Tag Archives: Xmas beer

Kritika #144 // Szent András Sörfőzde Esthajnal ’17

Jön az év vége, jön a Karácsony, jön az Esthajnal. Idén már ötödik alkalommal, mindig egy picit egyre komolyabb körítéssel érkezett a Szent András Sörfőzde ünnepi söre. A tétel ezúttal egy Earl Grey Porter, és a szokott díszdoboz, süti kombó mellé most tök jó receptfüzetke is járt sörös kajákkal. Nézzük mit tud az idei változat! Merre megyünk a tavalyi mentás stout után? Adja a Karácsonyt?

Szent András Esthajnal ’17

Kóstoltuk csapolva és kóstoltuk üvegesben is és nálunk a csapolt nyert. Frissen az Ogre bácsiban nagyon kellemes élmény volt. Harapható test, egy igazi jó kakaós, csokis porter. De mire eljutunk idáig, az első korty előtt már betámad a tea és a narancsillat. Intenzív de nem tolakodó. Kifejezetten bírtuk. Üvegből sajnos ez a fajta intenzitás nem jelent meg, de még így is maradt a több, mint korrekt porter. Szóval nagyon nem vagyunk bánatosak. A Karácsony téma viszont nekünk annyira intenzíven nem jött meg (bár a narancs lehetne az és persze állandó „problémánk” hogy legyen egy olyan karácsonyi sör, amibe nem borult bele minden fűszer ami a polcon volt), de attól még simán fogjuk inni a vacsorához.

Ki igya?

Aki szereti a jó portert. Aki szereti a teás sört, de a GreyJoyt nem adja (van ilyen?).

Ki ne?

Aki Karácsonyra nagyon karácsonyízű sört inna.

Akkor ez most jó?

Simán jöhet még egy.

Kritika #141 // To Øl Jule Mælk

A milk stout a gyengém, ha meglátom, már kérem is. (A To Øl amúgy is lassan, de biztosan a kedvenc márkámmá válik.) Így tettem tegnap is, pedig nem tipikus kezdősöre egy estének. Illatra ijesztően savanyú, majdnem rögtön visszaküldtem, de aztán szerencsére nem. A habja nagyon vastag, nagyon sűrű, sötét, „fluffy”, mint ha egy felhő lenne a tetején (ezt nagyon bírom).

Első korty kontraszttal szolgál rögtön, mert nagyon édes. Igazi desszert sör, tagadhatatlanul alkoholos, de a 15% alkohol ellenére nem bántó, nem lóg ki a sörből (csak a negyedik-ötödik kortynál eszmélek, hogy dupla olyan az ABV, mint amire tippeltem volna). Nem keserű, nem földes, inkább konyakmeggyes, abból is a minőségi aszalt meggyes, lágy étcsokis. Nagyon selymes, a kevés széndioxid, épp csak bizsergeti a nyelvet, hogy aztán az alkohol melegítsen tovább. Nem ragad, olajosan csúszik, közepesen krémes.

Nagyon finom, de annyira intenzíven édes (minden ízt dominál), hogy még egyet nem tudnék inni. Még két Boston krémes kéne és aludnék egyből! Folytathatnám azzal, milyen ahogy melegszik, de a fele után benyomtam. Szevasztok.

Ki igya?

Aki gyorsan dobná az estét.

Ki ne?

Aki nem evett előtte.

Akkor ez most jó?

Én bírom ezt a vonalat, de tényleg édes. Nem poén. Én szóltam.