A blogot úgy hagytuk abba, ahogy elkezdtük. Sose mondtuk ki, hogy vége van, de amúgy vége van. Nem volt soha számítás mögötte, csak csináltuk, mert csinálni akartuk és hittünk benne, hogy a változás velünk is kezdődik (vagyis folytatódik, ugyanis nem mi találtuk ki a magyar kézműves forradalmat), hogy nem csak passzív szemlélői, de részesei tudunk lenni a színtérnek.
Sikerült.
Tomi főállásban már régóta a Horizont marketing menedzsere, mi pedig Viviennel a Mad Scientistnél folytattuk a közel 9 éve megkezdett sörös utazást. (Illetve várjuk, hogy Bandi is megunja a it-vállalkozói létet és csatlakozzon valami főzdéhez végre. Elkerülhetetlen, ahogy látszik.) A Budapest Beer Week (mint sikeres projekt) és a Party Or Die gerillamárka (mint kevésbé sikeres projekt) is mind szögek voltak ebben a koporsóban, de inkább szeretek ezekre, mint a blog lineáris folytatásaira gondolni. Mert egyik nélkül nem létezhetne a másik sem.
Jó sok baromságot írtunk és csináltunk, de a végére a hobbiból munka lett és nem győzünk elég hálásak lenni nap, mint nap mindezért. Nem volt rövid út, ahogy a cseh sörözők látogatásából, állandó vendégek lettünk még az első Csakajósörben, illetve onnan, ahogy végigittuk az összes Főzdefesztet néha jobb, de inkább rosszabb összes tételét, hogyan lett hétfőtől vasárnapig tartó teljes embert kívánó pozíció.
Igyekeztünk reflektálni a főleg hazai sörös történésekre, de így, hogy mi alakítjuk ezeket, értelmetlen (és inkorrekt is) lenne így folytatni. Ez nem egy búcsú, csak tartoztunk magunknak egyfajta lezárással. Volt sok terv a folytatásra, de talán így a legjobb. Mert persze folytatjuk, csak nem Fenékigként és nem ebben a formában. De hát úgyis tudjátok, mert a legtöbbetekkel így vagy úgy, de találkozunk premiereken, fesztiválokon, fórumokon, összekóstolásokon.
[drops mic]
PS. Aztán lehet, hogy Bandi mégis folytatja innen egyedül. De ezt majd eldönti ő…