My Name Is | Fenékig

A BrewDog Hello, My Name Is sorozata nem új vendég az oldalon, akárcsak a poharamban, így nem rizikóztam sokat, amikor a finn ihletésű Hello, My Name is Päivi után nyúltam.

A várt reveláció viszont elmarad; nem érzem azt a felszabadító, iszonyat gyümölcsös dupla ipa ízorgiáját, amire az előzmények alapján számítottam. Ez persze nem baj, mert nem kell mindig ugyanolyan söröket inni (bár megvan nyilván ennek is a bája).

BrewDog Hello, My Name is Päivi

Elsőre a sós-karamellás csokoládé jut az eszembe, ahogy játszik az ízekkel… Természetesen szó nincs arról, hogy ez a dupla ipa tejcsokoládésan édes lenne, csak arról, hogy a visszafogott édesség átcsap fanyarba, onnan meg keserűbe és aztán ez egyre kisebb hullámokban, de lejátszódik újra és újra. (Pont úgy, ahogy a só ellensúlyozza a csokoládét.) Nem finomkodik, nem túloz, ki van ez találva, de közben még sincs annyira túlgondolva. A homoktövis adja a csavart, a komlózás pedig a már-már trópusi gyümölcsökre hajazó asszociációkat (nem citrus, az biztos). Közel sem nyálcsorgatós, hanem száraz, a 8,2%-os alkoholossága pedig csak az utolsó korty után érződik.

Ennek ellenére érdekes módon nem extrovertált lesz tőle az ember, hanem befele fordul; ez azoknak a hétköznapoknak a söre, amikor kell egy kis nyugalom a pohár fenekén. Arra tökéletes. Péntek esti asztalcsapkodós röhögéshez nézzünk inkább egy másik Brewdog után… Engem megtaláltok addig is itt!

Az Old World duó után kissé taktikát váltok, és nem egyesével veszem az akadályokat, hanem egyből 3 BrewDog újdonságot gyúrok egy posztba, hogy kicsit követhetőbb legyen a dolog.

Shipwrecker Circus, egyből a közepébe, BrewDogosan szétkomlózott – a szintén közreműködő amerikai Oskar Blueshoz még nem volt szerencsém, de ezentúl nyitva tartom a szemem -, így egy vakkóstolás során hosszú percekig kéne gondolkoznom. A lenti fotó ellenére nem ennyire sötét, inkább karamellásan bordós-lilás színű. Kiöntve egyből megállíthatatlanul szabadul ki a komlóillat, vékony habréteget eresztve maga fölé. Enyhén szénsavas csak, meglepően édes, de lehet, hogy csak a 10,5%-os ABV miatt. Igazi desszert, már ha komlórajongók vagyunk (és miért ne lennénk azok)… Bejön. Egy szétsörözős estén nem biztos, hogy beválasztanám, de egy kiadós étkezés után nagyon jó levezet, lelazít!

Shipwrecker Circus

A Hello, My Name is Sonja szétáfonya, de nem Békésszentandrási Szent András Könnye vonalon, hanem visszafogottan, szárazon, nagyon ipásan; ez viszont mégsem tipikusan az a BrewDogos nyálcsorgatós komlókavalkád, talán amiatt, hogy ez a sör szintén egy kooperáció eredménye, csak ezúttal az Evil Twin Brewinggal. Édes – keserű – aztán édes, és a végén érezni nagyon finoman az áfonyát. Nagyon gyümölcsös, de nem úgy, ahogy az amerikai ipák szoktak… Kár, hogy év végére jött ki, mert igazi nyári dupla ipa: barnulnék Szonjával együtt egy kis darab törölközőn közösen izzadva!!!

Hello, My Name is Mette Marit & Hello, My Name is Sonja

A Hello, My Name is Mette Marit sokkal opálosabb, kevésbé szénsavas, ugyanúgy 8,2% mint a Sonja. A vörös áfonyához mérten ez egy kissé savanyú – míg az előző telitalálat -, kicsit semmilyen. Persze a gyümölcs eleve predesztinálja talán erre, hiszen a normál áfonya sokkal édesebb, kommerszebb, befogadhatóbb, mint a vörös. BrewDog mércével sok hűhó szinte semmiért.

Ha egy magyar dupla ipa lenne, oda meg vissza lennék… A Főzdefeszt jut az eszembe, ahol már harmadik napja vagyok benyomva, már azt sem tudom mit iszom, de égre földre dicsérem, hogy a legjobb magyar sör, ami éppen a kezem ügyében van… Aztán soha többé még csak eszembe sem jut felé nézni.

Konklúziónak legyen elég annyi, hogy, ha csak Mette-t innám csalódás lenne, de Sonja kimenti őt is!