Kritika #4 // BrewDog Zeitgeist

Most este sikerült megrepeszteni a Brewdog Punk IPA pintes poharat, így – hogy szép legyen a búcsú – megpattintottam az egyik nem rég érkezett Zeitgeistot.

BrewDog Zeitgeist

BrewDog Zeitgeist

Kitöltésnél alacsony habréteget enged maga fölé, színre sötétebb, mint amire számítottam. Az első korty esett a legjobban, jól volt valami valódit érezni egy kimerítő nap után.

nemén: – szerintem ez egy fekete ipa volt, csak rossz címkét raktak rá… szerinted nem keserű?
én: – szerintem nem keserű

Semmi fecni, semmi mellébeszélés, ez egy egyszerű fekete láger. Ha egy Brewdog bárban ülnék, eszembe nem jutna rendelni. Ha bárhol máshol, ahol vannak ilyen-olyan stout-ok, ale-ek, búzák, illetve lenne még ez, nna, úgy simán. Itatja magát, de komoly nyomot nem hagy.

Egy 15 perccel utána már egyenesen azt éreztem, hogy a barna Staropramenre hajaz. Gyorsan ki is bontottam ez utóbbiból is egy üveggel (szigorúan tudományos alapon), így viszonylag hamar borult ez az elmélet. Ezek után a cseh barna nem csak, hogy édesnek, de krémesnek is tűnik.

nemén: – megmondtam
én: – megmondtad
nemén: – lehet az én bimbóimmal van a baj, de én ezt egy 6-7%-os, közepesen sűrű, kesernyés (akár odáig is elmerészkednék, hogy stout-jellegű) sörnek éreztem

Mégiscsak hagyott nyomot a Zeitgeist. Csak innék még egyet, a fenébe is!

BrewDog Zeitgeist vs Staropramen Dark

BrewDog Zeitgeist vs Staropramen Dark

Kritika #3 // Redefine

Az úgy volt, hogy pont arra jártunk a Sörspecialistá-nál. Mondjuk leginkább azért, mert ők nyitva voltak október 23-án is, sütött a nap, nekik meg van kiülős részük. És fél szemmel olvastam valamit Pomáz első kézműves söréről a Redefine-ról.

Dupla vörös ale, végre valaki nem IPA-t, meg imperial stoutot csinál. Leteszteltük. Aztán még egy korsóval. Meg még eggyel véletlenül. Király volt.

Gyönyörű vörös szín, napfényben rezes. Hatalmas krémes hab (mondjuk ennek a csapos nem örült annyira, mert baromira habzott, egy korsót akár 5-10 percbe is beletelt kicsapolni). Malátás, enyhén édeskés (de nem a Stari Ír Vörös féle kandiscukros édesség), harapnivaló, finom kesernyével a végén. Fasza sör hideg és meleg napokra egyaránt. Árban csak egy picit volt drága (690 a korsó), szóval jövünk még érte, ha nem fogy el.

UPDATE: Vettem pár üveggel a Csakajósörben és újrakóstoltam. Még mindig habzott, de korántsem annyira mint a csapolt. Tovább melegedett ivás közben mint legutóbb és így új arcát mutatta. Kisebb test, több kesernye és egészen frissítő fanyarság. Még mindig király!

Image

Kritika #2 // Brüsszeli sörtúra

Elöljáróban annyit, hogy ez most egy elég hosszú poszt lesz, de cserébe igyekszünk röviden – helyenként egészen szakbarbár módon – írni a sörökről. A szubjektív nem a legjobb szó, de az első, ami az eszembe jut.

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Saison Dupont Vieille Provision & Tripel Karmeliet

Eddig azt hittem, hogy nem szeretem a saison-t, mint műfajt. Megiszom, mert ugye művelődni kell, meg persze szezonális is, de amint letudom, rohanok vissza a kedvenc típusaimhoz… Erre most jön a Saison Dupont és mindenre rácáfol. Frissít, de nem amolyan üdítő jelleggel, hanem igenis tiszteletet követelve, mégsem terhelve. Bármikor, bárhol megiszom első sörnek! Abszolút kedvenc persze soha nem lesz, de ez már az én hibám, nem az övé.

Ha valaki arra gondolna, hogy elsőre belenyúltunk a tutiba, az nem jár messze az igazságtól, mert ezek után az asztal jobb oldalán lévő Tripel Karmeliet-et egész hétvégén emlegettük. 8,5%-os apátsági tripel, de szinte fel sem tűnik (sem a típus, sem az alkoholtartalom). Életünkben nem ittunk még hasonlót, komplexitásában lenyűgözött; gyümölcsös, telt, érett, de közben könnyű. Nem tolakodó, de emlékezetes. Mestermű – ezért jöttünk!

Leffe Ruby

Leffe Ruby

Lelazítottuk magunkat egy Leffe Ruby-val, nna, nem azért, mert olyan sokat vártunk volna ettől a darabtól, csak vicces volt, hogy minden boltban legalább 6-7 féle Leffe állt a polcokon, így éltünk is a lehetőséggel. 5%-os édes gyümölcslé, se több, se kevesebb.

Cochonnette

Cochonnette

Sok vizet nem zavart a Cochonnette, bár a címkéje alapján sokkal komolytalanabbnak tűnt ez a 9%-os belga ale. Vártuk, hogy csak megérzünk valamit a korianderből, vagy a narancshéjból, de inkább csak kuszán fűszeresnek tűnt. Nem volt rossz, fogunk még vele próbálkozni.

eXcalibur Black IPA

eXcalibur Black IPA

nemén: – szerintem inkább gyümölcsös, mint keserű
én: – szerintem inkább keserű, mint gyümölcsös

A legjobb belga IPA amit ittunk. (Tudom, tudom, pohárba kellett volna kitölteni, de nem szerettük volna az egész hétvégét végigülni, így sörözés közben azért bejártuk a várost…) A fekete IPÁ-kkal csak újabban kezdtem ismerkedni; alapvetően tetszik a stílus és bár inkább “normál IPA” párti vagyok, egy eXcalibur-t bármikor hajlandó vagyok leverni. Bármikor. A hétvége egyik csúcspontja.

Scheldebrouwerij Oesterstout

Scheldebrouwerij Oesterstout

A Flying Dog Pearl Necklace Oyster Stout-ja métereket ver rá száztíz gáton. Ugyan nem veri le a gátakat, de a célfotóra épp, hogy csak felfér. A Ratebeer szerint csak 92-91 arányban kap ki a belga osztrigás stout, de szerintünk van ez a különbség 10 pontos is.

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

De Hopduvel Blondine Chinook Single Hop IPA

Az este tévedése. Kézműves is, IPA is, de itt lett először gyanús, hogy a belgák nem tudnak jó IPÁ-t csinálni. Tudom, hogy pohárba ki kellett volna tölteni, nyilván hidegebb is lehetett volna, de akkor se tudnám szeretni ezt a szőkét. Érdekesen indult, de a végére szenvedés lett belőle.

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Stella Artois & Chimay Triple Blanche

Ha már ott voltunk, csak ittam egy Stellá-t is. A magyar licenszverzióhoz képest kíváncsi voltam, mennyiben lesz más… Hát más volt. És nem jó. Abban sem vagyok biztos, hogy jobb, mint a hazai klónja! (Mondjuk erről csak úgy tudtam volna teljesen megbizonyosodni, ha ott van velem abból is egy dobozzal. Szerencsére nem volt.) Félreértés ne essék, nem volt vállalhatatlanul rossz, sőt, volt némi bája annak, hogy a brüsszeli napsütésben egy ilyen korsót emelgetek, de ez a szituációnak szólt, nem ennek a sörnek.

Jöhetett hát egy másik kinti “kommersz”, a Chimay Blanche. Tipikus fűszeres belga, ellenben nagyon könnyen iható, nagyon jó apátsági sör. Külön jól állt neki a kontraszt, hogy nem valami más tripellel együtt ittuk, hanem egy Stellá-val!

Duvel Tripel Hop 2013

Duvel Tripel Hop 2013

Bárcsak itthon lenne lehetőség a sarki ABC-ben 2013-as Tripel Hop-ot venni €1,98-ért. Az hagyján, hogy Budapesten is kifizetnék ezért a limitált kiadásért ennyit (minden évben más komlóval készítik a Tripel Hop-ot és aztán csak a készlet erejéig elérhető), de kinti viszonylatban ez kiemelten olcsónak számít. Bár már volt szerencsém hozzá, most sem hagyhattam ki: okos, telt, komlós.

Gordon Finest Scotch

Gordon Finest Scotch

A belga Primátor 24. Nem büntet annyira, mint cseh kollégája – se ízre, se erősségre -, de hasonló élvezetet nyújt.

Gordon Finest Platinum

Gordon Finest Platinum

A Gordon Finest Scotch sikerén felbuzdulva bevállaltuk a Platinum-ot is. Hiba volt. Alkoholos, nehéz, de közben ízetlen, lényegében vizes. (De nem úgy, mint a Guinness.)

én: – az utazás mélypontja
nemén: – simán meg lehetett inni… a Blondine IPA például nagyobb csalódás volt

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

Delirium Tremens & Delirium Nocturnum & Delirium Red

A Delirium Tremens világos, fűszeres, izgalmas illatú, belga ízvilágú. A Nocturnum ehhez képest sokat küld kívánatos barna színével, de ízében keveset vállal. A Delirium Red a mostoha kistestvér; az ártatlan külső és a gyümölcsszörpös íz mögött magas alkoholtartalom bújik meg. Már látszik rajta, hogy jobb csaj lesz, mint a nővérei, de még túl fiatal ahhoz, hogy fantáziáljunk róla.

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Troubadour Imperial Stout & Les 3 Fourquets Lupulus Hibernatus & Troubadour Westkust

Az első próbálkozásunk a Troubadour-ral jól sikerült! Az Imperial Stout-ja egy kávés, édeskés remek stout. A Troubadour Westkust fekete ipája egy olyan IPA, ami stout akar lenni, de jól áll neki ez a kettősség. A Lupulus Hibernatus az előző kettő keverékének bizonyult. Azért kíváncsi vagyok, ha magában isszuk, mit tudott volna mutatni ez az erős belga ale!

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

L’Alchimiste Eisbock & Struise T.H.R.E.E & Guillotine Bitter

A L’Alchimiste Eisbock nem hagyott mély nyomokat. Édeskés, erős. Ezek után vállaltuk be a Kis Delirium Bár itallapjának legerősebbjét, a 10%-os Struise T.H.R.E.E-t is. Az első benyomás egyből az, hogy nagyon alkoholos! Tokaji aszú illatú, szőlős-whiskey-s ízű. Büntet. Jól csúszott mellé a Guillotine Bitter! IPA jellegű, könnyen iható, lehet, hogy csak az előzmények után, de egyáltalán nem tűnt erősnek a maga 9%-val.

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Queue de Charrue Rouge & La Rulles Estivale & Poperings Hommel Dry Hop

Itt egy kicsit megtört a profi lendületünk, mivel összebarátkoztunk Greggel és Kristinnel Chicago-ból. Hatalmas sör-őrültek, előbbinek BREWHEAD volt az ujjaira tetoválva, utóbbinak egy vigyorgó komlófej a csuklójára; őket sem az Atomium vonzotta Brüsszelbe.

A Queue de Charrue Rouge egy 8,7%-os szörp, ami a kelleténél jóval gyümölcsösebb. A La Rulles Estivale-t a ház ajánlásával ittuk. Fű ízű, utólag kicsit értetlenkedtünk is, hogy egy ilyen helyen pont ezt javasolták… Kellemes volt, de nem kifejezetten az a sör, amit ajánlanék. Újdonsült barátainkkal közben kitaláltuk, hogy menjünk át a Nagy Delirium Bárba, így a Hommel Extra Dry Hopping-ot már csak lerántottuk (fogalmunk sincs milyen volt) és a Pisilő Kislány érintésével (nem szó szerint) egyből egy három szintes tömött söröző közepén találtuk magunkat.

A 2400 elérhető sörből előbb egy Bersalis Triple, majd néhány Chouffe Houblon Ipa került a kezeink közé, utána pedig mintha egy Dupont Monk’s Stout és pár Monkey Paw Rich Man’s IPA jött volna. Aztán egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy a külvárosban álldogálunk bagettbe töltött gyrost és sült krumplit majszolva. Az estének hamarabb vége lett, mint gondoltuk, de az előzmények ismeretében ez azért valahol borítékolva is volt.

Cantillon Oude Lambik

Cantillon Oude Lambik

A Cantillon sörfőzdét és múzeumot nem hagyhattuk ki! Érdemes lenne egyszer erről is írni, de – azon túl, hogy önálló posztot érdemelne – már így is kezd elburjánzani a terjedelem, így szigorúan az itt kóstolt főzetekre koncentrálunk. Egy éves Lambic-kal kezdtünk, a spontán erjesztés miatt ez elvileg minden évben más: savanyú, inkább fanyar, alig szénsavas, szinte üdítő jellegű. Másnaposan kimondottan jól esett!

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

Cantillon Rosé De Gambrinus & Cantillon Heerengeuze

A következőkben is folytatódott a lambic-vonal, a Cantillon Rosé De Gambrinus málnás volt színében, illatában és ízében is (meglepő módon a málna miatt). Alacsony alkoholtartalmú, a gyümölcs minden próbálkozása ellenére sem tudott felülkerekedni a savanyúságon.

Geuze-t is mindenképpen kellett kóstolnunk, ez 1, 2 és 3 éves lambic-ok keveréke, mely az üvegben nyeri el végső szénsavasságát. Aszús illat, fanyar íz, ami a végére átcsap keserűbe. Mindkettőtől kirázott minket a hideg, de nem azért mert annyira rosszul estek volna, egyszerűen ennyire meglepő volt ez a fajta ízvilág.

De Koninck

De Koninck

A belga Kumburák. Ez jutott mindkettőnknek elsőre eszébe. Nyilván, ha egymás mellett isszuk ezt a belga ale-t, meg az említett cseh pilsner-t, nem jutunk ilyen következtetésre, de ilyen távolságból könnyű a nagyvonalú asszociáció.

Lefebvre Belgian Framboises

Lefebvre Belgian Framboises

Talán a Leffe Ruby-nál is sikerült lentebb adnunk ezzel a gyümölcslével. Másnaposságra jó volt. Másra nem. Nyomokban sört is tartalmaz. Mondjuk nem számítottunk sokra tőle és ennyit is kaptunk… Nyilván ezzel a darabbal, meg a 3,5%-kal a célcsoportot a nem sörivók képzik.

Vedett Extra White

Vedett Extra White

Annyi helyen láttuk a Vedett reklámanyagait, hogy mindenképpen rá kellett mennünk. Mivel nem sörszaküzletekben, vagy kurrens sörbárokban találkoztunk a márkával, hanem közértekben, büfékben, ezért hatalmas várakozásaink nem voltak. Lehet, hogy a túlzottan alacsony elvárások, vagy a mellé fogyasztott remek fish & chips miatt, de nagyon kellemesen csalódtunk ebben a belga búzában. Friss, citrusos, könnyű – mindent megadott, amit egy búzasör adhat.

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

St-Feuillien Black Saison & St-Feuillien Belgian Coast IPA

A posztindító Saison Dupont Vieille Provision annyira pozitív benyomást tett ránk, hogy nem haboztunk sokat a St-Feuillien Black Saison berendelésénél. Kissé nehéz, kifejezetten jó, mégsem múlja felül az előbb említett saison-t.

A St-Feuillien Belgian Coast IPA ismét bizonyította (a Blondine, vagy a Chouffe Houblon után), hogy a belgák nem tudnak jó ipát csinálni. (Nyilván az IPA számomra amerikai típusú ipákat jelent, ezért nem tudom megfelelően értékelni ezeket a darabokat… Talán az lenne a helyes fogalmazásmód, hogy a belgák nem amerikai típusú ipát csinálnak.) A fekete ipákra persze egy szavam se lehet, de a St-Feuillien ipájával nem tudtam megbarátkozni! Nem volt szenvedés, de már a felénél azt kerestem, hogy mivel tudnám folytatni az estét.

Troubadour Magma

Troubadour Magma

A Troubadour-ban egyszer sem kellett csalódnom a hétvége folyamán! A Magma hivatalosan egy dupla IPA, valójában viszont olyan, mint – képzavarral élve – egy erősen alkoholos APA, egyszerre könnyű és testes. Gyönyörű, sötét, borostyános, masszív habbal.

Dupont Biere de Miel Biologique

Dupont Biere de Miel Biologique

Ha már Dupont-tal kezdtünk, hát azzal is fejeztük be… Mondják, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet lépni, de ha patakokban folyik a sör, inkább ebbe lépünk! Jócskán próbára tett ízlelőbimbóink meghálálták ezt az utolsó szerencsés választást. A ‘bio’ felirat sem tudott szerencsére eltéríteni a Biere de Miel-től… Gyümölcsösen füstös, hivatalosan saison, miközben van benne egy olyan virág-virágpor csavar, amit sörben nem éreztünk!

A papírforma szerint 34 különböző sört kóstoltunk, de persze van amire nem emlékszünk (ne haragudj kedves Hommel Extra Dry Hopping), van amit nem teszteltünk “tudományos alapossággal” (mondjuk a Bersalis Triple), ami nem belga, az alapból ki is esett (lásd az amerikai Monkey Paw Rich Man’s IPA) és olyan is akadt, amit ugyan ittunk, de írni teljesen felesleges lett volna róla (Jupiler)… A végszó az, hogy teljesen kellemesen csalódtunk a belga sörkultúrában, hiszen nehéz, fűszeres apátsági sör túladagolásra számítottunk, ehelyett rátaláltunk egy csomó játékos saisonra, fekete ipára, amiket nem csak a megismerés izgalmában, de a szürke hétköznapokon is szívesen látnánk a poharainkban.

Kritika #1 // Esti Mese

Úgy alakult, hogy a múlt hét végén még sütött a nap. A Margitutcakilencben mini sörfesztet tartottak, és csapra került az Esti Mese nevű új brown ale. Egyiket sem ismertem még túl közelről, így a kellemeset a hasznossal összekötve (meg a csajomat a hajánál fogva húzkodva) elindultam megnézni a tényállást.

Rendes sznobként érdekelnek a hagyományos sörfajták (amikhez nem értek) és persze hagyományos maláták (amihez főleg nem értek). A brown ale-lel még csak kétszer találkoztam, az egyik picit jobb volt (Newcastle Brown Ale), a másik kevésbé (Legenda James’ Brown Ale), így a harmadik alanyra várt, hogy eldöntesse velem: akarok-e brown ale-t inni még az életben?

Röviden: akarok.

Hosszabban: a sör karakteréről, szakmai tudnivalóiról már írtak itt, sőt vak-tesztelték is itt, így inkább a benyomásaimra hagyatkozom, és közben elszórok néhány szakkifejezést.

A sör maga gyönyörű sötétbarna, fényben vörösesbarna színű. Olyan krémes és finom hab, amivel eddig csak stoutoknál találkoztam. Könnyű ivású, nincs nagy teste, kellemesen itatja magát. Diós, csokis, olajos – zöldet, komlót nem igen érezni. Személy szerint a bajor/cseh dunkel/tmavy vonal kicsit kifinomultabb alternatívájának tudom elképzelni, ami ősszel pont kellemes, de ha jön a hideg, akkor váltani kell egy jó porterre, vagy baksörre.

esti mese

esti mese habbal

Nem mondanám, hogy örökre a rabjává tett a stílus, azt sem, hogy villámcsapásként világosodtam meg a sörtől. De jól éreztem magam vele. És tudom (sejtem), hogy pont ezt a legnehezebb megcsinálni: egy faxni nélküli, hagyományos fajtát megtölteni tartalommal és talán egy kis egyéniséggel is.

Hogy a sör miért működött tökéletesen? Mert jó volt a Margitutcakilencben üldögélni, nézni a sürgölődő árusokat, érezni a birkapörkölt alatt pattogó tűz illatát, élvezni az utolsó napos őszi délutánt. A sör tökéletes kiegészítője volt a pillanatnak.

Egy sörsznobnak ennél több nem kell.

Beköszönünk.

“Sörösblog van pont elég, minek kéne még egy?!” – a CREDO-ban már volt erre utalás, itt ki is fejtjük.

Blog ugyan van elég, de szerencsére írnivaló is akad, véleményünk meg aztán pláne, és úgy érezzük tudunk, lehet és kell is még hozzátenni ehhez az egész történethez. Ez persze nem a már meglévő oldalak kritikája, sőt, respekt a többségüknek (nélkülük mi sem tartanánk itt)! Mi azért mégis tovább árnyalnánk ezt a történetet, még ha a tudományos igényesség távol is áll tőlünk…

Nem is érezzük azt, hogy annyira újba vágnánk a fejszénket, de talán jobb is így, mivel nem barátokat jöttünk szerezni. Persze nem vagyunk vállalhatatlanul rossz arcok, de, ha sörről van szó, nem ismerünk kegyelmet! (Tréfát? Tréfát azt ismerünk.) Félreértés ne essék, elsősorban a pozitívumokra próbálunk majd koncentrálni, hiszen direkt nem rontanánk el se a saját mókánkat, se másokét!

"Good people drink good beer." - Hunter S. Thompson

HUNTER S. THOMPSON: The Beer Rum Diary

Good people drink good beer” – hogy Hunter S. Thompson agyonidézett mondatával ékeskedjünk, és hát minek is tagadnánk: szeretjük a jó sört. A továbbiakra nézve pedig még annyi, hogy jó lesz. Buli!