Egy hete pont a körúton jártunk kocsival és már akkor nagyon izgatottá tett a kiírás, hogy SÖR/SAJT/KÁVÉ, hiszen ez minden ami az alapvető életfunkciókhoz szükséges. Akkor bepillantva láttam, milyen gondosan csinálgatják az üzletet és jó érzés fogott el, gondoltam ez biztos ilyen igazi kis szívvel-lélekkel hely lesz. Sajnáltam is, hogy a pénteki megnyitón nem tudtam ott lenni (ami nem tudom, hogy sikerült, mert sehol semmi infó, vagy fotó nincs róla), viszont így legalább minden körítés nélkül, teljes valójában láthattam.
Személy szerint inkább rádobtam volna még egy hetet a nyitási időpontra és jobban kitaláltam volna a koncepciót (oké lehet mondani, hogy de még csak most nyílt a hely, viszont van akkora konkurencia, hogy ezt a szemléletet nem lehet megengedni). A sörsor nem kiemelkedő, de okés, 950-ért a Mandarella korsója belefér, van választék (hello Vörösbegy), igaz már a csapolásra sem kellett keveset várni. A sajtokat sem kínálták kifejezetten, de nem pattantam le ilyen könnyen (jól esett volna, ha megkérdezik, hogy milyen sajtot ajánlhatnak a sörhöz, vagy akár egyből javasoltak is volna valamit). Az alkoholmentes italokkal való bénázásról most nem beszélek.
A pultos srác is oké, hogy szereti a sajtot és gyűlöli a pazarlást, de ha leszopkodja az ujjáról a ráragadt kéksajt darabokat, legalább bukna le a pult mögé/alá, vagy fordulna el. De nem, mindezt pofátlanul/leplezetlenül kivitelezve nyúl a következő sajthoz (azokkal a lenyalogatott újakkal). Én a barátaimat sem így szolgálnám ki, (igen, én lehajolok a pult mögé :)) nem hogy egy 1 napja nyílt vendéglátóhely fogyasztóit. Az ujjak gondos nyalogatásának időtartama, vagy a darabolás, vagy akármi miatt, a procedúra legalább 40 percbe tellett (úgy, hogy velünk együtt három társaság volt a helyen, szombat este).
Eredetileg két tálat kértünk (egy kezdő és egy haladó sajttálat) de miután megkaptuk az egyiket, lemondtuk a másodikat, mert nem akartunk még majd’ egy órán keresztül ott lenni. Persze kedvesek voltak, kaptunk is grátisz pácolt sajtot, a hosszú várakozásért. (Remélem a melegkonyha ötlete nem fog felmerülni). Egyébként a sajtok tökjók voltak és a választék is nagy volt.
Szomorú vagyok és ne nekem legyen igazam, de látom magam előtt, ahogy pár hónap múlva a pultban árválkodó néhány aszott sajt várja majd a megváltást. Azt érzem, hogy az elején megálmodott valami egy nagy összecsapásba torkollott, a végére elfogyott a kraft. Vagy beleolvad a hely a környezetébe és lassan olcsó csapolt sörös kocsma lesz, vagy roló le, ha nem változik. Sajnálom, hogy a sok energia és jó ötlet kárba veszett. Egy rakás dolog jut még eszembe, de a sajtokra való tekintettel nincs szívem több rosszat írni…
You must be logged in to post a comment.