Tag Archives: Red IPA

Kritika #134 // Szent András Sörfőzde Nyúlon Innen – Nyúlon Túl

Írtuk már többször a Szent András Sörfőzdéről, hogy milyen tudatosan, szépen, biztosan lépegetnek mindig előre. Nincsenek hetente nagy bejelentések, a sörök sem verik ki a biztosítékot, de mindig lehet rájuk számítani. Na, hát most ezt jó néhány szempontból felrúgták. Egyszerre hoztak ki két sört, amik ráadásul fűszeres kollaborációk és szintet léptek a körítésben is. A héten debütált a Nyúlon Innen Nyúlon Túl húsvéti sörpáros, a tervek szerint a karácsonyi Esthajnalhoz hasonlóan évente jelentkező szezonális cucc. Vörös IPA mindkettő, kicsit más komlókkal, a Nyúlon Innen kétféle borssal és babérlevéllel, a Nyúlon Túl jázminvirággal.

Selim-bors, kubeba-bors, jázmin

A Nyúlon Innen-nel kezdünk, és ezzel lehet, hogy jól el is rontjuk az értékelést. Az alapvetően inkább ételek mellé tervezett borsos-babéros sör fasza, de annyira domináns, hogy később a jázminos sör finomabb fűszerezését már nem tudjuk annyira érezni. A sör csudijó vörös, sőt, fényben piros, a belerakott fűszerek majdhogynem a komlót is ledominálják, a kellemesen édeskés egzotikus illat elfed mindent. Egyértelműen arcba támad, ledöngöl. Idővel persze jön egy nagyon kellemes vörös IPA, jó az alap, nem követi a most divatos gyümölcsleves állagot, egyszerűen csak jó sör akar lenni. Kérünk a másikból is, miközben átrágjuk magunkat a Segal Viktor és Gerő Eszter (desszert) által összerakott menün – apropó, tényleg szintlépés, sörpremieren ilyen helyszín, ilyen kiszolgálás még nem volt (egészen tegnapig, amikor Lőrincz György főzött a Johnny Firpo bemutatóján) – megnézzük, hogy a jázmin tud-e érvényesülni ennyi íz mellett.

Kacsa, cékla, sörhab

Elsőre nem. Sőt, sokkal inkább ajánlanánk magában. Finom, könnyed, nyoma sincs a másik sör egyértelműségének. Nem mondom, hogy fejtegetni kell, mert annyira azért nem bonyolult, de nyugodtan el lehet vele üldögélni, meginni belőle pár pohárral. Kellemes, melegedve szép virágillatokat hoz, csak hát mire ide eljutnánk, már igazából meg is isszuk.

Szent András Sörfőzde – Nyúlon Innen / Nyúlon Túl

Összességében tehát szuper délután volt, magas gasztronómia, magas élet, magas sörkritikusok. A Szent Andrási Sörfőzde szépen lépdel tovább, meglep és szórakoztat úgy, hogy közben továbbra is az abszolút fogyasztható kategóriában marad.

Ki igya?

Aki szereti a különleges ízeket, vagy a gasztro vonal felől menne rá a sörökre. Aki inna egy kellemes vörös IPA-t.

Ki ne?

Aki nem szereti a Húsvétot. Aki szerint a sör az a pilzeni.

Akkor ez most jó?

Nagyon is korrekt.

Kritika #90 // Vörös kétszer – Szubmolok és Mia San Mia

Tobzódunk a hülyenevekben na. Az este szereplőinek teljes neve nem is fért fel a címbe, úgyhogy a megfejtés most következik: tegnap dupla premier volt a Jónásban. Eredetileg a gerilla Beerd Sörfőzde új India Amber Ale-je – azaz borostyán IPA szerűsége, a Szubmolok mutatkozott volna be, de hozzácsaptak egy hordót a Sörök a Möszjő Vödréből csapatának új vöröses búzasöréből is, a Mia San Mia-ból. Már korábban is írtuk, hogy szeretjük a vörösöket, meg amúgy is rohadt meleg volt, szóval hazafelé beugrottunk. Nem mondom, hogy kár volt, de van mit tanulni az estéből.

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből MiaSanMia

Beerd Sörfőzde Szubmolok és Sörök a Möszjő Vödréből Mia San Mia

Az első meglepi az volt, hogy műanyagpohárba adták a sört, mert konkrétan konstans 20 méteres sor állt a pult előtt, a terasz pedig rogyásig tele és egyszerűen nem pörgött vissza az üvegpohár, így oldották meg, belefér. Balfácán módjára rögtön fotózni kezdtem, hogy ne félig megivott poharakat kelljen vakuzgatni. Ha előbb beleiszom a Mia San Mia-ba, akkor valószínűleg vissza is adom rögtön, így már nem akartam kiállni a sort. Ebbe bakker beledőlt a citrompótló, teljesen értékelhetetlen sörként. Próbálkoztam még vele picit később, egy kis gabonásságot véltem felfedezni, de felesleges fejtegetni, ez sajnos megsavanyodott. A SöVöMö-s srácok az esti fényképes posztot látva rögtön ránk is írtak, hogy sorry, valami gáz volt a hordóval. Palackból állítólag rendben van, úgyhogy most megy a nyomozás, hogy hol a hiba, más hordó is fertőződött-e.

Egyetlen kérdés maradt csak akkor: kinek a döntése, hogy egy rossz sör egész este fent legyen a fizetőközönség előtt, nem éppen olcsón? Azóta elvileg lekerült már, de hamarabb kellett volna lépni mindkét félnek. Várjuk, hogy mi lesz a végkimenetel, mert amúgy a koncepció tetszik, a színe fasza volt a sörnek, meg a srácok jó söröket szoktak csinálni.

Ezek után kissé gyanakodva fordultam a Szubmolok felé, ami viszont ilyen előzmények után kellemes csalódás volt. Tetszetős sötétvörös szín, tartós kis hab. Azonnal megcsapott a túlérett gyümölcs illata és ezt hozta az ízében is. Kissé szénsavas, de kellemesen iható. Az egyetlen negatívum egy kis porosságérzet volt, talán még egy hetet érhetett volna, vagy lehet, hogy a hordó nem pihent eleget mielőtt csapra került. Nem váltja meg a világot, vannak nála sokkal jobb IPÁk, de ha ez lesz csapon valahol, nem fogom elkerülni.

Kritika #75 // Sörök a Möszjő Vödréből – Roger Roger

Csípem a vöröseket. A vörös mindig valami más, valami izgalmas, valami érdekes. Talán emiatt van, hogy tavasszal találtam meg a legjobb téli IPA-t (bocsi Hangover Rasta).

A Sörök a Möszjő Vödréből gerilla csapatának negyedik nagyközönség előtti söre a Mrs. Wheeler, a Prof. von Mannheim és a Way to Amarillo után, a premier a Jónásban volt (nem véletlenül, hiszen a sör a Reketye Sörfőzdében, a Jónás saját főzdéjében készült). A Roger Roger egy rozsos IPA, 20% rozsmalátával, Amarillo, Citra és Chinook komlókkal.

Roger Roger - durván vörös

Roger Roger – durván vörös

Ami elsőre feltűnt, hogy milyen elképesztően piros színe van a sörnek. Az egyik legszebb amit láttam. (Pohártól függően amúgy egészen sötétvöröset és világospirosat is tud.) A másik, hogy IPA-hoz képest durván krémes a habja, bár sajnos hamar elszáll. A komlók miatt vártam egy citrusos frissességet, de nem volt. Kenyér és fűszeresség jött át elsőre. Ízében is ezeket hozza, ahogy melegedett, úgy jött elő a végül egy kis citrus a véglecsengésbe. Tulajdonképpen nekem nem is hiányoztak, így is nagyon egyben volt. Közepesen testes, jól csúszik azért is mert bár keserű, de nem túlságosan, tud belőle inni az ember többet is. Fűszeres, melengető, jó a színe, tök fasza téli sör ha valaki nem bírja az édeskés, malátásabb cuccokat amiket általában ilyenkor lehet kapni. Csípem a vöröseket. Sunáznám.

Kritika #31 // Főzdefeszt 7.

Foghatnám valami hangzatos magyarázatra, hogy kissé aktualitását vesztette a dolog (a nyári és az őszi Főzdefeszt közé időzítettem szándékosan ezt az írást), de az igazság az, hogy egyszerűen megcsúsztam ezzel a monstre poszttal. Viszont elég jól dokumentáltam a 7. Főzdefesztet, így tartozom magamnak annyival, hogy bő két hónap késéssel ugyan, de – még a 8. előtt – megosztom a tapasztalataimat.

Új helyszín, Metapay, idén is kígyózó sorok, némi káosz, Street Food show – ezekről itt NEM lesz szó. (Elfogadtam, kibírtam, kiálltam, megszoktam, nem ettem.) Praktikus szempontokat is figyelembe véve próbálom rövidre fogni mondandómat (ahogy a blog eddigi legtöbbet olvasott írásakor is tettem), illetve köt a forma is, elvégre mégiscsak a Kritika rovaton belül foglalkozom az eseménnyel, pontosabban a sörökkel.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Hopaholic IPA & ArmBandusz K.I.P.A.

Céltudatosan Armando Otchoánál kezdem a Hopaholic ipával és meg is szavazom egyből a Főzdfeszt sörének. Telt, édes, hihetetlenül komlós és annyira jólesik, hogy nem szokásom ugyan, de egyből kérek még egyet. A fesztivál ideje alatt aztán random módon vissza-vissza látogatok, hogy még egy korsóval kapjak ebből a legkevésbé sem kommersz ipából. Telitalálat, 100 / 100.

Az erős kezdés után a jászdózsai Köleses sörrel kooperált ArmBandusz kipának esélye nincs; keserű ipa, de annyira, hogy nekem is túlzás. Grapefruitot vélek felfedezni benne, alapvetően jó, de a Hopaholic után – ez most viccesen hangzik – erősen egydimenziós.

Hopfanatic BodzIPA & Hopfanatic Tsunami

Hopfanatic Tsunami & Hopfanatic BodzIPA

A Hopfanatic Tsunamiját mindenképpen kóstolni akarom, amíg el nem fogy, így hozzájuk vezet a második utam. Nem szoktam rugózni az árakon, csak tényként jegyzem meg, hogy 400 forint / dl, de akkor is korsóval iszom (alapvetően mondjuk nem is árulnak belőle fél litert, de aztán megegyezünk), hogy érezzek is valamit, ne csak a felszínt kapargassam; kávés, bourbonös, édes és zsibbaszt – a magyar Tokyo*. Egy igazi imperial stout, ami nem hazudtolja meg önmagát.

BodzIpával oldom a feszültséget (mintha a Tsunami nem simította volna ki a vonásaimat), egy nyári ipa, kellemesen keserű, nem nehezedik, de a bodzát sem érzem annyira. Nem lesz a kedvencem, de egy laza sör.

RothBeer Bakancslista

RothBeer Bakancslista 01

A RothBeer Bakancslistájára azóta fenem a fogamat, amióta hírét vettem a készülő sorozatnak, de a 01-es kiadás egyből csalódás. Jó ez, és persze imádom a Távoli Galaxist, így ezt sem húznám le, de a felhasznált sorachi ace komló valahogy nem tesz jót ennek a sörnek. Van valami fura, lekerekített mellékíze (egyesek szerint kapros, mások szerint gyógyszeres), amit nem tudok szeretni.

Sir Smoke-A-Blond

Brandecker Sörház / Armando Ochoa – Sir Smoke-A-Blond

Füstös láger, semmi más – legalábbis számomra nem nyújt többet a Sir Smoke-A-Blond.

Horizont IPA II.

Horizont IPA II.

Sajnos lemaradtam a Horizont sörök 2 nappal korábbi premierjéről, de szerencsére sokat azért így sem kellett várnom a tesztelésre. Barackosan gyümölcsös, kissé keserű, jópofa nyári sör a Horizont IPA, ami elsőre ugyan nem győz tökéletesen meg, viszont így a nap végén nem is mondanék le róla. Annyiban maradok magammal, hogy próbálom még, mert érdekel, mit tud.

Horizont Japán Búza

Horizont Japán Búza

Ha már a Horizonttal zártam az első napot, a Horizonttal is indítom a másodikat. A Japán Búza savanykás, de nem búzásan citrusos, sőt, nem is citrusos. Kissé füstös, a sorachi achi komló miatt pedig kerek, gyógyszeresen keserű. A márka eredeti koncepciója, hogy „érthető” kézműves söröket készítenek nem csak az ínyencek számára, ezzel ellentétben szerintem ez egy komplex sör és – nem állítom, hogy rossz – nekem nem jön be (ez továbbra sem az én komlóm).

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Kaltenecker / Bay Brewing Yokohama Suzuki India Pale Lager 16°

Maradunk Japánnál a következő Kaltenecker Bay Brewing Yokohama kooperációval; a Suzuki India Pale Lager lágerként alsó erjesztésű, de ipaként lett komlózva, ezért az IPL megnevezés (vagy ízlés szerint Strong Pale Lager, illetve Imperial Pils; mindegy is). Frissít, üdít, igazi nyári csobbanás. A keserűsége nagyon kellemesen levezet, nem nehezedik a legkevésbé sem. Menő.

Stari Grapefruit Búza

Stari Grapefruit Búza

Szétédes, csajos, szirupos; a Stari Grapefruit Búza alaposan igénybe veszi az ízlelőbimbókat. Másnaposságra menő lehet.

Hámori Birsalma & Hámori Banán

Hámori Birsalma & Hámori Banán

A Hámori Banán mindig jólesik, sosem mulasztom el egyik Főzdefeszten sem. Lelazít, üdít, feldob – nincs mit túlmagyarázni rajta. Ennek apropójából került a Hámori Birsalma is az asztalra, ami viszont egy hatalmas tévedés, illatra is rossz, ízre pedig még rosszabb. Senkinek sem lenne szabad innia. Tényleg nem.

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

Kecskeméti Sörmesterek Kolibri IPA & Élesztő Sörműhely Medvetánc

A Kolibri táncol a gyümölcsös és a keserű IPA között, britesen keményvonalas, kellemesen laza, de nem könnyű. Bármikor innám, pedig nem az a szét-IPA, amit imádok.

A Medvetánc egy gyömbéres ale, ami kissé fröccs jelleggel bír. Nyárra tökéletes ez is, de semmiképpen sem geil, hanem egy igazi sör (a legkevésbé sem olyan, mint Sörapu Narancsos-mézes Gyömbérizéje.) Csavar kissé a gyömbéres vége, jólesik nagyon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért vizesnek érzem, de ezzel nem lehúzni akarom, csak jelzem, hogy ha kicsit töményebb lenne, 10/10-et adnék rá! Összességében ez egy elég jó kör volt.

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

Hara’Punk Monkey Funky Yeah

A Hara’Punkos srácok egy saisonnel készültek erre az évre. A Monkey Funky Yeah szerintem nem mindenkinek fog bejönni, én mégis azt mondom, hogy eddig ez a legjobb sörük. Színre aranylóan homályos, állagra sűrű, ízre kissé fanyar. Narancsot, illetve grapefruitot vélek felfedezni benne, de nem viccel, ellenben jólesik. Adom.

Ikkona Red IPA

Ikkona Red IPA

Az Ikkona Red IPA egy édes vörös ale, ami billeg az IPA és az IRA (India Red Ale) között. Az édesség után csak egy leheletnyi keserűség jön, jelezve, hogy a készítők ez előbbinek szánták. Kellemes volt, de nagy nyomott nem hagyott.

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Legenda Kelet Indiai Társaság IPA & Zip’s Saison

Végre van újra Kelet Indiai Társaság, le is csapok rá gyorsan, de nincs katarzis. Olyan régóta nem ittam, hogy talán túl sokat gondoltam bele… Okés, de a mezőnybe egyszerűen beleszürkül, semmilyen érzést nem vált ki belőlem, pedig a Legenda egyik zászlóshajójaként tartom számon. Persze az is lehet, hogy megütött a nap.

Akár így van, akár nincs így, de a Zip’s Saisonben sem vélek már felfedezni semmit. Jópofa, belga típusú búzasör érzetű – sőt, barackos – saison. Tetszik, talán egy fokkal jobban, mint az előző ipa, de nem mozgat meg. Feltételezve, hogy nálam van a hiba, gyorsan haza is szédülök, hogy a harmadik napra is maradjon kóstolni való.

Eleszto Sormuhely / Roth Zoltan Egy Milliard Megawatt

Élesztő Sörműhely / Roth Zoltán Egy Milliárd Megawatt

Az Egy Milliárd Megawatt dupla ipa méltó kihívója lett a Hopaholic ipának.  Masszív, komoly, tisztelet parancsol; félúton van a klasszikus brit és a modern amerikai ipa között. Az Élesztő Sörműhely és Róth Zoltán kooperációjában hivatalosan a gyömbért kellett volna kiérezni, én mégis inkább pomelós-áfonyás jegyeket vélek felfedezni rajta. Ismét egy olyan hazai sör, amit innék rendszeresen. Pazar.

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

Csupor Tántorgó ParIPA & Pest CTRL

A Megawatt után a Tántorgó ParIPA kissé fémesnek – füstösnek tűnik. Zsibbaszt a keserűsége, amit alapból nagyon szeretek, de ez most nem ragad magával. Egyben van amúgy nagyon, de csak egynek jó.

A Pest CTRL viszont király. Krémes illat, sőt, szinte camamberes, könnyű nyári ipa; nem túl karakteres, de nem is egy tucatsör. Nem vitt mindent ez a kör, de kíváncsian figyelem majd azért a Hatodik Íz, illetve a Csupor jövőbeni munkásságát is.

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

Hedon Credo & Kapucinus Bodzás Angyalka

A Hedon Credo – ami az egyik hazai vezető híroldal söre is egyben – ízre inkább ale, mint ipa. Ha üveges verzióban innám, még rá is lenne írva, hogy „ez nem egy IPA”, de ez csak arra utal, hogy a modern india pale alekkel ellentétben, ez a sör egyféle malátával és egyféle komlóval készült (hivatalosan SMaSH IPA, azaz Single Malt Single Hop India Pale Ale). Ha egy pubban van csapon, biztosan iszom literszámra, most viszont kicsit jellegtelen, melós sörnek tűnik.

A Kapucinus Bodzás Angyalkája elsőre érdekes, másodszorra dohos, pinceszagú. Ízvilágra narancsos-bodzás, valóban érezni rajta a virágot, a végére már egészen sziruposan. Csajos sör, és ezt nem rosszallásból írom, viszont nem Főzdefesztre való.

Zümi Mézes Köleses Sör

Zümi Mézes Köleses Sör

A Mézes Köleses Sör laza. Ennyi.

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Sörök a Möszjö Vödréből Way to Amarillo

Egy igazi meglepetés a végére, ami utolsó pillanatban borítja a képzeletbeli élmezőny sorrendjét; Way to Amarillo. Komlós – körtés – gyantás – füves, annyi mindent érezni és közben mégis elegáns és visszafogott. Hihetetlenül jólesik a harmadik nap végére ez az APA jellegű single hop IPA. Anno a Prof Von Mannheim ipájuk nem volt rám ekkora hatással, de a Sörök a Möszjö Vödréből csapata belopta magát a lefújás előtti utolsó pillanatban a szívembe.

Lehet új a helyszín, kophat el a régi társaság, de amíg a hazai sörfőzők olyan söröket raknak le az asztalra, mint a Hopaholic, az Egy Milliárd Megawatt, vagy épp az utolsónak említett Way to Amarillo, addig a Főzdefesztnek mindig kiemelt helye lesz a naptáramban. Találkozunk ősszel!