Tag Archives: Bravoro

Kritika #65 // Csomag Litvániából

“Litvániából? Sörök? Jöhetnek!” – mondtam ezt másfél héttel ezelőtt és szerencsére jöttek is. Nem annyira kézműves a vonal, de nyitottak vagyunk a sörözésre az újra.

Volfas Engelman Bravoro

Volfas Engelman Bravoro

A Volfas Engelman Bravoro egy helyi klasszikus, korrekt ivósör, de egyértelműen tömegtermék. Vizes, fémes, kukoricás; a litván Miller. Színre nagyon világos, szénsavassága visszafogott. Egy vilniusi városnézés közben nyilván elmegy, de egy sörblogon nem sok keresnivalója van. Az üveg dombornyomott és szokatlanul hosszúkás, kifejezetten szép és, hogy még valami jót is mondjak, egy egész pintes. Nem fogok utálkozva rágondolni, de már a közepén a következő sört várom.

rinkuskiu baro tradicinis alus ratebeer

Rinkuskiu Baro Tradicinis Alus

A Rinkuškiai Baro Tradicinis Alus a Ratebeeren sincs igazán fent, egy litván sörblogon viszont találtam rá célzást (hála a Google fordítójának), hogy egy limitált kiadás jutott el hozzánk. Mindegy, ez a hagyományos ale már jobban bejön… Kicsit altbieres, édes, malátás. Lekerekített íz, semmi extra, de ezt – hiába nem kisüzemi sem a minőség, sem az élmény – simán innám máskor is.

Taruškų Kanapinis Alus Šviesus

Taruškų Kanapinis Alus Šviesus

A Taruškų Kanapinis Alus Šviesus már nem csak szimplán malátás, hanem kicsit savanykás is (mármint tejfölösen, krémesen, nem citrusosan). Az amarillo ugrana be, már ha “szakmázni” akarnék, de nem értek a szakmához, így gyorsan el is hessegetem a komlók fejtegetésének gondolatát… Ez a legsötétebb mind közül, de szénsavasságban követi az előző kettő vonalát (semennyire nem az). Mintha valami mártogatós szósz lenne a végére, hiába 5,1%-os, kicsit nehezedik a végére.

Most már csak arra lennék kíváncsi, milyen az “igazi” kézműves sör Litvániában… Hazai vonalról nem biztos, hogy vissza is tudnék küldeni hasonlóan izgalmas, de nem kisüzemi darabokat. A Ratebeeres keresések és képek alapján (az utolsó két sört nem abban a formában találtam meg, ahogy azok eljutottak hozzám) arra is gondolhatnék, hogy az ottani főzdék is elkezdtek rájátszani bizonyos globális tendenciákra (a nagyüzem másolja a kézművest), de amíg ez minőségbeli javulással jár, addig nincs nagy gond. Ki kell mennem előbb-utóbb Litvániába, hogy személyesen járjak utána ennek mindennek…