Tag Archives: Black Eyed King Imp

Kritika #46 // BrewDog Black Eyed King Imp

Az álmok valóra válnak, a fák az égig nőnek és végre nyitom a BrewDog Black Eyed King Impet, ha már sikerült a csokoládéra ennyire rápörögni.

Az első benyomás: szétédes, aztán szététcsoki. Masszívan alkoholos, melegíti a torkot, nyugtató hatású, egy pillanatra még érzéstelenít is, mintha lidokainos lenne.

BrewDog Black Eyed King Imp

BrewDog Black Eyed King Imp

Állagra olajos, csúszós, színre nem látni át a sötéten, habot – ahogy a kép is mutatja – nem igazán eresztett.

Olyan, mintha valaki (mondjuk én) belevert volna egy dupla-whisky-t a kávéba (természetesen feketébe, cukor nélkül). Már a felénél érzem, hogy 11,8%-kal van dolgom. Ahogy az édesség elmúlik, letisztul és előjön a keserű csoki, sőt, szinte érzem az őrölt kakaóbabot recsegni a fogaim között. Mondanám, hogy száraz, de a nyálképződést annyira beindítja, hogy nem lenne igaz; mint amikor egy jó eszpresszó után hátradől az ember és elégedetten nyammog.

Ha igazságtalanul le szeretném egyszerűsíteni a dolgot (nem szeretném), akkor kicsit olyan, mint a Pocket Coffee praliné, de persze ezerszer inkább ezt az imperial stoutot választom! Cocoa Psychot sem iszik minden nap az ember sajnos, ezt a tesztfőzetet pedig még ritkábban fogja. Ha jól sejtem egyszeri alkalom volt… Sajnos.

 

Random #17 // Ezt a sört nagyon várom…

A Cocoa Psyhco tesztfőzete extra adag kávéval és csokoládéval – ami jó két évig whisky-s hordókban pihent – megjelenik hamarosan üveges kiszerelésben. Kell.

Nem tudok szabadulni a Gallows daltól, egyfolytában ez szól a fejemben, bármikor a Black Eyed King Impre gondolok.

The black heart king
has met his black heart queen
forgot everything he was
for the taste of her skin
his nights no longer lonely
once he let her in
and by the orchestra of wolves
you can hear him sing…