak olvassátok el még egyszer az első mondatot.

Deal with it.

Deal with it.

Kritika #123 // Reketye x North 42 Brewing Hibiscus Kiss

Dupla sör, duplán jó. Ezúttal duplán-dupla: a Reketye Sörfőzde állt össze a Magyarországon járó, számunkra egyelőre ismeretlen North 42 Brewing amerikai brigádjával, hogy valami különlegeset alkossanak. A Reketyének most már van egy kialakult szortimentje, mostanában már rámennek a szezonális, különlegesebb sörökre (cocoa porter, rozsos summer ale). Ezúttal nem aprózták el, rögtön saját műfajt teremtettek (?), készítettek egy dupla witbiert hibiszkusszal. Pakolták bele amit lehet, háromféle élesztő, folyékony Wyeast Labs, szóval minden adva volt a sikerhez. Ja és elég jó lett a palackdizájn, plusz pontért. Lássuk a sört.

Reketye Sörfőzde x North 42 Brewing - Hibiscus Kiss

Reketye Sörfőzde x North 42 Brewing – Hibiscus Kiss

Hát izé. Az első palackot nem tudjuk hová tenni, gyorsan bontunk még kettőt és máris jobb a kép, az elsővel valami félrement (teljesen iható volt, de tompa, tök mást mutatott ízre és illatra, mint a többi amit ittunk). Közben nyitunk egy Kronenburg Blanc-t (igen, tudjuk…) hogy el tudjuk tenni valahová a witbierhez képest a sört. A végeredményre az jön ki, hogy a két stílus között ugyanakkora a különbség mint mondjuk egy stout és egy imperial stout között. A witbier friss, fanyar, szinte az arcunkba robbanó illatfelhő, frissítő nyári ital. A duplawit édes, krémes, lomha, túlérett gyümölcsök illatával. Ha az narancs (vagy még inkább citrom), akkor ez érett narancs. Ha az nyár, akkor ez ősz. Abból amit a witbier tud, szinte semmit nem mutat a harapható gabonásságon kívül. Viszont ha eltekintünk attól, hogy összehasonlítgassuk, akkor tök jó sör. Testes, vastag, de észrevétlenül lemegy a két üveg. Bár kellemesen zsibbaszt az alkohol, lehet belőle inni még egy pohárral. Narancs, mandarin, rozsos fűszeresség – kifejezetten kellemes sör. Szeptember végére. Mikor már a Nap nem melegít annyira. Elraktuk az egyik üveget, majd rápróbálunk.

Ja, és a hibiszkusz? Tudja valaki, hogy milyen íze van a hibiszkusznak?

Ki igya?

Aki nem frissességre vágyik, hanem kellemes ellazulásra.

Ki ne?

Aki nem szereti az enyhén túlérett narancsot. Vagy a koraőszt.

Akkor ez most jó?

Nekünk bejött.

Kritika #120 // Hübris Aranyláz – Dr. Béla – Mantra

Néha még az előző Főzdefeszt emlékeiben élünk (jókban meg rosszakban), miközben már a nyakunkon a következő. Ez is egy kicsit utóhang, ködös emlékek felfrissítése a Hübris jóvoltából. A tavaszi Ffeszten ugyanis mindhárom most próbált sört lehetett kóstolni, sőt kóstoltuk is. Aztán persze az történt, ami az ilyen forgatagban: néhány sört elfelejtettünk. Vagy a mezőnyben nem emelkedtek ki, esetleg nem ők fogtak meg minket valamiért. És bizony az újrakóstolt háromból van olyan ami miatt érdemes volt több figyelmet fordítani rájuk. Három címkézetlen üveget kaptunk a srácoktól, az Aranyláz nevű californiai commont (steam lagert), a Dr. Béla nevű witbiert (azaz belga búzát) és a Mantrát, a korábbi kávés láger, a Chorongi aktuálisan új változatát. Bónusz megjegyzés: az üvegek jelöletlenek, mert a brand éppen arculatváltáson esik át, és mivel jó a szépérzékünk, a Hübris meg mindig érdekes dolgokat csinál, így kíváncsian várjuk az designt. Nézzük addig a söröket.

Hübris

Hübris

Az Aranylázzal kezdtünk és gyorsan mentünk is tovább. Igazából a stílus szülőatya, a híres Anchor Steam sem nagy kedvencünk, kellemes, jól iható, kissé édesebb, gyümölcsösebb, enyhén testes láger, de nagy ízrobbanást ne várjunk tőle. Jó alternatívája a kesernyés ivósöröknek, de most nem izgatott fel minket.
A Dr. Béla annál inkább. Van aki szereti a doktorokat, van aki irtózik tőlük. Ezzel a witbierrel is így voltunk, ugyanis a hagyományos fűszerezés (koriandermag, narancs-, vagy keserűnarancshéj) mellett több huncutsággal is (pl. citromnád) megpakolták a receptet. Ezzel elég megosztóak lettek, egyesek szerint fogkrém, szerintem kifejezetten frissítő ázsiai ízvilág jött létre, de alá tudom írni, hogy miért nem jött be mindenkinek. Intenzív, majdnem agresszív illat és íz, nem mindennek áll jól, nem mindenki bírja. Maradjunk a megosztónál.
A Mantra viszont simán nyeri a felhozatalt és a kávészerető énünket is magáévá teszi. Kellemes letisztult láger, finom kávés illat és ízek, nincs kapucíner szeletes édesség, nem tolakodó, különleges, más. Nagyon faszán összerakott, nagyon kellemes sör, nem csak kávéivóknak.

Ki igya?

Az Aranylázat bárki, a Dr. Bélát akik nem félnek, a Mantrát az eltartott kisujjal sörivókig bezárólag mindenki.

Ki ne?

Akit nem érdekel a sörökkel járó háttérsztori. Aki valami komlósabbat inna.

Akkor ez most jó?

Az Aranyláz közepesen semmilyen, a Dr. Béla közepesen megosztó, a Mantra csak simán fasza.

Programajánló #11 // Közelítő ősz

programajanlo11Lassan vége a szezonnak, meg a fazonnak, de azért szeptember még egy-két nagyágyúval seggberúgja a nyarat.

2015. szeptember 4-6. Az Új Sör Ünnepe a Hunyadiban: a Rothbeer három söre mutatkozik be, ebből csak az új witbier az igazi premier, de egy laza hétvégi odanézést megér.

2015. szeptember 4-6. Sör és Örömzene Fesztivál A régi Főzdefesztes helyszínen vajon a hangulatot is sikerül megidézni? A Fótiak mindenesetre most már csak itt lesznek az ősszel, debütál az új Keserű Méz változat.

2015. szeptember 4-6. #Marionett GRAND OPENING Háromnapos debüt, többek között az Élesztő crew által összehozott új pesti korzós helyen. Ottali.

2015. szeptember 11-13. FŐZDEFESZT. FENÉKIG SÖR PREMIER. NUFF SAID.

2015. szeptember 18. NYITÁS Kicsit arrébb, a Körúthoz közelebb újra nyit a Legenda Pub. Meglátjuk ezúttal milyen lesz.

2015. szeptember 24-27. Serfőző Szezonzáró Sörfesztivál – szeptember 24-27 Kezdődött a Corvin sétányon, ott is zár – bár lesz még Októberfeszt is ugye…

2015. szeptember 25. Gerilla Sörfesztivál Gerillák a Margitutcakilencben. Jó hely, a többit még mi sem tudjuk, de izgalmasan hangzik.

Erről lemaradtunk. Jó volt? Mert üvegben ihatatlan…

Kritika #84 // Főzdefeszt 9.

Amit nem mondott el a 9. Főzdefesztről, azt talán nem is érdemes, így miután beleállt pár témába, nekünk nem maradt más, mint kényelmesen beleülni a tutiba és pálcákat törni sörök felett. Sós pálcákat.

Ikkona White Swan & Black Swan

Ikkona White Swan & Dark Swan

Az Ikkona White Swan egy félbarna búzabak, megjelenésre óarany és opálos, ízre pedig keserű , túl száraz. Kissé pörkölt és alkoholosan (7,1%) fanyar. A testvére, a Dark Swan egy lágyabb, selymesebb nut brown ale, de a pörköltség már ismerős; ez köti össze őket. Egyik sem lett a kedvencünk. (Az Evil Twin Yin és Yang mintájára megpróbáltuk egybeönteni őket, de így sem lett jobb. Igaz, rosszabb sem.)

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

Reketye/ Sörök a Möszjö Vödréből Clementine

A sömövös arcokat bírjuk, így hozzájuk vezetett a második utunk. A Clementine ezúttal csalódást okozott; laza, túl light-os, nem éreztük a testet, csak a komlót. Tisztában vagyunk vele, hogy egy amber ale, de nekünk olyan, mint egy anorexiás modell; lehet, hogy a kifutón jól mutat (a színe telitalálat, a habja fasza), de az utcán már nem fordulunk utána (jó az íze, de kevés).

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

Hatodik Íz / Black Horn Thorazine Sunrise

A Thorazine Sunriseról Berlinben már sokat hallottunk Rebák Tibi barátunktól a KOHATU állócsillagától, most végre élőben is bizonyíthatott. Izgalmas, egyéniség; mint a lép (mármint a lépes méz lépje)! Ragadós, édes, kissé kenyeres-élesztős, enyhén gyógynövényes, de jól kiegyensúlyozott, fasza sör.

Hara’Punk Budapest Lager

Hara’Punk Budapest Lager

Ezután a Vári nővéreket szerettük volna inni, de egy technikai malőrből kifolyólag a BrewDog IPA is Dead Mandarina Bavaria került a poharunkba. (Soha nagyobb tévedést!) Később visszatérünk még erre, így viszont mentünk tovább a Hara’Punk standjához. A Budapest Lager kicsit búzás, kicsit füves, kicsit citrusos és kicsit füstös (azt a jelzőt használtam már, hogy ‘kicsit’?). Csúszik, adja, laza; nem túl extra (nyilván), de egy jó árpolitikával menő lehet… Meg nem mondanám amúgy, hogy lager (pontosabban pale lager).

Hopfanatic The Infusion IPA

Hopfanatic The Infusion IPA

A Hopfanatic ezzel a cider-ipával felült a sour vonatra. A The Infusion Ipa megjelenésre sűrű és zavaros, aranyló, ízre pedig savanyú és keserű egyszerre; akkor és ott jól esett. Elvileg egy sorozat első darabja…

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA

Hübris Ubik Eklektik Herbál IPA & Ikkona One More IPA

Ott voltunk a Macskában a premieren, ismerjük is a srácokat, persze, hogy újra rá kellett kóstolnunk, hiszen ahány blog, annyi ízt érzett bele mindenki. Ami egyfelől menő, másfelől roppantmód elbizonytalanító, már ha ezekből kell összeraknunk, milyen is az Ubik Eklektik Herbál IPA. Persze 5 komló van benne, szóval mindenki azt érez ki, amit akar… Illatra vattacukros, ízre édes és nem túlságosan keserű; a kettő egyensúlyban van. Csúszik.

A harmadik Ikkonánk – feledtetve az első kettő okozta csalódást – eléri a kívánt hatást: jólesik. A One More IPA kicsit ragadós, kicsit virágos-édeskés (szétkomló ez is). Persze emellett könnyed annyira, hogy még egyet lehessen nyomni belőle! Közepesen szénsavas, kissé opálos. Bejön.

Black Mama & Realberry

Black Mamma & Hopkin’s Realberry

Amennyire szeretem a kávét úgy általában, épp annyira nem csípem a kávés söröket. Aztán jön a Black Mamma és borítja a papírformát. Krémes. Könnyű. Kúl. Illatra ugyan három az egyben porkávé, de ízre oda üt, ahova kell… Nem nehezedik, folyós, szellős, könnyen iható. Sokak szerint a 9. Főzdefeszt söre!

Mivel málnás, így nem kellett kivernünkHopkin’s Realberryt egymás kezéből. Savanykás, frissítő, bár inkább tűnik üdítőnek, mint sörnek (hivatalosan Fruit Beer/Radler), de amúgy eléggé rendben is van. Persze több a gyümölcs, mint a sör, de ez egy ilyen műfaj… A 3 nap alatt többször ajánlottuk is amolyan lazítónak!

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

Zip’s Brewhouse Saison Rouge

A Zip’s Saison Rouge ananász saison, de a gyümölcs inkább az illatában, mint az ízében van jelen. Borostyános színű, szinte átlátszatlan. Kevés teste van kicsit gyenge, de saisonnek okk, frissítő, laza, savanykás. Melegben, illetve a bőség zavarában simán jó választás lehet.

BrewDog IPA is Dead - Mandarina Bavaria

BrewDog IPA is Dead – Mandarina Bavaria

Az első nap után végre direktben isszuk a BrewDog Mandarina Bavariáját. Szét van hype-olva a mandarina bavaria komló, akárcsak az azacca, csak nem értem, miért… Mindenesetre korrekt, nyári, kissé keserű; inkább american pale ale, mint india pale ale. Ezen végre mondjuk tényleg érezni egy kis mandarint, de összességében azért jellegtelen. Persze jól elvoltunk vele, nem ez lesz az a sör, ami miatt emlegetni fogjuk a hétvégét.

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

Gólem Sötét Bunkó & Repeta

A Gólem végre feléledt téli álmából, így újabb batchekkel támad az általunk mindig is nagyra becsült Sötét Bunkó és a Repeta is. Előbbi mintha már csak sötét lenne és nem bunkó (kifinomultabbnak tűnik), utóbbi pedig továbbra is laza elején, míg belehúz a végén. Innám őket egész hétvégén, ha nem lenne ennyi premier… (“No premier, no party!” – írta valaki a kedvenc Facebook csoportunkban.)

Csupor PEARmanent

Csupor PEARmanent

A PEARmanent a WHEATathatatlan gyümölcsös verziója (az ilyen nevekért a Csakajósörben már jár a tockos): nemes penészes illatú (camembert sajt illat, csak nem maga a sajt rész), ízre pedig eléggé körtés, masszívan édes és kellemesen fanyar (minta körte cidert innánk). Csupor Marci előzetesen eléggé lehúzta, de – talán emiatt is – szerintünk adja.

Erjesztők Klubja Kraken

Erjesztők Klubja Kraken

A Krakenben van elég test, de nem tolja túl a porterséget. Selymes, krémes, kicsit csokis, kissé száraz a vége; simán innék még egyet azonnal. A négy szerzőnk sem tudná egyöntetűen eldönteni, hogy az Élesztő pultjában ez a porter, vagy a Black Mamma stoutja lenne a nyerő egy Celebrity Death Matchen….

Rothbeer Gingermeister

Rothbeer Gingermeister

A Rothbeer Gingermeister elég gyömbéres, frissítő, már csak egy kis sör kéne bele. Utóízre kissé Schweppes-szerű. Laza, de ennél több kell a szerelemhez.

Hedon Charlie Firpo

Hedon Charlie Firpo

A Hedon Charlie Firpo malátalé, amiben szinte semmi komlót nem érezni. A legkevésbé sem izgalmas és hogy egy bevett fordulattal éljünk: nem rossz, de nem is jó. Persze nyilván fárad a második nap végére az ember (ezen a ponton fel is függesztettük a “hivatalos” listázást), így adjuk meg az esélyét annak, hogy csak az időzítése volt rossz az első találkozásnak.

Házi Feladat & Herr Sp

Házi Feladat & Herr Sbrücker

Sok értelmeset már nem is tudtunk feljegyezni sem a Házi Feladatról, sem a Herr Sbrückerről, de annyival azért tartozunk magunknak, hogy leírjuk: jók voltak. Előbbi komlósabb, lazább, utóbbi malátásabb, testesebb.

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

armando_otchoa’s OCSOA Summer Sunrise APA

A Csokszkomló fagyispultja – hogy ne árválkodjon sör nélkül – kapott Kővári Cool Gergőtől egy apát csapra: Summer Sunrise. Nyári apa, fyeah! Friss, vizes, füves. A keserű nem tűnik el a végén, de nem is marad zavaróan végig ott a korty után. Jól iható, nagyon csúszik, egész nyáron tudnám inni…

asd

Sümegi Sörfőzde BandIPA

A Sümegiek sörénél fel voltunk készülve a Charlie Firpós életérzésre (lásd feljebb), de kellemes meglepetés ért minket. A BandIPA színe tetszetős, az illata ragacsos, édeskés és komlós. Teljesen rendben van, viszont ízben már nem hozza az előzetesen beígért gyantásságot… Komlós lecsengésű a vége, összességében jól iható, korrekt ipa.

asd

Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12°

A Kaltenecker Fiesta Summer Ale 12° kicsit gabonás, kicsit gyömbéres, nyers, lazulós – ahogy a neve is mondja – nyári ale. A vége citrusosan keserű és visszafogottan száraz. Palackozva nem lesz (a pasztörizálás során veszítene az élvezeti értékéből), szóval nyitva kell tartanunk a szemünket, ha szeretnénk még inni a szezonban. (Szeretnénk.)

Bölcső Brew Crew Maibock

Bölcső Brew Crew Maibock

Ez egy ilyen nap, megint belenyúltunk a tutiba a Bölcső Brew Crew Maibockkal. Édes, de nem émelyítő és annyira csúszik, hogy a végére is érünk egyből, mielőtt gondolkozni, vagy írni tudnánk róla. Maláta és karamell orgia, a tűző napon való üldögélés után újra erőre is kaptunk tőle!

Bölcső Bitter ESB

Bölcső Brew Crew Bölcső Bitter ESB

A Bölcső Bitter kinézetre nagyon adja, krémes megjelenésű, bézs színű habú extra special bitter. “Angol másodosztály” – ha szeretjük a futballt az ESB-t akkor biztos nagyon állat, de minket nem mozgat meg.

Amarilla Nővérke

Kapucinus Sörfőzde Amarilla Nővérke

Nem bántásként írjuk, de az első, ami beugrott az Amarilla Nővérkéről az, hogy befőttesgumi illata van. Amúgy egy laza, vizes hoplager. Stílusába belefér, de még egy kis komlónak azért lett volna helye (ha már a sör nevében is szerepel az egyik legismertebb).

Horizont Witbier

Horizont Witbier

A Horizont Witbier is ezen a hétvégén debütált: megjelenésre sűrű és zavaros, de kortyérzetre könnyed és folyós. 6%-os alkoholtartamú, de nem érezni rajta. A jeges teára lehet asszociálni, amibe egy kis koriander is bejátszik. Összességében egy nem túl markáns nyári búza visszafogott belgás jegyekkel.

A fentieken túl persze jóval több sört kóstoltunk, illetve volt, amit többször is ittunk… Mindenesetre beszédes tény, hogy a Fenékig négy szerzője négy különböző sört jelölt a fesztivál sörének. Ha pedig egy jelzőt hatszor sikerült leírnunk (nem számolva a ragozott formáit), az talán megfelelő módon összefoglalja, hogy milyen is volt a sörfelhozatal. Leírjuk hetedszerre is: laza.

FYKI #26 // Ezt iszod a Főzdefeszten!

szét3Majd mi megmondjuk mit iszol! Mi mindent jobban tudunk! Ízlésterror van! Ha valakinél meglátjuk a meggyes sört, akkor kiverjük a kezéből…

Persze igazából mindenki azt iszik amit szeretne, ez viszont a mi személyes listánk, ha valaki támpontnak akarná használni. Volt szerencsénk néhányat előkóstolni, úgyhogy ha ezeket isszátok, nem fogtok mellélőni.

Amit tutira kipróbálunk:

armando_otchoa Happy Finish – félbarna búza televágva gyümölcsös komlókkal.
Bölcső Brew Crew Maibock – fasza malátás cucc, alattomosan csúszik
Élesztő Sörműhely Black Mamma – baromi jól eltalált kávés stout
Erjesztők Klubja Kraken – asszem porter, de ilyen névvel tulajdonképpen mindegy is
HaraPunk Budapest lager – hát, lager, na mutassatok valami újat
Hatodik Íz & Black Horn Brewing: Thorazine Sunrise – új-zélandi komlóval megbombázott APA
Hopkins Realberry – málnás belga búza, kurvára fogják vinni a csajok
Horizont Witbier – ezt is
Hübris – bármit, mindegyik jól hangzik és kb. most mutatkoznak be nagyban, a Herbál IPA tökre rendben volt
MONYÓ Bohemian Pilsner – na, valaki csinál végre jót egy nagy klasszikusból?
OK Brewery Zero Hops – komló nélküli witbier, kóstoltuk, jó frissítő lesz ez is
Rothbeer Gingermeister – bírjuk a vörhenyeseket meg a gyömbért is
Sörök a Möszjő Vödréből – jön egy witbier (idén ez lesz a sláger?), meg egy laza vörös ale is. Bírjuk a vörösöket.
Zip’s Brewhouse Saison Rouge – mondom, bírjuk a vörösöket

És persze van egy csomó olyan sör, ami nem újdonság, de örülünk neki, pl. hogy van Balkezes Hopster, visszatér a Sötét Bunkó és a Repeta, ihatunk One Night Seductiont, van úja BodzIPA meg persze kihagytunk egy csomó mindent….

Menjetek rá. Nagykanállal! Találjátok meg a saját kedvenc sörötöket! (Csak meggyest ne, azt kiverjük mindenki kezéből. Igyatok valami rendes sört helyette.)

Közlekedés, kiváltható pohár, nyitvatartás, wc helyzet, kajakínálat és persze a teljes sörlista a Főzdefeszt honlapján megtalálható.

Főzdefeszt térkép

A Főzdefeszt 2015-ös térképe

Kritika #2 // Brüsszeli sörtúra

Elöljáróban annyit, hogy ez most egy elég hosszú poszt lesz, de cserébe igyekszünk röviden – helyenként egészen szakbarbár módon – írni a sörökről. A szubjektív nem a legjobb szó, de az első, ami az eszembe jut.

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Eddig azt hittem, hogy nem szeretem a saison-t, mint műfajt. Megiszom, mert ugye művelődni kell, meg persze szezonális is, de amint letudom, rohanok vissza a kedvenc típusaimhoz… Erre most jön a Saison Dupont és mindenre rácáfol. Frissít, de nem amolyan üdítő jelleggel, hanem igenis tiszteletet követelve, mégsem terhelve. Bármikor, bárhol megiszom első sörnek! Abszolút kedvenc persze soha nem lesz, de ez már az én hibám, nem az övé.

Ha valaki arra gondolna, hogy elsőre belenyúltunk a tutiba, az nem jár messze az igazságtól, mert ezek után az asztal jobb oldalán lévő Tripel Karmeliet-et egész hétvégén emlegettük. 8,5%-os apátsági tripel, de szinte fel sem tűnik (sem a típus, sem az alkoholtartalom). Életünkben nem ittunk még hasonlót, komplexitásában lenyűgözött; gyümölcsös, telt, érett, de közben könnyű. Nem tolakodó, de emlékezetes. Mestermű – ezért jöttünk!

Leffe Ruby

Leffe Ruby

Lelazítottuk magunkat egy Leffe Ruby-val, nna, nem azért, mert olyan sokat vártunk volna ettől a darabtól, csak vicces volt, hogy minden boltban legalább 6-7 féle Leffe állt a polcokon, így éltünk is a lehetőséggel. 5%-os édes gyümölcslé, se több, se kevesebb.

Cochonnette

Cochonnette

Sok vizet nem zavart a Cochonnette, bár a címkéje alapján sokkal komolytalanabbnak tűnt ez a 9%-os belga ale. Vártuk, hogy csak megérzünk valamit a korianderből, vagy a narancshéjból, de inkább csak kuszán fűszeresnek tűnt. Nem volt rossz, fogunk még vele próbálkozni.

eXcalibur Black IPA

eXcalibur Black IPA

nemén: – szerintem inkább gyümölcsös, mint keserű
én: – szerintem inkább keserű, mint gyümölcsös

A legjobb belga IPA amit ittunk. (Tudom, tudom, pohárba kellett volna kitölteni, de nem szerettük volna az egész hétvégét végigülni, így sörözés közben azért bejártuk a várost…) A fekete IPÁ-kkal csak újabban kezdtem ismerkedni; alapvetően tetszik a stílus és bár inkább “normál IPA” párti vagyok, egy eXcalibur-t bármikor hajlandó vagyok leverni. Bármikor. A hétvége egyik csúcspontja.

Scheldebrouwerij Oesterstout

Scheldebrouwerij Oesterstout

A Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout-ja métereket ver rá száztíz gáton. Ugyan nem veri le a gátakat, de a célfotóra épp, hogy csak felfér. A Ratebeer szerint csak 92-91 arányban kap ki a belga osztrigás stout, de szerintünk van ez a különbség 10 pontos is.

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

Az este tévedése. Kézműves is, IPA is, de itt lett először gyanús, hogy a belgák nem tudnak jó IPÁ-t csinálni. Tudom, hogy pohárba ki kellett volna tölteni, nyilván hidegebb is lehetett volna, de akkor se tudnám szeretni ezt a szőkét. Érdekesen indult, de a végére szenvedés lett belőle.

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Ha már ott voltunk, csak ittam egy Stellá-t is. A magyar licenszverzióhoz képest kíváncsi voltam, mennyiben lesz más… Hát más volt. És nem jó. Abban sem vagyok biztos, hogy jobb, mint a hazai klónja! (Mondjuk erről csak úgy tudtam volna teljesen megbizonyosodni, ha ott van velem abból is egy dobozzal. Szerencsére nem volt.) Félreértés ne essék, nem volt vállalhatatlanul rossz, sőt, volt némi bája annak, hogy a brüsszeli napsütésben egy ilyen korsót emelgetek, de ez a szituációnak szólt, nem ennek a sörnek.

Jöhetett hát egy másik kinti “kommersz”, a Chimay Blanche. Tipikus fűszeres belga, ellenben nagyon könnyen iható, nagyon jó apátsági sör. Külön jól állt neki a kontraszt, hogy nem valami más tripellel együtt ittuk, hanem egy Stellá-val!

Duvel Tripel Hop 2013

Duvel Tripel Hop 2013

Bárcsak itthon lenne lehetőség a sarki ABC-ben 2013-as Tripel Hop-ot venni €1,98-ért. Az hagyján, hogy Budapesten is kifizetnék ezért a limitált kiadásért ennyit (minden évben más komlóval készítik a Tripel Hop-ot és aztán csak a készlet erejéig elérhető), de kinti viszonylatban ez kiemelten olcsónak számít. Bár már volt szerencsém hozzá, most sem hagyhattam ki: okos, telt, komlós.

Gordon Finest Scotch

Gordon Finest Scotch

A belga Primátor 24. Nem büntet annyira, mint cseh kollégája – se ízre, se erősségre -, de hasonló élvezetet nyújt.

Gordon Finest Platinum

Gordon Finest Platinum

A Gordon Finest Scotch sikerén felbuzdulva bevállaltuk a Platinum-ot is. Hiba volt. Alkoholos, nehéz, de közben ízetlen, lényegében vizes. (De nem úgy, mint a Guinness.)

én: – az utazás mélypontja
nemén: – simán meg lehetett inni… a Blondine IPA például nagyobb csalódás volt

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

A Delirium Tremens világos, fűszeres, izgalmas illatú, belga ízvilágú. A Nocturnum ehhez képest sokat küld kívánatos barna színével, de ízében keveset vállal. A Delirium Red a mostoha kistestvér; az ártatlan külső és a gyümölcsszörpös íz mögött magas alkoholtartalom bújik meg. Már látszik rajta, hogy jobb csaj lesz, mint a nővérei, de még túl fiatal ahhoz, hogy fantáziáljunk róla.

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Az első próbálkozásunk a Troubadour-ral jól sikerült! Az Imperial Stout-ja egy kávés, édeskés remek stout. A Troubadour Westkust fekete ipája egy olyan IPA, ami stout akar lenni, de jól áll neki ez a kettősség. A Lupulus Hibernatus az előző kettő keverékének bizonyult. Azért kíváncsi vagyok, ha magában isszuk, mit tudott volna mutatni ez az erős belga ale!

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

A L’Alchimiste Eisbock nem hagyott mély nyomokat. Édeskés, erős. Ezek után vállaltuk be a Kis Delirium Bár itallapjának legerősebbjét, a 10%-os Struise T.H.R.E.E-t is. Az első benyomás egyből az, hogy nagyon alkoholos! Tokaji aszú illatú, szőlős-whiskey-s ízű. Büntet. Jól csúszott mellé a Guillotine Bitter! IPA jellegű, könnyen iható, lehet, hogy csak az előzmények után, de egyáltalán nem tűnt erősnek a maga 9%-val.

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Itt egy kicsit megtört a profi lendületünk, mivel összebarátkoztunk Greggel és Kristinnel Chicago-ból. Hatalmas sör-őrültek, előbbinek BREWHEAD volt az ujjaira tetoválva, utóbbinak egy vigyorgó komlófej a csuklójára; őket sem az Atomium vonzotta Brüsszelbe.

A Queue de Charrue Rouge egy 8,7%-os szörp, ami a kelleténél jóval gyümölcsösebb. A La Rulles Estivale-t a ház ajánlásával ittuk. Fű ízű, utólag kicsit értetlenkedtünk is, hogy egy ilyen helyen pont ezt javasolták… Kellemes volt, de nem kifejezetten az a sör, amit ajánlanék. Újdonsült barátainkkal közben kitaláltuk, hogy menjünk át a Nagy Delirium Bárba, így a Hommel Extra Dry Hopping-ot már csak lerántottuk (fogalmunk sincs milyen volt) és a Pisilő Kislány érintésével (nem szó szerint) egyből egy három szintes tömött söröző közepén találtuk magunkat.

A 2400 elérhető sörből előbb egy Bersalis Triple, majd néhány Chouffe Houblon Ipa került a kezeink közé, utána pedig mintha egy Dupont Monk’s Stout és pár Monkey Paw Rich Man’s IPA jött volna. Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a külvárosban álldogálunk bagettbe töltött gyrost és sült krumplit majszolva. Az estének hamarabb vége lett, mint gondoltuk, de az előzmények ismeretében ez azért valahol borítékolva is volt.

Cantillon Oude Lambik

Cantillon Oude Lambik

A Cantillon sörfőzdét és múzeumot nem hagyhattuk ki! Érdemes lenne egyszer erről is írni, de – azon túl, hogy önálló posztot érdemelne – már így is kezd elburjánzani a terjedelem, így szigorúan az itt kóstolt főzetekre koncentrálunk. Egy éves Lambic-kal kezdtünk, a spontán erjesztés miatt ez elvileg minden évben más: savanyú, inkább fanyar, alig szénsavas, szinte üdítő jellegű. Másnaposan kimondottan jól esett!

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

A következőkben is folytatódott a lambic-vonal, a Cantillon Rosé De Gambrinus málnás volt színében, illatában és ízében is (meglepő módon a málna miatt). Alacsony alkoholtartalmú, a gyümölcs minden próbálkozása ellenére sem tudott felülkerekedni a savanyúságon.

Geuze-t is mindenképpen kellett kóstolnunk, ez 1, 2 és 3 éves lambic-ok keveréke, mely az üvegben nyeri el végső szénsavasságát. Aszús illat, fanyar íz, ami a végére átcsap keserűbe. Mindkettőtől kirázott minket a hideg, de nem azért mert annyira rosszul estek volna, egyszerűen ennyire meglepő volt ez a fajta ízvilág.

De Koninck

De Koninck

A belga Kumburák. Ez jutott mindkettőnknek elsőre eszébe. Nyilván, ha egymás mellett isszuk ezt a belga ale-t, meg az említett cseh pilsner-t, nem jutunk ilyen következtetésre, de ilyen távolságból könnyű a nagyvonalú asszociáció.

Lefebvre Belgian Framboises

Lefebvre Belgian Framboises

Talán a Leffe Ruby-nál is sikerült lentebb adnunk ezzel a gyümölcslével. Másnaposságra jó volt. Másra nem. Nyomokban sört is tartalmaz. Mondjuk nem számítottunk sokra tőle és ennyit is kaptunk… Nyilván ezzel a darabbal, meg a 3,5%-kal a célcsoportot a nem sörivók képzik.

Vedett Extra White

Vedett Extra White

Annyi helyen láttuk a Vedett reklámanyagait, hogy mindenképpen rá kellett mennünk. Mivel nem sörszaküzletekben, vagy kurrens sörbárokban találkoztunk a márkával, hanem közértekben, büfékben, ezért hatalmas várakozásaink nem voltak. Lehet, hogy a túlzottan alacsony elvárások, vagy a mellé fogyasztott remek fish & chips miatt, de nagyon kellemesen csalódtunk ebben a belga búzában. Friss, citrusos, könnyű – mindent megadott, amit egy búzasör adhat.

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

A posztindító Saison Dupont Vieille Provision annyira pozitív benyomást tett ránk, hogy nem haboztunk sokat a St-Feuillien Black Saison berendelésénél. Kissé nehéz, kifejezetten jó, mégsem múlja felül az előbb említett saison-t.

A St-Feuillien Belgian Coast IPA ismét bizonyította (a Blondine, vagy a Chouffe Houblon után), hogy a belgák nem tudnak jó ipát csinálni. (Nyilván az IPA számomra amerikai típusú ipákat jelent, ezért nem tudom megfelelően értékelni ezeket a darabokat… Talán az lenne a helyes fogalmazásmód, hogy a belgák nem amerikai típusú ipát csinálnak.) A fekete ipákra persze egy szavam se lehet, de a St-Feuillien ipájával nem tudtam megbarátkozni! Nem volt szenvedés, de már a felénél azt kerestem, hogy mivel tudnám folytatni az estét.

Troubadour Magma

Troubadour Magma

A Troubadour-ban egyszer sem kellett csalódnom a hétvége folyamán! A Magma hivatalosan egy dupla IPA, valójában viszont olyan, mint – képzavarral élve – egy erősen alkoholos APA, egyszerre könnyű és testes. Gyönyörű, sötét, borostyános, masszív habbal.

Dupont Biere de Miel Biologique

Dupont Biere de Miel Biologique

Ha már Dupont-tal kezdtünk, hát azzal is fejeztük be… Mondják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni, de ha patakokban folyik a sör, inkább ebbe lépünk! Jócskán próbára tett ízlelőbimbóink meghálálták ezt az utolsó szerencsés választást. A ‘bio’ felirat sem tudott szerencsére eltéríteni a Biere de Miel-től… Gyümölcsösen füstös, hivatalosan saison, miközben van benne egy olyan virág-virágpor csavar, amit sörben nem éreztünk!

A papírforma szerint 34 különböző sört kóstoltunk, de persze van amire nem emlékszünk (ne haragudj kedves Hommel Extra Dry Hopping), van amit nem teszteltünk “tudományos alapossággal” (mondjuk a Bersalis Triple), ami nem belga, az alapból ki is esett (lásd az amerikai Monkey Paw Rich Man’s IPA) és olyan is akadt, amit ugyan ittunk, de írni teljesen felesleges lett volna róla (Jupiler)… A végszó az, hogy teljesen kellemesen csalódtunk a belga sörkultúrában, hiszen nehéz, fűszeres apátsági sör túladagolásra számítottunk, ehelyett rátaláltunk egy csomó játékos saisonra, fekete ipára, amiket nem csak a megismerés izgalmában, de a szürke hétköznapokon is szívesen látnánk a poharainkban.