BrewDog Hello My Name Is

‘Proteszt sörök a műfaj mestereitől’ címet is adhattam volna a bejegyzésnek, de nem tettem, cserében viszont egyből ezzel nyitok… Előzetesen már hallottam, hogy a Vote Sepp rossz, a Hello My Name is Vladimir meg jó, de ha bármiről le lehetne engem beszélni, akkor ez a blog se lenne, nem, hogy ez a poszt.

BrewDog Vote Sepp & Hello My Name is Vladimir

Az orosz rendezésű 2014. évi téli olimpiai játékokra időzített dupla ipa egy kis borsot hivatott törni Vladimir Putin, illetve az országra jellemző hivatalos melegellenes retorika orra alá nevével, külalakjával és nyíltan maszkulin promóciós anyagával. (Küldtek is a Kremlbe pár üveggel.)

Helló, a nevem Vladimir. Én egy sör vagyok über–hetero férfiak száméra, akik topless lovagolnak és kést hordanak. A 2014-es téli olimpia söre vagyok. De nem a melegek számára. Szeretsz megtermett férfiakat birkózás közben látni a judo szőnyegen, vagy fecskében horgászni? Akkor ez neked szól!

Előreszaladok egy kicsit, a Hello My Name is Vladimir egy jó vicc. Borostyános, testes, szénsavas. Jól iható, kiegyensúlyozott dupla ipa lett túlzások nélkül. Édes, nyúlós, komlós, nem szétkeserű, de keserű, zamatos, fasza kis ivósör. Talán egy kicsit túl könnyen is csúszik, mert semmi komoly egyéb reakciót nem vált belőlem ki, így, ha belekötnék, akkor csak azt tudnám mondani, hogy lehetne maszkulinabb és sokkolóbb.

A Vote Sapp egy kísérlet arra nézve, hogy korrumpálják a FIFA korrumpálhatatlan elnökét a 2022-es Futball Világbajnokág helyszínével kapcsolatban. (Annak az elvnek a mentén, hogy ha Quatarnak összejött, akkor Skóciának is minden esélye megvan rá…)

Egy korrumpálhatatlan hibiszkuszos búza, ami egyben egy kacsintás és bólintás is fáradhatatlan futball führerünk irányába…

Ha már az előzőekben is lelőttem a poént jó előre, itt se teszek másként: ez a sör egy rossz vicc. Rozé fröccs jelleggel bír erősen, ízre is vizes, szódás, szénsavas és savanykás; ha nem én töltöm ki, el sem hiszem, hogy ez sör, főleg nem, hogy Brewdog. A hab is eltűnik róla hamar és marad egy pirosas-rózsaszínes lötty a pohárban. Vajon fricska ez a Fifa vezetőjével szemben (mármint, hogy direkt rossz)?! Csak egy kis keserű van a végén, halovány komlósság, amúgy értékelhetetlen. Vajon szánt szándékkal egy csomó rossz kompromisszumot hoztak a készítése közben??? Azért ilyen?! Egy rakás kérdésem merült fel… És a legégetőbb: miért a fogyasztón (rajtam) csattan az ostor?

Az Old World duó után kissé taktikát váltok, és nem egyesével veszem az akadályokat, hanem egyből 3 BrewDog újdonságot gyúrok egy posztba, hogy kicsit követhetőbb legyen a dolog.

Shipwrecker Circus, egyből a közepébe, BrewDogosan szétkomlózott – a szintén közreműködő amerikai Oskar Blueshoz még nem volt szerencsém, de ezentúl nyitva tartom a szemem -, így egy vakkóstolás során hosszú percekig kéne gondolkoznom. A lenti fotó ellenére nem ennyire sötét, inkább karamellásan bordós-lilás színű. Kiöntve egyből megállíthatatlanul szabadul ki a komlóillat, vékony habréteget eresztve maga fölé. Enyhén szénsavas csak, meglepően édes, de lehet, hogy csak a 10,5%-os ABV miatt. Igazi desszert, már ha komlórajongók vagyunk (és miért ne lennénk azok)… Bejön. Egy szétsörözős estén nem biztos, hogy beválasztanám, de egy kiadós étkezés után nagyon jó levezet, lelazít!

Shipwrecker Circus

A Hello, My Name is Sonja szétáfonya, de nem Békésszentandrási Szent András Könnye vonalon, hanem visszafogottan, szárazon, nagyon ipásan; ez viszont mégsem tipikusan az a BrewDogos nyálcsorgatós komlókavalkád, talán amiatt, hogy ez a sör szintén egy kooperáció eredménye, csak ezúttal az Evil Twin Brewinggal. Édes – keserű – aztán édes, és a végén érezni nagyon finoman az áfonyát. Nagyon gyümölcsös, de nem úgy, ahogy az amerikai ipák szoktak… Kár, hogy év végére jött ki, mert igazi nyári dupla ipa: barnulnék Szonjával együtt egy kis darab törölközőn közösen izzadva!!!

Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja

A Hello, My Name is Mette Marit sokkal opálosabb, kevésbé szénsavas, ugyanúgy 8,2% mint a Sonja. A vörös áfonyához mérten ez egy kissé savanyú – míg az előző telitalálat -, kicsit semmilyen. Persze a gyümölcs eleve predesztinálja talán erre, hiszen a normál áfonya sokkal édesebb, kommerszebb, befogadhatóbb, mint a vörös. BrewDog mércével sok hűhó szinte semmiért.

Ha egy magyar dupla ipa lenne, oda meg vissza lennék… A Főzdefeszt jut az eszembe, ahol már harmadik napja vagyok benyomva, már azt sem tudom mit iszom, de égre földre dicsérem, hogy a legjobb magyar sör, ami éppen a kezem ügyében van… Aztán soha többé még csak eszembe sem jut felé nézni.

Konklúziónak legyen elég annyi, hogy, ha csak Mette-t innám csalódás lenne, de Sonja kimenti őt is!